Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-16 / 192. szám

Kedd, 1955. augusztus 16. 8 0ELM90YBR0RSZÍG „Most már megállapodik egy helyen" Aki saját kárán ianulia meg, hogy nem érdemes egyik üzemből a másikba vándorolni Hercegh Kálmán vízveze­tékszerelő ipari tanuló voit már fél esztendeje az Ép­szernél. Szerette volna kita­nulni a szakmát, de pajtásai­nak csábítása erősebb volt és más munkát keresett. Amint az utcákat rótta, mindunta­lan eszébe jutottak egyes, va­lami kalandot kereső iskola­társainak szavai: „Gyere ve­lünk vidékre, nem bánod meg*. Néhány nap múlva Dunán­túl felé vitte a vonat Her­cegh Kálmánt társaival együtt. Csakhamar vissza­jött, de már késő volt, nem mehetett vissza az Épszerhez, Igaz. nem is nagyon törte magát, hogy visszakerüljön. — Majd keresek magam­nak más munkát — gon­dolta. Az Űjszegedi Kender-Len­szövőgyárban, ahová felvé­teli* jelentkezett, segédmun­kásként alkalmazták. Több­féle munkát bíztak rá. Egyik­ben sem volt járatos, tanul­nia kellett, és ez keresetét is befolyásolta. Három hónapig valahogy csak rtúrta*, de azután ismét vidékre meni. A *jó ismerősök* megint se­gítettek neki, de csak a biz­tatásban, hogy Pesten jobb dolga lesz. A Fővárosi IX-es Ingatlankezelő Vállalathoz került. Itt is csak segédmun­kás lehetett a fiatalember. A szakmát itt sem sajátította el. Gondolt egyet és egy év után megint hazajött Sze­gedre. Egy teljes hónapig azon gondolkozott, hol ke­ressen állást. Szülei próbál­tak lelkére beszélni. Először nem hallgatott rájuk, azután mégiscsak megfogadta a ta­nácsot, és munka után né­zett. A következő állomása a Szegedi Vasöntöde volt. — Próbaidőre felvesszük — mondották neki a személy­zeti osztályon és az öntő­brigádba kapott beosztást. De ott sem maradt. Már a negyedik nap után kikérte munkakönyvét. Az ide-oda hányódást, ván­dorlást azért még nem elé­gelte meg. Pedig maga is látta már, hogy a felvételek­nél ferde szemmel néznek rá. A Tésztagyárba, ahova ez­után ment, úgy ajánlotta be a Kinizsi sportkör. Itt lisztet hordott, gyúrt, szitált, mért is aszerint, mikor melyik volt a sürgősebb munka. Olyan mindenesnek nézték. Ezért bízták meg ennyiféle mun­kával. Eleinte nem bánta a változatosságot, de azután azt szerette volna, ha komo­lyabb feladattal bíznák meg. Dehát, aki nem ismeri a munka folyamatát, azzal nem tehetnek ilyet. Innen is távozott. Kis idö múlva a Szegedi Kenderfonógyár sze­mélyzeti osztályán lapozgat­ták munkakönyvét. — Nagyon szereti változ­tatni a munkahelyét — ez volt a személyzeti előadó első szava Hercegh Kálmánhoz. Szégyenérzet fogta el és fogadkozott, hogy most már ez lesz az utolsó eset. Amint kilépett az iroda aj­taján, el is felejtette ígére­tét, mert a negyedik napon újra kezében volt munka­könyve. Tovább ment a Ve­gyesipari Javító Vállalathoz, innen tovább a Kéziszer­számgyárba, később az In­gatlankezelő segédmunkása lett. Azután újra Pestre, az Aszfalt Útépítőkhöz, majd a Fémipari és Finommechani­kai Javító Vállalathoz. Itt sokáig beszélgetett vele ez év januárjában Szekeres István, a vállalat diszpécsere. — Egyik munkahelyről ki­léptél, azután másik után néztél. Ebből csak neked származott károd — mondot­ta neki —. Más fiatalembe­rek a te helyedben szakmát tanulnak, te meg könnyel­műen a vízvezetékszerelést is otthagytad. Hatottak a szavak a fiú önérzetére. Egyre jobban látta és beismerte, hogy fö­löslegesen elfecsérelt két esz­tendőt — saját magának ár­tott. Ez idő alatt szakmun­kás lehetett volna belőle Hosszú hallgatás után Sze­keres István előtt is megis­mételte régebbi fogadalmát. *Most már megállapodok egy helyen*. A szerelőműhelyben ka­pott munkát, új volt ez is számára. De iparkodott. Csakhamar. Rátfai Pál mű­vezető javaslatára a nikkel­fürdőhöz tették. Egy idős szakmunkást kell itt helyet­tesítenie és a munka pontos­ságot követel. De Hercegh Kálmán elvégzi becsülettel. Jelenleg az átlaga 102 száza­lék. A sokszor elmondott ígéretét most is hangoztatja. Igaz, más értelmet adott már a kimondott szavaknak. — Nagyon megbántam, hogy könnyelműen cseleked­tem — mondja Hercegh Kál­mán — Segédmunkásként kell dolgoznom, mikor már szakma lehetne a kezemben. Itt ebben az üzemben tud­tam meg legjobban, milyen becsülete van egy szakmun­kásnak. Sokáig kell még dolgoznia, hogy más munkásokkal egyenlő jogok illessék meg Hercegh Kálmánt. Fiatal és egyáltalán nem késő, hogy megszerezze a dolgozók, az üzem vezetőinek megbecsülé­sét. Elindult már ezen az úton. Ez kitűnik szavából is. — Már sztahánovista is lehetnék és nagyon szégyen­lem a dolgot... Édesapám többször kapott már jutal­mat és munkahelyén annyi megbecsülésben. kedvez­ményben részesítik. — Magam akartam saját káromat — folytatja később. — Annyiszor megbántam már és most igazán ígérem, hogy abbahagyom a vándor­lást. Aratóünnepség a csorvai Kiss Imre Termelőszövetkezetben A csorvai Kiss Imre Terme­lőszövetkezet tagjai vasárnap egész napos arató-únnepségei tartottak, melyre meghívták a Szegedi Textilművek dolgozóit is. A Textilmüvek dolgozói kö­zül vasárnap délelőtt negyve­nen látogattak el a Kiss Imre Termelőszövetkezetbe, hogy részt vegyenek a tsz arató­ünnepségen. Az érkező üzemi dolgozókat a tagság nevében Krisztin Pál elvtárs, a tsz el­nöke köszöntötte. Üdvözlő be­szédében röviden ismertette azokat a kimagasló eredménye­ket, melyeket a szövetkezet megalakulása óta, s különösen az utóbbi években ért el. A lá­togató üzemi dolgozók különö­sen nagy tetszéssel hallgatták Krisztin elvtárs beszédét. A szövetkezet elnökének be­szédéből a vendégek megértet­ték: mezőgazdaságunk szocia­lista építésében, a munkás-pa­raszt baráti szövetség állandó erősítésében a Kiss Imre TSZ tagjaira mindig biztosan szá­míthatnak. A fogadást követő ünnepi gyűlésen a Textilmüvek üzemi dolgozói beszámoltak arról, ho­gyan készülnek alkotmányunk napjának méltó megünneplé­sére. Beszéltek a nagyszerű munkavállalásokról. Elmondot­ták, hogy az általuk gyártott fo­nál minőségének javításával 1,900 000 forint többlet jövede­lemhez jut államunk. A hulla­dék csökkentésével 42 és fél tonna pamutfonal anyagát ta­karítják meg, s ezzel egyidö­ben kilogrammonkint mintegy 14 fillérrel csökkentik a fonál előállításának önköltségét. A Szegedi Textilművek fia­tal diszistálnak segítségével a termelőszövetkezet fiataljai az ünnepi gyűlésen megalakítot­ták üzemi DISZ-szervezetüket. A DISZ-szervezet fontosságá­ról és segítő erejéről Acsádi Mihályné elvtársnö, a Textil­müvek DISZ-titkára beszélt. Ezután 14 szövetkezeti fiatal kérte felvételét az újonnan alakuló DlSZ-szervezetbe. DISZ-titkáruknak Lénárt An­talt választották meg. Az ün­nepi gyűlés után a Textilmű­vek kultúresoportja és zeneka­ra jól szórakoztatta az ünnep­ségen résztvevő szövetkezeti tagokat és a környékből össze­sereglett egyéni dolgozó pa­rasztokat. Búcsúzáskor a Textilművek | dolgozói a Kiss Imre TSZ tag­' jeit augusztus 20-ra, alkotmá­] nyunk napjára — a szívélyes : vendéglátás viszonzásául — meghívták üzemükbe, hogy is­mét együtt tölthessenek egy boldog napot. Az alkotmány-műszak sikerei a Textilművekben Teljesített ígéretek a Falemezgyárban A Szegedi Falemezgyárban a rostüzem és a lemezgyár dolgozóinak 96 százaléka tett vállalást alkotmányunk ün­nepére. Az alkotmány-mű­szakban eddig már többen szépen teljesítették fogadal­mukat. Dudás Ferenc prés­brigádja jól megszervezett munkával, a munkaidő ki­használásával 182 százalékot teljesített. A présbigádok egymás közötti versenyében még Lajkó Mihály 143 és Orovecz János 142 százalék­kal tűnik ki. A frizgépnél dolgozik Harkai Józsefné és brigádja. Ezt a nehéz és sok figyelmet igénylő munkát dolgozó társaival együtt kitűnően végzi el Harkainé és en­nek eredménye lett a 169 százalékos normateljesités. Ez a brigád a minőségi mun­káról sem feledkezik meg. gondosan ügyel arra, hogy nemcsak többet, de jót is ad­jon. Alkotmányunk tiszteletére Hő~ping A Tisza sírna tük­rére ránehezedik a sötétszürke éj. A hófehér terítékkel borított asztalok kö­rül ülő szegedi és pekingi emberek sze­me a fűzfák lámpa­fény-világitotta, alig rezzenő levele­it, a zöld lombokat, a hulló pihéket, s azt a rést figyeli, amelyen egyenesen a folyóra lehet lát­ni. Suhannak a gondolatok. A víz most közvetlenül a Körösi halászcsárda kerítésének tövét mossa a kellemes környezet még job­ban emeli a hangu­latot, a prímás Dankó-nótát húz, s a búcsú közelgő percei érzékennyé tennék még a ke­mény szíveket is. Hát még azokét, akik minden szép­ért igazért oly na­gyon tudnak lelke­sedni! S most el kell válnunk. A három nap úgy elszállt, rmint egy pilla­nat. Nehéz volt eljönni Sándorfal­váról, az ér.eklö­táncoló vidám kis régi nagy szegedi gyárban, a Kender­fonóban töltött órák, a Textilmüvek szép­ségei, az új bará­tok nyílt, őszinte szavai, tekintetük, ölelésük, kézszórí­tásaik nem marad­tak nyom nélkül sem a szegedi fonó­lányok, textilmér­nökök, kultúrmun­kások, sem pedig a kínai kulturális kül­döttség tagjainak szívében. Csend van. Há­rom nap emlékei tornyosulnak. Most a hegedű, a cimba­lom pihen. Evező­csapások hallatsza­nak, — fodrozódó csíkot hagy maga után egy ladik. A kínai vendégek a szegedi látogatásuk­ról készült fény­képeket nézegetik, „írják alá" — kérik végtelen kedvesség­gel szemükkel, mo­solyukkal, mozdu­lataikkal. Igen, még ezt utoljára. Előke­rül a régi Körösi vendégkönyv, — most mi kérjük őket, ékesítsék azt nevükkel a sok-sok ezer-bspí! külföldi aláírás között. Hár­mójuk közül a leg­alacsonyabb vendég veszi először kezé­be a könyvet. El­gondolkozik. A vas­tag könyv fölé néz és ceruzája végét forgatja fehér fogai között. Igen, ezek­ben a percekben az eltelt három nap után nem lehet akár­mit leírni. A kép­szavak egymás alá soraikoznak, — a tolmács magyarra fordítja az írotta­kat: „Sohasem fe­ledjük ezt a gyö­nyörű Tisza folyót és a partján élő szeretett barátain­kat. — Van-Szung­szen". Gyöngyöző bor a pohárban. Felállva magasra emeljük Nézünk egymásra mosolyogva, vég­tellen szeretettel. ,.Éljen a kínai—ma­gyar barátság. Él­jen Mao Ce-tung elvtárs, éljen Rákosi elvtárs". Egészsé­gükre iszunk. Ismét teli a pohár. Még­egyszer, — utol­jára. A küldöttség vezetője felemeli fe­jét„is .csillogó, sze­mekkel hangsúlyo­zottan mondja: „hö­ping": béke. Erre iszunk. Kan­péi — fenékig. S ebben a pillanatban elébem tárul egy kép: a Kreml gyö­nyürü termében a bársonyboritotta asztalon a szovjet és a kínai barátsági szerződést írják alá. Az asztal mö­götf Lenin szobra előtt Sztálin és Mao Ce-tung egymásnak nyújtják kezüket. A művész ezt a címet adta a képnek: „A béke nevében". Van-e erősebb pe­csét a világ legha­talmasabb népeinek barátságánál? Szin­te ujjong az ember lelke: béke lesz, bé­ke. Hő ping... Még egy ölelés. Aztán a ZISZ ajta­ja becsapódik, — Ir'tok, adja­tok hírt oiyan na­gyon messziről, hogy éltek, mit tesztek... Megígérték. Biz­tos eszükbe fogunk jutni, — az igaz barát nem felejt. M- I< Faragó Ferenc brigádja vál­lalta, hogy eddigi átlagtelje­sítményét tovább növeli s munkájának minőségét meg­javítja. Vállalásuknak eleget tettek, mert legutóbbi ered­ményük 167 százalék. Az üzem fiatal munkásai, a díszesek is kitűnő mun­kát Végeznek. A vágó DlSZ-brigád 159 százalékot ért el. A szakszervezeti bizottság a 130 százalékon felül telje­sítő dolgozókat dísztávirat­tal és virággal köszönti gé­peik mellett. Igen kedves je­lenet volt a műszak egyik napján az, mikor az üzemi napközi otthonból Wllhelm Juliké és Maróti Kálmánka, az MNDSZ-asszonyok fel­ügyeletével a gépeknél átnyújtották a legjobbaknak virágcsokor­ral együtt az üzem veze­tőségének dísztáviratát. Az üzemben kifüggesztett dicsőségtáblára naponként újabb dolgozók nevei kerül­nek. Az üzem vezetősége és a szakszervezet mindent megtesz, hogy az alkotmány­műszakban jól dolgozókat népszerűsítse. A gondosko­dás és figyelem még jobb munkára serkenti a Szegedi Falemezgyár dolgozóit és igyekszenek a műszakban felajánlásaikat túlteljesíteni. Barát János A Szegedi Textilművekben napról napra jobb eredmények születnek az alkotmány-mű­szakban. A gyürűsfonó üzem­részben a íonónők egymás után teljesítik fogadalmukat. Legszebb eredményt Gulyás Rózsa kétgépes fonó ért el, aki tervét 112.3 százalékra tel­jesítette. Hecker Margit ered­ménye 109.7 százalék. Szabó Gizella is szépen dolgozik az alkotmány-műszakban, ö a ter­vét 1088 százalékra teljesíti. A gyűrűsfonódában még sokan követik ezeknek a dolgozóknak a példáját és napi eredményü­ket mindig túlszárnyalják. A legújabb módszereket alkal­mazzák munkájuk során és ezért tudnak mindig magasabb termelésj eredményt elérni. Az előfonó üzemrészben is vannak kimagasló eredmények. Bugyi Mária 108.6, Zombori Lászlóné 110.5 százalékos tere­teljesítése is erről tanúskodik. A nyújtón, ahol már legtöbben az Arisztov-fonásj eljárással dolgoznak, egyre emelkedik a teljesítményszázalék, — Pető Viktória, aki elismerten jól dolgozik, az új eljárás beveze­tése óta 110 százalékot teljesít. Palásti Júlia a második legjobb és tervteljesítése 106.8 száza­lék. A Textilművekben a legjobb dolgozókat munkahelyeiken vi­rágcsokorral köszönti az üzemi bizottság, lakásukon pedig üd­vözlő levelekkel. így serkentik a még jobb eredmények eléré­sére. Eredményes munka a Ruházati Boltnál örömmel jelentjük, hogy a Szegedi Ruházati Bolt a má­sodik negyedévi értékelés alap­ján ismét élüzem lett. Vállala­tunk jelenleg harmadízben nyerte el egymás után ezt a kitüntetést. Az eredmények el­érésénél nagy lendületet adott dolgozóinknak, hogy csatlakoz­tunk a 20 budapesti üzem ver­senyfelhívásához és olyan ver­senypontokat dolgoztunk ki, amelyek elősegítették a fo­gyasztók jobb ellátását és vál­lalatunk jó munkáját. Augusztus 9-én ünnepi érte­kezletet tartottunk, ahol min­den egyes dolgozónk ígéretet ' tett, hogy az alkotmány-műszak alatt is becsületesen helytáll a munkában. A vállalásokban az önköltség csökkentése és a szocialista kereskedelem to­vábbfejlesztése szerepel. Az ígéreteket dolgozóink igyekez­nek teljesíteni. Sárvári Mihály É iizemavató ünnepségei tarlónak a Szegedi Kertészet dolgozói Virágdíszbe öltözött szom­baton az űjszegedi Liget ven­déglő emeleti terme. Meglát­szott rajta, hogy a Szegedi Kertészet dolgozói ünnepel­tek; első ízben nyerték el az élüzem címet. A város- és községgazdál­kodási miniszter nevében Szabó József elvtárs üdvö­zölte a vállalat dolgozóit. Be­szélt az elért szép eredmé­nyekről és ismertette a ker­tészet fejlődése előtt lévő ha­talmas lehetőségeket. Az oklevél átnyújtása után átadta a minisztérium pénz­jutalmát Koha Róbertnénak, a vállalat vezetőjének, Brusz Pálnak, a vállalat főkönyve­lőjének és Dobó István mű­szaki vezetőnek jó munkájuk elismeréséül. A városi párt-végrehajtó­bizottság jókívánságait Hé­vízi János elvtárs tolmácsolta. Az ünnepségen pénzjutal­makat kapott a vállalat 28 dolgozója, köztük Brunner János is, aki már 25 éve van a kertészetnél. A megjutalmazottak közül többen újabb felajánlásokat tettek augusztus 20 köszönté­sére. Berenc Ferenc, a szapo­rító brigád vezetője például vállalta, hogy terven felül ezer rózsa dugványt elültet­nek augusztus 20-ig. Végetért a népművelési tanfolyam Szegeden A szegedi Postás Kultúr­otthonban pénteken délelőtt különös társaság gyülekezett ögsze. Mindenféle görögös tarka jelmezekben körülülték az udvaron elhelyezett asz­talt, s figyelték, amint Ti­szai József, a szegedi Nem­zeti Színház művésze kellő magyarázatokkal maszkíroz­za Nagy Istvánt, a forrás­kúti kultúrotthon igazgató­ját. Kik voltak ezek és mit kerestek itt? Ezen a napon vizsgázott a szegedi kéthetes népművelési tanfolyam színjátszó részlege. Vizsgájuk a Szentivánéji álom egyik — két hét alatt betanult — jelenetének be­mutatója volt. Nagy György, a kecskeméti színház rende­zője irányította munkájukat és magyarázta munka köz­ben a színjátszás kérdéseit. A bemutató — amelyen a Szegeden tartózkodó kínai küldöttség tagjai: Csen Csia­pin. Van Szung-szan és Cou Hszin-jin is megjelentek — sikerrel végződött, örültek színjátszó ^ tanfolyam részvevői, akik d megye kü­lönböző részeiből gyülekez­tek erre a tanfolyamra: pél­dául Körösi Ida a hódmező­vásárhelyi DlSZ-kultúrcso­porttól, Judik Ilona a szen­tesi, kultúrháztól, vagy Adám Zsuzsanna óvónő Baksról. De nemcsak Csongrád megyéből, hanem Békés és Bács-Kis­kun megyéből is vettek részt a tanfolyamon, hiszen a há­rom megye tanácsának nép­művelési osztálya közösen rendezte ezt a tanfolyamot itt Szegeden, mintegy 30 ezer forintos költséggel és körül­belül tízezer forint megtaka­rítással. Egyébként három tagozatra oszlott ez az alap­fokú tanfolyam: a színjátszó­kon kívül bábosok és népze­nével foglalkozók Is résztvet­tek rajta. A bábosok, hason­lóan a színjátszókhoz, egy­egy darab betanulása kap­csán foglalkoztak a szakmai kérdésekkel. A népzenei ta­gozat hallgatói egyaránt ré­szesültek elméleti és gyakor­lati oktatásban. Legérdeke­sphh talán a kéthetes tanuk mányaik során az a kétna­pos gyűjtés volt, amelyen — Apátfalván, Tápén, Kiskun­dorozsmán és Sándorfalván — 55 pásztor- és betyárdaít, 14 gyermekdalt gyűjtöttek össze, közöttük mintegy 7—8 ismeretlent. A tanfolyam vezetője, Waldmann József elvtárs el­mondta, hogy a népzenei ta­gozat részvevői gyűjtéséből származó népdalokból néhá­nyat a „Daloló Csongrád megye* című kiadványban közölni szeretnének majd. fc'z a kiadvány a megye mintegy 23 helységéből gyűjtött 400 népdal 150 legszebbikét tar­talmazná. Pénteken este a tanfolyam 68 részvevője búcsúestet rendezett. Másnap azután — sz utolsó délelőtti bemutatók és vizsgák után — melyen ugyancsak megjelent a kínai küldöttség — a tanfolyam véget ért és a részvevők ha­zautaztak, hogy még ered­ményesebben dolgozzanak a tömegek kulturális életének

Next

/
Thumbnails
Contents