Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-13 / 241. szám

DELMFLGYFLRORSZflG Vasárnap, 1955. október 13. Mi történt q külpolitikában ? Befejeződlek Pearson kanadai külügyminiszter moszkvai tárgyalásai I/cdden délután — mint arról tegx napi számunkban hírt adtunk — a francia nemzetgyűlés megkezdte az algíri kérdés vitáját. A vita során többek között felszólalt Jacqucs Duclos is, aki nagy beszédben bírálta a kormány politikáját. Megállapította: az integrációs politika csak formula: az algíriaiaknak nincs uauanaz a joguk, mint a franciáknak és ez szakadékot teremt a francia és az algíri nép között. A megoldást — állapította meg Duclos — az algíri néppel való tárgyalások nyújtják. Véget kell vetni annak a ködösítő jelszónak, hogy „Algir-Franciaország". El kell ismerni az algíri nemzeti probléma létezését is r.cm szabad kétségbe vonni az algíri népnek uzt a jogát, hogy saját maga intézze ügyeit. Csakis a tárgyalások politikája felel meg a francia nép igazi érdekeinek. A Jacques Duclos után felszólaló Aumeran tábornok éles támadást intézett az algíri parlament úgynevezett második (muzulmán) választó-kollégiumának tagjai ellen. akik aláírták a szeptembervégi algíri manifesztumot. Aumeran szerint a manifesztum aláírói „megtagadták Franciaországot". Mostefa Benbahmed muzulmán szocialista képviselő közbevágott és hangsúlyozta: a muzulmán választókollégium tagjai azért jártak így el, mert a megtorlás során olyan magatartást tanúsítottak az algériakkal szemben, amilyet csak ellenséggel szemben szoktak alkalmazni. „Mi nem akartunk Önöknek hazudni — mondotta — s én is azért írtam alá ezt a manifesztumot." Az algíri kérdés vitája előreláthatólag a mai nap ér véget. Párizsból érkező hírek arról számol• nak be, hogy a francia kormány most már lépéseket tesz az Aix-Les-Bains-i kompromisszumos megállapodás megvalósítása érdekében. Faure miniszterelnök és Pierre July, a tuniszi és a marokkói ügyek minisztere fogadta Ben Sliman marokkói nacionalista vezetőt, akinek — hírek szerint — a marokkói kormányelnöki tisztséget kínáljálk fel. Ugyancsak fogadták Si Bekkait, aki a marokkói nacionalisták megbízottja lenne a felállitdndó kormányzótanácsban. A tárgyalások a kormányzótanács felállításáról folytak, de még mindig nem állapodtak meg véglegesen a kormányzót?*'-- három tagjának személyében. A ko hoz közelálló körök szerint a kormányzótanács felállítása a hét végére várható. Ennek megtörténte után Ben Jusszef, a korábban elmozdított szultán azonnal elhagyja Madagaszkárt, hogy Franciaországban telepedjék le. Párizsban folytatódik a NATO-ban ~ (Északatlanti Szövetség) résztvevő országok hadügyminisztereinek és egyéb katonai személyiségeinek hétfőn megkezdődött értekezlete. Whiteley tábornak, a NATO katonai szervezete állandó csoportjának tagja október 10-én mondott beszédében azt a benyomást akarta kelteni, hogy a nyugati országokat valamilyen „katonai veszély" fenyegeti a Szovjetunió részéről. Ezzel akarta' igazolni a további fegyverkezési hajszát. I Hasonló szellemben nyilatkozott Wright tengernagy, a NATO atiantióceáni haditengerészeti erőinek főparancsnoka és az értekezlet néhány más résztvevője is. Több párizsi lap szemileírója az értekezlet menetéről szólva rámutat, hogy az értekezlet jellege nyilvánvalóan ellentétes a nemzetiközi kapcsolatokban megszilárduló szellemmel. Ez a szellem ugyanis a feszültség enyhülésének és a kölcsönös bizalom erősödésének szelleme. Belügye A lg e Franciaországnak ir problémája ? Szovjet—kanadai közlemény Pearson kanadai külügyminiszter moszkvai tárgyalásairól Moszkva (TASZSZ). A Moszkvában közzétett szovjet—kanadai közlemény szerint október 5-től 12-ig a szovjet kormány vendégeként a Szovjetunióban tartózkodott Lester B. Pearson kanadai külügyminiszter. L. B. Pearson moszkvai tartózkodása alatt többször találkozott a szovjet állam vezető személyiségeivel. A találkozások és beszélgetések szívélyes légkörben folytak le és a kérdések széles körét érintették, beleértve a két országra különösen vonatkozó kérdéseket, valamint más, nagy nemzetközi jelentőségű kérdéseket. V. M. Molotov és L. B. Pearson megelégedését fejezte ki azon ténnyel kapcsolatban, hogy az ENSZ leszerelési albizottságában — amelynek a Szovjetunió és Kanada is tagjai — közeledtek egymáshoz az álláspontok és közös nézet alakult ki atekintetben, hogy elö kell segíteni a leszerelés kérdésének igen gyors megoldását. Megállapodtak abban, hogy ennek elérése érdekében rendkívül fontos az országok közötti bizalom fejlődése és a biztonság érzésének növelése. Azzal kapcsolatban, hogy V. M. Molotov az indokínai kérdéssel foglalkozó genfi értekezlet egyik elnöke volt és Kanada részt vesz az indokínai nemzetközi megfigyelő és ellenőrző bizottságban, lehetőség nyílt az indokínai kérdés megvitatására. Megállapítást nyert, hogy a fennálló nehézségek ellenére el kell érni a genfi egyezmények megvalósítását a fegyverszünet fenntartása és a hadmüveletek megtiltása mellett. L. B Pearson moszkvai tartózkodása azt a célt is szolgálta, hogv tanulmányozzák egv Szovjetunió és Kanada között kötendő, kölcsönösen előnyös kereskedelmi szerződés lehetőségét, a legnagyobb kodvoz/nény elvének figyelembevételével. Megfelelő elvi megegyezés jött létre arra vonatkozólag, hogy Ottawában hamarosan folytatják a Moszkvában megkezdett tárgyalásókat, amelyek remélhetőleg kedvező eredményeket hoznak mindkét ország javára. Egyeiértettek abban, hogy a bizalmatlanság és a meg nem értés bizonyos mértékig kiküszöbölhető a hivatanös látogatások fokozásával. Megállapodtak abban, hogy erőfeszítéseket kell tenni a szabadabb tájékoztatás és nézetcsere útjában álló akadályok elhárítására és a lehető legnagyobb mértékben bővíteni kell a két ország kulturális, tudományos és technikai együttműködését. Ezzel kapcsolatban megegyeztek abban, hogy elsősorban az ipar, a szállítás és a mezőgazdaság területén folytatandó együttműködési intézkedéseket Vcell vizsgálat alá venni, úgyszintén a sarkvidéki területeken folyó tudományos kutatómunkákról szóló tájékoztatáscserét is. Megegyezés jött létre arra vonatkozólag is. hogy a parlamenti küldöttségek kölcsönös látogatásai előmozdítanák a Szovjetunió és Kanada közötti jobb megértést és a két ország kapcsolatainak megszilárdítását. A külügyminiszterek elismerték. hogy kormányaik politikai és gazdasági kérdésekben elfoglalt különböző álláspontjának nem kell akadállyá válnia a számos gyakorlati kérdésben folytatandó együttműködésben, amely a kölcsönös érdekek, valamint a béke és a jószomszédi kapcsolatok ügyének előmozdítására irányuló óhaj alapján létesül. Ez az együttműködés az egyik országnak a másik belügyeibe való be nem avatkozása elvén nyugszik majd. L. B. Pearson Szovjetunióból való elutazása előtt ellátogatott a Krimbe. Itt N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja fogadta a kanadai külügyminisztert. Prága (TASZSZ különtudósílójától). Október 11-én délelőtt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttségét fogadta a csehszlovák nemzetgyűlés elnöksége. Zdenek Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke az Az ENSZ-közgyűlés szeptember 30-i délutáni ülésén a szokottnál is nagyobb izgalom uralkodott. A közgyűlésnek ugyanis ez alkalommal arról kellett döntenie, hogy — 14 ázsiai és afrikai ország közös javaslatéra — napirendre tüzze-e az algíri kérdés vitáját, vagy sem? Több állam — ígv Anglia, az Egyesült Államok. Franciaország, Belgium — képviselői az algíri kérdés napirendre tűzése ellen szólaltak fel. Rámutattak arra, hogy az ENSZ alapokmányának 2. cikkelye értelmében az ENSZ-nek nem szabad beleavatkoznia az államok belügyeibe, következésképpen az ENSZ „nem illetékes'" a kérdés megvizsgálására. Más államok — Indonézia, India, a Szovjetunió — küldöttei nem értettek egyet ezzel az állásponttal és bebizonyították, hogy Algír kérdése nem csupán Franciaország belügye, de mielőbbi megoldásra váró problémája az egész világnak is. — „Az Algírban bekövetkezett nyugtalan helyzet — mondotta felszólalásában Kuznyecov, a Szovjetunió képviselője — fenyegeti a békét ebben a körzetben és nem tekinthető egy állam belügyének." Krisna Menőn, India képviselője felszólalásában többek között rámutatott, hogy az Algírban folyó hadműveletekben az .Északatlanti Szövetség alá tartozó 150 ezer főnyi katonaság vesz részt, és a francia csapatok felszerelése a „közös kondérból" való. — „Ha az algíri kérdés megvitatása ellen felhozott érvel: mindig győzedelmeskedtek volna — mondotta ezután Krisna Menőn —, aklcor több, mint 20 olyan ország, amely azelőtt gyarmat volt. közöttük az gci, a uica tuioixc ű; i r „ á,I elnökség tagjai nevében mele- Egyesült Államok is nem ° 7/lvun/i ovinnl « IL1 » 1 ./• nep gen üdvözölte a szovjet képviselőit. Ezután a szovjet parlamenti küldöttség a prágai temetőbe látogatott el, ahol a Prága felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök sírja van. A szovjet küldöttség koszorút helyezett el a szovjet hősök emlékművén. * (MTI). Kedden este kiadott görög kormányközlemény szerint a görög fegyveres erők nem vesznek részt az októberi küIdöttséeet NATO hadgyakorlaton és a i otWeget lenne most önálló országként képviselve az ENSZ-ben." Több más felszólalás után az ENSZ-közgyűlés 28 szavazattal 27 ellenében — öt ország képviselői tartózkodtak a szavazástól — úgy döntött, hogy napirendre tűzi az algíri kérdés megvitatását. A francia küldöttség tagjai — élükön Pinay külügyminiszterrel — erre kivonultak az ülésteremből, a francia kormány pedig másnap hazarendelte a francia ENSZkoreai görög expedíciós hadtestet a legrövidebb időn belül visszarendelik. 'A Karamanlisz-kormány intézkedéseit tiltakozásnak szánják az ellen, hogy „a NATO passzív magatartást tanúsított a törökországi görögellenes tüntetésekkel kapcsolatban". * (MTI). A Reuter Iroda közli, hogy az új argentin kormány kedden hatályon kívül helyezte Peron úgynevezett második ötéves tervét. * Buenos-Aires (MTI). Az AFP jelenti: az argentin fővárosból közlik, a paraguayi kormány értesítette Peron volt elnököt, hogy rendőri felügyelet alá fogják helyezni Villaricában, egy Assunciontol 130 kilométernyire lévő helységben. • Pearson kanadai külügyminiszter nejével és kíséretével együtt a Krim dél: partvidékén eltöltött egynapos tartózkodás után elutazott a Szovjetunióból. A szovjet kormány nyilatkozata az iráni kormánynak Moszkva (TASZSZ). V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere október 12-én fogadta Eteszami urat, Irán ideiglenes ügyvivőjét és nyilatkozatot tett neki: „ „A sajtóban megjelent közlésekből a szovjet kormány tudomására jutott, hogy Irán kormánya csatlakozni szándékszik a török—iraki—pakisztáni katonai szövetséghez, az úgynevezett bagdadi egyezmény• « — 'lez> amelyben Anglia is résztíos és'Vnem-'hi'vat'alos kölcsö- vesz - hangzik a nyilatkozatban. Iránnak e katonai csoportosuláshoz való csatlakozása összeegyeztethetetlen a beke és a biztonság szilárdításának érdekeivel a Közel- és Közép-Kelet körzetében, ellentétes Irán és a Szovjetunió jószomszédi viszonyával és Irán ismeretes szerződéses kötelezettségeivel". Eteszami úr kijelentette, hogy haladéktalanul közli az említett nyilatkozatot Irán kormányával, így lett Algir kérdése egyszerre a legnagyobb érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdések egyike s jelentőségét csak fokozza az a körülmény, hogy ezekben az órákban — október 10-e óta — a francia nemzetgyűlés is ennek a kérdésnek a megvitatásával foglalkozik. Könnyen lehetséges, hogy ez a kérdés okozza majd a Faure-kormány bukását, miután a marokkói kérdés vitájában nem került sor a bizalom kérdésének felvetésére. Algírt — amely a legnagyobb kiterjedésű a francia fennhatóság alatt álló három északafrikai terület: Marokkó, Algír és Tunisz közül -1830-ban foglalták el a franciák. Tunisz és Marokkó között fekszik és déli része mélyen belenyúlik a Szahara-sivatagba. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a 2 millió 205 ezer négyzetkilométernyi kiterjedésű országnak, amely 22-szer nagyobb hazánknál, aránylag csak kis része, mintegy 210 ezer négyzetkilométer kiterjedésű területe hasznosítható gazdaságilag. vagyis az ország északi része. Ez a vidék azonban annál értékesebb, különösen mezőgazdaságilag, mert igen sok búzát, szőlőt, déli gyümölcsöt, burgonyát és korai burgonyát termelnek rajta. Ásványi kincsei úgystaVván nincsenek, ipara pedig eléggé kezdetleges. Lakóinak száma 9 millió 500 ezer. fővárosa Algír, 315 ezer lakossdl Algír törtenete 1830 óta, tehát azóta, hogy a franciák elfoglalták, hosszú és máig is tartó küzdelem a szabadságért, a függetlenségért. Franciaország ugyan szoros tartozékának, tengeren túl elterülő részének tartja Algírt és a francia nemzetgyűlés által 1947. szeptemberében elfogadott statutum alapján papíron minden algíri — származásra és vallásra való tekintet nélkül — francia állampolgár, a gyakorlatban azonban az egész Marokkó elképesztően súlyos elnyomás alatt szenved, legjobban kitűnik ez az algíri parlament összetételéből, amelynek két. kollégiuma van, az első, a francia kollégium és a második, a muzulmán kollégium. Mindkettő 60—60 képviselőt választ. Amíg azonban a francia kollégium 60 tagját nem egészen egymillió francia és kivételezett algíri választja meg, addig a lakosság 90 százaléka szintén 60 képviselőt választ", vagyis fogadja el, pontosabban köteles elfogadni a közigazgatási hatóságok által támogatott jelölteket. Ebből természetesen az következik, hogy minden az történik, amit a francia kollégium akar, ez. pedig csak a francia gyarmatosítók személyi érdekét veszi figyelembe. Az algíri alkotmány tehát, amely a francia anyaország lakosságával egyenlőnek jelenti ki az algíriakat, valójában a legdurvább erőszakot szentesíti: a franciák emberszámba sem veszik az arab. különösen pedig a bennszülött berber lakosságot. — „Márpedig — írja a Le ( Monde című francia lap —. ha van valami, amibe a bennszülött lakosság sohasem törődik bele, akkor ez az, hogy sok európai felsőbbrendűségét hangoztatja és lenézően kezeli a muzulmánokat, akik jobban szenvednek ettől, mint a nyomortól". Az algíriak tehát — érthetően — mindenképpen menekülnek ettől az egyenlőtlen „egyenlőségtől" és önkormányzatot követelnek, amely legalább alapvető emberi jogaikat biztosítja. A franciák börtönbe zárják és deportálják az önkormányzatért küzdőket, lakásaikat feldúlják. A lakosság a hegyeikbe menekül és harcol, hogy megmentse legalább az életét. Az Algírban lévő francia katonaság, amelynek számát mintegy kétszázezerre lehet már becsülni, rendfenntartás ürügye alatt egész falvakat tüntet el a föld színéről és tesz néptelenné. Az algíri bennszülött lakosság százezreinek elpusztítása és állandó üldözése tehát nem lehet Franciaország belügye. A francia kormány most már nem folytathatja eddigi gyakorlatát, amely az erőszak alkalmazásában látja csupán a kérdés „megoldásának" egyetlen lehetőségét. A világ ezért nagy érdeklődéssel várja a francia nemzetgyűlés döntését, amely minden bizonnyal elősegíti majd az algíri nép önkormányzati törekvéseinek megvalósulásét. Petrovics István Határozat a baráti kapcsoltok helyreigazításáról a jugoszláviai szakszervezetekkel A Szakszervezeti Világszöetség Elnöksége jóváhagyva a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa által beterjesztett javaslatot, kijelenti, hogy támogatja a baráti és testvéri kapcsolatok helyreállítását a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség központi tanácsával és reméli, hogy a nemzetközi szakszervezeti barátság e kapcsolatainak kiterjesztése az egész világ munkásai egységének legjobban felfogott érdekében történik. A Szakszervezeti vétség Elnöksége. VilágszöTöbb fontos külpolitikai kérdés as Angol Munkáspárt margaiei konferenciáján London (MTI). Az Angol Munkáspárt ez évi konferenciájának keddi ülésén Atlee, a párt vezetője többek között kijelentette, hogy „ma nagyobb a remény, mint valaha, hogy sikerül megegyezésre jutni a leszerelés kérdésében, A megegyezés a leszerelés kérdésében nem érhető el azonban széles alapokra fektetett politikai megegyezés nélkül. A Munkáspárt éppen ezért a jövőben is sürgetni fogja a magas szinten tartandó nemzetközi megbeszéléseket." M. Davidson képviselő által előterjesztett javaslat indítványozza: mondja ki a konferencia, hogy ellenzi a hidrogénbomba és mindenfajta atomfegyver angliai 'gyártását és elítéli a korjmánynak azt a szándékát, 'hogy háború esetén feltéíle' nül használja ezeket a fegyvereket. | Roberts képviselő e javaslatot támogatva utalt a Szovjetunió és a keleteurópai népi demokratikus országok haderőinek csökkentésére, kijelentve, hogy Angliának követnie kell ezt a példát. A. Casasola, az angol öntőmunkások egyesült szakszervezetének elnöke szerint a leszerelést fokozatosan kell megvalósítani és akkor nem munkanélküliséget, hanem állandó jólétet fog hozni. Az ipart át kell csoportosítani, hogy békés célokra termeljen. Már most kellene elkezdeni a tervezést. Jó politika volna Kenyába turbinás áramfejlesztő gépeket küldeni turbinás repülőgépek helyett, traktorokat és ekéket harckocsik és ágyúk helyett.