Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-05 / 261. szám

ÖELMUGYURÖRSZBG Szombat, 1955. november Mi történt q ktilpoiátikqbqn ? Tegnap ismét az európai biztonságról és a német kérdésről tárgyaltak a külügyminiszterek Qénteken délután három óraikor ismét ~ összeültek Genfben a négy hatalom külügyminiszterei, hogy folytassák tanácsko­zásaikat. Ezen az ülésen tovább folyt a vita az első napirendi pontról: az európai bizton­ságról és a német kérdésről. Ami a külügyminiszterek csütörtöki ta­nácskozásait illeti, megállapítható, hogy a né­met kérdésben ez alkalommal sem történt előrehaladás. A nyugati külügyminiszterek nem fogadták el az össznémet Tanács felál­lítására vonatkozó szovjet javaslatokat és ki­tartottak korábbi, már ismert álláspontjuk mellett, melyszerint Németország egyesítése választások útján és a nyugati javaslatoknak megfelelően valósítható csak meg. V. M. Molotov szovjet külügyminiszter több fzben rámutatott arra, mennyire nem felelnek meg a nyugati kormányok javaslatai a Szovjetunió és más, a hitleri hordák által feldúlt európai ország biztonsági követelményeinek. Nyilván­való: a nyugati hatalmak javaslatainak több gyakorlati szempontot kell tartalmazniok és a legutóbbi időkben végbement németországi változásokat ts figyelembe kell venniök ahhoz, hogy alkalmazásukról tárgyalni lehessen. A külügyminiszterek csütörtöki ülésének rövid leírását híreink között közöljük. Walószínü, hogy a Köztársasági Tanács * a francia parlament felsőháza kedden kezdi meg a nemzetgyűlés által csütörtök hajnalban bizalmi szavazás során elfogadott törvényjavaslat tárgyalását. E javaslat értel­mében — mint ismeretes — 1956. január 2-án tejár a jelenlegi nemzetgyűlés megbíza­tása és ez év december 11-én, vagy 18-án par­lamenti választásokra kerül sor. Most már tehát lényegében biztos, hogy mikor lesz választás Franciaországban. Nem történt azonban döntés arról, hogy milyen rendszerrel történik a választás. Ezzel kap­csolatban a nemzetgyűlés csak a jövő héten foglal állást. A Kommunista Párt már ja­vaslatot nyújtott be, amelyben az úgyneve­zett listakapcsolások elvetését követeli. Ha a nemzetgyűlés elutasítaná a Kom­munista Párt javaslatát, úgy a választások a jelenlegi listakapcsolásos szavazati módszer­rel bonyolódnának le. Ez lényegében azt je­lentené, hogy a szavazás az úgynevezett me­gyei listás rendszer szerint menne végbe. Ennek alapján egy megyében több lista ösz­szekapcsolható. Ha egy lista abszolút többsé­get kap, minden további nélkül befut a vá­lasztáson, ha azonban egy lista sent kap ab­szolút többséget, de a kapcsolt listák meg­kapják az abszolút többséget, akkor minden megyei szavazatot a kapcsolt listák kapnak meg. Ha sem a párt-, sem a kapcsolt listák nem kapnak abszolút többséget, a mandátu­mokat arányosan osztják el. Uíreink között beszámolunk arról, hogy " Izrael és Egyiptom között szerdán súlyos fegyveres összecsapás történt az izra­eli—egyiptomi határon. E harcok a legutóbbi jelentések szerint is'tovább folynak. Mint az AFP jelenti, Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára csütörtökön fogadta 'Abba Eban-t, Izrael állandó ENSZ-képviseVófét és nyugta­lanságát fejezte kl az izraeli csapatok által szerdán éjjel El Aula térségében végrehajtott katonai akciók miatt. Kairói jelentések szerint Szafa térségében légiharcra került sor egyiptomi és izraeli re­pülőgépek között. Az egyiptomi légeirőnek — mint a jelentés hírüladja — sikerült kiűzni e térségből az izraeli gépeket. Pártélet A pártoktatás megkezdése Szegeden és a további feladatok A nyugati hatalmak javaslata nem veszi figyelembe a legutóbbi időben Németországban végbement változásokat — állapította meg csütörtöki beszédében Molotov Genf (MTI). Csütörtökön a genfi külügyminiszteri érte­kezlet hatodik ülésén, ame­lyen Macmillan angol kül­ügyminiszter elnökölt, az első napirendi pont kérdései­ről folyt a vita. Dulles amerikai külügymi­niszter szólalt fel elsőnek. Ki­jelentette, hogy alaposan át­tanulmányozta a szovjet ja­vaslatokat, azonban a bizton­sági egyezményt csak akkor lehet megkötni, ha a német kérdésben is sikerül pozitív eredményt elérni a genfi ér­tekezleten. Az amerikai kül­döttség szerint a Szovjet­uniónak Németországra vo­natkozó javaslata elfogadha­tatlan, mivel — mint Dulles mondotta — nincs összhang­ban a kormányfők értekezle­tén elhangzott irányelvekkel. Dulles véleménye szerint a nyugati javaslatokkal szem­ben — amelyek Németország újraegyesítésére irányulnak — a szovjet javaslat nem kö­veti ezt a célt Mint mon­dotta. a nyugati javaslatok biztosítják az úgynevezett szabad össznémet választáso­kat. Dulles után Pinay francia külügyminiszter szólalt fel. Kijelentette: ha a szovjet küldöttség kész engedménye­ket tenni a német kérdés rendezése érdekében, a nyu­gati hatalmak „nem fognak elzárkózni" a biztonsági rend­szer kérdésének megoldása elől. Ellenezte az össznémet Tanács felállítását és azt in­dítványozta, hogy a német kérdésben a nyugati javasla­tok alapján folytassák tovább a tanácskozásokat, Macmillan angol külügymi­niszter, a következő felszó­laló kifejezte, hogy egyetért .Dulles és Pinay érveléseivel. Mint mondotta, a német kérdésben előterjesztett ter­vek csalódást keltettek ben­ne, mivel azok két szuverén német állam tényéből, tehát Németország kettészakítottsá­gának tényéből indulnak ki. Elemezte az össznémet Ta­nács felállítását, mivel — vé­leménye szerint — a tajtócs felállítása nem hozná meg a kívánt eredményt, a két né­met állam közeledését. V. M. Molotov, a Szovjet­unió külügyminisztere szólalt ezután fel és kijelentette, hogy a szovjet küldöttség lel­kiismeretesen fáradozik azon, hogy a külügyminiszteri érte­kezleten megvalósuljanak a kormányfők által kitűzött cé­lok és ezért elsősorban arra összpontosítja figyelmét, ami közös a nyugati hatalmak és a Szovjetunió javaslataiban és elképzeléseiben. A szovjet javaslat — mondotta a to­vábbiakban Molotov — össz­hangban áll a júliusi kor­mányfői értekezleten elfoga­dott irányelvekkel;- Javasla­tunkat — folytatta Molotoi: — lehet helyeselni, vagy el­lenezni, de azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a szovjet javaslat a német kér­dés gyakorlati megoldására irányul. Annak, hogy a szov­jet javaslat — mint Dulles külügyminiszter mondotta — 1954 óta bizonyos fokig meg­változott, az az oka, hogy 1954 eleje óta Németország­ban nagyfontosságú változá­sok mentek végbe. Nyugat­Németországot például fel­fegyverezni kívánják, és be­vonták az Északatlanti Szö­vetségbe. Molotov ezután bebizonyí­totta, hogv az úgynevezett szabad választások semmi biztosítékot sem jelentenek arra nézve, hogy nem kerül­nék új Hitlerek Németor­szágban uralomra. Annakide­jén Hitler a szabadon válasz­tott Hindenburg és Papén se­gítségével szerezte meg a ha­talmat Németországban. Elemezve a nyugati hatal­mak Németországra vonat­kozó állásfoglalását, Molotov megállapította: ezeknek «z állásfoglalásoknak az a leg­nagyobb hibájuk, hogy nem veszik figyelembe a legutóbbi időben Németországban vég­bement változásokat. Beszéde további részében Molotov leszögezte: a Szov­jetunió nem tekintheti meg­felelő biztosítéknak azt, hogy a párizsi egyezmények bizo­nyos korlátozásokat írnak elő Nyugat-Németország és ké­sőbb esetleg az egész Német­ország számára is. Nyilván­való, hogyha Európában fennmaradnak a szembenálló katonai csoportosulások, úgy a nyugati katonai tömb saját ízlése és kedve szerint bármi­kor megváltoztathatja ezeket a korlátozásokat. Beszéde befejező részében Molotov hangsúlyozta: nem a szépen hangzó nyilatkozatok­ra kell a külügyminiszterek­nek törekedniök, hanem a gyakorlati megoldásokat kell keresniök. N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és U Nunak, a Burmai Unió miniszterelnökének beszéde a moszkvai repülőtéren Moszkva (TASZSZ) Közöl­jük N. A. Bulganyin, a Szov­jetunió Minisztertanácsa el­nöke és U Nu, a Burmai Unió miniszterelnöke novem­ber 4-én a moszkvai központi repülőtéren elhangzott beszé­dének kivonatát. N. A. Bulganyi beszéde — Az ön jóakaratú láto­gatása, miniszterelnök úr, világosan mutatja, hogy bár országaink messze vannak egymástól, nemcsak lehetsé­gesek, hanem a valóságban is megvannak közöttünk a baráti kapcsolatok és a nem­zetközi élet több fontos kér­désében a szoros együttmű­ködés. Szeretném különösen hangsúlyozni, hogy a Szovjet­unió és Burma viszonya egyenlő jogú és szuverén or­szágok viszonya, olyan or­szágoké, amelyek becsülik egymást és amelyeknek érde­kük a béke fenntartása és minden nép biztonságának biztosítása. Örülök, hogy a Moszkvá­ban közöttünk kialakult sze­mélyes kapcsolat nemsokára folytatódni fog, amikor' én és N. Sz. Hruscsov elvtárs az önök országába látogatunk. A szovjet kormány, népünk nevében kérem, adja át ba­ráti üdvözletemet Burma né­peinek, amelyeknek sikere­ket kívánunk államuk ja­vára. U Nu beszéde — Érzem, hogy a szovjet nép többnek tart bennünket, mint egyszerű barátnak. Ked­ves rokonnak tekint minket és az a jóindulat és jóakarat, amelyet velünk szemben ta­núsítottak. legszebb remé­nyeinket is felülmúlta. Engedjék meg, hogy bizto­sítsam önöket, mindig erőfe­szítéseket fogok tenni az or­szágaink közötti baráti- kap­csolatok megszilárdítására, Az 1955/56-os pártoktatási évet Szegeden minden eddi­ginél gondosabban és felelős­ségteljesebben készítettük elő. Egyrészt a pártoktatást népszerűsítő agitáció, a gon­dos kiválogatás és a szívós szervező munka, másrészt a propagandisták képzésének új rendszere eredményesen hozzájárult ahhoz, hogy ok­tóber 17-ével megkezdődhet­tek a pártoktatás tanfolya­mai. A politikai iskolák és „A marxizmus—leninizmus alap­jai" tanfolyamok propagan­distái részére megtartott há­romnapos előkészítő tanfo­lyam egészében meghozta a kívánt eredményt. A propagandisták sokkal ko­molyabban vették pártmegbí­zatásukat, mint az elmúlt esztendőkben és a tanácsko­zásokon csalcnem teljes lét­számban megjelentek. A pro­pagandista tanfolyamok első­sorban azt igazolták, hogy a Központi Vezetőség határo­zata a propagandista képzés új módszeréről teljes mérték­iben bevált a gyakorlatban. Bizonyítják ezt azok a meg­nyilatkozások is, amelyet a politikai iskolák, illetve a marxizmus—leninizmus alap­jai tanfolyamok propagan­distái tettek a tanácskozás befejezése után. Széli Sámuel elvtárs tsz agronómus véle­ménye ez volt: „A tanfolyam számításomon felül adott. Sok kérdést itt értettem meg és a tanultakat a termelőszö­vetkezeti tagok oktatása al­kalmával jól fel tudom majd használni." Hasonló képpen nyilatkozott Nagy Ottó elv­társ, a városi tanács propa­gandistája is. A propagandista tanácsko­zások sikeréhez jelentősen hozzájárult az is, hogy a legképzettebb elvtársakat bízták meg alsófokú politikai iskolák vezetésével. Ez az irányzat érvényesült nem­csak a városi pártbizottságon, hanem az alapszervezetek egy részében is. A tanácskor zások munkáját azonban nagymértékben hátráltatta az a tény, hogy az alapszer­vezetek még az utolsó napok­ban is cserélgették a propa­gandistákat, akiknek ennél­fogva nem volt elég idejük a felkészülésre. A Szegedi Ken­derfonógyár, a Szegedi Vas­öntöde és még néhány üzem pártszervezetében most ala­posan foglalkoztak a propa­gandisták felkészülésének el­lenőrzésével. A propagandis­ták egy része mégis készület­lenül jelent meg a tanácsko- , záson. Úgy gondolták, a tan­folyamon lesz majd idejük a felkészülésre. A politikai is­kola propagandistáinak gon­dos felkészülését akadályozta, hogy a kötelező irodalom kétv harmadrésze nem állt rendel­kezésükre, mert a propa­gandaanyagterjesztő csak a tanfolyam napján küldte le számukra. «A marxizmus—leninizmus alapjai-- tanfolyam propagan­distáinak tanácskozásán a legnagyobb nehézséget a politikai gazdaságtan alap­fogalmainak tisztázása okoz­ta. Egyes elvtársak különö­sen nehezen értették meg a I termelőerők és a termelést viszonyok fogalmát. Komoly vitát váltott ki a kapitaliz­mus általános válságának és a gazdasági túltermelési vál­ságainak különbözősége és összefüggése. A tanácskozá­sok vezetői azonban igyekez­tek. hogy az anyagok tárgya­lásából ne legyen politikai gazdaságtan konferencia^ A prooagandista tanfolyamok egyik gyengesége az volt. hogy a témában meglévő le­hetőségeket a szenrnárium­vezető elvtársak nem hasz­nálták fel eléggé a propa­gandisták nevelésére. Ezek­ből a fogyatékosságokból azt a tanulságot kell levonni, hogv a propagandista tanács­kozások következő szakaszá­ra az alapszervezetek sok­kal jobban ellenőrizzék a felkészüléseket és a tanács­kozáson felvetett kérdéseket is sokkal tökéletesebben kell tisztázni. Október 17-én az alapfokú oktatásba beosztott hallga­tók nagy többsége megjelent az ünnepélyes megnyitókon. Ez annak köszönhető, hogy az alapszervezetek aktíva-ér­tekezleteken, röpgyűléseken, faliújságokon foglalkoztak a pártoktatás megkezdésének jelentőségével. Sőt a propa­gandisták még az ünnepé­lyes megnyitók előtt is fel­keresték hallgatóikat, beszél­gettek velük a tanulás fon­tosságáról. Ennek az együt­tes — agitációs és szervező­munka nak eredménye tehát, hogy Szegeden a pártoktatás sokkal nagyobb lelkesedéssel és szélesebb körű érdeklődés közepette indult meg, mint az elmúlt években. Az ellenőrzés tapasztalatai szerint az alsófokú propa­gandisták általában jól fel­készültek az előadásra és ez egyik magyarázata annak, hogy a hangulat legtöbb he­lyen lelkes volt. Több helyen kifogásolták a dolgozók, hogy miért hagyták ki őket a párt­oktatásból. A Konzervgyár­ban például nyolc párttag kérte, hogy őket is osszák be valamilyen tanfolyamra. Világosan kell azonban látni: az oktatás jó előkészí­tésével még egyáltalán nem biztosítottuk az oktatási év sikeréit. A Szegedi Kender­fonógyárban az ünnepélyes megnyitón túlnyomó többség­ben megjelentek a hallgatók. A második foglalkozáson azonban már 66 hallgató hi­ányzott a politikai iskola első évfolyamáról. Ezt azt mu­tatja, hogy az oktatás meg­indulásával egyetlen párt­szervezet sem teheti ölbe a kezét. Ellenkezőleg: állandó és szívós szervező-munkát kell végeznie, hogy a követ­kező foglalkozásokról se hiá­nyozzanak a hallgatók, sőt lelkiismeretesen fel is ké­szüljenek. A Szegedi Ken­derfonógyár pártbizottsága — amikor észrevette a hiány­zásokat — úgy foglalt állást: az üzemben folyó valameny­nyi munkának az alapja a pártoktatás sikeres végigvi­tele. Annak érdekében, hogy egyetlen foglalkozásról sem hiányozzanak a hallgatók és az anyagot is jól megtanul­ják, ezentúl a pártcsoportok értékelik majd a pártoktatás helyzetét. Rendszeresítik a pártcsoport­összejöveteleket. ahol a párt­tagok megbírálják egymás tanulását, felkészülését, a pártbizalml pedig ellenőrzi, hogy a Szervezeti Szabály­zatnak megfelelően melyik elvtárs gyarapítja fegyelme­zetten marxista—leninista tu­dását. Még ebben az évben párttaggyűlésen is foglalkoz­nak a pártoktatás helyzeté­vel, ahol most már nem a szervezési kérdéseket vitat­ják meg, hanem a tartalmi színvonalat értékelik. Mivel az Újszegedi Kender-Lenszö­vő Vállalatnál a leggyengéb­ben szervezték meg az okta­tást (s ezért sem a megjele­nés, sem a felkészülés nem megfelelő) a pártbizottságnak — a Szegedi Kendergyár pártbizottságának példája nyomán — szintén a párt­csoportok feladatává kell tennie a hallgatók felkészü­lésének és megjelenésének rendszeres ellenőrzését. A hallgatók lelkiismeretes felkészülése rendkívül fon­tos. Ha ők nem tanulmányoz­zák megfelelően az irodal­mat, ha nem tanulják meg az anyagot, akkor a propa­gandista nem tud eredmé­nyes, alkotó munkát végezni, bármilyen alaposan felkészül is az előadásokra, a szeminá­riumok vezetésére. Ezért most a pártszervezeteknek az a legfőbb feladatuk, hogy egyrészt ellenőrizzék a propán gandisták munkáját, másrészt a hallgatók tanulását. Minden alapszervezetnek meg kell találnia a módot arra, hogy, állandóvá tegye az ellenöizést, mert ez nagyban fokozza mind a propagandisták, mind a hallgatók felelősségét. A propagandistákkal kisebb* nagyobb csoportokban he* tenként foglalkoznak a pro* pagandista konferenciák ve* zetői és megadják netkik a legfontosabb módszertani út­mutatásokat is. De ez nem elegendő. A pártszervezet ve­zetőségének az üzemben, a kerületben, a tsz-ben, vagya hivatalban is figyelemmel kell kísérnie, hogy a propa­gandista mikor és hogyan ké­szül fel az előadásra. A pro­pagandistáknak kétféle anya­got kell tanulniok. Egyrészt már most készülniök kell a januári propagandista ta­nácskozásokra. másrészt he­tenkint kell készülniök az előadások megtartására, a szemináriumok levezetésére. Emellett szükséges, hogy rendszeresen összeüljenek két három hallgatóval, velük együtt lanuljsnak és átadják nekik tanulási módszereiket. Rövidesen megkezdődnek Szegeden a szakosított tanfo­lyamok is. Fontos ezért, hogy a filozófiát, a politikai gazda­ságtant, vagy a párttörténetet tanuló elvtársaknak is rendsze­res segítséget adjon a pártszer­vezet. Fel kell hívniok az elv­társak figyelmét, hogy minél sűrűbben vegyenek részt a Pártoktatók Házában megtar­tott előadásokon, amelyek leg­többször a tanult anyaghoz kap­csolódnak. A vándorkonzultá­ciók, a szemléltető anyagok fokozottabb felhasználására, szintén jelentős segítséget ad a szakosított tanfolyamok hall­gatóinak. Különösen az SZKP történetet tanuló elvtársaknak kell sokat segíteni a tanulás­ban, mert nekik viszonylag sok irodalmat kell az anyaghoz ta­nulmányozniok, ami nehezíti a tanulást. A pártszervezetek sehol sd nyugodjanak bele abban, hogy a pártoktatásra jelentkezett elvtársak közül akár egyetlen is kimaradjon az év folyamán. Több dolgozó középiskolákban, technikumokban tanul. Ez két­ségtelenül megnehezíti szá­mukra a tanulást. Mégis vállal­niok kell a pártoktatásban való részvételt, mert a kommunis­táknak eszmei-politikai művelt­ségűket kell elsősorban növel­niük. A pártszervezeteknek minden eszközzel arra kell te­hát törékedniök, hogy az oktatósi év folyamán ne csökönjén, a marxizmus—leninizmust ta­nulmányozó párttagok és pár­tonkívüliek száma. A rendsze­res ellenőrzés és segítségnyúj­tás mellett érvényesíteni kell a felelősségrevonást is. Akár a propagandisták, akár a hallga­tók közül indokolatlanul elma­rad valaki az előadásról, azt fe­gyelmileg vonja felelősségre a pártszervezet. Pártunk tagjai­nak meg kell érteniök: csak úgy lehetnek teljesértékü tagjai a munkásosztály élcsapatának, ha elvileg is szilárdan állnak a marxizmus—leninizmus tala­ján, ha fegyelmezetten tanul­nak egész évben és a tanulta­kat felhasználják mindennapi munkájukban. A pártoktatás megkezdésének tapasztalatai azt mutatják: a gondos előkészítés eredménye­ként az egész városban jól kez­dődtek az első előadások, azon­ban máris mutatkoznak a fe­gyelmezetlenség jelei. Ezt csak úgy lehet megakadályozni, ha a pártvezetőségek, a népneve­lők, a pártbizalmiak és nem utolsósorban a propagandisták mindennap szervezik és segí­tők a pártoktatás sikerét. *

Next

/
Thumbnails
Contents