Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-04 / 130. szám

V/MG PROLETÁRJAI KIIMAGYAltO AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 130. szám Ára: 50 fillér Szombat, 1955. június 4. MAI SZAMUNKBÓL: A szovjet—jugoszláv tárgyalások nagy nemzetközi visszhangja * (2. oldal) Elutazott Belgrádból a Szovjetunió kormányküldöttsége (2. oldal) A Szentgyörgvi-ügy a Szálloda­és Vendéglátó Vállalatnál (3- oldal) Ma nyitják meg az ünnepi Könyvhetet (3- oldal) Az Ünnepi Könyvhét elé Hazánkban 10 év óta hagyományossá vált minden esztendőben az Ünnepi Könyvhét megrendezése, hiszen dolgozó népünk életének szerves része a tudomány, a művészet és az irodalom. Az idei könyvhét tartalmá­ban, formájában és méreteiben sokkal jelentősebb és nagyobbszabású az eddigieknél, mert a magyar könyv és irodalom ünnepe egyben az elmúlt tíz esztendő ma­gyar könyvkiadásának, a fiatal és izmosodó magyar irodalom tízéves fejlődésének az ünnepe is. Nem is olyan régen a könyvnapok célja nem a dol­gozó nép, nem a művelődni vágyó olvasók igényeinek a kielégítése volt, hanem a tőkés könyvkiadók és könyvkereskedők profitjának biztosítása. A kapitalista könyvkiadók célja saját pénzéhségük kielégítése volt, míg a népet a ponyva-kiadványok .és a vallásos mü­vek tömkelegével tudatlanságban akarták tartani. Olyan "irodalmat* terjesztettek, amely mindenáron a kapitalizmus stabilizálását igyekezett bizonygatni, vagyis az elavult társadalmi rendszert konzerválta. Ha olykor elvétve meg is jelentettek egy-egy haladó magyar író munkáját, akkor vagy meghamisították, vagy olyan kis példányszámban s olyan magas áron adták ki, hogy az olvasni vágyó tíz- és százezrek nem juthattak hozzá. Petőfi és Ady költészetéből — kezdve az iskolai tankönyvektől — legtöbbször "kifelejtették* a forradalmi hangot, József Attila és Radnóti Miklós házról házra kilincseltek alig kétszáz példányban megjelent versesköteteikkel, Móricz Zsigmondot pedig — mivel nem tudták elhallgattatni — minden eszköz­zel korlátozták, hogy ne tudjon közel kerülni a széles tömegekhez, A minden eszközzel való korlátozást je­lentette az úgynevezett "társadalmi megtorlás« is, a sajtópörök, amelyekben részeltették a nép hangos szó­szólóit, Móra Ferencet, Juhász Gyulát, József Attilát, Radnóti Miklóst. 1945 után nem sikerült egycsapásra megszüntetni a magyar irodalom vámszedő élősdijeinek tevékenysé­gét a könyvkiadás terén sem. A különböző kapitalista vállalatok igyekeztek becsempészni a magyar könyv­piacra az ártalmas, dekadens irodalmi termékeket, sőt az úgynevezett ponyvairodalmat is, amely hosszú év­tizedeken át fertőzte az olvasókat, különösen az ifjú­ságot. A döntő fordulat 1948-ban következett be a könyvkiadó vállalatok államosításával. Lassan kibon­takozott a szocialista könyvkiadás munkastílusa. A könyvkiadók szakosításával széleskörű lehetőség nyílt arra, hogy tájékozódva a magyar olvasótáboron belül olyan műveket adjanak ki, melyek iránt érdeklődik a dolgozó nép. Könyvkiadásunk jelenlegi rendszere tehát már lehetővé teszi, hogy a kiadói tervek minden tekin­tetben megfeleljenek az olvasók igényeinek. Kiadóink feladata, hogy a párt útmutatását követve minél előbbre vigyék a magyar kulturális forradalom ügyét. E nemes célkitűzés megköveteli, hogy könyvkiadóink politikai, ideológiai és szakmai szempontból egyaránt megfelelő műveket adjanak az olvasók kezébe. A magyar könyvkiadás a kezdeti évek nehézsége ellenére is az elmúlt tíz esztendő alatt olyan eredmé­nyeket tudott felmutatni, amelyek eddig ismeretlenek voltak Magyarországon. Tíz év alatt közel százezer ki­advány jelent meg három és félszázmillió példányban. A mennyiségi fejlődés arányaira fényt vetnek két év összehasonlított adatai: 1938-ban 8152 különböző kiad­vány jelent meg. alig több mint tizenhétmillió példány­ban, 1954-ben viszont húszezernél is több nyomtatott mű került az olvasók kezébe töbo mint negyvenegy­millió példányban. Ez az összehasonlítás arra ls utal, hegy a magyar olvasótábor számban jelentősen meg­nőtt; az ország összlakosságának jóval több mint egy­negyede ma már rendszeresen olvas. A mi társadalmunk, a szocialista társadalom az alkotó embert állítja az élet középpontjába. Tehát könyvkiadásunknak is az embert kell szolgálnia tár­sadalmi és magánéletében egyaránt. A szocialista realizmus, amely sokáig csak a szovjet irodalom úttörő sajátossága volt, ma már a mi nemzeti irodalmunkban is egyre szélesebb teret hódít. Szabad, tízéves szép­irodalmunk mellett nagyon jelentős helyet foglal el könyvkiadásunkban a tudományos és szakirodalom, amely immár az ember szolgálatában állva az ember jelenét és jövőjét segíti a nagy mű. a szocializmus felépítésében. Munkások, parasztok és értelmiségiek nemcsak a mindennapok harcában, hanem a könyvek lapjain is találkoznak egymással, hogy mind mélyeb­ben ismerjék meg egymás tulajdonságait, jellemét, éle­tét. így szilárdítja az irodalom a magyar népnek azt az egységét, amelyet fáradhatatlan, szívós munkával lét­rehozott életünk motorja, a Magyar Dologozók Pártja. Lődi Ferenc Aláírták a Szovjetunió és Jugoszlávia kormányának közös nyilatkozatát Belgrád, (TASZSZ). Június 2-án belgrádi idd szerint 19.25 órakor a Gárda Házában aláírták a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége kormányának és a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nyilatko­zatát. A nyilatkozat szövegét orosz és szerb-horvát nyelven a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kor­mánya nevében N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ság kormányának nevében pedig J. Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke irta alá. A nyilatkozat aláírása után N. A. Bulganyin ás J. Broz Tito szívélyesen kezet szorított egymással. Ezután N. Sz. Hruscsov, a szovjet kormányküldöttség vezetője és J. Broz Tito, a jugoszláv kormányküldöttség vezetője, majd a szovjet és a jugoszláv Imrmányküldöttség valamennyi tagja szorított kezet egymással. A nyilatkozat aláírásánál több mint 150 külföldi és ju­goszláv tudósító volt jelen. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nyilatkozata Rövidesen melegebb idő várható Rendkívüli tavaszt értürk meg az idén. Március óta alig volt egy-két igazán meleg na j punk, s évtizedekre kell vissza-) tekintenünk, ha ehhez hason'ó időjárást keresünk. Legutóbb 1873 tavaszán volt ilyen zord a május. A mostani hideg ta vaszt az okozta, hogy hazánk ban is túlzotton jelhalmozó dott a sarkvidéki eredetű hideg levegő és ez nem engedte urc­lomrajutni a nyarat hozó szub . tropikus meleget. Mindez most megváltozik. Erről Zách Alfréd, az Országos Meteorológiai Intézet helyettes igazgatója a következőket mondja: — Az eddigi időjárás nem befolyásolja a nyarat, s most már hirtelen jön a felmelege­dés. Az üdülök örömére a jö­vő héten beköszönt a jó idő és nálunk is marad. A mező­gazdaság számára is kedvezőek a kilátások: meleg csők öntö­zik majd a szántóföldeket. Belgrád (TASZSZ) A Szov­jetunió kormányküldöttsége — amelynek tagja N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének tagja és az SZKP Központi Bizottságának első titkára, N. A. Bulganyin. a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első el­nökhelyettese, D. T. Sepilov, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa nemzetiségi tanácsa kül­ügyi bizottságának elnöke, az SZKP Központi Bizottságá­nak tagja és a Pravda fő­szerkesztője, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisz­terének első helyettese, P. N. Kumikin. a Szovjetunió külkereskedelmi miniszter­helyettese — és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányküldöttsége — amelynek tagja Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetsé­gi Népköztársaság elnöke, E. lvardelj, A. Rankovics, Sz. Vukmanovics-Tempo. a szö­vetségi végrehajtó tanács al­elnökei. M. Todorovics, a szövetségi végrehajtó tanács tagja. K. Popovics, a Ju­goszláv Szövetségi Népköz­társaság külügyminisztere, V. Micsunovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyminiszterhel.vettese — 1955. május 27-től június 2-ig Belgrádban és Brioni szige­tén tárgyalásokat folytatott egymással. A megbeszélések a barátság és a kölcsönös megértés szellemében foly­tak le. A tárgyaiások során eszmecserét folytattak a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság érdekeit érintő nemzetközi kérdésekről minden oldalról megvizsgálták a két ország politikai, gazdasági és kultu­rális kapcsolatainak kérdé­seit is. I. A megbeszélések kiinduló pontja a két kormánynak az a kölcsönös óhaja volt, hogy a nemzetközi kérdések békés megoldása, valamint a né­pek és az államok együttmű­ködésének megszilárdítása végett a tárgyalások mód­szerét alkalmazzák. A két ország népei és fegyveres erői különösen ki­fejlesztették barátságukat és harci együttműködésüket a háború éveiben, amikor más békeszerető népekkel közö­sen küzdöttek a fasiszta hó­dítók ellen. A két kormánv megegye­zett, hogy további intézkedé­seket tesz kapcsolatainak rendezésére és a két ország együttműködésének fejleszté­sére, mivel meggyőződése, hogy ez mindkét ország né­peinek érdekeit szolgálja és elősegíti a feszültség envhíté­sét. valamint a világ békéié­nek megszilárdítását. A tár­gyalások során megmutatko­zott mindkét ország kormá­nyának az az őszinte törek­vése, hogy továbbfejlessze a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság mindenoldalú együttműkö­dését, mert az teljesen meg­felel mindkét ország érdek.ei­I nek, valamint a béke és _ a szocializmus érdekeinek, s erre ma megvannak az ob­jektív feltételek. Azoknak s. kérdéseknek megvizsgálásnál, amelyekről a tárgyalások folytak, s a né­pek közti bizalom és együtt­működés megszilárdítása vé­gett mindkét kormány a kö­vetkező alapelvekből indul ki: A béke oszthatatlansága — egyes-egyedül ezen alapulhat a kollektív biztonság; A szuverénitás, a függet­lenség, a területi sérthetet­lenség és az egyenjogúság tiszteletben tartása az álla­mok kölcsönös kapcsolatai­ban és a más államokkal való kapcsolatokban; A népek közötti békés egymás mellett élés elismeré­se és fejlesztése, tekintet nélkül az ideológiai különb­ségekre és a társadalmi rend­szer különbségére. Ezen min­den állam együttműködése értendő, általában a nemzet­közi viszonyok s különösen a gazdasági és kulturális kap­csolatok területén; A kölcsönös megbecsülés és más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvé­nek tisztelctbentartása, le­gyen az akár gazdasági, akár politikai, akár ideológiai jel­legű beavatkozás, minthogy a belső berendezkedésnek, a társadalmi rendszerek kü­lönbözőségének és a szocia­lizmus konkrét fejlődési for­mái különbözőségének kér­dései kizárólag az illető or­szágok népeire tartoznak;, Kétoldalú és nemzetközi gazdasági együttműködés fej­lesztése és mindazoknak a gazdasági tényezőknek a ki­küszöbölése, amelyek meg­nehezítik az árucserét és gá­tolják a termelő erők fejlő­dését, világviszonylatban és az egyes országok gazdasági keretei között; Segítségnyújtás az ENSZ megfe'elő szervei útján, va­lamint más, az ENSZ alap­elveinek megfelelő módon, mind az egyes országok gaz­dasága. mind pedig a gazda­ságilag elmaradott területek számára, e területek népei­nek érdekében és a világgaz­daság fejlesztése végett; A propaganda és a helyte­len tájékoztatás minden for­májának. valamint minden egyéb olyan cselekménynek megszüntetése, amely bizal­matlanságot kelt és bármi­képpen is nehezíti a kon­struktív nemzetközi együtt­működéshez és a népek bé­kés egymás mellett élíséhez szükséges légkör megterem­tését; Mindennemű agresszió 03 minden olyan kísérlet, elíté­lése, amelynek célja politikai és gazdasági uralom meg­teremtése más országok fö­lött; Annak elismerése, hogy a katonai tömbök politikája fokozza a nemzetközi fe­szültséget, aláássa a bizal­mat a népek közölt és nö­veli a háborús veszélyt. II. A két kormány politikája azokból az elvekből indul ki, amelyek az Egyesült Nemze­tek Szervezete alapokmányá­ban jutottak kifejezésre es egyetért abban, hogy további erőfeszítéseket kell tenni az ENSZ szerepének és tekinté­lyének növelésére. Ezt legin­kább megerősítené, ha a Kí­nai Népköztársaság megkap­ná törvényes helyét az ENSZ­ben. Jelentőséggel birna az is, ha ebbe a szervezetbe felvennék tagnak mindazo­kat az országokat, amelyek megfelelnek az ENSZ alap­okmánya követelményeinek. A két ország kormánya egyetért, hogy valamennyi népnek újabb erőfeszítéseket kell tennie, hogy pozitív eredményekkel és megegye­zésekkel végződjenek a tár­gyalások a világbéke lényeg­bevágó kérdéseiben, mint például a fegyverzetek csök­kentésének és korlátozásá­nak, valamint az atomfegy­ver eltiltásának kérdése, az általános kollektív biztonjág megteremtésének kérdése, ezenbelül szerződésen a'a­nuló európai kollektív biz­tonsági rendszer megterem­tése. az atomenergia békcs­célú felhasználásánák kér­dése. Ilyen erőfeszítések ered­ményeként olyan légkör ala­kulna ki, amely egyúttal le­hetővé tenné olyan elsőrendű fontosságú és égető nemzet­közi problémák békés úton történő megoldását, amilyen például a német kérdés de­mokratikus alapon, s a pé­met nép óhajának és érde­keinek. valamint az általá­nos biztonság érdekeinek megfelelően történő meg­egvezéses megoldása és a Kí­nai Népköztársaság Tajvan­nal kapcsolatos törvényes jo­gainak kielégítése. A két kormány üdvözli a bandungi értekezlet eredmé­nyeit. amelyek jelentősen elő­mozdították v, nemzetközi együttműködés gondolatát s támogatták Ázsia és Afrika népeinek politikai és gazda­sági függetlenségük megszi­lárdítására irányuló erőfeszí­téseit. A két kormány úgy véli, hogy mindez hozzájá­rul a. világ békéjének meg­szilárdításához. III. Nagy figyelmet fordítottak a két ország eddigi kapcso­latainak elemzésére és e kapcsolatok további fejlődé­sének perspektíváira. A Szov­jetunió és a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság kor­mánya — tekintetbe véve. hogy az utóbbi években e kapcsolatokban jelentős za­varok következtek be, ami kárára volt mindkét érdekelt félnek és a nemzetközi együttműködésnek is — ki­fejezésre juttatja azt az el­határozását, hogy a jövőben kapcsolatait a baráti együtt­működés szellemében fej­leszti és e nyilatkozatban le­fektelett alapelvekre támasz­kodik. Ennek alapján a két kormány a következőkben egyezett meg: 1. Minden szükséges in­tézkedést megtesznek, hogy megteremtsék a normális szerződéses helyzetet, amely­nek alapján rendezni és biz­tosítani . fogják kapcsolataik normális fejlődését a két or­szág közti együttműködés ki­szélesítése céljából; minden olyan területen, amelyhez mindkét kormánynak érde­kei fűződnek. 2. Meg kell erősíteni a két ország gazdasági kapcsolatait és ki kell terjeszteni gazda­sági együttműködését. Evégett a két kormány megegyezett abban, hogy megteszi azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek meg­szüntetnék a két ország gaz­dasági kapcsolatai normájis, szerződésen alapuló viszonyá­nak megbomlása miatt tá­madt következményeket. Megállapodtak abban is, hogy megkötik a szükséges szerződéseket, amelyek sza­bályozzák és megkönnyítik majd a gazdasági kapcsola­toknak a fentemiitett irány­ban való fejlesztéséi. 3. A kulturális kapcsolatok fejlesztése eéljából a két kormány kifejezte készségét kulturális együttműködési egyezmény megkötésére. 4. A két kormány nagy je­lentőséget tulajdonit annak, hogy a népek közötti baráti együttműködés fejlesztése céljából tájékoztassák a köz­véleményt és kívánatosnak tartja a közvélemény pontos és tárgyilagos tájékoztatását. Ezért a két kormány meg­egyezett, hogy szükséges egyezményt kötni a tájékoz­tatási szolgálatokét illetően az ENSZ határozatainak szellemében és a, kölcsönös­ség alapján, abból a szem­pontból. hogy e szolgálatok szerveinek milyen helyzete és milyen előjogai legyenek a szerződő felek területén. 5. A két kormány támo­gatja az ENSZ-nek arra vo­natkozó javaslatát, amelynek értelmében fejleszteni kell minden ország együttműkö­dését az atomenergia békés felhasználása céljából, ami döntő fontosságú a béke megszilárdítása és a világ haladása szempontjából s ezért a. két kormány meg­egyezett, hogy együttműkö­dést létesít ezen a téren. 6. A két kormány meg­(Eolytatás a 2. oldalon.) 9

Next

/
Thumbnails
Contents