Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-28 / 176. szám

DÉLMBGTBRORSZAG 4 Csütörtök, 1955. július JJJL Mii u szövetseg, IGAZ BARÁTSÁG A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN MEGVALÓSUL A MUNKÁSSÁG ÉS A DOLGOZÓ PARASZTSÁG SZOROS SZÖVETSÉGE... (Az Alkotmányból) Zaka, a szerelő az első pillanattól kezdve ellenséges tekintettel méregette a kis stabil motort, mikor reggel meglátta odaállítva a szerelőműhely végébe, egy furcsa kis szivattyúmotor, meg egy halom vetőgépcsoroszlya társaságában. A karcsú személykocsi-motorok, s az imponáló erejű Csepel Dieselek mellett ez a kis egyhengeres, dpplalendkerekes motor mint egy technikai groteszk hatott Zaka bonyolult műszaki igényű ízig-vérig szerelő lelkére. — Favágógépnek való ez — biggyesztette le a száját —, én ugyan hozzá se nyúlok! Csinálja, aki idehozta! A kis motornak a regulatorjával volt valami hiba, mihelyt rátették a szecskázót hajtó szíjat, erőlködni, durrogni kezdett, s le is fulladt. Most pedig a kazalozó elevátort kellett volna maid hajtania, mihelyt a cséplés megkezdődik. De egy ilyen géppel neki se lehet fogni ekkora munkának. Ezért került ide a kis motor a 42-es Autóközlekedési Vállalat szerelőműhelyébe, a felgyői Szabad Május Termelőszövetkezetből, ahol szolgálatait eddig végezte. S mivel a vállalat patronálja a tsz-t, Zaka minden borzolódása ellenére el kell készülnie a motornak minél hamarabb. Zaka Laci borzolódását már ismerik a vállalatnál. Biczók, a csoportvezető egy szót sem válaszolva a heveskedésre, kezdte szétszedetni a motort. Erre Zaka csodálatosképpen megváltozott. Nem tudta nézni, hogy más babráljon a motorúin. Szó nélkül leült a kis gép fatalpára és délig fel sem kelt onnan. De délre úgy ment a motor, mint a parancsolat, Demeterrel, a másik szerelővel még egy kirsit módosítottak is a porlasztón, hogy könynyebb legyen az indítás. Ettől aztán olyan kedvet kaptak, hogy melegiben megcsinálták a kis szivattyúmotort is, s másnap délután az is vígan köpte a vizet a műhely melletti medencében tartott -próbaúton*. Pedig alig egy hete hozták be, s máris működik kifogástalanul. Most mér lehet visszavinni a tsz-be, hadd dolgozzanak. Szombaton már otthon volt a két motor kint a tszben. Itt a motorokat kiszállító gépkocsivezetőknek mégegyszer a lelkükre kötötték: — De föltétlenül jöjjenek holnap! öt órakor pontosan itt legyenek ám! Vasárnap alig múlik el öt óra, a kövesút menti lapályon keresztülhúzó dűlóre befordul a hatalmas Chausson autóbusz — harminc vidám emberrel. Ha patronálás — legyen patronálás. A motorjavítások, meg a gabonaszállítások mellett a vállalat kultúrcsoportja is részt kér belőle. A buszon majdnem mindenki ott van, akinek ott kell lenni: kultúrfelelős, üb. elnök, színjátszók, zenekar, a vállalati énekművészek, s még a vállalati igazgató is, csak éppen Zaka hiányzik, a szerelő. Pedig meghívták feleségestől. Hogyne hívták volna! Ugyanis mire felkészült a kultúrcsoport, s mire elkészültek a motorok, egy levél érkezett a tsz-ből a vállalathoz, hogy a vasárnapi vendégeket nemcsak a színpadnak kinevezett dobogón, hanem a terített asztal mellett is vendégül látják. Jó felgyői módra paprikást készítenek ezen ünnepélyes alkalomra, egy birkát pusztítanak el a tszben. Ez pedig már ok arra, hogy aki a műszaki patronálás legfontosabb — bár kissé zsörtölődő — embere, ott legyen a bürgevacsorán. De nem tudni, mi okból, Zaka otthon maradt, s így nélküle ballag fel a busz arra a kis dombra, amelyen a tsz tanyája áll. Az ismerkedés jól kezdődik. Tárnoki elvtárs fogja az ilyen utakról elmaradhatatlan fényképezőgépjét és sorra fényképez mindent és mindenkit, együtt a tsz-tagokkal, a halas-tavi szomorúfűzzel, vagy a cséplőgéppel a háttérben. A tsz lovásza kivezeti egyik lovát, nyilván a fotografálás kedvéért, s mikor elhangzik a felszólítás, hogy *De mosolyogjon is!», jámboran megkérdi: — Ér., vagy a ló?— Ezzel meg is történik az első lépés a jóbRrátság felé. A humor nagy barátkozó. Végetér a vacsora, s lassan közeledik az idő, amely a tanyák között íratlan jogszabályként jelöli meg a társas összejövetelek kezdetét. Esteledik, Lehelne kezdeni a műsor, de erre a meghívó nem ide szól, a tsz központjába, hanem beljebb a szétszórt tanyák. s a zöldellő kukoricatáblák birodalmába, a Császári úti iskolához, ahol már gyülekezik a nép. Nincs messze az Iskola, talán másfél kilométer mindössze, de ez a másfél kilométer jobban aggasztja a vendégeket, mint az az ötven, amelyik Szegedtől elválasztja Felgyöt, A dűlők hajlataiban összefutott az esővíz, s van ahol fél méter mély sár szeli ketté az utat. A busznak pedig el kell jutnia az iskoláig, mert rajta a zenekar felszerelése, a szereplők ruhái, a hangerősítő, az akkumulátor, s minden egyéb kellék, ami szükséges az efféle kiránduláshoz. Csakhogy a busz maga vagy 100 mázsa — hogy jut az keresztül a sáron. Tétova becslések, s tanakodás — ki meri vállalni, hogy átviszi a kocsit a sárakadályokon. A vasúti vagon nagyságú autóbusz kormánykerekéhez Losonczi István, a vállalat igazgatója ül. Mindenki beszáll, s a busz nekifut az első sárcsapdának. A kocsi első tengelye túrja a híg latyakot, a motor bőg, s a két nagy hátsó kerékpár pörögve, sarat vágva dobálja jobbra-balra a súlyos, lomha kocsitestet. Még follélegzeni sincs idö, máris itt a másik sárteknő. Aztán a harmadik, a negyedik. Egyre közelebb van az iskola, s már úgy látszik, sikerül átvészelni a veszélyes szakaszokat, mikor az utolsóelőttinél a mély sár elcsavarja a két első kereket s a busz a sár közepén megáll. Idegfeszítő munka kezdődik. Az igazgató arcáról, homlokáról csorog a veríték. Tíz centimétert előre, aztán hátra, újra előre, valamivel többet hátra, s így nő szinte centiméterenként az Óriási súllyal megnyomott szilárd talaj a sárteknő fenekén. Előre — vissza, előre — vissza. A hűtővíz felforr. s a motor dörögve erőlködik. De egyre közelebb a kemény út, még egy lendület, vissza, s aztán újra neki. Utolsó erőfeszítés — és a lendület kiviszi a kocsit a sárból. A vékony kis tanító, Dudás Lajos világítást szerel, dróton függő petróleum-gázlámpát, A tanyai diszesek már összeütötték a "színpadot", a függönyt, s eredményesnek bizonyult a közönségszervezés is. Tömve az iskolaterem, ülnek a padokon, s állnak a falakig, s az ablakoík előtt körül. A műsort a termelőszövetkezet elnöke. Sándor Bánfi Mihály nyitja meg, ahogy illik, bemutatja a vendégeket azzal, hogy: *...majd maguk elmondják, hogy mi az akaratjuk...» El is mondják, a fehérfalú iskolaterem dobogóján, a zene, a tánc, a Móricz Zsigmond tréfájának nyelvén, azt, amit a vállalat és a termelőszövetkezet között kötött szerződés így sűrít szavakba: «... országunk mezőgazdaságának fokozott segítésére, valamint azért, hogy hazánk társadalmi rendjének alapja, a munkások és dolgozó parasztok szövetsége ezáltal is erősödjék". S a műsor után, mikor az elnök, meg az igazgató kézszorítással fogadják meg, hogy a patronálási szerződést kölcsönösen betartják, még folytatódna a barátság elmélyítése, tánccal, nótával, ha az éjféli eget nem vonnák csillagtalan feketébe a gomolygó fellegek zivatart ígérve. így azonban indulni kell, mert ha a buszt kint éri az eső, tíz pár ökör se vontatja ki a Császár út kukoricásai közül. Méa néhány búcsúzó szó, Katona elvtárs, a birkapaprikás érdemes szakácsa véget érni nem akaró cirkalmas búcsúbeszédbe kezd, amit végül az asszonya hatalmi szóval szakít félbe. Néhányszor azért még megszorongatja a vendégeket a sár, de a busz most már keresztülvágja magát elakadás nélkül, s mikor kiér a kövesútra, újra feltámad a jókedv, zeng a nóta egészen Szegedig... Alig egy óra múlva már virrad. Zaka azóta a másik oldalára fordul otthon. De senki nem bánkódik, hogy rövid lesz ez az éjszaka. Fejér Dcnes Szifvelnadrág készítés a Ruhagyárban A Szegedi Ruhagyárban | március eleje óta kasha nadrágok is készülnek. Bár minden segítséget megkaptunk, mégsem tudtunk jó eredményeket elérni. A május havi termelési arány egyénenként 70—90 százalék között változott. A szalag normája akkor nyolc órai munkaidőre 145 darab volt. Május utolsó hetében új módszerrel átszervezték a szövet nadrágokat készítő szalagokat. Június 1-én az átszervezés folytán már rendes mederben kezdett dolgozni a szalag. Az eddigi szokástól eltérően minden gépre kifüggesztették a végleges normateljesítményeket kimutató normalapokat. Amit márciustól június l-ig nem tudtunk elérni, azt most már jóval túlszárnyaljuk. Én magam is a 107 darabos normámat 141 darabra, a VITműszakban pedig 149 darabra teljesítettem. Szép eredményt ér el Gombos Gyula és Tolnai Lászlóné is. Az Uttörő-szalag a VIT-műszak alkalmával a két utolsó gépről együttesen 289 darab kasha nadrágot adott át a befejező munkát végző törzsszalagnak. Meg kell említenem, hogy sok baj van még nálunk a minőséggel. Szabó Gyuláné, munkatársam, ha a legkisebb hibát észleli a szabványon, megbeszéljük, hogy tudnánk kijavítani a szabászat munkájából eredő hibát. A többi dolgozó is megtehetné ezt s így jobb lenne a munka minősége. Zsebők János — A Somogyi Könyvtár ebben az évben már mintegy 1500 kötet könyvet köttetett be. A bekötött könyvek többnyire újak, de még mindig elég sok könyv rongáltan kerül vissza a könyvtárba az olvasóktól. A könyvtárnak jelenleg 1632 állandó olvasója van. ^Cítjjiáz lati ^ jg Buda látképe Schedel 1493-ban megjelent Világkrónikájából A nemzet kultúráját őrzik a nemzet műemlékei. Egyik legrégibb s legszebb műemlékünk a budai vár. A várat a századfordulón átalakítottak, kiépítették, de a fasiszták romboló háborúja tönkretette. Pár évvel ezelőtt, hogy hozzáfogtak a helyreállítási munkálatokhoz, a kutatók a romokból megállapították, hogy majdnem minden épület a régi, középkori vár egykori házainak a falából készült. Most tehát a kutatók munkája nyomán a várat lehetőség szerint eredeti formájában igyekeznek helyreállítani. Ez amellett, hogy nagyon áldozatos és — tudományos szempontból — értékes munka, mindannyiunknak igen érdekes is: a mai ember képet alkothat így majd magának a középkori várról, a középkori életről. A helyreállított várban azt a történelmi légkört, azokat a házakat és falakat találjuk viszont majd, melyek között a magyar nemzet életének megannyi sorsdöntő eseménye, érdekes epizódja, vagy tragikus végződésű esete történt. A tatárjárás előtti kövek. IV. Béla uralma alatt épült templomok, Nagy Lajos építkezései idézik a történelmet, s a „fővevő hely", ahol Zsigmond király a lázadó Kontot lefejeztette, ahol fejét vették Hunyadi Lászlónak. Aztán Mátyás király napjairól, majd a török uralomról regélnek a házak. A török uralom alól való felszabadulása emlékére írta a nagy magyar zeneszerző: Kodály Zoltán a „Budavári Te Deum"ot. A Psalmus Hungaricust pedig — s ez ismét összefügg a várral — Buda és Pest egyesülésének kései évfordulójára. S ha már a zeneszerzőknél tartunk: a Várszínházban adott hangversenyt a század elején Beethoven Lajos is. íme, csak néhány emlék hétszáz év történelméből, napjaiból. melyek a vár ódon kövei között zajlottak le. „Szeretünk bolyongani a Vár öreg falai között, szeretjük a roskadt boltívekből, vasrácsos ablakokból áradó különös békességet. szeretjük hallgatni magános lépteink kongását a kopott köveken, a néma falak mentén" — Irta Krúdy Gyula e történelmi hangulatot árasztó falak, utcák varázsáról. Ez a varázsos levegő, hétszáz év eleven története most — a helyreállítások folyamán — még elevenebben éled újjá ős Buda várában. Pályázati leihívás A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata fényképpályázatot hirdet olyan művészi, képeslevelezőlapon történő reprodukálás céljára alkalmas felvételekre, melyek hazánk szép tájait, műemlékeit, új, szocialista építkezéseket, községeink nevezetességeit, városi, községi látképeket, utcarészleteket ábrázolnak. Pályázati feltételek: A pályázaton kizárólag 18x24 cm-es lágy, nyomdai reprodukcióra alkalmas kópiával lehet résztvenni, melyet 1955. szeptember hó 15-ig a megyei, illetve megyei jogú városi tanács népművelési osztályára kell beküldeni, az egyes megyék, illetve városok területéről. A pályázat jeligés. A fotók hátlapján a helység, az ábrázolt hely, a műemlék adatai ráirandók — minden fotó hátlapjára a jelige is ráirandó (zárt borítékban mellékelendő a pályázd neve Is címe). A pályázat tájegységi beosztásban, hat városban — Győr, Pécs, Budapest, Miskolc, Debrecen, Szeged — kerül bírálóbizottság elé. Ennek megfelelően 6 db I. díj '& 500 Ft 12 db II. díj á 300 Ft 18 db III. díj á 200 Ft. kerül kiosztásra. Ezenkívül a Kiadóvállalatnak jogában áll a pályadíjat nem nyert fotók közül 50—100 forintig terjedő áron levelezőlapon történő sokszorosítás céljára vásárlásokat eszközölni. A bíráló bizottságokban a megyei és városi tanácsok népművelési osztályvezetőjén, a Képzőművészeti Alap Kiadóhivatalán kívül a MADOME kiküldöttje is résztvesz. A pályadíjakat 1955 novemberében osztják ki. S

ura Lapkina utat tört magának társai között, megindult a lépcsőn. A kijáratnál megállt, mélyet szippantott a friss levegőből, s megindult a villamosmegálló felé. Zsebre tette kezét, s hozzáért indexéhez. Fülében most is ott csengett a vizsgáztató szigorú hangja: „Legközelebb felkészülve jöjjön!" Tétovázva megállt. Elmenjen az élmunkasok összejövetelére vagy... Rápillantott az utcai órára. A klubban már várják. „Senkinek sem mondom el, hogy hogy megbuktam a vizsgán. Majd újra nekimegyek. Kinek mi köze hozzá?". Megrázta fejét és felugrott a villamosra. Idejében ért a klubba. Mikor belepett a terembe, hallotta az elnök szavát: — Vállalatunk igazgatósága a társadalmi szervezetekkel együttesen etnatarozta. hogy tapasztalatcserére hívja össze a fonónöket. Alekszandra Lapkina élenjáró fonónőé az első szó. Biztos léptekkel indult Sura az emelvény felé. Végigpillantott a termen, aztán megszokott mozdulattal elrendezte jegyzeteit, s megkezdte előadását. Az élenjáró fonónő elmondta tapasztalatait. S bár a résztvevőknek semmi újat nem mondott, még-. A hírnév kötelez is lelkesen megtapsolták. Lapkina teljesítménye csaknem mindenkiénél magasabb volt a gyárban. Egyedül tért haza. Hét esztendő telt el azóta, hogy a fiatal munkáslány először lépett ebbe az udvarba és ebbe az éjjel-nappal zsibongó épületbe, a közös szállásra. A fonógyárban szeretettel fogadták a 16 esztendős leányt. Egy brigádba került a tapasztalt Jekatyerina Alekszejevna Krugova kommunista munkásnövel. Az ügyes, fürge Sura könnyen elsajátította tanítója munkafogásait. A műhelyben suttogni kezdtek: »Vigyázz, Krugova, megelőz a tanítványod.'« A

műhelyben büszkék voltak, hogy még egy kiváló munkisnővel gazdagodtak. Suráról írni kezdtek a lapokban, fényképe kikerült a dicsőség-táblára. A leány egyre gyakrabban tartott előadást a különböző értekezleteken. Sura Lapkina híres ember lett. Hogyan fogadta ezt a leány? Lapkina úgy vélte, hogy ez csak az ő érdeme, hogy valóban kiválóbb a többieknél. Nem érzett hálát tanítói. a kollektíva iránt. így valahogy kettős életet élt. Egyrészt előadásokat tartott, felhívta a munkásnőket, hogy vegyék át az élenjárók tapasztalatát, • másrészt ke* vély lett, büszke, lenézte azokat, akik mögötte maradtak. Senkinek sem segített. Barátnőitől megtudta, hogy Krugova új módszerrel sodorja a szálat. A fonónők mind ott maradtak műszak után, hogy megnézzék, hogyan csinálja. Lapkina félrevonult. — Te nem jössz? — kérdezték társai. — Minek az nekem? Anélkül is kiválóan dolgozom. Krugova az egyik ebédszünetben odament Surához, átölelte: — Miért szégyelsz tanulni társaidtól? En sokkal idősebb vagyok nálad és bizony gyakran tanulok a fiataloktól. Már a könyvtárból sem viszel ki szakkönyveket. Sura műhelytársainak sehogy sem tetszett a leány viselkedése. Az üzemi bizottságban és a komszomolbizottságban is gyakran elmondták, hogy Lapkina fennhordja az orrát, rossz elvtárs, nem lehet példaképül állítani. Mindig ezt a választ kapták: "Lapkina a gyár büszkesége. Arany a keze, s ezért meg kell bocsájtani szeszélyeit*. Sura Lapkina látta, hogy neki mindent szabad, mindent megbocsátanak, ő. kivétel. A technikumot is egyre ritkábban látogatta. Nagy elfoglaltságára hivatkozott, S

enkinek sem szólt, hogy megbukott a vizsgán. Az üzemi bizottságban és a komszomolbizottságban pedig amikor ezt megtudták, hallgattak róla, nehogy csorba essék a »gyár büszkesége« tekintélyén. A dicsőség-táblán Lapkina neve mellett továbbra is magas szám állt. Az ellenőrök azonban egyre gyakrabban találtak selejtet munkájában. Teljesítménye emelkedett, de ennek arányában romlott a minőség. Sura egy alkalommal nagyon magas teljesítményt ért el. Azt mondták, hogy országos rekordot állított. Mindenfelől érkeztek az üdvözletek. Néhány munkásnő azonban nem értette: milyen rekordról lehet szó akkor, mikor Sura kétszer annyi selejtet gyárt, rosszabb minőséget termel? A mühelyvezetőség hallgatott a selejtről: örültek annak, hogy az ő műhelyükben dolgozik az »országos rekorder*. A komszomolistákat felháborította ez az eset. A leányok felkeresték a gyár igazgatóságát és a pártbizottságot. Elmondták: nem nyugszanak bele a.bba, hogy a műhelyben elferdítsék a szocialista munkaversenyt,, . — Mindannyian jól ismerjük a gyár szakképzett, neves fonónőjét, Jekatyerina Alekszejevna Krugovát, — mondotta Marija Malceva. — Fel sem lehet sorolni, menynyi észszerűsítő javaslatot tett. Számos fiatal fonónőt nevelt jó szakmunkássá. Munkatermelékenysége sem marad el Lapkináé mögött. — Helyesen tette a gyárvezetőség és az üzemi bizottság, hogy levette Lapkina fényképét a dicsőség-tábláról, — mondotta Krugova. — Helyesen tette, de későn. Hiszen a mühelyfőnek és a komszomoltilkár látta, hogy Lapkina elbízza magát, hogy régen nem fejlődik. Tudták de mindent elnéztek neki. Súlyos hibát követtek el. A gyűlésen elhangzott minden egyes szó szivén ütötte Surát, Először sértve érezte magát, de később rájött, hogy be kell bizonyítania mindenkinek: igaz ember. Jekatyerina Alekszejevna másnap magához hívatta Surát. — Figyeled-e hogy dolgoznak melletted a most végzett fonónők? — Nem, Mi történt? — Nem történt semmi. De gondolj arra, hogy fiatalok, sok nehézséggel kell megbirkózniok. A lány megértette mire céloz Krugova. Szilárd hangon válaszolt: = Majd én segítek nekik. . B, Jakovfev, ""j