Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-11 / 188. szám

DELMOGYRRORSZflG Csütörtök, 1955. augusztus 11. KÖNYVEK MIKROFILMEN Látogatás az Egyetemi Könyvtárban Ritka könyvpéldányok sok gondot okoztak mindig a tudo-' mányok művelőinek. A könyv-1 tárak úgy óvták ezeket, minta kincset. Es valóban: nyelven)­lékek, első vagy egyetlen pél­te'nyok gyakran felbecsülhetett Twi értékűek. Lexikon lim méteren Ez a gond egy ideje már megszűnt. Pontosabbat,: a mi­krofilmre való fényképezés be­vezetése óta. Az ériékes, ritka könyv vagy Íolyóiratp4klányo­, kat laponként filmszalagra Fényképezik és a könyv vagy folyóirat tetszés szerinti idő­ben és helyen, az erre a célra szolgáló készüléken kftnnyedén leolvasható. A módszer már nem új, de jól bevált. Egyre népszerűbbé válik ez az eljá­rás a tudományos munkások szolgálatában. Magyar tudós ritka külföldi könyvre vágyik — az eset most már egyszerű. Levél Moszkvába. Londonba vagy Berlinbe, és rövid időn belül itt van a könyv — filmen. Az eljárás még csak költségesnek som nevezhető — a könyv egy oldalának „fényképe" magyar pénzben körülbelül 7 és fél fii­lésbe kerül. Egy 500 oldalas, vaskos kötet — például egy lexikon — tíz méter hosszú­ságú filmszalagon hozzávető­legesen 40 forintba kerül A Icclvasás sem bonyolult. Ügy­nevezett mikrofilm-olvasón tör­ténik. Ilyen jelenleg három van az országban: Debrecenben, a budapesti Széchenyi és a sze­gedi Egyetemi Könyvtárban. Ax olrasóké»*/llék Elmentünk az Egyetemi Könyvtárba, hogy kissé szem­ügyre vegyük ezt a készüléket, és megtudjuk, mi az eljárás lé­nyege. Kis szobában, gondosan letakarva rejtőzik a titokzatos gép.Varró Antal elvtárs, a gép kezelője ismertet meg vele kö­zelebbről. A készülék francia gyártmá­nyú és — legalább is nálunk — elég ritka még. Persze ez az akadály nem elháríthatatlan. Végső esetben még házilag is találhatunk megoldást — meg­felel a leolvasás céljaira az egyszerű 130 forintos diapozi­tív vetítőkészülék is. Csak­hogy ebben az esetben a kí­vánt szöveget a falon olvas­hatjuk el. A készülék 1948 óta képezi az Egyetemi Könyvtár tulajdo­nát Havonta átlagban 20-30­an látogatják — „olvasni". A TUDOMÁNY VI HÁGÁBÓL Az Ismeretterjesztő Társulat természettudományi szolgálata A. hangrögzítés új módja : a magnetofon Mór 1888-ban' egy mű­szaki lapban felvetették a mágneses hangrögzítés lehe­| tőségének gondolatát, de gya­korlati eredményt csak egy évtizeddel később a dán Wal­demar Poulsen ért el. Talál­mányát az 1900-as párizsi Vi­lágkiállításon mutatta be. Poulsen telegraphonja lénye Hcksch Ágnes egyetemi lektor li! ! Liebmann Bé'a (elvétele Külföldön már sokkal népsze­rűbb az eljárás. A moszkvai Lenin Könyvtárban például kü­lön erre a célra hatalmas terem és sok-sok készülék áll az ér­deklődők szolgálatába — akik leginkább orvosok, történészek, jogászok, és egyéb munkásai a tudományos életnek, Mire Jó ao autóreflektor? Közelebbről szemügyre vesz­szük a készüléket — még ol­vasunk is rajta — és megálla­píthatjuk, hogy szerkezete, ke­zelése egyaránt egyszerű. Közönséges 1:3.5 fényké­pező-lencsével működik, ötven­szeres nagyítást produkál. A magyarországi készülékek­kel egy időben baj volt. Égő­hiányban szenvedtek, és az ér­nék áramkörében mikrofont kapcsoltak. A rézhenger for­gatásakor a rácsévélt acélhu­zal előtt egyenletes sebesség­gel haladt el a hangrögzítést végző elektromágnes. A mik­rofonra beszélve a hangrezgé­sek ütemében változó erős­ségű mikrofonárammal táp­lált elektromágnes különböző gében egy rézhengerre egyen-1 mértékben mágnesezte a réz­letes menetemelkedéssel fel— hengeren lévő acélhuzal csévélt acélhuzal. Az acélhu- egyes részeit. A hangrezgé­zal előtt olyan elektromág- sek tehát a különböző mét­nes van elhelyezve, amely- i tékű magnesezettség formájá­280 éves a greemvichi csillagvizsgáló ban nem hagyta annyiban a dolgot. Addig kísérletezett,, amíg rájött, hogy kis átalakí­tással használható a készülék­ben az egyszerű autóreílektor­égö is. 'Azóta a leolvasók tel­jes rendben, folyamatosan mű­ködnek. Megtudjuk még azt is, hogy az Egyetemi Könyvtár eddigi fényképezéssel nem íoglalko-| z-ott — azonban már folyamat­ban van a laboratórium felállí­tása, s remélhetőleg hamarosan be is fejeződik. Könyvek mikrofilmre való fényképezése a tudományos kutatómunka szempontjából igen nagy jelentőségű — szinte nélkülözhetetlen módszer. Cél­szerű lenne tehát további nép­szerűsítése érdekében Magyar­re a célra egyedül használatos j országon is gyártani a mikro­francia égők nem voltak besze- film-olvasót. rezhetők. A gép kezelője azon-1 Sombor András Arany János kézirataira bukkantak a Magyar Tudományos Akadémia pincéjében A Magyar Tudományos Aka­démia épületét ért háborús ká­rok helyreállítása sorén- 1949­ben az egyik beomlott pincében az 1850—1880-as évekből szár­mazó hatalmas iratanyagbt ta­láltak. Legnagyobb része, mint­egy 17 ezer irat 'Arany János főtitkári munkásságával kap­csolatos, közülük 4100 a nagy magyar költő kezeírása. Az em­lékek között vannak fogalmaz­ványok, hivatali levelek, jelen­tések, ajánlások, bírálatok ki­adatlan pályamüvekről, leve­lek. Több mint 300 sajátkezüleg írt jegyzőkönyvét is megtalál­ták, amelyeket az Akadémia teljes- és osztályüléseiről ké­szített. A talált gazdag anyagot öt­éül gondos munkával rendezték az Akadémia könyvtárában. A legjelentősebb emlékeket könyvalakban közzéteszik. SZERDÁN reggel országszerte megkezdték az ötödik Békeköl­csön kötvényeinek szétosztását. Mint ismeretes. 1954 szeptem­berében kétmillió 684 ezren jegyeztek államkölcsönt. A köt­vények hatalmas tömegének szétosztása 10 nap alatt bonyo­lódik le. Augusztus 20-ig, az alkotmány ünnepéig valameny­nyi kölcsönjegyzönek meg kell kapnia kötvényeit. ; 1765-ben alapították Anglia legelső tudományos intézetét, a greenwichi csillagvizsgá­lót. Az első pillanatra külö­nösnek tűnik, hogy a legelső­ül alapított tudományos in­tézet egy csillagvizsgáló. A csillagászat gyakorlati alkal­mazásairól aránylag kevesen tudnak és gyakran szokták a csillagászatot olyan tudo­mányként említeni, amely nem nyer semmiféle gyakor­lati alkalmazást. Pedig a greenwichi csillagvizsgáló1 története egészen mást bizo­nyít. Amerika felfedezése előtt a kereskedelmi hajózás lénye­gében csak a Földközi-ten­gerre és az Atlanti-óceán európai partjaira szorítkozott. A hajók kikötőről kikötőre haladtak és így végzetesen eltévedni a partok mentén nem lelhetett A felfedezések során egyre több hajó indult neki a nyílt tengernek s csak­hamar felmerült annak szük­ségessége. hogy a hajók a nyílt tengeren is meg tudják állapítani helyzetüket. A használatos módszerek meg­bízhatatlannak bizonyultak. Nem ritkán az történt ugyan­is, hogy a hajó 4—500 km tá­volságra volt a becsült hely­től. Ez gyakran a hajó pusz­tulásához vezetett. Éppen ezért magas összegű pályadíjak kitűzésével szor­galmazták egy olyan megbíz­ható módszer kidolgozását, amelynek segítségével hely­meghatározásokat lehet vé­gezni a nyílt tengeren, ahol a tájékozódáshoz nem áll más zetének ismeretében, az ál­tala ajánlott módszerrel a helymeghatározások elvégez­hetők. A király a módszert Flamsteed híres csillagásszal felülvizsgáltatta. Flamsteed jelentése az eljárást elvileg helyeselte, csak a sok fárad­sággal járó csillagtérképek összeállítása miatt nem java­solta annak gyakorlati kivi­telét. Ennek ellenére azonnal megalapították a greenwichi obszervatóriumot, amelynek fő feladatául éppen a tengeri helymeghatározások elvégzé­séhez szükséges csillagtérké­pek összeállítását tűzték ki. Az obszervatórium első ve­zetőjévé, a „király csillagá­szává" Flamsteedet nevezték ki, aki magakészítette eszkö­zökkel. nagy nehézségekkel küzködve 13 éven át 20 000 megfigyelést eszközölt a csil­lagok pontos helyének meg­határozására. A greenwichi csillagvizs­gáló számos na^jelentöségű megfigyelése közül fentebb említett munkája, az úgyneve­vezett állócsillagoknak, a Napnak, a Holdnak és a boly­gók helyzetének meghatáro­zása nevezhető a legalapve­tőbbnek. Ugyanis a hajóknak és repülőgépeknek csillagá­szati úton történő tájékozó­dása. a csillagászati navigá­ció ma sem idejét multa eljá­rás. Bár az új navigációs el­járások. a csillagászati eljá­rásoknál nagyobb pontosságot érnek el. a rádióhullámok felhasználásával. Az igen egy­szerű műszerekkel elvégez­hető csillagászati navigáció a rendelkezésre, mint a csil- i azonban ma is nélkülözhetet­lagos ég, vagy a Nap. A ha­gyomány szerint egy isme­retlen nevű francia bejelen­tette II. Károly angol király­nak. hogy a Hold mozgásá­nak és az állócsillagok hely­len tartalékeljárást jelent, melynek ismerete bizonyos esetekben életkérdés lehet a hajós, vagy a repülő - szá­mára. l Szöllősy László A stirü viharok egyike bekergetett a holt Tisza melletti tanyába. Utoljára a tíz év előtti légitámadásos estéken jártam erre, gondolván, hogy a zúgó nádas jobban megvéd a hatált­hozó repülőktől, mint a téglából, kő­(Vihar utdít fényt. A csattanósba belerázkódik a Elnézem őket: valamikor szép pár le­ház, a zsákok mellett az asszony ke- hettek volna, de szétriasztotta nagy vekből épült város. Az egyik ilyen félel- resztet vet magára, s néhány pillanatra akarásukat az a néhány hold, amit a metringató este egy parasztszekérre ka- behunyja hozzá a szemét is. Nagyivós hagyótt a lányára, a mostani paszkodtam fel. ami kivitt egészen — Nem ér az semmit, Balláné, — Ballánéra. Pali bácsi meg egyedül ma­Gyála alá, ahol a meleg földön etszen- mondja kis idő múlva az öreg — in- radt, ha magához vette is ehalt öccse deredtem én is. akár a többiek, akik kább rántsa be jobban az ajtót! egyetlen lányát, aki korán árvaságra szintén a kocsival jötlek. Csillagtalan Az asszony félig fölemelkedik a maga jutott, s akit úgy nevelt, mint a tulaj­éjjel ébredtem fel, kérdő hangomra alá húzott kosarakról, de én megelő- don véréből valót, senki nem felelt, mert gazduramék zöm: beljebb rántom az ajtót és eléje — De büdös ez a pipa! Miért nem jottfelejtettekA fénytelen város felé dobok egy rossz zsákot, hogy fölfogja cigaretlizik inkább? — böki meg Bal- dig én nem vágtam egy haszasuhin­„ .. J „ „ - - - „M . Jj * n.. . . JL t. . - X : i T~) . .1 I 1 .'. ,11 n 1/7 r / P/> #7 7 /7/fl P 71 n/T rl 1 71 r/7„ 7- — -I r ri •! 117 71 #• s ideges ujjakkal igazgatja álla alatt a fejkendőt. — Nem a mienk?! — csodálkozik az öreg. — Hát kié? Kire bízták itt a jó­szágot, a váci püspökre vagy énrám, Tnpogi Pálra? — emeli föl érdes hang­ját az összegömbölyödött asszony felé. s úgy kihúzza magát, mint sorozáskor a legények. — Maguk csak nevelik, aztán fuccs! — erősködik Balláné. — Mink neveljük, az igaz — veszi el a szót az öreg elől Piri —, de sokan látjuk hasznát, ahogy a búzából is, pe­jövet a síró nádas mellett lévő tanyá- a becsorgó vizet. Balláné rámnéz, s láné az öreget, ból valaki utánam uszította a kutyákat, mintha érezné, hogy én is az öreg — Büdös, mert nem ég. Elázott a ahogy a sövénykerltés végéhez értem: nézetén vagyok, egyenesen a szemembe gyufám, s ez a lány meg kiszaladt, és én dobogó szívvel szaladtam attól a tanyától, ahol most menedéket kere­sek a vihar elől. Ez az emlék elevenült föl bennem, amíg a hosszú gyümöl­csösön át elértem a tanyában a legelső ajtót, amit szinte föltéptem a nagy igyekezetben. mondja: W ánykoromban Is volt kend. hogy kértem volna töle —, szaporázza ilyen hitetlen Pali bácsi a szót, s tovább szipákolja Azért nem kellett gyökérpipáját. Kint egyenletes zuho­senkinek még a maga kenyerén se. gással esik, mintha sosem akarna meg­— Ilyen hát. De most kellek a téesz- állni. A víz cuppogósra dagasztotta a csének —, s legényes mozdulattal két- földet, szinte beleragad a menyecske felé böki dús bajszát az ujjával. — lába, aki tető alá terelte a jószágokat, -— Jónapot mindenkinek! — köszönök Maguk de sokra mentek a Nagyivós amíg mi hárman száraz helyen ültünk. és gyorsan behúzom utánam az ajtót, nehogy odacsaljam a villámot, mert észrevettem, hogy a léghuzat fölemelte a belső szobában az ajtófüggönyt. — Jónapot. Kerüljön beljebb! — Vince földjén! Annyijuk van, mint az — Gyere már be, Piri! — kiált az örökség idején. Se kutyájuk, se macs- öreg, amint meghallja kívülről a kan­kájuk. Csak a nemakaromság tartja nák, köcsögök zörgését, egyenesbe a gerincüket. Ha most he _ Végzek már, — kiáltja vissza, s nem küldi az eső. hát el is felejtette af,ban a pillanatban nagyot huppan az tást se, mégis a padláson szárad már a részem. fj alláné zavarában a kosarában motozi egy félig-züld almába ha­rap, s azt majszolva sopánkodik, hogy az eső miatt most jött étel nélkül ma­rad az ura. akinek ráadásul megrán­dult a dereka a hordásban, s most ott állnak félig betakaritatlanul. En. mint „idegen", nem szólok a beszédjükbe, várom, hogy a szó kiegyenesedjék, mint a megdőlt búzakalász. — Apám, — mondja egy kis idö múlva a lány — csöndesedik már, nem bánnám, ha elindulna az ebédért. Kér­jen most többet, mert vendégeink van­mondja egy menyecskeformájú nagy- volna, hogy élünk. Pedig én nem ha- eigtí a ievetett gumikabát. s belép. nak ~ teszi hozzá halkabban, hogy lány. s azzal engem eltolva az ajtóból, ragszom. kilibben az esőre, csakúgy úszik utána Pali bácsi utolsó szavait elnyomta a nagy gumiköpeny, amit sebtiben ma- az újabb égzengés. A nagy világosság gára dobott. hármunk közé ült egy pillanatig. A Ne menj Piri. várj, míg csöndese- dermedt csöndbe behallatszott a kacsák dik! — kiált utána egy jó hatvanas hápogása, a csirkék csipogása, s egy bácsi félig fölemelkedve a ládafiáról, ahol már nekikészülődött a pipagyúj­táshoz. — Beszélhet is ennek az ember zsörtölődik az öreg, s hajlott hátát nekitámasztja újra a falnak. — Istenkísértés ilyen időben, amit ez a lány csinál —, sóhajtja mögöttem valaki, akit a zsákok mellett eddig nem ijedt üsző bőgése, s aztán: durr! — Közel csapott le — töri meg a beállott csöndet Pali bácsi, s békülé­keny hanghordozását inkább Banáné­nak szánta, aki kászálódik a zsákok mellől, hogy átüljön a sarokba az öreg mellé, a ládára. Lassan megindul köz­tük a beszélgetés, de olyan halkra fog­Kartonruháján itt-ott térképet rajzolt a köpenyen becsorgott eső. A homloká­ról apró vizgyongyök guruigálnak az álla alá. — Besíműlt — mondja kurtán, s agyonázott, tarka tollcsomót dob a zsá­kok elé. A koppanásra lettem figyel­mes. s közelebb hajolva látom, hogy döglött kiscsirkék. Kérdő tekintetemre inkább magának mondja: — Agyonverte az eső. Balláné ne hallja. — Hát nem itthon főztök, Piri? Vagy talán rossz a kémény? — kérdi Bal­láné, mint aki nem jól hallott az előbb. — Nem rossz a kémény, csak dolog­időben a téeszcsé nagytanyáján főznek mindnyájunknak — jeleli a lánya he­lyett az öreg, aki nagypipázva megin­dult. de még az ajtóból visszaszól Bal­lánénak: No majd megnézzük azt a félig vettem észre. Kint nagyot villámlott, s ják a szavakat, hogy az öSsZejiiggése­rövid csattanás követi, o kísérteties ket alig tudom egymás mellé illeszteni. — Már megint? — kérdi Pali bácsi, sikerült behordást, reggel^ úgyis arra s megcsóválja' a bozontos fejét. von dolgom -—, s ezzel kilépett a még —' Nem a maguké, mit sajnálják! sűrűn, szemerkélő esőbe. — kotyog a rövid mondatokba Balláné - LODI FERENC ­ban, maradandó alakban rög­zítődnek az acélhuzalon. Le­játszáskor a mikrofon helyére fejhallgatót kellett kapcsolni; Ha a felvétellel azonos mó­don forgatták lejátszáskor a hengert, és az elektronmág­nest is a felvételnél alkalma­zott sebességgel mozgatták az acélhuzal előtt, a fejhallgató­ban hallható lett a felvétel-i kor a mikrofonba mondott szöveg. Ez a hangrögzítő módszer azonban még nem volt alkalmas komolyabb igé­nyek kielégítésére, mert nagy volt a visszajátszott hang tor­zulása. Plleumer feltalálta 1927-ben a ma is használatos magnetofonszalagot. A szalag acetilcellulóze alapanyagába egyenletes elosztásban van beágyazva a mágnesezhető vasoxidréteg. Az AEG az 1935-ös berlini rádiókiállítá­son mutatott be először ehhez a szalaghoz szerkesztett olyan, űj hangrögzítő készüléket, amelynek hangminősége már a mai követelményeknek ls megfelelt. A hangrögzítés elve ennél a készüléknél is azonos az előzőkben leírttal, de egyszerű acéldrót helyett a magnetofon-szalagot hasz­nálják. Ez a szalag a mozifil­mekhez hasonlóan orsóra van feltekercselve és hangfelvé­telkor üres orsóra csavarodva halad el a felvevő fej elektro­mágnese előtt, miközben egy­mást követő részei a hang­rezgések rezgésüteménele megfelelően különbözőkép­pen — erősebben vagy gyen­gébben — mágneseződik. A szalagon ilyen módon rögzí­tett hangot a hangfelvételi el­járás megfordításával a be­épített elektromágnes — az úgynevezett lejátszófej — se­gítségével újra elektromos rezgésekké alakíthatjuk visz>. sza és egyszerű elektroncsö­ves erősítpkészulék és hang­szóró segítségével tehetjük fülünk számára ismét hallha­tóvá. A mágneses hangrögzí­tést végző készüléket nevez­zük magnetofonnak. A magnetofon egészeit mély és magas hangok rögzí­tésére egyaránt képes. A' hang minőségét nagymérték­ben javította a szalagnak magasfrekvenciájú váltó­árammal táplált tekerccsel történő előmágnesezése. A szalagra rögzített hang mi­nősége igen sok lejátszás után sem romlik. A szalagon a hang felvétele nem okoz maradandó mechanikai válto­zást és a rögzített hang az úgynevezett törlőfejjel le is törölhető. A törlés által a szalag eredeti állapotába ke­rül és alkalmas lesz új hang­felvételre. A magnetofon alkal­m az 333 ma már igen sok­rétű. A rádióadások tekinté­lyes része — különösen a ri­portok és hangjátékok — magnetofon közbeiktatásával bonyolódik le. Mivel ez a megoldás nem köti a műsor felvételét az előadóművészek idejéhez, lehetővé vált a sza­badabb műsortervezés. Ennek a közvetítési módnak másik előnye az, hogy a hangfelvé­tel ellenőrizhető és a szala­gon minden hiba javítható. A filmtechnikában a magneto­fon segít a hangfelvételeknél, a szinkronizálásnál. A han­gos amatőr keskenyfilm pedijr kizárólag ezzel a megoldással volt megvalósítható. Ma már a mikróbarázdás hanglemeze­ket is magnetofon közbeikta­tásával készítik. Az irodai munka megkönnyítésére mint diktafont használják. Az ip­szofonnak nevezett magneto­fon telefonüzeneteket vesz fel és ad le az előfizető távollé­tében. Gyakran használják ankéteken. konferenciákon elhangzott beszédek rögzíté­sére. de használják a tudo­mányos élet sok területén is; például a beszédhibák pontos megállapításánál, tájszólások elemzésénél, stb. Az űj magyar magnetofo­nok ls elindultak a gyárak­ból, hogy segítsék minden­napi munkánkat Dr. Klonga Miklós t

Next

/
Thumbnails
Contents