Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-13 / 241. szám

Csütörtök, 1955. október 15. 3 DÉLMafcYüRORSZfiG CSEH IMRE Meghalt Cseh elvtárs. Igy terjedt el a szomorú hír az elmúlt napokban a szegedi elvtársak körében: kidűlt so­raikból egy régi, ízig-vérig kommunista harcos. Igaz, túl volt már a hetvenen, de nap­jaink nagy munkájában is szószóiója, agitátora volt az igaz ügynek — a szocializ­mus megvalósításának. Már a századforduló elején bekapcsolódott a munkás­mozgalomba. Az első világ­háború előtt egyik lelkes szervezője volt a bőripari szakszervezet szegedi cso­portjának. A 19-es forrada­lom katonája volt, később ő is ott dolgozott a Vörös Se­gély megalakításán. , Börtönbe Járták. Eszten­dőkig rendőri megfigyelés alatt volt, de nem hajtott fe­jet, pártmegbizatásait az il­legalitás alatt is kommunista módon végrehajtotta. A felszabadulás után be­kapcsolódott a Kommunista Párt munkájába Szegeden, s mint régi veterán, élete utol­só napjáig hirdette a párt nagyszerű eszméit. Cseh Imre elvtárs mun­kássága például álljon min­den szegedi kommunista előtt, ő a legnehezebb idők­ben sem hátrált, a nagy cél­ért, az ország, a szegedi e.m­berek jobb életéért, az el­nyomás alól való felszabadu­lásért harcolt. S a harc nem volt hiábavaló. Tisztelettel, megbecsüléssel és kegyelet­tel hajtunk fejet sírja előtt. Ma délután 3 órakor a Bel­városi temetőben felhangzik majd a munkás gyászinduló — utolsó útjára kísérik Cseh bácsit hozzátartozói, elvtár­sai. Cseh Imre elvtársat a párt j és a tanács saját halottjának ' tekinti. Emlékét megőrizzük, s a szívós akarat, a harcos elszántság, amely benne la­kozott, tovább él a szocializ­must megvalósító új nemze­dékben. Találkozót tart a Szabad Ifjúság kullúregYÜlies Amint már a „Délmagyar­ország" hírül adta, a DISZ kulturális munkájának fel­lendítése érdekében az öt­évvel ezelőtt Szegeden sok si­kert aratott Szabad Ifjúság kultúregyüttest a városi DISZ-bizottság és a városi tanács népművelési osztálya újjáalakítja. Éppen ezért a Szabad Ifjúság régi tagjai holnap délután 5 órakor a DISZ városi bizottság régi székházában (Sztálin sétány 7.) újjáalakuló találkozót rendeznek. A városi DISZ­bizottság, a népművelési osz­tály kéri az együttes régi tagjait, hogy feltétlenül jöj­jenek el erre a találkozóra, amelyre várják az üzemek, az egyetemek, a techniku­mok énekelni, táncolni, hang­szeren játszani akaró dísze­seit. Visszaszerezzük a termelőszövetkezet becsületét — mondja a kübekházi Sarló és Kalapács TSZ új elnöke Falun gyakran találkozunk olyan vezetőkkel napjaink­ban, akik néhány hete, vagy hónapja még üzemben, vagy városi hivatalban dolgoztak. A párt hívására cserélték fel ezek az elvtársak a városi életet a falusival, hogy elő­segítsék a szövetkezeti moz­galom fejlődését. Kübekházán a Sarló és Kalapács TSZ-ben nemrégi­ben űj elnököt választottak. Vámosi László elvtársnak, a megyei tanács termelőszövet­kezeti csoportja volt vezető­jének előlegezték a tsz tag­jai a bizalmat, s néhány hét telt csupán el, máris tapasz­talható, hogy új ember fogja a tsz kormányát. A kübekházi termelőszö­vetkezet az utóbbi években a gyengén működő szövetkeze­tek közé tartozott. Pedig itt is sok becsületes, dolgos em­ber van. A föld minősége is jó, mégis csaknem minden évben gyengén zárták az évet. Azonban ha a tagság összefog az új elnökkel, két­három év alatt a legjobbak közé kerülhet a Sarló és Kalapács, hiszen ehhez minden adottságuk megvan. Mindenekelőtt sokrétűvé, belterjessé kell tenni a gaz­dálkodást. Az új elnök ja­vaslatait a közgyűlés hely­ben is hagyta, s határozattá emelte, ötven hízó, valamint tíz marha meghízlalására szerződést kötöttek; még to­vábbi hét marhát is hízóba fognak, hogy egy istálló meg­teljen. A szövetkezetnek sok a lova. Ezért eladnak belő­lük, s a pénzen 10 jól tejelő tehenet vásárolnak. Besze­reznek egy tejszeparátort, s a fölözött tejen malacokat nevelnek. Mór épül a 100 fé­rőhelyes tehénistálló, ahol elhelyezik a tehenészetet. Ügy tervezik, hogy a tejbe­vételből havonla-kéthavonta rendszeresen tudnak pénzt osztani a munkaegységekre. Mert sok tsz-tag azért ha­nyagolta el a közös munkát, mivel egész évben kevés pénzt tudott a szövetkezet osztani. Ezért inkább nap­számba mentek el egyes ta­gok. A jövő évi vetéstervet már úgy készítik el, hogy fo­lyamatosan legyen bevétel. Őt hold korai burgonyát ül­tetnek, 17 holdra növelik a konyhakertészetet és 5 hold dinnyét vetnek. Kísérletkép­pen megpróbálkoznak 3 hol­don a vöröshagyma és fok­hagyma termelésével is. A gyümölcs- és zöldségfélék árusítására boltot nyitnak a községben. Vetnek 20 hold veíöborsót is, ami még ara­tás előtt pénzt hoz a tsz-ta­goknak, úgyszintén az 5 hold repce is. Ebben a szövetkezetben tudják, hogy az állattenyész­tés igen jövedelmező, de ed­dig nagy gondot nem fordí­tottak erre. Most a közgyű­lés a volt elnököt, Gera Fe­renc elvtársat nemcsak el­nökhelyettesnek választotta meg, de állattenyésztési bri­gádvezetőnek is. Most már jő kezekben less az állattenyésztés sorsa. Nemrégiben 100 juhot is vásároltak, amelynek vé­telára a gyapjúból, a tejből és a szaporulatból egy gazda­sági évben megtérül, különö­sen akkor, ha megfelelő ju­hászt tudnak szerezni, Mivel megfelelő épületek vannak, nagyobb mértékben foglalkoznak majd sertéshíz­lalással. Az épületeket a tél folyamán helyrehozzák. De már most gondoskodnak az állatok számára elegendő takarmányról. A Sarló és Kalapács TSZ ifjúsága részt­vesz a silózási versenyben — érdekes, hogy a tsz DISZ si­lózó-brigádjában 8 egyéni parasztfiatal is van — s ösz­tönzést ad nekik, hogy a si­lózás befejezése után egy tel­jes labdarugó-felszerelést kapnak a fiatalok. Már 50 vagon répaszeletet is meg­rendeltek, hogy minél táplá­lóbb, ízletesebb legyen a si­lótakarmány. Egy ilyen nagy szövetke­zetben nem könnyű az elnök munkája. Különösen akkor, ha a munkák irányításával egyidejűleg kell megismerni a tsz gazdaságát s az embe­reket. De, ha a tagság az el­nök mellett áll, rövidesen a helyes útra lehet rángatni a szövetkezet szekerét. Legfon­tosabb most az őszi betakarí­tás. A 30 hold napraforgó termését kombájnnal csépel­ték el. A sorok között haladt a gép, két oldalról a tsz asz­szonyai kasokba szedték a napraforgót, majd a kom­bájnra hordták. Holdanként 11 mázsa lett a termés, mert a legkevesebb szemveszteséggel takarították be. A 150 hold kukorica törését pedig úgy végzik, hogy meghatározták, egy-egy családnak mennyit kell letörnie. Ezután a tábla egyik szélén egymásután ki­jelölik a sorokat, a törés és szárvágás nyomában jöhet a traktor. A tsz űj vezetősége a mun­kafegyelem megszilárdításá­ban máris ért el eredménye­ket. Eddig esős időben alig dolgozott valaki. Most vi­szont az esős napokat hasz­nálták fel a juhhodály rend­behozására, a tragya kihor­dására. Változtattak a mun­kaszervezésen is: eddig min­den reggel az irodától indul­tak munkára a tsz-tagok. Noha saiát gazdaságukban dolgoztak, ebben volt valami, ami az uradalmakra emlé­keztetett. Ráadásul innen messze volt egyik másik szö­vetkezeti tábla. Most két nappal előbb meghatározta a vezetőség, mi a munkák sor­rendje és a tsz-tagok közvet­lenül ide indulnak. Hogy ha­ladjon a háztáji földeken is a munka, elhatározták, hogy minden fogat este, munka végeztével egy rakományt termést köteles a háztáji föl­dekről hazahozni a faluba. Sok terv, helyes elgondo­lás vár megvalósításra. Ügy döntött az űj elnök javasla­tára a közgyűlés, hogy öt hold új szőlőit is telepítenek az őszön, mert most is elég jól fizet az öt hold régi szőlő: megadja a 100 hektó bort. Teherautót ls szeretnének vásárolni, hiszen 14 kilomé­terre van a tsz-től a legkö­zelebbi vasútállomás. A Földművelésügyi Miniszté­rium segíthetne ebben a szö­vetkezetnek. Eddig a mun­kából kiöregedett tagokkal sem törődtek sokat, most azonban megalakították A milliomos szövetkezet Hét esztendővel ez­előtt, 1948-ban alakult a sán­dorfalvi Rózsa Ferenc Ter­melőszövetkezet, jóformán a semmiből, néhány lelkes em­ber közös akaratából, vagy egész pontosan szólva: egy akkori földbérlőcsoportból. Ma a „Rózsa Ferenc" a kör­nyék egyik legerősebb szö­vetkezete; 103 taggal dolgo­zik csaknem 800 hold földön, rizstelepe van, saját teher­autója, kovácsműhelye, fü­résztelepe; állatállománya te­kintélyes, teljes vagyona két­ségkívül meghaladja a 3 millió forintot, Vajon milyen csoda, mi­lyen titok lappang ezek mö­gött a tiszteletet ébresztő, magukat méltató eredmé­nyek mögött? Hogyan lett a nincstelen földbérlő csoport­ból milliomos szövetkezet, milyen művészet révén ter­mett elő a semmiből a három millió? Ha nem is éppen eb­ben a formában, de ezt a kér­dést szögeztük neki Pataki Sándor elvtársnak, az egy­kori három holdas kispa­rasztnak, a szövetkezet érde­mes elnökének. A szövetke­zet történetére voltunk kí­váncsiak, mert úgy véltük, hogy annak valamelyik moz­zanatéban kell megtalálnunk azt az okot, amely ezt a ro­TSZ. Papírt, ceruzát veszünk elő és írjuk sorban, egymás után a tételeket, úgy, aho­gyan a könyvelő elvtársnő emlékezetéből előkerül. "Vet­tünk egy teherautót — ez 44 ezer forint. Beszereztünk há­rom villanymotort, egyet a szecskavágáshoz, egyet a kö­leshántoláshoz, egyet a fű­résztelephez — 10.000 forint. Vásároltunk továbbá egy gu­mikerekes, 3 tonnás igásko­csit (17.000 forint) és egy da­ráló felszerelést (9000 fo­rint). Az állatszaporulat ér­téke 30—40 ezer forintra te­hető. Felépítettünk ezenkívül egy autógarázst (kb. 15.000 forint), egy tejházat (kb. 10 ezer forint), egy kis szint a fűrésztelep számára (kb. 5000 forint) és egy másik épüle­tet, amelyben a darálónak, a kovácsműhelynek és a von­tató traktorunknak adtunk helyet (kb. 20.000 forint). Ezek voltak a fontosabb be­ruházásaink .. .* Gyorsan összeadjuk a tételeket és ki­számítjuk a végeredményt: 170.000 forint. "Az ám — kap hirtelen észbe az elv­társnő — a legfontosabbról meg is feledkeztem. Hiszen az idén készült el a rizstele­pünk ls (175.000 forint), no meg a halastavunk (79.000 forint). Igaz. hogy ezekhez igen nagy állami támogatást hámos vagyonosodást lehető- i kaptunk, de magunk is jóné­dos növényápoló munkával kipótolni; mindent megtet­tek, ami csak tellett tőlük, talán még többet is — fára­dozásaikról majd az ered­mények állítják ki a bizo­nyítványt. És a halastó? Az majd csak jövőre hallat ma­gáról. De bíznak benne, hogy a hét holdnyi állóvíz, amely^ be az idén telepítették a ha­lakat, jövőre már gazdag "terméssel* fog a jövedelem­hez hozzájárulni. Lássuk hát most a jövedel­met — ennyi közös gazdag­ság után azt, ami az egye­seknek kijár. Hozzávetőleges számítás szerint a november elején sorrakerülő zárszám­adáskor munkaegységenként az alábbiakat fogják tudni osztani: búzából árpából kukoricából burgonyából száraz­takarmányból cukorból rizsből borból pénzben 3 kg 1.2 kg 3.5 kg 0.5 kg 2 kg 0.15 kg 0.4 kg 0.2 liter 15—16 forint s búzát, pénzt, malacot jut­tatnak az öreg tsz-tagoknak. A kübekházi Sarló és Ka­lapács TSZ — élén az űj ve­zetőséggel — megindult a felfelé vezető úton. — Az a célunk, hogy visz­szaszerezzük Kübekházán a termelőszövetkezet becsüle­tét — mondja Vámosi elv­et szociális bizottságot, valamint az, hogy társ • tagság életszínvonala már az űj gazdasági évben elérje a község legjobb egyéni pa­rasztjaiét. Aztán nagyobb cé­lokat tűzünk magunk elé .. A tagság szorgalmas mun kájával ezt a célt bizonyára el is érik. — Rácz — A ruhagyári ifjúmunkások ve rsen yf elhívása Tegnap, szerdán reggel a Szegedi Ruhagyár ifjúsági szalagjának ifjúmunkásai versenyfelhívással fordultak az üzemben dolgozó többi ifihez. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójának méltó meg­ünnepléséhez akarnak ezzel is hozzájárulni. Kovács Gyuláné ifjúsági szalagjának valamennyi tag­ja szeptember havi átlagtel­jesítményére öt százalék fe­szítést vállalt, s ugyanak­kor a szalag összteljesítmé" nyét a szeptemberi 97.8 szá­zalékról 103 százalékra akar­ják felemelni. Vállalásukban szerepel még, hogy 99.9 szá­zalékos minőségnél rosszabb munkát nem végeznek. A ruhagyári fiatalok ezt a versenykezdeményezésüket nem akarják csak saját üze­mükre korlátozni, hanem a fenti feltételek mellett szo­cialista munkaversenyre ki­hívják valamennyi szegedi gép mellett dolgozó ifjú­munkás társukat, vé tette. Kiderült azonban, hogy a „Rózsa Ferenc" törté­nete a lehető legegyszerűbb. A megalakulást követő év­ben léptek be az első kisgaz­dák, túlnyomó részben újon­nan földhöz juttatottak. Et­től kezdve évről évre szapo­rodott a tagság, s vele együtt a föld, a jószág, a közös tu­lajdon — a létszámmal együtt nőtt a hozzáértés, a szervezettség, a nagyobb vál­lalkozásokra való képesség, s természetesen nem maradt el az állami támogatás sem. A puszta fejlődésmenet te­hát nem adja meg a sikerek nyitját. Akkor talán a föld a különleges? Vagy valami más pénzfakasztó forrás áll a szövetkezet rendelkezésére? Rövid kérdezősködés meg­győzött bennünket arról, hogy ez sincsen igy. Hátra maradnának az emberek. De ugyan miért is gondolnánk, hogy az a száz ember, aki ma a szövetkezethez tartozik, valamilyen más fából volna faragva, mint a többi dolgos, földjét szerető sándorfalvi gazdálkodó? Egyszóval nin­csen csoda és nincsen titok. Vagy helyesebben szólva: a közös gazdálkodás a titok. A közös gazdálkodásban rejlik az az erő, amely néhány röpke év alatt a semmiből három milliót varázsolt elő. Mint már említettük, a „Rózsa" TSZ jelenleg nem egészen 800 holdon gazdál­kodik. Ebből 531 hold a szántó, 13 hold szőlő és gyü­mölcsös, 34 hold rét, a többi legelő. Kell is ekkora legelő, hiszen nem kevesebb, mint 520 juh tartozik a szövetke- | zet állatállományához, ami­ből 260 az anyajuh. Csaknem háromszáz sertése és 54 mar­hája is van a szövetkezetnek — félünk pontos számokat mondani, hiszen az állomány napról napra gyarapszik, lá­togatásunk napján is valami tíz süldő malaccal tért visz­sza a szövetkezet teherautója a vásárhelyi hetipiacról. A marhaállományból 21 a te­hén, a többi növendékállat hat liter a napi fejési átlag. A sertések közül a hízók szá­ma kereken száz, van ezen­kívül 28 anyakocájuk, két kanjuk, a többi növendékál­lat. A baromfifarmra vonat­kozólag pontos adatokkal nem tudunk szolgálni, de tény. hogy ez sem jelenték­telen pénzforrás. Mindent egybevéve, tavaly 1 278 235 forintra ment fel a szövetke­zet beruházott vagyona, más­szóval a közös gazdaság, az állóalapok értéke és 2 737 138 forintot tett ki a szövetkezet teljes vagyona, amelybe bele értendők a tagoknak kiosz­tott termékek is. Ehhez jön­nek még a tavaly óta beru­házott összegek. hány tízezret fektettünk be­léjük*. Mindent összevéve az álló alapok, vagyis az oszthatatlan közös vagyon idei növekedése 424 ezer fo­rintot tesz ki, kerek egyhar­madát az eddiginek. Erre való tekintettel mondhatjuk, hogy a szövetkezet teljes va­gyona ma már meghaladja a hárem millió forintot. Ezek a számok maguk­írt beszélnek, különösen ilyen impozáns együttesben. Talán csak egy tétel szorul még közelebbi megvilágítás­ra: az a bizonyos majdnem kifelejtett rizstelep és ha­lastó. Tetszik nekem ez a majdnem-kifelejtés. Az van benne: már e rövid idő alatt is annyira hozzájuk nőtt ez a két új növekmény, hogy már nem is az új dolgok kö­zött tartják őket számon. Pe­dig nem kevés akadályt kel­lett leküzdeni, amíg az idei első rizsaratásig eljutottak. Már a teriilet kijelölése kö­rül is nagy huza-vona volt, s volt idő, amikor úgy látszott, hogy nem sikerül megfelelő területet a község földjéből kiszakítani. De nem hagyták annyiban, s számos ellenál­lás leküzdése után végül is győztek. 105 ezer forint álla­mi támogatást kaptak az 50 holdnyi terület kellő kirnun­Szabadpiaci árakra átszá­mítva ez összesen körülbelül 55 forintnak felel meg. Egy átlagos 300 munkaegységnyi teljesítményre ezek szerint több mint 16 ezer forint jö­vedelem jut. Ahol több csa­ládtag vett részt a munká­ban, ott ennek többszöröse. És ez még nem is a teljes jö­vedelem, mert ehhez még hozzá kell adni a háztáji gazdaság hozamát. Nem túl­zás tehát, ha azt mondjuk, hogy a »Rózsa Ferenc" már­is jó középparaszti életszín­vonalat biztosít tagjainak. Máris — mondjuk, mert bi­zony egyelőre a szövetkezet még igen sokat költ beruhá­zásra. Ebben az évben • is mintegy negyedmillió forint ment el — a ráfordított mun­kát és a természetben hozzá­adottakat is .beleértve — a közös gazdaság gyarapítá­sára. Egy esztendei megeről­tetésnek talán egy kicsit sok is ez. Az azonban bizonyos, hogy jövőre már mindez gazdagon meg fog térülni. A halastó, amely jövőre már gazdag fogásokat ígér: a rizs­telep, amelynek művelésé­hez tavasszal kellő időben és nagyobb szakértelemmel kezdhetnek hozzá; a teher­autó. amelynek révén könv­nyebbé és gyorsabbá válik termékeik értékesítése. Számot vctne'i e mind­ezzel Sándorfalva egyénileg dolgozó parasztjai? Felisme­rik-e a szövetkezet előnyeit és közelednek-e hozzá? Er­kálásához. S habár kissé ké- | ről majd legközelebbi, befe­sőn tudtak csak vetni, az el- [ jező írásunkban. veszett időt igyekeztek gon-1, Kende Péter Szegedi vasutasok ssgisö munkája a termelőszöveikezetekben Tavaly óta... Álljunk is itt meg egy pillanatra, s vegyük szemügyre, mennyit _ fejlődött egy esztendő alatt a sándorfalvi Rózsa Ferenc A „Délmagyarország" már többször beszámolt arról, hegy a szegedi vasutasok is jól kiveszik részüket a ter­melőszövetkezetek patroná­lási mozgalmából. Az utóbbi időben a szegedi vasutasok részéről ez a baráti segítség tovább fokozódott. Nemré­gen a pályafenntartás terve­zői a zákányszéki Kossuth Termelőszövetkezet részére egy modern tehénistálló tervrajzát készítették el és négy lakóház építéséhez is díjtalanul adták a szükséges tervrajzokat. Ezzel 3.400 fo­rint kiadást takarítottak meg a Kossuth TSZ javára. A múlt hónapban a köny­velőség dolgozói a kisteleki Felszabadulás TSZ-nél a fel­szaporodott könyvelési és számviteli munkáknál nyúj­tottak segítséget. Amikor vé­geztek a munkával, a zá­kányszéki Kossuth Termelő­szövetkezet könyvelését segí­tettek rendbehozni. A pályafenntartás dolgozói az üllési Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet részére da­ráló-motort szerelnek most, s mintegy 1150 forint kiadás­tól mentik meg a szövetkeze­tet. A gazdasági segítségnyúj­táson kívül a szegedi vasuta­sok széleskörű kapcsolatot is létesítettek a szegedi járás számos terme­lőszövetkezetének tagságával. A vasutas dolgozók részt­vesznek a termelőszövetkeze­tek agitációs munkájának se­gítésében is. Szeged Állo­más dolgozói a forráskűti Petőfi TSZ-be járnak ki agi­tációs munkára. Nemrégen az állomás kultűrcsoportja szép kultúrműsorral köszön­tötte a szövetkezet élenjáró dolgozóit. Az utóbbi hetekben a sze­gedi vasutasok hét munkás­paraszt találkozón vettek részt. Ezekre a találkozókra szép számmal jöttek el az egyénileg dolgozó parasztok is. Hosszan elbeszélgettek munkájukról, napi problé­májukról. Különösen sok szó esett ezeken a találkozókon az őszi mezőgazdasági mun­kák gyors befejezésének fon­tosságáról. Sziládi Sándor — A Magyar Bélyeggyűj­tők Országos Szövetsége a XVIII. Bélyegnap alkalmá­val bélyegkiállítást rendez a Móra Ferenc Múzeumban. A kiállítás ünnepélyes megnyi­tása október I6-án, vasárnap kulturális ' délelőtt 9 órakor lesz,

Next

/
Thumbnails
Contents