Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-05 / 131. szám

Vasárnap, 1955. június 5.' DÉLMUGYflRORSZflG Töröljük le Szeged fiataljainak hírnevéről a szégyenfoltokat r Fiataljaink szívünknek legkedvesebbek, magukban hordozzák terveinket, álmainkat, segítségükkel váltja valóra majd pártunk a jövő Ígéreteit. A szülői szeretet és gondoskodás, a párt, az állam és a társadalom nagy nevelő munkája nyomán érlelődik ifjúságunkban az értelem, hogy később a haladás, a tudomány, a politika, a művészet, az alkotó munka mezején az apák és anyák nemzedékét a szocializmus építőinek méltó utánpótlása váltsa fel. A haza hű szolgálata, a munkához, a társadalomhoz fűződő új kapcsolat válik uralkodóvá hazánkban is. Erről tanúskodik az egyre növekvő munkalendüLet, a munkásokat, parasztokat, értelmiségieket átfogó szocialista munkaverseny, dolgozóink aktív harca a párt- és a korTó ánv határozatainak megvalósításáért. Ez vitathatatlanul bizonyítja szocializmust építő munkánkban új ember, á| ifln.ág nőit fel. olyan szellemi tulajdonságokkal, amelyeket népünk történetében eddig nem ismert, nem i? ismerhetett. Nagy történelmi jelentőségű változások következtek be az elmúlt tíz esztendő során ifjúságunk életében is. Űj ifjúság született, mert a mi országunkban szabadon nőhet fel a lelkivilágában gazdag és tiszta gondolkodású •nemzedék, amelyben az alapvető erkölcsiség emelkedett célt szolgál: a szocializr mús építését, és győzelméért vívott harcot. Ez a cél világítja . meg öreg és fiatal, férfi és nő, munkás és paraszt, tanár és diák munkáját, életét. Mindez azonban nem jelenti, hogy göröngyfelen utunk és nem tévelyeghetnek vagy nem tévelyegnek el a nagy cél felé menetelők seregéből egyesek. Mert az ellenséges osztályok s az imperializmus ideológiája, a burzsoá erkölcs és nézetek maradványai, a jobboldali elhajlás által felélénkített új burzsoá áramlatok ifjúságunk egy részére nem maradtak hatástalanok. Természetesen a nagy közösségen múlik, hogy hányan lépnek a megtévesztettek útjára, hány fiatal csúszik le a jampecek, csibészek csoportjába. Nem feledkezhetünk meg larról, hogy dolgozóink, ifjúságunk egyrészének tudatában még élnek a kapitalizmus erkölcsei, a régi burzsoá ideológia és erkölcs maradványai, Itt élnelt közöttünk O levitézlett elemek, a burzsoá ideológia és erkölcs képviselői, akik élesztgetik a levitézlett rend erkölcsi csökevényeit, a csibészkedést, a rágalmazást, az embertársaikkal szemben tanúsított szemtelen viselkedést, stb. Nem különben a bennünket gyűlölő imperialisták igyekeznek feléleszteni a múlt maradványait, az ingadozó elemek között, a megingatható fiatalok között elhinteni a burzsoá erkölcsi nézeteket. A mi szűkebb hazánk, Szeged élete is bővelkedik az olyan példákban, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy új ifjúságunkhoz méltó, önzetlen odaadást tanúsítanak fiataljaink a párt, « haza, a társadalom iránt. Kivétel azonban nálunk is akad. Ha elenyésző is a számuk Szegeden a tiszteletleneknek, a fiatalság hírnevét bemocskolóknak, mégsem hagyhatjuk szó nélkül mindazt, amit az utóbbi hetekben jamt>ecek, csibészek elkövetnek, amelyek megbotránkoztatják Szeged társadalmát. Mindenki csibészkedésnek tartja, ha valamelyik fiatal szemtelenkedik s útszéli gorombaságokat mond a villamoson vagy az utcán. Vagy ha például a Juhász Gyula Kultúrotthon ablakából — mint ahogy az vasárnap is megtörtént — a színházból hazzfe'é igyejkvőjk nyakába vizet löttyintenek egyes magukról megfeledkezett suhancok. Azt azonban már nem mindenki érti, hogy ezek az aljasságok, embertársaink megsértése mlndannylónk gérelme. az egész társadalom megsért tését jelentik. Mi készteti ezeket arra, hogy ismeretlen nőket sértegessenek, kezet emeljenek a kötelességét teljesítő rendőrre? A társadalom iránti tiszteletlenség s meg nem becsülés gyakran a munka meg nem becsülésével áll kapcsolatban. Ha pedig nálunk, ahol tág tere van a lehetőségeknek, hiányzik a munka iránti érdeklődés, annak okai vannak. Kikből hiányzik elr sősorban nálunk a munka iránti érdeklődés? Elsősorban azokból, akik mindig más munkáján élősködtek, akik csak dolgoztattak, de sohasem dolgoztak. Ha foglalkoznak is ma valamivel, csak kénytelen-kelletlen teszik, mert ma már- nálunk megszűnt az ember ember által való kizsákmányolás, ök azok, akikből hiányzik elsősorban a munka iránti érdeklődés és ifjúságunk soraiban az ő családjaiból tevődik az a réteg, amely undorral nyúl a szerszámhoz. Közülük kerülnek ki a jampecek, a csibészek, a munkakerülők, a léha életet hajszolok, a fiatalság jóhírnevér nek beszennyezői. Ne gondoljuk azonban, hogy a mi társadalmunkban a régi és az új közti harc csupán a felnőttek között folyik, elkerüli az iskolát, az ifjúságot. A múlt maradványai behatolnak az ifjúság közé s mennél gyengébben harcolunk ellenük, annál erősebbek lesznek, 1U gyengül • harc. maguk közé züllesztenek egyébként becsületes, de gyengébb jellemű fiatalokat, ha nem óvjuk őket társaságuktól, barátságuktól, ha nem folytatnak párt- és DISZ-szervezeteink következetes harcot ez elvetemült társaság ellen, a munkásfiatalok neveléséért, bizony előfordul, hogy nem tudjuk megállítani a rossz útra tévelygett munkásfiatalt sem. Példa erre Kádár Ferenc volt ipari tanuló, később szakérettségis, majd egyetemista. Most ő is a csibészkedés szégyenfoltját viseli magán. Tehetsége lett volna ugyan, de nem tanult, mert rossz társaságba került. Magával ragadta azok hálója, akik az erkölcstelenséget, a züllöttséget dicsőítik. Szívesebben töltötte idejét a vendéglőben, mint a tanteremben. 1953—54-es tanév első felében 112 órát hiányzott igazolatlanul, 98-at igazoltan. Tanárai, a DISZ-szervezet többször számonkérte mulasztását. Beszélgettek vele, óvták kéteshírű barátaitól, de ő mint ezek megtévesztettje, hazudott. Különböző kifogásokkal mentegetőzött. Becsapta a jót akaró tanárait, DISZ-szervezetét. Szembehelyezkedett becsületes társaival, nem námoil a véleményével, amely bírálta önhittségét, fennhéjjázását, kozmopolita öltözetét, tiszteletlen magatartását, erkölcstelen életét, kapcsolatát a levitézlett elemek sarjadékaival. Hiábavaló volt a jó szó, megrovás, a tanárok és tanulótársak aggódása Kádár Ferenc sorsáért. Mind lejjebb csúszott a lejtőn. Hogyan jutott el a jaimpecek. az elvadult csőcselék bandájáig? Erre a kérdésre azt válaszolhatjuk: mindezt több tényező okozta. Elsősorban a helytelen szülői nevelés, a rossz baráti kör, amely elvitte az iszákosságig, a csibészkedésig. Hogy tanárai, a DISZszervezet nem időben nyúltak a hóna alá, hogy visszahúzzák a tévelygés útjáról. Kádár Ferencet végül is kizárták az egyetemről, a DISZ-bői tűrhetetlen magatartásáért, erkölcstelen életéért. Tudjuk, fájó szívvel olvassa ezt az egyszerű munkásasszony, Kádár Ferenc édesanyja, aki nevelte fiát és reményeket fűzött hozzá, de meg kell mondanunk, ő és férje felelős elsősorban a gyermek tetteiért. Tudjuk, keserűek a szavak az édesanyai szívnek, de megírjuk a fiához hasonlók okulására, az esetleges újabbak megmentésére. Mi okozhatta Kádár Ferenc esetében a bajt? Az, hogy a felnőttek nem tudták beleoltani a legszebb emberi érzést, az alkotás érzését. A g/filök elvállalt, így a gyerek apai felügyelet nélkül maradt, jóllehet a munkahelyén a vezetők, a mesterek, esetleg később tanárai gyengesége, hibáival szembeni opportunizmusa okozhatta a bajt. Az apa ahelyett, hogy gyermeke tanulásával, nevelésével törődött volna, előbb pénzelte, jampec cipővel, ruhával látta el. A társadalomnak figyelmeztetnie kell az ilyen szülőket, 'hogy gondolkozzanak, és értsék meg, milyen helytelenül cselekednek. Idősebb Kádár Ferenc cipészmester segített fiának megkerülni a munka, az alkotás világát s így nem fejlődhetett ki benne az akaraterő, amit ma más tulajdonságokkal, bátorsággal, erővel, elmésséggel igyekszik takargatni. Kétségtelen, hogy e tulajdonságok kifejlesztésére is nagyszerű lehetőségek vannak a mi társadalmunkban. Ha bátor egy ifjú, jelentkezzék repülőnek, ejtőernyősnek, ha erős, sportoljon, szabad előtte a pálya, sikereket érhet el. Ha elmés az ifjú, foglalkozzék irodalommal, tanulhat, képezheti magát, olvashat amennyit akar. Csak ehhen In KTOrgalmna nninlia kell. A munka pedig akaraterőt követel, de nem feltétlen velejárója az akaraterő hiányának, hogy valaki csibésszé, jampeccé váljon. De elég a rossz környezet és a példák bizonyítják, hogy gyakran idevezet az akaraterő hiánya, a munka megvetése. A csibész, mint látjuk „hősködik", „kurázsiskodik". Nem ismeri el, hogy nincs akaratereje. Ha akarjátok — mondja — lelököm a kerékpárról a békés közlekedőt. Az elmúlt héten ketten, Szóráth Ferenc és Regdon Ottó húszéves suhancok meg is tették a Valéria téren a cirkusz előtt. Igen, erre képesek, meg is teszik, de hogy tanuljanak a munkagép mellé álljanak és rendszeresen dolgozzanak, arra már képtelenek. Itt már rongyemberek. Ha egyedül van bármelyikőjük, úgy suhan el a járókelők mellett, mint megvert kutya. Egyedül sohasem eglbéoy.ltednek. de társaságukban, mikor öszszeverődnek öten-hatan, egymás szórakoztatására képesek kivetkőzni emberi mivoltukból, megfeMkezni mindenről és pusztítani mindazt, ami szép, ami erkölcsös. Képesek megvetni a társadalmat, amelynek szemében akarják „megmutatni" csibészkedésükkel, hogy ők milyen legények. Hogyan küzdünk a csibészkedés ellen? A rendőrök nyugalmunk, a közrend őrzői, túl a büntető jellegű intézkedéseken, igyekeznek ellátni azt a feladatukat is, hogy megelőzzék a bűnözést. De mégsem mondható jónak ez a munka Szegeden. A Klauzál téren történt az elmúlt héten az egyik este: egy sétáló párba belekötöttek a csibészek. • Megverték a férfit. A rendőr így intézte el az ügyet: egyik menjen jobbra, a másik balra, A filbéMltfiéi iránti liberalizmus nagyon káron. pedig ezt tapasztalhatjuk a szegedi ügyészségen is, ahol a városi ügyész nem is akar emlékezni arra, hogy ilyen bűncselekmények lettek volna és büntetést szabtak volna ki elkövetőikre. Nem is gondol arra, hogy vannak ilyenek. Amikor a liberalizmusra hívjuk fel a figyelmét, akkor kerek-perec kijelenti: az én fejem nem káptalan. Nemcsak az egyes rendőröket, az ügyészt illeti vád a csibészkedés elleni liberalizmusért, hanem sokszor a jampec „csibészkedéseinek" szemtanúit is. Ha a rendőr be akarja kísérni a szemtelen fickót, mindig akad egy „irgalmas" lélek, aki pártjára áll. „Ne bántsa!", „Elbír vele?" A csibésznek sem kell több, hisztériázik, lármát csap, hogy szánalmat keltsen maga iránt. Ne így avatkozzon be a közönség a rendőrség munkájába, hanem segítse a rendőrt és ez elsősorban a DISZ-tagok feladata, mert az ifjúságra hoz szégyent ez a söpredék. Köztudomású, hogy a büntetés nem öncél, hanem a nevelés eszköze és mint a gyógyítás minden eszközével, okosan élni kell vele. Az ügyészségnek és a bíróságnak nem minden esetben csak a szigorú büntetéssel kell élnie. Van rá példa, hogy sokszor elég egy erős rántás és a ficam helyre ugrik. Lehet egy ilyen erős rántás, ha egy kollektíva megbírálja a tévelygő ifjút, ha a DISZszervezet felelősségre vonja, ha a mester, a vezető törődik a fiatal magánéletével is. S lehet ilyen erős rántás a bírósági tárgyalás is, ha jószóval rá tudják vezetni a csibészkedőt, hogy felismerje, mennyire megsértette a társadalmat, mennyire kivetkőzött emberi mivoltából és visszatéríthetik a helyes útra. De a megrögzött miinkakerülőt, botrányokozót el kell ítélni. alkalmazni kell a törrény szigorét. Igen hasznos volna a csibészkedés elleni harc általánossá tételére, ha esetenként nyílt tárgyalást rendeznének. Meg kellene ide hívni az ipar, a kultúra, a tudomány munkásait, akik ott helyszínen felszólalásaikkal megbélyegeznék a csibészkedést, mint a burzsoá erkölcs maradványát. Idézzék be erre a tárgyalásra az ilyen elvetemült fiúk szüleit is. Mondják el, hogyan nevelték családjukat a társadalom megvetésére, feleljenek a nép előtt a fiuk cselekedeteiért. Az elmondott esetek természetesen ritka jelenségek a mi életünkben, de mert városunk lakói szeretik és megbecsülik egymást, ezért az egyes ember viselkedésében, életében a nem normális jelenségeket megbélyegzi*. Mennél szebb lesz életünk, annál keményebben lépünk fel a csibészkedés ellen, hogy letöröljük fiataljaink jó hírnevéről ezt a visszataszító szégyenfoltot. A társadalom befolyásának ereje hatalmas erő. Pártszervezeteink, DISZ-szervezeteink, ha fellépnek az ellenséges osztályok s az imperializmus ideológiája, a burzsoá erkölcsi nézetek maradványai ellen, meg tudjuk gátolni azokat, akik tettei és nézetei ellentétben állnak szocialista erkölcsünkkel, meg tudjuk akadályozni, hogy károkat okozzanak a nacionalizmus, sovinizmus maradványai, meg tudjuk szüntetni ifjúságunk elenyésző részének magatartásában, magánéletében, érintkezési formaiban mutatkozó hibákat. Hozzuk mozgásba a társadalom 'áefalvásának hatalmas erőit' Köszöntjük pedagógusainkat! Virágcsokrok, dalok, hálaszavak és meleghangú levelek köszöntik ma a nevelőket. Mindezek a társadalom megbecsülésének és szeretetének ékesein szóló bizonyítékai. A pedagógus nap az az ünnep, amikor a szülők is jobban átérzik azt, hogy milyen nehéz és felelősségteljes hivatás pedagógusnak lenni, s hogy mit jelent a család és a társadalom számára a jó nevelő, aki embert nevel a gyermekből, s általa a jövőt alakítja. Ezen a napon mérik le igazán azt a sokszor emberfeletti akaraterőt és csüggedés nélküli lelkesedést, azt az elpusztíthatatlan optimizmust, amellyel a magyar pedagógus napról napra megújulva képes és akar dolgozni azért, hogy méltó utódokat állítson az öregek helyébe, akik alkalmasak lesznek idővel folytatni és beteljesíteni mindazt, amit a mi korunk az alkotásban és építésben elkezdett. Tíz év múlt el felettünk a szabad hazában. Azóta politikai, gazdasági és társadalmi téren sok minden megváltozott. Ezekben az eredményekben gazdag években megváltoztak pedagógusaink is. Az érlelő idők folyamán hű harcosaivá váltak pártunknak és a szocializmus építésének. Évről évre emelkedik azoknak a pedagógusoknak a száma, akik munkájuk elismeréséül Kossuthdíjban, kormánykitüntetésben, vagy egyéb jutalmazásban részesülnek. Büszkék lehetünk pedagógusainkra, megelégedéssel tekinthetünk áldozatos munkájukra. Szeged pedagógusai is kivették részüket a jó munkából. A nevelőtestület kollektív munkájának kialakításában kiváló munkát végzett Berta György, a rókusi és Kedves Andrásné, a Mátyás téri általános iskola igazgatója. Az oktató nevelő munka jó megszervezésében Kővári Nándorné, a Juhász Gyula általános iskola tanítója ért el kiemelkedő eredményt. A szülői ház és az is* kola egységes kapcsolatának elmélyítésében Dr. Bánfalvi József, a Tömörkény leánygimnázium tanulmányi vezetője, a szemléltető oktatás területén, valamint a szertárfejlesztés terén Hofgesang Péter, az újszegedi általános iskola és Tihanyi Nándor, a Radnóti gimnázium nevelője. Az iskolafejlesztés és szépítés terén pedig Bárkányi József, az újszegedi tanítóképző gondnoka munkálkodott elismerésre méltó buzgalommal. Dicséret illeti Sallay Imrénél is, aki a szovjet pedagógia eredményeit alkalmazta igen nagy sikerrel iskolájában. Az iskolai szakszervezeti munka területén Kiss Magda, a Tömörkény leánygimnázium nevelője kiemelkedő, jó munkát végzett. Ez a felsorolás csak kte töredéke a Szegeden jól és lelkesedéssel dolgozó pedagógusoknak, csak egy kis hányada azoknak, akik mindmind szilárd meggyőződésből fakadó odaadással és szeretettel foglalkoznak a gondjaikra bízott gyermeksereggel. Sokan vannak olyan pedagógusok Szegeden, akik megtalálták azt a helyes utat, amely egyenesen és biztosan vezet dolgozó népünk boldogulása felé. Sokan vannak olyanok, akiknek kezében valóban éltető tűzként világít a tudás lámpája, s szívében ég az alkotás lángja. Szeged város szabad és jövőben bízó népe hálával, megbecsüléssel és szeretettel köszönti ma, — ezen a szép és kedves ünnepen — a szegedi pedagógusokat. Hisszük, hogy a szeretet melegétől áthatva új erőt kapnak és harcos akaratot az új típusú ember kiformálásához, a szocialista kultúra kialakításához, dolgozó népünk további szellemi felemeléséhez pártunk és hazánk célkitűzéseinek legteljesebb megvalósításához. Kiss László, a szegedi mjv. oktatási osztályának vezetője Pedagógusaink köszöntése Szeretettel üdvözöljük a megye valamennyi pedagógusát a Pedagógus Nap alkalmával Köszönetünket fejezzük ki azért a fáradhatatlan, áldozatkész, sokszor nehéz körülmények között végzett odaadó munkájukért, amellyel az elmúlt tíz év alatt me* gyénk ifjúságát nevelték hogy öntudatos, hazánkat szerető, munkában helytálló, sokoldalúan képzett, művelt emberekké váljanak. Kérjük, hogy a jövőben is neveljék megyénk ifjúságát a párt iránti hűségre, a szocialista hazafiság szellemében. Ismertessék meg az ifjúságot dicső szabadságharcaink történetével, hogy lássák, mennyit áldoztak legjobbjaink a mi mai szabad, boldog életünkért. A tanulók tanítása mellett törekedjenek arra, hogy a tanuló ifjúságból öntudatos, fegyelmezett emberek váljanak. A Hazafias Népfront Megyei Bizottsága A pedagógus nap műsora Idén ünnepeljük negyedszer a pedagógus napot, s a mostani ünnepség sokkal színvonalasabb, nagyobb szabású lesz az előző évieknél. Az ünneplés már tegnap délután megkezdődött az iskolákban, mikor a szülők és az üzemek dolgozói köszöntötték a pedagógusokat. A nagy ünnepély ma délelőtt 9 órakor kezdődik a Szabadságfilmszínházban — Kiss László, a Városi Tanács oktatási osztály vezetőjének bevezető szavai nyitják meg az ünnepséget, majd Dénes Leó, a Városi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke mond ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd után megjutalmazzák a kiváló munkát végzett pedagógusokat, majd az ifjúság és a tömegszervezetek képviselői üdvözlik a nevelőket. Ezután kultúrműsor következik, melyben a Pedagógiai Főiskola énekkara és a Városi Balettiskola növendékei lépnek fel, továbbá Komlósi Erzsi, Moldován Stefánia és Szabady István, a szegedi Nemzeti Színház művészei Jánosi Árpád, a Radnóti Gimnázium tanulója pedig Radnóti Miklós „Nem tudhatom" című versét szavalja. A pedagógus nap további műsoraként tornaünnepélyt rendeznek délután fél 5 órai kezdettel a Haladás sporttelepen az összes szegedi középiskolák tanulóinak részvételével. Este 8 órakor pedig hatszázötven személyes ünnepi díszvacsorát rendeznek a Hungária éttermében Szeged élenjáró pedagógusaiknak. fl pedagógus nap alkalmából kitünfelfek több szegedi és Szeged járási nevelöt Szombaton Hódmezővásárhelyen a Megyei Tanács épületében tartották meg a pedagógus nap megyei megnyitóját. Ez alkalommal több szegedi és szeged-járási nevelőt és oktatásügyi dolgozót tüntettek ki. „Az oktatásügy kiváló dolgozója" oklevelet és 1500 forintos pénzjutalmat kaptak: Wéber József, a Szegedi Járási Tanács oktatási osztályának munkatársa, Czékus Zoltánné, óvodai tanulmányi felügyelő.; Boróczy Gábor, az Asotthalomrókabögyösi iskola igazgatója, Vörös Károlyné tanító, Zsombó, Gázsó István, matematika-fizika szakos mégyei szakfelügyelő, a szegedi tanítóképző tanára, Szénási László, a Megyei GyermékVédp Otthon igazgatója, Szeged. A' Népművelési Minisztérium Miklós Sándor balástyai nevelőt, , a helyi kultúrotthon igazgatóját „Szocialista kultúráért" jelvényei tüntette ki.