Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-07 / 132. szám

OELMAGTARORSZUD Mi történt q külpolitikában ? Érvénybelépett a varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés Kedd. 1955, Június 1. Azzal, hogy az Albán Népköztársaság varsói rendkívüli és meghatalmazott nagykövete kormánya nevében letétbe helyezte a Lengyel Népköztársaság kormányánál a varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés ratifikációs okmányait, a szerződés 10. cikkelye értelmében valamennyi tagállam átadta a lengyel kormánynak megőrzésre a ratifikációs okmányokat és a nyolc európai állam parlamentje által ratifikált varsói szerződés érvénybelépett. A világsajtó továbbra is vezetőhelyen foglalkozik a szovjet—jugoszláv tárgyalások nagy jelentőségével. „A szovjet— jugoszláv tárgyalások eredményeit — írja többek között a Pravda tegnapi számának vezércikke — mélységes megelégedéssel fogadták a békeszerető népek, különösen a Szovjetunió és a népi demokratikus országok dolgozói, akiket hosszú éveken át a közös ügyért együttesen vívott harc kötelékei fűztek Jugoszlávia dicső hazafiaihoz. Ezzel egyidejűleg feltétlenül ki kell emelni azt az ingerültséget is, amelyet a szovje*— jugoszláv tárgyalások eredményei az imperialista hatalmak agresszív köreiből kiváltottak. A nemzetközi reakciós körök sehogyan sem akarnak megbékélni azzal, hogy Jugoszlávia szuverén állam, amely — miután meg tudta őrizni nemzeti függetlenségét az imperialista táborral szemben — a béke megszilárdításának útján halad." „Mi őszintén, minden erőnkkel — írja a Borba című jugoszláv lap június 5-i vezércikke — olyan kapcsolatok megteremtésére fogunk törekedni a Szovjetunióval, amelyeket a közös jugoszláv—szovjet nyilatkozat olyan világosan kifejt... Minden túlzás nélkül meg lehet állapítani, hogy ez az okmány mind konkrét voltát, mind demokratikus tartalmát tekintve fontos helyet tölt be azokban a közös erőfeszítésekben, amelyeket az emberiség az államok közötti valóban egyenjogú és valóban demokratikus alapokon felépített kapcsolatok fejlesztése érdekében kifejt. Reméljük, hogy ezen a világosan meg szövegezett, mélységesen demokratikus alapon, eredményesen fejlödnek majd a jugoszláv—szovjet kapcsolatok és hogy a meghirdetett elvek, valamint a hozott határozatok szellemében hamarosan megkezdődik a függőben lévő kérdések gyakorlati megoldása, a kapcsolatok teljes rendezése és a jó.ékony együttműködés fejlesztése". Ulint az United Press hírügynökség • 1 Washingtonból jelenti, hivatalos forrásokból ismeretessé vált, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország javasolni kívánják a Szovjetuniónak: a négy hatalom kormányfői értekezletét július 18-án Svájcban, Genf városában kezdjék meg. Harry Pollitt, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára a párt végrehajtóbizottságának ülésén hangsúlyozta, hogy az angliai haladó mozgalomnak követelnie kell a kormány részvételét a négyhatalmi tárgyalásokon a nemzetközi feszültség enyhítése céljából. Mint mondotta, az angliai parlamenti választások után az Egyesült Államok és az angol konzervatívok valóban egyre kevésbé kívánnak tárgyalni. „Egyre inkább halasztani akarják ezeket a tárgyalásokat — mondotta Pollitt. — Meg akarják akadályozni, hogy ezeken a tárgyalásokon eredmény szülessék. Mindenféle nehézséget támasztanak a tárgyalások útjába, sőt attól sem riadnak vissza, hogy Kelet-Európában a földesúri rendszer és a kapitalizmus helyreállítását követeljék és ilymódon meghiúsítsák a tárgyalásokat. Ami a Szovjetuniót illeti — szögezte le Pollitt — állhatatosan harcol a békéért, állandóan kezdeményez a nemzetközi feszültség enyhítése céljából. Helytelen volna lebecsülni a békét fenyegető veszélyt — mondotta bszéde befejezéséül Pollitt — és a jelen helyzetben arra van szükség, hogy Angliában a munkásosztály és a béke erői kiharcolják a kormány politikájának megváltoztatását." A Pravda cikke a jugoszláv gazdasági helyzetről Moszkva (TASZSZ) A Pravda közli Majevszkij tudósítását Jugoszlávia iparáról. A cikkíró rámutat azokra az átalakulásokra, amelyek a jugoszláv gazidasági életben a háború befejezése után bekövetkeztek. majd ezeket írja: A háború befejezése után Jugoszlávia munkásosztálya önfeláldozóan hozzálátott a nép tulajdonává vált ipar helyreállításához és továbbfejlesztéséhez. Jugoszláviában társadalmi tulajdonban vannak a nagy- és középipar termelőeszközei, a közlekedés. A bank-, és hitelrendszer, valamint a nagykereskedelem az állam kezében van. Államosították az egykori külföldi javakat. A magánszektor részesedése a jugoszláv iparban és kereskedelemben (házi ipari termelés, kiskereskedelem) alig 10 százalék. Jugoszláviában 1946-tól 1954-ig mintegy 250 új vállalatot építettek és helyeztek üzembe. A legutóbbi esztendőkben az összes jugoszláviai beruházásoknak több mint 60 százaléka ipari beruházás volt, miköeben a nehézipari beruházások évről évre növekedtek. A háború befejezését követő években — folytatja Majevszkij — Jugoszláviában több korábban tulajdonképpen nem létező iparág épült ki: a nehézgépipar, az olajkitermelő és olajfinomító ipar. a rádió-technika. Az egy lakosra számított ipari termelés 1954-ben az 1939. évihez képest így emelkedett: a villamoserő-ipar termelése 73 kilowattóráról 199 kilowattórára, a széntermelés 437 kilogrammról 790 kilogrammra, az acélgyártás 15 kilogrammról 36 kilogrammra. stb. Jugoszlávia ipara a jugoszláv munkásosztály önfeláldozó munkája révén a nemzeti jövedelem legfontosabb forrásává vált. Az ipar részesedése e nemzeti jövedelemben 42,1 százalék, a mezőgazdaságé 30,3 százalék Természetesen — állapítja meg a cikkíró — a jugoszláv ipari fejlődésnek megvannak a maga nehézségei is. Így a j többi között egyes iparágak I csaknem teljea mértékben 1 külföldi nyersanyagbehozataltól függenek. Az Ekonomszka Politika című jugoszláv folyóirat múlt havi számában közölte, hogy Jugoszlávia az év első negyedében kereskedelmi egyezményt kötött a Szovjetunióval, Romániával, Bulgáriával, Magyarorszaggal, Lengyelországgal és Csehszlovákiával, együttvéve 87 millió dollár értékben. A cikkíró befejezésül újabb sikereket kíván a jugoszláv vállalatok munkásainak népgazdaságuk fejlesztésében. London (MT). A Reuter trja: .4z országos vasútas-sztrájk kezdi éreztetni hatását a termelésben, elsősorban a döntő fontosságú vas- és acéliparban. A 20.000 dokkmunkás sztrájkja továbbra is rendkívül akadályozza hat nagy kikötő működését. A sztrájk vasárnap átterjedt a Southampton és Liverpool között közlekedő 5 óceánjáró gőzösre is. A ZSURBIN -CSALÁD Jegyzetek egy szovjet filmről A filmről már jóelőre hal- Alekszejig, az öreg unokájáig, ^ Irtíhmlr műdrwHio Qlt mmrlsnnvian a hniátfT'árKan lőttünk, mégpedig azt, hogy Cannes-ben, a nemzetközi filmfesztiválon a színészek nagydíját nyerte el, vagyis az ott bemutatott különféle nyugati filmek között a „Zsurbin-csaldd" szereplőit alakító színészek játéka volt a legkiválóbb. Valóban, régen láthattunk a filmvásznon ilyen nagyszerű emberi figurákat megjelenni. Ha azt kutatjuk, miért olyan jók a színészi alakítások, szükségszerűen azt a feleletet kapjuk: azért, mert a film meséje friss, eleven, érdekes. Ezek után el kellene mondanunk a film tartalmát, azonban ez meglehetősen nehéz feladat; a cselekmény nem egy, hanem számtalan szalon fut, hiszen egy család, mégpedig egy nagylétszámú család életét mutatja be. \Zsurbinok — hajóépítők. A 78 éves Matvej apótól kezdve a huszonkétéves mindannyian a hajógyárban dolgoznak, számszerint heten. A filmben szereplő egyik föprobléma az új módszerre, a szegecselésről a hegesztésre való áttérés és ezzel kapcsolatban az öregek, a régi szakemberek létének kérdése. De talán legalább ennyire főprobléma Alekszej Zsurbin szerelmi ügye. az ugyanis, hogy szerelmét elszeretik tőle és csak nagysokára. mikor a csábító a terhes lányt faképnél hagyja, kerülnek lassan össze valóban drámai és egyúttal megható módon. A cselekménynek legfontosabb szála az is, hogy mi történik az öreg Matvej apóval, aki máinem tud többé a gyár első elörajzolója lenni, mert kiöregedett. Főprobléma az is hogy Viktor Zsurbint elhagyja a felesége, mert nem tud vele boldog lenni többé, és igen fontos Hja Zsurbin életének alakulása is, aki nem ;tk«r l^rnaraHpi fjai rqpgntt. Igy sorolhatnánk végnél kül a „főproblémákat", a „cselekmény legfontosabb" szálait, körülbelül annyi ideig, mint amennyi alatt a filmet végig lehet nézni. A film — mint mondottuk — egy család életének bemutatása és egyúttal — azt mondanánk szimbolikusan, ha ez a szimbólum nem lenne első pillantásra is közérthető — egyúttal egy nép eletének megrajzolása is. A Zsurbinok nem „gáncsnélküli lovag'-ok, mindegyiknek megvan a maga hol súlyosabb, hol jelentéktelenebb hibája, amelytől szenved, amely keseríti az életét, de amelyen diadalmaskodni akar és tud is. A Zsurbró-család — ezt bátran elmondhatják róla — az utóbbi évek legjobb szovjet filmje. Hűen ábrázolja az emberek életét, ezt a sokszor könnyes, sokszor bánatos, elkeseredett, de azért leginkább és lényegében mégis örömteli és szép emberi életet. (= $ tl jegyzetek egy ifiú községről TV. JELEN ÉS JÖVŐ KttrkéniinV nem volna teljes, ha elhallgatnánk, amit az otthonok belsejében láttunk és hallottunk. Kalapács Lajos házába kopogtatunk be először. Az udvaron állványzat, malter és egy mesterember, aki már türelmetlenül várja, hogy a háziak befejezzék a reggelit és hozzálássanak a hátralévő munkálatokhoz. A reggeli kávé, szalonna, kenyér. Kalapács Lajos 1947 óta lakik a falu területén, birkatenyésztéssel foglalkozik és saját épílésű házában él, amely az átlagosnál nagyobb, tágasabb: két szobából és a hozzájuk tartozó egyéb helyiségekből áll. A szobakonyha bútort 1946 és 49 között csináltatta, részletekben. A bejárat mellett rádiót pillantunk meg, természetesen telepeset. De már bent van a villanyvezeték is, Kalapács Lajos még elűbb rendelte meg, mint sem a faluvillamosítás embere megjelent, s összesen 2100 forintot fizetett ki a magánszerelőnek. Két gyerek van a házban, de őket nem látjuk, mert a nagyobbik az iskolában, a kisebbik meg az óvodában tartózkodik. Tartóczki Lajosnak csak a feleségét találjuk otthon, vidám, gömbölyű asszonyt, aki riagy örömmel üdvözöl minket, úgy is, mint a Délmagyarország régi, s hűséges olvasója. Mindjárt a folytatásos regényt sürgeti, mert mint mondja, azt olvassa a legszívesebben. Tartóczkiék a szomszédos percsórai majorban cselédeskedtek, férje 25 éven át dolgozott az uraságnak. 1945-ben jutottak földhöz, mint általában mindenki ebben a faluban (a szomszédban lakó Kalapács Lajos is). 1952-ben azonban, amikor juttatott földjük is beleesett a tagosításba, nem fogadták el a felkínált csereingatlant, hanem beléptek a tsz-be. „mert azt a földet ismertük". A ház, amelyben laknak, 1952-ben épült 15 ezer forint kölcsönnel. Nem egészen pontosan törlesztettek, de egyenesben vannak, s ez a fő. Körülnézek a csinosan bebútorozott, és földdel padlózott szobában, melynek berendezése a menyecske lányuké: tőlük kapta stafirungnak. Rajta kívül még egy 10 éves fiuk is van. Tartóczkiné nagyon meg van elégedve a házzal, s azzal is, hogy az állam mindent adott, ami csak kellett, az építkezéshez. — Hát még ha látta volna, milyen szűk semmiségben laktunk 13 éven át! Még nincs egészen befejezve a ház; most tervezik a gang beépítését amolyan nyárikonyha- és veranda-félévé. Ifjabb Ács Pálék a Károlyi majorból költöztek Dócba. Cselédek voltak, 45-ben földet kaptak, később leadták, 53 óta kishaszon bérletük van, de részben most is az állam földjén dolgoznak. (Ugyanis a közeli percsórai majorban egy ÁllamiGazdaság rendezkedett be.) 3 iskolásgyerniekük és egy 2 hónapos kisbabájuk van. Á városias ruhába öltözőit Acsné épp a babát ringatja a gyermekkocsiban. mikor belépek. Ök is kölcsönből építkeztek, „de másképp nem lett volna házunk". Bútoruk még a háború éveiből van. A lakás tágas (a gang befalazásával már ki is van bővítve), jut külön fekvőhely mindenkinek. Csinos terítők, függönyök, virágos vázák ékesítik a házat, amelybe 53-ban költöztek be; azóta saját erőből ki is festették. A villanyt ök is beszereltetik; 900 forintot fizetnek ki érte. Balogh Mihály ék csak félig falusiak. A férfi sofförként működik Budapesten és általában távoli vidékeken; két hetenként jár haza. A fiatalasszony a három gyereket neveli és a háztájiban dolgozik. 1945-ben földet igényeltek, de később leadták; a férfi kitanulta a gépkocsivezetést és azóta a városban dolgozik. Házuk a legszebbek közé tartozik Dócon: alá is van pincézve (ilyen ház összesen kettő van a faluban) formája eléggé városias, berendezése modern. Az udvar másik oldalán még ott áll a szűkecske ház, ahol eredetilég laktak; most azt istállónak használjak. Saját erebűj építkeztek. Gémes István — az utolsó, akinek házába betértünk — kocsis az Allarnj Gazdaságban. 17 éves fia is ott dolgozik. A Károlyi majorból költöztek ide 1952-ben. Állami kölcsönből építkeztek, bútorukat még 18 évvel ezelőtt vették. A konyhában Ínycsiklandó szagokkal rotyogó fazekak, a tágas szobában tisztaság, rend, magasbanyúló dunnák, képek. Nem egészen két évtizeddel ezelőtt a vidék krónikása így foglalta össze a környékbeli kfl'sbérlők helyzetét: „Nyomorult, rozzant viskók, sáppadt emberek, némaság, üresség, halálszag .. • Házról, házra jártam és csak a halálszag áradt felém. Egyetlen állatot láttam: egy beteg macskát". Talán nem szükséges az összehasonlítást folytatni. De. ha már a vagyonnál és az állatoknál tartunk, említsük meg, hogy a község 4—500 családjának tulajdonában 7—800 sertés és mintegy 100 tehén van. A birkák számát nem sikerült megtudnom. Gazdaságüag általában a régi kisbérlők erösebbek; az ő termelési tapasztalataik ugyanis nagyobbak a volt uradalmi cselédekénél. Szépen fejlődik a II. típusú Alkotmány tsz, amely jelenleg 22 családot tömörít. I SzSvelkaziti holtba visz most az utam, a falu túlsó végére. Az üzletben nagy zsúfoltság fogad. A középső pultnál élelmiszert mérnek. Jobb kéz felé ruházati cikkek, a túloldalon háztartási eszközök töltik meg a polcokat. A plafonról kerékpár lóg lefelé, a bejárat mellett 9 zománcozott tűzhely van egymásra rakva. Valóságos kis áruház ez. az árudavezető azonban épp ellenkezőleg, áruhiányra panaszkodik. Égető gondjuk lehet ez, mert én a forgalomról érdeklődöm, s ők a kérdést elértve a hiánycikkeket sorolják. Zsír és olaj kellene, mert azt jóformán egy általában nem kapnak, iparcikkek közül a vashuzal és a horganyzott huzal hiányzik, a zománcköcsög (amiből akkora a kereslet, hogy legutóbb, amikor kaplak, ki kellett sorsolni), azután a kocsikenőcs, gyermekgumicipö, női kerékpár... Megszólal mellettem egy fiatalaszszony: — No és szép kötőnek, ruhának való. meg több női cipő is kellene. Ha valami szép karton érkezne, azt szétkapkodnák az asszonyok. Selyemharisnyából meg 100 pár is elfogyna! Kezdek rájönni, hogy célom szempontjából ez a felsorolás is érdekes. Most visszájáról tudom meg, mi az, amit leginkább igényel a mai falu. — Látja ezt az asszonyt? — figyelmeztet az árudavezető. — Ez már egy teljes sparhertet vásárolt 10Ó0 forintért. csak azért, hogy ha vizesedény érkezik, neki is jusson ... Kjét fontos panaszt hallok még: hiányzik reggel a friss kenyér, (mert csak délután hozzák) és zavarja az ellátást, hogy a központ sol< eladHataN Ián „bóvlit" próbál a megrendelt cikkek 'helyett az üzletre rásózni. Végül még a forgalom adatait is sikerül megkapnom: 70—80 ezer (forintnyi áru fogy el havonta ebben az üzletben. Naponta 230-280 vásárlót szolgálnak ki (ketten, ami nem csekély munka lehet); az átlagos napi vásárlás ezek szerint családonként 11—13 forintot tesz ki. Még egy nmzeles látogatásom van hátra: a postahivatal. Elvégre az is jellemzi a falut, milyen küldeményeket kap és indít útnak? A legfontosabb érkező küldemény: az újság. 120 Szabad Föld, 26 Szabad Nép és 22 megyei, illetve szegedi lap jár a faluba! Ezenkívül 66 rádióelöíizető is van. kifelé havonta 15—20 csomag indul, disznpsággal, gyümölcscsel, nagyobbrészt rokonokhoz, esetleg a városban tanuló gvei reknek. Ilyen összesen 6 van (Idén is ennyi jelentkezett továbbtanulásra.) A csinos fiatal postáslánytó! (aki apjával és még egy kézbesítővel együtt alkotja a hivatalt) megtudom még, hogy a faluban élénk ifjúsági élet folyik. Vasárnaponként kirándulni járnak a környező erdőkbe, esténként színdarabot tanulnak, íme néhány a már előadott vagy éppen betanulás alatt lévő darabok címei közül: „Kocsonya Mihály házassága", „Duda Gyuri", „A tej", „Győz a szerelem", „Bűvös szék". Mindez arra mutat, hogy van itt kultúrigény és nem is csekély. A belterületen egyébként minden fiatal bent van a DISZ-ben. Bafáiezéslli még csak a jövőről néhány szót. Arról a jövőről, amely a tanácsházán őrzött tervrajzról olvasható le. Gyógyszertár, napközi otthon, orvosi rendelő, községi fürdő, postaépület, üzletház, gépállomás — íme a falu jövőjének néhány fontosabb állomása. Van-e realitása e tervnek, vagy csak gyerekes álmodozás az egész? Ugy véljük, e kérdésre legjobban a jelen pillanatig elért eredmények válaszolnak. E jegyzetekben igyekez* tünk — ha vázlatosan is —, de hiteles képet festeni a születő községről. Azt akartuk, hogy a tények beszéljenek. Most azonban fölteszszük a kérdést Dóc lakosainak : kifejlődhetett-e volna mindez anélkül a történelmi fordulat nélkül, amelyet 1945 és a munkásosztály hatalomra jutása jelentett Magyarországon? Eljuthattak volna-e idáig annak az államnak a segítsége nélkül, amelyet a kommunisták építettek a szétvert úri hatalom helyébe? Az első ötéves tervidőszaka nélkül? Dóriak, ezerszer megtépázott cselédek és kisbérlők utódai, feleljetek e kérdésre 100 esztendő megfellebbezhetetlen tanulságai alapján! (Vége) Kende Pctcr R megyei tanácsok ipari osztályainak versenyében II. a Szegedi Városi Tanács ipari osztálya Hazánk felszabadulása 10. évfordulójának méltó meg-[ ünneplésére a Baranya megyei Tanács ipari osztályának dolgozói versenyre hívták az ország valamennyi megyei tanács ipari osztályát. Az 1955. első negyedév értékelésénél a Szegedi Megyei Jogú Városi Tanács Vb. ipari osztálya II. helyezést ért el. Szombaton délben a Városi Tanács kis tanácstermében Mayer Ferenc elvtárs, a Könnyűipari Minisztérium főkönyvelőségének vezetője ünnepélyesen nyújtotta át az ipari osztály dolgozóinak a Könnyűipari Minisztérium oklevelét és 3000 forint pénzjutalmat. Az MDP Városi Végrehajtóbizottsága nevében Tulkán István elvtárs, a Tanács Végrehajtóbizottsága nevében Dénes Leó vb. elnök elvtárs, a Közalkalmazottak Szakszervezete Területi Bizottsága nevében pedig Bornemissza Elemér elvtárs üdvözölte az osztály dolgozóit és további sikeres munkát kívánt. Hajókirándulás Szegediül—Mindszentig Vasárnap érdekes hajókirándulást rendezett a Terrnészeitudománvi Ismeretterjesztő Társulat. Délelőtt 9 órakor futott ki a Délibáb nevű motoroshajó a szegedi hajóállomásról, hogy elvigye utasait Mindszentre. A Tisza-parii községben ünnepélyesen fogadták az érkezőket, akik a földművesszövetkezet közeli halászcsárdájában telepedtek le. Itt több neves szegedi tudós és szakember tartott érdekes tudományos előadást, ismertetve a Tiszaviz felhasználásának nagy gazdasági jelentőségéi, s sr.ás désekei,