Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-08 / 237. szám

PROLETÁRJAI' AZ MDP CSONGRADMEGYE1 BIZOTTSÁGAINAK. LAPJA XI. évfolyam, 237. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1955. október 8. MAI SZAMUNKBÓL! 1 A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS PÉNTEKEN FOLYTATTA A MAROKKÓI KÉRDÉS VITAjAT (2. oldal) MEGKEZDŐDÖTT A HÁROMNAPOS GYÓGYSZERÉSZ-NAGYGYŰLÉS (3. oldal) KÍNAI SZAKEMBEREK A TEXTILMÜVEKBEN (3. oldal) Á fsz-ek zárszámadó közgyűlései elé *Ebben az esztendőben ismét gazdagabbak lettünk. Jobban élünk, mint tavaly, vagy bármikor régen*. Sokat mondogatják ezeket mostanában a szegedi és a szegedi járás termelőszövetkezeteinek tagjai. Legutóbb Volford Pálnétól és Gulyás Sándortól hallottuk ezeket, akik mindketten a baktói Felszabadulás Termelőszövetkezet tagjai. Gulyás Sándor alig egy évvel ezelőtt jött a közösbe, s most 700 munkaegység után kapja a gazdag jövedelmet. Csak kukoricából — a háztáji földben termettel együtt — 80 mázsára számítanak. Hozzájön ehhez még a 30 mázsa búza, az árpa, a két mázsányi cukor, s a három mázsányi rizs is. Pénzt is kapnak vagy tízezer forintot. Pontosan számot adni a teljes jövedelemről most még nem lehet. Azonban közeleg már az éwégi zárszámadó közgyűlés napja, ahol a szövetkezetek vezetőségei ez alkalommal elmondják; hogyan gazdálkodtak a közösség pénzével, mennyire szaporodott a szövetkezeti jószágállomány, hogyan teljesítették az üzemtervben vállalt kötelezettségeket. Egy fillérig el kell számoLniok azzal a jövedelemmel, amit az új esztendő hozott. Itt derül ki az is, ki hogyan dolgozott. A végzett munkaegységeknek megfelelően, ki mennyi terményért tarthatja a zsákot s kinek hány ezer forintot olvasnak a markába. A zárszámadó közgyűlések előkészítése, megtartása sehol sem lehet a termelőszövetkezetek sajátos belső ügye. Ma nagyon sok egyéni gazda is várja a szövetkezetek zárszémadó közgyűléseit, hogy összehasonlítsa a tsz-tag jövedelmét a sajátjával. A közgyűlések után döntenek majd sokan: maradnak még egy évet, vagy kettőt a régi egyéni mellett, vagy máris felhagynak azzal és a szövetkezeti munkával kezdik az új esztendőt. Termelőszövetkezeteink az Idén ls bebizonyították, hogy a társas gazdálkodás több hasznot hoz. Minden lehetőség megvan tehát arra, hogy Szegeden és a szegedi járásban a zárszámadó közgyűlések után száz és száz parasztcsaláddal erősödjék szövetkezeti mozgalmunk. Ehhez csupán az kell, hogy a köz-gyűlésekről tudjanak-a kívülállók is; a zárszámadó közgyűlés az egész falu ügye legyen. Nagyon sok egyéni gazda joggal elvárja, hogy oda őt is meghívják. És ennek mindenütt eleget is kell tenni. A legtöbb tsz ma már hatalmas gazdasággal, nagy tapasztalatokkal rendelkezik. Tagjaik sokkal kevesebb gonddal, lényegesen jobban élnek, mint az egyéniek. A zárszámadó közgyűléseknek azonban meg kell mutalniok, hogy ez még csak a kezdet kezdete. A további előrehaladáshoz szükség van az egyénileg dolgozó parasztok őszinte bírálatára is, hiszen erre — bárkitől jön is az — olyam szüksége van, mint a tiszta levegőre. A legjobb alkalom lesz a zárszámadó közgyűlés arra, hogy az egyénileg dolgozó parasztok is elmondják véleményüket a helyi termelőszövetkezet munkájáról. Bizonyára lesz olyan egyéni gazda is, aki már ezen a közgyűlésen dönt további sorsa felől, s felvételét kéri a tsz-be. i Tsz-eink vezetői legyenek alaposak a számadásban. Még a közgyűlés előtt rendezzék a gazdaság különböző tartozásait, adják meg az államnak, ami az államé. Meg kell teremteni a minta-alapszabályban előírt különböző alapokat is. A takarmányalap a jószágállomány zavartalan fejlődését biztosítja. Gondoskodjanak arról, hogy még az új termés betakarításakor is legyen árpája, kukoricája a szövetkezetnek. A legszebb, legjobb minőségű termények jelentős részét — amennyire csak szüksége van — vetőmagalapra kell meghagyni. A tsz a dolgozó parasztok olyan szocialista társulása, ahol az emberek nemcsak munkájuk után részesednek a jövedelemből, hanem gondot fordítanak a munkából kiöregedett, az időközben megbetegedett, dologképtelenné vált tagtársaik emberséges életkörülményeire is. Ezért minden tsz-ben az alapszabály pontjainak megfelelően szociális és kulturális alapot kell létesíteni. Gondoskodni kell az elhasznált, megrongálódott szerszámok, gépek felújításáról is. Pontosan meg kell határozni a tagoknak járó földjáradék összegét és azt a bevitt holdak arányában ki is kell fizetni. Gondoskodni kell arról is, hogy minden brigád megkapja a termelési tervek túlteljesítése után járó prémiumot, s ami ezután marad, az kerülhet csak kiosztásra a tagság között a végzett munka arányában. A zárszámadó közgyűlések és az ezzel járó munka előkészítéséért a gépállomások vezetői, mezőgazdasági szakemberei, a tanács vezetői és a pártfunkcionáriusók egyaránt felelősek. A zárszámadó közgyűlések jó előkészítése egyet jelent a jövő gazdasági év sikeres megkezdőével. 1956-ban fovább növekszik a munkásvédelmi beruházásokra fordított összeg ŐRJÁRAT A SZEGEDI HATÁRBAA Két kép a „Nagyfeketéről" Pár hét alatt teljesen megváltozott, új arcot öltött a szegedi határ képe. Nemrégen még ha a budapesti műútról a „Nagyfeketére" vetettük a szemünket, egyetlen nagy, végtelenbe nyúló kukoricaerdőt láthattunk; smaragdzöld levelek pompáztak a napsütésben. A díszes, nagy szőnyeg azonban egyszeriben kitarkult, sőt teljesen kilyukadozott, A meleg őszi napok megérlelték a kukoricát. Az állami gazdaság dolgozói, a szövetkezeti tagok, az egyéni gazdák már nagyon nehezen várták ezt. Megkezdődött a kukorica szedése s ma már csak imitt-amott láthatunk egy-egy késői kukorica parcellát. A java termésit már letörték, sőt az ügyesebb gazdák már a szárat is levágták. A nagy kiterjedésű, egyenes földeken, mint sok kis szemölcs, tarkállanak a szárkúpok. Most hétköznap, ünnep mindegy. Sőt az éjszaka sem számít. Éjjel-nappal hordják a Nagyfekete termését, a beért kukoricát. Szép látvány ez, de azért mégis van egy. ami erősen sérti szemünket: új vetés még csak az öthalmi Kísérleti Gazdaság földjén zöldell. Bentebb, ahol az alsóvárosi, meg a felsővárosi egyéni gazdák parcellái húzódnak, csak imitt-amott tarkáilik őszi ; mélyszántás, árpát, búzát i eddig nagyon keveset vetet- j tek még és ez nem jól van így. Maholnap már október közepén tartunk, s a jó gazda tudja, hogy sok búzát csak attól a vetéstől várhatunk, amelynek magját korán földbe tették, Beszélgettünk egyéni gazdákkal is. érdeklődtünk, mi az oka a késésnek? Egyszerűen az — magyarázzák —, hogy most minden munka egyszerre szakadt a nyakunkba, s ha száz kezünk lenne, akkor is nehezen tudnánk időre készen lenni. • _ A Nagyfekete túlsó oldalát a Szeged—sándorfalvi műút szegélyezi. Ha a sándorfalvi műútról tekintünk a Nagyfeketére. önkéntelenül is ez jön a szánkra: lám, itt ez a nagydarab föld a magas villanypóznák alatt, biztosan valami „százkezű" embereké lehet, már szépen felszántották, jó magágyat készítettek, lehet már be is vetették azóta, hogy ott jártunk. Az igazság azonban mégis az, hogy ezeknek az embereknek — akiké a föld — ezeknek sincsen, csak két kezük, ellenben százan, de még annál is sokkal többen vannak, ök, a baktói Felszabadulás Termelőszövetkezet tagjai. A szövetkezet fogatai egy jó idő óta szinte éjjel-nappal hordják a gazdaság udvarára a gazdag kukoricatermést, de a kukaricaszállítással nem sokan foglalkoznak. Jut belőlük a rizsaartáshoz, de helytállnak a vetés munkájában is. Hiába — sok egyéni gazda mondta már — ilyet csak szövetkezetben lehet megitenni. A gyors munkához kicsik a lehetőségek az egyéni gazdaságban. Levél a Ságvári-lelepI Táncsics TSZ-lől A Táncsics Termelőszövetkezet tagjai is serényen dolgoznak most a termésük betakarításán s közben vetnek is. A kukorica szedését mér 60 százalékig befejezték. 28— 30 mázsájával fizet holdja. A növénytermelő munkacsapatok tagjai gyors ütemben végzik a szárvágást is; Az őszi árpa nagyobb részét mér elvetették, nemsokára ki is kel már az árpa. Az őszi munkákban élenjár Kószó István elvtárs brigádja; Itt dolgozik Vajas Józsefné is, aki napi tervét átlagosan 120 százalékra teljesíti; Tanács elvtárs 140 százalékos eredményével mutat példát. A kukoricaszedés befejeztével a szövetkezet asszonyai megkezdik az őszi és téli gyümölcsféleségek szüretelését, x. .i i , Szálkái Károly A mihályieleki haiárban is meggyorsult a munka A mihályteleki határban, a keskeny dülőuitakon is igen nagy most a forgalom. Nemcsak a kukoricát szedik, de szinte vég nélkül hordják haza a sok száz és száz mázsa szépen beérett piros paprikát. Itt is minden arra mutat: semmiből sem szűkölködünk jövőre. Tekintsünk 6zét az Üj Élet Termelőszövetkezet földjein. Itt is nagyon sok látnivaló van. Szép a termés, szebb, mint az egyéniekén. De nyomban azt is láthatjuk, valami hiba csúszhatott most a szövetkezet vezetőségének munkájába. A termés betakarítása igen lassan, vontatottan halad. Pénteken még jó hatvan hold kukoricája volt szedetlenül az Üj Éleit Termelőszövetkezetnek, de a negyvenegynéhány holdas paprikatábla termése is a száron van. Mi az oka ennek a késlekedésnek? Récz Mihály bácsi, a szövetkezet egyik idősebb tagja így mondja el: — A vezetőség kicsit roszszul szervezte meg a munkát. Eddig ott is kézzel dolgoztunk, ahol a gép is jó munkát végezhetett volna. A napokban is azt mondta az elnök elvtárs, hagyjuk abba a kukoricaszedést, vágjuk a lucernát. Igaz, kell vágni a lucernát is, de tudjuk, hogy más termelőszövetkezetekben az ilyesmit már kaszálógépekkel csinálják. Eddig azt mondtuk: dolgozzunk csak kézzel, nem kell fizetni a gépért. Most már látjuk, amit behozunk a réven, duplán veszítjük el a vámon. A családtagok sem jönnek úgy dolgozni, ahogy kellene. Néha, amikor valami ünnepélyes alkalomból mulatságot rendezünk a szövetkezetben, a családtagok még kétszázan is ott vannak. Ha így folytatjuk tovább a munkát, bizony lemaradunk. Sok igazság van Rácz Mihály bácsi mondásaiban. A kapkodás helyett az Űj Élet TSZ vezetőségének szervezni kell a munkát. DCezdúdik a sziird a szcqzdi (ámsbaít Séta a pusztamérgest, kisteleki, csengelei, bordányi és ültési szőlőkben A munkásvédelmi beruházásokra tervezeit összegről még nincsenek végleges adatok, az előzetes jelentések alapján azonban bizonyos, liogv ezek az összegek már 1956-ban tovább növekednek. Az új tervidőszakban a minisztériumok sokkal inkább szabadkezet kapnak a munkásvédelmi beruházásokhoz, mint eddig. Az Országos Tervhivatal 1956-tól nem határozza meg a munkásvédelemre szánt öszszegek nagyságát, hanem a minisztériumok maguk döntik el; teljes beruházási keretükből mennyit fordítsanak a munkásvédelmet közvetlenül szolgáló létesítményekre. S szegedi járás községeiben beszélgettünk termelőszövetkezeti tagokkal, szőlőtermelő, állami gazdasági dolgozókkal, egyéni gazdákkal — senki sem panaszkodik, — mindenki azt mondja: nagyon régen volt ilyen gazdag szőlőtermésünk. A tavalyi sem volt kevés, de az idei annak most legalább a háromszorosa. Erről beszél Linka József elvtárs, a CsongrádBékésmegyei Borforgalmi Vállalat kisteleki pincészetének és felvásárló telepének vezetője is. Nagy Sándor elvtárs, a pusztamérgesi szőlőtermelő célgazdaság vezetője is ugyancsak dicséri az idei termést. A gazdaságban szórványosan már megkezdődött a szüret. Az érettebb fekete szőlőket már szedik, de ami még várhat, azt nem bántják. A tapasztalt bortermelök tudják: minél tovább hagyják a szőlőt a tőkén, annál édesebb lesz a must, jobb lesz a bor. Arra azonban ügyeljünk ne hogy a nagy szőlőtábláknál sokáig várjuk, mert ha egyszerre érnek be, akkor könnyen veszteség állhat be szüretelés közben. Tavaly a pusztaszeri célgazdaság átlagtermése 35 hektó volt holdanként, most negyvennél is jóval több lesz — magyarázza Nagy Sándor elvtárs. — Vannak olyan parcelláink — folytatja — melyekről holdankint hatvan-hetven mázsa szőlőt szüretelünk most le. A gazdaság dolgozói is nagyon örülnek a szép termésnek a termelési tervek túlteljesítéséért mindegyikük legalább ezer forint prémiumra számíthat. A gazdaság három brigádja közül a legjobb Tisóczki Péter csapata, melynek tagjai a csengelei üzemegységben dolgoznak. Feladatterveiket eddig átlagosan 135 százalékra teljesítették. A kisteleki pincészetben A széles, nagy újjávarázsolt telepről benzinmotor ütemes csattogása hallik. A kapun egymást követik a szekerek, öblös kosarakban hozzák a határ aranyát, a szőlőt. A kosarakból percek alatt nagy „feneketlen" pincébe kerül a szőlő, ahonnan elevátor hordja fel a darálóhoz. A vadonatúj hidraulikus prések 30 mázsa szőlőt befogadó „gyomrai" percek alatt megtelnek. A vastag fabordák kőzött sűrű csatornákon ömlik a mézédes must. Az egyik pince r.agy hordói már részben megteltek, a másik pincében azonban még 80—100 hektóliteres bordók egész sora üresen kong. Nem sokáig, mert pár nap múlva már megkezdődik a szüret teljes szezonja. Naponta legalább 700 mázsa szőlőt dolgoznak majd itt fel. Póruljártak, akik idegenkedtek a szőlőtermelési szerződéstől Kisteleken és a járás többi községeiben is a dolgozó parasztok naponta érdeklődnek a Borforgalmi Vállalat telepein: lehetne-e még szerződést kötni felesleges szőlőtermésükre? A szőlőértékesítési szerződések határideje azonban már lejárt. Most már csak must, meg bor értékesítésére lehet szerződést kötni. Az se baj, — mondják sokan —, ha már így van, hát kötünk az állammal mustra,! meg borra értékesítési" szerződést, hiszen így is sokkal többet kapunk érte, mint ha szőlőül a piacon értékesítenénk a termést. Jó 30—40 százalékkal több pénz üti a markukat, mint szerződés nélkül. Tari Sándor bordányi dolgozó paraszt 30 hektóliterre kötött szerződést az állammal Ezért vételárként most mintegy 21 ezer forintot kap. Ezenkívül jár még literenként 80 fillér mennyiségi jutalom is Ha borának a minősége fehérből eléri a 11.5, pirosból pedig a 12.5 maligánd-fokot, még külön tíz százalék minőségi prémium is jár. Persze mindezektől a jutalmaktól elesnek azok, akik idegenkednek a szer ződéskötéstől. Szerencsére Bordányban kevesen vannak ilyenek. A Csongrádi-Békésmegyei Borforgalmi Vállalat vezetősége az előbbi évek eredményeit figyelembe véve Bordányban 800 hektóliter borfelesleg felvásárlását tervezte, s a gazdák eddig már éppen a duplájára, 1600 hektóliterre kötöttek értékesítési szerződést. Aki korán szerződött, magas előleget is kapott. Például Tari Sándorék 6000 forintot vettek fel előlegként a Borforgalmi Vállalattól. Mi a magyarázata annak, hogy most ilyen gazdag szőlőtermése van Bordánynak? Tari Sándorné így beszél erről: — Először is az államnak köszönhetjük. Mindent megadott hozzá, hogy megvédjük a sok eső okozta veszélytől. Nem volt gond a rézgálic beszerzése sem, kaptunk eleget, s hozzá elég olcsó áron. Príma volt a minősége is. Régen sosem adtunk műtrágyát a sz8lőtőkének. Egyrészt nem is volt, másrészt pedig nem is telt rá. Most nyolc mázsa kálisót, szuperfoszfátot és eféléket adtunk a földnek a sok istállótrágya mellett. Most többen arra gondolunk: szépek, nagyon szépek ezek a sikerek, eredmények, amiről Tari néni beszél, de mennyivel lehetnének még szebbek, ha a Jfalu határa már egyetlen nagy szövetkezeti gazdaság lenne, s hétfőn, amikor Tari Sándorék megkezdik a szüretet, két és fél hold helyett 250, vagy talán még ennél is nagyobb tábla sarkába állhatnának bele. Azonban ez most nem került szóba, nem jött rá az alkalom, csupán abban állapodunk meg, hogy Tari Sándorék jövőre is kötnek borértékesítési szerződést az állammal. Hadd írjuk ide Tari néni utolsó szavait: jövőre is azon leszünk, hogy az ideinél még jobb termésünk legyen. A zsombói szőlőkben is kezdődik már a szüret. A felvásárló telepen délelőttönkint ugyan még nem nagy a forgalom, — ilyenkor szedik a szőlőt — de estefelé már ide is csoportosan érkeznek a kosarakkal, hordókkal zsúfolásig megrakott szekerek. A gazdák most még a beadási kötelezettségbe járó termést hozzák. így is van ez rendjén. Először adjuk meg az államnak, ami az övé, aztán jöhet a felesleg. Nem kevés van ebből sem, máris megállapíthatjuk, nemcsak nagyobb darab, fehérebb kenyerünk, de több borunk is lesz a télen. Csépi J,