Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-15 / 113. szám

Vasárnap, 1955. május 15. A Vöröskereszt-csoportok új feladata Irta: BÚZA IMRE, a Vöröskereszt megye! titkára -3 OÉLMQGYARORSZBG K Magyar Vöröskereszt négy ?vvel ezelőtt lépett a tömeg­szervezetek sorába. Azóta pár­tunkhoz kapcsolja azokat a társadalmi munkásokat, akik fáradhatatlanul küzdenek pár­tunk és kormányunk egészség­ügyi politikájának megvalósí­tásáért. akik magukévá teszik az egészségügyi kultúra to­vábbfejlesztését. Az eltelt négy év alatt me­gyénkben is sokat erősödött ez a fiatal egészségügyi tömeg­ríkervezet. Városon és falun az egészségügyi előadások százait szervezte és az elmúlt félév során öt anyák iskolája tanfo­lyamot indított, amelyeken or­vosol: és védőnők ismertették a gyermeknevelés 'és gondozás lielyes módszereit. A Vöröske­reszt felvilágosító munkája nyo­mán egyre emelkedik az ön­kéntes véradók száma és ilyen módon Csongrád megye vér­ellátó állomásai mindenkor biz­tosítani tudják körházaink ré­szére a gyógyító vért. Csong­rád megyében az elmúlt év folyamán 1487 hallgatót ké­peztünk ki elsősegélynyújtó tanfolyamokon, akik számos esetben láttak el az üzemek­ben, a mezőgazdaság szo­cialista szektoraiban kisebb sérüléseket. Segítséget nyúj­tottak az orvosoknak a rák- és tüdőszűrő vizsgálatoknál és a védőoltásoknál. Részt vállal­tak a tisztasági mozgalomból js. Hazánkban a szocializmus Jépítésével párhuzamosan nö­vekszik a dolgozók egészség­ügyi igénye is. A Vöröskereszt­nek segítenie kell a növekvő igények kielégítését. Ehhez az szükséges, hogy a Vöröskereszt még szélesebbre eressze gyö­kereit a dolgozó tömegek kö­zött. Az MDP Politikai Bizott­sága ennek érdekében megtár­gyalta a Vöröskereszt munká­ját és határozatot hozott a to­vábbi feladatokról. A Magyar Vöröskereszt Országos Vá­lasztmánya magáévá tette a Politikai Bizottság határozatát és munkához látott. A határo­zat alapján a Vöröskereszt új tagsági könyvvel látja el tag­jait, s la tagkönyvcsere sikeres végrehajtása komoly munkát igényel a 'csoportok vezetősé­gétől és valamennyi tagtól. A tagkönyvcsere a Vöröskereszt­nél — éppenúgy, mint más tömegszervezetnél — nem egy­szerű adminisztratív munkát jelent. Lehetőséget nyújt arra, hogy felmérjük a szervezet erőit, megállapítsuk milyen tényleges tagsággal rendelke­zünk, milyen feladatok végre­hajtására lesznek képesek a csoportok. A cél az, hogy a szervezet számbelileg és akti­vitás tekintetében is erősödjék. Ezt úgy érhetjük el, ha min­den üzemben, minden állami gazdaságban, termelőszövet­kezetben és gépállomáson igé­nyeljük a pártszervezetek se­gítségét és a helyi csoportok együttműködnek a szakszerve­zetekkel, a DISZ-szel, az MN­DSZ-el és valamennyi tömeg­szervezettel. 'Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy ahol jó a Vö­röskereszt kapcsolata a párttal és a tömegszervezetekkel, ott napról napra javul a társadalmi egészségvédelmi munka, egyre többen vesznek részt abban. A Vöröskereszt tagok se­gítenek az orvosnak a védő­oltások lebonyolításában, irá­nyítják és népszerűsítik a tisz­tasági mozgalmat. Hasonlóan jól oldották meg a tagkönyv­cserét Öszentivánon, Szatyma­zon és még jónéhány csopor­tunkban. Néhány csoportunknál azon­ban nem tapasztalhatók ilyen eredmények. Kisteleken, Sző­regen még a meglévő tagsá­got sem frták össze. Ezeken a helyeken nem tulajdonítottak elég jelentőséget a tagkönyv­cserének, nem használták ki a lehetőségeket. Nem igyekeztek együttműködni a tömegszerve­zetekkel sem. Következménye az, hogy nem is érték el a kí­vánt célt, nem kerültek köze­lebb az emberekhez, nem kel­tették fel az érdeklődést az egészségvédelmi munka iránt. A lehetőségek pedig ezekben a községekben is megvannak, csak ki kell használni azokat. A helyi csoportok vezetőségei beszélgessenek ismerőseikkel, munkatársaikkal, keressenek se­gítőtársakat, akik szívesen vé­geznek további felvilágosító munkát. Kérjenek tanácsot az orvostól, a védőnőtől a szak­feladatokról, ugyanakkor mű­ködjenek együtt á falusi MN­DSZ-el, az állami gazdaságok, a gépállomások MEDOSZ szer­vezeteivel. Látnunk kell tehát, hogy Csongrád megyében a társadal­mi egészségvédelmi munkát csak akkor tudjuk továbbfejlesz­teni, ha minél többen vesznek részt az egészségügyi 'kultúra színvonalának további emelésé­ért folytatott harcban. Csong­rád megye mezőgazdasági jel­legéből adódik, hogy éppen az elkövetkező hónapokban iiá­rul nagy feladat a Vöröskereszt tagjaira. A nagy nyári mező­gazdasági munkákban minden dolgos kézre szükség van. A Vöröskeresztnek is fel kell ké­szülnie arra, hogy segítse me­gyénk dolgozó parasztságát a munka dandárja idején. Gon­doskodnia kell arról, hogy min­den munkacsapatban, minden cséplőképnél, kombájnnál ki­képzett elsősegélynyújtó aktí­va segíthessen sérülések ese­tén. Segítenie kell az ivó­vízellátás jó megszervezésében is. Patronálni kell az idény­bölcsődéket és napköziket, hogy az anyák nyugodtan dolgozhassanak a földeken. Felvilágosító munkát kell vé­geznie az idényszállások rend­jéért, tisztaságáért, a fertőző betegségek elkerülése érdeké­ben. Emellett az olyan nagy város, mint Szeged és a kör­nyező falvak, a Vöröskereszt­csoportok nem hanyagolhatják el a véradótoborzást, az üze­mekben pedig az üzemegész­ségügyi társadalmi feladatokat. Mindezek a feladatok szoro­san összefüggnek a szocializ­mus építéséveL Minél nagyobb tömegeket von be a Magyar Vöröskereszt pártunk ás kor­mányunk határozatainak végre­hajtásába, minél többen vesz­nek részt a társadalmi egész­ségvédelmi munkában, annál inkább érvényesül szocialista egészségügyünk egyik legfon­tosabb alapelve: a betegségek megelőzése, a dolgozók egész­ségének, 1 munkaképességének védelme. Ezért érezzen me­gyénkben minden Vöröskereszt tag felelősséget a tagkönyvcse­re sikeréért. Édesanyák beszélgetnek Az édesanyák kon­ferenciájának küldöt­tei befejezték tanács­kozásukat s haza­mentek az ország kü­lönböző részébe. Egy hét telt el az „Anyák napja óta és Barta Mártonné, a Szalámi­gyár MNDSZ szerve­zetének elnöke szivé­ben még most is fris­sen élnek a magyar asszonyok budapesti találkozóján szerzeit , élmények. — Tudjátok —- me­sélte pénteken az ebéd alatt az asztal körül fehér köppeny­ben ülő asszonytársa­inak, a mosoda dol­gozóinak —• felejthe­tetlen volt az első napon, amikor Rá­kosi elvtárs megérke­zett. Az édesanyák felálltak, tapsoltak, énekelték, hogy éljen Rákosi elvtárs és a párt! Csak úgy zen­gett a terem. Másnap egy Nógrád megyei volt zsellérasszony is felszólalt. Azzal kezdte, hogy ő a teg­napi napig adósa volt Rákosi elvtársnak. Eletében most volt másodszor Budapes­ten. Először akkor, amikor az egyik fiát katonatisztté avatták. Amikor meglátta a díszes egyenruhában féltett gyermekét, megkérdezte tőle, hogy mond fiam, ki­nek köszönhetjük, hogy teöelölled, kato­natiszt lehetett. Azt válaszolta a büszke gyermek: a pártnak, Rákosi elvtársnak. „Evek teltek el —; mondta az asszony —>. és most tegnap lerót­tam adósságomat: si­került átölelnem és megcsókolnom Rákosi elvtársat." A mosónők elérzé­kenyültek, ** Hát bizony so­kat, mindent a párt­nak köszönhetünk —• mondta csendesen az egyik asszony és to­vább kanalazta a hús­sal telt grizgaluska levest. A konferencia második napján — folytatta Bartáné — egyszer csak kinyílt az ajtó és dobpergés hallatszott. Vörös­nyakkendós úttörők jöttek, aztán díszesek, főiskolások, katonák. Mindenki a saját gyermekét látta, érez­te a teremben. Az egyik fiatal tiszt kö­szöntött bennünket, édesanyákat a róluk való gondoskodásért, fáradtságért. Űgy el­gondolkodtam én is. Nekem nem volt gyermekkorom, sem fiatal életem. Két és fél elemit jártam, ki­lenc éves koromban meg elmentem dol­gozni. Cselédesked­tem, kapáltam, szol­gáltam. A lelkem el­szomorodik, ha ezek­re a sötét napolcra gondolok. Amikor férjhez mentem, ket­ten dolgoztunk, de 5­én már nem volt pén­zünk, hitelbe vásárol­tunk a boltba. Min­dig hitel, adósság, nélkülözés. Az én na­gyobbik gyerekem, a 13 éves Árpád már több iskolát végzett, mint én. Pedig a népi demokráciában én is letettem a 6 általá­nost. Most be tudjuk szépen osztani kere­setünket, ruházko­dunk és bizony igé­nyesebbek is va­gyunk, még szebben akarunk öltözködni. Sok fiatal mama nem is tudja még megbe­csülni ezt az életet —' Bizony nem —> erősítette meg Bartá­né szavait az asztal sarkán ülő asszony. — Mi mosónők sokat tudnánk a múltról beszélni, de már kezdjük elfelejteni, csak ha igy emléke­zünk, jut eszünkbe. A fiatalok meg nem él­tek benne és ha va­lami kis nehézségük van, mindjárt úgy oda vannak. —• Igen, most is akadnak valóban ne­hézségek — kapcsoló­dott be tovább a be­szélgetésbe Bartáné —, de ezeket nem úgy ráhatjuk fel, mint ez­előtt tíz-tízenkét év­vel. Ha az én fiam odafekszik mellém és kér, hogy anyu me­sél) nekem arról, amikor te is kicsi vol­tál, akkor csak szo­morúságról tudok szólani, ök már a múltat csak ebből az emlékekből ismerik. A beszélgetés meg­szakadt, az ebédet is befejezték és egy má­sik fehérköppenyes asszony viharzott be az ajtón. — Itt vannak a bo­rítékok! —i mondta és letette az asztalra. Az egyikre 600 forint, a másikra 500, de akadt olyan boríték is, amelyre 300 forint volt ráírva: fél havi előleg. Igen, egyik több. másik kevesebb. Meg is jegyezte az egyik mosónő: „Ki mennyit dolgo­zik, annyit ér." Egyszerűen, rövi­den, őszintén fejezték ki véleményüket. Az asszonyok a mo­sodában folytatták a munkát. Barta Már­tonná a varrógéphez ült, a kimosott mun­karuhákat, köppenye­ket javítani. Barna hajába már ősz csi­kók vegyültek, értel­mes, sovány arca a varrógépre szegező­dött. Azon gondolko­dott, hogy úgy szer­vezik meg most az üzembe a gyermek­napot, hogy azt a ki­csinyek sokáig meg­emlegessék. Markovits Tibor. „Ifjúsági (émgyüjitt napokat" rendeznek Csongrád megyében Szegeden szerdán kitüntették a legjobb fémgyűjtőket Szegeden a Gutenberg ut­cai általános leányiskolában szerdán délelőtt ünnepélyes zászlófelvonás után „Kiváló fémgyűjtő jelvénnyel" tün­tették ki és pénzjutalomban részesítették az első negyed­évben legjobb eredményt el­ért szegedi vas- és színesfém­gyűjtőket. Kovács Emma pedagógust azért jutalmazták, mert irá­nyításával a Gutenberg utcai iskola már negyedszer került első helyre a szegedi általá­nos iskolák versenyében. Leg­utóbb is itt gyűjtötték a leg­több fémet, egyebek közt mintegy két vagon vasat. A legjobb egyéni fémgyűjtő is ebből az iskolából került ki: Márki Margit úttörő 7600 kiló vasat és 53 kiló színesfé­met szedett össze. Ezért most egy női karóra és száz forint pénzjutalom mellett öt tár­sával együtt „Kiváló fém­gyűjtő" jelvényt kapott. Lelkesíti őket a megyei ta­nács oktatási osztályának most kitűzött jutalma is: Csongrád megyének azt az öt fiatalját, aki a május 18—21-e között tartandó „Ifjúsági fémgyűjtő napokon" a leg­jobb eredményt éri el két­hetes egri jutalomüdülésben részesítik. Egy üzemi újság margójára Mit ér az étel, ha nincs sava-borsa? Mennyire hasz­nálható az olyan fegyver, amelynek kicsorbult az éle? Ilyen gondolatok járnak az ember fejében, ba ol­vassa a "Textilműveket", a Textilművek lapját. Le­het, hogy a hasonlatok tú­loznak, de egy bizonyos: a "Textilművek" szerkesztő­sége korántsem él az üze­mi újság adta lehetőségek­kel. Mi a jellemző a Textil­művek lapjára? A mély, átgondolt politi­kai-eszmei mondanivaló? A* pártos, harcos kommunista bírálat-önbírálat? Az új­ságírói igényesség? Tük­rözi a Textilművek sokszí­nű, gazdag életét? A válasz: — nem! Ha nem is lehet egyértelműen kimondani ezt a *Nem>*-et — hisz a lapban jelennek meg időnként jó írások —, mégsem lehetnek elégedet­tek a gyár dolgozói lapjuk­kal. Nem lehetnek elége­dettek vele, mert sok ben­ne a sablonos, szürke, unal­mas írás. Gyakoriak az olyan cikkek, amelyek csu­pán tényeket regisztrálnak, neveket, százalékokat so­rolnak fel, anélkül, hogy megmutatnák: mennyi munka, erőfeszítés, hősies­ség van az ott dolgozók mindennapi munkájában. Nem lehet vitás, hogy a gondolatszegény írások nem keltenek érzéseket, gondo­latokat, nem buzdítanak. Még a dicséret sem esik olyan jól, ha azt üresen, sablonosan teszik. Sokkal többet érdemelnének lap­juktól a Textilművek dol­gozói, akik immár heted­szer vívják ki az élüzem­jelvényt. Nem frázis, ha azt mond­juk: jól szerkesztett üzemi lappal "forradalmat lehet csinálni egy üzemben" Kü­lönösen most, a Központi Vezetőség márciusi hatá­rozata után szükséges, hogy a lap élő és eleven legyen. Itt-ott találunk benne cik­keket arról a munkáról, amely a KV határozatának végrehajtására irányul, azonban a lap összhatása, mondanivalója még eléggé szegényes. A gyár dolgozói sokat akarnak kapni a laptól, a párt pedig sokat akar mon­dani nekik lapjukon kc­resztüL S ha ennek ellené­re ez nincs igy, — az az oka, hogy a lap szerkesz­tőjében nem él elevenen a kommunista újságiró fele­lőssége, hivatásszeretete. Álljon be végre hát í*yö­keres fordulat a "Textil­művek* szerkesztőségének munkájában, mert ezt kí­vánja a Textilművek, az or­szág érdeke! (kalocsai) Beszámoló az I. és a II. kerületi tanácsülésekről A kerületi tanácsok műkö­désük óta mindinkább gazdá­jukká válnak a rábízott ke­rületeknek. Tanúi voltunk ennek az elmúlt hónapban a községpolitikai terv tárgya­lásánál — és pénteken dél­után a kerületi tanácsok ez évi költségvetésének megvi­tatásánál. Az első kerületi tanácsülé­sen Mison Gusztáv elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke ismertette a költségvetést. Hangsúlyozta, hogy a költség­vetés tárgyalásánál a kiadá­sok és a bevételek mellett mint a szocialista gazdálko­dás döntő módszerét, a taka­rékosságot fokozottabban fi­gyelembe kell venni. A vég­rehajtó bizottság elnöke rész­leteiben ismertette a költség-' vetést. A beszámolóhoz töb­ben szóltak hozzá a tanácsta­gok közül és kisebb módosí­tásokkal a költségvetést az első kerületi tanácsülés el­fogadta. Ezen az ülésen az első kerületi tanács bizottsá­got állított össze a vasgyű]tő kampány szervezésére. A második kerületi tanács is pénteken délután tárgyalta meg a kerület 1955. évi költ­ségvetését, amelyet Tasnádi Lajos elvtárs, vb. titkár is­mertetett. Ez évben 6 és fél millió forint jut a második kerületi tanács területére, amelynek 50 százalékát kul­turális kiadásokra fordítják (iskolák, óvodák, napközi ott­honok), továbbá egymillió 600 ezer forintot szociális kiadá­sokra (bölcsődék, anya- és gyermekvédelem, szociális gondozás, stb.), a hatósági főzőhely kiadásaira egymillió forintot fordítanak. Az igaz­gatási ágazatra 758 ezer fo­rint jut. Ez is megmutatja, hogy az ügyintézést egyre in­kább egyszerűsítjük. A második kerületi tanács tagjai a költségvetés vitájá­ban igen aktívan vettek részt: 17-en szólaltak fel. A hozzászólásokból kicsendült a tanácstagok felelősségérze­tének tudata: többen hang­súlyozták, arra törekszenek, hogy a maguk területén, a la­kosság védje meg a társadal­mi tulajdont, őrködjék a ke­rület vagyona, új építkezései, eredményei felett. Az állandó bizottsági tagok Ígéretet tet­tek arra, hogy a maguk szak­területein mindent megtesz­nek, hogy a költségvetési té­teleket helyesen, tervszerűen használják fel. A költségvetést egyhangú­lag elfogadta a második ke­rületi tanács, majd az állan­dóbizottságok munkáját ér­tékelték: több állandó bizott­ságot ketté választottak, újjá­szerveztek a jobb munka ér­dekében. A második kerületi tanácsülésen a lakosság igen nagy számban jelent meg. Katonák a kübekhází Sarló Kalapács Termelőszövetkezetben Kübekháza határmenti község, a környéken határőr katonák táboroznak; Napi nehéz szolgálatuk teljesítése mellett azonban bőven jut idejük arra is, hogy — né­pünk hű fiaihoz illően — most a nagy munkaidőben segítsenek a helyi termelő­szövetkezet tagjainak. Tóth tiszt elvtárs, az alakulat pa­rancsnoka mindennap fel­keresi a tsz vezetőségét s megkérdezi az elvtársaktól: *van-e részünkre munka, szeretnénk segíteni. Ha kézi erőre van szükség, emberek­kel, ha igaerő kell, azzal jö­vünk.* Tóth tiszt elvtárs egyszer munka közben elmondotta, hogy ők is megtárgyalták pár­tunk márciusi határozatát. E határozat végrehajtásáért úgy gondolják, csak akkor tesznek meg igazán mindent, ha nemcsak fegyverrel a ke­zükben őrködnek határaink sérthetetlensége felett, ha­nem emellett tőlük telhető segítséget nyújtanak mező­gazdaságunk szocialista épí­sében is. Tóth tiszt elvtárs beosztott­jaival együtt szabad idejében tekintet nélkül parancsnoki beosztására, tiszti rendfoko­zatára, egysorban dolgozik elvtársaival. A szövetkezet tagjai nagyra értékelik sze­mélyes példamutatását. Büsz­kék is Tóth tiszt elvtársra, aki néhány évvel ezelőtt még hozzájuk hasonló parasztem­ber volt. A szövetkezetben most kis­sé összetorlódtak a tavaszi vetési és növényápolási mun­kák: De az építkezéseket sem lehetett leállítani, mert az új istállókra, épületekre nagy szükség van. Tóth elvtárs látta ezt. Nyomban felaján­lotta a maga és beosztottjai segítségét. Napokon keresztül maga hajtotta a lovakat s a szövetkezet részére ezer da­rab téglát szállított ki a szó­regi téglagyárból. Nemrégen egy autó melasz szállítmány érkezett a tsz-be a Mezőhe­gyesi Cukorgyárból; A tagok kint dolgoztak a határban. Tóth elvtárs és derék kato­nái néhány perc múlva meg­jelentek az udvaron, vala­mennyien nekigyűrkőztek, kiürítették a hordókat; Min­dig ott vannak, ahol a leg­nagyobb szükség van rájuk.­Eddig már sok értékes és új munkamódszerre tanították meg a tsz. tagjait. Tóth tiszt elvtárs és kato­náinak példamutatása nyo­mán sokat javult a munka­fegyelem a szövetkezetben. A legtöbb tsz tag megértette már, hogy csak hasonló szor­galommal, fegyelmezett, ki­tartó munkával lehetnek méltók néphadseregünk de­rék tisztjeihez és katonáihoz; Sebő Pál Szeged Járási Tanács dolgozója A Kéziszerszámgyár is csatlakozott a húsz budapesti ipari vállalat felhívásához A Szegedi Kéziszerszám­gyár dolgozói megtették vál­lalásukat évi tervük túltelje­sítéséért. Megígérték, hogy 1955-ös tervüket december 20-ra befejezik, az év végéig a tervet 3.3 százalékkal túl­teljesítik. Expcrt-fköteliezett­ségüknek maradék nélkül eleget tesznek. Éves tervü­kön felül gyártanak a többi között tízezer játék-csavar­húzópengét, 10 ezer játék­vésőt, harmincezer játékha­rapófogót és 20 ezer egycsa­varos ágfűrészt. A termelékenységet a ter­vezetten felül 3.3 száza­lékkal növelik, önköltségü­ket 1955-ben az elmúlt év­hez viszonyítva 3.1 száza­lékkal csökkentik. A selejtet az elmúlt évhez viszonyítva az idén 3 száza­lékkal csökkentik. A fel­ajánlásban figyelmet fordí­tottak a kollektív szerződés­ben előírtak megvalósítására, A Kéziszerszámgyárban is lelkesen csatlakoztak a húsz budapesti üzem felhívásához, s a vállalás megtétele után annak végrehajtásáért mun­kálkodnak,

Next

/
Thumbnails
Contents