Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-11 / 239. szám

DELMFLGYFLRORSZflG Vasárnap, 1955. október 11. MS történt q külpolitikában ? A francia nemzetgyűlés a Marokkóval folytatandó további tárgyalások mellett szavazott yasárnap hajnalban — háromnapos vita " után — a francia nemzetgyűlés 477 szavazattal 140 ellenében elfogadta a szocialista párt javaslatát a marokkói kérdésben követendő további politikára vonatkozólag. „— Az egyedüli politika — állapítja meg a szocialista párt elfogadott javaslata — amely képes biztosítani a békét Marokkóban és lehetővé tenni Franciaország és Marokkó között olyan társulást és kölcsönős kapcsolatot, amely megfelel a két ország érdekeinek, a következő azonnali lépéseket követeli meg: a marokkói kormányzótanács létrehozása, olyan marokkói kormány megalakítása, amely a marokkói közvélemény képviselőiből áll és alkalmas arra, hogy Marokkó korszerűsítését és demokratizálását elö'evlgye és a Franciaországgal való állandó kapcsolatokról tárgyaljon. Következésképpen a nemzetgyűlés jóváhagyja az Aix-les-Bains-ban kötött megállapodást". A szavazás kifejezte: a francia nemzetgyűlés nagy többsége a Marokkóval való tárgyalások mellett döntölt. elutasítva ezzel azt a kalandor-politikát, amelyet a szélsőséges francia gyarmatosítók követelnek. 'A' szavazás eredménye kétségtelenül meglepetés, mivel a marokkói kérdés vitája során minden jel arra mutatott, hogy Faure-kormány megbukik. A szocialisták javaslata azonban a tárgyalások politikájának megvalósítására megmentette a kormányt a bukástól. A szocialista párt javaslatának megszavazása nem jelenti azt, hogy a nemzetgyűlés bizalmat szavazott a kormánynak. A Francia Kommunista Párt és a szocialista párt a javaslat mellett szavazott, mivel a javaslatban nem volt szó a Faure-kormány iránti bizalomról. Faure miniszterelnök felszólalásakor kijelentette: az Aix-les-Bains-i megállapodásokhoz tartja magát és Marokkóban ugyanolyen megoldást akar megvalósítani, mint azt Tuniszban tette. A z utóbbi időben egyre több amerikai ** közíró foglalkozik az Egyesült Államok külpolitikájának kudarcaival és a szovjet külpolitika sikereivel. A New York Times-b.in Middleton megállapítja: „Be kell ismerni, hogy a genfi értekezlet óta eltelt 11 hét az orosz diplomácia számára az egyik legeredményesebb időszak volt a háború befejezése után. Ez alatt az idő alatt a Szovjetunió pozíciója számos nemzetközi kérdésben megerősödött, a küszöbönálló genfi külügyminiszteri értekezletet illetően pedig javultak az oroszok kilátásai". Middleton a német kérdésre vonatkozóan megjegyzi, hogy a Szovjetunió rendkívül mély benyomást gyakorolt a német népre azzal a kezdeményezésével, amely az Ausztriában elhelyezett szövetséges csapatok kivonásához vezetett és elősegítette két diplomáciai cél elérését: Adenauer moszkvai utazását és a diplomáciai viszony felvételét a szövetségi köztársasággal. — „Jóllehet — állapítja meg Middleton a továbbiakban — Adenauer kancellár Bonnban, továbbá az amerikai és az angol külügyminisztérium minden lehetőt megtett, hogy csökkentse a diplomáciai viszony megteremtésére vonatkozó megállapodás jelentőségét, tagadhatatlan és elvitathatatlan az a tény, hogy a Szovjetunió az egyetlen nagyhatalom, amely kapcsolatban áll mindkét Németországgal, következésképpen az egyetlen a négy győztes hatalom közül, amely tárgyalásokat folytathat Németország újraegyesítéséről". Cikke befejezéséül Middleton megállapítja, hogy a Szovjetunió politikájának eredményeképpen „lényegesen közelebb kerül az egyesített és semleges Németország megteremtésének lehetősége". A politikai iskolák hallgatóinak első tananyagáról Tito levele a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége belgrádi szervezete VI. városi konferenciájához Belgrád (TASZSZ) Belgrádban megkezdődött a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége belgrádi szervezetének VI. városi konferenciája, A konferencián felolvasták azt a levelet, amelyet Joszip Broz-Tito intézett az értekezlethez, 1. Gyakran megfigyelhetjük nemcsak az egyszerű kommunisták, hanem a felelős vezetők körében ls, hogy nem eléggé fegyelmezettek és nem rendelkeznek megfelelő felelősségérzettel. 2. Gazdasági és társadalmi fejlődésünk különböző objektív és szubjektív gyengeségei és nehézségei következtében sok kritlzálgatás tapasztalható, amelyben igen negatív tendenciák jutnak kifejezésre. Ez a kritlzálgatás az esetek többségében a különböző ellenséges elemek rosszindulatú propagandájának hatására keletkezett. 3. Megfigyelhetők olyan esetek, amikor a kommunisták közömbösen viszonyulnak mindenhez, ami körülöttük történik, különösen a vállalatokban és a különböző intézményeknél. Vannak esetek, amikor egyes emberek a nemtörődöm kommunisták szeme láttára tékozolják a nép vagyonát és követnek el bűncselekményeket a kolleklíva és az egész társadalom kárára stb. 4. Az a benyomásom támadt, hogy az utóbbi időben sok kommunista lebecsüli a szocialista társadalmunk fejlődésében betöltött szerepét Ezek úgy vélik, hogy már elmúlt az az Idő. amikor n kommunisták a szocializmus felépítéséért folyó harc hordozói voltak. A kommunisták atfól félnek, hogy különböző típusok, amelyek demokráciánkul és demokratikus fejlődésünket saját aknamunkájukra akarják kihasználni. szemükre vetik és megvádolják őket azzal, hogy rátolják a demokráciát stb Éppen most. amikor hatalmas erőfeszítéseket teszünk decentralizált rendszerünknek és a kommunák rendszerének demokratizálására és megszilárdítására, a kommunistáknak jobban, mint vplaha, fáradhatatlanul harcolniok kell társadalmunk érdekeiért és épségéért, mindennemű lokálpatrióta és soviniszta áramlat ellen. Aki a soviniszta és lokaloatriola irányzatok hatása alá kerül annak nincs helye a Kommunisták Szövetségének soraiban. 5. Sok törvényt és rendeletet hozunk és különböző intézkedéseket teszünk, amelyek hatalmas jelentőségűek társadalmi fejlődésünk szempontjából. Ki kell azonban jelentenem, hogy a kommunisták nem vetik eléggé latba erejüket ezeknek az intézkedéseknek és törvényeknek a megvalósítása érdekében. Különféle negatív és spekuláns elemek kikeresik és társadalmunk kárára használják ki törvényeink fogyatékosságait, a kommunisták pedig nem tanúsítanak kellő éberséget, hogy ezt megakadályozzák, vagy segítséget nyújtsanak a szóbanforgó elemek ártalmatlanná tételében. Kommunisták, főleg a vezető funkcionáriusok, néha elvesztik felelősségérzetüket és ahelyett, hogy a törvényesség és emberiesség bajnokai lennének, maguk is megszegik a törvényeket és törvénytelenségeket követnek el. Néhány hete jelent meg a politikai iskolák első témájának hallgatói tananyaga: "•Hogyan éltek és harcoltak a magyar dolgozók a felszabadulás előtt". A következő pártoktatási évben ezt a tananyagot többségükben olyan elvtársak tanulmányozzák, akik eddig még nem vettek részt szervezett pártoktatásban. A tananyag segítséget ad abban, hogy a hallgatók jobban megismerjék a magyar dolgozók életét és harcait az első világháború kitörésétől hazánk felszabadulásáig. A tananyagnak két főrésze van. Az első főrész a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttének előzményeivel, a Tanácsköztársaság intézkedéseivel és harcaival, valamint hibáival és tanulságaival foglalkozik. A második főrész képet ad arról a harcról, melyet a magyar dolgozó nép folytatott 25 éven át a Horthyfasizmus ellen. A tananyag világos képet ad a magyar tőkés és földbirtokos uralkodó osztályok velejéig reakciós, népellenes politikájáról. A magyar uralkodó osztályok az egyre nagyobb haszon elérése érdekében kíméletlenül kizsákmányolták a magyar dolgozókat és áruba bocsátották hazánk nemzeti függetlenségét. A második világháború idején pedig a Hitler-fasizmus oldalán szakadék szélére sodorták az országot. A magyar uralkodó osztályok legbiztosabb támasza, a 25 évig tartó ellenforradalmi rendszer uralma alatt az egyházi reakció volt. A klerikális reakció szentesítette és mindenben támogatta a Horthy-fasizmus népellenes politikáját. A tananyag világosan megmutatja a magyar szociáldemokrata párt vezetőinek az uralkodó osztályokat támogató népellenes tevékenységét. mind a Tanácsköztársaság idején, mind pedig az ellenforradalmi Horthy-rendszer éveiben/ Megmutatja a tananyag a magyar dolgozó tömegek embertelen helyzetét, valamint azt a harcot, amit a munkások és parasztok a fasiszta Horthy-rendszer ellen vívtak. Elénk vetíti a tananyag a magyar kommunista mozgalom áldozatos, küzdelmekkel teli törtenetét is, azét a mozgalomét, amely a felszabadulás előtti évtizedekben is irányító szerepet vitt a tömegek harcában. Mindezt a tananyagot nagyon érdekesen és színesen írja le. Körülbelül 25—26 oldalon képek és grafikonok teszik szemléltetővé azokat a kérdéseket, amelyeket a tananyag tárgyal. A tananyag gazdagon közöl korabeli dokumentumokat,, irodalmi szemelvényeket, szépirodalmi részeket. A képek, grafikonok és dokumentumok, melyek érzékelhetővé teszik a magyar dolgozók helyzetét és áldozatos küzdelmét a felszabadulás előtti évtizedekben, nagy segítséget adnak a tananyag elsajátításához, mélyebb megértéséhez. Igen megkapó és meggyőző az a rész, amelyet a tananyag idéz Móricz Zsigmondtól, a Tanácsiköztársaság idején írt egyik irodalmi riportjából. Ez a riport mintegy hitvallás a Magyar Tanácsköztársaság mellett. "Magyarországon nemcsak, hogy nem hal éhen senki — írja Móricz Zsigmond —, hanem most kezdődik az igazi, boldog, emberi élet*. "Mintha leakasztják a függönyt az ablakról a nyári sötét szobában, s egyszerre beomlik» gazdag napfény: a proletár szemekből úgy lobog ma a szfv bősége, az értelem fénye. Jó és szép világ. Legszebb minden világok között; emberi világ*. Vagy például a nagy proletár-költő: József Attila verseiből idéz a tananyag élénk és szemléltető részeket a magyar dolgozók helyzetének jellemzésére a Horthy-rendszer negyedszázados uralma alatt. Idézi a tananyag József Attila "Lebukott* c. versének egy részletét, amely a népért harcoló letartóztatott kommunisták szenvedéseit mutatja be. Ez csak néhány kiragadott példa a tananyag rendkívül gazdag szemléltető anyagából. A politikai iskolák első témájának hallgatói tananyaga tehát igen tartalmas, rendkívül színes, szemléltető tananyag. Olvasásával és tanulmányozásával a politikai iskolák hallgatói amellett, hogy megismerkednek a magyar dolgozók felszabadulás előtti helyzetével és harcaival, a Kommunisták Magyarországi Pártjának áldozatos küzdelmeivel, hatalmas ösztönzést kapnak arra is, hogy lelkesebben, jobb munkával harcoljanak pártunk mai célkitűzéseinek megvalósításáért. a szocializmus győzelméért. 0 Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata az országos műszaki fejlesztési tanács elnökének és tagjainak kinevezéséről A Minisztertanács az országos műszaki fejlesztési tanács elnökkévé Mekis Józsefet, tagjaivá pedig Hidas Istvánt. Ajtai Miklóst. Acs Ernőt. Bakonyi Sebestyén Endrét. Bíró Ferencet, Bognár Rezsőt. Csanádi Györgyöt. Csűrös Zoltánt, Erdei Ferencet. Friss Istvánt, Hevesi Gyulát. Horgos Gyulát, Jánossy Lajost, Kiss Árpádot, Kocsis Lajost, Korach Mórt, Natonek Imrét, Ratkovszky Ferencet, Rázsó Imrét, Ribiánszky Miklóst, Sebestyén Jánost, Simonyi Károlyt. Szabó Gergelyt, Szalai Sándort, Szádeczky Kardoss Elemért, Szele Mihályt. Széchy Károlyt, Szíjártó Lajost. Trautmann Rezsőt. Varga Józsefet (Ganz Vagon- és Gépgyár), Varga Józsefet (Műszaki Egyetem), Vályi Pétert. Winter Ernőt nevezte ki. — Oszi divatbemutatót rendez a Szegedi Ruházati Bolt október 13-án, csütörtökön este 7 órakor a Hungária Étterem nagytemében. A divatbemutató utáni műsorban fellépnek: Iván Margit, Karácsonyi Magda és Szabadi István, a Szegedi Állami Nemzeti Színház művészei. 1944. október 10 :. s Lassan sötétedik. A szegedi belvárosban a koraesti órák ellenére már mindenütt síri csend. A menekülő német fasiszták a város lüktető életét megbénították, föld alá kényszerítették. A hivatalok, intézmények nyugatra menekültek. Kihalt és komor minden. A perifériák otthonosabbak. Valahol kapu nyikordul. Az utcasarkokon emberek ülnek, beszélgetnek. Itt nincsenek elhagyatott utcák, házak. Amitől a belvárosban oly sokan félnek, annak Itt örülnek. Más emberek lakják e szegényes településeket: munkások, becsületes proletárcsaládok. A vasutasok ellenállási brigádja „főhadiszállásán", Romhányi Balázs fömozdonyvezető lakásán megbeszélésre gyülekszik. Olajos, zsíros ruhában vannak, munkából jöttek. Romhányi a rádió mellett ül. Dús, fekete haja magas homlokára hull. Czirok János fűtő a konyhaszekrénynek dőlve nagyokat szippant cigarettájából. Szótlanságát már mindenki megszokta, feleslegesen sohasem beszél. Kerekes István előfűtő a nagy füst miatt zsörtölődik. Romhányi a fiát megszokott őrhelyére, a kapuba küldi. Felesége még egy pokrócot tesz az ablakra, a biztonság kedvéért, férje Moszkvát keresi. Zavarják az adást, de a jólismert hang egyre erősödik: Halló, itt Moszkva, Moszkva beszél!... Harctéri jelentést, adunk a keleti frontszakaszról. A III. ukrán hadsereg, Tolbuchin marsall vezetésével felszabadította Mezőhegyest, Makót és tovább nyomul előre nyugat, északnyugat irányban. Gyorsan mozgó alakulataik elérték a Tisza vonalát. Felszabadítócsapataink tiszai átkelése órák kérdése. A jelenlévők szemében az öröm könnye csillog. Mennyi erőt és bizakodást ad Moszkva! Az adás befeleződik. Kezet szorítanak és egyenként távoznak. Holnap a szokott helyen találkoznak! Romhányi az örömtől és nyugtalanságtól nem tud aludni. A „Kossuth"-adást még meg kell hallgatni. Papírt készít elő és türelmesen vár. Felesége ül mellette, kisfia már alszik. Kezdődik! Az ismert hang jeAZ UTOLSO Katonák, muncselekvés órája lentkezik. Harctéri majd így folytatja: Magyar dolgozók! kások, parasztok! A elérkezett. Akadályozzátok meg a lakosság és a javak nyugatra hurcolását. Zavarjátok a német csapatok visszavonulását, szabotáljátok az utánpótlást, gyengítsétek mindenmódon soraikat. A végső győzelem küszöbén álltok. Fogjon össze minden magyar hazafi a betolakodó fasiszták eilen!" Romhányi képtelen volt jegyezni, de a közeljövő feladatai méfiis pontosan kirajzolódtak előtte. Álmatlanul forgolódik, végig gondolja a holnapi nap minden mozzanatát. A fasisztáknak lakolniok kell!... Ha városunk eddig éléskamrájuk volt, most majd kelepcéjük lesz. Aggódó feleségétől reggel a szokottnál bensőségesebben vesz búcsút. Az asszony ismeri szándékát és tervét, s ezért joggal félti. Romhányi gyengéd szavakkal nyugtatja: Ne félj, hamarosan jövünk. De az elváláskor mindkettőjükben felvetődik: vajon találkozunk-e még? Borongós, komor idő. A sötét, ólomszürke felhők lomhán hömpölyögnek dél felé. A rendezőpályaudvaron néhány indulásra előkészített mozdony egyenletes dobogása veri fel a környék csendjét. A vágányok között fegyveres német őrök. Az elhagyatottság szánalmas képe. A pusztulás már hosszú idő óta illetőségi jogot nyert a városban. A vágányok nagyrésze használhatatlan, összegörbült, ég felé meredező síndarabok nyújtóznak mindenfelé. A váltókat csak kézi-váltóvassal tudják már állítani. A bombatölcsérekben felfakadt víz posványos szaga terjeng a levegőben. Romhányi, Kerekes és Czirok a helyéből kiborult fordítónál beszélgetnek. — Húsz perc múlva — mondja Romhányi — a „B" szerelőaknában gyülekezünk. Én addig körülszaglászom a környéket és ellátogatok a jelentést ad, „friccekhez". Gondolom, közlik majd vikok utánpótlásának elzárására, a szerelvények indulási tervét. majd azok bekerítésére. Ez a FiihKörüljárja a rendezőt, megkapja az rer parancsa! A szerelvényeket indulás ütemtervét. Főbelövés terhe mellett teszik felelőssé betartásáért. Amikor megérkezik, a brigád minden tagja együtt van. Olajos lócákon, szerelőládákon ülnek. Gyimesi bácsi egy padlódeszkán jóízűen alszik. Idős, fáradt ember, de a szíve mindenkor a helyén van. Czirok kelti fel: — Hé, ébredj öreg!. -.. Most megválasztunk klubelnöknek az álomszuszékoknál. A nem könnyen sértődő Gyimesi bácsi felül, megtörli homlokát, nagyot fúj, s higgadtan válaszol: — Fiam, ha te is 25 évig zötyököltetted volna magad ezeken a „leprákon" mint én, te sem lennél olyan nagylegény. Romhányi halk. de határozott hangja szakítja félbe őket: — Emberek! Nagy és kockázatos feladat vár ránk. A szerelvények, melyeket vontatnunk kell, német hadászati szempontból igen fontosak. Meg kell akadályoznunk ezek továbbjutását. A szovjet csapatok már több helyen elérték a Tisza vonalát. Városunkat meg akarják menteni, s ezért nagyobb áldozattal, lassúbb ütemű az előrehaladás. A fasiszták mindenre el vannak szánva, hogy továbbjussanak. Czirok szól közbe: — Majd mi is ott leszünk és megmutatjuk, hogy mit tudunk. — A lehetőségekben nem válogathatunk — folytatja Romhányi — a mozdonyokat kell kikészítenünk. • Délelőtt 10 óra. Az óllomásfőnöki irodában náci tisztek tanácskoznak. — Az első három páncélosokat szállító szerelvénynek — mondja a Gestapo-tiszt — még ma át kel! jutnia Szolnoknál a Tiszán. Wediene vezérezredes holnapután átkaroló azonnal indítani kell, megerősített kísérettel. — Hol vannak a masiniszták? — ordít torkaszakadtából, a himlőhelyesarcú német. Hangját a városra zuhanó ágyúlövedé'kek robaja nyomja el. Az állomásfőnök reszkető kézzel nyúl a telefon után. A fűtőházat hívja, de az nem jelentkezik. A náci tisztek között kapkodás, aggodalom az úr. Dittinger ezredes állandóan közbeszól, s verejtékező homlokát percenként törülgeti. Kezével szüntelenül babrál, papírszeleteket morzsolgat, majd káromkodva söpri le azokat az asztalról. A sarokban ülő őrnagy aranykeretes szemüvegét a homlokára tólja, s közbeszól: — Teljesen feleslegesnek tartom az erőlködést! Titeket talán még mindig meg tud nyugtatni a csodafegyver bevetésének immár két éve hangoztatott jelszava? Lassan már menekülni sem vagyunk képesek. Sztálingrád, Orsa, Omszk, Voronyezs, Kurksz, Tarnopol nem bizonyít nektek eleget?! A göbbelsi propaganda most is azt mondja, hogy győzelemhez ma közelebb állunk, mint bármikor — s percenként ezrek válnak harcképtelenné. Félig elszívott cigarettavégek szőnyegként terülnek el az olajos padlón. Finom bolgár cigaretták — a balkáni zsákmány maradványai. Az ablakot egyre sűrűbben és erősebben rázkódtatják meg a becsapódó lövedékek. A Gestapo-tiszt ilyenkor észrevétlenül húzza össze hosszú nyakát, pisztolyához kap, s arca megmegrándul. — Mi van már a fűtőházzal? — üvölt a következő pillanatban. Az állomásfőnök ijedten nyúl a telefon után, s újra próbálkozik. A fűtőház most sem jelentkezik. Kovács János mozdonylakatos jó munkát végzett. Nincs más megoldás, személyesen mozdulattal kísérletet tesz a bolse- kell átmenni. Géppisztolyos katonák