Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-14 / 164. szám

Csütörtök. 1955. július 14. II IPMIM R —II——MI . BI—HMI IHWIMHII—N— A Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának ülése biztosításáról. E kérdéssel kapcsolatban a központi bizottság meghallgatta V. V. Mackevics mezőgazdasági miniszterhelyettes, I. A. Bencgyiktov szovhoziigyi miniszter, L. R. Kornyijec begyűjtési miniszter, P. I. Morozov OSZSZSZK mezőgazdasági miniszter. T. A. Jurkin OSZSZSZK szovhozügyi miniszter és D. Kalasnyikov, a Saovjelunáó begyűjtési minisztériuma OSZSZSZK-bcii meghatalmazottjának beszámolóját. 3. N. Sz. Hruscsov beszámolója a szovjet—jugoszláv tárgyalások eredményeiről. 4. Az SZKP XX. kongreszszusának összehívásáról. A központi bizottság a megvitatott kérdések mindegyikével kapcsolatban megfelelő határozatokat hozott. Az ülés az SZKP központi bizottsága elnökségének tagjaivá kiegészítőlég megválasztotta A. I. Kiricsenkót és M. A. Szuszlovot. A teljes ülés az SZKP központi bizottsága titkárává kiegészítőlég megválasztotta A. B. Arisztovot, N. I. Beljajcvet és D. T. Sepilovot. akárkinek adod el, hanem az államnak" Jegyzetek egy népnevelő munkájáról DELMOGYflRORSZBG Növelik a szarvasmarhaállományt, emelik a fejbozamot a Felszabadulás TSZ-ben ' Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága július 4-től 12-ig iilést tartolt. Az ülésen az alábbi kérdéseket vitatták meg: 1. N. A. Bulganyin beszámolója az ipar további fellendítésével, a technikai haladással és a termelés szervezetének megjavításával kapcsolatos feladatokról. 2. A tavaszi vetés eredményeiről, a vetések gondozásáról, a termésbetakarítás lebonyolításáról és a mezőgazdasági termények 1955. évi begyűjtési terv teljesítése Nem Á sándorfalvi kövesút mentén eleven munka folyik. Aratnak, kapálnak, fattyaznak a parasztok — kinek milyen dolog égett legjobban a kösmére. Ügy féldél körül járhat az idő, amikor a vasúttöltésről lekarikázik egy ember. Városi forma öltözet van rajta cs tapossa a pedált egy darabig. Majd lassít, tekinget jobbra, balra, míg végül megáll. Betaszítja biciklijét az egyik tarlóra, nekitámasztja a szélső búzakeresztnek és megy tovább •< aratókhos. Tombác Lajos, amint szemben haladva suhogtatja a kaszáját, látja a közeledőt és azt gondolja: « Ugyan mit akarhat ez tőlem". Hátraszól a feleségének — aki buzgón szedi a markot —, hogy nézze már ő is, ki az, aki jön. A biciklis ember elmosolyodik. Jól ismeri a parasztokat, tán még a gondolataik közé is belét, hiszen közüiük való. Megérti a bizalmatlanságot. Még vagy tíz lépés választja el a kaszástól, amikor hangosan odaköszön nekik. Kézfogás közben pedig eképpen mutatkozik be. "— Szőke István vagyok, a Szegedi Pártbizottság megbízásából jöttem. — Isten éltesse — vágja rá Tombác, fenéshez állítva a kaszát és magas. Védős homloka kisimul. — Mi járatban van errefelé? — A maga véleményére volnék kíváncsi egy fontos kérdésben — mondja Szőke István és egyenesen belenéz .Tombác szemébe. Tombác elneveti magát. — No, az én véleményem se nem oszt, se nem szoroz. — Dehogynem. Szabad kipróbálni a kaszáját? — Tessék. A kasza jó, csak fogd meg jól, így szokták mondani. És Szőke elvtárs megfogja a kaszát, kivágja a rendet, utána meg beköt egy sor kévét. Tombácék már nem győzik várni, hogy mi az a fontos kérdés. Mert eddig csak a búzát dicsérte, meg a család felöl érdeklődött ez a furcsa ember. — Hol laknak maguk Tombác elvtárs? — kérdezi váratlanul a népnevelő. — Mihályteleken. Ezt a földet kishaszonbérletben bírjuk. A búza 600 négyszögöl. G.yálaréten van még egy kevés. — Olvasták a kötelező állami gabona-felvásárlásról szóló rendeletet? — Én igen — mondja Tombác Lajos. — Helyeslem is, mert igen méltányos árat fisét érte a kormány. A szabadpiacon sem kelt többért tavaly a cséplés után. — Magának lesz-e feleslege. — Nem sok, legfeljebb kéthárom mázsa. De azt az államnak adom el, ossza szét az országban, ahogy kell. Ha minden parasztember az én eszemmel gondolkodna, egyáltalán nem tartogatná otthon, ami nem szükséges neki. Mert a kenyérgabona nem olyan, mint a kukorica, könnyen belekap a zsizsik és odavan, 1" — Hát a kedvezményekhez mit szól? — A szántás bár olcsó, nekem nem kell. Van lovam, ki akarom használni és magam szántok. Elleaiben a korpa nagy segítség. Mázsánkint 150 forintos áron meg egyenesen ajándék. Arra nagyon is számítok. — A maguk dolga, hogy a kedvezményből mit vesznek igénybe és mit nem •— mondja a népnevelő. — Ha csak a korpa kell, a traktorszántás és a műtrágya nem, akkor húsz forinttal fizet többet az állam a búzáért. Vagyis, ha három mázsa eladására kötnek szerződést, akkor 780 forintot kapnak érte, valamint mindéin mázsa után húsz, vagyis összesen hatvan kiló korpát 90 forintért. — Nem rossz —• mondja Tombác Lajos. — Mihelyt elcsépelünk, / rögtön viszem a felesleget a beadással együtt. f — Akkor ebben maradunk. A viszontlátásra. — Hohó! Ne siessen, még nem mondta meg, miért jött. Szőke elvtárs visszafordul és mégegyszer megszorítja Tombác Lajos kezét. — De igen. És köszönöm a véleményét. Két dűlővel távolabb ismét fékez a népnevelő. Szabó Sándor négyholdas, Szeged, Nyil utca 9. száim alatti lakos aratja itt a vastagkalászú dőlt búzát feleségével és a vőjelöltjével együtt. Már alig van egy kis sanok. nemsoká "kiugrasztják belőle a nyulat**. Amikor a sovány, erősen deresedő Szabó Sándor észreveszi Szőke elvtársat, tréfásan elkiáltja: —Nincs baj, itt jön a segítség. — Nem veszélyes ez már, úgy látom — így a népnevelő. — Ettől még én sem félek. '— Tán nem ismeri a kaszát? — Nem nagyon. (Szőke elvtárs úgy véli, nem árt egy kis füllentés). — Maid én megtanítom. Tessék. Jó éle van neki. És Szőke elvtársnak Szabóéknál is meg kell fognia a kasza nyelét. Amikor a gazda látja, hogv nincs semmi fennakadás, megjegyzi: — Áh. ért maga ehhez, miért tagadta? A népnevelőből kirobban a nevetés: — Hát... ami azt Illeti, nem a gólya költött engem sem. — Maga kommunista ugye? — kérdezi hirtelen Szabó. — Miért kérdi? — Tudomisén. Valahogy úgy lesír magáról. Ezután Szőke elvtársnak végig kell hallgatnia, menynyire szerelmese a földnek Szabó Sándor. Az ősszel is jól megszórta istállótrágyávat azért ad 14 mázsát ez a hold. amit aratnak. A szomszédé nem adja meg a felét se, olyan kis siska búza van benne,. mert öt éve nem látott trágyát. A népnevelő ennél a pontnál beleszól: — Erről jut eszembe, hogy a kormány 30 forintos árén-; gedmén.nyel műtrágyát is ad, az államnak eladott búzafelesleg után. — Hallottam a rendeletről — mondja Szabó Sándor —, de nem tudom, mennyit fizetnek érte. Dehát. a népnevelő éppen azért jött, hogy megmagyarázza azt, amit a dolgozó parasztok nem tudnak: — Az állam 240 forintos becsületes árat ad azért a búzáért, ami a gazdálkodóknál feleslegként mutatkozik. Ezt úgy számítják ki a cséplésnél, hogy legelső a vetőmag, második a beadási kötelezettség és egyéb állami tartozások, harmadik a család évi szükséglete (felnőtteknek 240, tíz éven aluli gyermekeknek 180 kiló.) Amit ezenfelül mutat a cséplési eredménylap. annak egy meghatározott, részére tart igényt az állam, mint vevő. A búza 240 forintos árához még kedvezményeket is ad. Minden mázsa eladott búza után 20 kg korpa jár a gazdának, mázsánkint 150 forintért. Ezenfelül műtrágyát vásárolhatnak 30 forintos árcsökkentéssel és ugyancsak 30 forinttal olcsóbban traktorszántást igényelhetnek. Aki nem veszi igénybe a kedvezményeket, annak torábbl 40 forintot fizet mázsánkint búzájáért az állam, vagyis összesen 280 forint üti a markát. — Ne üsse az én markomat csak 240 forint — szól közbe Szabó —, nekem a műtrágya is kell, meg a korpa is. Sőt, jó lenne faanyagot is kapni a házkörüli renováláshoz. — Arra Is van lehetőség, de csak a termelőszövetkezetnek. — Ügylátszik, a szövetkezeteket mégis jobban pártolja az állam. — Ezt nem is tagadtuk soha. Szabó Sándornak még "kényes kérdés» a szövetkezet, ezért másra tereli a beszédet. — Tavaly is az állam gabonáját vittem be először a cséplőgéptől. Az enyém kint hált egy éjjel a szérűn, mivel már nem érkeztem hazavinni. Most is ugyanígy csinálom: ami nem kell .azt mind viszem azonnal a beszolgáltatással együtt. Jó lenne, ha a tanács gondoskodna teherautóról, hogy a géptől egyszerre többen vihessük be a kötelezőt. Megfizetnénk a fuvardíjat. Szőke elvtárs harmadik állomása Bite Ferenc bácsiék földje, ök Alsóvároson laknak, öt és fél holddal vergődnek. Idős cselédek már, nehezükre esik a munka. De azért szorgalmasan vetik a kukoricát a felugarolt tarlóba. Az öreg Bite, amikor megtudja, miről van szó, felmérgeli magát. — Mit ér az a 240 forint. Az adó meg annyi, hogy nem győzöm. — 280 forint végeredményben. Ferenc bácsi — mondja neki a népnevelő. — Akkor is! Á piacon többért elkel. — Emlékezzék csak viszsza. Mennyi volt tavaly cséplés után a búza ára? Perzsel a nyár a búza- és kukorica tengeren, a Felszabadulás Termelőszövetkezet földjein. A gabonatáblákon aratnak a kaszások és a gépek. a széles legelőkön pedig künn tanyázik a gulya. A messzeségből csak fehér foltoknak látszanak. A tsz-beliek arra-arra sendítanak, amint dolgoznak, és büszkén mutatják az idegennek: ott a mi gulyánk. Háromiól — halvarháromig Büszkék is lehetnek rá, hisz az egész megyében alig találni párját ennek a gulyának. Árendás György elvtárs, a tsz vezetője is mosolyog, amikor nézi őket. Bizony, nehezen ment még 1950 szeptemberében, amikor megalakították a csoportot tizenkét taggal. Mindössze három szarvasmarhájuk volt. Árendás György maga se hitte volna, hogy lesz idő, amikor 92 családdal dolgoznak és 62 darab szarvasmarhát terelnek a tsz legelőjén. Hogy honnét van ez a s2ép állomány? Könnyű erre is válaszolni. Egy részét a belépő tagok hozták magukkal, a többi pedig a meglévő állatállomány szaporulatából fejlődött föl. A begyűjtési és felvásárló szervek csak azokat az állatokat kapták meg levágás céljából, amelyek tenyésztésre nem voltak alkalmasak. A borjak gondos nevelésével, az állat-elhullás csökkentésével érték el az állomány növekedését. A márciusi határozat útján A Központi Vezetőség márciusi határozatát örömmel fogadták a szövetkezet dolgozói és vezetői. Sok visszás problémára tett pontot ez a határozat és eldöntötte az 1953 júliusa óta oly sokszor hangoztatott vitás kérdéseket. Milyen eredmények születtek a termelőszövetkezetben a márciusi határozat után? így felelnek erre az állattenyésztő brigád tagjai: „Először is megszilárdult a munkafegyelem. Kevesebb lett a késés, többet törődtek az állatokkal." A 73 éves Nagy József állattenyésztési brigád vezető helyére is fiatal tag került. Szili elvtárs személyében. Szili elvtárs régi tagja már a szövetkezetnek. Eddigi teljesítményei munkaegységben mindig meghaladták az ötszázat. A szarvasmarhaállomány gondozói is megértették a párthatározatot. Világosabban látják fejlődésük útját. Üj feladatokat is túztek ki maguk elé. Ezek a feladatok reálisak és helyesek, s már eddig is nagyon sokat tettek megvalósításuk érdekében. Különösen kiemelkedő munkát végez Varjasi István. És azt is el kell mondani, hogy A. Molnár István is kezd már leszokni a régi hibájáról, a késönjövésről. s így a dolgozók asztalára is előbb érkezik meg a termelőszövetkezetből a tej. A tsz-ben központi kérdés a szarvasmarha állomány növelése. és a tejhozam emelése. A cél megvalósítása érdekében 22 borjút nevel a — Ha jól emlékszem, 300 forint. — Na látja. Most sem jár rosszabbul, ha megszámítjuk. A felesége nem állhatja tovább: — Hát nem érted? Nem akárkinek adod el, hanem az államnak. A népnek meg sok kell, más is kenyeret eszik. A népnevelő hálás ezért a közbeszólásért az öregaszszonynak. Tömören, egyszerűen fejezte ki sok-sok dolgozó paraszt gondolatát: A felesleges gabonát ne a kupeceknek és a feketézőknek, hanem a nép államának adjuk el, mert csak az állam oszthatja el igazságosan minden honpolgárnak. Nagy István. szövetkezet. Ebből 3 apaállat lesz. A minőséget pedig — az ápolás és a takarmányozás gondos megszervezésén kívül — úgy is javítani akarják, hogy a legtökéletesebb borjakat fogják tenyésztésre. A tejhozam növekedését a „zöld futószalag" biztosításával akarják elérni. A szövetkezet vezetői — élükön Árendás és Szili elvtársakkal — sokat harcoltak az állatok zöld takarmánnyal való etetéséért. A tagok végül is megértették a dolgok lényegét s így ebben az évben már 30 holddal emelték a zöld takarmány vetésterületét és ezen felül még másodvetésként is vetettek 30 holdnyit. Az abraktakarmány céljaira pedig — a sokoldalú takarmányozás biztosítása végett — 15 holdon takarmányborsót termelnek. A termelőszövetkezet elgondolását már eddig is siker koronázta. A zöldtakarmánnyal való rendszeres etetés eredménye: két literrel emelkedett a tejhozam. darabonként elérték a 11 liter fejési átlagot. Skóbakerül közben a takarékosság is. Ezzel kapcsolatosan a takarmány helyes tárolásáról beszélgetünk. A cél érdekében a vezetőség és az állattenyésztési brigádvezető állandóan fölülvizsgálja a takarmányok helyes felhasználását. így mindig látják azt, hol kell állatfajonként emelni, vagy csökkenteni a takarmány mennyiségét. Problémák és iervele Amikor a problémákról és tervekről kérdezősködöm, elA csorvai Kiss Imre Termelőszövetkezetbe gyakran ellátogatnak a környékbeli egyéni dolgozó parasztok baráti körültekintésre. A látogatók azután ugyancsak elcsodálkoznak ilyenkor, mert hiszen van is mit csodálniok. A Kiss Imre TSZ tagjai a múlt esztendőben csak egyszer kapálták meg kapásaikat — többszöri növényápolásra tavaly „nem telt" az idejükből — most, a tavalyival szemben. összes kapásnövényük háromszor megkapálva, tisztán. gyommentesen virít a látogatókra és bő termést igér. Búzájuk is olyan szép. amilyent az egyéni területeken sehol nem láthatunk. A gabonával kapcsolatban el kell mondani. hogy az egyéni termelők a tavasszal is gyakran ellátogattak a tsz-be. Akkor még az volt a véleményük, hogy a termelőszövetkezeti tagok túl magas átlagtermést terveztek. Amikor az egyéni termelők körültekintenek az tsz gazdaságéban, úgy nyilatkoznak: „a tavasszal nem gondoltuk volna ..." Mert most már szemmel is látható, hogy a Kiss Imre Termelőszövetkezet az idén több gabonát arat le átlagosan egy-egy holdról, mint amennyi a község egyéni területeinek a termésátlaga lesz. Császár Irén elvtársnő, a tsz könyvelője mondotta el a minap, hogy amíg a múlt esztendő- gondolkoznak. "Hát — kezdi az egyik — van azért probléma is. Nálunk fontos az állatállomány növelése miatt a takarmánytermelés növelése. Most még pillanatnyilag gondot okoz ennek az összeegyegyezletése az egyéb termelési tervekkel.— Az épületekkel is baj van — fűzi hozzá a másik — nincs elég épületünk az állatállomány számára. Igaz, hogy nem olyan régen épült egy 70 férőhelyes tehénistálló ,de ebben máris 62 darab állat van. Nemsokára új épület kell. — Majd építünk — mondják erre többen is. — Lesz hozzá pénzünk. És lassan beszélgetni kezdenek egymás között. Szóbakerülnek a meginduló építkezések. a kovács és a bognárműhely. az 1800 férőhelyes baromfiállás, az új góré, és így tovább. Már kiszemelték az új tehénistálló helyét is. Gondolkoznak és tanakodnak — közben szürke füstöt eregetnek a cigarettából. Kibontakoznak az ember szeme előtt az új épületek, látja a hatalmas gulyát, a célkitűzések megvalósulását; a Felszabadulás Termelőszövetkezetben a jövőben a gondos állattenyésztő munka eredményeként 2—3 holdra jut majd egy számosállat. Bízhatunk a Felszabadulás Termelőszövetkezet tagjaiban és vezetőiben, mert helyesen látják a szocialista mezőgazdaság fejlődésének útját és világosan megértik azt, hogy a márciusi párthatározat végrehajtása saját érdekük. (bj) ben őszi búzából 5,17. tavaszi búzából 8,15, rozsból pedig csak 3,38 mázsát csépeltek holdanként. az idén őszi búzából 8. tavaszi búzából 9, rozsból pedig 6 mázsát terveztek. s előre láthatóan még ennél is többet csépelnek ki egyegy hold terméséből. Évadzáró iársulati ülés volt a színházban Szerdán délelőtt tartották mge a szegedi Nemzeti Színház évadzáró társulati ülését. Csillag Miklós, a színház volt igazgatója nyitotta meg az ülést. Ádám Ottó főrendező a prózai, Rubányi Vilmos zeneigazgató a zenés előadásokról számolt be, Farkas Gábor pedig a műszakigazdasági ügyekről. Az ülésén több hozzászólás hangzott el. A megjelenlek igen meleg hangon búcsúztak Csillag Miklóstól. A társulati ülés után a színház DISZ szervezete vezetőségválasztó taggyűlést tartott. A színház DISZ titkára továbbra is Bíró Attila. — Az MSZT fennállásának 10 éves évfordulója alkalmából a Szegedi Kenderfonógyárban Nagygyörgy Mária, Varró Antal és Molnár G. István kaptak többéves lelkes munkájuk elismeréseképpen emléklapot, Mórahaími dolgozó parasztok látogatása a kecskeméti termelőszövetkezetekben Vasárnap több mint harminc mórahalmi egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt látogatott el Kecskemétre. A gazdálkodók a szőlő- és gyümölcstermelést tanulmányozták a homokos talajon. Ellátogattak a kecskeméti «Üj tavasz- szőlő- és gyümölcstermelő szövetkezetbe, ahol nagy érdeklődéssel szemlélték a gazdag termést ígérő Mathiász-féle szőlőskertet. A gyümölcsfák is jó gondozásról tanúskodtak s ezt szép terméssel hálálják meg A tizholdas, barázdásan öntözött konyhakertészetben is bőven volt látnivaló. A kecskeméti Szabadságharcos TSZben a munkaszervezés és a gépállomás segítsége iránt érdeklődtek a mórahalmi gazdák. A vendégek hazafelé menet útbaejtették még a Helvéciái Szőlőtermelő Állami Gazdaság szikrai üzemegységét, ahol kibővítették tapasztalataikat a szőlő- és gyümölcstermelés tanulmányozásában. A nagyüzemi gazdálkodásban látott sok értékes tapasztalattal tértek haza. „A tavasszal nem gondoltuk volna..