Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-03 / 155. szám

OELMBGTRRORSZBG Vasárnap, 1955. július 3. Egy esztendő mérlege JEGYZETEK A ÉVADRÓL SZÍNHÁZI A színházi évad végéhez érkeztünk. Vizsgáljuk meg. milyen munkát végzett az idén színházunk, ment-e elébb a színházi kultúra ügye városunkban. Mindazok az elvi bizonytalanságok, a kispolgári ízlésnek tett engedmények, ame­lyek az országos kultúrpolitikát is jellemez­ték a Központ! Vezetőség márciusi határo­zata előtti hónapokban, a szegedi Nemzeti Színház műsorában is megtalálhatók. A márciusi városi pártaktíva, a „Délmagyar­ország" cikke és az olvasóknak a szerkesz­tőséghez beküldött levelei, a TTIT klubjá­ban rendezett vita megmutatták azokat a hibákat, amely a színház műsorpolitikáját jellemezték. Erről nem is kívánok bőveb­ben beszélni, összefoglalva mégis annyit, hogy az idei évad műsorának legnagyobb hibája a túlzott múltbafordulás volt. A be­mutatott darabok közül alig volt egy-kettő alkalmas arra, hogy megmutassa hatalmas változásokat hozó korunk gigászi munkáját, erőfeszítéseit, kevés volt az olyan darab, mint a Kispolgárok, amely segített volna eligazodni bennünket korunk nagy kérdé­seiben. Mégis, az elmúlt évben nagy lépést ha­ladt előre a szegedi színjátszás művészi színvonalának emelkedésében. Sokkal jobb, részleteiben és egészében is jobban átgon­dolt, kidolgozott előadásokat láthattunk az idén, mint azelőtt. A szegedi színház együt­tese fölé nőtt a színház műsorénak, — jö­vőre az együttes színvonalához méltó mű­sort kell összeállítani. A következetes rendezői munkának nyilván nagy része van abban, hogy a tár­sulat ebben az évben igazi színházi együt­tesé vált, — büszkén állíthatjuk, a vidék egyik legjobb együttesévé. tt ebben látjuk a színház vezetői munkájának legnagyobb eredmé­nyét. Az a céltudatos fáradozásuk, hogy a különböző színészi egyéniségek játékmodo­rát egy egységes stílust játszó együttes szolgálatába állítsák s ezzel a bemutatásra kerülő színművek eszmei mondanivalójá­nak a helyes és jó művészi kifejezését biz­tosítsák — sikerrel járt. A színház vezetésének köszönhető az is, hogy a színház kilépett múltbeli elzárkózá­sából s a színház képviselői Szeged külön­böző kulturális területein működnek közre. A színház vezetésének és vezető mű vé­szeinek nagy része van abban, hogy Csong­rád megyében az irodalmat, a költészetet olyan széles körben sikerült népszerűsíteni, mint az országban sehol sem. Ennek a hő­sies. úttörő munkának szép gyümölcse volt az a siker, amelyet a fesztivál alkalmával rendezett szavalóversenyen a 6zegedi színé­szek elértek. Hat színház művészei közül a szegediek (Lászlóffy Katalin, Miklós Klára, Kovács János) szerepeltek a legjobban. „A színházi fesztivál legnagyobb értéke • szegedi Nemzeti Színház idet szereplése" — mondotta Major Tamás kétszeres Kos­suth-díjas kiváló művész, a budapesti Nen> zeti Színház Igazgatója, a magyar színját­szás ünnepi hetének záróvitáján. Ez az el­ismerés méltán érte a szegedi színházat, a Pillangókisasszony új betanulása komoly zenei esemény, a cimszerep Papp Júlia leg­jobb szerepe s a fesztivál másik szegedi be­mutatója, a Kispolgárok pedig a szegedi Nemzeti Színház eddigi legjobb előadása. A színészek évi munkájáról szólva, megállapíthatjuk, hogy a rendezők­nek és a karmestereknek oroszlánrészük van mind az együttes, mind a színészek egyéni fejlődésében is. A rendezés a társu­lat egyik legerősebb oldala. Ha fellapozzuk az elmúlt év színházi kritikáit, de az em­lékezetünket is, a rendező csaknem egyön­tetű elismerésével találkozunk. Csupán a Trubadúr és a Vízkereszt rendezői megol­dásával nem értettünk egyet, más darabok — különösen a Kispolgárok, Volpone, a Vannak még kisértetek, s a Pillangóklsasz­szony — űj rendezése kitűnő. Adárn Ottó, Salló Gábor és Horváth József elismerésre­méltjj. munkát végeztek. Különösen Adárn OttóC a színház főrendezőjét kell kiemel­nünk. A rangsorolás szándéka nélkül vizsgál­juk most a színészek munkáját, főleg azok­ról beszélünk, akiknek pályafutásában az idei év minőségi fejlődési fokot jelentett. Inke Lászlóval kezdjük a sort. az ő mű­vészi pályafutásában jelentős fordulat volt az idei. Nem titkoljuk, az elmúlt években attól tartottunk, hogy Inke színészi skálája beszűkült, rutinossága modorossággá válik. Nos. Inke idei alakításai alaposan megcá­folták tavalyi hiedelmünket. A Kispolgárok Tyetyerevje. A kőszívű ember fial Barad­lay Richárdja, a Vízkereszt Böffen Tóbiása, a Vannak még kisértetek csábítója s a Csárdáskirálynő vén bohém Kerekes Fer­kója jelzik annak az izzig-vérig színész­egyéniségnek sokoldalú és még nagyobb magaslatokat ígérő színészi pályának idei állomásait. Hőst és kiábrándult csavargót, világfit és nagyokat ivó renaisance boroshordót egyforma mély átéléssel, színészi alázatos­sággal játszott, minden szerepe kidolgozott, elmélyült alakítás volt. ovács János számára is jelentős ha­tárkő ez az év. Tehetségére csak most kezdünk felfigyelni igazán, ha­talmas fejlődést ért el első évi szerepeitől az idei évad Leone kapitányáig. Kispolgár­beli alakításával. Nyil ábrázolásával még nem értettünk teljesen egyet, még erősen kisértették a „naturbursch" lehetőségek, a budapesti előadásra már csaknem teljesen benne volt játékában az a lendület, erő és magablztonság, amely a Gorkij megrajzolta forradalmár mozdonyvezetőt jellemezte. A Shakespeare kerestetik Fridolinja, A kőszí­vű ember fiai Tallérossy Zebulonja egy-egy lépcsőfok azon az úton. hogy Kovács János igazi jellemszínésszé váljék. Legjobb sze­lepe a Volpone-ban volt. Nagyhangú, kor­látolt. bután becsületes Leonéja komoly színházi élmény volt. Ebben az évben találta meg igazi énjét Ambrus Edit is. aki különösen két szerepé­ben, A kőszívű ember fial Alfonsinjában és a Vízkereszt Violájában nyújtott megle­petésszerű ldválő játékot. További fejlődést hozott az elmúlt év Papp Teri játékában is. A Kispolgárokban sikerrel gyűrte le nagy feladatát: az öreg Besszemenovnét alakította a fiatal, nagyon tehetséges színésznő, s ezután két könnyed, vidám szerep következett: Stázi a Csárdás­királynőben s egy remek shakespeari nő­alak: a Vízkereszt komornája. Sikerekben gazdag évi munkájára a Vannak még ki­sértetek kitűnő kabinetalakítása tette fel a koronát. Külön fezejetet kellene írni Kátay Endréről. Ez a rokonszenves színész kitartó, szorgalmas munkával a társulat legjobbjai közé küzdötte fel magát. Ebben az évben három nagy feladattal birkózott meg, több­nyire sikeresen. Pjotr alakításában maszk­ban és játékban hűségesen mutatta be az egy napra hőssé lett, de önmaga hősiessé­gétől megijedt kispolgárt, s a Shakespeare kerestetikben pedig emlékezetes kabinet alakítást nyújt. A Volpone-ban kapta élete legnagyobb feladatát: a címszerepet. Saj­nos, a Vízkereszt Malvoliójában már nem találta meg végig a hibátlan hangot, nem tudott megszabadulni előző nagy szerepé­nek remi nesciái tói. [Tj színnel, nagy értékkel gazdagodott a prózai együttes a Kormos házas­pár Szegedre szerződtetésével. Mindketten országszerte is elismert színészek e egy év alatt Szeged közönségét is teljesen meghó­dították. Miklós Klára Baradlayné szerepé­ben aratott emlékezetes sikert. Kormos La­jos is minden esetben a kiforrott színész rutinjával oldotta meg feladatát, bemutató­ról bemutatóra fejlődött játéka, legjobb alakítását a Vannak még kísértetekben nyújtotta. Kormos Lajos a színház legszeb­ben beszélő színésze. Dómján Edit, Tarnay Margit. Thurzó Margit. Mezey Lajos és Kaló Flórián is ebben az évben játszanak először Szegeden, sőt Dómján Edit és Kaló elsőéves színészek. Eddigi alakításaik kétségtelen tehetséget árulnak el. A prózai társulat többi tagja (Barsy Béla, Mlklóssy György, Lászlóffy Katalirf, Lontay Margit) a tőlük már tavaly, s az azelőtti években megszokott, kiforrott, jó alakításokat nyújtottak, mégis külön ki kell emelnünk Barsy mind belső átéltség, mind külső eszközök dolgában hiteles, drámai fe­szültségtől terhes Besszemenovját, Mik­lóssy György hátborzongatóan nagyszerű portását a Vannak még kísértetekben, Lászlóffy Katalin Gorkij írói szándékainak mély megértéséről tanúskodó Tatjánáját és Lontay Margit élettől duzzadó Jelenáját, magávalragadó Ceciliáját. Az opera-együttes is óriási előrehala­dást ért meg ebben az évben s elsősorban Rubányi Vilmos zeneigazgató s tehetséges karmesterei (Biró Attila. Üjj József, Maros György) érdeme. Az operai részleg a fiatal, nagyon szép hangú, muzikális Komlóssy Erzsébettel igen sokat nyert. Sikerrel ol­dotta meg élete első nagy szerepét, a Don Pasquale címszerepét Sinkó György. Har­math Éva a Parasztbecsületben mint opera­énekes mutatkozott be, ez volt eddigi leg­jobb produkciója, s ez feljogosítja arra, hogy operett helyett inkább operát éne­keljen. Moldován Stefánia színészileg is igen kitűnően megoldott Santuzzája, Papp Júlia Leonája, Horváth József, Jánossy Rudolf, Szabadi István, Székelyfonó-beli alakítását és általában a Székelyfonó hősies vállalko­zását kell kiemelnünk még. Az operett részleg művészi szinvona Iával van még baj, a Csárdáski­rálynő kivételével nem sikerült megfelelő színvonalú, etilusban, mondanivalóban tisz­tázott operett előadással megörvendeztetni Szeged túlságosan is nagyszámú operett­kedvelőit. Az operettegyüttesből Sugár Mi­hály zamatos humorú főpincérét, Iván Mar­git Sylviáját, Lakfky József kitűnő Xavérját a Szép Juhásznéban és Kovács Gyula len dületes humorát kell megemlítenünk. Osváth Béla Beszélgetés Papp Júliával, a szegedi Nemzeii Színház érdemes művészével Nagy volt az öröm a sze­gedi színháznál — de a töb­bi vidéki színháznál is — mikor a napokban Papp Jú­lia megkapta a Magyar Nép­köztársaság Érdemes Művé­sze rímet. Hiszen őelőtte mindössze egy vidéki érde­mes művész volt: a miákol­ci Pelhes Ferenc, de őt is felvitték hamarosan Buda­pestre. Most, az örömhír új­donságának hetében felke­restük a színházban új ér­demes művészünket, aki éppen próbán volt. A Car­ment próbálták, s mindenki ünneplőben várakozott Svéd Sándorra. Alig várakoztunk, felérke­zett a művésznő, s mosolyog­va mondta el azt a néhány szót, amely talán már akkor elhangzott, amikor az első újságíró az első színésznőt interjuvolta: — Mindent kérdezhet, csak azt ne, hogy mikor szület­tem! Azután mindjárt a kitün­tetésről beszélt. Természete­sen: nagyon örült. Ezt ő u következőképp fejezte ki: — örülök, hogy a vidéki opera Tóth Aladár szavai szerint osztatlan és megér­demelt sikert aratott. És most már a saját mun­kájáról nyilatkozik: — A Hanglemezgyártó Nemzeti Vállalat Blum Ta­más, a debreceni színház karmestere felkérésére le­mezre veszi tőlem a Pillan­gókisasszony első felvonásá­nak duettjét. Azután a Ká­rolyi-kertben is adok majd koncertet a nyáron Budapes­ten, már erről is tárgyaltam a Filharmóniával. Ott tavaly is szerepeltem. A vidéki operaénekesek egyre inkább szóhoz juthatnak Pesten, s en­nek nagyon örülök. Termé­szetesen nagyon örülök an­nak is, hogy érdemes mű* vész lettem, s hogy velem együtt őszinte öröm töltötte el emiatt valamennyi vidéki művészt. Ügy érzem, ez va­lamennyi vidéki színész szá­mára támpontot ad; nem kívánkoznak annyira a fő­városba, mert érzik, hogy megbecsülik munkájukat. S mikor hazajöttem, újabb örömök vártak rám. Ezeket az üdvözlő levelek jelentet­ték, amelyeket itt a közön­ség és a művészek részéről kaptam. Ezekért köszönete­met fejezem ki ezúton is mindenkinek, és szeretettel köszöntöm a szegedi közön­séget. Alighogy megköszöntük • művésznőnek a nyilatkoza­tot, Ruff elvtárs a színház szervezője gyorsan elújsá­golta, hogy az űjszegedi sza­badtéri színpadon július fi­án és 10-én ugyanabban a szereposztásban adják elő a Pillangókisasszonyt, mint Budapesten a fesztiválon. A különbség csupán annyi lesz, hogy Papp Júlia most már mint érdemes művész lép a színpadra. Németh Ferenc SETA A TISZA PÁRTJÁN EGY EVT1ZEDDEL EZE­LŐTT — sokan évekig távot voltunk a mi szűkebb hazánk­tól: Szegedtől. Láttuk a Kár­pátok magas ormait, s a hábo­rú borzalmai közepette is tud­tunk benne gyönyörködni. De bármennyire is eltöltött ben­nünket a hegyek szépsége, levegője, mégis jól emlékszem, amikor Kőrösmezönéi ott lá­baltunk a völgybe szorult csör­gedező, kristálytiszta vizű Ti­sza kavicsjenekén, arra gon­doltunk. hogy az itt még kes­keny folyócska milyen széle­sen. méltóságteljesen hömpö­lyög a mi nagyon szeretett vá­rosunk házai alatt, s mily jó lenne a szőke partján leheve­redni. Nemcsak a hazájától tá­vol lévő ember szive szólalt meg ekkor. Ml. szegediek nem tudjuk elképzelni életünket kedves folyónk nélkül, mely át­szeli városunkat. Szép a Ba­laton, a Mátra, a Bükk, — egyre többen látjuk nyaranta — de akkor vágyunk legjobban a Tisza partjára, amikor távol • vagyunk tőle. S hogy szeret­nék látni a hegyvidéki embe­rek. akiket éppen az Alföld szépségei gyönyörködtetnek. Jöhetnek is ide nyaralni a virágzó Tisza partjára. Sétál­junk csak rajta végig. Az idén elég későig makacskodott a mi folyónk vize. magasan állt, s emialt elhúzódott az Űjsze­gedi Partfürdö rendbehozása. De most már egyre jobban benne vagyunk a nyárba, s a 12 holdas part jó időben ezer és ezer fürdőző szegedivel né­pesül be. A régi kabinsorok, vikkendházak mellett egész sor kis nyaraló épült fel a fűzfák kőzött. Nemrég készült el a Ruházati Bolt, a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat, az Erömii, az Építőipari Vállalat, a Női Szabóipart Szövetkezet, az Egyetem és sok más üzem szép strandépülete. A hangos­híradóban 300 lemezt váltogat­nak a gramofonon, lehet köl­csönözni fejpárnás gyékénye­ket. fürdőruhát, kártyát, sak­kot, dominót, nyugcgyat. A Kiskereskedelmi Vállalat pavi­lonjában a fürdőzők megvásá­rolhatják a legszükségesebb dolgokat, könyvtár áll a láto­gatók részire. Az utak men­tén új vízcsapok vannak, röp­labdapályák. futbalpálya, szí­nes. hatalmas napernyő, tusok, asztatok, székek, padok dísze­legnek a virágágyak között. A mólóról a fiatalok fejest üg­rálnak a vízbe, azután a forró homokra fekszenek, barnulnak az olajfényes hátak, a nap, s a víz egészségontó fénye üdíti a strandolókat. Mondják, hogy a jövő héten már lesz női és férfi fodrász Is a part fürdőn. Tegnap este is milyen jól szórakoztak a sze­gediek a Hungária kint lévő teraszán: finom disznótoros va­csorát fogyasztottak, aztán a magyarnóta-esten, Moldován Stefánia és Szabadi István énekelt, utána meg táncoltak a vendégek, — jó kezdeménye­zés volt. GYERÜNK AT A SZEGEDI OLDALRA. A Tisza sima tük­rén látni az ívelő hidat, a Fogadalmi templom tornyát. A parti házak fejjel lefelé lógnak a vízben. Joggal vagyunk büszkék a szegedi tájra! A hó­fehérre meszelt „Béke" úszó­ház mólójáról egymás után Indulnak el a motorcsónakok, az evezősök is egyenletesen merlgetik lapátjaikat. Sok né­zőjük akad a Sztálin sétányon. Üljünk villamosra. A tisza­parti végállomástót sokan in­dulnak a Körösihez. Már a töltésről megcsap a fűzfák sa­játos Illata. Az árnyas úton hullanak a pihék a fáról. A halászcsárda mögött építkez­nek; bővítik a világhíres szó­rakozó helyet. A csárdán túl a part mentén évek óta nem jártam. Pedig azelőtt, amikor a közismert „Sárgán" az MTE két kis kabinja volt, csak. szin­te itt laktunk. Azt mondták erre a helyre akkor: proli strand... S ni csak, most egészen széles út vezet az erdőben. A szegedi ifjúmunkások tiz év­vel ezelőtt Itt keskeny csa­páson lépdelve a munkás­strand felé halkan, lopva éne­kelték az illegális dalokat, amelyeket ma százezrek éne­kelnek. Villanypóznák vezet­nek felfelé. Meglombosodott tiszaparti fák csodálkoztak ugye? £n is azt teszem, hisz mindjárt egy gyönyörű, nagy kőépület tárul elém: a MAV, Fiúnevelő Intézet üdülője, ií hatalmas üvegablakos körbeit virággal díszített épület tete­jén Renget Béla dolgozgat. Azt mondja, hogy jórészt társadal­mi munkában építették üdülő­jüket. Igen, ilyen a mi új éle­tünk. Szinte gomba módra nőttek itt kl egymás után a Szalámigyár, a szegedi cipő­gyárak, a Terményforgalmi Vállalat, a Posta szebbnél szebb partmenti nyaralói. Be­népesült ez a nagyon szép ti­szaparti rész. A ruhagyáriak éppen most állítják össze nagy kabinjukat. A fák közöli több helyen főzés nyomai lát­szanak, s a „Sárgarigó" ven­déglőben oltja szomját az új munkás-strand lelkes, jókedvű serege. ERDEMES LENNE ide cö­löpökre nagy üdülőt építenit hogy az ország minden részé­ből nyaranta Szegedre is utal­hassanak be üdülőket. A vizet is feltétlenül be kellene vezet­ni erre a területre: jogos kí­vánság ez. Szeged méltó arra, hogy az alföldi nyaralóhely minden igényét kielégítse. S aki a horgászás nagy szenve­délyének akar hódolni, az is megtalálja szórakozását, a Ti­szapart csendesebb részein, a tápéi komp környékén. ahol a sétahajó is megfordul. Sétánk végetért. Mindért nyáron újabbat és újabbat le­het látni, s Imi. Használjuk ki szépségeit, örömeit: jó nya-. ralást. M. T. A Városi Tanács irodalmi pályázata Az 1930. évi szeptember l-l munkástüntetés és sztrájk 25 éves évfordulója emlékére Szeged Megyei Jogú Város Ta­nácsa Népművelési Osztálya és a Magyar írók Szövetsége szegedi csoportja széleskörű irodalmi pályázatot hirdet. A pályázaton bárki részvehet névmegjelöléssel, vagy Jeligével. Beküldhető munkásmozgalmi tárgyú, vagy a munkásosztály fel­szabadulás utáni életét áb­rázoló Írásmű: vers, elbe­szélő költemény, novella, Iro­dalmi riport, regény, jelenet, szánmű stb. Egy pályázó több művel is pályázhat. A díjnyertes pályaművek köz­lését biztosítják. A közlés utáni tiszteletdíj a pályadí­jon felül illeti meg a szer­zőt. Beküldési határidő: versek október 1, elbeszélő költemény, novella, irodalmi riport, jelenet november 1, kisregény, regény, többfelvo­násos dráma november 15. (Drámáknál csak két kidol­gozott felvonást kell bekül­deni, a többit elég szinop­szisban). Eredményt a Tisza­táj decemberi számában hir­detnek. Pályaművek bekül­dendők: Magyar írók Szö­vetsége szegedi csoportja, Szeged, Horváth Mihály utca 3. címre. Pályadíjak: Regény, kisregény, dráma: I. díj 2000 forint, II. díj 1200 forint, III. díj: 800 forint. Elbeszélő költemény, no­vella, irodalmi riport, jele­net: I. díj: 1000 forint, II. díj: 800 forint, III. díj: 400 forint. Vers: I. díj: 500 forint. II. díj: 300 forint, III. díj: 200 forint. — AZ ÁSOTTHALOM ÉS MORAHALOM KÖRNYÉKI termelőszövetkezetek teljes lendülettel végzik az aratást, de már a begyűjtésre is fel­készültek. Vállalták, hogy július 20-ig teljesítik évi ke­nyér- és takarmánygabona­beadási kötelezettségeiket. A legtöbbet az ásotthalmi Sza­badságharcos Termelőszövet­kezet adja. A tsz tagjai pár hét múlva 700 mázsa kenyérs gabonát adnak az ország, |

Next

/
Thumbnails
Contents