Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-11 / 239. szám

Kedd. 1955. oktőber 11. 3 0ELMBIYBR0RSZR6 „Mióta Pintér elvtárs az elnökünk, megélénkült a szövetkezet munkája" Azon az emlékezetes télvégi közgyűlésen, ahol a pusztamérgesi Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai Pintér Lajos elvtársat, a Szegedi Járási Pártbizottság munkatársát választották meg elnöküknek, egy idős szövetkezeti tag azt mondotta: — Mi itt, a Rákóczi TSZ tagjai sokat küszködünk azért, hogy szövetkezetünk fennmaradjon s egyszer megmutassuk a falunak, menynyivel jobb is, kifizetöbb a szövetkezeti gazdálkodás. Sokszor úgy éreztük, mármár összecsapott fejünk felett a hullám, semmi sem lesz nagy terveinkből. Néha már arra is kezdtünk gondolni, talán mégis csak igazuk lesz azoknak, akik azt mondták: lehet szövetkezetet csinálni mindenütt, de itt, Pusztamérgesen nem. Itt nincs arra lehetőség. De most már látjuk, mégis rendbejönnek majd itt a bajok, hisz Pintér elvtárs tudjuk, jó elnökünk lesz s az ő vezetése alatt biztosan megélénkül majd a szövetkezet munkája. • A reggel óta szemerkélő esö dél felé teljesen nekisíkult. A velőkig ható pára, az apró szemekkel hulló esö teljesen eláztatta az emberek ruháját. De azért nem hagytak fel a munkával. Kosarakba, ládákba rakva hordták az almát, be a gazdaságba. A gyönyörű jonatánokból, húsvéti rozmarinokból jó 30 méteres hosszúságú kazlakat raktak. A rakásokat gondosan letakargatták ponyvákkal, csak azután indultak haza, be a faluba. Az öreg Vedrédi István és még néhányan maradtak itt, akik segédkeznek majd a délutáni szállításoknál, mert bizony 800 másán alma nagy csomó, még kigondolni is sok, hát még a tsz-tagok lakására, a tetthelyekre szállítani. Az osztás már megtörtént, minden megdolgozott munkaegységre 4 kilót mérnek. A kocsik érkezéséig az ablakon, meg a nyitott ajtón keresztül figyeljük a szaporán hulló őszi esőt s közben nagy dolgokról, sok ember életbevágó ügyéről tárgyalunk. Vedrédi István, aki már sokat megforgatta fejében azt a gondolatot, hogy kilép a szövetkezetből, most így beszél: — Bizony, amióta új elnököt választottunk, sok minden megváltozott, egyszóval megélénkült a szövetkezet munkája. Csak nézzük a nyári terméseredményeinket. A gabonafélék közül legigénytelenebb a rozs, de a pusztamérgesi homokokat az se nagyon szereti. Az egyéni gazdák földjein a nyáron is 6—7 mázsájával fizetett. A mi rozstermésünk pedig holdanként 8 és félmázsa lett. Persze ezt nem azért mondom, hogy kérkedjünk vele. mert ez sem sok. Be kell vallanunk, hogy tavaly őszszel mi is későn vetettünk s ez a termésen is meglátszott. Akár tíz mázsa is lehetett volna az átlag. Istállótrágyát, műtrágyát is adtunk a földnek, csak éppen a korai vetés hiányzott. Tanultunk a kárból s most már ezt a hibát sem követjük el többet. A pusztamérges! egyéni parcellákon most még elvétve sem lehet látni zöldellő vetéseket. A Rákóczi TSZ tábláin viszont annál inkább. Hatvan holdat vetettek eddig, jórésze már szépen ki is kelt. Pár évvel ezelőtt ezer bajjal küszködött a termelőszövetkezet. Az idén már kukoricatermelésben is legyőzte az egyénieket. Pusztamérgesen 20 mázsa kukorica egy holdról nagy szó. A 30 holdas szövetkezeti kukoricatábla pedig húsz mázsájával fizet most. Majdnem öt mázsával több ez, mint az egyéni gazdáké, de győzött a szövetkezet most a szőlőtermelésben is. A Rákóczi TSZ tagjai óvatosan számítanak, mégis igy mondják: nyoicszáz-nyolcszázötven hektó boruk lesz. A falu nyugati oldalán kívül a lankás dombok mentén 42 hold szövetkezeti szőlő várja a szüretet. A köd s a hűvös éjszakák lecsípték már a leveleket a tőkékről. A kopasz vesszők valósággal roskadoznak a gazdag termés alatt. Holdanként adnak negyven mázsát. Ez is jó öt mázsával több, mint az egyénieké. Pusztamérgesen már mindenki elismeri: a Rákóczi TSZ tagjai járnak a legjobb, a legszebb lovakkal. 12 van nekik, de van még hat szép csikójuk is. Arról is tudnak már, hogy a szövetkezet most húszra akarja emelni a szarvasmarhaállományt. — megtehetik — mondják sokan —, van nekik miből. Hogy milyen gazdag emberek a pusztamérgesi Rákóczi TSZ tagjai, az rövidesen kitűnik. Nemsokára itt lesz már a zárszámadás. Nemcsak a vezetőség, de a tagok is számolgatnak. Legtöbben tudják már, miért dolgoztak a nyáron s mennyi minden jut ebből egy embernek. Munkaegységenkint számolnak három liter bort, négy kiló almát, két kiló búzát, három kiló 20 deka burgonyát, 1 kiló árpát meg 4 kiló kukoricát is. Csak az állami felvásárlási, illetve a beadási árakat számítva is ezek a tételek több mint 45 forintra rúgnak. Ha még ehhez hozzászámítjuk az egyéb juttatásokat — ami szintén nem kevés — egy munkaegység utáni részesedés felül lesz az 50 forinton. Ehhez jön még az 1 holdas háztáji gazdaság haszna. Frank Ferencék családjából hárman dolgoztak a szövetkezetben a nyáron. Munkaegységeik száma máris felül van a hétszázon. Tehát csak borból 21 hektóliterre számítanak. Egész nyári keresetük, tiszta jövedelmük megközelíti a 40 ezer forintot. Vedrédi István a parasztembereknek abból a fajtájából való, akik ha jól megy is a dolguk, szeretnek panaszkodni. Most is azt mondja: — A termények mellé több pénzre lenne szükségünk. Pénzből keveset kaptunk a nyáron. Nos hát számoljunk. Vedrédi bácsinak 390 munkaegysége van. Ha ezt ötvenszer vesszük, kiderül, hogy Vedrédi István idős ember létére is nem kevesebbet, mint 19.500 forintot keresett. Pedig ő már nem azok az emberek közül való, akik legjobban birják a munkát. Nagyon kevés az az egyéni gazda Pusztamérgesen, aki ennyi tiszta haszonnal dicsekedhetne. Az említett számok magukban véve még nem túl nagyok, de mégis sokat mondanak. Belőlük következtetni i újságon lehet a jövőre, az új szövetkezeti Pusztamérges lakóinak jómódjára, gondtalan életére. Frissebb faliújságot Naponta többen megállnak az I. kerületi tanács pártszervezetének faliújságja előtt, de azonnal tovább is mennek. A faliújságon ugyanis nincs érdekes olvasmány. Még mindig a békekölcsönjegyzést népszerűsiti — elég nagy szavakkal — a rajta lévő három cikk. Ez azt mutatja, hogy a pártszervezet vezetősége csupán egy-egy nagyobb kampányfeladat alkalmával gondoskodik a faliújság-cikkek megírásáról, időközben egyáltalán nem tőrödnek ezzel a fontos szemléltető agitécióval. Óriási hiba ez? Nem, ezt nem lehet mondani. Attól, hogy a falia faliújság — ha már elkészítették — arra való, hogy a maga sajátos eszközeivel segítse a hibák és fogyatékosságok megszüntetését, ismertesse és népszerűsítse a munkában elért eredményeket. Vagy az I. kerületi tanács pártszervezetében nincsenek sem eredmények, sem fogyatékosságok? Nyilván nem erről van szó. Az elavult cikkek arról tanúskodnak, hogy a faliújságfelelős nem végzi el jól a reá bízott pártmunkát. Lehetne pedig friss, érdekes cikkeket írni. Például: & népnevelők hogyan, milyen eredménnyel dolgoznak, a hivatalok kommunista dolgonincsenek mindig j friss és eleven írások a párt- ; zói hogyan küzdenek a bilszervezet életéről, még nem rokrácia ellen, felkészültek-e dől össze a világ, sőt a párt-. a pártoktatás megkezdésére, szervezet ls jól dolgozhat. De I stb. Miért halad gyengén Szegeden a szabadegyetemi jelentkezés ? OKTOBER 29-EN nyílik meg ünnepség keretében a szegedi Juhász Gyula Szabadegyetem idei tanéve. A hallgatóknak egészen a megnyitás napjáig lehet jelentkezni. Ez az idő nem egészen három hét. Hogy áll most a jelentkezések ügye? Hudi Antal, — aki az Árpád téri Altalános Iskola tanára — szervezi a szabadegyetemi jelentkezéseket. Tőle megtudjuk néhány üzemnek a címét, ahova a jelentkezési íveket már eljuttatták. — Sajnos azoriban — mondja Hudi elvtárs — még mindig nincs meg minden szaknak a tematikája, csupán a fizika és a kémia szaké, s így a hallgatók azt sem tudhatják meg pontosan, hogy mit tanulhatnak majd. Ez akadályozza a jelentkezéseket. * Á SZEGEDI TEXTILMUVEKBE indulunk először. Ber. ger Sándorné könyvtáros foglalkozik itt a Szabadegyetemi jelentkezésekkel, — A jelentkezési íveket már kiosztottam — mondja —, de még nem adták be. Nehezíti a szervezést, hogy nem kaptunk még tematikát sem. — Es nem is tudja, hogy kik kívánnak jelentkezni a Szabadegyetemre? — Hát például Hegedűs Antal, a raktári hivatalból, aztán Savanya Ilona pénzügyi előadó és Erős Istvánné, az őrségből. — Fizikai dolgozók nem jelentkeznek? — Valószínűleg jelentkeznek, azoknak is adtam jelentkezési ivet, de még nem tudom biztosan. Furcsáltuk ezeket a válaszokat, mert úgy éreztük, hogy a szervezéssel felszínesen, csak adminisztratíve foglalkoznak az üzemben: összegyűjtik a jelentkezési íveket. Különösen arra fieyeltünk fel, ahogy a fizikai dolgozók szabadegyetemi jelentkezésével foglalkoznak. Hiszen Szegeden a Szabadegyetemen textilipari szak is indul. Már pedig a fizikai dolgozók szakismeretének magasabb, műszaki szintre való emelése olyan feladat, amelyet pártunk célként tűzött mindnyájunk elé, s amely mindenki előtt világos, aki a marxizmus—leninizmust tanulmányozza. * A JELENTKEZŐKET is felkerestük, hogy megtudjuk tőlük, milyen módon értesültek a l»t»W«M«t*MM»«M»»t»f*««ttMMWtm««M ORAK kíséretében megindul a csoport a fűtőház felé. A fordító javításán dolgozó Kovács három kalapácsütéssel jelzi a veszélyt. A maga helyén mindegyik „munkához" lát. Színlelniük kell a szolgálatkész készülődést, húzni az időt. — Schnell, schnell! — ordít a Gestapo-tiszt. Romhányi lép elő elsőnek s a tolmácson keresztül mondja: A mozdonyok készen állnak, mindenkinek megvan a beosztása. Mind a tizennégy szerelvény egy-egy mozdony vonóképességének maximumát igényli. Ezért az átlagosnál több gőzre van szükség, különben emelkedőn nem tudunk túljutni. A Gestapo-tiszt türelmetlenül forgatja szíjrafűzött pisztolyát, az indulási időt már négy órával túlhaladták. — „Ha 30 perc múlva netn indul ki az első szerelvény — mondja a Gestapó-tiszt —, mindannyiukat főbelövöm. Hogy hívják magát?!.;. Romhányira mutatva kérdi. — Maga lesz a Gestapó-megbízottja. Az indulási terv betartásáért magát teszem felelőssé. Mindenki habozás nélkül köteles betartani utasításait. Most pedig menjünk és nézzük meg van-e elég gőz". Lassan végigjárják a mozdonyokat. A fűtök lázasan tevékenykednek. * Délután 4 óra. A gőznyomást mutató műszer emelkedik, sürgeti az indulást. A Gestapó-tiszt gyanakszik, érzi, hogy itt valami nincs rendjén, ezért más eszközökhöz kénytelen folyamodni. Érzi, hogy a mozdonyvezetők megsemmisítésével ők maguk is megsemmisülnek, mert ha a szerelvények nélkül tovább futnak, parancs nem teljesítésért főbelövés jár, az ittmaradás pedig nem sok jóval kecsegtet... Egy-két goromba megjegyzés és fenyegetés mellett visszamegy az állomásfönöki épületbe. Előveteti Romhányi kartotékait és tanulmányoztatja. Bizalmatlan már a tolmáccsal szemben is, s ezért állandóan noszogatja. Nem kommunista ez? — morfondírozik magában. A tolmács gépiesen fordít mindent. Kiváló mozdonyvezető és szerelő, munkájában pontos, józanéletű. 1925 óta szakszervezeti tag. Az első világháborúban orosz fogságban volt, ahonnan 1919-ben tért haza. A Gestapótiszt arca felderül. Helyes volt feltevése, hiszen ez kommunista! Kemény dió lesz — mérgelődik — ez az ember hajlíthatatlan. Itt az erőszak nem használ, csak a furfang. Most már biztos a dolgában. Itt szabotázs van, de bevált módszerük, a főbelövés ezúttal nem kifizetődő. Utasítást ad, hogy gépkocsiján Romhányi feleségét hozzák az állomásépületbe. Ha ellenkezik, meg kell rendszabályozni a magunk módján — kacsint kajánul személyi titkárára. — Vigyen magával egy orvost is, s nem kell visszariadni a megsebesítésétől sem — mondja. * A mozdonyok körül halk szavakat röpít tovább az őszi szél. Romhányi sorra járja a mozdonyokat, mintha ellenőrizné a felkészülést. Mindenkihez van szava. — Csak nyugalom, fiúk!.:. Ki kell tartanunk. A rosszabb minőségű szenet a fűtőanyag tetejére..; Pista, te gerjessz minél több füstöt, szereld le a füstszűrőt és gépeddel állj előre. Mire minden mozdonyt végigjár, az állomásfőnöki épületbe szólítják. Izgatottan lép be az ajtón. A Gestapo-tiszt kezd vele beszélgetni. — Van-e tudomása arról — kérdi — hogy minden épségben maradt kórházat és klinikát áttelepítettek nyugatra? — Igen, tudom — volt a felelet. — Akkor azt is tudja, hogy elsősegélynyújtást csak a honvédség tud adni, de ez komoly műtétek végrehajtásához szükséges felszereléssel nem rendelkezik, pedig feleségének gyors műtétre van szüksége — mondja „részvevő" hangon. — A bolsevikok ágyúlövedékeinek repeszdarabjai megsebesítették. Ezzel barátságosan karonfogja, s átvezeti az egyik romos épületbe, melyet Ideiglenesen kötözőhelynek rendeztek be. Sok a sebesült. Az orvos állandóan talpon van. A sarokban egy véres hordápvon megpillantja feleségét — eszméletlenül, eltorzult arccal fekszik. Megáll, gyökeret vert a lába. Barázdás arca elhalványul, szemében a könny. Megdöbbenve ismeri fel a kegyetlen provokációt. Keze ökölbeszorul — s habozás nélkül dönt. Egyetlen lépést sem előre — gondolja magában — itt kell felelnetek cselekedeteitekért, átkozottak! Gondolatait ismét a Gestapo-tiszt zavarja meg. — Induljon meg az első szerelvény. Elvisszük a feleségét is és Kecskeméten soronkívül műtét alá kerül. Garantálom, megmentjük az életnek. Az idő sürget, semmit sem késlekedhetünk: Romlhányinak reszket az arca a dühtől — de beleegyezően bólint. — Tíz perc múlva indulunk! Az első szerelvényt én magam vontatom. A nácik, mint a menekülő patkányok, lepik el az első szerelvényt A Gestapó-tiszt arcán kaján vigyor vonul végig — sikerült az olcsó csel. A fasiszták elhelyezkednek a Pulmannkocsikban. Romhányi felkapaszkodik a mozdonyra. Szaktársai kérdő tekintetet vetnek rá. Hihetetlennek tűnik előttük a megfutamodás. — Mindenki érezze a felelősségét — mondja Romhányi a mozdonyból kihajolva. — Minden mozdonyvezető az én példámat kövesse. Ne törődjön senki a következményekkel! Legyetek bátrak és kemények, Igazi magyarok! ... — hangzik Rományi hangja. Felhangzik az indulást jelző sípszó s Romkányi Balázs biztos kézzel nyitja ki a gőzcsapot. A mozdonyt megrázkódtatja a gőz iszonyatos ereje, de kerekei mozdulatlanok maradnak. Néhány perc és a vontatáshoz szükséges aktív gőz utolsó párái is elszállnak. A hataimas gőzfelhők elborítják az eget; A nácik a méregtől és félelemtől feldúlt arccal, emberi formájukból kivetkőzve, felhúzott pisztolyokkal kezükiben ugrálnak le a kocsikról. Éktelen üvöltés és káromkodás tölti el a környéket. Fejvesztetten a boszszúállástól fűtve, futkosnak összevissza. A mozdonyvezetőket keresik, akiknek nagyrésze a gőzfelhők leple alatt a rejtett szerelőaknához sietett. A „harci" zsivajt egyre jobban egyenletes dübörgés fojtja el. A szovjet tankok a város északi részénél áttörve a vonalat, gyors ütemben nyomulnak előre a város központja és az állomás felé. Egy „T-34"-es óriási porfelhőt hagyva maga mögött berobog a rendezőbe, s lövegének csövét a mozdonyokra irányítja. A nácikon halálfélelem lesz úrrá. Kivont pisztolyaikat földre dobálják, s magasra emelt kezekkel, gyáván vonszolódnak a szovjet katonák felé: A szovjet egység parancsnoka határozott hangon németül szól hozzájuk: — Önök részére a háború befejeződött. Elég volt a vérontásból, a pusztításból. Az emberiség békés életet óhajt. A mi harcunk ezt szolgálja. Legyenek nyugodtak, a szovjet emberek kezéhez nem fog szennyes vér tapadni — életük biztonságban van. Romhányi Balázs a többiek kíséretében bátor léptekkel közeledik a beszélgető csoporthoz. Nem emelik fel kezeiket, barátaikkal, elvtársaikkal találkoztak. Röviden elmesélik a történteket. A parancsnok sorra megöleli őket. Gyimesi bácsi és Czirok fegyvert kap. a nácikat veszik őrizetbe. A többiek pedig elindulnak a mozdonyaikhoz és megkezdik a munkát. A felszabadító csapatok utánpótlását kell majd szállítaniok. Megduplázott energiával indul meg a mozdonyok újraíűtése. A keményen dolgozó fűtők homlokáról lehulló verejték fényessé, fekete gyémánttá varázsolja a szenet. Alig múlik el másfél óra, s újra dohognak a mozdonyok. Romhányi feleségével egy szovjet sebesültszállító gépkocsi hosszú ívben .kanyarodik ki a Rendezőből, s férje kíséretében elindul a már felszabadult Makó felé, Szabadegyetemről és hogyan jelentkeztek. 1 Hegedűs Antal a közgazdaságtani fakultásra kíván jelentkezni, mert — mint mondotta — ott szeretné tovább fejleszteni eddigi ismereteit. — Ez a szabadegyetemi forma meg is felel nekem. Még szívesebben venném, ha hetenkint kétszer lenne előadás. Legszívesebben más szakokat is hallgatnék. Először a Szabad ifjúságban olvastam arról, hogy Budapesten lehet jelentkezni a Szabadegyetemre. Ez szöget ütött a fejembe is három-négy hét múlva, mikor a helybeli újság is közölt hasonló hírt. érdeklődni kezdtem az üzemben. Savanya Ilona a pénzügyi osztályon dolgozik. 0 világirodalom szakra jelentkezett. — Iskolában és az egyetemen is foglalkoztam a világirodalommal. sok szép előadást hallottam ebben a tárgykörben. Honnan tudtam meg. hogy lehet jelentkezni a Szabadegyetemre? Plakátokon olvastam róla. Majd érdeklődtem az üzemben és Bergerné részletesebben tájékoztatott. Némi szervező munka tehát mégis volt, ha nem is elég alapos. Kérdés azonban: ez a hiba' csak a Textilmüvekben jelentkezett-e? • A SZEGEDI BÚTORGYÁRBAN Vígh István elvtárs foglalkozik a szabadegyetem! jelentkezésekkel. — Még eddig nemigen pr&> pagáltuk a dolgot, hiszen csak szombaton kaptuk meg a jelentkezési iveket. En nem voltam itthon, de úgy tudom, 0 pártbizottságról is felhívták az üzemek figyelmét a Szabadegyetem fontosságára. Hát most majd neki fogunk a szer. vezésnek és elbeszélgetünk a fiatalabb dolgozókkal... Tehát nemcsak a Szegedi Textilmíívekben maradt el a szervezés munkája. S ez a hiba, úgy látszik nemcsak az üzemi szervezőket terheli, bár ők is felületesen kezelték a kérdést, mint ezt a Textilmüvek példája mutatja. Azonban mindenütt panaszkodtak arra, hogy a tematikákat sem kapták még meg. A Bútofgyárha a jelentkezési ívek Is éppen csak a napokban érkeztek kl. S itt az Ismeretterjesztő Társulat felelősségére kell már hivatkoznunk. Ügy látszik, az utolsó hetekre halasztották ezt a munkát, rábízták a szervezést a plakátokra, a sajtóra, ahelyett, hogy egyenesen és idejében az üzemekhez fordultak volna. A Szabadegyetem igen fontos oktatási, ismeretszerzési lehetőség, egyrészt az általános műveltség bővítésére, másrészt szakismeretek szervezésére. Sokkal alapocabban. pontosabban kell vele foglalkozni, s az üzemi szervezést nem lebet csupán a véletlenre bízni, hanem személves beszélgetésekkel, meggyőzéssel kell elősegíteni. A Szabadegyetem van olyan jelentős, hogy megérdemelje ezt a munkát. ( németh) — Jean Paul Sartre francia író Nyekraszov című szatirikus színművét adja elő a Magyar Rádió Hubay Miklós fordításában november 'második feléljen.