Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-31 / 204. szám

Szerda. 1955. augusztus 31. 3 Versenyre hívjuk a meaye gépállomásait Az őszi munkák sikere érdekéken versenyt kezdeményeztek a Szentesi Gépállomás dolgozói Mi, a Szentesi Gépállomás dolgozói, november 7-e tiszte­letére indított harmadik ver­senyszakasz keretében őszi be­takarítási, szántási, vetési ver­senyre hívjuk ki a megye va­lamennyi gépállomását, az alábbi feltételek alapján. •j A 23.400 normálhold őszi tervünket 110 százalékra teljesítjük, azaz: 2340 normál­hold munkával többet végzünk el és emellett 3 százalók üzem­anyagmegtakarítást érünk el, ami 7040 kiló üzemanyagot je­lent. O Az elkészített végrehaj­tási ütemtervünket, mely­ben részletesen lefektettük a trágyázás, a betakarítás, a szántás, a vetési, a gépi fogat és a munkaerő szükségletét; a beütemezett határidőre teljesít­jük. Az őszi búza vetését októ­ber 26-ra, az őszi mélyszántást a tsz-ben november lS-re, egyéni dolgozó parasztoknál november 30-ra befejezzük. Termelőszövetkezetekben elvég­zünk 2080, egyéni dolgozó pa­rasztoknál 5090 katasztrális hold mélyszántást. O A mezőgazdászok az alábbi vállalást teszik: A termelőszövetkezetekben elvég­zünk 920 katasztrális hold szer­ves trágyázást és 1250 ka­tasztrális hold műtrágyázást. A pentozánhatás kiküszöbölése érdekében nitrogén alaptrágyá­zást is végzünk. A trágyázást a felfektetett tábla-törzskönyvek | talajerőállapot adatai alapján végezzük. Megszervezzük a közpöntosí­- tott csávázást és szelektorozást, hogy a magtisztítást mielőbb el tudjuk végezni. E célból há­rom helyen központosított csá­vázási és szelektorozásf köz­pontot állítunk fel, 579 katasztrális hold kuko­ricavetésünket az érési foknak megfelelően október 15-ig, a 124 katasztrális hold cukorrépát október 20-ig, 52 katasztrális hold takarmányrépát október 30-ig, 111 katasztrális hold napraforgót szeptember 20-ig a legkisebb veszteséggel betaka­rítjuk. 'fi kukorica érésének kitoló­dása miatt az ideális vetőágy előkészítését mesterségesen oldjuk meg. Ennek érdekében az ekék után kis gyűrűshenge­reket kapcsolunk a talaj tömö­rítésére. Az őszi kalászosok vetéséről jó szervező munkával gondoskodunk, hogy az elkészí­tett vetésforgó (vetési sorrend) alapján október 26-ig befejez­zük. Az őszi kalászosok terü­letéből 650 katasztrális holdon keresztsoros vetést alkalma­zunk. A termelőszövetkezeti moz­galom felfejlesztése érdekében feldolgozzuk termelőszövetkeze­teink eredményét, egyes tagok és családok jövedelmét is, s ezeket mint agitációs érveket a termelőszövetkezeti tagokkal együtt kisgyűle'sek, családláto­gatások alkalmával az egyéni­leg delgozó parasztok körében ismertetjük. Széleskörű agitá­ciót fejtünk ki, s igyekezünk őket meggyőzni a termelőszö­vetkezeti mozgalom előnyéről. A zavartalan téli átteleltetés végett elkészítjük az áttelelte­tés takarmánymérlegét és az esetleges hiányzó takarmány biztosítására silótakarmányról gondoskodunk. Előtérbe helyez­tetjük a szerződéses tejterme­lést, melyen keresztül nagy­mennyiségű kocpatakarmány­hoz jutnak termelőszövetkeze­teink. Termelőszövetkezeteink­ben besilóztatunk 2400 köbmé­ter takarmányt, melynek besi­lózását a DISZ-fiatalok segít­ségével hajtjuk végre. A Műszaki dolgozóink vál­lalják az egész őszi mun­kák folyamán az erő- és mun­kagépek karbantartását. Hiba esetén a javításokat úgy vé­gezzük, hogy a műszaki kiesé­sek a legminimálisabbak le­gyenek. Répakiemelő ekénket állandóan üzemben tartjuk és a mezőgazdászokkal együtt mi­nőségi munkáját állandóan el­lenőrizzük. A kukorica szárvágás mi­előbbi gyors végrehajtására egy szárvágó konstrukciót ké­szítünk és ebbe a munkafolya­matba kombájnunkat is bevon­juk. A téli gépjavítások zavarta­lan végrehajtásához a szüksé­ges alkatrészeket már most megrendeljük és a meglévő szerszámgépeinkkel az önkölt­ségcsökkentés, valamint az al­kaírészbiztositás érdekében házi alkatrészgyártásunkat to­vább fokozzuk. r A gépállomás adminisz­tratív dolgozói vállalják, hogy a határidős jelentéseket (havi jelentések, stb.) határ­idő előtt 3 nappal elkészítik, a kintlévőségek behajtása érde­kében — szükség esetén — személyes látogatásokat is tesznek. Gondoskodnak arról, hogy a könyvelés állandóan naprakész állapotban legyen és ébren őrködnek a pénzügyi fe­gyelem betartásán. Az ütem­terv szerinti számvitelt betart­ják és munkáikat teljes egészé­ben eszerint végezik. Z 'A fenti versenyvállalás sikeres végrehajtása ér­dekében a verseny nyilvános­ságát állandóan ébren tartjuk és dekádonként a teljesítmé­nyeket rendszeresen értékeljük. Versenyhiradón, feliújságon, Versenytáblán, hangoshíradón keresztül az élenjárókat nép­szerűsítjük, a lemaradókat ser­kentjük. E versenyvállalásunkat bri­gádonként megvitattuk. Felhívjuk a megye valameny­nyi gépállomásának dolgozóit, hogy csatlakozzanak verseny­vállalásunkhoz és induljunk harcba az őszi betakarítás, szántás-vetési munkák sikeres végrehajtásáért. A gépállomás dolgozói nevé­ben: Tóth Pál igazgató Szabó-Szűcs János párttitkár Mácsal Lajos ÜB.-elnök — hilKtii — Az MNDSZ Szeged vá­rosi titkársága készül az új oktatási évre. Ismeretterjesz­tő, pedagógiai előadások, gazdaasszonykörök és béke­beszélgetések szerepelnek az oktatási tervükben. Az 1955/56-os évben hat termé­szettudományi, nyolc orvosi, hat irodalmi és történelmi, négy könyvankétot és három mezőgazdasági tárgyú elő­adást tartanak. Az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat és két területi alapszervnél "Tanuljunk szabni, varrni*, a Szegedi Kenderfonógyárban "Háztartási tanácsadó« tan­folyam indul. Ezenfelül a Magyar—Szovjet Barátsági Hónap ideje alatt négy elő­adáson ismertetik a szovjet asszonyok munkáját és éle­tét, — Az MSZT Szeged városi titkársága az új oktatási év­ben a tavalyihoz hasonlóan orosz nyelvtanfolyamot in­dít. Az 1955/56-os évben az elmúlt év haladó és kezdő tanfolyama mellett társalgó­fok is indul. Ezen főleg orosz­szakos közép- és általános­iskolás tanárok vesznek részt. Szeptember 18-án Egerben ismét forogni hestl a szerencsekerék Kéthónapi szünet után rö­videsen ismét forognak a szerencsekerekek, megkez­dődnek a húzások. Szeptem­ber 18-án Egerben tartják a IV. Békekölcsön 3. sorsolá­sát. Ez — az ötéves Terv­kölcsön első húzása óta — már a 31. államkölcsön-sor­solás lesz. Az eltelt 6 eszten­dő alatt csaknem 6 800.090 egész kötvény számát sor­solták kl. A feles, a negye­des és a nyolcados címletű kötvények figyelembe vételé­vel azonban a nyertesek szá­ma jelentősen meghaladja a kisorsolt kötvények számát. Az eddig megtartott 30 sorsoláson államunk több mint 1 milliárd 870.000 fo­rintot fizetett vissza nyere­mény és törlesztés formá­jában a kölcsönjcgyzőknek. Az idei 5 sorsoláson is már több mint 1 millió 810.000 kötvénytulajdonos között csaknem 330 millió forintot sorsoltak ki. Az államkölcsön-sorsctlá­sok már megszokottá váltak. A dolgozók mégis nagy figye­lemmel kísérnek minden újabb húzást, amikor ismét sok ezer kötvénytulajdonos­ra mosolyog a szerencse. Kü­lönösen nagy érdeklődés előzte meg az ötéves Terv­kölcsön március 20-i tizedik, egyben utolsó sorsolását. Ez­úttal fizettek vissza első íz­ben teljes egészében állam­kölcsönt Magyarországon. A nyeremények és a tör­lesztések formájában vissza­fizetett összeg jelentős. Azt a hasznot azonban, amit az államkölcsönök a dolgozó nép számára nyújtanak, nem mérhetjük le csupán ezen. A kölcsönadott forintok testet öltenek a hatalmas, új, ipari, mezőgazdasági, kulturális és szociális lé­tesítményekben, amelyeket az elmúlt években hoztak létre. Köztudomású az is, hogy a készpénzjegy­zéseknek községekben 50, vá­rosokban és kerületekben pe» dik 25 százalékát a község!, illetve városfejlesztési alap­ra használják fel a tanácsok. Ebből az összegből olyan ter­veket valósítanak meg, ame­lyékre a költségvetési kenet egyébként nem nyújtott vol­na fedezetet Nincs felső határ Jegyzetek a technika egyik bátor szegedi alkalmazójáról V/ DISZ-szervezet alakult Petőfi telepen Szerdán este tartotta alakuló összejövetelét a Petőfitelepi DISZ-szervezet. Az alakuló gyűlésre 27 fiatal jött össze és Toldi István igazgató elvtárs üdvözölte őket. A gyűlésen Szikora elvtárs, a városi DISZ­bizottság nevében köszöntötte a fiatalokat. Beszédében vissza­emlékezett a jól működő telepi ifjúsági DISZ-szervezetre és hasonló jó munkát kívánt a jövőben. A gyűlésen ismertet­tük ezenkívül a kultúrotthon programját. A kultúrotthont a kerületi tanács rendbehozatja és az új DISZ-szervezet is itt kap helyet. Az alakuló gyűlé­sen jelen volt egy-két idősebb elvtárs is, akik segítséget ad­nak kezdeti munkánkhoz. Csanádi Géza DISZ-titkár Ma este színielőadás az MSZT-ben Ma este 8 órai kezdettel az MSZT Horváth Mihály utcai székházában Dihovics­nij "Nászutazás* című zenés vigjátékát mutatják be a szegedi Nemzeti Színbáz mű­vészei: Dómján Edit, Papp Teri, Kovács János, Lakky József és Lehóczky Zsuzsa. Jegyek az MSZT székházban korlátolt számban kaphatók. Nem könnyű vele, Zen­gei Jánossal, a Szegedi Ken­derfonógyár kártolójának fő­művezetőjével összetalálkoz­ni. Mert a munka a kártoló­ban is mindig új és új kérdé­seket hoz. S kinek kellene el­sősorban ezek elintézéséért harcba szállni, ha nem neki?! Amikor keressük, ott áll a gépek között és valamit ma­gyaráz az egyik munkásnő­nek. Testét egyszerű kékszínű munkaruha takarja, olykor megcsillan szemüvege. Pár perc múltán másik géphez si­et. Léptei még frissek, fiata­losak. öt évtized és három eszten­dő múlott el fölötte. Har­mincegy esztendeje, hogy a Szegedi Kenderfonógyárba jár dolgozni. Akár a tenyerét, úgy ismeri a kártolót, s könnyen kiigazodik a többi üzemrészek munkájában is. Megköveteli a rendet, s vég­telenül igazságos. Ismerik, szeretik, becsülik a vén gyár­ban. Segédmunkásként kezdte Wintmer „úr" (így hívták a gyár egykori tulajdonosát) idejében. S ahogy összetalál­kozva vele a kártolóban lép­delünk, mindjárt észre veszi, hogy a kender különös szaga furcsa a látogatónak. Meg­jegyzi: „megszokja az ember, s aztán oda se néz.. s Az utóbbi években nagyon sokat tökéletesedett a kártoló por­talanítása, számos egészséget I sőbb, nem is sokára már szá­TÖRTÉNELEMTANAR va­gyok, így érthető, hogy Lődi Ferenc elvtársnak a „Délma­gyarország" augusztus 26-i számában „Egy könyvtári ki­advány margójára" című cikké­ben nagy érdeklődéssel olvastam mindazt, amit Szeged és az el­lenforradalom viszonyáról mondott. Érdeklődéssel és fi­gyelemmel, de sajnos, még­sem egészen értein. Túlságosan is zavaros Lődi elvtárs megfo­galmazása és azt az érzést kelti az olvasóban, hogy eről­tetetten magyaráz bele egyes szavakba olyan értelmet, ami azokban nincs, hogy utána könnyedén cáfolhassa — amit senki sem állított! Ahogy a szólás mondja: megpatkolja a nyulat; aztán üti, mint a lovat! A kifogásolt mondat így szól: „Szeged az ellenforradalom szülővárosa. Szégyene ez a vá­rosnak, menteni is lehet, hogy a puszta véletlen, a földrajzi­stratégiai okok, a városba gyűlt idegenek tették azzá ..." Nem világos, hogy Lődi Fe­renc elvtárs mit is kifogásol tulajdonképpen? Kiemeli a „menteni is lehet" szavakat, de miért? Hiszen utána lényegé­ben ő is ugyanazt teszi, amikor azt bizonygatja, hogy Szeged sohasem volt az ellenforrada­lom szülővárosa. Ez a megál­lapítása azonban ellentmond a történelmi tényeknek, s annak is, amit az iskolában erről ta­nítunk. Kétségtelen ugyan, hogy a város lakóinak általa­Szeged és az ellenforradalom Hozzászólás az „Egy könyvtári kiadvány margójára" című cikkhez ban kevés közük volt a sze­gedi ellenforradalomhoz (bár ne feledkezzünk meg a szegedi urak, gazdag polgárok, gyáro­sok és alsóvárosi kulákok Sze­repéről, akiknek képviselői — Kelemen Béla, Back Bernát, Biedl Samu stb. — pozíciókat is töltöttek be az ellenforra­dalmi szervezetekben!), sőt a szegedi munkásság sztrájkok­kal is küzdött ellene. Szeged azonban — mégiscsak Szeged, s róla még „A magyar nép tör­ténete" című mű is azt mondja: „Szegeden nemcsak az ellen­forradalom gyülevész hada in­dult el útjára, de a .szegedi gondolat' is!" Ez — lényege szerint — semmiben sem kü­lönbözik Péter elvtárs megálla­pításától. Megnéztem a Lődi elvtárs által idézett tanulmányt is. Ebben Székely Lajos ezt írja: „Nem Szeged proletariá­tusán, nem Szeged dolgozó né­pén múlt, hogy 1919-ben e vá­ros lett a fegyveres ellenfor­radalom kiindulópontja". (Ki­emelés tőlem MM.). Azt hi­szem, mindenki egyetért ve­lem: az már igazán szőrszál­hasogatás. ha valaki a „kiindu­lópont" és a „szülőváros" sza-^ vak közt ..lényeges" különösé-, get vél: Véglére is a orózaii stílus is megenged bizonyos képes beszédet! LÖDI ELVTÁRS tételként szögezi le. hogy „az ellenforra­dalom nem földrajzi, hanem osztályfogalom". Ennek a szem­beállításnak semmi értelme sincs! Aki csak kicsit is ismeri a Tanácsköztársaság és az ellen­forradalom történelmét tudja, hogy az adott viszonyok kö­zött a proletárdiktatúra ellen sehol sem szervezkedhettek a még szét nem vert feudális és burzsoá elemek sikerrel, csak Aradon és Szegeden, a francia imperialista hadsereg jelenléte miatt! Tehát a szervezkedés: osztály fogalom; de. hogy éppen itt történt: földrajzi tényezők következménye. Amint Péter elvtárs helyesen írta: „földrajzi­stratégiai okok" tették. „Szégyene ez a városnak, menteni is lehet..." — ez a kitétel áll a támadás pergőtü­zében. Láttuk már, hogy a „menteni is lehet" kifejezés nyilvánvalóan ugyanazt je­lenti, amit Székely Lajos ta­nulmányában és Lődi elvtárs cikkében is megtett: arra vo­natkozik, hogy a szegediek — különösen a szegedi dolgozók — nem vállaltak és nem vállal­nak közösséget a Szegeden szervezkedett, itt „született" ellenforradalommal. Már most, hogy „szégyene-e" ez a város­nak vagy sem, ezzel kapcso­latban Péter elvtárs — szerin­tem helyesen — vállalja a vá­ros felelősségét (amint József 'Attila is „A Dunánál" című költeményében a magyar törté­nelmet — Werbőczystül, Dó­zsástul), s érdekes, hogy vál­lalta maga Lődi elvtárs is 1952-ben „Szeged" címmel megjelent, a város történelmét is megverselő elbeszélő költe­ményében. Ebben a „Nem véd­tek én ..." című (vesd össze: „menteni is lehet!"), az ellen­forradalomról szóló fejezetében ilyen sorokat olvasunk: Szeresselek-e ennyi szenny után? Pucéran álsz, te város én­előttem: szégyenfoltod az arcom égeti. Magamban én már hány­szor tépelődtem: Legyen kéz, s azt a foltot tépje ki! (Nem az én, hanem Lődi Ferenc kieme­lései! — M. M.) MIÉRT BfiRAL hát Lődi elv­társ másokat azért, amit nem­régiben még maga is úgy vélt? Hógy másik szólással kérdez­zek: más szemében a szál­kát ...? Márta Mihály ált. isk. tanár Makó-üiváros védő berendezés valósult meg. Régen, a tőkés idején akkora volt itt a por. hogy az ember nem látott két métert előre". A kártolóban, gépektől körülvéve egy kis fülke áll. Ez a főművezető szobája. Ott telepedünk meg. hogy szót váltsunk, beszélgessünk Zen­gei Jánossal, aki sztahánovis­ta módon végzi teendőjét fontos, felelősségteljes beosz­tásában. Sok új módszert ho­nosított meg, s hirtelenjében nehéz lenne összeszámolni újításait. Legutóbb meglelte a módját, hogyan lehet taka­rékoskodni a drága olasz ken. derkóccal. Az olasz kender kóc lényegesen vékonyabb szálú, hajlékonyabb, mint a magyar kenderkóc, s így be­lőle finomabb fonalat, fino­mabb és könnyebb árut lehet gyártani. Az a kenderfonal a jó, amelyben általában ötven úgynevezett elemi szál talál­ható. A magyar kócból az 50 elemi szál számottevően vas­tagabb fonalat adott, mint az olasz kócból Nem nyugodott ebbe bele. Átalakított egy roncs kártolót, amelyiken még ő is dolgozott a tőkés Wimmerék idejében. Az át­alakítással. más szerkezetek közbeiktatásával, szóval új fi­nomítási technológiával sike­rült a magyar kócot véko­nyabb szálúvá változtatni. A magyar nyersanyag hasonló­vá vált az olaszhoz. A fona­lak előállításához így keve­sebb olasz kócot használnak. Nem is olyan régen a kártoló naponta 16 mázsa olasz nyersanyagot „fogyasztott". Ma már ez a szám öt mázsá­ra csökkent. — Vajon van-e még lehető­ség újításra, jobb eljárásra? — kérdezzük, hogy így is „ki­csikarjuk", most vajon mivel nincs megelégedve. Válaszol is gyorsan, s ha nem tudnánk tetteit, lelkesedéstől fűtött szavai is azt mutanák, hogy a technika bátor alkalmazó­ja, egyik úttörője. — Jelenleg a finom kártoló etető hengereinek működését akarom megváltoztatni. Papír, ceruza kerül elő. Lerajzolja, hogy milyen a fi­nom kártoló etető hengerének működése, s hogyan akarja azt jobbá tenni. A két hen­ger tűi érintkeznek; ehelyett a tűk fogaskerék szerinti kapcsolását tartja jónak. Ez a fogaskerék szerinti elrende­zés hozzájárul az anyag jobb minőségéhez. De vajon pusztán feltevés-e ez, vagy akad már valami gyakorlati tapasztalat? Nem feltevés! Kiderül, hogy három finom kártoló etető dobját Zengei János elgondolása szerint átalakították, s en­nek haszna mutatkozik. To­vábbi gépeket alakítanak át. A munka kezdetén állnak ilyen vonatkozásban és ké­mok is kimutathatják majd az eredményt. A főművezető javakor* beli ember, de a tettrekész­ségben akármelyik fiatallal felveszi a versenyt. Nincs nála örök, megdönthetetlen dolog a munkában. Ezt ő így önti szavaikba: "Nem áll­hatunk meg, ami tegnap elég volt, ma már kevés. Szebb, jobb, olcsóbb áru csak akkor lesz, ha újítunk, ha befogjuk a technikát*. Mélyen igazak ezek a szavak. S Zengei Já­nos elvtárs is egyike azok­naik. akiknek van szívük, erejük, szakmai tudásuk ah­hoz. hogy elvessék a régi, idejétmúlt módszereket, s újat alkalmazzanak helyet­tük. Az új nem is egyszer gondok, bajok között szüle­tik. De mindig győzedelmes­kednie kell; a haladás úrrá lesz és összezúzza a régi módszerek recsegő ereszté­keit. Mennyi éjszaka, átvir­rasztott óra, mennyi tépelő­dés húzódik meg Zengei Já­nos újítása mögött... Még­sem torpant meg. Igazán, őszintén tudja, s tettei bizo­nyítják: "Ha meg van a jó munka, akkor haladunk mi is, itt dolgozók előbbre". Keserves körülmények között ismerkedett a szak­mával. Segédmunkás korá­ban is — a tőkés idejében — szerette a gépeket. Nem ma­gyarázott neki senki, hiszen akkor mindenki féltve őrizte a tudását, hogy pozícióját biztosítsa. A fiatal Zengei János munkaidő után (napi 12 órát dolgoztak akkor) raj­zolgatni kezdte a gépeket, vizs­gálgatta működésüket. Felje­lentették ezért, s többször is a rendőrségre hurcolták az­zal, hogy kémkedik, vagy tán valami rosszat akar. Pedig semmi más szándéka nem volt, csak az, hogy egy ki­csit előbbre lépjen a meg­ismerés, a tudás birodalmá­ban. Félti-e szakmai ismereteit, hosszú évtizedek gyakorlati tapasztalatát a főművezető? Nem! Odaadóan, szeretettel adja át a mesterség *fogá­sait» a segédművezetóknek, a fiatalabb nemzedéknek. Hagyja őket gondolkodni, se­gíti képességeik kibontakoz­tatását. Széli Fülöp segéd­művezetővel is foglalkozik, aki bizony nem kevésszer fordul hozzá: "János bácsi, legyen szíves magyarázza már el az etetődob működé­sét*. Szívesen tesz ennek is eleget. Beszélt Széli Fülöp­pel arról, hogy állandóan ta­nulni kell. A fiatal segéd­művezető beiratkozott a tech­nikumba. S a főművezető maga is tanulmányozza a szakkönyveket. Előre kell menni, a tech­nika alkalmazásának nincs felső határa. (morvay) F i

Next

/
Thumbnails
Contents