Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-15 / 113. szám

DE LMflGYIIRORSZAG Vasárnap. 1955. május 15. Mi történt a külpolitikában ? Bizalmatlansági indítvány az olasz kormány ellen M [int arról lapunk első oldalán rész­letesen beszámolunk, Varsóban vé­getért a Szovjetunió és az európai népi de­mokratikus államok- kormányküldöttségé­nek, továbbá a Kínai Népköztársaság meg­figyelőjének résztvételével tartott értekez­let. A küldöttségek vezetői barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyújási egyezményt írtak alá, továbbá megállapod­tak egy fegyveres erőiket összefogó közös főparancsnokság felállításában is. U" íranyagunkban jelentést közlünk ar­rol a nagyjelentőségű TASZSZ­közleményről, amely arról értesít, hogy a Szovjec Szocialista Köztársaságok Szövet­ségének kormánya és a Jugoszláv Szövet­sági Népköztársaság kormánya megállapo­dott, hogy a két ország közötti kapcsolatok további megjavítása céljából képviselőik legmagasabb szinten e hó végén Belgrád­ban találkoznak, | a Bécs áll az érdeklődés középpont­jában: az osztrák fővárosban ugyanis ma délelőtt kerül sor az osztrák ál­lamszerződés aláírására a Belvedere-palo­rában. Az államszerződés okmányait a négy nagyhatalom külügyminiszterei: Molotov, Dulles, MacMillan és Pinay, továbbá az osztrák kormány képviselői írják alá. Dulles amerikai külügyminiszter már pénteken délután Bécsbe érkezett. A másik két nyugati külügyminiszter tegnap reggel repülőgépen utazott az osztrák fővárosba. Szombaton délelőtt 11 órakor a három nyu­gati külügyminiszter összeült az Egyesült Államok bécsi nagykövetségén. Molotov szovjet külügyminiszter teg­nap délután érkezett meg Bécsbe és szom­baton este résztvett az amerikai nagykö­vetségen tiszteletére rendezett vacsorán. Az osztrák államszerződés aláírása kö­vetkeztében Ausztria visszanyeri független­ségét, a megszálló hatalmak pedig legkéi sőbb ez év végéig kivonják csapataikat Ausztria területéről, Ausztria ennek ellené­ben vállalta, hogy semleges lesz, azaz, hogy nem engedélyezi országa területén idegen csapatok által létesítendő támaszpontok felállítását. Amikor április utolsó napjaiban meg­választották Gronchit, Olaszország új köz­társasági elnökét, a jelenlegi olasz kor­mány, amelynek Scelba miniszterelnök a feje, elhatározta, hogy az új elnök hivatal­balépésekor — az alkotmányos szokásoknak megfelelően •— lemond. Lemondásának idő­pontját május 12-ben határozta meg. A kér­déses napon Scelba meg is jelent a köztár­sasági elnöknél és felajánlotta kormánya lemondását, Gronchi azonban a Scelba­kormány lemondását nem fogadta el. A londoni rádió — mint a Magyar Távirati Iroda jelentése közli — arról szá­mol be, hogy az olasz neofasiszták és mo­narchisták bizalmatlansági indítványt ter­jesztettek be a Scelba-kormány ellen. A két pártcsoportosulás a parlament azonnali összehívását követeli, bár a parlamenti szü­net még egy hónapig tartana. A két olasz jobboldali párt akciója azt mutatja hogy a Scelba-kormány — amely a jobboldaii és a középpártok koalíciójára épült — már a jobboldal nem sokat jelentő bizalmára sem támaszkodhat. A Scelba­kormány egyébként már fennállása óta ál­landó válságokkal küzd és különösen ez év februárjában vált kritikussá helyzete, ami­koris a mezőgazdasági törvénytervezet vi­tája során éles ellentétek merültek fel a négy, koalíciót alkotó párt vezetői között. Bár az ezzel kapcsolatban keletkezett vál­ságot akkor áthidalták, a kormány buká­sának veszélye változatlanul fennáll, mivel képtelen — de nem is akarja — megoldani az egyre vészesebben tornyosuló gazdasági és politikai nehézségeket. A Somodí-gyerekeknek is az iskolában a helytik! A Somodi-családot jól ismerik Pusztaszeren. Kiter­jedt család ez, valóságos nem­zetség, amelynek elágazásai nem is egy tanyára nyúlnak. De könnyű őket megtalálni, mert ott laknak mind, egy hely­re tömörülve, kint a puszta szé­lén, azon a házsoron, amelyet éppen róluk neveztek el Somo­di-sornak. A Somodi-nemzetséghez sok gyerek is tartozik, javarészük iskolás-korú. Ezeket azonban nem olyan könnyű megtalálni, legalábbis az iskolában nem. Mert senki olyan sokat, olyan következetesen és visszatérően nem mulaszt, mint a Sótnodi­család gyermekei. Ó, a szár­nyékhalmi iskola idős tanító házaspárja, Kis Pál és felesé­ge sokat tudna erről mesélniI No de ne szóljunk általános­ságban; vegyük kézbe az osz­tálykönyvet, s nézzük, miről vezetése mellett nekivágunk a magyar tanyavilág legrosszabb, leghomokosabb dűlőútjainak. Hamarosan kijutunk a pusztára, ahonnan jó egy órai gyalogút a falu és nem sokkal kevesebb a legközelebbi iskola. Amerre most járunk, a birkák birodalma. 'A' birka — vagy ahogy az idevalósiak mondják: bürge — a legtöbb itteni csa­lád megélhetésének alapja. Elsőnek P. Kovácsék há­zát érintjük. A szülőket nem találjuk otthon, mert éppen Kistelekre mentek, hogy gyapjút adjanak el a piacon. A vályogból épült és még csak félig elkészült ház előtt a nagymamát találjuk — idős, törődött asszony —, az­után egy kétéves-forma em­berkét és Ilonkát, a legna­gyobb gyereket. Ilonka mind­járt megismeri Iván elvtái-sat A Szovjetunió és Jugoszlávia képviselőinek küszöbönálló találkozása Moszkva (TASZSZ). A köz-1 ponti lapok május 14-én a kő­vetkező közleményt hozták nyilvánosságra: Kölcsönös kívánságra, a két ország közötti kapcsolatok to­vábbi megjavítása és a béke megszilárdítása érdekében a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetségének kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya meg­állapodott, hogy képviselői leg­magasabb szinten találkoznak és e célból kijelölték a küldött­ségeket. Á Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének kül­döttsége a következő: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének tagja és az SZKP Központi Bi­zottságának első titkára (a kül­döttség vezetője), N. A. Bul­ganyin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának első elnökhelyet­tese, D. T. Sepilov, a Szovjet unió Legfelső Tanácsa nemze tiségi tanácsa külügyi bizottsá­gának elnöke, az SZKP KB tagja és a Pravda főszerkesz­tője, 'A1. A. Gromiko. a Szov jetunió külügyminiszterének el­ső helyettese és P. N. Kumtkln, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterhelyettese. A Jugoszláv Szövetségi Nép­köztársaság küldöttsége: Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövet ségi Népköztársaság elnöke. E. Kardelj, A. Rankovics, Sz. Vukmanovics-Tempo, a szö­vetségi végrehajtó tanács alel­nökei, K. Popovics külügymi­niszter, M. Todorovics, a szö­vetségi végrehajtó tanács tagja és V. Micsunovics külügymi­niszterhelyettes. A találkozót Belgrádban ,1955 május végén tartják. Rövid külpolitikai hírek Olaszországban haladó paraszt-szervezet alakult Róma (TASZSZ) Rómában n kisbirtokosok, a bérlők és az úgynevezett »agrár-re­form* alapján földhözjutott paraszttok sok haladó egyesü­letének képviselői tanácsko­zást tartottak. A tanácskozá­son résztvettek a haladó pár­toknak a parasztkérdésben járatos ismert vezetői. A ta­nácskozáson beszámolót tar­tott Ruggero Grieco, az Olasz Kommunista Párt vezetősé­gének tagja Grieco hangsú­lyozta, hogy a nagybirtok el­len minden olasz paraszt szo­ros együttműködésére van szükség. A tanácskozás résztvevői elhatározták, hogy országos parasztegyesületet alapítanak és határozatban fejtették ki az új szervezet programját —. A program a többi között a következő pontokat tartal­mazza: az igazságtalan föld­használati szerződések eltör­lése: a parasztoknak a nagy­ipari monopoliumokkal szem­beni védelmezése, mert a monopóliumok a piacot kéz­ben tartva magasan tartják a mezőgazdaságnak szüksé­ges ipari termékek árait; a parasztoknak a kincstár visz­szaéléseivel szembeni védel­me, a mezőgazdasági dolgo­zók jogaiért vívott harcban más demokratikus erőkkel való együttműködés. Az egyesület elnökévé Ruggero Griecot, a főtitká­rává a szocialista Giorgio Veronesit választották. Megalakították az Egyesület főtanácsát, amelyben az egyesület tagszervezeteinek vezetői foglalnak helyet, A Német Szociáldemokrata Párt nem óhajtja Adenanert a hadügyminisztérium élén látni Berlin (MTI) A nyugatné­metországi szociáldemokraták sajtószolgálata pénteken ele­ve tiltakozott az ellen a terv ellen, hogy Adenauer vegye át a bonni kormány hadügy­miniszteri tárcáját. A sajtó­szolgálat hangoztatja, hogy a kancellári hivatal és a hadügyminisztérium -per­szonál-uniója* révén megengedhetetlenül nagy hatalom összpontosulna egy ember kezében és ez a náci uralom alatt szerzett tapasztalatok után nem lehet rokonszenves a német nép előtt. London (TASZSZ). Már 12. napja tart a béremelést köve­telő Yorkshirei bányászok sztrájkja. A Reuter-iroda jelentése sze­rint ezidőszerint 50.000 bányász sztrájkol. A sztrájk következté­ben alaposan megcsappant i yorkshirei iparvállalatok szén készlete. Mint a Yorkshire Post című lap jelenti, a „hely Róma (MTI). Nyugati hír­ügynökségek beszámolnak ar­ról, hogy Gronchi, Olaszország újonnan megválasztott köztár­sasági elnöke Tito jugoszláv elnökhöz intézett üzenetében azt a szívélyes kívánságát fe­jezte ki, hogy tovább szilár­duljanak az olasz—jugoszláv kapcsolatok. Tito elnök válaszában sze­rencsekívánatait fejezte ki Gronchi megválasztása alkal­mából. * Moszkva (TASZSZ). Május 13-án Moszkvából hazaindult Francisque Gay, a francia ta­nácskozó nemzetgyűlés kül­döttségének vezetője, volt mi­niszterelnökhelyettes, nemzet­gyűlési képviselő, Pierre Villon nemzetgyűlési képviselő és Pi­erre Bloch volt miniszter. A vendégeket az egykori szovjet partizánok és a Nagy Honvédő Háború résztvevőinek képviselői kísérték ki avnuko­vói repülőtérre. • Moszkva (TASZSZ). Az el­bai találkozó veteránjai Moszk­vában vendégeskedő csoportja mindenütt lelkes fogadtatásra talált. Az amerikai vendégek négynapos moszkvai tartózko­dásuk után május 13-án Moszk­vából visszautaztak az Egye­sült Államokba. A vendégeket a repülőtéren melegen búcsúz­tatták. Joseph Polowsky, az elbai ta­lálkozó egyik amerikai vete­ránja a repülőtéren elhangzott rövid beszédében köszönetet mondott a lelkes fogadtatásért és azt a reményét fejezte ki, hogy a szovjet veteránok ellá­togathatnak majd egykori ame­rikai harcostársaikhoz, • Belrut (TASZSZ). Az A1 Hadai című lap közlése szerint az egyiptomi kormány javasla­tot terjesztett az Arab Liga fő­titkársága elé a Kínai Népköz­társaság elismerésére. Beirut (TASZSZ). Sajtóje­lentések szerint Libanon kor­mánya a sziriai kormány több szőri erélyes tiltakozása után elhatározta, hogy megtiltja a Nemzeti Szocialista Párt liba­noni tevékenységét. Mint isme­retes, Adnan Maliki ezredesnek Szíriában a párt egyik tagja által történt meggyilkolása és a Sziriai Nemzeti Szocialista Pártnak ezt követően történt betiltása után a szóbanforgó tudósítanak'a bejegyzések? So- és. k*saé ijedten íogad ben modi László elsőosztályos ta- nun - Azért vagyok itthon, mert nekem kell vigyázni a házra meg a kisöcsémre. La­jos pedig a birkákat őrzi.;. — De ti már majdnem két hete hiányoztok. — Igen, mert édesapám most beteges. Mi segítünk édesanyánknak; Ilona, aki ősszel tölti be 14-ik életévét, még csak a negyedik osztályt végzi. A tizenkét éves Lajos pedig a másodikat. Vagyis évek óta nem járnak rendszeresen is­kolába. zet annyira komoly, hogy egyes reakciós párt hívei élénk politi­yorkshirei iparvállalatokat eset-lkai tevékenységet fejtettek ki leg be is zárnak". Libanonban. nuló látogatásunk napjan, május 11-én tizenkét nap óta egyfolytában hiányzik. Somorii Margit másodikosztályos és Somodi Erzsébet negyedikosz­tályos ebben a hónapban már másodszor hiányoznak, ápri­lisban tíz napot mulasztottak, javarészt igazolatlanul. P. Ko­vács Lajos és P. Kovács Ilon­ka másod- és negyedikosztá­lyosok (ők is a famíliához tar­toznak) májusban eddig az összes napokon távolmaradtak tanítástól. Somodi Irén ne­gyedikosztályos a múlt hónap eleje óta egyáltalában nem volt iskolában, az őszi hónapok­ban ugyancsak végig hiányzott, amiért az első negyedévben nem is osztályozhatták. Mu­lasztás, mulasztás, mulasztás — és a legtöbb esetben teljesen önkényesen, elfogadható indo­kolás nélkül. Az egész iskolát jellemzi ez a kép? Nem. 'A1 töb­bi tanulóval nincsen ilyen baj. Sőt, a felsoroltakon kívül még 2—3 másik Somodi-gyerek jár a csinosan felszerelt szárnyék­halmi tanyai iskola alsó tago­zatába: velük sincsen ilyen baj. Szétnézek a tiszta padsorok, a figyelmes arcok, jgyekvéssel te­li tekintetek, szorgalmasan má­soló kezecskék között és úgy látom, kedvvel tanulnak, leköti őket a magyarázat. Ha kérdés hangzik el, sok kéz lendül a magasba, a válaszok talpra­esettek. Az osztálykönyv is er­ről tanúskodik. Mi lehet tehát a hiba? Mi az a rejtélyes „betegség", amely a Somodi-család iskolrköteles gyermekei között „pusztít"? Az öreg tanítóházaspár olyan arccal néz rám, mint aki szen­ved is a bajtól, de azért rosz­szat sem akar mondani tanít­ványairól. Egyébként nem is a gyerekek körül van a hiba. A szülők között „pusztít a beteg­ség". Némely szülő az, aki ilyenkor tavasszal, amikor sza­porodik a munka, visszatartja a gyerekeket az iskolától. Mert első — úgymond — a jószág, amelyet ki kell hajtani; a tudás, a könyv, az iskola várhat... — Mennyit, de mennyit hadakoztunk már ez ellen! — sóhajt föl az öreg házaspár. — Próbáltuk a szülőt meggyőzni, rábeszélni. Figyelmeztetni, törvényes úton gyermekkel szembeni köte­lességére ébreszteni. Itt van, nézze meg, hányszor küldtünk jelentést a tanácsnak. Mind­hiába. ősszel is, de különösen, ha jön a tavasz, a gyerekek csak elmaradoznak. Sokszor éveken át nem tudjuk osztá­lyozni őket. Pedig tudja-e, hogy egyikük-másikuk már-már ki­nő az iskolaköteles korból, anél­kül, hogy a negyedik osztályt is elvégezte volna! A Somodi­gyerekek közül ugyan egyet sem lát a felső tagozatban, pe­dig van köztük jócskán 12—14 éves... Érthető a nevelői panasz, hisz az ilyen hiányzások hi­hetetlenül megnehezítik a ta­nító munkáját, amellett, hogy az egész iskola tanulmányi elő menetelét hátráltatják. Ugy ha­tározunk, hogy saját szemünk­kel vizsgáljuk meg a helyzetet. Iván Antal elvtárs községi is kolaigazgató, aki volt szíves ide kihozni engem, most ismét Somodi Péteréknél egy másik nagymamát, egy tizenhét éves lányt és két apróbb gyereket találunk otthon. A szülők itt is piac­ra mentek. A tizennégy és fél éves (de még iskolaköte­les) Irén a birkákat őrzi. f így szólni a szülőhöz: Somo­di bátyám, nézzen már egy kissé előbbre is, s ne zárja be gyermekei előtt a jövő kapuját! De ilyen kérlelés már sokszor elhangzott. So­modiék erre nyilván azt fe­lelik: kell a gyerek a mun­kához. önzés? Vakság? Ki­csinyesség? Ne hamarkodVik el az ítéletet. Évszázados be­idegzés kísért itt. A tanyai kisparaszt -hagyományos" életmódja, amely egyik-má­sik esetben nehezen is enge­di máskép megszervezni a munkát. Nekünk most taná­csot kéne adni, hogyan más­képp? Olyan tanácsot, Stmely nemcsak a gyerekeket — az egész családot, valamennyi ittlakó kisparasztot segíti magasabb kultúra, emberibb életmód felé. Igen, a társas gazdálkodás: ez jelöli az irányt. Efelé kell Somodiékat segíteni. Igaz, ez nem azonnali gyógymód. A gyerekek ügye semmiképpen sem várhat addig. De az a véleményünk, hogy a társa­dalom beavatkozása ezen a téren is sokat segíthetne. Ha az iskola jogos követelésé­hez a szomszédság, a környék erkölcsi nyomása is társulna, aligha háríthatnák el Somo­diék, hogy gyermekeik iránti kötelességeiket teljesítsék; És ezt az erkölcsi nyomást meg kellene szerveznie ha másnak nem, magának a pártszervezetnek, még itt a szétszórt tanyavilágban is. Egy ilyen mozgalom az egész környék közösségi fejlődését előrelendítené. Van aztán még egy gyógymód — kevésbé mély, de annál gyorsabb hatású. Az ilyen esetekre, ahol az iskolából a szülő tartja vissza gyerme­Nyilván már évek óta, mert 1 két, a törvény pénzbüntetést ő is csak a negyedik osztály­nál tart; A tizenkét és fél éves (ugyancsak negyedik osztályos) Erzsébet most a szomszédoknál tartózkodik. A hatodik gyerek iskolában van. A legelő közös, de itt min­denki külön őrzi a jószágot. Mint ahogy külön vigyáznak az apróbb gyerekekre, külön a házakra, külön viszik piac­ra a gyapjút és egyáltalában mindent külön csinálnak. A gyermekek jövőjét is külön­külön rontják el. Somodi Lászlóék háza a tanya-sor legszélén fekszik. Sejtjük, hogy a szü­lőket itt sem találjuk otthon. Valóban, ők is Kisteleken vannak; a zsupfedelű ház előtt négy gyerek ül a fűben, két iskolás és két kisebb. Megkérdezzük a másodi­kos, de már tízéves Margitot, mikor született. Nem tud ki­elégítő választ adni, de a 12 éves László sem. Vajon mi­kor fogják utolérni az érte­lemtől csillogó szemű iskola­társaikat? * Hátramaradna az orvoslás receptje. Nem könnyű fel­advány. Mert könnyű volna ír elő. Kevéssé élnek Puszta­szeren ezzel a törvénnyel. A tanácsházán, ahová a tanítói kar feljelentései befutnak, azt mondják: ők kötelesség­szerűen kiróják a pénzbírsá­got. Csak » — legalábbis a községi tanács titkára így mondja — a járási kihágási bíró nem hagyja jóvá ezeket a bírságokat. Más községek­be legalább személyesen ki­száll és helyszíni tárgyalás után ott helyben hozza meg az ítéletét, amely soha nem hatástalan. De Pusztaszeren még erre sem került sor. Pe­dig bizonyos, hogy itt sem maradna el az effajta erélyes intézkedés foganatja; • A Somodi gyerekekről szól­tunk. De szeretnénk, ha sza­vainkat más szülők is ma­gukra vennék. Szülők, akik hasonló felelőtlenséggel ke­zelik gyermekeik jövőjét, té­kozolják el az állam által nyújtott tanulási lehetősége­ket. Szerencsére az ilyen szülők száma ma már nem nagy. A kultúrforradalom feltartóztathatatlan léptekkel halad előre. De úgy véljük, ideje, hogy falun-városon végre megmásíthatatlanná váljék a törvény: — Gyereknek az iskolá­ban a helye! KENDE PÉTER Megjeleni a Társadalmi Szemle új száma A Társadalmi Szemle most megjelent áprilisi száma -Erőnk — a párt és a nép összeforrottsága* címmel közli Rákosi Mátyás elvtárs hazánk felszabadulásának tízéves évfordulója alkalmá­ból tartott ünnepi beszédét. Komor Imre írása Lenin élet­művét méltatja születésének 85. évfordulója alkalmából. Szerkesztőségi cikk foglal­kozik a munkásosztálynak népi demokráciánkban be­töltött vezető szerepével. Matusek Tivadar -Szilárdít­suk meg pártunkban a de­mokratikus centralizmust* címmel írt cikket. Nemes Dezső pártunknak a felsza­badulásért vívott harcát is­inotorjára vesz és biztoskezű mertetij Csizmadia Etnőné az 1945. évi demokratikus földreformról írt cikket; Tauszk György az 1955. évi állami költségvetést elemzi. Horváth Márton -A munkás­osztály költője* címmel Jó­zsef Attila munkásságát mél­tatja. Solymos Elek cikke az Egyesült Nemzetek Szerve­zete tízéves működését is­merteti; A SZEMLE rovatban Vá­lóczi László a bolgár mező­gazdaság felszabadulás utáni fejlődéséről írt cikket. A KÖNYVISMERTETÉSEK rovatban Fehér Lajos: -Har­cunk Budapestért* című könyvét Réti László, Juhász Ferenc: -A tékozló ország* című kötetét Diószegi András ismertetij

Next

/
Thumbnails
Contents