Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-31 / 204. szám

OELMBGYBRORSZBG Szerda, 1955. augusztus 8t. Mi történt a külpolitikában ? A francia kormány még nem hozta nyilvánosságra Marokkóval kapcsolatos elhatározásait Uétfön a francia minisztertanács három 11 órán át folytatta tanácskozásait a marokkói kérdésről. A tanácskozások során a francia kormány tagjai megállapodtak a Ma­rokkóval kapcsolatos további lépésekben, ha­tározatukat azonban nem hozták nyilvános­ságra. Mindössze annyi vált ismeretessé, hogy Grandval helyett a kormány Boyer de la Tour tuniszi helytartó! kívánja megbízni a marok­kói fökormányzói teendők ellátásával. A Párisién Liberé szerint már elült az Elyseé-palotában kitört vihar és a kormány ismét egységessé vált, mert visszadöbbent a kormányválság lehetőségétől. A mostani megegyezés törékenységét — mint a Combat megállapítja — két nehézség okozza: egyrészt a marokkói franciák, más­részt a marokkói nacionalisták beleegyezésé­nek elérése. — „A franda közvélemény több­sége — állapítja meg az Humanité-ben írt dkkében Léon Feix — ma már megegyezik Ben Arafa távozásában. Ben Jusszef szultán­nak Madagaszkárból való visszatérésében, kormányzótanács alakításában, s a marokkói kormány kijelölésében. Cigemicu japán külügyminiszter hétfőn ** megkezdte tanácskozásait Dulles amerikai külügyminiszterrel. E tanácskozások három napig tartanak. A hétfői tárgyalások utjn egy amerikai szóvivő kijelentette: a két államférfi áttekintette a nemzetközi helyzetet, beleértve a genfi kormányfői értekezlet ta­nácskozásait és a távol-keleti fejleményeket. 'A világsajtó élénk figyelemmel kíséri Sigt­micu amerikai tárgyalásait és figyelemreméltó kommentárokat fűz e tárgyalások kilátásai­hoz. — Sigemicu — állapítja meg a News Chronicle című angol lap washingtoni tudó­sítója — aki Washingtonba érkezett, hosszú diplomáciai pályájának e legkényesebb külde­tése során közli majd Dulles-szal a japán kor­mánynak azt a kívánságát, hogy az ameri­kaiak: 1. gyorsítsák meg távozásukat Japán­ból, 2. adják vissza Japánnak a háború folya­mán elfoglalt területeit, 3. engedjék meg, hogy Japán „tökéletesen független államként élhessen". Minden jel arra mutat azonban — foly­tatja cikkében a tudósító —, hogy az Egyesült Államok — jóllehet elismeri Japán „maradék szuverénitását", a Bonin- és a Riu-Kiu-szI­getcsoport felett, — nem számolja fel támasz­pontjait Okinava-szigetén, s nem vonja ki csapatait Japánból, amíg nem látja helyzetét sokkal biztosabbnak a Távol-Keleten, mint most. A japánok — állapítja meg cikke befe­jező részében a tudósító — nem hajlandók olyan iramban és méretekben fegyverkezni, hogy az Egyesült Államok kívánja". Tegnapi számunkban ismertettük Dulles amerikai külügyminiszter tervét, melyszerint az Egyesült Államok hajlandó hi­vatalos szerződésben is biztosítani a jelenlegi határokat Izrael és az arab államok között. Befolyásos angol lapok hétfői számukban azt ír­ták, hogy „az arab világban hidegen fogják fogadni Dulles amerikai külügyminiszter új palesztinai béketervezetét." — „Aligha való­színű — állapítja meg a Times —, hogy ez a terv valakit is kielégít a Közép-Keleten". A Daily Telegraph kommentárjában le­szögezi, hogy „kedvező visszhangra sem az izraeliek, sem az arabok részéről nem lehet számítani. Az izraeliek ismét veszélyeztetve látják a nehezen megszerzett Jeruzsálemet és Nyugat-Galileát. Az arabok attól tartanak, hogy szent háborújuk aljas kompromisszum­mal végződhet és esetleg az Arab Liga szét­hullására vezet". Az ENSZ leszerelési albizottságának angnsztns 29-i ülése New-York (TASZSZ). A genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet javaslatának megfe­lelően augusztus 29-én újra megkezdte munkáját az ENSZ leszerelési albizottsága. ÍA'z első ülésen a sorrend szerint A. A. Szoboljev szovjet megbízott elnökölt. Szoboljev szovjet megbízott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány t'éle­menye szerint a leszerelés megvitatásánál az a jóf eladat, hogy megtalálják a módot a nagyhatalmak álláspontjának közelebb hozására és a meg­egyezés megteremtésére mind a hagyományos fegyverzet csökkentésének, mind az atom­fegyver eltiltásának kérdésé­ben. Szoboljev megjegyezte, hogy éppen e cél elérését szol­gálják a szovjet kormány má­jus 10-i javaslatai a fegyver­zet csökkenésére, az atomfegy­ver eltiltására és az új háború veszélyének kiküszöbölésére. Szoboljev a továbbiakban is­mertette azoknak az újabb ja­vaslatoknak a lényegét, ame­lyeket a szovjet kormány július 21-én Genfben, a négy hatalom kormányfői értekezletén ter­jesztett elő. Ezek a javaslatok tovább fejlesztik a május 10-i szovjet indítványt. A szovjet megbízott hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió kormánya a maga részéről már tett gyakorlati intézkedéseket a fegyveres erők csökkentésére. A Szovjetunió elvárja — mon­dotta Szoboljev —, hogy a je­lentős fegyveres erőkkel rendel­kező államok a maguk részé­ről habozás nélkül hasonló in­tézkedéseket tesznek saját jegy­veres erőik csökkentésére. „A genfi négyhatalmi kor­mányfői értekezlet eredményei — az, hogy a fegyverzet csök­kentésének és az atomfegyver eltiltásának kérdésében jelen­tős közeledés történt az állás­pontokban, — kedvező feltéte­leket teremt ahhoz, hogy az al­bizottság gyorsan és sikeresen megoldja az ENSZ közgyűlés által rárótt feladatokat. A szovjet küldöttség ugyan­úgy. mint azelőtt, most ls haj­landó együttműködni a többi küldöttséggel e fontos és ha­laszthatatlan feladatok meg­oldásában". Lodge, az Egyesült Államok képviselője az albizottság elé terjesztette azt a javaslatot, amelyet Eisenhower elnök tett a genfi értekezleten. Mi úgy vélekedünk — jelentette ki az amerikai megbízott, hogy a le­szerelésnek az ellenőrzés az Nutting angol megbízott hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió május 10-i javaslatai „két­ségtelenül tágabb teret adnak a megegyezésre a leszerelés meghatározott céljait illetően". Hozzáfűzte, hogy olyan nem­zetközi ellenőrző rendszert kell létrehozni, amely akkor is mű­ködik, ha az államok között nincs meg a bizalom. Jules Moch francia megbí­zott az albizottság elé terjesz­tette azt a javaslatot, amelyet Faure francia miniszterelnök tett a genfi értekezleten. Ez a katonai kiadások pénz­ügyi ellenőrzésének megterem­tésére irányú!. A javaslat értel­mében a fegyverzet és a fegy­veres erők csökkentése követ­keztében felszabaduló anyagi eszközök egy részét át kell adni egy külön nemzetközi alapnak, hogy az az elmaradott országok megsegítésére hasz­nálja fel ezeket az eszközöket. Martin kanadai megbízott megjegyezte, hogy az albizott­ság londoni ülésein jelentős lépéseket tettek az albizottság céljának elérésére, egy meg­egyezésen alapuló leszerelési program kidolgozása felé. Az albizdttság kedden foly­tatta munkáját. Rövid külpolitikai hírek Bukarest (MTI) A román kormány elhatározta: ez év december elseje előtt 40.000 fővel csökkentik Románia fegyveres erőinek létszámát. • Párizs (TASZSZ) Merchant, európai ügyekkel megbízott amerikai külügyi államtitkár augusztus 29-én Párizsba ér­kezett. A párizsi rádió jelentése szerint Merchant kijelentet­te, hogy tárgyalásokat folytat majd a francia hivatalos sze­mélyiségekkel a Genfben ok­tóber 27-én megnyíló négyha­talmi külügyminiszteri érte­kezlet előkészítése céljából * Párizs (MTI) Az AFP jelen­ti. hogy kedden délelőtt ösz­szeült az északatlanti tanács. Az angol, amerikai és francia küldöttek a legközelebbi gen­fi négyhatalmi külügyminisz­teri értekezlet előkészületei. ről tárgyaltak. Pártélet Használjuk bátran a kritika és az önkritika fegyverét A párt mindennapi éle­tében olyan szükség van a bírálatra és az önbírálatra, mint az élő szervezetnek a levegőre. Bírálat és önbírá­lat nélkül egyes elvtársaink­nál, sőt egész pártunkban önelégültség, önteltség üt* heti fel a fejét, ami azt je­lentené, hogy megpihenünk babérainkon. A munkásosz­tály pártja, amely a dolgo­zó nép anyagi és kulturá­lis jólétének élharcosa, min­den elavultnak ellensége és minden újnak zászlóvivője, — éppen ezért egy pilla­natig sem lehet meg becsü­letes, nyílt kritika, kommu­nista önkritika nélkül. Enél­kül pártunk nem tudna elő­re haladni. Csakis úgy lehet megszün­tetni a fogyatékosságokat, ha őszintéin feltárjuk őket. Az Űjszegedi Kender­Lenszövő Vállalat pártbizott­ságának titkárá nem féltette a tekintélyét, nem félt, hogy lejáratja az üzemi pártbizottságot, ami­kor az egyik értekezleten megállapította: náluk, a gyárban csak néhány párt­csoport tart rendszeres meg­beszélést és ez egyik alap­vető oka annak, hogy a tag­gyűlések gyengék, hn ;v egé­szében lanyha a pártélet. Csóti József elvtárs elsősor­ban önmagát bírálta ezzel, húszén az Űjszegedi Kender­Lenszövő Vállalatnál is a pártbizottság titkára felelős mindenekelőtt a pártmunká­ért. Talán éppen a vezető elvtársak önkritikus maga­tartásából következik, hogy ebben az üzemben az egy­szerű párttagok, a munká­sok sem idegenkednek a bí­rálattól, nem tartanak sem­miféle „következménytől", hanem bátran megmondják a magukét. A stoppoló üzem­részben dolgozó elvtársak a Megyei Pártbizottság tag­ja előtt tették szóvá: helyte­lenítik, hogy az üzemi párt­bizottság vezetői, de a fel­sőbb pártszervek kiküldöttei is csak nagyon ritkán men­nek le a munkatermekbe, hogy beszélgessenek a dolgo­zókkal, hogy kikérjék véle­ményüket egy-egy pártpoli­tikai, vagy termelési kérdés­ben. Pedig ezt nagyon fon­tosnak tartják, mert tudott dolog, hogy például a szo­cializmus építésének olyan fontos alapja, mint a mun­kaverseny, nem irodai ügy, hanem attól függ a sikere, hogy a dolgozók mennyire teszik magukévá. A vezető kommunistáik az űjszegedi gyárban eddig is megszívlel­ték az alulról jövő bírála­tot, és ez elég biztosíték ar­ra, hogy ezentúl sűrűbben és rendszeresen ellátogatnak a munkások közé. Ritkán azonban még min­dig előfordul, hogy egyet elvtártak nem értik a bírálat és az önbírálat je­lentőségét. Ügy fogják fel, hogy nem célszerű nyíltan beszélni hibáinkról, mert ezt az osztályellenség gyengesé­günk jeléül foghatja fel és kihasználhatja. A közelmúlt­ban a Délmagyarország — a dolgozó parasztok vélemé­nyének adva hangot — hely­telenítette, hogy a tápéi pártbizottság titkára a leg­nagyobb dologidőben ment el szabadságra, amikor ége­tő szükség lett volna az ő irányítására. Egyes elvtársak azonban úgy vélték, hogy a bírálat nem segített, hanem elvette a párttitkár elvtárs kedvét a munkától. Ez a felfogás helytelen. Hibáink nyílt beismerése és becsüle­letes kijavítása csak erősít­heti, emelheti pártunk tekin­télyét a tápéi dolgozó pa­rasztok előtt is. Elvtársaink hibáinak ta­kargatása, a kritika élének tompítása nemcsak gyökeré­ben helytelen, hanem a leg­nagyobb mértékben veszé­lyes is. Elsősorban azokra a kommunistákra nézve ve­szélyes, akiket „kímélni" és „óvni" akarnak. Sztálin elv­társ azt mondja: „Kímélni és óvni a kádereiket hibáik takargatásával annyi, mint feltétlenül tönkre tenni eze­ket a kádereket." Van rá elég példa Szegeden is, hogy el kellett távolítani funkció­jukból korábban jól dolgozó vezető elvtársakat, mert sen­ki nem figyelmeztette, sen­ki nem bírálta őket elvtársi módon és ennél fogva hibát hibára halmoztak, amit már nem lehetett jóvá tenni. Ezért mondja ki pártunk Szervezeti Szabályzata: „A párttag kötelessége, hogy fej­lessze a bírálatot, az önbí­rálatot, illetve az alulról jö­vő bírálatot, ne titkolja el és személyekre való tekintet nélkül tárja fel pártunk előtt a munkában észlelt hibá­kat, rendellenességeket; ne legyen közömbös a hibák­kal szemben, küzdjön meg* szüntetésükért, harcoljon a munkában a látszatsikerre való törekvés, az önteltség és az önelégültség ellen. A bírálat elfojtása összeférhe* tetlen a párthoz való tarto­zással." Természetesen továbbra sem tűrjük meg a kritika jelszavának leple alatt azo­kat a rosszindulatú, ellensé­ges rágalmakat, amelyek nagyszerű szocialista építő munkánk bemocskolására irányulnak. A jobboldali politika hatására a* osztályellenség azt hitte, hogy eljött az ő ideje és tá­mad ást indított nem csak egyes elvtársaink ellen, ha­nem pártunk és államhatal­munk ellen. A munkások, a dolgozó parasztok, a néphez hű értelmiségiek csak helye­selni tudták, amikor a párt keményen visszaverte ezeket az ellenséges támadásokat. Ugyanilyen idegen számunk* ra az olyan „önkritika" is, amelyet szintén a jobboldali elhajlás hívei szerettek vol* na meghonosítani és amely nem volt más, mint felesle* ges és elvtelen önmarcango* lás. Célja a párt tekintélyé* nek lerombolása volt. Itt, Szegeden is többen voltak, akik egyszerre tagadni kezd­ték azokat a történelmi je* lentőségű eredményeket, amelyeket pártunk vezetésé­vel dolgozó népünk elért, ugyanakkor felnagyították elkövetett, de idejében kija­vított hibáinkat. Ezt a ká­ros „önkritikát" szigorúan meg kell különböztetni a mi kommunista önbírálatunktól, amelynek célja, szocializmust építő társadalmi rendünk megszilárdítása, népi álla­munk erösitése, a munkás­osztály felfegyverzése. Űgy kell használnunk a kritika, önkritika fegyverét, hogy az üzemekben a mun­kások, a falvakban a dolgo­zó parasztok ébersége még nagyobb legyen, mint eddig, hogy dolgozó népünk még fokozottabban kapcsolódjék be a szocializmus építésének közös művébe. Ezért kell szüntelenül fejleszteni és bátorítani a pártmunka és a termelés fogyatékosságainak alulról kiinduló bírálatát, ezért kell átültetnünk a mindennapi életbe az önkri­tika jelszavát. Gazdag szüret ígérkezik Már az ősztől megjavul az italboltok borellátása Berlin (MTI) Tschirschky követségi tanácsos, a nyugat­német külügyminisztérium protokollosztályának helyet­tes vezetője, aki Moszkvában illetékes szovjet szervekkel megbeszélést folytatott a nyugatnémet—szovjet tárgya­lások technikai előkészítőé­ről, kedden visszaérkezett Bonnba és beszámolt Bren­tano külügyminiszternek moszkvai tevékenysége ered­ményéről. A szovjet hatósá­gok a tárgyalások idejére a moszkvai Szovjetszkaja szál­lót a nyugatnémet kormány­küldöttség részére tartják fenn. Ezen felül Adenauer kancellárnak pihenés céljára Moszkva közelében kényel­mes villa áll majd rendelke­zésére. A több mint száz tagú nyu­gatnémet kormányküldöttség zöme szeptember 4-én, vasár­nap este különvonaton utazik el Bonnból, és kedden este ér­kezik meg Moszkvába. A kül­döttség különvonata a Német Demokratikus Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság te­rületén halad át. Adenauer és a kormányküldöttség vezető csoportja szeptember 8-án le­szállás nélkül a Német De-1 _ Milyen szüret. mokratikus Köztársaságon és ( ]ornra számítanak? Lengyelországon keresztül re- . — Hordóink befogadó ké­1 pessége 14 ezer hektóliter. A járásban tett rövid szem­leutunik után (amelyről előző számunkban adtunk beszá­molót) ellátogattunk a Bor­forgalmi Vállalat szegedi központi felvásárló telepére. Ez a telep modern, higiéni­kus felszerelésével tűnik ki. A bor zömét hatalmas, kivül­belül csempével borított 500—1000 heklós betonhor­dókban tárolják. E betonhor­dók tulajdonképpen nem is hordók, hanem ciszternák, hiszen alakjuk is négyszögle­tes, kockaalakú. Bennük •"há­zasítják*-, azaz keverik a kü­lönböző helyekről beérkező, de azonos borfajtákat. A hordók töltése és ürítése a legújabb hazai gyártmányú villanyié jtőgépekkel történik, amelyek óránként 70 heiktót képesek kiszívni. Szűrés ese­tén a fejtőgépet a hasonlóan modern szűrőgéphez kap­csolják. Néhány kérdést teszünk fel Király Pál elvtársnak, a telep többszörös sztaháno­vista vezetőjének, aki ezen­felül a szakma kiváló dol­gozója címet is viseli. ötször akkora forgalom, mint tavaly forga­pül Moszkvába, Ezt az űrtartalmat ötször akarjuk megtölteni, összeha­sonlításul elmondhatom, hogy tavaly csak egyszere­sen tudtuk megtölteni hor­dóinkat. — Mire alapítják ezt a számítást? — Mindenek előtt a ter­mésbecslésekre. Az általános kép az, hogy ahol tavaly 6—7 hektó termett, ott most 20— 25 hektóra lehet számítani. A jó kilátásokat mutatja az is, hogy nagy a kereslet a gazdálkodóknál a hordók iránt, s hogy mindenütt hoz­zák eladni a tavalyi borokat, vagyis csinálják a helyet az újnak. A harmadik negyed­évi borbegyűjtési tervet már­is 135 százalékra teljesítet­tük, pedig hátra van még az egész szeptember hónap. Beszélgetésünkhöz csatla­kozik a vállalat szállítási vezetője is, aki közli, hogy 22 teherautóval, 7 vontató­val, 42 vasúti tartálykocsi­val állnak készenlétben, hogy a szüreti forgalmat lebonyo­lítsák. A szegedi igazgatóság versenyre hívta ki az ország többi borforgaimi igazgató­ságát a rakodási idő lerövi­dítésére és a gépkocsi-kapa­citás maximális kihasználá­sára. A termelők számíthat­nak arra. hogy a gazdag ter­més ellenére sem lesz fenn­akadás az átvételnél. Most néhány "kényesebb* kérdést teszünk fel a pincé­szet vezetőjének. Az első a keverésre vonatkozik: nem árt-e a házasftás a bor mi­nőségének? — Nem. A helyes kezelés javítja a minőséget. De nem is lehet elkerülni a külön­böző helyekről beérkező bo­rok összekeverését, hiszen enélkül nem tudnánk az egyes borfajták egységes mi­nőségét biztosítani. — És mi az igazság a szalmabor körűi ? Igaz-e, amit a közfelfogás tart, hogy a szőlőborokat mostanában kukoricából er­jesztett borutánzattal keve­rik? — Nem igaz. Teljesen ki van zárva, hogy a vállalat által kezelt és szállított bor­ba hamisított anyagok keve­redjenek. A vállalat telep­vezetői minden bort, amelyet a termelőktől átvesznek, gondosan megvizsgálnak, s ha a legcsekélyebb gyanús ízt észlelik, laboratóriumi vizsgálatot rendelnek el, amely teljes hitelességgel ki­mutatja az ital valódi tartal­mát. Mint Sajó elvtárstól, az igazgatóság vezetőjétől ké­sőbb megtudjuk, már eljá­rást is indítottak ilyen mó­don leleplezett borhamisítók ellen. — Festeni sem festik a bo­rokat? — De igen — azonban csakis borral. Hogy a gyen­gébb színezésű alföldi bo­roknak élénkebb színt adja­nak, néha hegyvidéki otelló­szőlőből kivont festékanyag­gal színezik. Erre azonban nálunk csak ritkán kerül sor, — Ezek szerint egyáltalá­ban nem kerül forgalomba borutánzat? — Ezt nem mondtam. Az ital iránti nagy kereslet­re való tekintettel ugyanis (amelyet az elmúlt évek szűkebb terméséből nem le­hetett kielégíteni) forgalom­ba hozták és az italboltok­ban különösen fröccs formá­jában ma is árusítanak úgy­j nevezett itókát. Hangsúlyoz­ni kell, hogy ez nem bor, hanem — neve szerint is — üdítő szeszes ital, amely szin­tetikus úton kerül előállítás­ra. Az italmérések kötelesek feltüntetni, hogy bort, vagy itókát árusítanak-e és az utóbbit tilos borként feltün­tetniöik. ürömmel közölhetem azon­ban, hogy az idei várható jó szüret eredményeképpen az úgynevezett itóka telje­sen kikerül a forgalomból, sőt a gyártását is megszün­tetik. ; — Ezek szerint számítha­tunk arra, hogy ősztől kezd­ve már csak valódi borral találkozunk a vendéglőkben és italmérésekben? — Igen, számítani lehet erre. A jó szüretnek ez lesz egyik legközvetlenebb és I legörvendetesebb következ­Iménye,

Next

/
Thumbnails
Contents