Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-05 / 183. szám

V/MG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEKJ AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 183. szám | Ara: 50 fillér Péntek, 1955. augusztus 5. MAI SZAMCNKBÖLt MEGNYÍLT LONDONBAN AZ ATOMTUDÓSOK ÉRTEKEZLETE (2. oldal) A MINISZTERTANÁCS HATAROZATA A NEMESÍTETT VETÖMAGCSERE­AKCIÖRÖL (2. oldal) LÁTOGATÁS A PARIKAFELDOLGOZO VÁLLALATNÁL (3. oldal) r Alkalmazzuk a korszerű gyártási eljárásokat A műszaki kultúra, a korszerű technika gyakor­latban való megvalósítása az üzemekben feltétlenül több és gazdaságosabb munkához vezet. Az új tech­nika alkalmazása, a gyártási technológia fejlesztése egyik legalapvetőbb, legfontosabb segítője a termelé­kenység növelésének, az önköltség csökkentésének, az anyaggal való takarékosságnak és a minőség javítá­sának. A gyártási technológiának nagy a szerepe ab­ban, hogy az üzemek egyre korszerűbben termeljenek. Szeged gyáraiban is jelentősek azok az eredmé­nyek, amelyeket az utóbbi években a gyártási tech­nológia fejlesztésénél elértünk. A Szegedi Kéziszer­számárugyárban a technológiai osztály kidolgozta a hidcgsajtolás módszerét a fogóknál és így a termelé­kenység hatszorosan emelkedett. A hidegsajtolási el­járást Tárkár.y Imre műszaki dolgozó újítása segítsé­gével kiterjesztette a metszőolló megmunkálási folya­matára is. A Szegedi Textilművekben a technológiai osztály — Bodó Zoltán főtechnológus vezetésével — a szovjet Arisztov-féle fonási eljárás helyileg legjobban alkalmazható formáját munkálta ki. A nyújtógépek közül 14 már Arisztov-módszerrel dolgozik, s így je­lentősen javult a fonál minősége. Az Újszegedi Ken­der-Lenszövő technológiai osztálya gondos körültekin­téssel meghatározta a cérnázó üzemrészben a napon­kénti műszaki ellenőrzés rendszerét. Ennek keretében a művezetők naponként tudják, hogy a gépek zavar­talan üzemeltetéséért, kapacitásuk jó kihasználásáért milyen ellenőrzést kell végezniök. Számos példát le­hetne arra is említeni, hogy városunk üzemeiben az újítók, bátran alkalmazva a korszerű technikát, előre­vitték a termelést, a termelékenység növelését, az ön­költség csökkentését. Nem mondható azonbap el — a kétségtelen ered­mények ellenére sem —, hogy Szeged üzemeiben ki­elégítő, a követelményeknek megfelelő az új technika, a kórszerű gyártási eljárások alkalmazása. Sőt: egyes területeken jelentős az elmaradás. Kevés az olyan üzem, ahol az új technika, a haladó gyártási eljárás valamennyi adott lehetőségét kihasználták. Pedig a termelékenység növelésének éppen a technika alkal­mazása a" fő módszere. Van olyan jelenség is, hogy makacsul ragaszkodnak a régihez, félnek az újtól, amelynek' a győzelemre juttatása kétségtelenül nem egyszer nem könnyű dolog. A haladó technika alkal­mazásáért le kell győzni a maradiságot, s azt a hely­telen szemléletet: -ha eddig jó volt, ahogyan csinál­tuk, jó lesz ezután is«. A jobb gyártási eljárások al­kalmazásához az is kell, hogy a technológusok, mű­szakiak szüntelenül tovább haladjanak előre a mű­szaki kultúra megismeresének útján. Igaz, hogy a gyártási eljárás tökéletesítéséhez kisebb-nagyobb ösz­szegű pénz is kell. Egyik-másik üzemben azzal érvel­nek, hogy nincs anyagi eszköz az új technika alkal­mazásához. A valóság ezzel kapcsolatban: a kormány lehetővé tette, hogy a gyártási eljárást tökéletesítő és a két év alatt megtérülő beruházásokat a Magyar Nemzeti Banktól igényelt hitelből meg lehet valósi­tani. A hiba az, hogy az üzemek vezetői közül nagyon kevesen éltek ezzel a lehetőséggel. Itt kell megmon­dani azt is, hogy jónéhány esetben a gyártási eljá­rás korszerűsítését -házilag", saját erőből is meg tud­ják valósítani a gyárakban. A gyártási eljárások fejlesztése elsősorben a tech­nológusok feladata. Az ő munkájuk igen fontos és megbecsült. Az üzemekben, ahol a technológiai osz­tályok napról napra munkálkodnak a gyártási eljá­rás tökéletesítésén, nem maradnak el az eredmények, s előbb-utóbb gyümölcsöznek. Bátran állíthatjuk, hogv minden szegedi üzemben is van mód és lehetőség a korszerűbb gyártási eljárások alkalmazására. A Tex­tilművekben és az Újszegedi Kender-Lenszövőben — ahol jól dolgozik a technológiai osztály, s nem egy eredményt értek el — most jobb eljárások kidolgozá­sát végzik az egyes munkafolyamatoknál. Azt is bizo­nyítja ez, hogy a haladás, a műszaki kultúra fejlő­dése mindig hoz újat. Olyan újat, amely elveti a régit, hogy jobbá váljon a munka, amely alapja a további anyagi és kulturális előrehaladásnak. Az a feladat áll a technológusok előtt, hogy bátran és merészen te­vékenykedjenek a haladó eljárás győzelemre segíté­séért, a bevált módszerek alkalmazásáért, újak ki­dolgozásáért. A korszerű eljárások alkalmazását tel­jes erővel kell segítenie az üzemek pártbizottságai­nak, pártszervezeteinek, igazgatóinak és műszaki dol­gozóinak. Az üzemek munkásai javaslataikkal to­vábbra is — éppúgy, mint eddig — nagyban hozzá­járulhatnak a több, gazdaságosabb munkához. A jobb technika alkalmazása szép feladatot ró az újítókra, sztahanovistákra. Az igazi technológus, műszaki dol­gozó pedig segít a munkásnak — segítenie is kell — abban, hogy megismerje az új eljárást, megértse an­nak fontosságát, s jól is alkalmazza. Ezzel együtt pe­dig állandóan kikéri — ki is kell kérni — a munká­sok véleményét, javaslatait. Az üzemekben feladat az is, hogy a műszaki in­tézkedési tervekben foglaltakat megvalósítsuk. Ahol a műszaki intézkedési terv általános, -hézagos", ott a helyi legégetőbb kérdések megoldására irányítsuk a figyelmet és foglaljuk intézkedési tervbe a teendőket. Elengedhetetlenül szükséges a termelékenység növelé­séért. az önköltség csökkentéséért, életünk további ja­vításáért az új technika, a Jcorszerű gyártási eljárások alkalmazása — a műszaki kultúra fejlesztése. Az államok közötti kapcsolatok alapelvének a tárgyalásoknak kell lenniök, nem pedig az erőnek N. A, Bulganyin beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának augusztus 4-i ütésén Moszkva (TASZSZ). Augusztus 4-én délután moszkvai idő szerint három órakor a nagy Kreml palotában meg­nyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának harmadik ülés­szaka. Az ülésszakra eljöttek a Szovjetunió Legfelső Taná­csának küldöttei — a nép választottjai, akik a soknemze­tiségű Szovjetunió valamennyi népét képviselik. Az ülésteremben sok vendég van — az üzemek élmun­kásai, kulturális személyiségek, tudósok, a szovjet hadse­reg harcosai, a főváros társadalmának képviselői. A páholyokban a Moszkvában akkreditált nagykövet­ségek és követségek vezetői, a diplomáciai testület tagjai, a szovjet és a külföldi saj'ó képviselői foglalnak helyet. Az ülésszakon részt vesz a jugoszláv újságíróknak a Szov­jetunióban tartózkodó küldöttsége is. Délután három óra. Az elnökség asztalánál helyet fog­lal A. P. Volkov, a szövetségi tanács elnöke, V. T. Lacisz, a nemzetiségi tanács elnöke és helyetteseik. A küldöttek és a vendégek viharos, szűnni nem akaró tapssal fogadják a Szovjetunió Kommiinier- Fártjának és a szovjet kormánynak a vezetőit, amikor azok a teremben megjelennek. Az elnöklő A. P. Volkov, a szövetségi tanács elnöke megnyitja a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács együttes üléséi. Bejelenti, hogy az ülésszakon résztvesz a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság szövetségi nemzet­gyűlésének küldöttsége, amelyet Vladimír Bakarics, a Horvát Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöke vezet. A. P. Volkov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöt­tei nevében szívélyesen üdvözli a kedves vendégeket. Ezután N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke emelkedik szólásra, hogy elmondja a négy hatalom genfi kormányfői értekezletén résztvett szovjet kormányküldöttség beszámolóját. Bulganyin elvtárs beszegte A Szovjetunió Miniszterta­nácsa — mondotta többek kö­zött Bulganyin elvtárs — megbízott engem, hogy te­gyek Jfelentést a Szovjetunió Legfelső Tanácsában a négy hatalom — a Szovjetunió, a/. Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaor­szág — kormányfőinek Genf­ben július 18-tól 23-ig meg­tartott értekezletén elért eredményekről. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok, Anglia. Franciaország és a Szovjetunió kormányfői­nek értekezletét a békesze­rető erők határozott sikeré­nek kell tekinteni. Mind a hivatalos ülések, mind az üléseken kívül le­zajlott nemhivatalos találko­zók — hangoztatta — az együttműködés és a kölcsö­nös megértés szellemében folytak le: az értekezlet min­den részvevője — ezt megelé­gedéssel kell megállapítani — arra törekedett, hogy pozi­tív eredmények jöjjenek létre. A négy hatalom kormány­főinek Genfben megtartott értekezletét a fontos törté­nelmi események közé sorol­hatjuk, mert fordulatot je­lent a Szovjetunió, az Ame­rikai Egyesült Államok, Ang­lia és Franciaország viszo­nyában. A továbbiakban N. A. Bul­ganyin részletesen foglalko­zott azzal, milyen volt a nem­zetközi helyzet az értekezlet előtt, melyek voltak azok a tényezők, amelyek a nemzet­közi helyzet bizonyos enyhü­lésére vezettek és ezzel ked­vező felételeket teremtettek a genfi értekezlet megtartásá­hoz. Ennek során rámutatott arra. hogy lehetetlen nem látni, hogy az utóbbi időben pozitív eredményekkel jártak a Szovjetuniónak és az összes békeszerető országoknak a béke megszilárdítása érdeké­ben kifejtett erőfeszítései. A nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából ki­emelkedő jelentőségűek a szovjet kormány május 10-1 javaslatai, amelyek a fegy­verzet csökkentésének, az atom- és hidrogénfegyver el­tiltásának és az újabb hábo­rús veszély elhárításának kérdéseit illetik. Ezeket a ja­vaslatokat számottevő nem­zetközi körök helyesléssel fo­gadták és mindenütt úgy ér­tékelték, mint tekintélyes hozzájárulást a béke ügyéhez. Ha ezek alapján létrejönne a kellő megegyezés, ez igen fontos szerepet játszanék a tartós béke biztosításában. Nehéz felbecsülni egy olyan esemény jelentőségét — hangoztatta —. mint az osztrák államszerződés meg­kötése, amire a Szovjetunió kezdeményezése alapján ke­rült sor. és megengedhetetlen helyzet­nek. amely a két ország kö­zött 1948 után alakult ki, amikoris mesterségesen meg­bontották a jugoszláv és a szovjet népek testvéri barát­ságon és szoros együttműkö­désen alapuló viszonyát. A szovjet—jugoszláv viszonyban egész a közelmúltig fennálló rendellenes helyzet csak a béke ellenségeinek malmára hajtotta a vizet. Ez a helyzet komoly kárt okozott mindkét ország létfontosságú érdekei­nek és a népek közötti béke fenntartása érdekeinek is. Ez a helyzet nem maradhatott fenn tovább és a két ország kormányai arra a következte­tésre jutottak, hogy gyökere­sen meg kell javítani a szov­jet—jugoszláv viszonyt. A Szovjetunió és Jugoszlá­' via viszonya ma és a jövőben ; is a béke oszthatatlansága, a | szuverenitás tiszteletbentar­tása, a függetlenség, a terü­leti sérthetetlenség és az egyenjogúság alapelveinek el­ismerésén, a népek békés egymás mellett élésének elis­merésén és továbbfejleszté­sén, a kölcsönös megbecsülé­sen és a belügyekbe való be nem avatkozás elvén épül fcL A szovjet—jugoszláv vir szony megjavítása terén ez­idéig elért eredmények ala­possá teszik azt a feltevést — mondotta —, hogy a két or­szág az egyetlen' helyes utat választotta és a két kormány teljes komolysággal törekszik a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság viszonyának továbbfejleszté­sére és megszilárdítására. Mi erről a szónoki emelvény­ről üdvözöljük jugoszláv bará­tainkat és Tito elvtársat, Jugo­szlávia elnökét és szükséges­nek tartjuk kijelenteni, hogy pártunk Központi Bizottsága, a szovjet kormány-és az egész szovjet nép további erőfeszíté­seket tesz annak érdekében, hogy tovább haladhassunk a Jugoszlávia testvérnépeivel való barátság és őszinte együtt­működés együttesen választott útján. Rá kell mutatni továbbá, mi­lyen nagyjelentőségű esemény volt Dzsvaharlal Nehru in­diai miniszterelnöknek a Szov­jetunióban tett látogatása. A szovjet kormány nagyra érté­keli a szovjet—indiai együtt­működés jelentőségét, mint fontos tényezőt az ázsiai — és nemcsak az ázsiai — békéért folyó harcban. A szovjet kormány a béke fenntartására és megszilárdí­tására törekedve egész sor más fontos lépést is tett — hangoztatta —, amelyek lénye­ges, pozitív eredménnyel jár­hatnak. A többi között, gon­dolok itt arra a javaslatra, amelyet a szovjet kormány tett a Német Szövetségi Köz­társaság kormányának a dip­lomáciai, kereskedelmi és kul­turális kapcsolatok megterem-' ! tésére vonatkozólag, gondolok ' továbbá a jelenleg Londonban folyó szovjet—japán tárgyalá­sokra. N. A. Bulganyin beszédének második részében a geníi érte­kezlettel foglalkozott. 4 genfi értekezlet elé terjesztett szovjet javaslatok nagyje'entőségűek az egé»z világ számára Korántsem merfilt ki a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezésének lehetősége Az osztrák kérdés sikeres megoldása megmutatta, hogy azok a hatalmak, amelyekre a fő felelősség hárul a béke fenntartásáért, korántsem merítették ki a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezé­sének lehetőségét. Természe­tes, hogy e kérdés megoldása fokozta a mózgalmat a többi megérett probléma rendezé­séért is. Különösen ki kell emelni — mondotta — mekkora je­lentősége van a béke ügye szempontjából annak a for­dulatnak, amely a Szovjet­unió és Jugoszlávia viszonyá­ban jött létre a szovjet kor­mányküldöttség jugoszláviai utazásának eredményeként. Rámutatott arra. hogv a belgrádi megbeszélések véget vetettek anak a rendellenes Az értekezlet valamennyi résztvevője a következő kérdé­sek megtárgyalása mellett fog­lalt állást: a német kérdés, a leszerelés, az európai biztonság és a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése. Sajnos nem fogadták el ázt a javaslatunkat — mondotta —, hogy az értekezlet vitassa meg az ázsiai és távol-keleti prob­lémákat, bár e problémák idő­szerűsége nyilvánvaló, ha szembenézünk a tényekkel. Magától értetődő dolog, hogy a szovjet küldöttség nem járulhatott hozzá a kelet-euró­pai országok helyzete kérdésé­nek, valamint a „nemzetközi kommunizmus" kérdésének megvitatásához. Rámutattunk arra, hogy az adott értekezle­ten a kelet-európai országok helyzetének kérdését felvetni annyit jelent, mint arra kész­tetni bennünket, hogy beavat­kozzunk ezen államok bel­ügyeibe. Közismert dolog ugyanis, hogy ezekben az országokban a népi demokratikus rendszert maguk a népek teremtették meg szabad akaratnyilvánítá­suk alapján. Ezenkívül senki nem hatalmazott fel bennün­ket arra, hogy megvizsgáljuk ezeknek az országoknak a hely­zetét. Ami pedig a „nemzetkö­zi kommunizmus" kérdését il­leti, amivel egyes helyeken szeretik ijeszgetnj a naiv embe­reket. mi kijelentettük, hogv a genfi értekezletet a nemzet­közi viszonyok problémáinak, nem pedig a különböző orszá­gokban működő ilyen vagy olyan politikai pártok tevé­kenységének. illetve az e pár­tok közötti viszonynak a meg­vitatására hívták össze. Ebből kiindulva e kérdés napirendre tűzését a kormány­fői értekezleten nem lehetett helyénvalónak elismerni. Azokról a javaslatokról szól­va, amelyeket a szovjet kor­mány a genfi értekezlet elé ter­jesztetett hangsúlyozta, hogv mindenekelőtt foglalkozni kell az európai biztonság biztosí­tásával összefüggő kérdésekre vonatkozó javaslatokkal. A genfi értekezleten újabb javaslatot terjesztettünk elüaz európai kollektív biz'onsági rendszer megteremtésére — mondotta. A szovjet javaslatok egyfe­lől figyelembe veszik az Euró­pában kialakult tényleges hely­zetet, azt, hogy katonai állam­csoportosulások vannak, más­felől e javaslatok elfogadása esetén — biztosítják a békés egymás mellett élést az euró­pai államok között. Mély meggyőződésünk — mondotta —, hogy az európai államok igazi biztonságát csak akkor lehet biztosítani, ha végetvetnek a katonai cso­portosulások politikájának, ha az összes európai államok, valamint az Amerikai Egy­(Folytalás a 2. oldalon.) I

Next

/
Thumbnails
Contents