Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-11 / 214. szám

OELMRGYÜRORSZIIG Vasárnap, 1955. szept. 11, A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségének tárgyalásai Moszkvában pénteken megkezdődtek a tárgyalások a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szentségi Köztársaság kormányküldöttségei között. Tegnapi számunkban Bulganyin elvtárs megnyitó beszédét ismertettük. Mai számunkban Adenauer kancellár nyilatkozatát közöljük. Adenauer kancellár nyilatkozata Miniszterelnök úr! Először is a vendég kedves ] kötelességét teljesítem, amikor a magam és kísérőim nevében őszinte köszönetemet fejezem ki a hozzánk intézett meghívásért és a vendégszeretetért. amellyel itt körülvesznek bennünket. A szövetségi kormány és én tudatában vagyunk e látogatás jelentőségének. Ez az első hivatalos érintkezés a Szovjetunió és a német nép képviselői között. Sok év múlva most megvalósult az első érintkezés, miután évekig nem volt hivatalos kapcsolat a két fél között és sok minden történt, ami a szétválasztás és az idegenség érzését keltette és fenntartotta. Ezért tudatában vagyok annak is, hogy milyen nehéz a megbeszélésnek ez a kezdete mindannyiunk számára. Ez azonban nem változtat azon, hogy ez a megbeszélés szükséges. Szomszédok vagyunk. ha nem is szigorú 'földrajzi értelemben. Sok dolog van, amiért az önök kormánya és az enyém felelős, olyan dolgok, amelyek nemcsak saját népünk sorsa szempontjából életfontosságúak, hanem — nem túlzás, ha ezt mondjuk — általában a világ helyzete szempontjából is. Ebben a helyzetben csak egy magatartás lehetséges, amellyel ezt a tárgyalást megkezdhetjük és vezethetjük. Ez a fenntartás nélküli őszinteség. Kérem, higygyék el nekem, miniszterelnök úr, uraim, azzal a becsületes szándékkal jöttem ide, hogy ezt a tárgyalást nyíltan folytassam. Tdhát, ha ez csak a kezdet lehet is, remélem, gyümölcsöző és állandó véleménycsere kezdete — mégis meg kell próbálnunk rögtön a lényegéig hatolni. Első feladatomat abban látom, hogy képet nyújtsak önöknek arról az alapvető magatartásról, amely a német népnek és kormányának politikai magatartását meghatározza, azokról a hajtóerőkről és indokokról, végső célokról, amelyek bennünket vezetnek. A legfőbb jó, amelyet minden németnek meg kell őriznie, a béke. Jól tudjuk, hogy főképpen a szovjet és a néme+ nép milyen sokat szenvedett a legutóbbi háborúban. Ezért hiszem, hogy megértésre találok, ha azt mondom: mindannyian jól emlékezünk a modern háború pusztításainak, a milliós emberáldozatoknak. a lakóházak és üzemek megsemmisítésének, városok és falvak elpusztításának borzalmaira. Ezenkívül Németországban is tudják, hogy a legutóbbi háború óta az atomhasadás területén és a rokon területeken elért természettudományos és műszaki haladás az emberek kezébe olyan pusztító lehetőséget adott, amelyre csak borzadva gondolhatunk. Végül, Németországban mindenki tudja, hogy országunk földrajzi helyzete folytán, fegyveres konfliktus esetén, különösen n'tgy veszélyben volna. Ezért senkit sem találnának Németországban. nemcsak a felelős politikusok, hanem az egész lakosság körében, aki még csak távolról is azzal a gondolattal játszana, hogy bármely megoldásra váró nagy politikai kérdést a háborúval meg lehet oldani. Az emberiségnek az a vágya, hogy a háborúra, annak szörnyűségei miatt, ne kerülhessen sor. Ez a vágy erősen és mélyen 61 a németek szívében is. ÜJ eszközöket kell találni a viták és a konfliktusok megoldására. Olyan eszközöket, amelyeknek alapja a nemzetközi szolidaritás érzése és a nemzetközi együttműködés. Ez a legfontosabb feladat, amelyet a mai államférfiaknak teljesíteniök kell. Mindez számunkra nemcsak álom vagy elmélet. Kormányom politikája, ahol csak alkalma nyílt eszerint cselekedni, mindig így cselekedett. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a szövetségi köztársaságot kifejezett nyilatkozat köti, hogy lemond az erőszak alkalmazásáról. Szeretnék omlékeztetni arra, hogy a szövetségi köztársaság az általa kötött védelmi szerződésekben szabad akaratából lemondott az atom-, a biológiai és a vegyi fegyverek előállításáról, A bókét azonban, hogy minden áldását kifejthesse, nem szabad veszélyeztetni, biztosítani keH Világhelyzetünk tragikuma, hogy újonnan alakult államunk olyan világba került, amelyre a kelet-nyugati viszony nagy problematikája nyomja rá a bélyeget. Ha ebben a helyzetben, elsősorban a Nyugateurópai Unió megalakításával és az Északatlanti Szerződésbe való belépésünkkel, az államok egy nagyobb szervezetéhez csatlakoztunk, úgy ezzel kizárólag az volt a kívánságunk, hogy a békét erősítsük. Egyáltalában nem játszott szerepet ebben az a gondolat. hogy ez a nyugati szervezet az agresszió eszköze lehetne. Szerkezete szerint mindkét szerződés alkalmatlan arra. hogy az agresszió eszközéül szolgáljon. Egyébként a Nyugateurópai Uniót megalakító szerződés olyan cikkelyeket tartalmaz, amelyek az agresszív irányzatot annyira hatékony szankciókkal sújtják, hogy az ilyen irányzat gyakorlatilag teljesen kizárt Ezek a cikkelyek olyan jelentősek, hogy már egy évvé! ezelőtt utaltam arra: itt olyan biztonsági rendszer elemei vannak, amelyek talán jóval nagyobb méretekben is alkalmazhatók és ilymódon felhasználhatók lehetnek sakkal szélesebb körű felépítésére. Elsősorban a már említett erőszakról való lemondásra, az agresszornak a szövetséges jogaitól való megfosztására, a megtámadott országnak nyújtott segélykötelezettségre gondolok, de a fegyverkezés korlátozására és ennek ellenőrzésére is, amint ezt ebben a szerződésben lefektettük. Amint létrejönnek a feltételek olyan biztonsági rendszer megteremtéséhez, amely áthidalja a Kelet és a Nyugat közötti szakadékot, a szövetségi köztársaság nem fogja megtagadni részvételét ebben a rendszerben. Nem hiszem, hogy elegendő a háborút betiltani, biztonsági rendszert alakítani és bizonyos mechanikus módon helyreállítani a diplomáciai, a gazdasági és a kulturális kapcsolatokat. Inkább arról vagyok meggyőződve, hogy csak úgy juthatunk el az igazi rendezéshez, ha utána gondolunk azoknak az okoknak, amelyek a jelenlegi, köztünk fennálló helyzetet abnormálissá teszik és ha minden erőfeszítést megteszünk ezeknek az okoknak az eltávolítására. Ezzel elérkeztem ahhoz a két kérdéskomplexumhoz, amelynek megvitatását a szövetségi kormány augusztus 12-i jegyzékében szükségesnek minősítette. Megkaptuk a szovjet kormány augusztus 19-i válaszát, hogy az ön kormánya, miniszterelnök úr, nem akarja kivonni magát e kérdések megtárgyalása alól. Engedjék meg. hogy azoknak a németeknek a szaba.donbocsálásávai kezdjem, akik jelenfbg még a Szovjetunió területén vagy befolyási övezetében őrizetben vannak, vagy egyéb módon akadályoztatnak e területek elhagyásában. Szándékosan helyezem ezt a kérdést előre, mert olyan kérdésről van szó, amely úgyszólván minden német családot érint. Szívből kívánom, hogy önök helyesen értsék, milyen szellemben akarom ezt a kérdést tárgyalni. A másik kérdés Németország államegysége. Ügy hiszem, egyetértünk abban, hogy Németország megosztása elviselhetetlen helyzetet teremtett és hogy Németország egységét helyre kell állítani. Ügy gondolom, abban is egyetértünk, hogy ennek aZ egységnek a helyreállítása annak a négy hatalomnak, amely a nemzeti szocialista Németország összeomlása után Németországban a fő hatalmat átvette, az Össz-Ncmetországért való közös felelősségből származó kötelessége. Erre a kötelezettségre hivatkozom. Tudom, amikor kérem önöket, minden erővel törekedjenek e kérdés gyors megoldására, nemcsak a szövetségi köztársaság lakosainak nevében, hanem minden német nevében Ls beszélek. Önök az említett felelősség vállalásában, a kérdés megtárgyalásában is megállapodtak a három nyugati hatalommal. Nem szándékom az eljárást, amelynek a német egységre kell vezetnie, megzavarni azáltal, hogy a négyhatalmi tárgyalásoktól független, kétoldali tárgyalási utat nyitok. Kényszerítő kötelességem azonban felhasználni ezt a találkozást, hogy ennetk a kérdésnek a teljes komolyságát alaposan hangsúlyozzam önök előtt és beszéljek önökkel róla, hogy megkönnyítsem és elősegítsem az önök genfi feladatát. Németország kettéosztottsága nem normális jelenség. Ellene van az isteni és emberi törvénynek és ellene van a természetnek. Nem találom hasznosnak, hogy ezekkel „realitásként" érveljenek. Mert a döntő, ami ebben reális, mindenkinek az a meggyőződése. hogy ez a kettéosztottság nem maradhat meg. Engedjék meg, hogy tárgyalásaink során ebben a kérdésben megpróbáljak egy lépéssel tovább menni. Fennáll ugyanis az a veszély, hogy Európa szívében a feszültségnek igen komoly tűzfészke marad meg. Európában nincs igazi biztonság a német egység helyreállítása nélkül. Meg kell szüntetnünk ezt a veszélyes tűzfészket, amelyen a szenvedélyek könnyen fellángolhatnak és idejekorán gondoskodnunk kell róla, hogy kielégítsük a német nép elemi szükségletét. Önök azt az ellenvetést tehetik, hogy az újraegyesített Németország veszélyeztetheti a Szovjetuniót. Engedjék meg, hogy először azt feleljem erre, hogy a Németországról szóló szerződés valamenyi aláírójának (a Szövetségi Köztársaságnak, az Amerikai Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniának és Franciaországnak) egyértelmű felfogása szerint az össznémet parlament teljesen szabad döntésére kell bízni, hogy csatlakozik-e Németország valamilyen szövetségi rendszerhez és ha igen, melyikhez. Ha a Szovjetunió úgy véli, Németország újraegyesítéséből biztonságára kár származik, úgy mi készségesen hajlandók vagyunk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy együttműködjünk az ezeket az aggodalmakat is eloszlató biztonsági rendszerben. Ügy hiszem, hogy a Németország egységének helyreállításával foglalkozó tárgyalásokkal egyidejűleg &z európai biztonsági rendszert is meg kell fontolni. Ennek a szükségességnek Mi történt a külpolitikában? Szombaton továbbfolytatták a szovjet—nyugatnémet tárgyalásokat Tegnap délelőtt —1 moszkvai idő sze• rint — 10 órakor folytatódtak a tárgyalások a Szovjetunió kormányküldöttsége és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttsége között. Az elnöki tisztet dr. Adenauer szövetségi kancellár látta el. M. P. Taraszov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnökhelyettese tegnap fogadta dr. Adenauert, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárját. 'Adenauert von Brentano külügyminiszter, Hallstein külügyminisztériumi államtitkár, Globke, a szövetségi kancellária államtitkára és Mohr, a külügyminisztérium protokollosztályának vezetője kísérte. Taraszov és Adenauer megbeszélésénél jelen volt A. F. Gorkin. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkárhelyettese is. Lapzártáig a szovjet és a nyugatnémet kormányküldöttség között szombaton lefolyt tanácskozásokról nem érkezett jelentés. IJemzetközi politikai körökben változattanul érdeklődéssel kísérik a marokkói politikai válság további alakulását, melynek gócpontja most ismét Párizsba helyeződött át. Pénteken a francia kormány 5 tagjából álló kormánybizottság hosszasan tanácskozott. Már most bejelentették, hogy szeptember 12. előtt, amikorra a francia kormány a marokkói kérdés rendezését ígérte, minisztertanács ül össze. Csütörtökön este Catroux tábornok és 'Yrissou, Pinay külügyminiszter kabinetfőnöke hosszú megbeszélést folytatott Ben Jusszeffel. A párizsi esti sajtó szerint francia részről azt akarják, hogy a volt szultán kötelezze magát arra: végleg lemond a trónról. Ben Jusszef habozik. A háromtagú marokkói küldöttség megérkezett Párizsba és Pierre July. a tuniszi és a marokkói ügyek minisztere azonnal fogadta a küldöttséget. A marokkói személyiségek a tanácskozás végeztével kijelentették: remélik, hogy most tettekre kerül a sor. amelyek hozzájárulnak a béke helyreállításához Marokkóban. Ben Jusszef kész megtenni a szükséges gesztust a lecsillapítás felé. Rabatban Ben Arafa jelenlegi szultán környezete lovább folytatja „kormányalakítási" tárgyalásait. A szultán azonban egyre jobban elszigetelődik. Ben Arafa mellett csak J* Glaui pasa és környezete, illetve a gyarmatosító körök állnak. Három nappal szeptember 12. előtt egyre érkeznek a csapaterősítések Marokkóba. A csapatok egy részét Németországból szállítják. A hét vége felé a Marokkóban állomásozó katonák létszáma a France-Soir tudósítója szerint körülbelül nyolcvanezerre emelkedik. G

örögország és Törőkország között tovább fokozódik a feszültség a ciprusi kérdés miatt. Kanelopulosz görög miniszterelnökhelyettes egyik nyilatkozatában azt állította, hogy a török városokban lejátszódott görögellenes tüntetéseket előre megtervezték. Kanelopulosz ezután közölte a görög kormánynak azt az elhatározását, hogy nem vesz részt az atlanti tagállamoknak ebben a hónapban a Földközi-tenger keleti medencéjében tervezett együttes hadgyakorlatain, még pedig a „török hadihajók részvétele miatt". Közölte továbbá, hogy a görög kormány nerrl képviselteti magát a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, valamint a Nemzetközi Pénzalap igazgatóságának szeptember 12-én Isztambulban kezdődő évi közgyűlésén. A görög lapok élénken kommentálják Kanelopulosz miniszterelnökhelyettes kijelentéseit és a Kelet-Földközi-tengeri angol—török—görög védelmi rendszer „összeomlásáról" írnak. Rövid külpolitikai hírek Hanoi (Oj-Kina). A Vietnami Tájékoztató Iroda jelentése szerint a vietnami néphadsereg főparancsnoksága augusztus 28-án átiratot intézett a Francia Uniónak a vietnami központi együttes katonai fegyverszüneti bizottság keretében működő francia küldöttségéhez, amelyben tiltakozik volt délvietnami ellenállók meggyilkolása miatt. A vietnami néphadsereg főparancsnoksága követeli, hogy a Francia Unió részéről haladéktalanul vessenek véget az ilyen jogellenes tevékenységnek. Az AFP hírügynökség jelenti Athénből, hogy az isztambuli hírek szerint a szeptember 6-i összetűzések alkalmával a török tüntetők 29 pravoszláv templomot raboltak ki, köztük 11 templomot teljesen leromboltak. Ezek között van két ősi, Bizánc-korabeli templom is. Az isztambuli görög újságok szerkesztőségeit összezúzták. A lapok nem jelentek meg. Végetért az angol szakszervezetek ez évi kongresszusa Southport (TASZSZ) Szeptember 9-én Southportban végetért a brit szakszervezetek évi kongresszusa. A megfigyelők, sőt a burzsoá lapok is hangsúlyozzák, hogy a Szakszervezeti Főtanács sok kérdésben a valóságot teljesen figyelmen kívül hagyó határozatokat kényszerített rá a kongreszszusra. fgy a főtanács elutasította a villamosipari szakszervezetnek azt a határozati javaslatát, amely elítéli a bérrögzítési politikát. A kongresszusra rákényszerítették a TUC szervezeti szabályzatának olyanértelmű megváltoztatását, amely jogot ad a főtanácsnak, hogy ő döntsön a sztrájkok kérdésében. Ez a határozat is éles ellenzésre talált sok nagy szakszervezet részéről. A megfigyelők hangsúlyozzák, hogy a munkásoknak a többi ország dolgozóival való baráti kapcsolatok erősítésére irányuló törekvése összhangban áll a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet eredményeként kiÉles elleniétek a francia vasipari dolgozók és munkáltatók között Párizs (MTI). A francia vasés fémiparban egyre éleződnek az ellentétek a dolgozók és a munkáltatók között. Számos ipari központban a munkáltatók a kizárásokhoz folyamodnak, hogy a dolgozók követeléseinek gátat vessenek. Nantesban rendkívül feszült a helyzet, a munkáltatók 12.000 vas- és fémipari dolgozót kizártak. A munkások pénteken reggel zárva találták a gyárak kapuit, a gyárakat és környéküket rohamrendőrök és katonaság szállta meg. 'A dolgozók nyomban nagygyűlést tartottak a munkaközvetítő hivatalban, majd mintegy 10.000-en a megyefönökség épülete elé vonullak és a kizárás megszüntetését követelték. A nantesí szocialista pártszervezet levelet intézett a helyi kommunista pártszervezethez és ebben leszögezi, hogy nagy figyelemmel olvasták a Kommunista Párt hozzájuk intézett levelét a munkásság követeléseiről. A szocialista pártszervezet annak a véleményének ad kifejezést, hogy a városi tanácsok, valamint a megye képviselői ki fogják fejteni a két párt álláspontjának hasonlóságát a munkásosztály jövője szempontjából oly fontos kérdésekben. tűzött feladattal, a nemzet* közi feszültség enyhítésévei. Ebben a vonatkozásban csodálkozást kelt, hogy a főtanács tagjai határozottan az erre vonatkozó javaslattal szemben foglaltak állást. Álláspontjuk megegyezett az AFL Amerikai Szakszervezeti Szövetség küldötteinek felszólalásával. Arról, hogy ez a politika nem fedi az angol szakszervezetek sok millió tagjának érdekeit és vágyait, nemcsak az ellene leadott szavazatok száma tanúskodik, hanem az az éles visszautasítás is, amelyben a felszólalók többsége a hidegháború folytatásának szószólóit részesítette. Az angol dolgozók béketörekvését bizonyítják azok a nagyszámban előterjesztett határozati javaslatok, amelyek azt követelték, hogy a főtanács a népek közötti béke megszilárdítására irányuló politikát folytasson. A záróülésen elfogadtak egész sor határozati javaslatot, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítésére szólítanak fel. Az egyik határozat követeli, hogy az angol kormány támogassa a Kínai Népköztársaság felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Egy másik határozat állást foglal amellett, hogy a négyhatalmi tárgyalásokat használják fel arra, hogy "egyszer s mindenkorra* végetvessenek a hidegháborúnak. Egy további határozat felszólítja a kormányt, tegyen haladéktalanul intézkedéseket a katonai szolgálati idö megrövidítésére. A kongresszus egyik határozatában elégedetlenségét fejezi ki amiatt, hogy nem történik kellő gondoskodás a dolgozók lakásviszonyainak javításáról. kell vezetnie bennünket, ami-, kor hozzáfogunk a diplomáciai, a gazdasági és a kulturális kapcsolatok helyreállításának közös megtárgyalásához. A szövetségi kormány osztja azt a véleményt, hogy e kapcsolatok megteremtése mindkét ország számára és egymáshoz való viszonyunk szempontjából igen hasznos lehet. A két kormány közötti közvetlen kapcsolat bizonyára hozzájárul pontosabb, a realitásokat helyesen látó és értékelő ítéletek alkotásához. A két ország gazdasági viszonyaiban kétségtelenül meg vannak a kölcsönös kiegészítés lehetőségei. A kulturális értékek és tudományos művek kicserélésének megkezdése is helyeslendő cél. Engedje meg, Miniszterelnök Ür, hogy az elmondottak lényegét a következőkben foglaljam össze: hálásan üdvözlöm az őszinte tárgyalások lehetőségét, s tudatában vagyok a tárgyalások nehézségének. E tárgyalások csak a kezdetet jelenthetik. E megbeszélés értelmét abban látom, hogy kapcsolataink normalizálásának feladatát az általam vázolt összefüggésben egészként tárgyaljuk. Remélem cs kívánom, hogy jelenlegi ti: gyaláscuk, olyan módon, amelyben még megyezehetünk, moszkvai tartózkodásunk befejeződése után folytatódj Ví. Biztos vagyok abban, hogyha ez megtörténik, várakozásaink végül is olyan eredményre vezetnek, amely nemcsak az általunk képviselt népeknek. hanem a világ békéjének és biztonságának is hasznára lesz, 1