Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-16 / 192. szám

OElMBGYBRORSZOG 2 Kedd, 1955. aujfusztus 1®. Mi történt g külpolitikában ? Nyugatnémet politikai körök az NDK kormányával való tárgyalások mielőbbi megkezdését követelik I/ilágszerte kedvező visszhangja támadt * a Szovjetunió kormánya azon beje­lentésének, melyszerint a Szovjetunió ez év december 15-ig 650 ezer fővel csökkenti had­seregének létszámát. A szovjet kormány e döntése nagymértékben befolyásolja majd az ENSZ leszerelési albizottságának augusztus 29-én kezdődő tanácskozásait is, amikoris a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kanada megbízottai New­Yorkban összeülnek, hogy továbbfolytassák a Londonban megkezdett és májusban meg­szakított tanácskozásaikat most már a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi tanácsko­kása során létrejött irányelveknek megfele­lően. Most már a nyugati hatalmakon van a sor, hogy gyakorlati lépésekkel segítsék elő a leszerelésről tárgyaló értekezlet eredményes munkáját. A továbbiak sorén Ismertetett amerikai és angol hivatalos- és sajtóvélemények bizo­nyítják, hogy a szovjet kormány határozatát ezekben az országokban is kedvezően fogad­ták. Az amerikai külügyminisztérium képvi­selőjének nyilatkozata szerint e fegyveres erők létszámának csökkentéséről szóló szovjet kormányhatározat ..kecsegtetőnek bizonyul­hat". A New York Herald Tribüné című ame­rikai lap ezzel a felirattal közli jelentését: „Az Egyesült Államok óvatossággal fogadta íz orosz hadsereglétszámcsökkentést", de hozzá­fűzi: ..ez reménytkeltőnek bizonyulhat". ALlender, Louisina-állambeli demokrata­párti szenátor —, mint az Associatod Press jelentése közli — a következőket mondta a határozatról: Előzékenynek kell lennünk az oroszok Iránt". Hozzáfűzte, hogy a leszerelés hatásos és megbízható programjának végre­hajtása „dollármilliárdok megtakarítását teszi lehetővé Amerikának". A Reuter-Iroda jelentése szerint Washing­tonban, az Egyesült Államok fővárosában örömmel fogadták a szovjet fegyveres erők létszámának csökkentéséről hozott szovjet kormányhatározatot, mint hozzájárulást a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Diplomá­ciai körök véleménye szerint ez a bejelentés kedvező előjel ahhoz hogy a leszerelési albi­zottságának augusztusban New-Yorkban kez­dődő munkája konstruktívan előrehaladjon. Az angol külügyminisztérium képviselőjé­nek augusztus 13-án este adott hivatalos nyi­latkozatában ez áll: „Anglia örömmel üdvözli a szovjet kormánynak ezt a határozatát, amely egyik következménye a nemzetközi helyzetben a genfi értekezlet eredményeként bekövetke­zett javulásnak". Az angol sajtó továbbra is igen bőven foglalkozik a fegyveres erők létszámának csökkentéséről hozott szovjet kormányhatá­rozattal. A lapok kiemelik, hogy ez a szovjet határozat elősegíti a nemzetközi feszültség további enyhülését. — közleményt — álla­pítja meg az Observer diplomáciai szemle­író|a — az augusztusban összeülő leszerelési albizottság munkájának elöestjén a jóakarat megnyilvánulásaként értelmezik Londonban". A szóbanjorgó bejelentés — folytatja cikke további részében az Observer — az osztrák államszerződés aláírása óta az oroszok leg­fontosabb hozzájárulása a nemzetkőzi feszült­ség enyhítéséhez és kedvező előjele a leszere­lési albizottságban augusztus 29-én kezdődő tárgyalásoknak". JUyugat-Németország haladó politikai erői változatlanul továbbfolytatják erőfeszítéseiket azért, hogy Adenauer kormá­nyát a Német Demokratikus Köztársaság kor­mányával való tárgyalásokra birják. Hermán Scháfer, a Reinische-Westfolísche Nachrichten című düsseldorfi lap főszerkesztője a demo­kratikus német rádiónak adott nyilatkozatá­ban arról számol be. hogy új, befolyásos nyu­gatnémet politikai csoport alakult, amelyek tagjai többek között Arthur Stegner párton­kívüli parlamenti képviselő, dr. Hermann Rauschnlng, a danzigi szenátus volt elnöke cs Bonin nyugalmazott ezredes, akik — mint Schafer mondotta — „készek Nyugat-Német­ország felfegyverzése elleni küzdelmükkel va­lódi, reális kiinduld pontot teremteni Német­ország egyesítéséhez". Scháfer a továbbiakban hangsúlyozta, hogy most a legfontosabb feladat az újra­felfegyverzéssel szemben megnyilvánuló kü­lönböző nyugatnémet irányzatok összefogása egy mozgalomban. — „Ha Bonn nem haj­landó tárgyalásokat kezdeni a Német Demo­kratikus Köztársaság kormányával, akkor majd akadnak Nyugat-Németországban vezető személyiségek, akik pótolják azt, amit a bonni kormány eddig elmulasztott". — fejezte be nyilatkozatát Schafer, Pártélet Kollektív pártvezetés a Szegedi Ruhagyárban A genfi nemzetközi atomerőértekezlet egyheti munkája Genf (TASZSZ). Végetért az atomerő békés felhaszná­lásával foglalkozó nemzetközi tudományos és műszaki érte­kezlet egyheti munkája. Ez alatt az értekezlet hat teljes illést tartott, amelyen megvitatták az atomerő bé­kés felhasználásának tanul­mányozása és alkalmazása te­rén a különböző országok tu­dósai által végzett kutatások eredményeit és az ilyen irá­nyú tevékenység továbbfej­lesztésének kilátásait. Az értekezlet keretében különféle olyan intézkedések történnek, amelyek elősegítik mind a résztvevők, mind a közvélemény beható tájékoz­tatását azokról a sikerekről, amelyeket az atomerőkutatá­sók területén és az atomerő békés felhasználása terén. kü­lönböző országokban elértek és egyben elősegítik e sike­rek népszerűsítését. Az értekezlet során a kü­lönböző országok tudósai kö­zött személyes kapcsolatok alakultak ki. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és más orszá­gok küldöttségei kölcsönös lá­togatásokat tettek egymásnál. Mint sajtójelentések közlik, a tudósok — köztük szovjet tudósok — nagyobb csoportja meghívást kapott az angol kormánytól, hogy tekintse meg a Harwelli (Anglia) Tu­dományos Atomerőkutató Központot. Az atomerő békés felhasz­nalásával foglalkozó genfi nemzetközi tudományos és műszaki értekezlet világ­szerte a közvélemény érdek­lődésének középpontjába ke­rült. Több ország neves tudó­sai és mérnökei számára el­sőizben nyílt lehetőség arra, hogy megtárgyalják azokat a rendkívül fontos és időszerű 'kérdéseket, amelyekről ez­ideig semmiféle gyakorlati eszmecserére nem került sor. Már önmagában az a tény, hogy több ország tudósai kö­zösen megvitatják az atom­erő problémáit, arról tanús­kodik, hogy az atomerő fel­használásának kérdései túl­lépték a nemzeti kereteket és olyan kérdésekké váltak, amelyeket az emberiség együttesen oldhat meg és kell is, hogy megoldjon. Több mint 700 újságíró, fo­tóriporter, film- és televíziós riporter érkezett a világ min­den részéből Genfbe, hogy beszámolhasson az értekezlet munkájáról. A sajtó nagy fi­gyelmet szentel a szovjet kül­döttek felszólalásainak és be­számolóinak. részletesen is­merteti előadásaikat, nyilat­kozatokat közöl a szovjet tu­domány és technika neves képviselőitől. Az értekezlet résztvevőire még nagy munka vár. Az ér­tekezlet első hetének eredmé­nyei máris arról tanúskod­nak, hogy ez a nemzetközi ta­lálkozó a népek kölcsönös megértésének továbbfejlesz­tését, az egyetemes béke megszilárdítását szolgálja. Rövid külpolitikai hírek Róma (MTI). Az Etna két hónappal ez­előtt kezdődött „korlátozott tevékenysége" óta a hétfőre virradó éjszaka tört ki a leg­súlyosabban. Az Etna egy perc alatt három-négy kitö­réssel nagymennyiségű tör­meléket és hamut szórt a le­vegőbe. Ezzel egyidöben a hegy északkeleti részén vé­kony lávafolyam indult meg. A környező falvakat egyelőre még nem fenyegeti veszély. * Jeruzsálem. A Reuter Iroda jelenti, hogy Mose Sarett iz­..JÖt-ji-J- • raefi miniszterelnök kormá­nya hétfőn, néhány órával az újonnan megválasztott knesz­szet (parlament) összeülése előtt benyújtotta lemondását Jitzhak Ben Cvi köztársasági elnöknék. * Zágráb (MTI). A zágrábi rádió jelentése szerint va­sárnap a délutáni órákban Zágráb felett tornádószerű vihar dühöngött, amelyet jég­eső követett. A vihar hatal­mas károkat okozott a város­ban, Tíz éve szabad a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság A koreai nép augusztus 15­én ünnepelte hazájának a ja­pán uralom alól történt fel­szabadításának 10. évforduló­ját. Ebből az alkalomból Dobi István elvtárs, az Elnöki Ta­nács elnöke Kim Du Bon elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Nemzetgyűlése El­nöksége elnökének, Hegedűs András elvtárs, a Miniszter­tanács elnöke Kim Ír Szen elvtársnak, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének, Boldoczki János elvtárs, kül­ügyminiszter pedig Nam Ir elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének küldött üdvözlő táviratot. Üzemünk párt-végrehajtó­bizottsága a pártvezetőségek választása óta több alkalom­mal tárgyalta a kollektív ve­zetés kérdéseit. Pártalap­szervezeteink foglalkoztak taggyűléseiken a kollektív ve­zetéssel és ez igen jó hatást váltott ki a párttagság köré­ben, megnövelte elvtársaink aktivitását. Ettől az időtől kezdve többen kértek párt­munkát, mint Jani Ferenc, Rózsa Józsefné elvtársak és mások. A párttagság bátrab­ban bírálta a párt- és a gaz­dasági vezetés hiányosságait. Az l-es és a IV-es alapszer­vezet titkárát taggyűlésen bí­rálta a párttagság, mert a beszámoló nem tükrözte az alapszervezet vezetőségének hiányos munkáját, nem adott megfelelő Irányítást, nem szabta meg az alapszervezet előtt álló feladatokat. Bírálta a IV-es alapszervezet párt­tagsága a vezetőséget azért is. mert több esetben nem tar­totta meg a vezetőségi ülést. A pártszervezet irányítása vezetése nerri egy ember, ha­nem a kollektív szerv fel­adata és a vezetőség egyetlen tagja sem feledkezhet meg saját felelősségéről. A kol­lektivitás lenini elve a párt­vezetés legfőbb elve. Megsér­tését nem lehet másnak, mint bürokratikus jelenségnek te­kinteni, amely megbénítja a pártszervezetet, a kommunis­ták kezdeményezését és önte­vékenységét. Komoly hiányosság volt a ruhagyári párt-végrehajtóbi­zottság munkájában az el­múlt évben az, hogy a kol­lektív vezetés hangsúlyozása közben több esetben megsér­tettük alapszervezeteink ön­állóságát. Egységes szempon­tokat adtunk minden alap­szervezetnek, holott külön­böző területeken különböző feladatok vannak, amelyeket az üzemrészek sajátosságai szerint kell végrehajtani. A fenti hibák kiküszöbölésére a városi párt-végrehajtóbi­zottság hívta fel a figyelmün­ket. A városi párt-végrehaj­tóbizottság értékelését meg­tárgyaltuk pártaktíva érte­kezleteken, ahol rámutattunk a kollektív vezetés hiányos­ságaira. A hibák feltárása lendületet adott a párttagság­nak. jobban ment a munka, többen jelentek meg a tag­gyűléseken. Az eredmények mellett természetesen vannak még hibák is. amiket ki kell javí­tani. A párt-végrefhajtóbizott­ságnak nem mindegyik tagja elég tevékeny. Ez külnösen megmutatkozik a javaslatok­nál, a határozatok hozatalá­nál és végrehajtásánál. Ez a hiányosság észlelhető az alap­szervezet munkájában ís. Még elég gyakori, hogy az alapszervezeti titkárok végzik el a feladatok nagyrészét, a vezetőségi tagok hiányosan vesznek részt az irányítás, az ellenőrzés és a végrehajtás munkájában. Előfordult olyan eset is, hogy amikor az alapszervezet titkára távol volt. nem döntöttek a nagyon fontos kérdésekben. A Köz­ponti Vezetőség legutóbbi ha­tározata óta ezen a téren Ss van javulás és ez észrevehető a pártcsoportok munkájában is. Többet foglalkoznak a ter­melés kérdéseivel, javaslato­kat tesznek a műszaki veze­tőségnek. Borús Jánosné pártcsoportvezető például a helytelen műszaki irányítást bírálta a teremmester távol­léte alatt. A közvetlen szalag­vezetője Ingerülten azt vá­laszolta a bírálatra: ő érti a dolgát, ne avatkozzanak bele a munkájába. Két napon ke­resztül visszaesett a termelés, de a szalag dolgozóínak kere­sete is. Végeredményben a pártcsoportvezetőnek lett iga­za, amit később a VI-os te­rem szalagvezetője el is is­mert. Meg kell még említeni Kopasz Jánosné népnevelő elvtársnőt, aki bírálta a te­rem dolgozóit, mert sokan jönnek későn a munkába) többen fegyelmezetlenül dol­goznak. ami hátráltatja a tervteljesítést. Felhívta mun­katársainak figyelmét, hogy egy emberként fogjanak ösz­sze a kollektív szellem kiala­kításáért. A pártcsoportok munkájá­ban az még a hiba, hogy ke­vés az olyan pártcsoportve­zető, aki beszámoltatja párt­csoportja tagjait a végzett munkáról. Jól végzi munkáját Albert Sándorné, aki mindig feladattal látja el a pártcso­portját, segíti a pártcsoport tagjait, beszámoltatja őket; hogyan hajtották végre a ka­pott pártmegbízatásokat. Azokon a gyártásterületeken, ahol a párt irányító, ellen­őrző szerepe jól érvényesül, ott az üzemrész kollektívája egységes, élenjárnak a terme­lésben. a dolgozók átlagkere­sete jobb, mint más üzemré­szekben. Elkésés, igazolatlan hiányzás nincs, vagy ha van is, csak egészen minimális. Az üzemi pártbizottság és a pártalapszervezetek előtt továbbra is az a feladat áll; hogy javítsák a kollektív ve­zetést és erősítsék kapcsola­taikat a dolgozókkal. Jobban kell a szakszervezetre, a DISZ-szervezetre és a többi tömegszervezetekre támasz­kodniok. Az üzemi pártbizott­ság arra törekszik, hogy tel­jesen megvalósítsa a kollek­tív vezetést. A vezetőségi ta­gok a pártszervezet egész munkájáért felelősek. Mun­kájuk a pártvezetőségen be­lül már nem annyira formá­lis, mint régebben volt. A tikár és a többi vezetőségi tag között jobb a munkamegosz­tás. Bátran nyilvánítják véle­ményüket a vezetőségi ülése­ken, nagyobb figyelmet fordí­tanál? a párttagok és párton­kívüliek észervételelre és bátorítják az építő bírálatot. Péter János a Ruhagyári Párt V0i titkára Ünnepélyesen befejeződött az V. Világifjúsági és Diák Béketalálkozó Varsó (MTI) Vasárnap este a varsói Sztálin téren meg­rendezett nagygyűlésen ünne­pélyesen befejeződött az V. Világifjúsági és Diák Béke­találkozó. A hatalmas teret zsúfolásig megtöltötték Var­só lakosai. Kilenc óra után néhány perccel a Tudomány és Kul­túra Palotájának egyik erké­lyéről száz harsonás díszjele nyitotta meg a nagygyűlést. Ezután Bruno Bernini, a De­mokratikus Ifjúsági Világ­szövetség elnöke mondott zá­róbeszédet, majd felolvasta a VIT résztvevőinek üzenetét, amelyet a nagygyűlés részt­vevői kitörő lelkesedéssel fo­gadtak el. — Mi, 114 ország 30 ezer fiatalja — hangzik az üze­netben — azért jöttünk he­gyeken és tengereken ke­resztül Varsóba az V. Világ­ifjúsági és Diák Béketalál­kozóra, az ifjú nemzedék hagyományos ünnepségére, a kultúra és sport seregszem­léjére, az ifjúság nagy talál­kozójára, hogy megismerjük és még jobban megértsük egymást. — Ezen a reményteljes nyáron, amely a négy nagy­hatalom kormányfőinek genfi értekezletét követte, összejö­vetelünk megmutatta, hogy különböző meggyőződésre; fajra és nemre való tekintet nélkül együtt tudunk mű­ködni és azt is megmutatta, hogy ez az együttműködés szükséges jogaink védelme, a béke biztosítása, a munká­hoz, a tanuláshoz, a boldog­sághoz és a békéhez való jogunk védelme érdekében. Ezután az öt világrész if­júságának egy-egy küldötte bevonta a hatalmas zászló­rúdról a VIT zászlaját, majd a nagygyűlés résztvevői száz nyelven együtt énkelték el a DÍVSZ indulóját. Alig néhány héttel ezelőtt olvastuk a «Csillag»-ban Lu­kács György mélyreható elemzését Mann életművével kapcsolatban — s júniusban ünnepelte az emberiség az író nyolcvanadik születés­napját. Alkotókedvének tel­jében halt meg s talán töre­dékben maradt ezzel utolsó alkotása, a -Szélhámos Félix Krull megemlékezései* is. A huszadik század az im­perializmus polgári kultúrá­jának hanyatló időszaka. Az elembertelenedő világ me­chanizmusa fetisizált világ­képet teremt az emberek tu­datában s amint erősödik e íetisizáció folyamata, akként szürkül egyre inkább tartal­matlanná az életforma értel­me. S a társadalmi rend csődje maga után vonja a kultúra, az irodalom, a filo­zófia, a képzőművészet — hangsúlyozottan — eszmei csődjét is. A művészeti for­radalmaknak mindig csak akkor volt — és van — lét­jogosultságuk, ha születő új, társadalmilag feltörekvő osz­tályok — azoknak eszméi, ideológiája — szolgálatába ál'anak. E tartalmilag meg­újhódott valóságtükrözés az­után megszüli a magánuk megfelelő kifejezési formát is, A burzsoá rendszerben a művészi forradalmak egy ha­nyatló osztály fejlődésellones Ideológiájának szócsövei. A művészi forradalom — a tartalombeli új ábrázolásá­nak híjával — szükségsze­rűen a forma területére kor­látozódik. így a huszadik század burzsoá művészete a forma forradalmainak válsá­gát éli át. Megmutatkozik ez mind az irodalomban, mind a képzőművészetben, mind a zenében. A verset értelmet­lenné váló szóhalmazzá puf­fasztják, a regény elemeire bomlik és nem regény többé. Joyce »Ulysses«-e, Prbust, Woolf és Gide munkái asszo­ciációk, kórhangulatok, mon­tázsok keveréke, felcserélt idősorrenddel és pszichoana­likus elemzessel. A burzsoá irodalom e for­mai forradalmában lép szín­re a 25 éves Mann 1901-ben -A Buddenbrook héz* című regényével, mint a polgárság kritikai realizmusénak utolsó nagy képviselője, ö is forra­dalmat csinál a maga mód­ján, — Buddenbrookban még kevésbé a formával — a tartalomban: az imperializá­lódó kapitalizmus leleplezésé­vel. Mann későbbi műveiben, a *Halál Velencében-, a Jó­zsef és testvérei«-ben, külö­nösen pedig a *Doktor Faus­tus»-ban formailag is ponto­san tükröztetni tudja a pol­gári rend válságát. Irónia és önirónia ez stílusának, ábrá­zolási módjának fő alkotó­eleme, mellyel nem jut ugyan el a szocializmus igenléséig, de eljut szükségszerűségének elismeréséig, az imperializ­mus válságának ábrázolásáig, e valóság megtagadásáig. S mit állít helyébe? A valósá­got. Mann pontosan bemu­tatja, hogyan tükröződik — milyen világképet hoz létre — az emberek fejében a vál­ságbajutott rend, ugyanakkor ezzel a szubjektív világgal szembeállítja a valóság ob­jektív elemeit. A szubjektív polgári tudat és az objektív imperialista valóság érintke­ző és egymástól eltérő pont­jainak összekapcsolásával tel­jes képet ad e polgári világ­ról. A valóság és a belőle kinövő tudat egysége és el­lentéte szüli a stílus, az áb­rázolásmód ironikus, öníró­nikus — Lukács szavával *játékos» — elemeit De ez sohasem válik nála formai elemmé, játékká. Mann szerette az életet: a Tonio Krőgerek igenlése élt benne; az a tudat, hogy a művésznek, a művészetnek sohasem szabad elszakadnia az élettől. A művész nem arisztokratízálódhat. Talán ezért kedvelte annyira — amint ez a nemrég a magyar olvasókhoz intézett leveléből kitűnik — Tonio Krőger alakját, melyet magáénak vallott a megalkotását követő több évtized után is. Ismert bennünket, magya­rokat is. Irodalmunkat nagy­ra becsülete: erről tanúsko­dik egy — Kosztolányi ha­gyatékában talált — levele. Ismerte Kosztolányit, Ba­bitsot, József Attilát, akiről nemrég levélben emlékezet t meg, Móriczot, Bartókot és Lukács Györgyöt. Többször járt Magyarországon. Alig múlt nyolcvan éves most, hogy meghalt. Az eu­rópai kultúra egyik vezér­alakját veszítettü el benne; az írót, a filozófust, a béke, a haladás világtekintélyű harcosát. • 1 < (papp)

Next

/
Thumbnails
Contents