Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-27 / 227. szám

DELMR6TBR0RSZBG Kedd. 1955. szeptember 27. N. A. Bulganyin levele Dwigt KÍMeailiowei'liez, az Egyesült Államok elnökéhez Lapunk vasárnapi számában beszámoltunk arról, hogy N. A. Bulganyin elvtárs, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke levelet intézett D. Eisen­howerhez, az Egyesült Álla­mok elnökéhez. Az alábbiakban szó szerint közöljük Bulganyin elvtárs levelét: DWIGHT EISENHOWER Öexcellenciájának, az Amerikai Egyesült Államok elnökének WASHINGTON Tisztelt Elnök Ür! Szükségét érzem annak, hogy őszintén és nyíltan ki­cseréljem véleményemet ön­nel arról a kérdésről, amely most különös fontosságra tett szert. Azt a kérdést tar­tom szem előtt, amelyről képviselőink most az ENSZ leszerelési albizottságában tárgyalnak. Emlékezetes genfi találko­zásaink során megállapod­tunk abban, hogy együttmű­ködünk egy elfogadható le­szerelési rendszer kidolgozá­sa érdekében. Amikor jóvá­hagytuk a külügyminisztere­inknek szánt erre vonutkozó utasításokat, úgy gondoltam, hogy nagy dolog történt: or­szágaink képviselői most ezekre az utasításokra tá­maszkodva és a négy kor­mányfő Genfben kifejtett vé­leményét és javaslatait mun­kájukban figyelembe véve, határozott előrehaladást ér­hetnék el és kell is, hogy el­érjenek. Kollégáimmal együtt felté­teleztem, hogy képviselőink mór munkájuk kezdetén kö­zös megegyezésre jutnak mindazokban az alapvető kérdésekben, amelyekre vo­natkozóan a nézetek mar egyeznek, vagy pedig lénye­gesen közeledtek egymáshoz. Mindenekelőtt az öt nagyha­talom fegyveres erői színvo­nalának kérdését, az atom­fegyver eltiltásának életbe­léptetés! határidejére vonat­kozó kérdést, és a nemzet­közi ellenőrzés kérdését tar­tom szem előtt. Ilyenformán szilárd alap létesülne a to­vábbi munka számára, en­nek során tisztázni lehetne egy elfogadható leszerelési rendszer kiépítésére vonat­kozó szükséges egyezmények összes részleteit. Az első hetekben az albi­zottság munkája azonban még nem járt olyan eredmé­nyekkel, amelyekre mi Önök­kel együtt joggal számíthat­tunk volna, és nyíltan meg kell mondanom. a fennakadás Jelentős mértékben onnan ered, hogy az albizottság tagjai mindezideig nem Ismerik az Egyesült Államok kép­viselőjének azokkal a téte­lekkel kapcsolatos állás­pontját, amelyeket minden okunk megvolt összeegyez­tetett tételeknek tekinteni. Mint ismeretes, az Egye­sült Államok képviselője tel­jesen mellőzte a fegyveres erők és a fegyverzet csök­kentésének, valamint az atomfegyver eltiltásának kér­dését és azt a kívánságát fe­jezte ki, hogy mindenekelőtt és főként önnek a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közti katonai információ-cse­rére, valamint a két ország területén végzendő kölcsö­nös légifelvételekre tett ja­vaslatát tárgyalják meg. Eképpcn olyan benyomás alakul ki. mintha az egész leszerelési problémát e <a­vaslátokban foglalná ösz­sze. Véleményem szerint a kér­dés ilyen felvetése nem fe­lelne meg a népek várakozá­sának. jóllehet tökéletesen tudatában vagyok az ön ál­tal Genfben beterjesztett ja­vaslatok fontosságának. Minthogy azonban bennem és kollégáimban az említett benyomás alakult kl. köte­lességemnek tartom, hogy is­mét közöljek önnel, tisztelt Elnök Ür. egyes elvi jellegű megfontolásokat. Mi ÚRy véljük, a fő feladat most abban re Ilik. hogy to­vábbi erőfeszítésekkel olyan utakat keressünk, amelyek lehetővé tennék, hogy ki­mozdítsuk a holtpontról a Szovjetunió és az Egyesült I Államok népei, valamint az egész világ népei szempont­jából egyaránt létfontosságú leszerelési problémát. Ezzel kapcsolatban en­gedje meg, hogy foglalkoz­zam azokkal a javaslatokkal, amelyeket ön Genfben elő­terjesztett. Ezeket a javas­latokat ama őszinte törek­vés tanúbizonyítékának te­kintjük, amellyel ön a nem­zetközi ellenőrzés és fel­ügyelet fontos problémájá­nak megoldásához vezető utat igyekszik keresni, és amellyel hozzá kíván járulni a nemzetközi kapcsolatok normalizálásóra irányuló kö­zös erőfeszítésekhez. Genfből való visszatéré­sünk óta igen alaposan ta­nulmányozzuk az ön július 21-i javaslatát, amelyet Stas­sen úr augusztus 30-án is­mertetett a leszerelési albi­zottságban. E tanulmányozás során számos kérdésünk ve­tődött fel, ezekről szeretném kifejteni elképzeléseimet. Mindenekelőtt az Egyesült Államok és a Szovjetunió fegyvere^ erőire és fegyver­zetére vonatkozó kölcsönös tájékoztatásról. EIvl»en nincs ellenvetésünk ezzel a javaslattal szent­ben. Ügy látom, hogy az adott időpontban az ilyen tájékoztatás-cserére szük­ség van az államok között. A legjobb lenne, ha a fegy­verzetre vonatkozó adatokat nemcsak az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió, hanem minden állam eljuttatná ah­hoz a nemzetközt ellenőrző és ügyeleti szervhez, amely­nek létrehozásában meg kell állapodnunk. Hogy ne le­gyen félreértés, a fegyverzet­re vonatkozó tájékoztatás­nak természetszerűleg ki kell terjednie minden fegyverfaj­tára — mind a hagyomá­nyos fegyverekre, mind az atomfegyverekre. Ha ezek az elképzelések helyesek, akkor figyelme­sen meg kell vitatni, mikor kell beterjeszteni az álla­mok fegyverzetére, minde­nekelőtt a nagy államok összes fegyverzetére vonat­kozó teljes jelentéseket. Magától értetődik, hogy az említett jelentéseknek a nemzetkőzi ellenőrző szerv rendelkezésére bocsátása csakis abban az esetben tesz szert jelentőségre, ha meg­egyezés jön létre a fegyver­zet csökkentéséről, valamint az atomfegyver eltiltására irányuló intézkedések végre­haitasáról. Ügy vélem, hogy a lesze­relés feladatainak megfelelő nemzetközi ellenőrző szerv létrehozásának kérdését el­szakíthatatlan összefüggésben kell tárgyalni azokkal a dön­tésekkel, amelyeket a foko­zatos leszerelés tervének megvalósításáról fognak hozni. Egyben tekintetbe kell venni, hogy a valóban teljes értékű • katonai tájé­koztatás-csere annál reáli­sabb lesz, minél jobban meg­erősödik az államok egymás iránti kölcsönös bizalma. Szeretnék kitérni a légifel­vételek kérdésére is. Nem kétlem, hogy amikor az országaink területének kölcsönös légifényképezésére vonatkozó javaslatot előter­jesztette. önt az a jogos tö­rekvés vezérelte, hogy e két ország mindegyikét bizo­nyossá tegye afelől, hogy a másik fél nem fogja megtá­madni. De legyünk teljesen nyíl­tak. A jelenlegi nemzetközi helyzetben a mi két orszá­gunk nem egymagában lép fel. Mint ismeretes, az Egye­sült Államok vezeti a min­denki előtt ismert nyugati és keleti katonai csoportosulá­sokat, sőt fegyveres ereje sem csupán amerikai terüle­ten állomásozik Az Egyesült Államok fegy­veres erői megtalálhatók Angliában. Nyugat-Német­országban, Olaszországban. Franciaországban. Spanyol­országban. Észak-Afriká­ba n. Görögországban Tö­rökorsgágban. valamint a Közel- cs Közép-Kelet szá­mos országában, Japánban, Tajvan szigetén, a Fülöp­szigeteken és így tovább. Ehhez hozzá kell még tennt, hogy — egységes parancs­nokság alatt lévén — számos ország fegyveres erői szervc­sen összefüggenek az Egye­sült Államok fegyveres erői­vel. Ilyen feltételek között a Szovjetunió katonailag ösz­szefogott több szövetséges állammal. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ön javas­lata egyáltalán nem tartal­maz utalást az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió ha­tárain kívül levő fegyveres erőkre és katonai létesítmé­nyekre. Pedig hát egészen nyilvánvaló, hogy a légi­fénvképezést ki kellene ter­jeszteni a megfelelő államok területén levő összes fegyve­res erőkre és katonai léte­sítményekre. Ez a körül­mény egészen új kérdést vet fel — megengedik-e ezek­nek az államoknak a kor­mányai. hogy idegen légierő légifelvételeket készítsen az ő szuverén területükről. Mindez azt mutatja, hogv a légifelvételek kérdése nem az a kérdés, amely a jelen­legi körülmények között hat­hatós előrehaladást biztosí­itann: az államok biztonságá­nak biztosítása és a leszere­lés sikeres megvalósítása út­ján. Ez a következtetés annal inkább kínálkozik, mivel az ön javaslata, sajnos, nem tartalmaz semmiféle utalást arra. hogy csökkenteni kell a fegyverzetet és be kell tiltani az atomfegyvert. Természetes ezért, hogv manapság mind gvakrabban fe.lvetik a kérdést — mit nyújt a légifelvételekre és a tájékoztatás összegyűjtésére vonatkozó javaslat a fegy­verkezési hajsza megszünte­tése szempontjából? TTa egy ilyen javaslat nem mozdítja elő a fegyverkezési hajsza megszüntetését, akkor ez. azt ielenti, hogy nem küszöböli ki egy újabb háború veszé­lyét, nem könnyít azokon a terheken, amelyek ennek kapcsán a népekre nehezed­nek. Megfelel-e az adott ja­vaslat annak, amit állama­ink és valamennyi ország la­kossága vár tőlünk? Végül, el kell gondolkozni azon is, hogy mi lenne, ha a légifényképezés és a katonai tájékoztatás-csere kérdései­vel foglalkoznánk és ugyan­akkor nem tennénk haté­kony intézkedéseket a fegy­verzet csökkentésére és sz atomfegyver eltiltására. Van­nak aggodalmaim. amelyeket ki kell tárnom ön előtt: nem vezet-e az ilyen hely­zet az éberség csökkenésé­hez, a béke megbontásá­nak még mindig fennálló és a fegyverkezési hajszá­ból eredő veszélyével szem­ben? Az általam kifejtett meg­jegyzések egyáltalán nem je­lentik azt. hogy nem tudunk megegyezésre jutni a lesze­relés problémájának fontos vonatkozásaiban. Szeretném felhívni az ön figyelmét ar­ra, hogy vannak ennek a problémának olyan igen lé­nyeges oldalai, amelyekben álláspontjaink annyira meg­közelítették egymást, hogy lerögzíthetnénk bizonyos megegyezést. Vegyünk egy olyan kér­dést, mint a nagyhatalmak fegyveres erői színvonalának megállapítása. Általánosan elismerik, hogy ez a kérdés nagy jelentőségű. Mint isme­retes, azon színvonalak meg­állapításának gondolatát. 8melyekre az öt nagyhata­lom fegyveres erőit csökken­teni kell, eredetileg az ön kormánya vetette fel 1952­ben Nagy-Britannia és Fran­ciaország kormányával egye­temben. Hogy közös meg­egyezésre jussunk a leszere­lés szempontiából e rendkívül fontos kérdésben, elhatároz­tuk, hogv elfogadjuk tárgya­lási alapul az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaor­szág e közös javaslatát. Ebben a kérdésben tehát Mi történt a külpolitikában ? Bulganyin Eisenhowerhez intézett levele világszerte nagv érdeklődést váltolt ki kJciiizetközi politikai körökben általános " érdeklődéssel fogadták N. A. Bulga­nyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnö­kének D. Eisenliowerhez az Egyesült Államok elnökéhez intézett levelét. E levélben — mint ismeretes — Bulganyin kifejti az ENSZ lesze­relési albizottsága eddigi munkájával kapcso­latos szovjet álláspontot és néhány észrevé­telt tesz Eisenhower elnök ismert, légi felvé­telek segítségével végrehajtandó ellenőrzési tervéhez, majd részletesebben foglalkozik a Szovjetunió által előterjesztett leszerelési terv egynéhány pontjával. A legtöbb angol lap szombati számában közli Bulgcnyin levelének teljes szövegét. A Times című lap diplomáciai szemleírója kije­lenti, hogv Bulganyin levelét „annak az em­bernek mérsékelt hangneme jellemzi, aki ész­szerű feltételekkel, a kölcsönös tisztelet szel­lemében óhajt tárgyalni". — „Londonban el­ismerik — írja az Observer című lap szemle­I írója —, hogy a nyugati hatalmak álláspont­' fának felülvizsgálása elkerülhetetlenné vált | Bulganyinnak Eisenhowerhez intézett levelé­! vei kapcsolatban. A levélben Bulganyin ud­' variasan. de határozottan rámutat, hogy az I amerikaiak megkerülik a leszerelés központi ! kérdését ..." „Bulganyinnak az amerikai felügyeleti tervet érintő bírálatát — folytatja a szemleíró — helyesléssel fogadták Londonban abban a mértékben, amennyiben e bírálat arra kész­tetheti az Eisenhower-kormányt, hogy le­ereszkedjék a földre és felügyeleti javaslatait a tényleges leszerelési programmal kapcsolja össze". Bulganyin .Eisenhowerhez intézett leve­lét valamennyi new yorki lap tekintélyes he­lyen közli. Á sajtó hivatalos válaszra vár. s ezért csak általános kijelentéseket és feltéte­lezéseket tesz. A United Press amerikai hír­ügynökség washingtoni tudósítója jelenti, hogy Eisenhower elnök betegsége miatt az Egye­sült Államoknak N. A. Bulganyin levelere adandó válasza a jelek szerint késedelmet szenved. A z Egyesült Nemzetek Szervezete köz­gyűlésének jelenlegi ülésszakán el­hangzott felszólalások közül kétségtelenül Molotov szovjet külügyminiszter beszéde gya­korolta a légnagyobb hatást a közgyűlés részt­vevőire. Ezt a véleményt támasztja alá a vi­lágsajtó több, V. M. Molotov felszólalásával fogadkozó cikke és kommentárja is. Ha fi­gyelembe vesszük — írja a Neues Deutschland című berlini lap —, hogy a genfi értekezleten az ENSZ-ben képviselt négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — terjesztett elő javaslato­kat, akkor nyilvánvaló, hogy a szovjet küldött­ségnek a 10. ülésszak elé terjesztett javaslata a nemzetközi feszültség Genf után bekövetke­zett enyhülésének elmélyítésére és arra irá­nyul. hogy a szavakról áttérjenek a tettekre. A berlini National Zeitung kiemeli, hogy V. M. Molotov követelte a leszerelés kérdé­sének megvitatását, ami föfeladat és amely­nek megoldása az európai kollektív bizton­sági rendszer megteremtésével együtt lehetővé teszi, hogy hozzálássanak Németország újra­egyesítéséhez. Perrott, a New York Times tudósítója ki­emeli az ülésszakon elhangzott beszédek enyhe és jóindulatú hangnemét. — „Annak a hatásnak — állapítja meg Hamilton, a lap egy másik tudósítója — amelyet a „genfi szel­lem" a Kelet és Nyugat közötti feszültségre tett, mércéjéül szolgálhat az a különbség, amely az itt elhangzott beszéd hangneme és Dulles, valamint Molotov három hónappal ezelőtt a San-Francisco-i jubileumi ülésszakon elhangzott beszédének hangneme között mu­tatkozik". Eisenhower amerikai elnök szombaton szívrohamot kapott Murray Snyder, a Fehér Ház helyettes sajtótitkára szombaton este közölte, hogy Eisenhower elnököt szom­baton szívroham érte. Az amerikai elnököt kórházba kellett szállítani. Az orvosak enyhe koszorúveröér-trom­bózist állapítottak meg. Hí­rek szerint a denverí kato­nai kórház ügyeletes orvosa kijelentette: az elnök pihen és állapota kielégítő. * Moszkva (TASZSZ). A TASZSZ közli K. J. Vorosi­lovnak, a Legfelső Tanács Elnöksége elnökének és N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Dwight Eisenhowerhez, az Egyesült Államok elnökéhez intézett táviratát. „Dwight D. Eisenhower Öexcellenciájának. az Ameri­kai Egyesült Államok elnöké­nek, Fehér Ház, Washington. Igen elszomorított a meg­betegedéséről érkezett hír. Őszintén gyors gyógyulást kí­vánok. K. Vorosilov. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke." „Dwight D. Eisenhower öexcellenciájának, az Ameri­kai Egyesült Államok elnöké­nek, Fehér Ház,- Washington. Nagy szomorúsággal érte­sültem betegségéről. Szívből kívánom mielőbbi meggyó­gyulását. N. Bulganyin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke." London (MTI) Mint a lon­doni rádió jelenti, az Egye­sült Államok után Anglia is elismerte a Lonardi tábornok vezetése alatt álló új argen­tin kormányt. Ezenkívül még^_ 11 másik állam, köztük ; Olaszország, Spanyolország, \ Izrael és több délamerikai köztársaság közölte, hogy el­ismerték az új argentin kor­mányt. közös az álláspontunk. Igen fontos lenne lerögzíteni ezt a közöttünk elért meg­egyezést. Az atomfegyver kérdésében tekintetbe kell venni, hogy most, amikor a világ legna­gyobb hadseregeinek fegyver­zetében megtalálhatók olyan |tömegpusztító eszközök, mint az atom- és hidrogén­fegyver, természetesen nem lehet leszerelésről beszél­ni anélkül, hogy ne érintenénk e fontos kérdést. Ezért az atomfegyver eltiltá­sa problémájának mindig el­sőrendű jelentőséget tulajdo­nítottunk. E probléma meg­vitatásakor a nézeteltérések egyik lényeges tárgya az atomfegyver alkalmazására vonatkozó tilalom életbelépte­tési időpontjának kérdése volt. A mi törekvésünk az, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a felek álláspontját s ily módon megkönnyítsük és meggyorsítsuk a megegye­zést ebben a kérdésben. Ezért elfogadtuk az atom­fegyver alkalmazására vonat­kozó tilalom életbeléptetésé­nek azokat a határidőit, ame­lyeket Anglia és Franciaor­szág képviselői javasoltak Londonban ez év áprilisá­J ban, az ENSZ leszerelési bi­zottságának albizottságában. Ügy gondolom, ön egyetért azzal, hegy az atomfegyver alkalmazására vonatkozó tila­lom életbeléptetésének idő­pontjáról előterjesztett angol és francia javaslat, amelyet a Szovjetunió elfogadott, megfelel közös érdekeinknek. Kívánatos lenne — és ez nézetem szerint teljes mér­tékbon megvalósítható .— megállapodni ebben a kér­désben is. Célszerűnek látszik továb­bá. hogy már 'most egyez­zünk meg több olyan intéz­kedésben, amelyek arra irá­nyulnak, hogy meghiúsítsák egyik állam váratlan táma­dását a másik ellen. Vélemé­nyünk szerint ez összhang­ban állna a népek békéje és biztonsága fenntartásának ér­dekeivel és e tekintetben meg lehetne egyezni az említett feladatnak megfelelő ellenőr­zési formában is. ön, Elnök Ür, mint kato­naember, saját tapasztalatai­ból tudja, hogy a korszerű háború megköveteli sok mil­liós hadseregek és óriási mennyiségű haditechnika be­dobását a hadműveletekbe. Ezzel összefüggésben óriási Jelentőségűvé válnak bizo­nyos pontok, ahol megtörtén­het e haditechnikával felsze­relt hatalmas katonai egysé­gek összevonása. Az általunk előterjesztett ellenőrzési rendszer — ellen­őrző állomások létesítése a nagyobb kikötőkben, vasúti csomópontokon, gépkocsi-fő­útvonalakon és repülőtereken — csapatok és hadianyag nagyarányú. veszedelmes összpontosításának, és annak megakadályozására irányul, hogy egyik ország a másik ellen váratlan támadást in­tézzen. Az ilyen ellenőrző állomá­sok létesítése fontos lépést jelentene a nemzetkőzi fe­szültség enyhítésének és az államok közötti bizalom megteremtésének útján. Nézetem szerint az ellen­őrző állomásokra vonatkozó­an előterjesztett javaslatunk­nak megvan az az előnye, hogy határozott biztosítékot nyújt egyik állam más állam ellen irányuló váratlan tá­madásával szemben. Feltételem, ön egyetért az­zal, hogy a fegyveres erők színvonaláról, a nukleáris fegyver eltiltásának életbe­léptetési határidejéről, vala­mint az ellenőrző állomások létesítéséről előterjesztett Ja­vaslataink elősegíthetik a nemzetközi feszültség enyhü­lését és a béke megszilárdu­lását. Ennélfogva nem látom indokoltnak, miért he álla­podnánk meg a szóbanforgó kérdésekkel kapcsolatos meg­egyezések létrehozásában. Ilyen közös négyhatalmi döntcs óriási jelentőségű lenne, mert azzal a biztos tudattal töHcTié c) milliók szivét, hogy a leszerelés teljes mértékben megvaló­sítható, és hogy ebben az Irányban reális lépések tör­ténnek. Ezen kérdésekkel kapcso­atos. megegyezés megnyit­ná az utat a leszerelés prob­lémájával összefüggő más kérdések rendezéséhez. Elő­segítené az együttműködés és kölcsönös megértés légköré­nek megszilárdulását, amely­nek alapját Genfben fektet­tük le. és kedvező feltétele­ket teremtene szélesebbkörü leszerelési és leszerelés-ellen­őrzési program végrehajtásá­hoz. Elnök Ür, megfontolásaim kifejtésénél az az őszinte tö­rekvés vezetett, hogy a le­szerelés problémájában nyílt véleménycsere útján jobb kölcsönös megértés jöjjön létre, s így könnyebb legyen megtalálni n szóbanforgó rendkívül fontos probléma megegyezésen alapuló megol­dását. Minthogy a kérdések meg­oldása főként a genfi érte­kezleten részt vett négy nagyhatalomtól függ, bátor­kodom a jelen levél másola­tait megküldeni Eden úrnak és Faure úrnak és remélem, hogy ön ezt helyesli. Remélem, hogv hamarosan közli velem a jelen levélben érintett kérdésekről alkotott nézeteit. Moszkva. Kreml. 1955. szeptember 19. ösz'nte megbecsülő ­N. BULGANYIN

Next

/
Thumbnails
Contents