Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-06 / 235. szám

ViLA&WmŰffi mVSULJETWT AZ MDP CS0NGRADMEGYE1 BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 235. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. október 6. ..." Nemzetköz! problémák Genf előtt (P. I.) Pontosan három hét múlva, október 27-én, csütörtökön kezdi meg Genfben tanácskozásait a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Francia­ország külügyminisztere. Mint emlékezetes, a négy nagyhatalom miniszterelnöke az ez év júliusában Genf­ben tartott értekezleten abban állapodott meg, hogy a német kérdést, az európai biztonság megvalósításának lehetőségét, a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok el­mélyítését és a leszerelés problémájának mielőbbi megoldását illetően külügyminisztereik folytatjók majd le azokat a tárgyalásokat, amelyek eredményeként a legtöbb, említett kérdésben megegyzést érhetnek el. A genfi kormányfői értekezletet követően igen kedvező nemzetközi helyzet alakult ki. Tovább javult a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közötti viszony, eredményes tárgyalások kezdődtek és folynak a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok között, a Szov­jetunió és az európai népi demokratikus országok be­jelentették haderőik ez év végéig történő jelentős csök­kentését. Amikor azután az elmúlt hónap huszadikán megkezdődött az ENSZ tizedik ülésszaka, világszerte az a vélemény alakult ki, hogy a "-nemzetek parla­mentjei — ahogyan az ENSZ-t más néven nevezni szokás — fennállása óta még nem ült össze kedvezőbb nemzetközi légkörben. Ez egyben azt is jelentette, hogy az ENSZ tizedik ülésszakán több olyan kérdés megol­dására kerülhet sor, amelyeket az eddigi ülésszakokon eredménytelenül vitattak meg. Molotov, Dulles, Mae­millan és Pinay az ENSZ-közgyűlés előtt mondott be­szédében egyaránt kifejezte reményét: az ENSZ tize­dik ülésszaka jó munkát fog végezni. A legutóbbi Időkig — mint mondani szokták — minden úgy is ment, mint a karikacsapás. Az ENSZ­közgyűlésen felszólaló küldöttek legtöbbje kifejezte or­szága készségét: szívesen működik közre az ENSZ előtt álló feladatok megoldásában. Ilyen körülmények között azután méltán keltett világszerte megdöbbenést a francia küldöttség magatartása: szeptember 28-án, miután a közgyűlés úgy döntött, hogy Algír kérdését napirendre tűzi, a francia küldöttség vezetője, Pinay külügyminiszter azon a címen, hogy Algir kérdése Franciaország belügye és az ENSZ eljárása beavatko­zást jelent Franciaország belügyeibe, elítélte az ENSZ­közgyűlés határozatát, majd a francia küldöttség kivo­nult az ülésteremből. A francia kormány tovább ment egy lépéssel: hazarendelte az ENSZ-ülésszékon részt­vevő küldöttségét és bejelentette: a francia küldöttség nem kíván résztvenni az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszakénak munkájában. A francia kormány lépései jogos felháborodást váltottak ki az ENSZ-tagállamok legtöbbjének küldött­ségében. E küldöttségek nyilvánvalóan helyesen csele­kedtek, amikor úgy döntöttek, hogy napirendre tűzik az algíri kérdés megvitatását. Semmiképpen sem lehet ugyanis Franciaország belügyének tekinteni, hogy a francia hatóságok az algiri arabok százezreit emberhez nem méltó bánásmódban részesítik ugyanakkor, ami­kor váltig hangoztatják, hogy Algir Franciaország egy része és lakóinak azonos jogai és kötelességei vannalk. mint Franciaország lakosságának. Fokozza a francia kormány nehézségeit az a körül­mény is, hogy Marokkóban ismét fellángoltak a harcok a bennszülött törzsek és a francia katonaság között. Marokkó lakossága hitt abban, hogy a francia kormány be fogja tartani az Aix-les-Bains-i kompromisszumos megállapodást, amely önkormányzatot ígért Marokkó­nak. Amikor azonban arról volt szó, hogy a francia kormánynak be kell váltania ígéretét, a marokkói nép keservesen tapasztalhatta, hogy Faure kormánya csak a Marokkóban élő francia gyarmatosok érdekeit veszi tekintetbe és semmit sem hajlandó tenni a marokkóiak ügyében. A francia kormány nemcsak azzal követett el alig jóvátehető hibát, hogy kivonult az ÉNSZ-közgyüléstoöl. de az2al is, hogy elhalasztotta Faure miniszterelnök és Pinay külügyminiszter e hóra tervezett moszkvai lá­togatását. -A moszkvai út elhalasztása — állapítja meg Dániel Mayer szocialista képviselő a *Populaire« című francia lapban — alibi és diverzió. Alibi, mert azt mondják, hogy minden, ami történik, a Szovjet­unió hibája; diverzió. mert hangoskodásuk közben megfeledkeznek a reakciós többség által elkövetett hi­bákról*. Három héttel a genfi külügyminiszteri értekezlet előtt a francia kormány az, amely a legtöbb akadályt állítja, a nemzetközi helyzet további javulásának útjába. A genfi külügyminiszteri értekezlet kedvező kilátásait azonban ezek a lépések sem akadályozhatják komo­lyan: A világ a nagyhatalmak közötti megegyezésre vágyik. Bizonyos, hogy a genfi külügyminiszteri érte­kezlet jelentős előrehaladást ér el e cél felé vezető úton. MAI SZAMUNKBÓL: AZ ELMÚLT HÉTEN ISMÉT TÖBB MINT HÁROMSZÁZAN LÉPTEK MEGYÉNKBEN A KÖZÖS GAZDÁLKODÁS ÚTJÁRA (3. oldal) ELKÉSZÜLT SZEGED JÖVÖ ÉVI VAROS- ÉS KÖZSÉGGAZDÁLKODÁSI TERVE (3. oldal) / A Szegedi Városi Párt­végrehaj főbizottság köszönete Szeged dolgozóinak ' Varosunk dolgozói éppúgy, mint az egész ország népe — öntudatosan jegyezték a Hatodik Békekölcsönt, Must is, mint minden nagy nemzeti megmozdulásban, a munkásosztály Járt az élen és mutatta a példát. Pártunk márciusi határozata óta ez volt az első kölcsönjegyzcs. A város dolgozó népe a jegyzés során fényes bizonyítékát adta annak, hogy most és a jövőben még szilárdabb egy­ségben követi a Magyar Dolgozók Pórtját. A Hatodik Békekölcsön jegyzése Szegeden is kifeje­zésre juttatta a nép egységét, a párt iránti hűségét és a jövőbe vetett rendíthetetlen bizalmát. A Szegedi Városi Párt-végrehajtóbizottság meleg, elvtársi köszönetét fejezi kl a város dolgozóinak — munkásoknak, dolgozó parasz­toknak, értelmiségieknek, alkalmazottaknak —. akik az ál­lamunknak kölcsönadott forintjaikkal is a párt politiká­jára, a békére, a második ötéves tervre, a szocializmus építésére szavaztak. Külön köszönet jár azoknak a párt­funkcionáriusoknak, kommunistáknak, pártonkívüli nép­nevelőknek. akik példamutatással, felvilágosító szóval se­gítették a kölcsönjegyzés győzelmét. A kölcsönadott forintok akkor fognak jól gyümöl­csözni, ha a békekölcsön-jegyzésben megmutatkozott egy­séggel, lendülettel dolgozunk tovább és biztosítjuk a ne­gyedik negyedév feladatainak végrehajtását, második öt­éves tervünk sikeres megkezdését. A párt mutatta úton, szorgalmas munkával tovább előre a nép jólétének emeléséért! A SZEGEDI VÁROSI PART-VÉGREHAJTÖ­BIZOTTSAG A szegedi üzemek életéből Jobb gyártási eljárás — új siker A technika korszerűsítése, jobb eljárások alkalmazása napról napra való tennivaló. Minden új siker ezen az úton a réginél jobb munkát jelent. Az Üjszegedi Kender-Len­szövő és a Szegedi Kender­fonógyár technológiai osztálya — amint már erről a Délmá­gva-rország beszámolt — együttműködve hozzálátott, hogy kikísérletezze megna­gyobbított keresztcsévék elő­állítását. Ezt a munkát segí­tette a Textilipari Tudományos Műszaki Egyesület munkabi­zottsága. Ma mér a kérdést megoldották. A Szegedi Ken­derfonógyár nagyobb méretű keresztcsévéket küld az újsze­ged! gyárnak. Ez mindkét üzemben termelékenyebbé te­szi a munkát. A megnagyob­bított csévékre jóval több anyag fér, általában 53 szá­zalékkal tőbb. Az új'szegedi gyár technoló­gusai mindig találnak tenni­valót, olyan üzemrészt, ahol változásokat tudnak lérrehoz­nt. Most azért is dolgoznak, hogy a cérnázóban kialakítsák a leghelyesebben az egyes fonalak sodratának számát. A sodrat (mondjuk például két fonál összesodrása) nagyon jelentős a minőségénél, tar­tósságánál. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az egyes fonalak sodrata. Természetesen a különböző fonalaknak külön­böző sodrat kell. A célkitűzés, hogy minden pamutfonálhoz megállapítsák a legmegfelelőbb sodrat-számot s így aszerint dolgozzanak a gépek. Nem is sokára a cér­názóban már ott lesz egy táb­la. amely mutatja, hogy az adott fonálnál milyen sodrat a legtökéletesebb. Ezután a művezető a célnak legmegfe­lelőbben tudia a gépet beállí­tani. A munka a gyakorlatban a minőség további javulását hozza. Különböző tipusú gépek dol­goznak az üjszegedi gyér sző­vödéjében. Korábban hiba volt, hogy az azonos tipusú gépek sem egyforma fordulatszámmal működtek. A technológiai osz­tály azt tűzte ki célul, hogy az azonos gépcsoportokra megállapítsa a legmegfelelőbb fordulatszámot, s ezzel is el­érjék a termelés növekedését. Ma már a leghelyesebb fordu­lattal működik a szövődében a gépek 90 százaléka. A fordu­latszámot átlagosan 2.5 szá­zalékkal növelték. így ma már több áru kerül le a gépekről, a minőség romlása nélkül. A fordulatszámok növelésével, he­lyes arányba hozásával 24 óra alatt 545 négyzetméterrel több áru készül a szövődében. Nemrégen kezdték el gyár­tani 14 szövőgépen az ágy- és asztalterítőket. A helyes gyár­tási eljárás megteremtéséért munkát kellett végezni, hiszen nem ment csak úgy Önmagától. A' terítők pamutból készülnek, de van bennük bizonyos meny­nyiségű múselyemszál is. A műselyem tulajdonságai elté­rőek a pamutétól. Ez a gyár­tásban, például a festésnél problémát okozott. Kísérleteket folytattak. Eredményük, hogy sikerült megtalálni a gyártás zökkenőmentes módját. A technika, az új, korszerű gyártási eljárások alkalmazá­sának nincs felső határa. A maguk tapasztalataiból tudják ezt az üjszegedi Kender-Len­szövőben is. Haladnak is — mindig előre. Az öntödei selejt nyomában A régi újságokban lapoz­gatva nemigen találunk se­iejt miatt panaszt a Hódme­zővásárhelyi Mérleggyár Sze­gedi Vasöntödéjére; a meg­enengedett öt százalékot ko­rábban nem lépte túl az üzem. Ma azonban megnöve­kedett a selejt az öntödében. Augusztusban jóval a meg­engedetten felül: 9 száza­lék volt a selejt, és — mini mondják — szeptemberben is 8—9 százalék között mozog a selejtkár. Mi ennek az oka? Az üzembe ellátogatva, a munkásoktól, műszakiaktól egyaránt választ akartunk kapni a feltett kérdésre. A választ legjobban Lengyel elvtárs, telepvezető szavaival fogalmazhatjuk meg: — Most olyan öntvényeket készítünk, amelyek igénye­sebb, finomabb munkát kö­vetelnek. Régebben nem ilyen öntvényeket készítet-1 tünk. Természetesen erre a munkára bizonyos felfutási idő kell. Iga2, hogy e2t az időt már túlléptük, s hogy mégis több a selejt, mintsem szabad volna, an­nak elsősorban a hanyagul végzett munka az oka. Előfordult például a követke­ző eset: rizshán tológép al­katrészt öntöttünk. Egyik nap kitapasztották az öntőtégelyt, s a dolgozók ezzel nem szá­molva, szemmértékre, ugyan­annyi tégely acélt öntöttek a formába, mint előző nap. Mivel a kitapasztott tégely­be kevesebb acél fér bele, az öntvény selejtes lett; nem töltötte ki a formát. Az öntöde dolgozóiban megvan az a törekvés, hogy a napi tervüket túlteljesít­sék, s így többet keressenek. Ez természetesen helyes, hi­szen az egyénnek és nép­gazdaságunknak is hasznára válik, ha minél több öntvény készül. A mennyiségi teljesí­tés azonban nem mehet a! [minőség rovására. Az öntő-j •Mében azonban vannak olyan munkások, akik ezt szem elöl tévesztik, és így kárt okoz­nak az üzemnek, meg saját maguknak is, hiszen a selejt után kilónként 21 fillért von­nak le keresetükből. Természetesen, minden kö­rülmények között támogatni kell azt a törekvést, hogy a munkások túlteljesíthessék tervüket. De hogyan? A tech­nikai előfeltételek lelkiisme­retes megteremtésével, az ön­tési folyamat gondos ellen­őrzésével. Az öntésvezető jobban el­lenőrizze, segitse a munka minden szakaszát. Többet kell foglalkozni u dolgo­zókkal az elvégzendő mun­ka tökéletes megértetése céljából. Ezt az utóbbit úgy kell el­érni az öntöde műszaki veze­tőinek, hogy öntés előtt pont­ról pontra megbeszéljék a dolgozókkal a feladatokat, a legjobb eljárást. A vezetők, öntudatos munkások ne tűr­jék a fegyelmezetlenséget, hanyagságot. Az üzem vezetői és dol­gozói már ráébredtek mind­ezek fontosságára, s megvan bennük a törekvés, hogy így is járjanak el. Most az a fon­tos, hogy ez ne csalk törekvés maradjon. Persze, most is vannak az üzem­ben olyan dolgozók, akik normájukat jól túlteljesít­ve, selejtmentesen termel­nek. Például Zádori László for­mázó, akit Tóth művezető segített a helyes munkamód­szer kialakításában, vagy Földesi Sándor öntő. aki ugyancsak normán felül dol­gozik, munkája után mégis a megengedettnél kisebb selejt marad. A selejt „titka" tehát a mérleggyári vasöntödében is az. mint másutt: a hanyag­ság. fegyelmezetlenség. Meg­oldása se különleges: jobb, gondosabb munkára van szükség! Ablakkeretek — exportra kerülő vasúti kocsikhoz Hegedős András, a Minisztertanács enöke és Apró An'al, a Minisztertanács elnökének helyettese fogadták a Magyarországon tartózkodó japán pariamenti képviselőket Hegedűs András, a Minisz­tertanács elnöke október 5­én, szerdán délben fogadta Haruzsi Tahara. Szeido Onisi és Kei Hoasi japán parla­menti képviselőket. A foga­dáson jelen volt Apró An­tal, a Minisztertanács elnö­kének helyettese. A magyar államférfiak és a japán parlamenti képvise­lők szívélyes eszmecserét folytattak a két nép közötti kapcsolatok kiépítésének le­hetőségéről. A Szegedi Fémipari és Finomme­chanikai Vállalat új épülete földszint­jén, a kisebb helyiségben már meg­elevenedett az élet. Ide a felújított ma­rógépeket szerelték be, hogy az új cikk gyártásához hozzá kezdhessenek. Október elsejével kezdtek dolgozni először az új helyiségben. A győri Wil­helm Pieck Gyár exportra kerülő va­súti kocsijaihoz ablakkereteket készí­tenek alumíniumból. Ez a munka min­denképpen új az üzem dolgozói ré­széve. Ha látszólag könnyűnek is tűnik, mégis kezdetben nehéz feladat volt, különösen egy olyan üzem munkásai részére, ahol még soha nem készítették, sőt marást is csak akikor végeztek, ha egy-egy munkához saját maguk ré­szére valamilyen szerszám kellett. Alapos műszaki felkészültséget és előkészítést követelt az új cikk. A tel­jesen új géppark — felújított gépek­ből — a szerszámok és maga a minta­darab elkészítése először a műszakiak ra várt. Megoldották a kérdést és ma guk ismerkedtek meg először az munka minden fortélyával, hogy dolgozóknak könnyebben nyújthassa­nak segítséget. A Fémipari Vállalat dolgozói is csat­lakoztak a Ruhagyár munkásainak november l-re tett felhívásához. Az új cikk is fontos pontot képez verse­nyükben. Még ez évben 55 vasúti ko­csihoz 1650 darab ablakot akarnak el­szállítani Győrbe. Megtették már az évi vállalásokat, hónapokkal ezelőtt, amikor a húsz budapesti gyár hívta versenyre az ország ipari üzemeit. Most az akkori Ígéretet módosították úgy, l.ogy az évi tervet december 20 helyett már december 15-én befejezik. A túlteljesítés megfelel az új cikk­ből 1100 darab ablakkeretnek. Az üzem. dolgozói is felajánlást tettek. Az ablakkereteknél a pontos munka na­uj a gyón fontos és ezért ezt tekintik első­rendű kötelességnek. „Még alig kezd­tünk hozzá — mondják a dolgozók — «hhez a munkához, de bele tanulunk és amit vállaltunk, végre is hajtjuk " Az évi vállalásnál ezen kiviil más modositás is történt. Az önköltséget például a tervezetten felül nem 2 szá­zalékkal, hanem 5 százalékkal csök­kentik, ami az egész negyedévben 70 ezer forint megtakarítást jelent. A-> önköltség alakulásánál a szalagszerb­en megszervezett munka is nagy előnyt jelent. Ezen túl az azonos mun­kák nem szétszórtan lesznek egyik vagy másik munkateremben, hanem egyhelyre csoportosulnak. A munka­folyamatok megrövidülnek és egyes helyeken a munkaidő egy részében is mutatkozik megtakarítás. Az Ígéret teljesítésében hetenként, havonként sem akarnak elmaradni.

Next

/
Thumbnails
Contents