Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-26 / 122. szám

Csütörtök. 1955. május 26. 0ELM9GYAR0RSZ&G Az országgyűlés szerdai ülése (Folytatás a 2. oldalról.) folyó harcban és egyben fon­tos rendszabályokat fogana­tosított az európai biztonság ügyének védelmében. Nem lehet eléggé felbe­csülni azt a pozitív hatást, amelyet jelenleg és a jövő­ben még fokozódó mérték­ben a varsói tanácskozás ha­tározatai a nemzetközi viszo­nyokra jelentenek. Ezek a határozatok méginkább meg­szilárdítják a béke, a demok­rácia és a szocializmus ha­talmas táborának pozícióit s azokat az erőket, melyek a béke ügyének szilárd táma­szai. Ezért az európai és az általános biztonság politiká­jának megerősítése, mely a varsói tanácskozások hatá­rozataiban testesül meg, minden békeszerető nép ér­dekeivel azonos. E határozatok jelentőségét fokozza, hogy abban az idő­pontban jöttek létre, amikor az Amerikai Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaor­szág alig tíz évvel a második {Világháború után újra Euró­pa tűzfészkévé akarja vál­toztatni Nyugat-Németorszá­got. A varsói szerződés ko­moly figyelmeztetés a hábo­rús agresszorok számára. Je­lentőségét még fokozza a Kí­nai Népköztársaság képvise­lőjének nyilatkozata, aki ki­jelentette, hogy ha Európá­ban a békét megszegik, ha az imperialista támadók há­borút indítanának az euró­pai békés államok ellen, ak­kor a kínai kormány és a hatszáz milliós hősi kínai nép a baráti országok népei­vel és kormányaival együtt venné fel a harcot az agresz­szorok ellen a végső győze­lemig. (Taps.) A békés, baráti országok hatalmas erejének egységes megnyilvánulása Varsóban felmérhetelen jelentőségű a béke megőrzése szempontjá­ból, mert a hírhedt imperia­lista, az erő pozíciójából foly­tatott politikával szemben tömöríti a béke erőit s meg­mutatja a baráti segítés, a békés együttműködés útját a nemzetközi kérdésekben. Most mégjobban érezzük: nem vagyunk egyedül! f~ ss X magyar dolgozó nép fe legnagyobb figyelemmel kí­sérte a varsói tanácskozáso­kat és lelkes helyesléssel tá­mogatja a varsói szerződést, mely a benne résztvevő or­szágoknak szilárd biztosítékot nyújt arra, hogy építő mun­kájukat minden külső táma­dással szemben egyesült erő­vel, közösen megvédjék. Dol­gozó népünk tisztában van a varsói tanácskozás hatalmas történelmi jelentőségével és tudja, hogy e tanácskozások eredménye jelentékenyen hozzájárul a béke megszilár­dításához, i — A magyar dogozók szer­te az országban, mint békénk és biztonságunk szilárd alap­ját üdvözlik a varsói szerző­dést. A röpgyűlések százai és ezrei, melyeket a városok­ban és a falvakban tartanak a dolgozók, egész népünk ál­lásfoglalását tükrözik, ami­kor mélységes megelégedé­süknek és örömüknek adnak kifejezést a varsói szerződé­sek megkötése felett. Az egy­szerű dolgozók szájából száz­féle változatban hallunk ilyen kijelentéseket: -Most még jobban érezzük, hogy nem Vagyunk egyedül — velünk az erős béketábor. Mindig is együtt dolgoztunk a baráti országokkal, gazdaságilag összehangoltuk politikánkat, s most már drága hazánk védelmében egységes a ka­tonai erőink is«. Vagy: -Meg­nyugvással és örömmel ol­vassuk, hogy a béke tábora eber és létrehozta azt az erőt, amely gátat tud szabni a há­borús gyujtogatóknak*. A dogozók a városban és a fa­lun egyaránt újabb termelési vállalásokkal és termelésük fokozásával bizonyítják, hogy helyeslik a varsói értekezlet határozatait, '•— Hasonló helyesléssel és lelkesedéssel fogadták a var­sói határozatókat a többi né* pi demokratikus államokban is. Különösen áll ez a Né­met Demokratikus Köztársa­ságra, I | 'Á varsói szerződés űj érő­forrás számukra, mely az im­perialista párizsi szerződések végrehajtásának megakadályo­zásáért, az egységes, békés, de­mokratikus Németországért ví­vott harc erőteljes fokozására ösztönöz minden német haza­fit, mindenekelőtt a német mun­kásosztályt, ip, ^ Az Imperialisták továbbfolytatják mesterkedése!ket a béke erői ellen rÁ Szovjetunió-vezette bé­Ketábor kezdeményezései, a béke megőrzésére irányuló ko­moly törekvései eredményekép­pen magukban az imperialista országokban is egyre erősödik a tömegek békevágya és béke­követelése. Jellemző, hogy a küszöbönálló angol választások agitáeiója folyamán a konzer­vatívok vezetője, Eden, aki fáradságot nem ismerve annyit buzgólkodott a vérszomjas né­met militarizmus feltámasztá­sán, most igyekszik magát a bé­ke bajnokának feltüntetni, mert azt reméli, hogy a békére vágyó angol választók egyrészét így sikerül a konzervatívok táborá­ba csalogatnia. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Ei­senhower, aki hónapokkal eze­lőtt egyáltalán nem lelkesedett azért a gondolatért, hogy a négy hatalom kormányfői meg­beszélésre gyűljenek össze, most változtatott álláspontján. Eb­ben a változásban szerepe van annak, hogy az egyszerű ame­rikai emberek között is egyre el­lenszenvesebb a szakadatlan há­borús uszítás és kardcsörtetés. Emellett, mint az amerikai saj­tó nyíltan bevallja, Eisenhower azért fogadta el a négy kor­mányfő értekezletének gondo­latát, mert reméli, hogy ezzel hqzzásegfti Angliában a kon­zervatív imperialistákat a par­lamenti többség megszerzésé­hez. — Az imperialista azonban imperialista marad akkor is, ha a tömegek megtévesztésére a béke hívének álcázza magát. Az Egyesült Államokból már hallunk olyan híreket, hogy az amerikai reakció az ilyen kor­mányfői megbeszélésen nem annyira a béke megszilárdítását kívánja megtárgyalni, hanem fel akarja vetni a kérdést: hogyan állítsák vissza a népi demo­kratikus államokban — köztük hazánkban is — a régi rendet, a nagybirtokosok és tőkések uralmát. Világos, hogy az im­perialisták akkor is, amikor a békéről beszélnek, azon törik a fejüket, hogyan szerezhetnék vissza a grófoknak, a nagybir­tokosoknak a földet, a tőkések­nek a gyárat, a bányát. Sze­retnék visszaállítani a három­millió koldus Magyarországát, a köpködőket és embervásáro­kat, újra gúzsbakötni a mun­kásságot, megszüntetni a nők egyenjogúságát, bezárni a kultúra és a felemelkedés ka­puit, melyek szélesre tárultak a felszabadulás óta a dolgozó nép előtt. Meg akarják semmi­síteni szabad hazánkat, s a szocialista építés vívmányait, mindazt, amire joggal büszke népünk minden hű fia. — Az országgyűlés, amikor elfogadja és törvénybe iktatja a varsói értekezleten létrejött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződést, egyben feleletet is ad az ilyen imperialista vágyál­mokra. Kinyilatkoztatja, hogy minden magyar hazafi, az egész magyar népj élén pártunkkal, a Magyar Dolgozók Pártjával egységesen el van szánva bé­kéjének megvédésére, az impe­rialisták minden elnyomó ter­vének meghiúsítására. (Nagy taps.) — E-íért az előterjesztett szerződés törvénybe iktatását pártunk és magam nevében he­lyeslem, támogatom és elfoga­dom. ségének elnöke, Gáspár Sán­dor, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának elnöke, Beresztóczy Miklós protono­tárius kanonok, esztergomi érseki helynök, a Katolikus Papok Országos Békebizott­ságának elnöke, majd Dögei Imre az Országos Földműves­szövetkezeti Tanács elnöke szólalt fel. Péter János, református püspök, a Béke Világtanács tagja beszélt a varsói szerző­dés jelentőségéről, utána An­dics Erzsébet, az Országos Béketanács elnöke és Parragi György, a Magyar Nemzet főszerkesztője szólalt fel Ezek után az országgyűlés az Albán Népköztársaság, a Bol­gár Népköztársasági a Ma­gyar Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársa ság, a Román Népköztársa­ság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Köztársaság között 1955. május 14-én Var­sóban kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés be­cikkelyezéséről szóló törvény­javaslatot egyhangúlag elfo­gadta. A képviselők felállva, hosszú percekig zúgó lelkes tapssal erősítették meg ha­tározatukat, köszöntötték a szerződést. Rónai Sándor elnök zár­szavában rámutatott arra, hogy az országgyűlés tagjai­nak ez a lelkes, egyhangú megnyilatkozása, amellyel a törvényjavaslatot elfogadta, bizonysága annak, hogy a dolgozó magyar nép egységc­sen magáévá teszi a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést, amely hozzájárul a béke meg­védéséhez és hazánk békéjé­nek megőrzéséhez. Ezzel az országgyűlés ülése befejeződött. flz Asztalos KSZ december 26-ra befejezi évi tervét X Szegedi -Felszabadulás­Asztalos Kisipari Szövetke­zet dolgozói is csatlakoztak a 20 budapesti ipari vállalat felhívásához. Vállalták, hogy december 26-ára teljesítik évi tervüket. A munka ter­melékenységét a gépek ész­szerűbb kihasználásával, újí­tásokkal 1.5 százalékkal nö­velik. Az önköltséget, az anyagtakarékosság segítsé­gével is két százalékkal csök­kentik. — A Közlekedés és Közle­kedésépítési Tudományos Egyesület rendezésében hol­nap, pénteken délután fél 5-kor Balló Iván mérnök tart előadást a MÁV Igazgatóság kultúrtermében -Az előre­gyártott vasbeton-elemek gyártása kis üzemekben­címmel. Ma tariják az általános választásokat Angliában Nagy érdeklődés előzi meg a ma sorrakerülő angliai or­szágos választásokat, ame­lyen 630 képviselői mandá­tum sorsa dől el. Az e hó 6-án feloszlatott alsóháznak 625 tagja közül 321 a Konzervatív Párthoz, 295 pedig a Munkáspárthoz tartozott. Az időközi válasz­tások során a Konzervatív Párt — 1953 májusában — még egy mandátumot elhódí­tott a Munkáspárttól, így a parlament feloszlatásakor 22 mandátum-többséggel rendel­kezett a Munkáspárttal szemben. A Liberális Párt­nak 6, az Ir Nacionalista Pártnak pedig 3 mandátuma voit. Az angliai közvélemény­kutatás adatai, továbbá a legutóbbi községi tanácsi vá­lasztások a Konzervatív Párt győzelmét sejtetik, azonban a Munkáspárt győzelme sem lenne meglepetés. Kérdés, hogy a választók passzivitása — amely annyi­ra jellemezte a választási kampányt — mennyire enged fel, miután az egyszerű vá­lasztó nem lát lényeges elté­rést a konzervatívok és a munkáspártiak programja és ígéretei között. A legutóbbi választások alkalmából a 35 milliónyi szavazó közül csu­pán 28 és fél millió szavazott le, a választók 83 százaléka. Ma — várhatóan — még en­nél is kevesebben jelennek meg az urnák előtt, ami ki­hatással lehet a választás vár­ható eredményeire. Rövid külpolitikai hírek Felhívás a fémgyüjtő hónap alkalmából Az országgyűlés egyhangúlag elfogadta a varsói egyezményeket Rákosi Mátyás elvtárs 1 fogadott beszéde után Veres hosszantartó, nagy tapssal Péter, a Magyar Írók Szövet­A Népművelési Miniszté-. rium felhívással fordul a fémgyűjtés minden résztve­vőjéhez. hogy nemzetgazda­sági szempontból igen jelen­tős munkájuk közben ne fe­ledkezzenek el a műszaki emlékek, műtárgyak, műem­lékek megóvásáról és védel­méről. A magyar nép haladó ha­gyományainak emlékei és a műszaki fejlődés értékes tár­gyi bizonyítékai megóvásá­ról az 1949. évi 13., valamint az 1954. évi 4. számú tör­vényerejű rendeletek és vég­rehajtási utasításaikat tartal­mazó rendeletek intézkednek. A műemlékek és műtárgyak megrongálásának még kísér­lete is bűncselekménynek mi­nősül. A fémgyűjtés során sok olyan tárgy előkerül, amely­nek elvesztése műszaktörté­neti szempontból pótolhatat­lan veszteséget jelentene. Gé­pek. kísérleti darabok, mo­dellek selejtezésekor figyelni kell arra, hogy a tárgyak nem jelentenek-e fontos láncsze­met a technika fejlődésében. Műszaki emlékek nemcsak régi, „divatjamúlt" gépek, műszerek, munkadarabok le­hetnek, hanem átmeneti és kísérleti darabok is, amelyek a további fejlődésre hatással voltak. A műszaki emlékeket kétes esetben is be kell jelenteni a műszaki emlékeket nyilván­tartó és gyűjtő csoportnak (Bp. IX. Üllői út 31. Telefon: 186—495), egyéb műtárgyakat Budapesten az Iparművészeti Múzeumnak, vagy a Buda­pesti Történeti Múzeumnak, vidéken a legközelebbi álla­mi múzeumnak kell bejelen­teni. A fémgyűjtés részvevői a kultúra ügyének tesznek szol­gálatot, ha megvédik műkin­cseiket és segítséget nyújta­nak eddig ismeretlen mű­szaki emlékek, műtárgyak felkutatásához. Kössünk gyümölcsértékesítési szerződést a földmüvesszövetkezettel Megyénk és különösen a szegedi járás szőlő- és gyü­mölcstermelőinek régi óha­juk volt az, hogy a földmű­vesszövetkezetek már jóval a gyümölcs- és a szőlőérési szezon ideje előtt készülje­nek fel a termés gyors, idő­ben történő elszállítására. Az elmúlt években a szállítások torlódása miatt sok termelő károsodott meg. A földmű­vesszövetkezetek dolgozói most gondoskodtak arról, hogy a nagy szezon-szállítá­sok idején ne fordulhassanak elő ilyen hibák. A vidéki földművesszövetkezetek fel­vásárló telepein néhány nap­pal ezelőtt megkezdték az őszibarack, almaféleségek ét­kezési célokra alkalmas sző­lőfajták értékesítésére a szerződések kötését. Szatymazon már az első napokban a "-Szabadság Ter­melőszövetkezet" vezetőségén kívül több mint 270 termelő érdeklődött a szállítási, érté­kesítési szerződések megkö­tése iránt. Összesen 2712 má­zsa őszibarackra, 503 mázsa téli almára és 128 mázsa csemegeszőlőre kötöttek a földművesszövetkezettel gyü­mölcsértékesítési szerződést. Dornaszéken 39, Zákány­széken 23 egyéni gazda szer­ződött le már az első napok­ban gyümölcsféleségeik érté­kesítésére. Mórahalom és Vidéke Földművesszövetkezet gyümölcs szerződtetési ter­vét már .az első hét végén 81.5 százalékra teljesítette. Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Legfelső Tanácsa szö­vetségi tanácsának külügyi bi­zottsága és a nemzetiségi ta­nács külügyi bizottsága D. T. Sepilov elnökletével május 24­én a Kremlben együttes ülést tartott. Az együttes ülésen az euró­pai béke és biztonság biztosí­tása ügyében megtartott var­sói értekezleten megkötött szer­ződésről V. M. Molotov, £ Szovjetunió külügyminisztere számolt be. A szövetségi tanács és nem­zetiségi tanács külügyi bizott­sága egyhangúlag elfogadta az 1955. május 14-én Varsóban aláirt barátsági, együttműködé­si és kölcsönös segélynyújtási szerződést és elhatározta, hogy javasolja a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének a szerződés ratifikálását. Moszkva (TASZSZ). ff Szov­jetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a minisztériumok és főigazgatóságok munkájának fokozottabb állami ellenőrzése, valamint munkaügyi és munka­bérügyi munkájuk megjavítása céljából május 21-i törvény­erejű rendeletében intézkedett a Szovjetunió Minisztertanácsa állami munka- és munkabérügyi bizottságának felállításáról. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége a Szovjet­unió Minisztertanácsa állami munka- és munkabérügyl bi­zottságának elnökévé L. M. Kcganovicsot, a Szovjetunió Minisztertanácsának első el­nökhelyettesét nevezte ki. Bécs (MTI). Raab szövetségi kancellár egy gyűlésen kijelen­tette, hogy Ausztriának szük­sége van hadseregre. Nem le­het azonban szó nagy hadse­regről — mondotta — hanem csak olyan haderőről, amely elegendő arra, hogy minden idő­ben megvédje az ország semle­gességét. New-York (TASZSZ). ffz United Press hírügynökség washingtoni tudósítója az ame­rikai hadsereg egyik rnagasran­gú képviselőjének kijelentései­re hivatkozva közli, hogy a vezérkari főnökök egyesített bi­zottsága amerikai csapatokat szándékozik elhelyezni Olasz­országban, ha azokat majd ki­vonják Ausztriából. 'A katonai képviselő sokat­mondóan utalva az olasz kato­nai vezetők amerikabarát állás­pontjára, hangsúlyozta: a ve­zérkari főnökök egyesített bi­zottsága „reméli, hogy az olasz politikusok sem folyamodnak olyan akciókhoz, amelyek ront­hatnának a helyzeten". Két évvel ezelőtt érettségiz­tek, ma mind a hárman az egyik fegyvernemi tisztiiskola II. osztályos növendékei. 'Az egyi­ket Tóth Gézának, a másikat Szeidl Józsefnek, a harmadikat Szendrői Józsefnek hívják. A tanulók között ülnek és beszél­getnek. Vállukon csillog a nö­vendéktörzsőrmesteri rangjel­zés. Pályaválasztás ideje van, ilyenkor az érettségi előtt álló diákok minden olyanra figyel­mesek, ami a jövendő életük­kel kapcsolatban lehet. A tiszti pálya pedig szép pálya. Érde­mes róla beszélgetni és kérde­zősködni. Szép, mert szinte olyan munka folyik ott is mint a nevelői pályán. A fiatal ka­tonákat nevelni és formálni, elősegíteni azoknak emberré és harcosokká való válását, — az élet egyik legszebb hivatása. Miről folyik a szó? Minden­ről. Az egyik növendéktörzsőr­mester beszámol a modern tan­termekről és a szertárak gaz­dagságáról, azután a főiskolai rendszerű oktatás módjáról; a klubról, melynek ablakaiban vi­rágok vannak és a kisasztalkák mellett pedig bordóhuzatú ka­rosszékek állanak. Majd a könyvtár is szóbakerül 20 ezer kötet könyvével és a kultúrház, hetenként kétszeri filmelőadá­sával. A hálótermekről a má­sik mondja el azt, hogy a pad­lókon vastag szőnyegek futnak végig és puha függönyökkel bo­rítottak az ablakok, A sporttal TisztÍfi(Meh,délcctc a diákok köxölt kapcsolatosan pedig közli: az iskolának gyönyörű verseny­pályái vannak és kiváló edzők foglalkoznak a sportolni szán­dékozó növendékekkel. Más kíváncsiak a tandíj iránt érdeklődnek. Erre is meg­kapják a választ: tandíj nincs. Aki egyszer a tisztiiskolára ke­rül az a gyakorlóruhától kezd­ve a pizsamáig mindent meg­kap. Még a tankönyvek sem ke­rülnek pénzbe. Sőt, a növendé­kek még zsebpénzt is kapnak. Egy nyurga szőke tanuló másra kíváncsi, Arra, hogy vajon nem unalmas-e mindig ott az épületben lenni? Erre Szendrői József növen­déktörzsőrmester adja meg a választ: — Ha mindig a falak között lennénk, talán unalmas lenne. De van ám eltávozási engedély, meg kimenő is. Na, meg nyá­ron jön a táborozás, amikor felkerekedik az egész iskola és viszi a sátrakat, a teljes felsze­relést. Egyszer például a Bala­ton mellett voltunk. Gyönyörű volt az életünk. Esténként néz­tük a színpompás naplementét vagy ébresztőkor a napkelte .szépségét. Rendeztünk vitor­I Iázó- és úszóversenyt, Számbá­jborúsdít játszottunk az úttörők­kel. De a legérdekesebb az volt, amikor a balatonfüredi és ti­hanyi DISZ-fiatalok bevonásá­val éjszakai harctúrát rendez­tünk. Hogy ez milyen szép, azt csak az tudja, aki katona volt vagy katona. Meneteltünk a dombokon és a lapályokon, köz­ben figyeltünk minden ágrecs­csenésre. Néha megszólaltak a puskák és a golyószórók. És mi győztünk! Mi, a fürediek! Még az ellenfél parancsnoka is — aki éppen Szeidl elvtárs volt — fogságba esett hajnal­tájban a tihanyi csúcson ... Bizony szép napok voltak ezek. Olyan volt az egész, mint egy nyári izgalmakkal és kalandok­kal teli kirándulás. Néha, még táncestét is rendeztünk a Bala­tonparton. Talán a nyaralók sem szórakoztak jobban, mint mi a táborban. — És az iskolai élet? <— kérdezte egy másik diák. '— Az se unalmas •— foly­tatta most már Tóth elvtárs. — Egyrészt azért nem, mert meg kell fogni a dolgoknak a végét, másrészt meg ott is — akárcsak az iskolában — sok érdekes dolog történik. . Különösen akkor, amikor a 'lovaglást tanulják. Mert na­gyon sok olyan fiú kerül ám az iskolába, aki csak az ut­cán látott lovat. Ezek azután néha le-lepottyannak. De per­sze kutya bajuk utána. A legérdekesebb az volt, amikor az egyik barátunkkal — Ka­rancs Ferivel — a gyakorló­térről hazament az iskolába a ló. Nem birta szegény se­hogyse visszatartani. Egy álló hétig nevettünk rajta. Más­kor meg az egyik bátortala­nabb növendék puskazárából elvittük a rugót. Egy egész délután vesződött vele össze­rakás közben, míg a végén rájött, hogy miért nem lehet összerakni... Szóval, nem keserű a mi életünk — van abban annyi vidámság, mint a többi diákokéban, ha nem több.»j Folyik a szó, folyik a be­széd. Az iskolaablakokon már csillog a nyugodni készülő napnak a fénye, de a terem­ben még továbbtart a kérde­zősködés. Mind töprengőb­bek lesznek az arcok, mind gondolkodóbbak a kifejezé­sek. Ma még csak töprengenek és gondolkoznak, de pár nap múlva sok szívben már meg­érik az elhatározás, és ekkor majd vidáman és büszkén odamennek az osztályfőnö­kük elé és a szemük is csil­log, amikor mondják: — Tanár úr kérem, legyen szíves jelentkezési lapot ad­ni. Én is tiszt szeretnék len­ni a Néphadseregben.,. B.J,

Next

/
Thumbnails
Contents