Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-27 / 253. szám

CsflWrMfc 1975. oktíber 27. n OEIMP Y3RQRSZ0G II jó tapasztalatok Használásának nyomában A „Délmagyarország" portyázó brigádja jelenii C 1 A "Délmagyarország* szerkesztősége az elmúlt napokban portyázó-brigádot hí­vott életre, melynek tacjai voltak ioó György, a Szegedi Kenderfonógyár múszintcrv előadója. Heraszika Jam- a V;i>- és Fémipari Vállalat főtechnológusa és a »Délma­gyarország" munkatánai . pvríyá--.ú-brigád meglátogatta az Újszegedi Kender-Len­szövő Vállalatot, a Szegeúi Víz- és Csatornaműveket és a Finommechanikai Vállalat motortekcrcselő részlegét. Tapasztalataikról a következőkben számolnak be: Vita az Újszegedi Kenderben AZ ÚJÍTÁSOKRÓL vW ' s= Hja kérem, csak erről van szó? — mondotta Sugár elvtárs, az Üjszegedi Ken­der-Lenszövő Vállalat főmér­nöke, amikor elmondtuk, hogy a tapasztalatcseréről szeretnénk érdeklődni. Ami­kor pedig szóba került az Üjítók Lapjának tapasztalat­cseréje, búcsúzóul így véle­kedett: — Nem valami sokat ér az egész. Mi tagadás, rossz volt a fogadtatás, s Joó György elvtárssal, a Szegedi Ken­derfonógyár műszinterv elő­adójával egy kissé bizalmat­lanul lépkedtünk Kurali An­tal főtechnológus után. Az újítási előadót, Kiss Sándort rövidesen megtaláltuk és most már a főtechnológus­nak és - újítási előadónak tet+o'- n kérdést: f Van-e valamilyen ké­szui+, a gy árban, amellyel a maradékot fel lehetne csé­vélni, s amiből teljes értékű szövetet gyárthatunk? Ez nem a mi feladatunk, azért van a Kármentő Válla­lat, hogy a maradékot fel­dolgozza — tiltakozott Kiss Sándor újítási előadó. Ez­után Kurali elvtárs főtech­nológus elmagyarázta, hogy a Kármentő Vállalatnak el­adják a maradék fonalat és draga pénzért veszik vissza. Ezért még az év elején Szűcs Gyula javasolta, hogy a tete­mes maradék megszünteté­sére megelőző intézkedése­ket foganatosítanak. Ez azonban oly hosszadalmas, hogy Balogh és Huszta elv­. társ nem is olyan rég új ja­vaslattal élt: a maradékot csévéljük fel és használjuk ' fel újra. Nem új tehát a probléma, nagyon nagy szüksége lenne az Üjszegedi Kender-Lenszö­vő Vállalatnak is egy olyan készülékre, amely a maradé­kot teljes mértékben fel­használná. Nem titkoltuk ezután, hogy az Üjítók Lapja augusztus 20-i számának ta­pasztalatcseréjében a Ma­gyar Posztógyár két újítója, Horeliczki Zoltán és Csikós zát, amely a maradékot tel­jes mértékében felhasználja. Hosszú vita keletkezeit ezután, melynek eredménye­képpen megállapítottuk: érde­mes megnézni a Magyar Posztógyárban a készüléket működés közben és ha az al­kalmas, feltétlenül alkal­mazni kell a gyárban. További kérdésekre adott válaszokból félreérthetetlenül kitűnt: — Mi inkább nagyobb je­lentőségű újításokra törek­szünk, s bizony nem sokat törődtünk eddig a rokon­szakmák újításaival, a ta­pasztalatcserével. Egy igen jó példa, melyből minden szegedi üzem tanulhat: a Könnyű­ipari Minisztérium és az Or­szágos találmányi Hivatal a textilipari üzemek újításait füzetben közzétette, s ugyan­akkor ismerteti a megoldás­ra váró feladatokat is, Az Üjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat tíz ilyen „közkin­cset" kapott, melynek nagy­része asztalfiókokban hever. A tíz kis könyvet szétosztot­ták ugyan a vezetők között (függetlenül attól, hogy kit érdekelt, vagy nem érdekelt), s így nem jutott azokból egy sem a műszaki könyvtárba, avagy az újítók kezeihez. Dicséretre méltó mindaz, amit az Üjszegedi Kender­Lenszövőben az újításokért tettek. Doggal büszkélkedhetnek a legjobb újító-komplex bri­gádokkal. Egyet azonban még ajánlanánk: ne csak a nagy dolgokkal, az országos értékű újításokkal foglal­kozzanak, hanem az apró munkával, tapasztalatcse­rével is. Az élet, a gyár ke­rítésén túl is lüktet. És mi az üzem dolgozóival együtt joggal mondjuk: aranyat ér az Üjítók Lapja, foglalkozni kell sokkal többet a benne felvetett újításokkal, Talán mégis tudnánk használni... Az Üjítók Lapja ez év má­jus 20-i számában a népi de­mokráciák újításai között ott szerepel a „Hordozható szi­várgásvizsgáló készülék"-ről szóló rövid ismertetés fény­képpel. A cikk kivonat a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban megjelenő Elektro­tcchnische Zeitschrift 1955. 3. számából és e szerint „a Philips gyártmányú szivár­gásvizsgáló készülékkel a víz­és a nyomógázvezetékekben bekövetkező tömítetlenségek könnyűszerrel megállapítha­tók ... Az ellátó hálózatok­ban jelentős üzemzavarok és veszteségek alcadálynzhatók meg azzal, hogy a szivárgás­vizsgáló készülék a tömítet­lenségeket már keletkezésük időpontjában fel tudja fedni." Ügy gondoltuk, megérdek­lődjük a Vízműveknél: tud­nak-e erről az újításról, al­kalmazzák-e? — Nem ismerjük — mon­dotta Siprikó Gyula elvtárs, a Vízművék igazgatója —, <l' nálunk ezt nem is lehet al­kalmazni. Volt nekünk elekt­romos készülékünk is, amely azt a célt szolgálta, hogy megállapítsuk a földalatti szi­várgásokat, hol van esetleg rossz tömítés, vagy a csöve­ken repedés, amelyeken ke­resztül elszökik a víz. De ez Ahol gondot fordítanak az újítást kra A FINOMMECHANIKAI •JAVÍTÓ VÁLLALAT motor­tekercselő részlegében Csányi Antal művezetőnél érdeklő­dünk az újító-mozgalom ál­lása felől. — Vannak újításaink — válaszolja Csányi elvtárs. — a szigetelés hibás. MOST ELŐVESSZÜK az Üjítók Lapjának május 5-i számát, amely 301-es sorszám alatt „Motortekercseiések meggyorsítása" címmel az Ajkai Erőműnél dolgozó Jó­zsef Károly újítását közli. A így például a motortekercsek motortekercselés előkészítése lebontásánál néhány hónap ia sikerrel alkalmazzuk Szundi László újítását. A kiöregedett tekercseket azelőtt szálan­ként húzgáiltuk ki. Most egy darabban levágjuk a tekercs­koszorút. a bennmaradó hu­zalokat pedig kévénként ki­ütjük. Ez a módszer 50 száza­lékkal rövidíti meg a lebon­tási időt. — Júniusban harmadma­gammal fönn jártam Buda­pesten az Elektro-Serviceben. eddig általában az egyes mo­torméretekhez készített külön sablonokon történt, amelyek­kel egyszerre csak egy teker­cset lehetett készíteni. Az aj­kai újító — mint ezt a lap ábrán is szemlélteti — négy­vállas csökkenő méretű sab­lont készített fából, amellyel egyszerre négy különféle mé­retű tekercset lehet előállí­tani. Megkérdezzük Csányi elvtársat, ismerik-e ezt az újítást, s egyáltalában fel­használják-e az Üjítók Lap­Igen hasznos volt számunkra, ... - - ... . , ez az út: egy sor technikáig" .eleH/"TU" koZolt teoh­újí'tást láttunk és vettünk át., nikai utasakat. Az ott látottak alapján vet-j — igen, nemrégiben vet­tük tervbe egy szigetelés- | tük mi is tervbe hasonló sab­Károly közzétette már az ál-j ellenőrző készülék beállítását j ionok készítését. Az egészen táluk készített készülék raj- is, amely fényjellel jelzi, ha nagyméretű tekercsekhez be akarunk állítani egy hason­lóan lépcsős kiképzésű készü­léket, amelyen ugyancsak négy különféle tekercset ál­líthatunk elő egyszerre. Ezen­kívül három olyan sablont is akarunk készíteni, amelynek elgondolása ugyanez — va­gyis a tetszés szerint állít­ható két félfhenger — csak éppen a hengeren a bevágá­sok nem csökkenő, hanem egyforma méretűek. Ezek az állítható sablonok há­rom helyett hat. vagy tizen­két tekercs egyidőben való készítését teszik lehetővé. A FINOMMECHANIKAI JAVÍTÓ VÁLLALATNÁL te­hát nem hanyagolják el az újításokat. Meg kell azonban jegyezni, hogy az Üjítók Lap­jának felhasználása körül még nincsen minden egészen rendben. A vállalatnak a lap csupán egv példányban jár és például Csányi elvtárs, a motortekercselö részleg veze­tője, saját állítása szerint nem kapja rendszeresen. nem vált be és most egy membrános készülékkel vizs­gáljuk a földalatti vízvezeté­keket: ez nagyon jól bevált. Természetesen nem tudjuk a föld felett minden esetben megállapítani a szivárgást, de dolgozóink lemennek a csatornákba és minden ne­gyedévben végignézik, nem szivárog-e a víz lefelé, be a csatornába. így sok olyan hi­bát tudunk megszüntetni, ami növelné a hálózati víz­veszteséget. — Nem lehetne esetleg mégis megvizsgálni, hátha használható az Újítóik Lapja által közölt készülék? — Nem, ezzel meg vannak nagyon elégedve a dolgozók, amit most használnak. Szó sincs arról, hogy rá akarnánk erőszakolni bárkire is az Újítók Lapja által kö­zölt ötletes gépeket, alkatré­széket, készülékeket. Hosszéi szakmai vitába sem akarunk bocsátkozni a lap hasábjain — hogy alkalmazható-e az említett készülék, vagy sem —, nincs mód. De a válasz azt a gondolatot ébresztette bennünk, hogy nem az új iránti idegenkedés mutatko­zik-e a Vízműveknél? Felkerestük a városi tanács dkg. osztályán Tóth József elvtársat, aki a műszaki szak­felügyelője mind a Vízmű­veknek. mind a Gázművek­nek. Amikor az üjítók Lap­ja a kezébe került, ez volt az első szava: — Miért nem jár ez ne­künk az osztályra? Nagyon érdekes lap. Amikor pedig elolvasta a szivárgásvizsgáló készülékről szóló rövid ismertetést, azt mondotta: feltétlenül meg kell vizsgálni a dolgot, mert valószínűleg alkalmazható a Vízműveknél is, meg a Gáz­műveknél is. — Meg kellene kérni a ké­szülék részletes leírását, s ha jó, akkor minden további nélkül vásárolnánk egyet­kettőt. Elég is volna Szeged­nek, könnyítené munkánkat, tehet, hogy sok vizet és gázt takarítanánk meg véle, mert bizony még most is elég je­lentős a földalatti víz- és gáz­veszteség városunkban. Lám, talán mégis tudnák használni az említett készü­léket, — és esetleg nem kel­lene a Vízművek dolgozóinak a csatornákat mászni, hogy a szivárgásokat megfigyeljék... Oveg gépekkel — új technikával O ányször Hallottam má.r a " Kenderfonó gépei között botorkálva bálával a hátamon, vagy éppen ceruzával a kezem­ben, hogy ezekből a gépekből többet már nem lehet kihozni. Ósdi, divatjamúlt masinák ezek, Noé se vitte volna be őket a bárkába. Eleinte magam is hitelt adtam az így véleke­dőknek, később azonban meg­változott a véleményem. Hogy­ne változott volna, mikor olyan élmények értek, mint ez a mai is. Fönt állok a finomítón az egyik kotárkanagyságú gép mellett. Zakatolnak a fogaske­rekek, csattog a vasmarok, ahogy összefogja a maroknyi tiiolt száikendert, hogy végig­vezetve a hatalmas gép egyre finomodó tümezőin, hogy fi­nom, selymes, szőke lányhaj­hoz hasonló fonatként dobja ki az osztályozók asztalára. Ez az a gép? — kérdem a finomító művezetőjét, Lacsán elvtársat. — Ez, mondja, s huncutul mosolyog, mint aki lesi, várja, hogy észreveszem-e mi az új a gépen. A gép egyenletesen jár, őrli hegyes tüfogaival a kendert, széles csomókban gyűlik a bá­lázni való kóc, szaporodik a szőke hajfonatok halnia. Én csak nézem, gondolkodok, fi­iutó egyelőre. Várok bizony, mert vizsgázok én most, abból vizs­gázok, hogy mit tanultam itt, szívemet is adtam-e a mun­kába, vagy csak úgy tessék­lássék dolgoztam. Megváltoztattuk a tűgőr­bét — visszhangzik fülembe az újítás lényegére vonatkozó megállapítás, amit még akkor mondott Szép elvtárs, a másik újító, mikor még nem láttam' a gépet. A Ilitsuk le — mondom, s Lacsán elvtárs int a gépkezelőnek, a gép nagyot zökkenve megáll. Most tűnik elő az újítás lényege. De ugyanakkor az is előtűnik, hogy ez az újítás milyen egy­szerű. Furcsán hangzik, de az újítók maguk mondták így — olyan egyszerű, hogy ezt volt a legnehezebb kitalálni. Szép elvtárs, aki még alig érthette el a harmincöt évet az üzem öreg szakemberei közé számít. Nem kedélye miatt, hiszen nehéz vele úgy talál­kozni, hogy ne mosolyogna, — hanem újításainak nagy szá­ma miatt. No meg szakisme­rete miatt is. Dolgozott a gyár szinte valamennyi munkaterü­letén, s ahogy mondani szok­ták, — minden a kisujjában van. Lacsán elvtárs a „fiatal ká­der". Innen a harmincon, nagy Ilelkesedéssel, ügyszeretettel, az gvelem a gépet, a benne anyagot, meg a leváló kcc-cso-, emberek iránti bizalommal, s piókat. Dehogyis szólok, Vároki szintén szinie elfogyhatatlan derűvel. Mikor a közelmúltban | ismét hangsúlyosabban merült1 fel az önköltség csökkentésé­nek, a fejlettebb technológiai eljárások kidolgozásának a kérdése, mindkettőjüknek szö­get ütött a fejében a 8.5 L. szekunda vizesfonal. Ezt a vé­konyfonalat csak úgy lehet gyártani, — a régi eljárás sze­rint, — ha kétszer átengedik a tilolt kendert a gerebenezőgé­pen. Ez növeli a gyártási költ­séget, és csökkenti az anvag­fölhasználási százalékot, — ez­zel az eljárással a vékonyfonál kifonásához nyerhető anyag a nyersanyagnak mintegy 15—17 százaléka. A két többszörös újító ele­inte magában gondolko­dott a problémán. Egyszer azonban Lacsán elvtárs elha­tározta, hogy tanácsot kér, s fölkereste Szép elvtársat. Sok­fajta eljárást végiggondoltak. Mind igen bonyolult volt, s rem is kecsegtetett a megfe­lelő eredménnyel. Egyszer La­csán elvtárs ajánlotta, — de úgy, mint aki nem nagyon bí­zik az ötletben: meg kellene változtatni a tűgörbét. Szép elvtárs az első pilla­natban azt hitte, az ötlet nem is lehet komoly. Ahogy azon­ban végigfutott agyán a mon­dat, egy pillanat alatt föl­mérte a lehetőségeket, s látta, hogy a bátortalan ötlet az egyedül járható út. 1 Számolni kezdtek hát, s meghatározták, hogyan kell átalakítani a gere'oenczőgép tümezőjét, hogyan kell a fino­mabb tümezöket egymásután elhelyezni, ahhoz, hogy a kitű­zött célt elérhessék. Nagy volt a két újító kíván­csisága, mikor a számítások szerint átalakított gép először dolgozni kezdett. Beválik-e amit ígértünk. Ad-e a gép egy­szeri gerebenezéssel több anya­got a kívánt finomságban? A gép igazolta az újítók szá­mítását. Egyszeri gerebenezés­sel az előírt finomsági szá­mon a 17 százalékos hozam helyett 35—38 százalékos ho­zamot ad, tehát fele költség­gel kétszerannyit termelnek az új eljárással. Az így nyert gerebenezett szálkenderböl csupán 25 százalékos olasz­kender hozzáadásával a régi technológiai eljárással ké­szült fonalnál nagyobb sza­kítószilárdságú fonalat lehet gyártani. Az új eljárás azt bizonyít­ja, hogy a technikai eljárá­sok fejlesztésében nincs felső határ, s nincs az az öreg géppark, amit ne lehetne több és jobb termelésre kényszeríteni. — No, de az is igaz, hogy némely gépre nemigen is­merne rá, aki tervezte — mondja erre Szép elv­társ, ahogy indul az újító körbe. Mert ott is nagy dolgok vannak most forrongóban. Az újítók il Csongrád megyei Párt­vegrehaitúliizotiság fogad a a falusi munxára megvtnxDe fir&ezö elvtársakat A Csongrád megyei Párt­végrehajtóbizottság szerdán délután 2 órakor Hódmező­vásárhelyen, a Megyei Párt­oktatók Házában fogadást rendezett azoknak a mező­gazdasági kádereknek a tisz­teletére, akik a fővárosban és egyéb helyeken fontos funkciókban voltak s miutá* résztvettek a legutóbb ren­dezett mezőgazdasági tanfo­lyamon, falusi munkára me­gyénkbe érkeztek. A megyei párt-végrehajtóbizottság ve­zetői és a járási pártbizott­ságok titkárai meleg szere­tettel fogadták a megyébe érkező elvtársakat, akiket Németh Károly elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizott­ság első titkára beszédben üdvözölt. A beszéd után a járási titkárok külön-külön folytattak meghitt beszélge­tést arról, hogy megyénkben milyen fontos feladat vár a falusi munkára érkező elv­társakra a termelőszövetke­zetek megszilárdításában, to­vábbfejlesztésében és a ma­gasabb terméshozamok eléré­sében. A fogadás után az elv­társak a járási párttitkárok­kal együtt utaztak ki a ki­jelölt községekbe, állami gazdaságokba, tsz-ekbe. Bizo­nyára ott is nagy szeretettel fogadják őket. közötti verseny, amely sze­rint az érheti el a kiváló újító címet, aki évi 30.000 forintos megtakarítást ér el újításával, föllendítette az újítási kedvet, lí ég elfelejtett újítási ja­vaslatok, megvalósít­hatatlannak ítélt javaslatok kerülnek most is újra meg­vitatásra. Varró elvtárs, a kör elnöke nem hagyja ve­szendőbe menni a legkisebb ötletet sem. Az újítókörbe indul hát Szép elvtárs, hogy tanács­csal, segítséggel lássa el az újítási verseny-beli riválisait. Lehet, hogy a következő órákban megint életre segít egy jelentős újítást. Teheti, mert ez évben 140 ezer forintos megtakarítást jelentenek az ő újításai. Ezt pedig már nehéz lesz utói­érni. Az újítókör negyvenegy néhány tagja pedig ugyan­csak igyekszik, hogy új és új ötletekkel szorítsa lejjebb a gyártási költséget, emelje a terméshozamot és növelje a minőséget. Nem kevés ré­szük van abban, hogy való­ban igaz Szép elvtárs meg­állapítása: jó egynéhány gépre valóban alig ismerne rá a tervezője. Ez pedig kö­rülbelül azt is jelenti, hogy általában nem a géppark vcnül el, hanem a velük dol­gozók esze sokszor nem elég fiatalon fürge. Szabolcsi Gábor Hírek a baráti országokból ALBÁNIA Az Albán Népköztársaságban országszerte gyors ütemben folyik a rizs aratása. Az idén Gyirokasztra, Skodra, Berat és Elbászán területen mint­egy 3000 hektárnyi területet vetettek be rizzsel. Az idén elsöízben vetettek nagyobb te­rületen a Szovjetunióból ér­kezett koránéra Jszandajev­szkij" rizsfajtából. A kísérlet fényesen Ibevált, amennyiben •Száránda és Delvina körzeté­ben számos termelőszövelkc­zetben 60 mázsát is meghaladó hektáronkinti termést várnak. A rizstermés országos viszony­latban is meghaladja a tervelő­irányzatokat. LENGYELORSZÁG Lublinban megnyitotta ka­puit az új mezőgazdasági fő­iskola. Lengyelországnak ez a hetedik mezőgazdasági főisko­lája. A főiskola általános mező­gazdasági, zootechnikai és ál­latorvosi tanszékkel rendelke­zik. Az 1955—1956 tanévben több mint 1500 fiatal tanul ezen a főiskolán, ezenkívül 500­an vesznek részt a főiskola le­velező tanfolyamain. — A Magyar Képzőművé­szek és Iparművészek Szö­vetsége Csongrád megyei Munkacsoportja értesíti a megye művészeit, hogy a VT. Magyar Képzőművészeti Ki­állítás december 17-én nyí­lik. Beküldés ideje november 21, 22, 23. Cím: Műcsarnok, Budapest XIV., Dózsa György út 37. A Vidéken Élő Képző­művészek Kiállításán szerep­lő müveket a VI. kiállítás bí­rálóbizottsága a kiállításról fogja zsűrizni. Az országos kiállításra a nemzeti szalon kiállításától függetlenül min­den művész beküldhet legfel­jebb öt művet. Amennyiben valamely művész a nemzeti szalonban visszautasított mű­vét a VI. kiállításra kívánja küldeni, úgy ez iránt novem­ber 14-ig személyesen intéz­kedjen. A II. BÉKEKÖLCSÖN he­tedik sorsolásának főnyeremé­nyét Kovács János, néphadse­regünk tisztje nyerte. A bol­dog nyertes az egész összeget a takarékban hagvla. A nyere­mény egy részéből oldalkocsis Jáva motorkerékpárt akar vá­sárolni.

Next

/
Thumbnails
Contents