Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-27 / 227. szám

DELMR6TBR0RSZBG Kedd. 1955. szeptember 27. N. A. Bulganyin levele Dwigt KÍMeailiowei'liez, az Egyesült Államok elnökéhez Lapunk vasárnapi számában beszámoltunk arról, hogy N. A. Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke levelet intézett D. Eisenhowerhez, az Egyesült Államok elnökéhez. Az alábbiakban szó szerint közöljük Bulganyin elvtárs levelét: DWIGHT EISENHOWER Öexcellenciájának, az Amerikai Egyesült Államok elnökének WASHINGTON Tisztelt Elnök Ür! Szükségét érzem annak, hogy őszintén és nyíltan kicseréljem véleményemet önnel arról a kérdésről, amely most különös fontosságra tett szert. Azt a kérdést tartom szem előtt, amelyről képviselőink most az ENSZ leszerelési albizottságában tárgyalnak. Emlékezetes genfi találkozásaink során megállapodtunk abban, hogy együttműködünk egy elfogadható leszerelési rendszer kidolgozása érdekében. Amikor jóváhagytuk a külügyminisztereinknek szánt erre vonutkozó utasításokat, úgy gondoltam, hogy nagy dolog történt: országaink képviselői most ezekre az utasításokra támaszkodva és a négy kormányfő Genfben kifejtett véleményét és javaslatait munkájukban figyelembe véve, határozott előrehaladást érhetnék el és kell is, hogy elérjenek. Kollégáimmal együtt feltételeztem, hogy képviselőink mór munkájuk kezdetén közös megegyezésre jutnak mindazokban az alapvető kérdésekben, amelyekre vonatkozóan a nézetek mar egyeznek, vagy pedig lényegesen közeledtek egymáshoz. Mindenekelőtt az öt nagyhatalom fegyveres erői színvonalának kérdését, az atomfegyver eltiltásának életbeléptetés! határidejére vonatkozó kérdést, és a nemzetközi ellenőrzés kérdését tartom szem előtt. Ilyenformán szilárd alap létesülne a további munka számára, ennek során tisztázni lehetne egy elfogadható leszerelési rendszer kiépítésére vonatkozó szükséges egyezmények összes részleteit. Az első hetekben az albizottság munkája azonban még nem járt olyan eredményekkel, amelyekre mi Önökkel együtt joggal számíthattunk volna, és nyíltan meg kell mondanom. a fennakadás Jelentős mértékben onnan ered, hogy az albizottság tagjai mindezideig nem Ismerik az Egyesült Államok képviselőjének azokkal a tételekkel kapcsolatos álláspontját, amelyeket minden okunk megvolt összeegyeztetett tételeknek tekinteni. Mint ismeretes, az Egyesült Államok képviselője teljesen mellőzte a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésének, valamint az atomfegyver eltiltásának kérdését és azt a kívánságát fejezte ki, hogy mindenekelőtt és főként önnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti katonai információ-cserére, valamint a két ország területén végzendő kölcsönös légifelvételekre tett javaslatát tárgyalják meg. Eképpcn olyan benyomás alakul ki. mintha az egész leszerelési problémát e <avaslátokban foglalná öszsze. Véleményem szerint a kérdés ilyen felvetése nem felelne meg a népek várakozásának. jóllehet tökéletesen tudatában vagyok az ön által Genfben beterjesztett javaslatok fontosságának. Minthogy azonban bennem és kollégáimban az említett benyomás alakult kl. kötelességemnek tartom, hogy ismét közöljek önnel, tisztelt Elnök Ür. egyes elvi jellegű megfontolásokat. Mi ÚRy véljük, a fő feladat most abban re Ilik. hogy további erőfeszítésekkel olyan utakat keressünk, amelyek lehetővé tennék, hogy kimozdítsuk a holtpontról a Szovjetunió és az Egyesült I Államok népei, valamint az egész világ népei szempontjából egyaránt létfontosságú leszerelési problémát. Ezzel kapcsolatban engedje meg, hogy foglalkozzam azokkal a javaslatokkal, amelyeket ön Genfben előterjesztett. Ezeket a javaslatokat ama őszinte törekvés tanúbizonyítékának tekintjük, amellyel ön a nemzetközi ellenőrzés és felügyelet fontos problémájának megoldásához vezető utat igyekszik keresni, és amellyel hozzá kíván járulni a nemzetközi kapcsolatok normalizálásóra irányuló közös erőfeszítésekhez. Genfből való visszatérésünk óta igen alaposan tanulmányozzuk az ön július 21-i javaslatát, amelyet Stassen úr augusztus 30-án ismertetett a leszerelési albizottságban. E tanulmányozás során számos kérdésünk vetődött fel, ezekről szeretném kifejteni elképzeléseimet. Mindenekelőtt az Egyesült Államok és a Szovjetunió fegyvere^ erőire és fegyverzetére vonatkozó kölcsönös tájékoztatásról. EIvl»en nincs ellenvetésünk ezzel a javaslattal szentben. Ügy látom, hogy az adott időpontban az ilyen tájékoztatás-cserére szükség van az államok között. A legjobb lenne, ha a fegyverzetre vonatkozó adatokat nemcsak az Egyesült Államok és a Szovjetunió, hanem minden állam eljuttatná ahhoz a nemzetközt ellenőrző és ügyeleti szervhez, amelynek létrehozásában meg kell állapodnunk. Hogy ne legyen félreértés, a fegyverzetre vonatkozó tájékoztatásnak természetszerűleg ki kell terjednie minden fegyverfajtára — mind a hagyományos fegyverekre, mind az atomfegyverekre. Ha ezek az elképzelések helyesek, akkor figyelmesen meg kell vitatni, mikor kell beterjeszteni az államok fegyverzetére, mindenekelőtt a nagy államok összes fegyverzetére vonatkozó teljes jelentéseket. Magától értetődik, hogy az említett jelentéseknek a nemzetkőzi ellenőrző szerv rendelkezésére bocsátása csakis abban az esetben tesz szert jelentőségre, ha megegyezés jön létre a fegyverzet csökkentéséről, valamint az atomfegyver eltiltására irányuló intézkedések végrehaitasáról. Ügy vélem, hogy a leszerelés feladatainak megfelelő nemzetközi ellenőrző szerv létrehozásának kérdését elszakíthatatlan összefüggésben kell tárgyalni azokkal a döntésekkel, amelyeket a fokozatos leszerelés tervének megvalósításáról fognak hozni. Egyben tekintetbe kell venni, hogy a valóban teljes értékű • katonai tájékoztatás-csere annál reálisabb lesz, minél jobban megerősödik az államok egymás iránti kölcsönös bizalma. Szeretnék kitérni a légifelvételek kérdésére is. Nem kétlem, hogy amikor az országaink területének kölcsönös légifényképezésére vonatkozó javaslatot előterjesztette. önt az a jogos törekvés vezérelte, hogy e két ország mindegyikét bizonyossá tegye afelől, hogy a másik fél nem fogja megtámadni. De legyünk teljesen nyíltak. A jelenlegi nemzetközi helyzetben a mi két országunk nem egymagában lép fel. Mint ismeretes, az Egyesült Államok vezeti a mindenki előtt ismert nyugati és keleti katonai csoportosulásokat, sőt fegyveres ereje sem csupán amerikai területen állomásozik Az Egyesült Államok fegyveres erői megtalálhatók Angliában. Nyugat-Németországban, Olaszországban. Franciaországban. Spanyolországban. Észak-Afrikába n. Görögországban Törökorsgágban. valamint a Közel- cs Közép-Kelet számos országában, Japánban, Tajvan szigetén, a Fülöpszigeteken és így tovább. Ehhez hozzá kell még tennt, hogy — egységes parancsnokság alatt lévén — számos ország fegyveres erői szervcsen összefüggenek az Egyesült Államok fegyveres erőivel. Ilyen feltételek között a Szovjetunió katonailag öszszefogott több szövetséges állammal. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ön javaslata egyáltalán nem tartalmaz utalást az Egyesült Államok és a Szovjetunió határain kívül levő fegyveres erőkre és katonai létesítményekre. Pedig hát egészen nyilvánvaló, hogy a légifénvképezést ki kellene terjeszteni a megfelelő államok területén levő összes fegyveres erőkre és katonai létesítményekre. Ez a körülmény egészen új kérdést vet fel — megengedik-e ezeknek az államoknak a kormányai. hogy idegen légierő légifelvételeket készítsen az ő szuverén területükről. Mindez azt mutatja, hogv a légifelvételek kérdése nem az a kérdés, amely a jelenlegi körülmények között hathatós előrehaladást biztosíitann: az államok biztonságának biztosítása és a leszerelés sikeres megvalósítása útján. Ez a következtetés annal inkább kínálkozik, mivel az ön javaslata, sajnos, nem tartalmaz semmiféle utalást arra. hogy csökkenteni kell a fegyverzetet és be kell tiltani az atomfegyvert. Természetes ezért, hogv manapság mind gvakrabban fe.lvetik a kérdést — mit nyújt a légifelvételekre és a tájékoztatás összegyűjtésére vonatkozó javaslat a fegyverkezési hajsza megszüntetése szempontjából? TTa egy ilyen javaslat nem mozdítja elő a fegyverkezési hajsza megszüntetését, akkor ez. azt ielenti, hogy nem küszöböli ki egy újabb háború veszélyét, nem könnyít azokon a terheken, amelyek ennek kapcsán a népekre nehezednek. Megfelel-e az adott javaslat annak, amit államaink és valamennyi ország lakossága vár tőlünk? Végül, el kell gondolkozni azon is, hogy mi lenne, ha a légifényképezés és a katonai tájékoztatás-csere kérdéseivel foglalkoznánk és ugyanakkor nem tennénk hatékony intézkedéseket a fegyverzet csökkentésére és sz atomfegyver eltiltására. Vannak aggodalmaim. amelyeket ki kell tárnom ön előtt: nem vezet-e az ilyen helyzet az éberség csökkenéséhez, a béke megbontásának még mindig fennálló és a fegyverkezési hajszából eredő veszélyével szemben? Az általam kifejtett megjegyzések egyáltalán nem jelentik azt. hogy nem tudunk megegyezésre jutni a leszerelés problémájának fontos vonatkozásaiban. Szeretném felhívni az ön figyelmét arra, hogy vannak ennek a problémának olyan igen lényeges oldalai, amelyekben álláspontjaink annyira megközelítették egymást, hogy lerögzíthetnénk bizonyos megegyezést. Vegyünk egy olyan kérdést, mint a nagyhatalmak fegyveres erői színvonalának megállapítása. Általánosan elismerik, hogy ez a kérdés nagy jelentőségű. Mint ismeretes, azon színvonalak megállapításának gondolatát. 8melyekre az öt nagyhatalom fegyveres erőit csökkenteni kell, eredetileg az ön kormánya vetette fel 1952ben Nagy-Britannia és Franciaország kormányával egyetemben. Hogy közös megegyezésre jussunk a leszerelés szempontiából e rendkívül fontos kérdésben, elhatároztuk, hogv elfogadjuk tárgyalási alapul az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország e közös javaslatát. Ebben a kérdésben tehát Mi történt a külpolitikában ? Bulganyin Eisenhowerhez intézett levele világszerte nagv érdeklődést váltolt ki kJciiizetközi politikai körökben általános " érdeklődéssel fogadták N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének D. Eisenliowerhez az Egyesült Államok elnökéhez intézett levelét. E levélben — mint ismeretes — Bulganyin kifejti az ENSZ leszerelési albizottsága eddigi munkájával kapcsolatos szovjet álláspontot és néhány észrevételt tesz Eisenhower elnök ismert, légi felvételek segítségével végrehajtandó ellenőrzési tervéhez, majd részletesebben foglalkozik a Szovjetunió által előterjesztett leszerelési terv egynéhány pontjával. A legtöbb angol lap szombati számában közli Bulgcnyin levelének teljes szövegét. A Times című lap diplomáciai szemleírója kijelenti, hogv Bulganyin levelét „annak az embernek mérsékelt hangneme jellemzi, aki észszerű feltételekkel, a kölcsönös tisztelet szellemében óhajt tárgyalni". — „Londonban elismerik — írja az Observer című lap szemleI írója —, hogy a nyugati hatalmak álláspont' fának felülvizsgálása elkerülhetetlenné vált | Bulganyinnak Eisenhowerhez intézett levelé! vei kapcsolatban. A levélben Bulganyin ud' variasan. de határozottan rámutat, hogy az I amerikaiak megkerülik a leszerelés központi ! kérdését ..." „Bulganyinnak az amerikai felügyeleti tervet érintő bírálatát — folytatja a szemleíró — helyesléssel fogadták Londonban abban a mértékben, amennyiben e bírálat arra késztetheti az Eisenhower-kormányt, hogy leereszkedjék a földre és felügyeleti javaslatait a tényleges leszerelési programmal kapcsolja össze". Bulganyin .Eisenhowerhez intézett levelét valamennyi new yorki lap tekintélyes helyen közli. Á sajtó hivatalos válaszra vár. s ezért csak általános kijelentéseket és feltételezéseket tesz. A United Press amerikai hírügynökség washingtoni tudósítója jelenti, hogy Eisenhower elnök betegsége miatt az Egyesült Államoknak N. A. Bulganyin levelere adandó válasza a jelek szerint késedelmet szenved. A

z Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének jelenlegi ülésszakán elhangzott felszólalások közül kétségtelenül Molotov szovjet külügyminiszter beszéde gyakorolta a légnagyobb hatást a közgyűlés résztvevőire. Ezt a véleményt támasztja alá a világsajtó több, V. M. Molotov felszólalásával fogadkozó cikke és kommentárja is. Ha figyelembe vesszük — írja a Neues Deutschland című berlini lap —, hogy a genfi értekezleten az ENSZ-ben képviselt négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — terjesztett elő javaslatokat, akkor nyilvánvaló, hogy a szovjet küldöttségnek a 10. ülésszak elé terjesztett javaslata a nemzetközi feszültség Genf után bekövetkezett enyhülésének elmélyítésére és arra irányul. hogy a szavakról áttérjenek a tettekre. A berlini National Zeitung kiemeli, hogy V. M. Molotov követelte a leszerelés kérdésének megvitatását, ami föfeladat és amelynek megoldása az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésével együtt lehetővé teszi, hogy hozzálássanak Németország újraegyesítéséhez. Perrott, a New York Times tudósítója kiemeli az ülésszakon elhangzott beszédek enyhe és jóindulatú hangnemét. — „Annak a hatásnak — állapítja meg Hamilton, a lap egy másik tudósítója — amelyet a „genfi szellem" a Kelet és Nyugat közötti feszültségre tett, mércéjéül szolgálhat az a különbség, amely az itt elhangzott beszéd hangneme és Dulles, valamint Molotov három hónappal ezelőtt a San-Francisco-i jubileumi ülésszakon elhangzott beszédének hangneme között mutatkozik". Eisenhower amerikai elnök szombaton szívrohamot kapott Murray Snyder, a Fehér Ház helyettes sajtótitkára szombaton este közölte, hogy Eisenhower elnököt szombaton szívroham érte. Az amerikai elnököt kórházba kellett szállítani. Az orvosak enyhe koszorúveröér-trombózist állapítottak meg. Hírek szerint a denverí katonai kórház ügyeletes orvosa kijelentette: az elnök pihen és állapota kielégítő. * Moszkva (TASZSZ). A TASZSZ közli K. J. Vorosilovnak, a Legfelső Tanács Elnöksége elnökének és N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Dwight Eisenhowerhez, az Egyesült Államok elnökéhez intézett táviratát. „Dwight D. Eisenhower Öexcellenciájának. az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Fehér Ház, Washington. Igen elszomorított a megbetegedéséről érkezett hír. Őszintén gyors gyógyulást kívánok. K. Vorosilov. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke." „Dwight D. Eisenhower öexcellenciájának, az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Fehér Ház,- Washington. Nagy szomorúsággal értesültem betegségéről. Szívből kívánom mielőbbi meggyógyulását. N. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke." London (MTI) Mint a londoni rádió jelenti, az Egyesült Államok után Anglia is elismerte a Lonardi tábornok vezetése alatt álló új argentin kormányt. Ezenkívül még^_ 11 másik állam, köztük ; Olaszország, Spanyolország, \ Izrael és több délamerikai köztársaság közölte, hogy elismerték az új argentin kormányt. közös az álláspontunk. Igen fontos lenne lerögzíteni ezt a közöttünk elért megegyezést. Az atomfegyver kérdésében tekintetbe kell venni, hogy most, amikor a világ legnagyobb hadseregeinek fegyverzetében megtalálhatók olyan |tömegpusztító eszközök, mint az atom- és hidrogénfegyver, természetesen nem lehet leszerelésről beszélni anélkül, hogy ne érintenénk e fontos kérdést. Ezért az atomfegyver eltiltása problémájának mindig elsőrendű jelentőséget tulajdonítottunk. E probléma megvitatásakor a nézeteltérések egyik lényeges tárgya az atomfegyver alkalmazására vonatkozó tilalom életbeléptetési időpontjának kérdése volt. A mi törekvésünk az, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a felek álláspontját s ily módon megkönnyítsük és meggyorsítsuk a megegyezést ebben a kérdésben. Ezért elfogadtuk az atomfegyver alkalmazására vonatkozó tilalom életbeléptetésének azokat a határidőit, amelyeket Anglia és Franciaország képviselői javasoltak Londonban ez év áprilisáJ ban, az ENSZ leszerelési bizottságának albizottságában. Ügy gondolom, ön egyetért azzal, hegy az atomfegyver alkalmazására vonatkozó tilalom életbeléptetésének időpontjáról előterjesztett angol és francia javaslat, amelyet a Szovjetunió elfogadott, megfelel közös érdekeinknek. Kívánatos lenne — és ez nézetem szerint teljes mértékbon megvalósítható .— megállapodni ebben a kérdésben is. Célszerűnek látszik továbbá. hogy már 'most egyezzünk meg több olyan intézkedésben, amelyek arra irányulnak, hogy meghiúsítsák egyik állam váratlan támadását a másik ellen. Véleményünk szerint ez összhangban állna a népek békéje és biztonsága fenntartásának érdekeivel és e tekintetben meg lehetne egyezni az említett feladatnak megfelelő ellenőrzési formában is. ön, Elnök Ür, mint katonaember, saját tapasztalataiból tudja, hogy a korszerű háború megköveteli sok milliós hadseregek és óriási mennyiségű haditechnika bedobását a hadműveletekbe. Ezzel összefüggésben óriási Jelentőségűvé válnak bizonyos pontok, ahol megtörténhet e haditechnikával felszerelt hatalmas katonai egységek összevonása. Az általunk előterjesztett ellenőrzési rendszer — ellenőrző állomások létesítése a nagyobb kikötőkben, vasúti csomópontokon, gépkocsi-főútvonalakon és repülőtereken — csapatok és hadianyag nagyarányú. veszedelmes összpontosításának, és annak megakadályozására irányul, hogy egyik ország a másik ellen váratlan támadást intézzen. Az ilyen ellenőrző állomások létesítése fontos lépést jelentene a nemzetkőzi feszültség enyhítésének és az államok közötti bizalom megteremtésének útján. Nézetem szerint az ellenőrző állomásokra vonatkozóan előterjesztett javaslatunknak megvan az az előnye, hogy határozott biztosítékot nyújt egyik állam más állam ellen irányuló váratlan támadásával szemben. Feltételem, ön egyetért azzal, hogy a fegyveres erők színvonaláról, a nukleáris fegyver eltiltásának életbeléptetési határidejéről, valamint az ellenőrző állomások létesítéséről előterjesztett Javaslataink elősegíthetik a nemzetközi feszültség enyhülését és a béke megszilárdulását. Ennélfogva nem látom indokoltnak, miért he állapodnánk meg a szóbanforgó kérdésekkel kapcsolatos megegyezések létrehozásában. Ilyen közös négyhatalmi döntcs óriási jelentőségű lenne, mert azzal a biztos tudattal töHcTié c) milliók szivét, hogy a leszerelés teljes mértékben megvalósítható, és hogy ebben az Irányban reális lépések történnek. Ezen kérdésekkel kapcsoatos. megegyezés megnyitná az utat a leszerelés problémájával összefüggő más kérdések rendezéséhez. Elősegítené az együttműködés és kölcsönös megértés légkörének megszilárdulását, amelynek alapját Genfben fektettük le. és kedvező feltételeket teremtene szélesebbkörü leszerelési és leszerelés-ellenőrzési program végrehajtásához. Elnök Ür, megfontolásaim kifejtésénél az az őszinte törekvés vezetett, hogy a leszerelés problémájában nyílt véleménycsere útján jobb kölcsönös megértés jöjjön létre, s így könnyebb legyen megtalálni n szóbanforgó rendkívül fontos probléma megegyezésen alapuló megoldását. Minthogy a kérdések megoldása főként a genfi értekezleten részt vett négy nagyhatalomtól függ, bátorkodom a jelen levél másolatait megküldeni Eden úrnak és Faure úrnak és remélem, hogy ön ezt helyesli. Remélem, hogv hamarosan közli velem a jelen levélben érintett kérdésekről alkotott nézeteit. Moszkva. Kreml. 1955. szeptember 19. ösz'nte megbecsülő N. BULGANYIN