Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-06 / 235. szám

Csütörtök, 1955. október 6. 3 OELMRGYRRORSZSG Hz elmúlt héten ismét több mint háromszázan léptek a megyében a k özös gazdálkodás útjára Ebben az évben Csongrád megyében szeptember hónapban léptek be legtöbben a termelőszövetkezetekbe, vagy alakítottak új szövetkezeteket. Az elmúlt hónapban 1210 család 1546 taggal és 5517 katasztrális hold földdel választotta a közös gazdálko­dást. Hat új termelőszövetkezet és tszcs ala­kult szeptemberben. Különösen nagyara­nyú volt a belépések száma Székkutason. A nemrég alakult székkutasi Viharsarok TSZCS és Kossuth Termelőszövetkezet mű­ködési engedélye most érkezett meg a me­gyei tanácshoz és az engedélyt rövidesen eljuttatják az új szövetkezet tagjaihoz. Az elmúlt hét megyénk termelőszövetke­zeti mozgalmának fejlődésében további si­kereket hozott, mert újabb 270 család 304 tagja lépett be a termelőszövetkezetekbe és 1194 katasztrális holcl földdel gyarapították a termelőszövetkezetek földjét. A belépők zöme a legfejlettebb szövetkezeti típust, a termelőszövetkezetet választotta. Nemrégi­ben a szentesi Tiszanaenti TSZ-be heten, az apátfalvi Kossuth TSZ-be hárman, a magyarcsanádi Úttörő TSZ-be pedig négyen kérték felvételűket. Az elmúlt héten a ma­gyarcsanádi Május 1 TSZCS-be 40 család 278 katasztrális holddal kérte felvételét. De szépen fejlődött a nemrég alakult kiszom­bori Alkotmány TSZ is, amely 13 családdal alakult meg s ma már 22 család tagja a szövetkezetnek. Elkészült Szeged jövő évi város­és községgazdálkodási terve Elkészült a Szeged Városi Tanács város- és községgaz­dálkodási osztályának jövő évi terve. A tervben szerepel Szeged dolgozóinak sok kí­vánsága. A városi és a kerü­leti tanácstagok fogadó óráin a dolgozók elmondták, mit szeretnének, ha az 1956-os évben megvalósulna. A vá­ros- és községgazdálkodási osztályt többen felkeresték és elmondták, melyik út, ház vár feltétlen javításra, átépí­tésre, hol kell új kutat fúrni. A József Attila telepen lakó dolgozók azt panaszolták el, hogy nincsenek össze kötve Szegeddel — autóbuszjáratot kértek. A sok kívánságot, óhajt fi­gyelembe véve, körültekintő munkával készült el az 1956­os város- és községgazdálko­dási terv. A terv szerint 16 millió fo­rintot fordít a tanács Sze­ged építésére, szépítésére. A gázszolgáltatás megjaví­tására a terv 347 ezer forin­tot biztosít. Ebből a pénzösz­szegből a Pacsirta és a Móra utcai hálózatot 160 méterrel bővítik. A gáz folyamatos be­kapcsolása érdekében a Gáz­mű új gázórákat szerel fel. Az 1956-os város- és köz­séggazdálkodási terv megva­lósításában a Víz- és Csator­naművek dolgozói is kiveszik részüket. Háromszázezer fo­rintos költségvetéssel az elkö­vetkező évben három új kút épül, Üjszeged vízhálózata ezer méterrel bővül. A szennyvíz korszerű átemelése érdekében a tanács a Víz- és Csatornaműveket az elkövet­kező évben Diesel elektró gépcsoporttal és iszapszívó berendezéssel látja el. Ez a létesítmény 513 ezer forintba kerül. A dolgozók kérésére kibő­, vítik az újszegedi uszo­dát is. Százhuszonnégyezer forintos költséggel elektromos beren­dezés, ezen kívül új beton kabinsor és gyermekmedence épül. Sok új ház, lakás épült már városunkban. Városunk még nem tud ezen a téren min­den igényt kielégíteni. Az 1956-os vároS- és községgaz­dálkodási tervben nagy gon­dot fordít tanácsunk a lakás­építkezésekre, lakások rend­behozására. Egy millió 500 'ezer forintot biztosított a tamács a költ­ségvetésből új ilakások épí­tésére. Egy millió forintot fordítanak a hivatali helyiségek lakássá való átalakítására. Az Ingat­lankezelő Vállalat kezelésé­ben lévő bérházak felújítósá­ra 4 millió 300 ezer, karban­tartására 3 millió 500 ezer fo­rintot fordítanak. Ezzel je­lentős mértékben javul a dol­gozók lakásviszonya. Az 1956-os évben 3815 négyzetméter út épül — az utak fenntartására és felújí­tására ötmillió forintot for­dítanak. Az elkövetkező év­ben három új autóbusz szol­gálja majd) Szeged dolgozói­nak kényeimét. A tan^»s nagy gondot for­dított az építkezések mellett Szeged- dolgozóinak egész­ségére,, a város tisztasá­gára. 1956-banria város belterületén 54 hektár földet fásítanak, a Valéria-tér parkosítására 100 ezer forintot biztosítanak. Ezenkívül, az elhanyagolt par­kokat is felújítják. 165 ezer forintot fordít különféle esz­közök — seprőgépkocsi, am­bulánskocsi — beszerzésére, melyek elősegítik a gyorsabb és könnyebb úttisztítást. 1955-höz viszonvítva há­romszorosára emelkedett az 1956. évi város- és községgaz­dálkodási terv költségvetése. Ez is bizonyítja, hogy dolgo­zóink növekvő igényét évről évre jobban kielégítik; Iskolai béketitkárok és ferüleli béke­megbízónak találkozója A városi békebizottság titkársága kedden este a bé­kebizottság nagytermében baráti beszélgetést rendezett az általános és középiskolai béketitkárok, valmint a la­kóterületek békemegbizottjai részvételével. Ez volt az első találkozó, ahol az iskolák és a hozzájuk tartozó békemeg­bizottak közösen beszélték meg az előttük álló felada­tokat. Toldy István, a Petőfi telep I. számú Altalános Iskolájá­nak Kossuth-díjas igazgatója iskolájuk és a Petőfi telepi békebizottság jó kapcsolatai­ról beszélt. Elmondta, hogy rendszerint az iskolában tart­ják meg a békebeszélgetése­ket. A földrajz, a történelem, a fizika-szakos tanárok elő­adásai érdekessé, elevenné teszik ezeket a beszélgetése­ket. Azután a baráti békebe­szélgetés valamennyi részt­vevője elmondta, mit kíván tenni a békemozgalmi mun­ka megjavítása érdekében és elhatározták azt, hogy gyak­rabban tartanak ehhez ha­sonló összejöveteleket, Közlemény a dolgozó nők nemzetközi konferenciájának összehívásáról Bukarest (TASZSZ) MintV az Agerpres hírügynökségi közli, a dolgozó nők nemzet-1 közi konferenciájának össze­hívásával foglalkozó élőké-,1 szítő bizottság Bukarestben befejezte munkáját. Az előkészítő bizottság köz­leményt adott át a sajtónak, amelyben hírül adják, hogy az előkészítő bizottság elha­tározta: 1956. június 14— 17-ére összehívja a konferen­ciát. Az előkészítő bizottság az összehívandó értekezlet kap­csán felhívással fordult a vi­lág nődolgozóihoz. Tőbb új tanácstagot választanak az 1. kerületben Szeged I. kerületénék terü­letén elköltözés miatt meg­üresedett 8, 24 és 34. számú választókörzetek tanácstagi helyének betöltésére a városi tanács 1955. évi október 23­ára új választást írt ki. A megüresedett tanácstagi helyek új választás útján tör­ténő betöltésére választási bizottságok alakultak. A vá­lasztási elnökség 1955. évi ok­tóber 3-i ülésén megválasz­totta a tisztségviselőket: a választási elnökség elnöke id. Simon Béla (Sztháromság ut­ca 15), elnökhelyettese Baráti Dezső (Széchenyi tér 17), tit­kára Forgács Pál (Széchenyi tér 16) lett. A választási elnökség mel­lett megalakult a választási bizottság és a szavazatszedő bizottságok is. A választási elnökség a vá­lasztás időtartama alatt — és azt megelőzően is a szükség­hez mérten — Szeged I. ke­rületi Tanács, Széchenyi tér 11 szám alatti épületének 101 számú helyiségében ülésezik. Szakszervezeti választások az üzemekben A Minisztertanács rendelete a magteimelés fellendítése érdekében A népgazdaság szempont­jából jelentős magtermelés fellendítéséért a Miniszterta­nács rendeletet bocsátott ki, amelynek értelmében az ex­portminőségű magot termelő gazdaságok, termelőszövetke­zetek és egyéni termelők ex­port-felárban részesülnek. A kedvező feltételek nyo­mán export céljára a gazda­sági aprómagvak, valamint a kerti magvak termelése az eddigieknek a háromszorosá­ra növekedett. A magyar gazdasági mag­vak nagy külföldi kereslete szükségessé teszi, hogy nö­veljük ezek termelését. A jövő évi export céltermelésre folynak a szerződéskötések. Az idei magtermelés hasz­nosságát látva, a gazdaságok és az egyéni gazdák is szíve­sen kötnek szerződést ex­portmag termelésére. Most kezdődtek meg a sze­gedi üzemekben a szakszer­vezeti választások. Termelési csoportonként a dolgozók megválasztják a szakszerve­zeti bizalmiakat, majd ez­után kerül sor — szakszerve­zeti taggyűlésen — a mű­helybizottságok és az üzemi bizottságok megválasztásóra. Ezt követi majd a szakszer­vezetek felsőbb szerveinek megválasztása. A szakszervezeteknek a párt útmutatásával fontos és felelősségteljes feladatokat kell elvégezni. Az üzemek szakszerveze­teinek alapvető kötelessé­gük a termelés elősegítése, a munkaversennyel, a dol­gozók kezdeményezéseivel, a technika korszerűsítésé­vel való törődés. Ezzel együtt a szakszerveze­teiknek mevelniök is kell a dolgozókat, ismertetni velük a helyesebb munkamódszere­ket, jó tapasztalatokat. Tö­rődni kell a kollektív szerző­dés valamennyi pontjának megvalósításóval, elsők kö­zött annak egészségügyi, munkavédelmi részével is. Figyelemmel kísérni a dolgo­zók jogainak érvényesülését, ugyanakkor kötelességeik be­csületbeli végrehajtását. A szakszervezeti választá­sok jelentőségét növeli, hogy második ötéves tervünk megkezdésének küszöbén ál­lunk, s biztosítanunk kell, hogy minden üzem eleget te­gyen az évi terv valamennyi mutatójának. A szakszerve­zetek munkája kihat — ki is kell hatnia — a termelés, a termelékenység növelésére, az önköltség csökkentésére, a növekvő anyagi és kulturá­lis szükségletek kielégíté­sére. A szakszervezeti munká­nak méginkább oda kell irányulni az üzemekben, hogy jól segítse a negye­dik negyedév feladatainak végrehajtását. A gazdaságosabb, termeléke­nyebb munka teremt szilárd alapot a népjólét növelésé­hez. A szakszervezeti válasz­tások — amelyek a szakszer­vezeti demokrácia megnyil­vánulásai — akkor töltik be feladatukat, ha ennek jegyé­ben zajlanak le. November 12-én nyílik meg a vidéki képzőművészek kiállítása Budapesten A megyei képzőművészeti munkacsoport ezúton értesiti Csongrád megye képzőművé­szeit, hogy a vidéken élő képzőművészeik. kiállítása 1955. november 12-én délben nyílik meg Budapest, VI. kerület, Nagymező utca 8. szám alatt az Ernst Múze­umban. Erre a címre küldhet be minden vidéken élő mű­vész október 24—26-i,g leg­feljebb nyolc művet. Az anyag a művészek saját költ­ségén küldendő a MÁV­SPED útján. A feladással egyidejűleg a visszaszállítás összegét át kell utalni a Mű­csarnok címére (Budapest, XIV. Hősök tere) postai úton. A visszaszállítási és a felküldési ár azonos. A tár­latra beküldhetők olajfest­mények (keretezve), grafi­kák, akverellek (üvegezve és keretezve) és szobrászati munkák. Minden egyes mű­vet kiállítási szelvénnyel kell ellátni. Kiállítási szelvénye­ket a Megyei Munkacsoport­tól lehet igényelni Október 20-ig. Szép és felelősségteljes • szakszervezeti bizalmi mun­kája. Tevékenysége sokrétű, s akkor dolgozik jól, ha fi­gyelme kiterjed az egyes emberek termelésére, maga­tartására, s foglalkozik kér­déseikkel. Javaslatokat is tesz a szociális juttatásokra vo­natkozóan az üzemt bizott­ságnak. Felelősséget érez azért, hogy a hozzá tartozó szervezett dolgozók fegyel­mezett, jó munkát végezze­nek. Nyilvánvaló, a dolgozók nem hallgatnak az olyan bi­zalmira, aki ugyan beszél a minőség, a gazdaságos mun­ka jelentőségéről, maga vi­szont selejtet gyárt, paza­rolja az anyagot. A válasz­tásokon fontos arra ügyelni, hogy olyan emberek legye­nek a bizalmik, akik azt munkájukkal, magatartásuk­kal kiérdemlik. Olyan embe­rek, akik dolgozótársaik meg­becsülését és bizalmát is él­vezik. A szakszervezeti bizalmi-* választásokon beszámolók i3 hangzanak el a végzett mun­káról. Fontos azonban, hogy a jelen és jövő tennivalóit is alaposan meghatározzák. Ke­rüljön szóba a munkaver­seny, az emberek javaslatai­val, problémáival való törő­dés. Mélyüljön el minden munkásban a választásokkor is, hogy ki-ki a maga poszt­ján sokat tehet üzeme válla­lásónak teljesítéséért, azért, hogy szép eredményeket ér­jenek el a november 7 tisz­teletére, az MDP Csongrád megyei Végrehajtóbizottsága zászlajáért folyó versenyben. A választágkor mondják el azt is, hogy a megválasztott bizalmitól mit várnak, s mi­lyen munkát végezzen. Valamennyi szervezett dol­gozó nyilvánítson minde­nütt bátran véleményt, te­gyen javaslatot, hogy így is javuljon a szak­szervezet munkája. A Textil­művekben már megválasz­tották a szakszervezeti bizal­miakat. Ezeken a választáso­kon helyesen, úgy, ahogyan kell, megbeszélték a teendő­ket a termelésre és az em­berekről való gondoskodásra egyaránt. A szakszervezeti választá­sokon valamennyi szervezett dolgozónak részt kell vennie, hiszen ott legközvetlenebb ügyükről lesz szó. Szakszer­vezeti vezetőket választanak, s tevékeny közreműködésük­től függ, hogy a megválasz­tottak helytálljanak, jól dol­gozzanak érdekükben, ja­vukra, a haza megerősítésé­ért. Az üzemek pórtbizottsá­gainak, pártszervezeteinek segítségével a szakszervezeti választások töltsék be jól sze­repüket. Az erősebb, jobban dolgozó szakszervezetek ala­posabban tevékenykedhetnek pártunk politikájának meg­valósításáért, amely minden­kor a dolgozó emberekért való, javukat szolgálja. DUDÁS JÁNOSNAK arcára van írva: izzig-vérig parasztember. Napbarnított ar­cából, éles tekintetéből olvasni lehet. Szi­laj lovasok, kiskunok unokája lehet, aki a bizalmatlanságot az idegen és az ismeret­len iránt őrzi lelkében. Élete delelőjén jár, de szorgalma, munkakedve most is a régi. Ismerősei mondják róla: beteg, ha munka nélkül van. Öszi idők végén, amikor min­dent rendbetett nyoloholdas deszki gazda­ságában, mindig nyakába vette az orszá­got, ment munkát keresni. Tétényből, az állami hizlaldából, vagy ahol éppen dolgo­zott, mindig az ébredő föld, a tavasz hívta haza. Jó öt évvel ezelőtt a deszki Kossuth TSZ tagjai már mondogatták neki: „Ne menj el, lépj be hozzánk. Itt a szövetkezet­ben találsz munkát. A haszon sem kevés!" Dudás csak a fejét rázta. — Még nem. Majd ha tisztán látok mindent. Hogy tényleg jobb a szövetkezeti munka, mint az egyéni, ott leszek én akkor hívás nélkül is. Próbálok egy évet még így, az is lehet, hogy kettőt, vagy éppen öt lesz belőle, még nem tudom. Különben, hogy mennyi lesz, az rajtatok is múlik. A következő őszön Dudás János újra elment. Munkát gyorsan kapott. A pénzt küldte, itthon ruhát vásároltak belőle, s költötték, amire éppen kellett. Látszatra nem is érdekelte őt a termelőszövetkezet. Ügy tett, mint akinek semmi köze az ügy­höz. Titokban azonban mindig ott volt a szeme a közösön. Még arra is gondja volt, hogy a boronákat, ekéket, s a többi szer­számokat rendben tartják-e a szövetkezet­beni ÚJ ÚTON Dudás János lelkében öt évig tartó hosszú, kínos küzdelem folyt a régi és az új között. Azt mondta a szövetkezet­ről, olyan az, mint a házasság: ha szeretik egymást a házastársak, ha semmi­vel kezdik is az életet, hamar talpraáll­nak, gyorsan összeszedik magukat. De ame­lyik családban széthúznak a tagok, keserű pohárból isznak ott mindannyian, csúnya az életük. Közben a Kossuth Termelőszövetkezet tagjai, akik 1949-ben szegényen „házasod­tak össze", szépen kezdtek talpra állni. Az első esztendőkben az istállók szinte kong­tak az ürességtől, csak itt-ott lézengett ben­nük egy-egy jószág. Ma sok-sok birkájuk, marhájuk, csikajuk, jó kondára való disz­nójuk van. Az egyes emberek haszna is több mint, akár egy tíz holdas egyéni gaz­da jövedelme. Akik eddig mór 300 munka­egységet teljesítettek, keresetük húszezer forint felé közelget, pedig az osztalékra ke­rülő termények egy része kint van még a határban. MINDEZEKET LÁTTA Dudás János is. Figyelte a vetéseket a szövetkezeti föl­deken, becsülgette a termést, odahasonlí­totta az övéhez. ->.'. Ha megszakadok az egyéni munká-i val, akkor sem tudok egy holdról annyi termést szakítani, mint a szövetkezet tag­jai. Pedig helyettük a neheze munkát a gé­pek végzik. Lassan világosság kezdett derengeni a vajúdó ember lelkében. Először csak gon­dolta, de aztán otthon, a család előtt ki is mondta: „Mit ér ez a nyolc hold, ha csupa küzdelem, kínlódás rajta az élet. Az asz­szony ismerte férje gondolatait. Először el­lenezte, de aztán ráhagyta: — „Tégy, ahogy akarsz" — mondta. S Dudás János úgy is tett. Talán már senki sem emlékezett Dudás János öt év­vel ezelőtti kijelentésére: „Megyek én ma­gamtól is, ha itt lesz az ideje " Nem is hív­ták azóta. Kint lakik a falu szélén, félre esik a háza. Talán ezért is kerülték el a népnevelők. Vagy azért, hogy nehéz, ke­ményfejű embernek tartották, úgy gondol­ták, maradjon csak magára, gondolkodjon egyedüL, cselekedjen a maga jó belátása szerint. Nem tudni ezt pontosan, de a Kos­suth TSZ népnevelői közül az utóbbi köz­gyűlésen többen ugyancsak elszégyelték magukat — volt is nekik miért —, amikor ott látták maguk között Dudás Jánost, akit ők nem ie kerestek fel, s mégis eljött, A szövetkezeti tagok persze örömmel fogad­ták az új belépőt, s dicsekednek is azóta Dudás János nevével a faluban. AMIKOR A BELÉPÉSI NYILATKO­ZATOT aláírta, arról volt szó, hogy no­vember elsejével kezdi a munkát a közös­ben. — Nem várom én azt meg — mondta.­— Sietek, rendbehozom még az egyéni ügyeimet, s aztán itt dolgozom, hadd sza­porodjanak nekem is az egységeim. Meg aztán sokkal jobb is bandában dolgozni; Azt, hogy magam vagyok, lelkemre mon­dom. meguntam már. S aztán tréfásan fűzi tovább a szót: — Mikor meghalt a nagyapám, meg a dédapám, földjeiket ők is itthagyták, nem tették a fejük aló. Legalább mi legyünk okosabbak náluk. Nekik csak azért kellett a föld, hogy bőrkikopásig dolgozzanak raj­ta, mindig csak nélkülöztek azért, hogy még egy újabb kis parcellát ragaszthassa­nak a tábla mellé, s azután meghaltak anélkül, hogy csak egy kicsit is éltek vol­na. Én most már azt mondom, másoknak is ezt tanácsolhatom: dolgozzunk, de em­berek módjára éljünk is. JÖ HALLGATNI ezt az értelmes pa­raszti beszédet. Olyan ember szájából jön, aki mór tíz éve szabadságban él, de lelke még csak most szabadult a hosszú rabság­ból, a magántulajdon gyötrelmes börtöné­ből. Most már barátkozik az új úttal, az új élet szépségeivel, s lassan felejti is a régit, a rosszat, amelyhez annyi kín, küzdelem, verejték kellett. Csépi József

Next

/
Thumbnails
Contents