Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-08 / 107. szám

DELMIGYARORSZÁG Vasárnap, 1955. május 8. ' 1 Folytatás az 1 oldalról) elsősorban a termelés bővítését szolgáló álló- é8 forgóalapok növekedtek. A nagymérvű felhalmozás eredményeképpen gyors ütemben gyarapodott a nemzeti vagyon: az állóalapok értéke 5 év alatt közel 30 százalékkal nőtt. A beruházásokra fordított összeg az első ötéves terv időszakában 67 milliárd forint volt. Az ötéves terv időszakában átalakult a népgazdaság szerkezete —: hazánk agráripari országból ipari-agrár ország lett. Az Ipar súlya a nemzeti jövedelemben 5 év alatt 50 százalékról közel 64 százalékra emelkedett. A szocialista Iparosítás követtelményeinek megfelelően az iparon belül nőtt a nehézipar és különösen a gépipar aránya. Megváltoztak a tulajdonviszonyok i«! — a szocialista termelési viszonyok a gyárIparban, a nagyüzemi építőIparban, a közlekedésben, a külkereskedelemben és a nagykereskedelemben kizárólagossá váltak. A kiskereskedelemben túlsúlyra jutott a szocialista szektor. A mezőgazdaságban az ötéves tervIdőszak végén az ország szántóterületének mintegy egyharmadán folyt nagyüzemi, szocialista gazdálkodás. A szocialista (állami ég szövotkezcti) szektor aránya a nemzeti jövedelem termelésében 1949-röl J954-re 53 százalékról 81 százalékra emelkedett. a tőkés szektor aránya 19 százalékról 1 százalékra csökkent. Az ötéve9 terv Időszakában nőtt a foglalkoztatottság: a koresőképesség száma 5 év alatt küzel 400 90i-rel nőtt. Végleg megszűnt a munka nélküliség, sőt több területen munkaerőhiány volt. Megváltoztak az oszt&lyviszonyok: az összes keresőkön belül jelentősen megnőtt az ország vezető erejének, a munkásosztálynak súlya: 1954-ben 326.000-rol, 34,5 százalékkal több volt a munkások száma, mint 1949-ben. A kisárutermolők 6záma 5 év alatt 428.000-rel, 22,3 százalékkal csökkentA népgazdaság szocialista szektorában 1954-ben 1,940.000 munkással és alkalmazottal több dolgozott, mint 1949-ben. A mezőgazdasági és kisipari termelőszövetkezetekben dolgozók 6záma 5 év alatt több mint 300.000-rel növekedett. Túl nagy mértékben nőtt ez alatt az idő alatt az igazgatásban, különösen az államigazgatásban foglalkoztatottak száma. Az ötéves tervidőszakban jelentősen emelkedett — bár nem az előírt mértékben — a lakosság anyagi szükségletei kielégítésének színvonala ls. 1954-ben az egész lakosság 30 százalékkal fogyasztott többet, mint 1949ben. A munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme 1954-ben több mini 20 százalékkal múlta felül az 1949. évi színvonalat, ennél nagyobb mértékben növekedett a parasztság reáljövedelme. 5 év alatt lényegesen Javult a lakosság egészségügyi és szociális ellátottsága: a társadalombiztosításra fordított kiadások összege 1,3 milliárd forintról 4 milliárd forintra növekedett, azaz megháromszorozódott. Ezen belül a nyugdijak, járadékok összege négyszeresre emelkedett. Bővült az egészségügyi hálózat, javult a megelőző orvosi munka és alaposabbá, eredményesebbé vált a betegek kezelése, növekedett a kórházi ágyak és a rendelőintézetek száma. A tervidőszak alatt gyors ütemben bontakozott ki a kulturális forradalom. 5 év alatt az iskolai oktatás, az iskolán kívüli szakképzés, a könyvkiadás, a napilapok és folyóiratok kiadása, a moziés színházlátogatás, valamint a népmüvelés egyéb ágai olyan hatalmas mértékben fejlődtek, amilyen tőkés viszonyok között elérhetetlen lett volna. A megváltozott társadalmi viszonyok, az anyagi jólét növekedése, az egészségügyi viszonyok javulása eredményeképpen a korábbi éveknél jóval gyorsabb ütemben nőtt az ország népessége. 5 év alatt az ezer lakosra jutó élveszületések száma lt.7 százalékkal nőtt, a halálozásoké 3.5 százalékkal csökkent, a természetes szaporodás aránya közel egyharmaddal — ezer lakosra számítva 9,2ről 12-re nőtt. Az 1950—1954 közötti időszakban az ország lakossága 460.000-rel szaporodott és a tervidőszak végén elérte a 9,750.000 főt. A termelőerők gyors ntemű fejlesztése, a népgazdaság és a társadalom szerkezetének átaiaknlása. az anyagi és kulturális ellátottság növekedése terén elért eredmények csak a népi demokratikus rendszer alapján jöhettek létre. Az eredmények eléréséhez nagy mértékben hozzájárult a Szovjetunió sokoldalú gazdasági, műszaki és tudományos segitsége, valamint a népi demokratikus országokkal egyre szorosabbá váló együttműködés. n. Ipar — építőipar 'A"z ötéves tervidőszak alatt a szocialista iparosítás gyors ütemben haladt előre — különösen gyorsan fejlődött a nehézipar. Az összes beruházásokból 46,7 százalékot, 5 év alatt összesen 31,2 milliárd forintot fordítottak a gyáripari és az építőipar, ezen belül 27,3 milliárd forintot a nehézipar fejlesztésére. 75 új ipari üzem létesült és több száz üzemet lényegesen bővítettek, korszerűsítettek. Aa új Ipari üzemek többsége vidéken létesült, ennek következtében megváltozott az ipar területi megoszlása, 1949-ben az iparban és az építőiparban foglalkoztatótok 52 százaléka, 1954-ben 46 százaléka dolgozott. Budapesten. Az iparosítás eredményeképpen az egész ipar termelése 1954-ben 131 százalékkal, ezen belül a gyáriparé 155 százalékkal volt több, mint 1949-ben. A szocialista iparosításnak megfelelően a nehézipar termelése gyorsabb ütemben 188 százalékkal, ezen belül a gépiparé 267 százalékkal nőtt. A könnyű- és élelmiszeripar termelése 1954-ben 127 százalékkal haladta meg az 1949. évi színvonalat. Az építőipar termelése 5 év alatt 169 százalékkal emelkedett. Az ipari termelés fejlődéBét elősegítette a külkereskedelem, amely egyre tőbti országgal létesített, gazdasági kapcsolalokat. A gyáriparba és az építőiparba 5 év alatt kb. 500.000 új munkás és alkalmazott került. Az ötéves terv végén az ipari munkásoknak már több mint 70 százaléka 500-nál több munkást foglalkoztató nagyüzemekben dolgozott. rA munka termelékenysége 1949-tői 1954-ig a gyáriparban 46,6 százalékkal, az építőiparban 47,4 százalékkal nőtt. A termelés 5 év alatti növekedését 63 százalékban a munkáslétszám és 37 százalékban a munka termelékenységének növelése révén érte el az ipar. A termelékenység növekedéséhez hozzájárult a mind szélesebb körben kibontakozó munkaverseny, az élenjáró munkamódszerekkel dolgozó sokezer sztahánovista. Az ötéves tervidőszakban gyors ütemben fejlődtek ki az egyes iparágak. A széntermelés 1919ről 1954-re közel megkétszereződött: az 1949. évi 11.8 millió tonnával szemben 1954ben már 22 millió tonnát termeltek. A szénbányásza) fejlesztésére 5 év alatt 3,5 milliárd forintot, a nehézipari beruházások 12,8 százalékát fordí tették, 5 év alatt 33 új aknát helyeztek üzembe. Az új termelőegységek az ország széntermelésének mintegy ötödrészét adják. Több új korszerű szénosztályozó is épült, többek között Oroszlányon, Dudaroo, Komién, Balinkán. Előrehaladt a szénbányászat egyes munkafolyamatainak gépesítése. A csákányozást egyre inkább a gépi fejtőkalapács váltotta fel és a robbantás előkészítésének nagy részét is gépi fúrókkal végzik. A legutóbbi években több mint ezer munkahelyi szállítógép üzembehelyezése révén a kitermelt szénnek már mintegy felét gépekkel szállították, míg 1950 előtt a munkahelyi szállításnak csak egynegyedét végezték géppel. Nem volt kielégítő a nehéz testi münká) Igénylő jövesztés é9 rakodás gépesítése. A szénbányászat gyorsütemű fejlesztése ellenére az ötéves tervidőszak második felében időnként szénellátági nehézségek léptek fel. A sok szenet fogyasztó iparágak (kohászat, építőanyagipar, vegyipar stb.) termelése gyorsabb ütemben emelkedett, mint a széntermelés. A nehézsége) fokozta, hogy a termelt szén minősége nem volt kielégítő: a széntermelés — a szénvagyon megoszlása által indokolt arányon túlmenően egyre inkább az alacsonyabb fűtőértékű barnaszenek és a lignit felé tolódott el. A kőolaj termelése 1954-ben 711.000 tonnával, mintegy 140 százalékkal volt több, mint 1949-ben. 1954-ben közel 300 olajkúttal több működött, mint 1949ben. 1951-ben nyitották meg a nagylengyelt olajmezőt. A villamosenergiatermelés 5 év alatt közel megkétszereződött: 1954ben 4,8 milliárd kwo villamosenergiát termeltek, az 1949. évi 2,5 milliárd kwo-val szemben. A villamoserőmfivek teljesítőképessége 1954ben mintegy 40 százalékkal haladta meg az 1949. évi színvonalat. Uzembehelyezték többek között az újjáépített Mátravidéki Erőművet, s a teljesen újonnan épített November 7. és a Sztálin Vasmű Erőművet. Az ötéves terv alatt összesen 19 új villamosenergia termelőegység kezdte meg működését. A villamosítás további fokozását biztosítják az ötéves tervidőszakban megkezdett új Borsodi Erőmű ég a Tiszalöki Vízierőmű építése, amelyek©) részlegesen már 1955ben üzembchelyeznek. 'Az erőmüvek teljesítőképességének fokozása nem biztosította teljes mértékben a gyors ütemben növekvő energiaszükséglet kielégítését, ezért a meglévő erőmüvek nagyfokú kihasználása vált szükségessé. A villamosenergiaelosztás sem volt elég tervszerű, ezért egyes időszakokban energiakorlátozásokra volt szükség. A villamosenergiaellátásában fellépő zavarokat sikeresen küszöbölte ki az ipari energiagazdálkodás 1954 februárjában bevezetett új rendszere: a „menetrend szerinti gazdálkodás". A vaskohászat termelése 1954-ben 118 százalékkal haladta meg az 1949. évi színvonalat. Az ötéves terv utolsó évében acélnyersvasból 419.000 tonnával (105 százalékkal), martinacélbói 508.000 tonnával (65 százalékkal), elektroacélból 124.000 tonnával (157 százalékkal), hengcreltacélból 348.000 tonnával (74 százalékkal) termeltek többet, mint 1949-ben. Jelentősen bővült a vaskohászat teljesítőképessége: üzembehelyezték Csepelen az új csőgyárat, a Lonin Kohászati Müvek 700 köbmétere9 „Béke" kohóját, a Sztálin Vasmű nagy kohóját és két martin kemencéjét, bővítették a Lőrinci Hengerművet. Az ötéves tervidőszakban épült ÍC1 a Lenin Kohászati Művek 1955. első negyedében üzembehelyezett középhongersora. Az ötéves tervidőszak alatt létesített új beruházások és a meglévő termelőberendezések átépítése nagymértékben emelte a vaskohászat műszaki színvonalát, növelte a kohók fajlagos teljesítményét, fokozta a kohászat gazdaságosságát. A hengermüvek — elsősorban a finom lemezsorok — teljesítőképességének növekedése nem tartott lépég) a fokozódó szükségletekkel. s a termelés sem volt eléggé programszerű. Jelentősen fejlődött a szine8 fém kohászat legfontosabb alapanyagát termelő bauxitbányászat. Az 1954. évi bauxittermelés 700.000 tonnával, 125 százalékkal haladta meg az 1949. évi termelést. 1952-ben állították üzembe a Halímbai Bauxitbánya devecseri üzemét. Az ötéves tervidőszak alatt valamenynyi bauxitbányában új telepeket nyitottak meg. Az új telepek termelése az 1954. évi bauxittermelésnek több mint felét szolgáltatta. Gyors ütemben nőtt a bauxitfeldolgozás: a timföld termelés 1949-ről 1954-re 101.000 tonnával (330 százalékkal), az alumíniumtermelés 18.400 tonnával (127 százalékkal) emelkedett. Az alumíniumfélgyártmányok termelése közel megnégyszereződött A vegyipar termelése 1954-ben 1949. évhez képest csaknem háromszorosára emelkedett. 1954-ben a szerves vegyipar 161.7 százalékkal, a gumiipar 188,3 százalékkal, a gyógyszeripar 451.8 százalékkal termelt többet, mint 1949-ben. 1954-ben 64 százalékkal több műtrágyát — ezen belül 90 százalékkal több foszforműtrágyát — 122 százalékkal több kénsavait, 42 százalékkal több marónátront, négyszer annyi anilinfestéket, tízszer annyi DDT növényvédő hatóanyagot termeit a vegyipar, mint 1949ben. A gyógyszeripar lényegesen fokozta az alapanyagok gyártását és számos — korábban importált — gyógyszert termelt olyan mennyiségbon, hogy a hazai szükséglet teljes fedezése mellett exportra ls jutott. Az ötéves tervidőszak alatt új korszerű vegyigyárak létesültek, köztük a Tiszamenti Vegyiművek, a Hajdúsági Gyógyszergyár, a Veszprémmegyei Festékgyár, az Ipari Gázgyár, a Zalai Aszfaltgyár. Az elsősorban hazai nyersanyagokat felhasználó szénfeldolgozó vegyipar és a műanyaggyártás nem fejlődött kellő mértékben. Nem volt kielégítő a műtrágyatermelés fejlesztése sem, de az ötéves tervidőszakban épített (kazincbarcikai új műtrágyagyár és a Péti Nitrogénművek új műtrágya üzeme — amelyeket 1955-ben helyeznek üzembe — biztosítják a műtrágyatermelés nagyfokú növelését. Az ötéves terv időszakában a gépipar — az ipar vezető ága lett. Amíg 1949ben a gyáripar termelésének csak 19 százalékát adta, addig 1954-ben ez az arány közel 28 százalékra emelkedett. 1954-ben a gépipar termelése 267 százalékkal volt több mint 1949-ben. A gépipar fontosabb termékei közül 1954-ben 103 százalékkal több csúcsesztergapadot, 138 százalékkal több fúrógépet, 97 százalékkal több marógépet, 323 százalékkal több tehergépkocsit, 553 százalékkal több autóbuszt, 48 százalékkal több motorkerékpárt, 50 százalékkal több 15 lóerős egységre számított traktort és 37 százalékkal több cséplőgépet gyártottak mint 1949-ben. Az ötéves tervidőszakban a gépipar számos új gyártmány előállítását kezdte meg. így többek között: új bányagépek (F. 4. fej tő-rakodógép; Sz. 153. rakodógép, forgókalapácsos réselőgép, villamos, kézi szénfúrógép, végtelen köteles szállítógép stb.) új típusú szerszámgépek (univerzális esztergapad, sugárfúrógép, egyetemes körköszörű, stb.), villamosipari cikkek (nagyfeszültségű és nagyteljesítményű kondenzátorok, korszerű hangrögzítő berendezések Stb.), új mezőgazdasági gépek (aratócséplőgépek, lánctalpas Diesel-traktor, függesztett kultivátor, fejőgép stb), új építőipari gépek (dumper, hordozható betonkeverőgép, stb.). közlekedési eszközök (újtípusú elektromos mozdony, trolibusz, háromtengelyes terepjáró gépkocsi, farmotoros autóbusz, háromrészes »Hargita* motorvonat stb.) gyártása indult meg. A gépiparban öt év alatt számos új vállalat kezdte meg működését, köztük a Kiskunfélegyházai Bányászati Berendezések Gyára, a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár, a Gyujtógyertyagyár, a Sztálinvárosi Gépgyár. a Jászberényi Aprítógépgyár, a Békéscsabai Forgácsoló Szerszámok Gyára, a Préslégszerszámgyár, a Mechanikai Mérőműszerek gyára, a Ganz Árammérőgyár és az Eelektronikus Mérőműszerek Gyára. Ezen kívül jelentős bővítéseket és korszerűsítéseket hajtottak végre: többek között lényegesen bővítették a Ganz Vagon- és Gépgyárat, a Gheorghiu-Dej Hajógyárat; a Vörös Csillag Traktorgyárat új dumperszereldével és öntőcsarnokkal, az EMAG két kombájnszerelőcsarnokkal, az RM Müvek új kerékpárcsornokkal bővült. A Csepel Autógyárat átépítették és korszerűsítették. A tervidőszak végén közvetlen befejezés előtt állt a Soroksári Vasöntöde. A gépipar gyorsütemű fejlesztése lehetővé tette az egész ipar, s ezenbelül elsősorban a nehézipar mind több új és korszerűbb géppel való ellátását, az építőipar és a mezőgazdaság növekvő mértékű gépesítését, a közlekedés fejlesztését, az exportszállítások növelését, valamint a honvédelem megerősítését. Az elért eredmények ellenére nem fejlődtek kielégítő mértékben a gépiparnak azon ágai, amelyek a könnyű- és élelmiszeripart és főként a mezőgazdaságot voltak hivatva ellátni gépekkel, munkaeszközökkel. Az építőipar termelése 1954-ben 1949. évhez képest több mint két és félszeresére növekedett. A cemesnttermelés mintegy kétszeresére emelkedett, az égetett tégla termelése közel megháromszorozódott. Felépült a Mályi Téglagyár, továbbá a He jóscsabai Cement- és Mészmű, az Uzsai Kőbánya, három uj épületelemgyár. Megindult a bővített Dorogi Mészmű próbaüzemeltetése. Az építóanyagipar műszaki színvonala is növekedett: 1954-ben a nyerstégiamenynyiség több mint felét villamosított berendezéssel állították elő, a téglaszárításnak pedig mintegy 20 százalékát korszerű műszárítóban végezték. Az 1954-ben termelt téglamennyiségnek már több mint 70 százalékát a lényegesen magasabb termelékenységű gyorségetéssel állították elő. Az ötéves terv időszakában szocialista nagyiparrá alakult az építőipar. Az egész építőipar termelése 1954-ben 169 százalékkal, ezen belül az állami építőiparé 237 százalékkal volt több, mint 1949ben. Az állami építőiparban lényegében az elmúlt 5 év alatt indult meg a korszerű nagyüzemi termelési eljárások bevezetése. 1954. év végén az állami építőiparnak csak a fontosabb gépekből több mint 120.000 lóerőt képviselő géppark állott rendelkezésére. Elsősorban a legnehezebb fizikai erőkifejtést igénylő munkálatokat gépesítették. Közel 300 földmunkagép alkalmazásával 1954ben a földmunkáknak már 48 százalékát, több mint 1500 betonkeverőgéppel a betonkeverés 74 százalékát, 600 habarcskeverővel a munkák 55 százalékát végezték el gépi erővel. Az anyagszállítás gépesítését közel 1000 daru, 3000 szállítószalag, több mint 200 keskenynyomtávú mozdony, motoros és villamos targoncák segítették elő. Az építőipar gyorsabb, eredményesebb munkáját szolgálták az előregyártóit építési elemek, 1954-ben az építkezés helyén előregyártott elemeken kívül már 244.000 köbméter üzemileg előregyártott szerkezetet használtak fel az építkezéseken. Az építőipar a fokozódó gépesítés és a nagyüzemi módszerek széleskörű alkalmazása mellett nem csökkentette az építkezések költségeit, gyakran nem tartotta be a tervben és a szerződésekben előírt átadási határidőket. Nem mindig volt kifogástalan az építkezések minősége sem. Az építőipar lemaradt a lakásépítkezések korszerűsítésével, a lakások építési költsége magas, az építkezések és főként a befejező munkálatok elhúzódnak. A könnyűipar termelése 1954-ben kétszerese volt az 1949. évinek. 1954ben 59 millió négyzetméter pamutszövettel, 3.5 millió négyzetméter selyemszövettel, 10 millió négyzetméter len-, kenderszövettel, 7.7 millió pár pamutharisnyával, 6 millió pár bőrcipővel termeltek többet, mint 1949-ben. A ruházati ipar termelése több mint 4 és félszeresére emelkedett. Az utóbbi években jelentősen bővül a könnyűipari cikkek választéka és javult a termékek minősége. Megindult a nylonból készült női harisnya, a perion felhasználásával gyártott férfi és gyermekharisnyák termelése stb. Az ötéves tervidőszak során kezdték meg működésüket a Szegedi Textilművek, és a Kaposvári Textilművek. Jelentősen bővült az öt év alatt a Kőbányai és a Lőrinci Fonógyár teljesítőképessége is. Az országban a fonóorsók száma 5 év alatt több mint 100.000-rel növekedett. A len- és kenderipari termelés növelésére üzembehelyezték a Sarka di Kendergyárat és a Mikosdpusztai Lenüzemet. Több új ruhagyár — köztük Békéscsabán, Zalaegerszegen és Budapesten — megteremtette a nagyüzemi ruházati ipar alapját. Az ötéves tervidőszakban kezdte meg működését az ország első szalmacellulozegyára Szolnokom. Az élelmiszeripar mintegy 170 százalékkal termelt többet 1954-ben, mint 1949-ben. A fejlődés elsősorban a mezőgazdasági termelés ingazdozása következtében — nem volt egyenletes. 1954-ben az élelmiszeripar 101 000 tonnával több cukrot, 3000 tonnával több kolbászfélét, 7400 tonnával több gyümölcskonzervet, négyszerannyi cukorkát, csokoládéárut és több mint négyszer annyi sört termelt, mint 1949ben. Az élelmiszeripar fejlesztésére létesítették a debreceni, győri, kecskeméti, szegedi hűtőipari üzemeket. Zalaegerszegen, Debrecenben, Szolnokon új korszerű tejfeldolgozó üzemek létesültek, ötév alatt a tejfeldolgozó üzemek teljesítőképessége több mint 37 százalékkal nőtt. 1950 óta 10 kenyérgyár, illetve nagyobb sütőüzem létesült, többek között Sztálinvárosban, Komlón, Veszprémben, Ózdon. A könnyűipar és az élelmiszeripar termelésének növekedésében jelentős szerepet játszottak a helyiipari vállalatok és a kisipari termelőszövetkezetek. • Az Ipar fejlődése az ötéves tervidőszakban — az elért igen jelentős eredmények mellett — nem volt minden tekintetben zavartalan. A munka termelékenysége a gyáriparban az ötéves terv első éveiben igen gyors ütemben nőtt, a növekedés üteme később lassult, sőt 1954-ben a termelékenység közel egy százalékkal alacsonyabb volt, mint az előző évben. A tervidőszak folyamán az ipar számos területén nem volt megfelelő az anyaggal és az energiával való takarékosság, ezért az anyagfelhasználás az indokolt mértéken felül nőtt. A termelékenység nem kielégítő emelkedése, valamint az anyagtakarékosság hiánya következtében az önköltség sem az (Folytatis a J, oldalan-J t