Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-28 / 176. szám

Csütörtök, 1955. július 28. OaUSGYBROKSZfiG Mindent megteszünk a béke megvédéséért Pélar János református püspök felszólalása a szegedi békenagygyűlésen Ismerős arcok sorakoztak! hívek nevében elmondotta a egymás mellett kedden dél- j világ békeharcosainak képvi­után a Fáklya mozi kerthelyi­ségében — sok száz szegedi békeharcos tekintete szegező­dött a nemzetiszínű, s kék drapériával bevont emelvény felé, ahol a békenagygyűlés elnöksége ült. Nagy István­nak, a Városi Békebizottság tagjának, a városi tanács me­zőgazdasági osztálya vezető­jének megnyitó szavai után Péter János református püs­pök, a Béke-Világtanács tag­ja emelkedett szólásra. — Megváltozott helyzetben tartjuk ma ezt a békegyűlést — mondotta bevezetőjében — hisz a helsinki béke-világta­lálkozó után két héttel a négy hatalom kormányfői tanács­kozásra ültek össze Genfben, amelynek eredményeként to­vábbi enyhülés állt be a nem­zetközi helyzetben. A helsinki béke-világtalál­kozó, amelyen én is résztvet­íem, azon munkálkodott, hogy növelje a genfi tanács­kozás nagy jelentőségét, rá­irányítsa a világ közvélemé­nyének figyelmét. Maga a helsinki béke-világtalálkozó selői előtt, hogy a magyar ke­resztények is mindent meg­tesznek a béke megvédéséért. Ugyanezt tolmácsoltam én is, mint református püspök, hí­veim nevében. (Taps.) A továbbiakban arról be­szélt Péter János, hogy a Szovjetunió 1948 óta mindig hangoztatta, van lehetőség arra. hogy az ellentéteket tár­gyalások útján oldják meg. Amikor 1952 karácsonyán Sztálin biztató szavai elhang­zottak — lehetséges két kü­lönböző rendszer békés egy­más mellett élése —, akkor még ezt a nyugati hatalmak nem vették tudomásul. Ma már minden ember láthatja, hogy igenis van lehetőség két különböző rendszer egymás melletti élésére, van lehető­ség a tárgyalásra, a megol­datlan problémák rendezé­sére. Péter János beszámolójá­— mondotta Péter János a nak befejező részében a genfi továbbiakban — a békemoz- , tanácskozással foglalkozott. lágháborúban elvesztették drága gyermekeiket. Üzen­ték, hogy nem akarnak hábo­rút, hogy más édesanyák is hasonló sorsra jussanak. Fel­elevenítette Kutrucz Gizella az anyák világkongresszusán történt epizódokat s azokat a szavakat, amelyek elhangzot­tak a kongresszuson. A béke­gyűlésen részvevők nagy tet­széssel fogadták anyák küldöttének és Péter János református püspök be­számolóját. HelYíáll a brigád Erről az emberről pár hó­nappal ezelőtt nagyon sokat írtak az újságok. Még a fény­képét is közölték. Bálint Já­nosról, a pusztamérgesi gép­állomás DISZ-brigádjának fia­tal vezetőjéről van szó, aki ki­csiny csapatával együtt na­gyon sokat tett azért, hogy a tavaszi versenyben az ország összes gépállomásai közül a a magyar | pusztamérgesi legyen az első. Lelkes, fáradhatatlan munkájá­ért kormánykitüntetést is ka­pott. Ezt követte egy másik nagy Elindult a VIT-re a pusztamérgesiek küldötte kitüntetés is. Bálint Jánost: amikor megkapta az értesítést küldöttként választották a j az utazásról, beszélgetett ba­varsói Világifjúsági Találko-' rátaival. Sok-sok megbízást zóra. Azzal bízták meg, hogy adtak neki miről beszéljen, vigye el a megye traktorosai- [ mit kérdezzen majd meg a kül­nak harcos üdvözletét a nagy földi szaktársaktól, s aztán ifjúsági találkozóra, mondja Zádori Gyula, Kazi István, el mindenkinek, akivel beszél. |józsvai István, Balogh Mihály, milyen eredményeket érnek | Tombácz Béla is azt mondotta, el. hogyan dolgoznak a megyeimig odaleszel, traktorosai, különösen a Pusz-1 Valószínűig a víz okozta a hasmenéses megbetegedéseket galom történetében új állo­más volt, hisz számos olyan nemzet kép­• \ viselője és közéleti szemé­lyiség volt ott jelen, akik nem vettek részt eddig a hékemozgalomban, nem kötötték le magukat sem­milyen mozgalomhoz. Hatvannyolc ország közel kétezer küldötte tanácskozott Helsinkiben és ma már el­mondhatjuk. hogy nem csa­lódtunk; jól ítéltük meg a genfi értekezlet jelentőségét a világ békéért vívott harcá­ban. Péter János püspök ezután az elmúlt esztendők békehar­cának hatalmas lépéseit, '•eredményeit példázta és visz­sazaemlékezéseket mondott el külföldi útjairól, ahol szemé­lyes tapasztalatokat szerzett az imperialisták háborús ké­szülődéseiről és az elnyomott ország népeinek békeharcá­Tól, majd a helsinki esemé­nyeket elevenítette fel. — Jelentős dolog a magyar békemozgalom szempontjá­ból. hogy ezen a béke-világ­találkozón — folytatta — fel­szólalt Czapik érsek ls és a Kiemelte, hogy szerinte igen jelentős dolog az, liogy a tanácskozást a négy nagyhatalom képvi­selői kedvezően ítélték meg. — A legnagyobb öröm a genfi értekezlet eredményes­ségén azon az oldalon mutat­kozik meg — hangsúlyozta a püspök —. ahol évek óta so­kat tettek a béke érdekében. Bulganyin a genfi értekezle­ten több példával bizonyí­totta. hogy a Szovjetunió hat év óta milyen javaslatokat tett a feszültség enyhítésére, a felmerülő ellentétek békés megoldására. Péter János nagy tapssal fogadott beszámolója után Balogh Elemérné Kutrucz Gizella, az anyák világkong­resszusán részt vett egyik ma­gyar küldött számolt be a ta­nácskozáson szerzett tapasz­talatairól, élményeiről, a vi­lág asszonyainak, édesanyái­nak a békéért vívott harcá­ról. Sok személyes tapaszta­latát mondta el a magyar küldött, amelyet a békegyű­lés részvevői nagy figyelem­mel hallgattak. Megemlítette például többek között, hogy A város területén az elmúlt vasárnap nagy számmal lé­pett fel hasmenéssel, hányás­sal, kisebb-nagyobb fokú el­esettséggel, többnyire mérsé­kelt lázzal járó megbetegedés. A városi tanács egészségügyi osztálya a hétfőn beérkezett első bejelentések után a leg­szélesebb körű felderítést in­dította a megbetegedések okának sürgős kivizsgálására. A vizsgálatok még folya­matban vannak. Az eddigi eredmények szerint a beteg­ségek valószínűleg a víztől erednek. A szombati zivatar alkalmával csapadékvíz ha­tolhatott be a vízellátó háló­zatba. A sérülés helyének felderítése folyik. A további megbetegedések megakadá­lyozása végett szerdán este megkezdődött a város egész vízhálózatának fertőtlenítése klórozás útján. A klórozés mindaddig tart. amíg a Köz­egészségügyi Járványügyi Ál­lomás laboratóriumi vizsgá­latai ennek szükségességét in­dokolják. A lakosság a klóro­zott vizet nyugodtan, egész­ségkárosodás néLkül használ­hatja. Az érzékenyebbek a hálózatból nyert víz klórtar­talmát szellőztetéssel csök­kenthetik. vagv a víz helyett teát, csipkebogyóteát fo­gyaszthatnak. A betegek teát. reszelt al­mát, főtt sárgarépát fogyasz­szanak és orvosi segítséget vegyenek igénybe. Dr. Imre Mihály városi főorvos h. 1 Kölcsönös segítséggel Naav Pál: A kurszki begyűjtőhely ud­vara a városkörnyék egyik legélénkebb helye. Gabona­szállító teherautók fordulnak meg benne. Csak 2—3 percig tartózkodnak a mérlegház­ban, s azonnal a raktárak felé robognak. Itt futószalagra ke­rül a gabona és minden em­beri erőfeszítés nélkül jut a raktárba. A kurszki begyüjtő­helyre 5 kerület kolhoza szállítja a gabonát. Vannak napok, amelyeken a begyűj­tőhely 25 000 mázsát vesz át. Azt jelenti ez, hogy ilyen na­pokon kapuján csaknem ezer „GAZ—5l"-es teherautó for­dul be, hogy óránkint 40 ko­csit kell kirakni és a számára szükséges okmányokat kiállí­tani; másfél perc jut tehát egy gépkocsira! Ez a nagy munkatorlódás az egyik olasz városkának] meghaladta a begyűjtőhely küldötte elhozta üzenetét aJ kisszámú lelkes kollektívájá­nak a 17 olasz partizán édes- ^/'H® kollektl™ anyának. akik a második Jevszejev és helyette­se, Kravcev elvtárs joelore gondoskodott a raktárak és a magszárítók előkészítéséről a szállítás idejére. A szárítógé­peken és futószalagokon kívül — Kravcov elvtárs javasla­tára — szellőztető csöveket is szereltek fel. Ezek gyorsabbá teszik a magszárítást. Főérdeme a begyűjtőhely kollektívájának azonban az. hogy ott még a legszorgosabb napokon sem kell vesztegel­niük a kocsiknak. Vorobjev könyvelő elvtárs és Szapn­nyenkova titkár elvtársnő si­ettek a laboránsok segítsé­gére, hogy a laboratóriumi vizsgálatról szóló iratokat ha­ladéktalanul kiállítsák. A la­boránsok a gabona minőségét vizsgálták meg, Vorobjev és Szapunyenkova pedig az ira­tokat készítik el. Sok időt vesz igénybe a ke­zelési elszámolás is. A be­gyűjtőhely dolgozói kölcsö­nös segítséggel itt is meg­gyorsították a munkát. Csu­jeva és Szmirnova könyvelő, meg Bikovszkaja és Voron­kova számvevő elvtársnők se­gítenek a raktárvezetőnek az elszámolások összeállításában. — A kolhozok főleg sze­mesterményt adnak be — mondja Jevszejev, a begyűj­tőhely igazgatója. — Jellem­ző, hogy azok a kerületek, amelyek a múlt évben elma­radtak a gabonabeadással, idén az élen járnak. Szaka­datlanul özönlik raktárainkba a gabona. tamérgesi Gépállomás diszis­tái. szocialista hazánk építé­sében. Még kora reggel volt. amikor motorkerékpárjára ült, ment ki a cséplőgépekhez, hogy segítsen az indulásban. Csak este tudia meg, hogy míg odajárt, ajánlott levél érke­zett a címére. Az utazási jegyét küldték benne a Világifjúsági Találkozóra. Arca sugárzott az örömtől és a boldogságtól, amikor felbontotta a levelet. Végig olvasta az írást, s az­tán az ő megszokott szűksza­vúságával csak ennyit mondott a mellette álló párttitkárnak. — Most már nyugodtan utazhatom el. Miért, hát eddig mitől tar­tott? — kérdezték a körülállók. — Megvallom, most már, egy dologtól nagyon féltem eddig. Nem mondtam senkinek, de néha még olyan gondola­taim is támadtak, mennyivel jobb lett volna, ha a varsói VIT-et mondjuk cséplés után rendezik meg. Mert bizony a cséplés az hatalmas munka és ha én elmegyek, ki dolgozik majd helyettem? Aggódtam amiatt, talán míg odaleszek, lemarad a brigád. Bálint Jánost azóta, hogy megválasztották VIT küldött­nek, sokat foglalkoztatta ez a gondolat. Vajon, megtarthatja-e az elsőséget távollétében is a DISZ-brigád? Ezen a napon, ne aggódj miattunk, helyetted is dolgozunk majd. Akár mi történjék is, de nem maradunk le a munkában. Ez az ígéret volt az, amely meg­nyugtatta Bálint Jánost. — Tudom biztosan, hogy helytállnak, hiszen ők amit ígértek, még mindig teljesí­tették. Most is teljesítik majd. — magyarázta Bálint János. ígérték azt is, hogy a tava­szi versenyben ők lesznek az elsők. A másik brigád, a ver­senytárs ugyancsak ezt vál­lalta. Keményen harcoltak az elsőségért. Tervüket 150 szá­zalékra teljesítették. A DISZ­brigád azonban mégsem hagy­ta magát. 154 százalékos át­laggal fejezték be a tavaszi tervet. Derekasan küzdöttek először csak a percekért_ de aztán még a másodpercekért is. Nagy tervelőnnyel fogtak most a csépléshez is. A gépek bein­dulása előtt már 140 száza­léknál tartottak az évi terv tel­jesítésében. Nagyon nehéz len­ne más gépállomásoknak most utolérni őket. — ök megkértek, hogy mindezeket mondjam el róluk. Hát elmondom — magyarázza Bálint elvtárs —. Elmondom, hogy az én barátaimmal, a mi pártunk nevelte DlSZ-fiatalok­kal minden eredményt el le­het érni, ha úgy akarjuk, még a hegyeket js meg tudjuk moz­dítani. A Vidám Cirhusz Általában azzal a véle­ménnyel jöttek ki a nézők a Szegeden tartózkodó Vidám Cirkusz kivilágított sátorából: jól szórakoztunk. Azok a szegediek, akik már hosszú esztendők óta a váro­sunkba érkező cirkuszok mű­sorait rendszeresen megné­zik, joggal állapíthatják meg azt is, hogy ma már nemcsak a nagy fényes kiállítású cir­kuszok előadásai az érdeke­sek. hanem az ilyen kevés befogadó képességű cirkusz műsorát is elég gondosan ál­lították össze. S jól illik a műsorhoz a cirkusz neve is: vidám, humoros, jókedvű, nevettető szinte minden szá­F. Pevnyev ,-muk. Zenei fehe'ségek felvétele a Zeneművészeli Főiskolán A népművelési miniszter legújabb rendelete a kivéte­les zenei tehetségek számára lehetővé teszi, hogy már 18 éves koruk előtt a zeneművé­szeti főiskola növendékei le­hessenek. A kivételes zenei tehetségeket a főiskolai felvé­teli vizsgára az illetékes ze­neiskola, illetve zeneművé­szeti szakiskola megfelelő tanszakának és igazgatójának javaslatára, a zeneművészeti főiskola főigazgatója hívja be. Kivételes zenei tehetségként felvételre javasolhatók azok a tanulók, akik a zeneiskola VII. osztályát elvégezték, il­letve a zeneművészeti szak­iskolában végbizonyítványt szereztek. i UTIJEGYZET 18 Lodz újjászületésének csak egyik jellemzője a nagy kulturális fellendülés. Színházai, mozijai, rádió­állomása, filmgyára, a négy városi és öt kerületi mú­zeuma, az épülő textilipari múzeum, a 27 városi, 200 szakszervezeti, 4 vándor- és 70 háztömb-könyvtár, a 180 iskolai könyvtár, nemkülönben az a tény, hogy egy hónap alatt általában ebben a városban 40 ezer könyvet vásárolnak nemcsak Lodz, hanem az egész lengyel nép virágzó, kulturális életének nagyszerű bi­zonyítéka. Lodzra is, mint a többi kapitalista építkezésű városra találó volt a régi lengyel mondás: ez a város is csak egy utcából áll a Piotrkowszka utcából. Ez volt csupán olyan része a városnak, amit nyugodtan utcá­nak nevezhettek. A külváros nyomortanya volt számtalan viskóiával. Elég volt a fasisztáknak néhány tűzcsóva, r r­: ífirf r * a p i Plllii | ^ fi c t n a.­Üj lakóház Lotízban FÉNYEK A VISZTULÁN hogy felégessék a volt gettót, hisz a faházak az évtize­dekig kiszáradt deszkák órák alatt égtek el, s pusztult el sok száz ember, s még több hajléka, üj városrész épült a gettó helyén, s ez Lodz megújhodásának egy másik jellemző vonása. A sok új épület, lakóház, iskola, múzeum, filmszínház hirdeti: a békés alkotó élet győz minden pusztuláson. Az új épületek különböző stílu­sokban épültek, de így együtt mint frissen szedett vi­rágcsokor, harmonikus egészet alkotnak. Na és milye­nek a lakások? Az erkélyeken délután, estefelé karos­székekben pihenő emberek, az ablakok nehéz csipke­függönyei ízelítőt adnak, hogy milyen lehet a keltő, vagy háromszobás lakás, ahol dolgozó emberek, mun­kások, művészek, értelmiségiek stb. laknak. Az új városrész, a monumentális tér, a többéves fák, amelyeket nemrégen telepítettek ide, a középüle­tek, és különösen az iskolák, amelyekbe az első osz­tálytól az utolsóig járhatnak a gyermekek, mind-mind szebbé és nagyvonalúbbá teszik Lodz arculatát. Milyenek az emberek? Ha annyit írok, hogy jó! öltözöttek, jókedvűek, s hasonló jelzőkkel illetem őket, úgy érzem keveset mondok. Ezért leírom egy élmé­nyemet, amely igen megkapott. Szinte minden reggel korán ébredtem, előfordult, hogy már öt órakor a várost jártam itt tartózkodásom alatt. Gyönyörködtem a vá­rosban, elnéztem a munkába siető embereket. A villa­mos, vagy autó még messzire járhatott, de a várakozók már sorban álltak. Az újonnan érkezettek, mindjárt a sor végére álltak. Az ő zsebükből is előkerült az új­ság, a könyv, a türelmes, nyugodt várakozást össze­kapcsolták a hasznossal, tájékozódással. Mindez ter­mészetes itt, s mikor a harmadik, negyedik ilyen íe gyelmezett sort láttam, úgy tünt nekem, az idegennek, ezt másként el sem tudják képzeni. Valahányszor szem­ÜTIJEGYZET tanúja voltam ilyen fegyelmezett várakozásnak, gon­dolataim rögtön haza szálltak Szegedre, s szinte ma­gam előtt láttam, hogyan tolakodnak a központi meg­állónál, vagy a vasútállomásoknál, gyúrják, tapossák egyes fegyelmezetlen emberek gyengébb társaikat. Azon elmélkedtem, vajon, mit szólnának az ilyenek, ha itt ezeket a türelmes, fegyelmezett várakozó soroka látnák. Biztos nem hinnének a szemüknek, mint ahogy kezdetben én sem hittem, ismerve a szegedi sajátossá­gokat. Megvallom, sürün megálltam nemcsak Lodz­ban, Krakkóban, de Varsóban is egy-egy ilyen sor mel­lett, vártam, mi történne, ha valaki oldalról igyekezne behatolni a sorba. Ilyenre nem volt példa. Elnéztem a nyugodt várakozókat, úgy gondolom, a látottak alapján talán nem is szólnának ezek az emberek, ha valak­betolakodna a sorba, csak csodálkoznának. (Folyt, köv.) Az u.i isüiiiaii tanulói nepviscie.jen

Next

/
Thumbnails
Contents