Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-26 / 149. szám

OÉLMAGYARORSZAG Vélemények a szegedi Nemzeti Színház budapesti előadásairól Vasárnap, 1955. június 29. ' Budapesten a Magyar Színjátszás Ünnepi Hetén a sze­gedi Nemzeti Színház Puccini "Pillangókisasszony* című operájával és Gorkij "Kispolgárok* című színművével sze­repelt. A Pillangókisasszonyt 21-én, kedden a Nemzeti Szín­házban, a Kispolgárokat pedig 22-én, szerdán délután és 23-án, csütörtökön este a Madách Színházban mutatták be színészeink. Mindhárom előadásnak nagy sikere volt a pesti közönség előtt, de a művészi körükben is igen elisme­rően nyilatkoztak a szegedi színház bemutatóiról. A Pillangókisasszony előadását követő vitán több felszólaló foglalkozott a sze­gedi operaegyüttes előadá­sával. Tóth Aladár, a buda­pesti Állami Operaház igaz­gatója pedig a következő­képpen nyilatkozott: — Én nagyon sok elő­adást láttam vidéken, még zenekritikus koromtól a legújabb időkig, de ez mit az első előadás, amelyre azt mondhattam, hogy teljes ér­tékű operaelőadás ... Min­denki abszolút kultúráltan énekelt... A légkisebb sze­repekig minden komplett volt, ugy, hogy azt mond­hatnám, hogy az első, for­rongó és tapogatozó, a dilet­tantizmuson csak lelkese­déssel átsegítő korszakát mintegy lezárta a szegedi színház operakultúránkban, » olyan perspektívát muta­tott, melyben teljes értékű előadást adott. s i nyem volt. Most sem ábrán­dított ki. Inke szereplésé­nek első öt percében telje­sen magára vonta figyelme­met, hogy az a gondolatom támadt: kitűnő művész. Kü­lönös, hogy éppen a nagy jelenetben nekem csalódást okozott, úgy érzem túlságo­san népszerű eszközökkel élt. Általában csak egy ki­fogást támaszthatok a da­rabbal szemben: egy hang­gal lejjebb kellene játszani szerintem. Barsy is magas­ról kezd, hogy már alig le­het fokozni. Végül annyit kívánok megjegyezni, hogy ez az előadás nekem sze­mély szerint kedvet csi­nált, hogy mást is nézzek meg e színháztól. Majd még hozzáteszi: — Valamikor Tükör című darabom előadásán Szege­den megláttam Bessenyeit és felfigyeltem nagy tehet­ségére. Az előadás végén még Amint ezt a „Délmagyar-: megjegyezte Déry Tibor: ország" múlt vasárnapi szá­mában már jeleztük, két vi­déki együttes szerepelt ope­rával a fesztiválon: a debre­ceni és a szegedi. Blum Ta­más. a debreceni Déryné Színház karmestere is igen meleg hangon beszélt a sze­gedi előadásról. A legnagyobb mértékben magával ragadott Papp Jú­lia igazán nagyszerű alakí­tása és éneklése és elraga­dott az az eredmény, amit Rubányi Vilmos egy eszten­dő alatt a zenekarral elért. A Pillangókisasszony si­kerét ezek a vélemények fejezik ki a legtömörebben. Nem volt kisebb sikere azonban a Kispolgárok két előadásának sem. A szerdai szakmai bemutatót nagy érdeklődéssel nézték végig a legkiválóbb művé­szek, többek között Dayka Margit és Bessenyei Ferenc, — aki valamikor maga is Szegeden színészkedett. A csütörtök esti előadáson, a második felvonás után Déry Tibor Kossuth-díjas író, a következőket mondotta: Két felvonás után véle­ményt mondani kissé nagy­képű ilyen kidolgozott mű­vészi műről. De az a be­nyomásom, hogy ez olyan előadás, amely akármelyik budapesti színházban meg állná a helyét. Barsyt isme­rem csak közelebbről, akiről filozófálása az üveggel mindig a legjobb vélemé- pohárral. — Miklósy végig igen ki­válóan szerepelt, alakítása teljes mértékig hibátlan volt véleményem szerint. Horvai István, a Madách Színház kétszeres Kossuth­díjas igazgatója, akit ugyan­csak megkérdeztünk az elő­adással kapcsolatban, igen elismerően nyilatkozott. — Igen kitűnő előadásnak tartom. A rendezés (Adám Ottó munkája. Szerk.) való­ban nagyvonalú. Egészében: fővárosi szintű és a Gorkij darabok előadásai között na­gyon jelentős bemutató. Az egész együttes dicséretet érdemel, de a legkiválóbb Barsy és Inke alakítása. Egész kiválóan játszanak mindketten. Sok ilyen elő­adást kívánok a szegediek­nek. Gellért Endre, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas fő­rendezője részletesen fog­lalkozott az előadással a klasszikus művek előadá­sainak pénteki vitáján, s többek között a következő­ket mondta: — A Kispolgárok előadá­sát igen kiválónak tartom hatásában, mondanivalója kibontásában, a színészi já­ték alakításában egyaránt..* Átgondolt, tudatos rendezői koncepció, komoly nivó jel­lemzi. Meglepett Ádám Ottó rendezői Ötletessége és a díszletek újszerű kihaszná­lása. Nagyszerű rendezői öt­let Tetyerev (Inke László) s a Majd hozzáfűzte: — Meg kell köszönni azt a nagy élményt, amit Barsy és Inke alakítása szerzett. Általában tehát igen ked­vező véleményeket hallani a szegedi színház előadásai­ról.. Ezek a sikerek színhá­zunk hatalmas fejlődését tükrözik, Németh Ferenc születésének 50. évfordulójára Régen csak a népimesékben lehetett hallani olyat, hogy a szegény ember fiából nagy, neves ember lett. Korunk, szocialista világunk meg is valósította az elnyomott tö­megeknek ezt az álmát. Ma már természetes, hogy a vas­munkás leánya orvos lesz, Ma délelőtt és kedden este lesz a színházban a Városi Balettiskola vizsgaelőadása Városszerte igen nagy az érdeklődés a ma délelőtt fél 11 órakor kezdődő Városi Balettiskola vizsgaelőadá­sa iránt, amelyet a Szegedi Állami Nemzeti Színházban rendeznek meg. A nagy érdeklődésre való tekintettel a balettműsort kedden este 7 órai kezdettel megismétlik. Györnyörűen elkészített ru hákban mutatják be a ba­lettiskola ifjú növendékei egész évi munkájuk ered­ményét, fejlődésüket, népijátékban, különböző gyakorla­tokban. Minden bizonnyal nagy sikere lesz Móra Ferenc: "Sétálni megy Panka* című verse gyermekbalettra való feldolgozásának. Az előadáson láthatjuk Bayer: "Baba­tündér* című balettjét is. A balett-táncokat betanította Till Elza, a ruhá­kat pedig Boga Aranka iparművész tervezte. A RÁDIrt MŰSORA JÚNIUS 27. HÉTFŐ Kossuth-rádió 4.30 Falunaptár. 4.35 Reggeli ze­ne. 5 Falurádió. 6 Hírek, sporthír­adó, 7 Szabad Nép vezércikke, hí­rek. 7.15 Hanglemezek. 8.30 Hang. verseny. 9.20 Gyermekráiió. 9.40 Kínai gyermekkórus. 10 Hírek. lap­szemle. lO.tO Ének. 10.30 Óvodások míísora. II Balettzene. 11.30 Pla­tón Voronyko költészetéről. 12 Hí­rek. 12.10 Rádiójátékok zenéjéből. 12.45 Részlet „A magyar horgászat kézikönyvé"-böl. 13 Dankó-daick. 14 Hírek. 14.25 Ottöfő híradó. 14 50 Zenés kalendárium. 15.40 Könnyű melódiák. 16 Itjúsági fejtörő. 16.25 Nyári muzsika gyermekeknek. 16.40 Zongora. 17 Hírek. 17.10 Válasz hallgatóinknak. 17.30 Egy falu — egv nóta. 18 Hét levél — húsz sztahánovista. Rlportmíisor. 18.20 Katonadalok. 18.40 Ifjú Figyelő postája. 19 Operarészletek. 20 r.sti híradó 20.20 Nyolc hold told. Rá­diódráma. 21.40 Tánczene. 22 Hí­rek. 22.15 T|z perc külpolitika. 22.25 Hang'etnezek. 23.35 Vidám nóták. 24 Hírek. 0.10 Magyar nép­dalok Petötl-rádló 6.30 - Kisiskolások műsora. €.40 Torna. 6.50 Fúvósindulók. 7 Azonos a Kossuth-rádió műsorával. 11.30 Műsorzárás. 14 Operarészletek. 15 Mesélő muzsika. 15.23 Keringő. 15.40 Reviczkv Gyula szülőföldjén. Sza­lalnai Rezső Irodalmi riportja. 16 Daljátékok zenéiéből. 16.30 Tánc­szvit. 17 Kórushangverseny. 17.25 Szovjet filmdalok. 17.50 Haydn müveiből. 18.20 A PatyomVn cir­káló felkelése. Nagy Kálmán e'ő­adása. 18.40 Ének. 19 Moszkvai Rádió összeállítása. 19.30 A másik Németország. Összeállította Bődi László. 19.50 Tánczene. 20.20 Sport­híradó 20.40 Operarészletek. 21.10 Hanglemezek. 21.40 Versek. 22 Hangverseny. JÚNIUS 28. KEDD Kossuth-rádió 4.30 Falunaptár. 4.35 Reggeli ze­ne 5 Falurádió. 6 Hírek. 7 Sza­bad Nép vezércikke. hírek. 7.13 Hanglemezek. 8.30 Népi zene. 9 Indulók. 9.15 Ifjúsági műsor. 9 40 C,vermekzene. 10 Hírek, lapszemle. 10 óra 10 Dalok. 11 Nőtt negyedórája. 11.15 Szimfónikus ze­ne. 11.30 Fúvószene. 11.10 Nap­sugár az iskolában. Pjvirl Gyula írása. 12 Hírek. 12.10 Népdalok. 13 Könnyű hangszerszólók. 13.30 Ope­rettrészletek. 14 Hirek. 14.25 Hang. verseny gyermekeknek. 13 Olasz operákból. 16 Krónika. 16.40 Ma­gvar szerzők kórusműveiböl. 17 Hírek. 17.10 Válasz hallgatóinknak. 17.30 Szív küldi. 18 Nehézipar és életszínvonal. A hallgató kérdéseire válaszol Rókás Sándor. 18.20 Nép­dalok. 18.55 Pillantás a nagyvi­lágba. 19 Szaltikov-Scsedrln me­séiből. 19.30 Tánczene. 20 Esti Hír­adó. 20.20 Bartók zongoraműve!ből, 20.45 Közős do'gainkról. Irta V,li­ga Imre. 21 Paul Robeson énekel. 21.13 Gergely Sándor megemléke­zése.. 21.30 Énekkari hangverseny. 22 Hírek, snort. 22.15 Népek da­liából. 23 F.'őadóművészeink mű­sorából. 24 Hírek. 0.10 Népi zene. Petőfi rádió 6.30 Kisiskolások műsora. 6.40 Torna. 6.50 Harmonika. 7 Azonos a Kossuth-rádió műsorával, 11.30 Műsorzárás. 14 Népek dalaiból. 15 Vidám félóra. 15.30 A .lyu'ak. Részlet Oravscz Paula ..A Petri­család" c. regényéből. 16 Szovjet dalok. 17 Kamarazene. 17.30 A két Németország. Beér János előadísa. 17.45 Tánczene. 18.30 Moszkvai Rá­dió összeállítása. 19 Opera: Fi­garo házassága. 21.10 Régi ma­gvar muzsika. 21.20 A magyar irodalom története. 22 Zeiekuri hangverseny. hogy a kisparaszt fia egye­temre jár, hogy az egykor ki­semmizett dolgozó az egész ország megbecsülésének ör­vend. Ilyen életútat tett meg a neves szovjet költő, a Belorussz Írószövetség elnö­ke, Petrusz Brovka is, akit ez év tavaszán városunkban ismerhettünk meg, mint a hazánkban járt szovjet kul­turális küldöttség egyik tag­ját. P. Brovka sokcsaládos sze­gényparaszt gyermeke volt, nagy nyomorban éltek, A forradalom után falujában komszomol-szervezetet alapit, majd a községi szovjet elnö­ke lesz. Itt nyílik meg előtte a kulturális és politikai fel­emelkedés útja. Elvégzi a Minszki Tudományegyetemet és ezután teljesen az írásnak szenteli életét, annak a hiva­tásnak, melyben már ekkor, a húszas évek végén, meg­mutatkoztak kiváló képessé­gei. A harmincas évek köze­pén már kiforrott, az egész országban ismert kiütő, aki verseiben egyéni hangon énekli meg az új, szabad munkát, a szovjet népek ba­rátságát, a szovjet ember nagyszerű erkölcsi vonásait. A Nagy Honvédő Háború idején, mint a szovjet írók ezrei, ő is együtt forgatja a ját: P. Brovka kétszer kaptd meg a Sztálin-dijat, többször tüntették ki Lenin-renddel, Vörös Csillag-renddel, bevá­lasztották a köztársaság Leg­felső Tanácsába, valamint « Belorussz Tudományos Aka­démia levelező tagjai közé. Ez évben csaknem egy hó-> napot töltött hazánkban. Es idő alatt a jó barát, a segítő­kész idősebb testvér szemével ismerkedett tízéves eredmé­nyeinkkel, adott egész sor nagyszerű tanácsot gazdag tapasztalatából. Sokaknak em­lékezetes marad márciusi sze­gedi látogatása. Az írószövet­ség helyi csoportjában talál­kozott a város szellemi életé-> nek képviselőivel Ott elmon­dott szavai, mint a szovjet irodalom egyik tapasztalt művelőjének szavai állandó­an szemünk előtt kell hogy lebegjenek. Külön hangsú­lyozta, hogy az új magyar, és benne a szegedi irodalom, megteremtése és fellendülése azon áll vagy bukik, hogy si­kerül-e létrehozni jó, teljes­értékű, érdekes müveket a munkások és parasztok mai életéről, megjelentetni a re­gények lapjain és a színpa­don a mai kor hősét, a szo­cialista embertípust, azt von­zóvá, az emberek számára követendő példaképpé tenni. fegyvert és a tollat. Nagy i Befejezésül idézte a nagy agitatív erejű versei a parii-1 szovjet író, Solohov szavait, zán- és front-sajtóban jelen­nek meg, hő honszeretetet és a betolakodók iránti izzó gyű­löletet ébresztve a szovjet emberek millióiban. A há­ború utáni időszakban azok­ról a nagyszerű alkotásokról ír, melyek az ő szemeláttára mennek végbe az új belorussz város és falu életében: a ro­mokból újjászületett Minsz­ket, a feltámadt és virágzó kolhozokat, a gyárak és me­zők egyszerű emberét, aki a maga hétköznapi, munkájával mind közelebb hozza a kom­munista holnap szépségeit és boldogságát. A szovjet kormány nagyra értékeli hű fiának a nép ja­vára végzett odaadó munká­Válaszolnak az illetékesek Egy postahivatal felállítását kérjük a Tolbuchin su­gárút és a Veresács utca sarkán — írta szerkesztőségünk­höz küldött levelében Kecskeméti István. A levéllel fel­kerestük a Postaigazgatóságot és a III. kerületi Taná­csot. Azt a választ kaptuk Komócsin elvtárstól, hogy már régen foglalkoznak a posta felállításával. A Postaigazgató­ság viszont azt válaszolta: már meg is kaptuk a szükséges keretet, csupán alkalmas helyiség kijelölésén múlt a pos­tahivatal felállítása. A kerületi tanács hamarosan meg­oldja a helyiség problémáját is és így előreláthatólag egy hónap múlva megnyílik a postafiók. teljesen a magáénak is te­kintve azokat: „Ellenségeink azt állítják rólunk, hogy mi a párt parancsára írunk. Nem így áll a dolog. Mi a saját szí­vünk parancsára írunk. «M szívünk pedig a mi népünké és pártunké." Hazatérése után hosszú cikkben számolt be magyar­országi élményeiről, büszkén beszélt az új magyar élet megdönthetetlen jeleiről, olyanokról, mint Sztálinvá­ros, vagy a szocialista mező­gazdaság biztató erősségei, mint például a makói Uttörá TSZ, Különösen nagy benyo­mást gyakorolt rá kiskőrösi látogatása, amikor megállha­tott annak az egyszerű pa­rasztháznak a küszöbén, ahonnan több mint 130 esz­tendeje a világköltészet egyik legnagyobb alakja indult eU Búcsúzáskor megírt, Petőfi emlékének szentelt költemé­nye nagyszerűen tükrözi gaz­dag, megindult érzéseit. Meg­ígérte, hogy otthon Petőfit ÍM belorusszra fordítja, terjeszti és népszerűsíti a világszabad­ság nagy költőjének csodála­tos művészetét. Petrusz Brovkát meleg sze­retettel üdvözöljük 50. szüle­tésnapján és kívánunk neki még sok-sok, termékeny munkában eltöltött évet. Fenyvesi István g-ostanában tudtam meg, hogy Bor­dány község lakóit is érdekli a tör­ténelem, sőt ezért áldozatokra is képesele, mint Móra Ferenc magyarjai, akiknek lé­tezésében már-már — az utóbbi évek ta­pasztalatai alapján — kezdtünk kételkedni. Nemrégiben volt az a nap, hogy megválto­zott ezekről a „jámbor embörök"-ről a vé­leményem, amikor elküldték hozzánk a múzeumba a falu egyik értelmiségi embe­rét, a kedves és okos Németh Gyulát, a földművesszővetkezet fiatal főkönyvelőjét, aki szerényen rakta le elénk az újságpa­pírba csavart régiségekit, a falu ajándékát, ö volt az, aki felfedezte Szilágyi Vilmos kisgazdánál, a konyha ablakában, azokat a szép korongalakú pereteket, amit Vilmos gazda szőlőtelepítéskor talált és mivel sze­mérvel. eszével s talán még inkább a szivé­vel felfedezte annak értékét, mustrául el­kért belőle három darabot, hogy azt be­hozza a nagyvárosba, ahol talán majd meg­örülnek neki. Nem volt benne semmi büsz­keség, dicsekvés, mikor jószívvel és szere­tettel asztalunkra rakta a kincseket — mintha inkább egy kicsit szégyenkezelt volna, hogy csak ilyet és ennyit hozhatott a Vilmos által felforgatott és megvallatott homok alól. Padig bizony mondom, hogy kincsek voltak azok! Na, nem éppen aranyból, vagy gyémántból és más ékkövekből való drága­ságok, hanem csak , hitvány bronzveretek, amit legfeljebb a felületén vékonyan ezüs­töztek, hogy a 10, a drága és féltett jószág szerszámja díszes, csillogó legyen, amit az egész világ megcsodál és megirigyel, őse­ink, a honfoglaló magyarok készítették, akik több mint ezer esztendeje özönlötték el e földet, a lelet tanúsága szerint megülve Bordány határát is, hogy ott a kései uno­kák. a Szilágyiak, a Némethek és a többi jó bordanyi magyarok számára megszerez­zék a niegélhetést biztosító földet, amit ók Tjürténtleni Qíórdánijhan még főleg, ha nem is kizárólag, hatalmas nyájaik legeltetésére használtak. S most ők, az ezeréves ősök, küldték be Szilágyi Vil­mos és Németh Gyula által a névjegyüket, hogy mekeressük porladó csontjaikat és ezer esztendőn keresztül fennmaradt kezük •munkáját a homokban. Ijívó szavukat nem lehetett elutasí­** tani s én örömmel indultam más­nap hajnalban Bordányba helyszíni szem­lére, meg az ásatások megbeszélésére. Jó embereim már vártak s az ügyhöz méltó komolysággal és lelkesedéssel igazítottak oda a megvallatható fiatal szőlőtőkék közé. Még Vilmos gazda is ott volt, pedig ő már útban volt másfelé és úgy csalogattuk visz­sza. Itt köszönöm meg neki, hogy nem kó­lintott főbe valami kcrpanyéllel, mikor leg­első lépésemmel egy fiatal kis szőlőtőkéjet letapostam és azért, hogy lelkesültsége ez­után csak pár percig hanyatlott alá, ahe­lyett, hogy — ősök ide vagy oda — visz­szakergetett volna Szegedre. De jámbor és jó embör 6, s ügyetlenkedésemért is meg­jutalmazott, amikor előkeresett még egy pár veretet, hogy boldoggá tegyen és örült, hogy a feleségével én is előkapartam még kettőt távolabb, a paszulytövek alól, En csak azért morogtam egyre, hogy nem idejében szóltak, amikor magam bont­hattam volntA fel a sírt, amelybe a megfi­gyelés szerint lovat is tettek, hogy a halott mielőbb az égi mezőkre jusson. Ezen aztán Vilmos gazda olyan istenigazában elbúsult, hogy nekem kellett a végén vigasztalnom és noha ilymódon mindketten okoztunk, kárt egymásnak — ki tudná eldönteni, me­lyikünk nagyobbat —, mégis ö engesztelt ki jó túróspalancsitával, megsejtvén, hogy én sem pusztán tudománnyal élek- Sőt, abba is szívesen beleegyezett, hogy aratás után a szomszédos búzatáblában keressük tovább az ősöket, de most már úgy, hogy én is je­len leszek, ami pedig, első lépésemből ítélve, nem jár csekély veszéllyel.,, * Jiordányban sajnos mást is tapasztal­" tam, amit szintén el kell monda­nom. Délelőtt a Tanácsházán jártam meg­érdeklődni, nem érkezett-e hozzájuk jelen­tés a határban esetleg másutt is előbuk­kanó régiségekről. A válasz nemleges volt, ami nem lepett meg különösebben, inkább más szempontból figyelemreméltó. (Meg kell jegyeznem, hogy a legilletékesebb sze­mélyekkel távollétükben nem beszélhet­tem.) Két hónappal ezelőtt ugyanis a Nép­művelésügyi Minisztérium Múzeumi Főosz­tálya sok költséggel plakátot nyomatott, melyben a lakosság figyelmét felhívja a földből előkerülő régiségek védelmére és jelentési kötelezettségére. E plakátból any­nyit kaptunk, hogy Szeged városán kívül, a szegedi és makói járás községi tanácsai­nak külön-külön, több községbe kettőt is küldhettünk. Mellékelt levelünkben kér­tükr hogy feltűnő helyre tűzzék ki. s eset­leg külön is hívják fel a lakosok figyelmét e szép hazafiúi kötelesség teljesítésére. i/érésünk teljesen eredménytelen ma­radt, s annak ellenére, hogy plaká­tunk válaszlevelezőlappal volt ellátva, a 45 községből egyetlen jelentés sem érkezett. Hogy ennek oka a tökéletes nemtörődöm­ség és megnemértés volt, arról éppen Bor­dány községben győződtem meg, ahol pla­kátunkat szintén nem láthattam viszont. A plakát sorsa felöl érdeklődve azt a választ kaptam, hogy a hivatalsegédre bízták, s nem tudnak róla többet. Nem hiszem, hogy az előtérben, ahol a plakátok tömege volt kifüggesztve, nem juthatott volna a mi pia* kátunk számára is egy hely. Hihetetlen, hogy ott, ahol a borkősavgyár hirdetése: „Gyűjtsd a borkövet a Borkősavgyár ré­szére" — oly előkelő helyet kaphatott, ott a mi plakátunk, a magyar tudomány éa múzeumügy egy igen fontos nevelő, az ér* deklődést felkeltő plakátja, ami nagy gond­dal és költséggel készült, olvasásra, okulás­ra szánva, pénzben ki sem fejezhető érté­kek megmentésére — olvasatlanul a papír­kosárba vándorolhat. Valami nincs rendjén ... Bordány község lakói azonban feléb-< redtek, egyszerre szükségét érzik a törté­nelemnek, tudni akarnak a régmúlt idők­ről és talán tanulni is őseiktől. Bordány felzárkózik Szőreg, Klárafalva, Kunágota mellé; Németh Gyula, Szilágyi Vilmos és még annyian, akikről itt nem emlékeztem meg, nemcsak gabonával, hússal, zsírral, tejjel akarják ellátni a városi, de odaadják őszinte örömmel, lelkesedéssel (akárcsak Máder Ferenc, Sztojkov Dusán, Guci Já­nos, akikről Móra Ferenc írt) a földjük ősi kincsét, a múlt beszédes emlékeit is, a ré­giségeket, Érzik, ha talán öntudatlanul is, a múzeumok, a tudományok szükségét, s a maguk módján hoezá akarnak járulni fej­lődésükhöz. lAagyszerű folyamat indult meg Bor­" dányban, örül az ember szíve, hogy mindez magától is elindulhatott. Mi leit volna belőle, ha a tanács is felismeri ezt az igényt, ezt a kultúrszomjat — mert kétség­telenül az — és maga is támogatja, táp­lálja? Mi lenne, ha nemcsak Bordány, áe más községek is, a falu apraja-nagyja, az államapparátussal együtt, szívükön viselnék végre a veszendőbe menő régiségek sorsát és felelősséget éreznének azokért ugyan­t' r*ftr" r-- ?b kincseikért? Diene s István

Next

/
Thumbnails
Contents