Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-11 / 214. szám

Vasárnap, 1955. szept. 11. OELMBGTRRORSZBG Köszönet a kenyércsata részvevőinek Zömében már befejeződött a gabonabegyűjtés és eddig olyan nagy mennyiségű kenyérgabona gyűlt össze az állami raktárakbM», amennyit hosszú évek óta nem raktároztunk el. Már sokszor elmondottuk és igaz is, hogy a példátlanul sok nyári csapadék kemény munkára szólította a mezőgazdasági munkásokat. Még el sem csépeltek teljesen a gépek, a dolgozó parasztokra máris újabb teher nehezedett: a kicsépelt gabona szárítása, de megszárították és ma már védett helyen van. Köszönet ezért! Köszönettel tartozunk a gépállomások dolgozóinak ls, akik gépeikkel minden Időt kihasználva lelkiismeretesen dolgoztak. Számos olyan traktoros nevét fel lehetne sorolni, aki szinte éjt-nappallá téve dolgozott egész nyáron: nappal csépelt. éjjel pedig hántotta a tarlót. Ugyancsak köszönettel tartozunk az állami gazdaságok dolgozóinak és a mezőgazdaság összes szakembereinek, akik mindenütt megjelentek és minden tudásukat felhasználva Igyekeztek megoldani a kenyérgabona betakarításának nehéz problémáit. A gabonabegyűjtés sikeréért is köszönet illet mindenkit, aki ebben a munkában közreműködött: a dolgozó parasztokat — legyenek akár tsz-tagak, akár egyénileg gazdálkodók —, a gépállomások és az állami gazdaságok dolgozóit, a tanácsok és a begyűjtési hivatalok alkalmazottait; köszönet illeti a párt fáradhatatlan munkásait, akik elől haladva lelkesítették munkára a megye dolgozóit. Megyénkben még nem fejeződött be teljesen a kenyérgabona begyűjtése: vannak még hátralékosok. Az ország ellátásához szükség van arra a gabonára is, amit ezektől a hátralékosoktól kell begyűjteni. Nehéz feladat, de meg kell oldani, mert a kötelességüket becsületesen teljesítő dolgozó parasztok igazságérzete ezt követeli. Amikor egy percre megállunk és számba vesszük eredménycinket, csupán azért tesszük, hogy az elért sikerek erőt adjanak további feladataink megoldásához. Csinosítják a vasúti őrházakai Mi, a Szegedi Pályafőnökség XVII. pályamesteri szakasz dolgozói az ötödik vasutasnap és az alkotmányünnep tiszteletére vállalásunkat túlteljesítettük, s most újabb eredményekért indultunk harcba. Jelenleg olyan javításokat végzünk a vonalakon, ami már körülbelül húsz éve nem volt javítva. Például a kisvasúton Ásotthalomig és Pusztamérgesig, a fővonalon Kiskunfélegyházáig az összes vasúti őrházakat renováljuk. Azt akarjuk, hogy vasutas dolgozó társaink kényelmes, tiszta, egészséges otthonukban pihenjék ki fáradalmaikat. Ferencz János Moszkva (TASZSZ). Szeptember 9-én este elutazott Moszkvából Svédországba a szovjet turisták első csoportja. A! csoportban építészmérnökök, kohászok, vasutasok, tervezési hivatali dolgozók, újságírók foglalnak helyet. A csoport összesen 38 tagból áll. A szovjet turisták 12 napot töltenek Svédországban. A Minisztertanács határozata a kukoricaérlékesítési és sertéshizlalási szerzödéseKröi Á Minisztertanács az ország hús- és zsírellátósának biztosítósa érdekében — a bőséges kukorictatermésre és a megnövekedett sertésállományra való tekintettel — legutóbbi ülésén határozatot hozott a kukorica értékesítési és sertéshizlalási szerződések rendszeréről. A Minisztertanács határozatában felhívja a mezőgazdasági termelőket, hogy kukoricaértókesítésre és sertéshizlalásra kössenek szerződést. A kukoricaértékesítési szerződést kötő termelők a töréstől számított 8 napon belül szállított kukoricáért — májusi morzsoltra átszámítva — mázsánként 240 forint termelők iparcikkre, építési anyagra tartanak igényt, akkor az átvételi ár májusi morzsolt kukoricára átszámítva — mázsánkint 200 forint. A termelők a szerződésen kívül felvásárolt kukoricáért — májusi morzsoltra átszámítva — mázsánkint 220 forint vételárat kapnak. A sertéshizlalásra szerződést kötő termelők az átadott sertés minőségétől függően 18—22 Ft,kg készpénzárat kapnak, vagy pedig 16 —18 forint kilónkinti készpénzár mellett 100—230 kiló kukorica beadási kedvezményben részesülnek. A szerződés megkötésekor sertésenkint a mezőgazdasági termekészpénzárat kapnak, mely- j lőszövetkezetek 600 forint, az nek felét már szerződéskötés- ! egyénileg dolgozó parasztokat kor felvehetik. Ha a kukori- j 400 forint hizlalási előleg ilcaértékesítési szerződést kötő I leti meg. A kukoricaértékesítési és szerződéses sertéshizlalási terv teljesítéséért a tanácsok végrehajtó bizottsága és a begyűjtési szervek felelősek. A szabadpiaci értékesítés jogát az a község kapja meg. amely mind a beadási, mind a kukoricaértékesítési szerződéses tervét hiánytalanul teljesítette. A tanácsok végrehajtó bizottságai azokat a termelőkei. akik a jó kukoricatermés és a megfelelő sertésállomány ellenére gazdasági erejükhöz mérten nem kötnek szerződést, kukoricakészleteik egy részének az állam számára való eladására kötelezhetik. A Minisztertanács határozata alapján a terményforgalmi és az állatforgalmi vállalatok, valamint a földművesszövetkezetek a szerződésKötést megkezdik. dh&L a kályha, tűzhely készül HA AZ ÚJ SZÜLETIK... Az élet sokoldalú és sjűrűjébe behatolva az tapasztalható, hogy az új győzelme a régi felett, a maradival szemben mindig üggyel-bajjal— harccal jár. Hosszú hónapok, évek, vagy évtizedek megkövült megszokottsága, s az ehhez Való ragaszkodás, előbújik az,emberben. S ezen is úrrá kell lenni. íme az új születésének története jegyzetszerűen a Szegedi Textilművekből: Jégvirágosak voltak az ablakok és 1955 januárját írtuk, (amikor a gyárban — a Téxtilművekben — szóba került a nyujtógépeknél egy új eljárás alkalmazása, hogy jelentősen megjavuljon a fonál minősége. Az új, Arisztovmódszer a Szovjetunióból került hazánkba; összeültek a műszakiak, s dicséretesen elhatározták, hogy hazánkban elsőként alkalmazzák az Arisztov-módszert. Bodó Zoltán főtechnológus — becsületére váljék — lelkesen és ereje legjavával munkálkodott az új eljárás sikerre viteléért. Okos, pontos számitások, rajzok születtek. Készen volt a terv, hogyan is kell az átalakításokat végrehajtani a nyujtógépeken, az új technológiához. Megkezdődött a munka; S mit szóltak ehhez az emberek? Volt olyan művezető is, aki kétkedett, s nem is kevesen a munkások közül féltek az új eljárástól, bizalmatlanok voltak vele szemben. Ez a bizalmatlanság, irtózás talán akkor érte el a tetőpontját, amikor az átalakított néhány gép nem úgy működött, mint ahogyan kellett volna. Nem volt még tapasztalat, s az átalakításba érthetően hibák csúsztak. Voltak olyan nézetek és vélemények: „Kár volt ehhez hozzákezdeni, kár minden további fáradságért." Hiába, úgy van az, hogy az emberben nem megy máról holnapra, s csak úgy egyszerűen a régi, megszokott elvetése. A lelkekben, a gondolkodásmódban birokra kel egymással a régi, a megszokott és az új; Ne higgye azért senki, hogy az űj győzelemre juttatásának első vonalában harcolók elcsüggedtek. Hittek, bíztaSl Körültekintően megszüntetni igyekeztek az átalakításnál érthetően keletkezett fogyatékosságokat. S az is természetes volt, hogy egy csapásra nem mehetett úgy minden, hogy ne kelljen igazítást végezni. Tekintsünk el attól a nehéz, bonyolult munka leírásától, amely az átalakított gépek működésének tökéletesítésére irányult; Anynyit azonban meg kell állapítani, hogy a tökéletesítésért való tevékenység nem lankadt. Nagy Sándor főmérnök, Bodó Zoltán főtechnológus, Zombori Zoltán fonodavezető, Ocskó István szerelő és másak egyengették az utat. Voltak emberek, akik nekikeseredtek. Hirtelenjében Németh Imre blokklakatos is kijelentette, hogy ő bizony nem dolgozik az új eljárással, hagyják őt békében. Vitába szálltak vele s Németh Imre, ha nem is fogadta el akikor az érveket, ha magában nem is hitte még, hogy az új módszer jó lesz, de már azt sem állította kerek-perec, hogy nem sikerül, Legalább is hallgatott, Az átalakított nyújtógépeknél aztán közben is adódott kisebb probléma. Szakadt az anyag. Nem is ismerték még eléggé a nyujtógépesek a leghelyesebb munkamódszert. Volt olyan rnunkásnő is, akinek még a könynye is kicsordult amiatt, hogy az új módszerrel kell dolgoznia. Azt mondotta akkor: jobb volt a régi. Radics Sándorné is egyike volt azoknak a nyujtógépeseknek, akik idegenkedtek az új eljárástól, s akik egyben féltek is tóle. Meglehet, olykor még kárhoztatták is. Ma már a Textilművekben csupán két nyújtógép nem dolgozik az új módszerrel. Ennek a két gépnek az átalakítása is megtörténik hamarosan. De vajon most iái a vélemény az új módszerről, hogyan vált az be viszonylag igen rövid idő alatt a gyakorlatban? A parkettás munkateremben lépdelünk és Radics Sándornét keressük. Ott áll a gépe mellett, s látszólag kedvtelve, vidáman dolgozik. Azt tartják, a látszat néha csal. őszintén beszél és ott, a gépek zajában gyors szavakkal, mondatokkal megállapítja: • — Nem tagadom, hogy amikor én is az átalakított gép mellé kerültem, bizony :degenkedtem tőle. Féltem is, hogyan dolgozom majd. Először bizony, az első napokban, megmondom én őszintén, nehezebben ment a munka. Hát persze, mert nem ismertük akkor a fogásokat. Most már minden rendben megy és megszerettük az új eljárást. Könnyűit a munka. Nem négy anyaggyűjtő kannával, hanem kettővel kell bánni gépenként. Ez is számít. — Mennyi volt és mennyi I

most a teljesítménye, a keresete? — kérdezzük, Gyorsan mondja a, választj -re Amikor még nem volt átalakítva a nyújtósgép, általában 106—107 százalékot teljesítettem. Most. az új módszerrel teljesítményem 110 százalék. A keresetem pedig az új módszer bevezetése óta havonként 150—170 .forinttal több. Aztán egy kicsivel később már mosolyog és hozzáfűzi: „.Kinevetem most már az idegenkedésem. De hát ilyen az ember.* Igen, ilyen, Az új módszer lényege: az eddig merőlegesen vezetett nyújtott pamutfátyol ferdeirónyú vezetése. A régi módszerrel tizenhatszoros egyesítést végeztek. Az új eljárással hatvannégyszeres az egyesítés. Az új módszer a fonál minőségét jelentősen javítva, csökkenti a fonál egyenlőtlenségét. Egyben elősegíti a termelékenység növekedését is, mert a nyújtógépről lekerült fonál a gyűrűsfonón nem szakad úgy. A legutóbbi értékelés szerint — épp az Arisztov-módszer alkalmazása következtében — az elsöosztályú fonál részaránya 23 százalékkal növekedett. Győzött az űj, a haladó — az ember javára. (morvay) A JÓ HÁZIASSZONYOK már előre néznek, s a télre gondoskodnak. Sokan felkeresték a Szegedi Tűzhely és Kályhás Szövetkezetet, hogy idejében megkapják a megrendelt új kályhát, vagy kijavíttassák a régit, esetleg a cserépkályhát átrakassák. Az ünnepi vásáron 38-an keresték fel megrendeléssel a szövetkezetet és azóta egyre szaporodik a vevők száma. •— Jól felkészültünk, hogy a lakosság igényeit kielégítsük — mondja Krasznavölgyi elvtárs, a szövetkezet párttitkára —. Az ősz és a tél szövetkezetünkben mindig a legmozgalmasabb időszak. Jó előkészületet kíván. Három éve alakult csupán a szövetkezet. Kisebb-nagyobb nehézségek árán jutott el a mostani fejlődésig. Igaz, két hónappal ezelőtt még az utolsó tíz szövetkezet közé sorolták a felsőbb szervek. Egyszerre nem kerülnek ezután sem az első helyre, de a lakosság megelégedését kivívják maguknak munkájuk után. Cikkeiket szereti, ismeri a lakosság. Ha volt is eddig olyan, hogy kétszer kellett megcsinálni egy munkát a minőség miatt, ezt most már nem teszik. — Extra minőséget akarunk, így lehetünk csak versenyképesek — jelenti ki a szövetkezet műszaki vezetője. SZAVAIT IGAZOLJA már több tett, ami a jobb munkát segíti elő. Fő profilja a szövetkezetnek a nagyüzemi tűzhely, a fayenc-lapos csempés tűzhely, az öltözőszekrény és ezenkívül a javítások. A szekrényeknél például régebben az ajtók inogtak. Egy nagyszerű elgondolással Berta Mihály, aki a szekrény-összeállító részleg irányítója, rögzíti az ajtókat, ami jobb minőségű munkát jelent. Még egy nagyon helyes kezdeményezés van ebben a részlegben. A tagok eredményeit személyenként és naponként értékelik. Mióta ezt bevezették, a tagság véleménye szerint a terme-* lés 25 százalékkal nőtt, és mindenki igyekszik jól elvégezni, amit rábíztak. Ez a kezdeményezés bevezethető a többi részlegben is. A TŰZHELYEK jóideje már öntött lábakkal készülnek. Így masszívabb, mint a préselt lábakkal. Ez Fejős és Halász elvtársak elgondolásának eredménye. A nagyüzemi tűzhelyek munkálatait is a Fejős-brigád végzi. Legtöbb esetben kinn, helyszínen dolgoznak. Az ő érdemük például az Erdőgazdaságnál a tűzhely gyors átrakása. Az egyik nan délben még főztek rajta. Ügy melegen szedték le a brigád tagjai a platnikat és hozzáfogtak dolgozni. Meg kell jegyezni, hogy egy ilyen tűzhely átrakása 36 órát venne igénybe. A Fejős-brigád úgy intézte a dolgot, hogy már másnap délben az új helyen főzhetett ebédet az Erdőgazdaság dolgozói részére az üzemi konyha személyzete. A Kovács-Bognár Szövetkezetben is ők dolgoztak a zománcozó kemence helyrehozásán. Gyors és jó munkájukkal elősegítették, hogy a Kovács-Bognár Szövetkezet export-tervét teljesíthette. A legfontosabb, úgynevezett törzscikkeken kívül fűrészporos-kályhák, cserépkályhák, füstcsövek és tepsik is készülnek a szövetkezetben. Most egy új cikk próbamunkáit kezdték meg. Csempézett fűrészporos-kályhákkal kísérleteznek. A keresett cikkek közé sorolják máris, mert tetszetősnek ígérkezik és aránylag olcsón beszerezhető. Megközelíti a hordozható cserépkályha árát, aminek kisebb mérete 1200 forint. Sokat tenni kell még ahhoz, hogy a Tűzhely- és Kályhás Szövetkezet az elsők közé kerüljön és a lakosságot cikkeivel jól kielégítse. Elindultak ezen az úton. Jugoszláv küldöttség érkezett az Országos Mezőgazdasági Kiállítás megtekintésére Szombaton jugoszláv küldöttség érkezett Magyarországra az Országos Mezőgazdasági Kiállítás megtekintésére. A háromtagú küldöttség vezetője Segrt Vlado. a Jugoszláv Szövetkezetek Szövetségének alelnöke, a küldöttség tagjai: Zmajics Joszip képviselő, a horvátországi mezőgazdasági birtokok kamarájának elnöke és Miliszavljevics Dragoszlav, R szremszki-karlováci gyümölcsés szőlészeti intézet igazgatója. A küldöttséget a magyar—jugoszláv határon Rosta Károly, a Földművelésügyi Minisztérium titkárságának vezetője és Gulyás Pál, a Földművelésügyi Minisztérium propagandaigazgatóságának vezetője fogadta. I Így körülfogtak a gyerekek, hogy szusszanni is alig tudtam. Egészen hozzámfurakodtak, s kíváncsian nyújtogatták a nyakukat. Akik hátrább álltak, szerettek volna közelebb kerülni, de mivel a közvetlenül körülöttem állók makacsul tartották helyüket, meg kellett elégedniök azzal, amit a zajongásban fél-füllel elkapdostak a beszélgetésiből. Egyetlen szó okozta ezt a mérhetetlen kíváncsiságot, — a szakkör. Félreértés történt. Talán közelembe se jöttek volna, sőt menekültek volna előlem a gyerekek, — mert idegennel nem szívesen tanácskoznak — ha nem ez lett volna az első szó, amit kiejtettem az Árpád téri Altalános Iskola folyosóján. Amint ezt a szót meghallották és az iskola vezetéknélküli gyorstávíróján tovább adták egymásnak, nem tudtam tovább menni. Ok azt hitték, hogy nálam kell jelentkezni az Ottöröházban és az iskolában hamarosan meginduló szakköri foglalkozásokra, s noha már egyszer jelentkeztek, úgy voltak veFÉLREÉRTÉS... le: — Biztos, ami biztos! Gyerünk jelentkezni! Elsőnek egy nyolcadikos, szökés hajú, villogó szemüvegű eleven fiú szólított meg. — Waldmann Gábor VlII/b, hajóépítő szakkör. Följegyeztem és okos szemébe néztem. — S miért éppen hajóépítő? — Hát azért, mert... Szóval, mert szeretek hajót építeni, fúrni, faragni. \Jég akartam tőle kérdezni egyet, s mást, de nem lehetett, mert mellette egy gömbölyű képű fiú átvette tőlünk a szót és a folyosó zúgását túlharsogva parancsolóan kiáltotta. — Gyuris József, hajómodellező. — Te is? — Igen. — felelt szigorúan és röviden. Többet nem szólt, de nem is tágított mellölem. Orbán Ferenc. —> diktálta utána egy kedves, barna arcú fiú. — repülő-modellező. Ö beszédesebb volt. Nem várta, hogy kérdezzem. — ötödikes korom óta modellezek, a szakkörben is és otthon is építettem több különböző típusú gépet, gumimotorosat is. — Kökényesi Elemér, fotó-szakkör, haladó! — jelentkezett újra egy fiú. Kicsit furcsa, felnőttes volt a hangja. Ránéztem, s egy fél vajas-zsemlét láttam a kezében. 'A másik felével éppen akkor viaskodott. Az arca kétfelől kidudorodott a hatalmas falattól —hát ez nagykorásította a hangját! 7

elentkezni vágyó gyerekek egész tömege nyüzsgött körülöttem. A tíz perc rövid, megéreztem, hogy így nem tudok valamennyivel szót érteni. Lemondtam arról, hogy tovább jegyezzem a nevüket. Csak néztem rájuk sorban, s ők vallottak. — Földrajz. Báb. Képzőművészet. Ezermester — röpködtek a szavak és a nevek. Egyszerre hárman, négyen is kiabálták a számukra legkedvesebb szakkör nevét. Csodálatos kéken és feketén csillogott a szemük, s ahogy ott álltam köztük, engem is elkapott egy pillanatra a boldog gyermekség érzése. Mint előttük, előttem is felsorakoztak a még ezután megépítendő hajóés repüló-modellek, az ezután születő ügyes felvételek, takarosan bekötött könyvek. Csak ebben az egy iskolában hetven derült képű fiú várja azt a pillanatot, hogy érdeklődésének megfelelően építhessen, létrehozhasson valamit, amire majd azt mondhatja: — Ez az én munkám! Csöngettek. A gyerekek elsiettek az osztályokba. Csak az ügyeletes volt már a folyosón. meg egy aprócska, szőke kisfiú. Alig nagyobb, mint egy cserép virág. Indultam kifelé az iskolából, a kisfiú az ajtónál utolért és a kabátoniba kapaszkodott. — En könyvkötő akarok lenni. Tessék engem fölírni a könyvkötő szakkörbe. pjnnyit mondott csak, azután elnyargalt. A folyosó végéből még egyszer visszanézett, hogy fölírom-e, 31 it mondott. Elővettem újra a jegyzetemet, meg a ceruzát, s ezt írtam a papírra: „kis szőke sápadt fiú, alig látszik ki a nadrágjából — és alkotni akar. Ez a rnostant gyermekség legszebb törvénye, s az a legnagyobb jóérzés a felnőtteknek, hogy valóban alkothat". Olyan jólesett nekem, komolykodó felnőttnek ez a tízperces félreértés, hogy szeretnék azzal a szőke kisfiúval könyvet kötni ott. az Ottöröházban, hacsak egy óráig is! (Simon)