Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-29 / 255. szám

DELMFLGYFLRORSZflG Vasárnap, 1955. október 39. I (Folytatás az 1 oldalról.) I biztonság érdekeivel össz­j hangban rendezzék és Né­metország egységét békc­l szerető és demokratikus alapokon állítsák helyre. Abból indulunk ki, hogy a német kérdés megoldásánál megbízható biztosítékot k«ll teremteni arra, hogy nem születik újjá a német mili­tarizmus és nem fogja fenye­getni az európai népek bé­kéjét és nyugalmát. Most, amikor a párizsi egyezmények alapján gyakor­latilag már folyik a nyugati hatalmak katonai csoporto­sulásaiba felvett Nyugat-Né­metország remWUtriiálása, új akadályok gördültök a német kérdés megoldása elé. A kialakult körülmények között csak fokozatosan le­het elérni a szükséges megoldást úgy. hogy Euró­pában enyhítjük a nemzet­közi feszültséget, megbíz­ható kollektív biztonsági repdszert létesítünk, Né­metország két része között közeledést és egytittmflk'l­dóst teremtünk. Az utóbbi időben arról be­szélnek, hogy szakaszonként kell megvalósítani mind az európai biztonság biztosítá­sát, mind a német kérdés megoldását. Ezt a gondolatot nem kell elutasítani, ha ez az európai biztonság igazi biztosításának és Németor­szág békés és demokratikus alapokon történő újraegyesí­tésének feladatait szolgálja. E céloknak azonban nem felelne meg a német kér­dés olyan megoldása, hogy Németország szakaszon­kénti egyesítésének örve alatt egész Németország­ban szakaszonként támasz­tanák fel a militarizmus!. Nem lehet hozzájárulni a német militarizmusnak sem egyszerre, sem szaka­szonként történő feltá­masztásához. Másrészt a jelenlegi viszo­nyok között, amikor két kü­lörj öző társadalmi rendszerű német állam van, nem lehet a német kérdés megoldását Németország egyik vagy má­sik része érdekeinek rovásá­ra. a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói szociá­lis vívmányainak rovására — amely vívmányok óriási je­lentőségűek az egész német nép számára — megoldani. Teljesen irreális volna meg­kísérelni Németország egye­sítésének megvalósítását Né­metország két részének me­chanikus összeolvasztása út­ján. Ennek során feltétlenül abból kell kiindulnunk, hogy a német kérdés megoldása mindenekelőtt maguknak a németeknek az ügye. A mi feladatunk, hogy segítsük őket ebben, nem pedig, hogy rájuk kény szeri tsUk egyik, vagy másik tervünket. \ leiierelés kérdése — elsőrendű fontosságú kérdés Értekezletünk igen fontos kérdése — amelynek pozitív megoldását minden nép vár­ja — a leszerelés kérdése. Elmondhatjuk, hogy a le­szerelés egész sor fontos kér­désében — a fegyverzet és a fegyveres erők színvonalá­nak, az atomfegyver eltiltása rendjének és időpontjának, az Ide vonatkozó nemzetközi ellenőrzés néhány fontos vo­násának kérdésében — már jelentős mértékű egyetértés jött létre a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Bri­tannia és Franciaország kö­zött. A leszerelés problémája gyakorlati lépések megtételért követeli, döntést követel. A szovjet küldöttség haj­landó tekintetbe venni mindazokat a javaslatokat, amelyek elősegítik a fegy­verkezési verseny meg­szüntetését, amelyek előre­viszik a leszerelés kérdé­sét. A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít an­nak, hogy a mostani érte­kezleten megvitatásra kerül a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok kérdése is, mert az Ilyen kapcsolatok előmoz­dítják a nemzetközi együtt­működést és a jobb kölcsö­nös megértést. Mí tudjuk, hogy a Nyugat és Kelet közötti kapcsolatok fejlesztése akkor lesz sike­res, ha szilárd gazdasági al&pja lesz és a nemzetközi kereskedelem aikadálytalan fejlődésére fog támaszkodni. Ezt ma olyan tények aka­dályozzák, mint a nemzet­közi kereskedelemben ta­pasztalható hátrányos meg­különböztetések, a normá­lis hitelviszonyok megbon­tása és egyéb, a nemzet­közi együttműködést aka­dályozó mestcr-éíjcs intéz­kedések. Kívánatos volna megegye­zésre jutni a nemzetközi kapcsolatok fejlesztését célzó intézkedésekről a kultúra, a tudomány, a technika terüle­tén is. továbbá nz idegenfor­galom fejlesztését célzó in­tézkedésekről és egyúttal az ipari, a mezőgazdasági és a kereskedelmi tapasztalatok kicseréléséről. Ügy tűnik ne­künk, hogy az ilyan nemzet­közi kapcsolatok fejlesztése terén nagy lehetőségek van­nak. Befejezésül engedjék meg, hogy kifejezzem azt a re­ményemet, hogy értekezle­tünk a kölcsönös megértésre irányuló törekvésnek és az együttműködésre való kész­ségnek ugyanabban a szelle­mében folyik majd le, mint amely a genfi kormányfői értekezleten uralkodott, s amely- a nemzetközi feszült­ség enyhítésének és a béke megszilárdításának ügyét szolgálta Fzen ez úton elér­jük majd i népeink vágyai­nak megfelelő kedvező ered­ményeket. • V. M. Molotov nyilatko­zata előtt a szovjet küldött­ség nevében teljes egészében csatlakozott ahhoz a javas­lathoz, hogy küldjenek Eisenhower elnöknek üzene­tet és ebben kívánjanak neki mielőbbi gyógyulást. Pá rtélet A vetés gyors befejezéséről hozott határozatot az alsóvárosi pártszervezet taggyűlése Kö/ök akcióit somata revén kell előrehaladni Dulles, iz Egyesült Államok külügyminisztere beszéde ele­jén kijelentette: kormányaink mindegyike elismeri, hogy a jelenlegi helyzet nem jelenti a biztos béke kielégítő alapját. Ugyanakkor természetesen mindegyik kormány arra törek­szik, hogy semmiféle változás ne gyengítse saját biztonságát. A fennálló feszültségnek és bizalmatlanságnak mély gyöke­rei vannak, ezek nem küszö­bölhetők ki egykönnyen. Elér­tük azonban azt a kritikus pontot, ahol olyan közös akciók sorozata révén kell előrehalad­nunk, amelyek helyreállítják a bizalmat, különben a jövő egy­általán nem lesz olyan, mint a múlt volt, hanem még annál is rosszabb, a korábbi helyzet tovább romlik. Mindnyájan megegyeztünk abban, hogy Németországot szabad választások útján újból egyesíteni kell. Németország­nak a jelenlegi időszakban való egyesítése azonban megköve­teli, hogy mindnyájan bizonyo­sak lehessünk; ez a lépés nem fogja gyengíteni biztonságun­kat. Az Egyesült Államok, felis­merve ennek szüksésségét, haj­landó csatlakozni a Németor­szág egységével kapcsolatos biztosítékokhoz, amelyek eleve kizárják a német militarizmus bárminő újjászületését. Ezek, — véleményünk szerint — te­kintettel vannak minden jogos biztonsági érdekre, beleértve a Szovjetunió jogos biztonsági érdekeit is. Ezeknek a biztosi-1 iékoknak lehetővé kell lenniük,, hogy haladéktalanul hozzáfog- j junk Németország régóta ese­dékes újraegyesítésének meg­valósításához Mindenki elismeri, hogy a fegyverzetek jelenlegi mennyi­sége nehéz terhet jelent az egyes országok számára és hogy azokat csökkenteni keik nem csupán takarékoskodási intézkedésként, hanem azért is, mert a biztonsági célokat szol­gáló fegyverzet valójában há­borúhoz vezethet. De egyikünktől sem várható el, hogv lényeges mértékben csökkentse katonai ütőerejét, hanem csak a többiek fegyver­zetének hasonló csökkentésivel lépést tartva. Ezért világos, hogy nz előrehaladás ebben a kérdésben nem pusztán azon múlik, hogy megegyezés törté­nik-e a csökkentés kérdésében, hanem annak Ibiztosításán is, hogy a megegyezés szerinti cső' -intés valójában megtör­ténjék. Máskülönben senkinek sem lenne az az érzése, hogy veszélytelenül végrehajthatja a megállapodás szerinti csökken­téseket. Valamennyien egyetértünk abban, hogy kapcsolataink ki­szélesítése a kölcsönös meg­értés előmozdítását szolgál­hatná. Azonban ezen a téren sem várhatunk hirtelen olyan messzireható tetteket, amelyek semmibeveszik az összes biz­tonsági megoldásokat. Ezekkel a 'kérdésekkel kap­csolatban különféle javaslata­ink lesznek, amelyekkel igyek­szünk eloszlatni a Szovjetunió jogos aggodalmait. Reméljük, hogy a Szovjetunió olyan ko­moly és jóindulatú megfonto­lást szentel ezeknek a javas­latoknak, amilyent hitünk sze­rint megérdemelnek. Az a remény, amelynek itt hangot adtam, Eisenhower el­nök reménye, aki gondolatban velünk van és én igen nagyra értékelem, hogy önök megem­lékeztek róla. Genf (TASZSZ). Pénteken délután a négy hatalom kül­ügyminisztere ismét összeült, hogy Macmillan angol kül­ügyminiszter elnökletével megkezdje az első napirendi pont — az európai biztonság és Németország — tárgyalá­sát. Az illés során Macmillan szólalt fel elsőnek. * Párizs (MTI). A francia nemzetgyűlés péntek délelőtt szavazott a szocialisták által felvetett bizalmi kérdésben. Mint az AFP jelenti. a Faure-kormány 271 szavazat­tal 259 ellenében bizalmat kapott. • L. A. C. Fry rendkívüli kö­vet és meghatalmazott mi­niszter, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Király­ság új budapesti követe meg­bízólevelének a közeljövőben történő átadásával kapcsolat­ban pénteken, október 28-án látogatást tett Boldoczki Já­nos külügyminiszternél. • A Magyar Népköztársaság kormányának és a Német Szövetségi Köztársaság kor­mányának megbízottai 1955. október 27-én új fizetési meg­állapodást írtak alá Bonn­ban. * London (MTI). Mint a lon­doni rádió közli, az ENSZ közgyűlése október 27-én folytatta a szavazást a Biz­tonsági Tanács nem állandó (harmadik tagjának megvá­lasztására. A még be nem töl­tött helyre jelölt Fülöp-szige­tek és Jugoszlávia csütörtö­kön három újabb szavazás alkalmával sem kapta meg n i szükséges szótöbbséget. A szavazást most 10 nappal el­halasztották. • A francia nemzetgyűlés vá­losztásügyi bizottsága csütör­tökön 29 szavazattal 12 elle­nében és 2 tartózkodással hozzájárult annak a javaslat­nak sürgős megvitatásálhoz, amely szerint a most mű­ködő nemzetgyűlés hatásköre 1956. január 2-án lejár. Így a választásokat decemberben akár 4-én, akár 11-én meg­tarthatják, A francia kormány azonnal meg kívánja kezdeni a vá­lasztási reform vitáját a nem­zetgyűlésben. Alkotó taggyűlés volt óktó | ber 27-én este, az alsóvárosi pártszervezetben. A szervezés,' az előkészítés nem volt ugyan tökéletes, (a pértbizalmiak nem értesítettek minden elv-[ társat és a taggyűlés napirendi, pontját sem ismertették) mégis élénk és hasznos vita alakult j ki Bár súlyos hibája volt a; beszámolónak, hogy egyedüli Faragó elvtárs, a pártszervezet) titkára készítette el és a tag-1 I gyűlés előtt sem vitatta azt! ' meg a vezetőség, a Városi! Párt-végrehajtóbizottság javas­lata alapján lényegében a leg­fontosabb feladatokra hívta fel! a párttagság figyelmét. Ez! természetesen nem azt jelenti,! hogy a jövő hónapi taggyűlés! beszámolójának elkészítését mét a párttitkárra háríthatja a vezetőség. A vezetőség tagjai­nak sokkal nagyobb folelősaóget kell érezniök a taggyűlés sikeréért. Tapasz-j talataikkal, javaslataikkal hoz­zá kell járulniok ahhoz, hogy, a beszámoló sokkal mélyreha-' tóbban elemezze a pártszerve­zet egyhónapos munkáját és konkrétabban szabja meg a tennivalókat. A taggyűlést te­hát nem a beszámoló tökéletes­sége, hanem a párttagok érté­kes felszólalásai tették alko­tóvá, színvonalassá. A taggyűlés értékelte a párt­szeivezet munkáját a Hatodik Békekölcsön-jegyzésben és megállapította: Alsóvároson negyven százalékkal többen jegyeztek az idén békekölcsönt, mint az elmúlt esztendőben. A népnevelők többsége fáradhatat­lanul dolgozott, hogy a dolgo­zó parasztok fokozottabban já­ruljanak hozzá kölcsönadott fo­rintjaikkal is a szocializmus építéséhez. Foglalkozott a tag­gyűlés a pártoktatqs jelentő­ségével is. A beszámoló bírálta azohit az elvtársakat, akik — bár önként jelentkeztek ,.A marxizmus—leninizmus alap­jai'V tanfolyamra — már az első foglalkozásról hiányozlak mintegy tizen. Nem szólt azon­ban a párttitkár elvtárs arról, hogy a vezetőség milyen intéz­kedéseket akar tenni az okta­tási fegyelem megszilárdításá­ért. Idézte a Szervezeti Sza­bályzat vonatkozó pontját, amely minden párttagnak kö­telességévé teszi eszmei-politi­kai képzettségének állandó nö­velését, de arról megfeledke­zett (nem csoda, hiszen a be­számolóból hiányzott a vezető­ség egészének véleménye), hogy a tanulás elhanyagolásá­ért fegyelmi úton felelősségre ls lehet vonni egyes elvtársa­kat. A beszámoló legértékesebb része volt az őszi mezőgazda­sági munkák helyzetéről adott kép. Rámutatott, hogy Alsóvá­roson különösen lassan halad az őszi kenyérgabona vetése. Ennek oka: a dolgozó parasz­tok a paprika betakarításával foglalatoskodnak, a vetésre pe­dig nem használják ki a jó idő minden óráját. Ez a hely­zet tarthatatlan, mert a ke­nyérgabona vetésének határ­ideje október 31-én lejár. A vetésre azért kell most min­den erőt összpontosítani, mert ninden perc késlekedés a jö­vő évi termés rovására megy. A lemaradás megszüntetéséért október 30-án, vasárnap, széleskörű agitáció! indít | a pártszervezet. A pártszervezet | népnevelői — az üzemi agitá-1 torok segítségével — felkeres­nek minden dolgozó parasz­tot. Mozgósítják őket arra, hogy csatlakozzanak az üzemi mun­kások november 7-i versenyé­hez és legkésőbb november 5­ig feltétlenül vessék el a ke­nyérgabonát. Nem szabad a népnevelöknek elfogadniok az olyan kifogást, hogy a paprika­földbe akarják vetni a búzát. Az igaz, hogy a paprlkaföldbe érdemesebb búzát vetni, mert' a paprika Jól megzsírozza a földet és vastagabb, tömöttebb kalászokat érlel. Dc most már nincs idő a várakozásra. Aki még nem takarította be a pap­rikát, az is vesse el napokon belül a kenyérgabonát kukorica j vagy más termény után, mert a vetés határidejének megtar­tása döntő fontossággal bir a termésátlag emelkedésében. A felszólalók helyesették a vetés gyors befejezése céljából javasolt házról-hézra menő agi­tációt. K&zi Ferenc elvtárs ta­nácstag vállalta, hogy egyenkint meglátogatja a körzetében lakó dolgozó pa­rasztokat. Figyelemmel kíséri azokat, akik a jövő héten is késlekednek és az ilyenekhez többször is elmegy a vetés szorgalmazása végvtt. Nagyi János elvtárs szerint a paprika azért is hátráltatja a vetést Alsóvároson, mert értékes va­luta és sokan akurátusan, vesz­teség nélkül, jó minőségben akarják leszüretelni. De éppen azért van szükség a felvilágo­sító szóra, hogy a dolgozó pa­rasztok megértsék: ha jobban iparkodnak a betakarítással és nem várnak tovább a búzave­téssel, ezzel saját magukon se­gítenek elsősorban. Halász László népnevelő-felelős elv­társ kijelentette, hogy szemé­lyesen beszél a népnevelőkkel, hogy október 30-án jelenjenek' meg a pártszervezetben, ahon-! nan irányítják majd a vetést agitációt. Egyhangúan elfogad­ta a taggyűlés a határozati ja­vaslatot, amelynek legelső pontja arról szólt, hogy az őszi vetést november 5-lg be kell ser 5-ig fejezni Alsóvároson és ennek érdeké­ben a kommunista tanácstagok is többet foglalkozzanak vá­lasztóikkal. Pozitívuma volt a taggyűlés­nek hogy a pártbizalmiak kö­zül többen felszólaltak és bí­rálták pártcsoportjuknak azo­kat a tagjait, akik az értesítés ellenére sem jöttek el a párt­szervezet legfelsőbb plénumé­ra. Megyeri Jánosné pártbizal­mi például elmondotta, hogy Farkas Lajos és Tóth József elvtárs hiányzik a pártcsoport­jából, noha mindkettőnek sze­mélyesen szólt. Kéri Mihály elvtárs önkritikusan elismerte, hogy nem értesítette pártcso­portjának tagjait, ezért nem jelent meg közülük senki a taggyűlésen. Igaz, Kéri elv­társat baleset érte a munkahe­lyén, de azóta lett volna al­kalma értesíteni a csoportjába tartozó párttagokat, a taggyű­lés időpontjáról. Egyes elvtár­sak azt is kifogásolták (telje­sen igazuk volt), hogy a pártbizalmiak nam közöltök velük, milyen kérdések szerepelnek a taggyűlés napirendjén és így nem tudtak jól felkészülni. Á vezetőségnek tehát — miután pártbizaími értekezleten ismer­teti, hogy miről tárgyalnak a taggyűlésen — máskor na­gyobb gondot kell fordítania az ellenőrzésre. Meg kell győződ­nie arról, hogy a pártbizalmiak tovább adják-e a hozzájuk be­osztott elvtársaknak a kapott tájékoztatást. Egyébként he­lyés határozatot hozott a tag­gyűlés a pártcsoport-munka megjavítására. A határozat ér­telmében a vezetőségnek no­vember 10-től folyamatosan össze kell hívnia egy-egy párt­csoportot és meg kell vizsgál­nia, részt vesz-e minden elv­társ a pártszervezet munkájá­ban. Megállapítható, hogy az al­sóvárosi pártszervezet taggyű­lése egészében véve elérte a célját. A legfontosabb felada­tokra Irányította a párttagság figyelmét és megszabta a fel­adatok végrehajtásának módját is. A novemberi taggyűlést azonban sokkal gondosabban kell megszervezni, a beszámo­lónak pedig nem a párttitkár, hanem a vezetőség jól megvi­tatott és átgondolt beszámoló­jának kell lennie. JOHN KEATS A nagy angol költő születésének évfordulóidra Százhatvan eszten­dővel ezelőtt született Londonban, szegény bérfuvaros apjának kül­városi házában a XIX. század egyik legna­gyobb lírai költője, a nálunk csak kevesek által ismert John Keats. Apját nyolc, anyját tizennégy éves korában vesztette el, az utóbbit ugyanaz a betegség vitte sírba, mely a sze­gények legkérlelhetet­lenebb ellensége, s amely később az ő ha­lálát ts okozta: a tüdő­vész. Szülei halála után ránehezedett há­rom öccse neveltetésé­nek gondja is. Orvosi pályára készült, né­hány szemesztert el is végzett a londoni kli­nikán. De hajlamai az irodalom felé vonzot­ták. Első versei egy Lelgh Hunt nevű jó­szemíl, harcos, bátor kritikusnak és lap­szerkesztőnek a folyó­iratában jelentek meg, ugyanott, ahol Shelley is kezdte pályáját. Hunt és Shelley ba­rátsága megbélyegzett emberré tették az ak­kori hivatalos iroda­lomkritika szemében. Már első verseskötetét megtámadták, mikor pedig 1818-ban „Endy­mion" című románca megjelent, a konzerva­tív sajtó leghírhedtebb bértollnokai támadtak rá durván és igazság­talanul. A támadások is hoz­zájárultak öröklött tü­dőbaja súlyosbításá­hoz, s a fiatal költő halálos betegen dolgo­zott tovább. 1820-ban jelent meg legszebb ódáinak és szonettjei­nek gyűjteménye, de a következő évben már annyira súlyosbodott betegsége, hogy kény­telen félbehagyni „Hy­perion" című nagysza­bású költeményét, s Olaszországban keres­ni gyógyulást. Még ugyanabban az esz­tendőben huszonhato­dik életévében meg­halt Rómában. Keats látszólagos „politikamentessége" a dekadens polgári köl­tőket arra indította, hogy benne lássák egyik ősüket. A bur­zsoá irodalomtörténet­írás pedig, kihasználva a nagybeteg költő me­tanchóliáját, igyeke­zett ezt az állítólakos politikamentességet még jobban kiélezni, nem egyszer éppen Byron és Shelley ro­vására. Pedig Keats verseinek alaposabb vizsgálata meggyőző erővel bizonyítja, hogy a költő nem az öncélú szépséget kereste, ami­kor a görög művészet felé fordult, éppen úgy, mint ahogy néhány évszázaddal korábban a renaissance nagy kőitől sem azért for­dultak az antik iroda­lom felé, mintha a va­lóságtól akartak volna elfordulni. Keats a ter­mészet és a művészet szépségét, az életörö­möt szegezi szembe az igazságtalan, ember­telen, elnyomó társa­dalom gonoszságával, olyan erővel, amilyen­nel csak olyan ember tudta, aki érezte, hogy ez a társadslom már bölcsőjénél korai ha­lálra Ítélte őt. Irodal­mi tanulmányai során meglátta, hogy a régi görögök az igazságta­lan társadalom körül­ményei között a szép­ségben keresték és ta­lálták meg az igazsá­got. így tesz ő is, ami­kor egyik legszebb ver­sét, az „Oda egy görög vázához" című költe­ményt így fejezi be: „A Szép: Igaz s az Igaz: szép! — sohse áhitsatok mást, nincs főbb bölcseség!" Keats költészete, mint a romantika leg­nagyobbjai általában, végső soron már a re­alizmus felé mutat, el­sősorban rendkívül szí­nes, pompás nyelveze­tével, dús, gazdag, élethű duzzadó képei­vel. Pósa Péter föl'kotai tanszékvezető docens

Next

/
Thumbnails
Contents