Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-08 / 107. szám

PROLETÁRJAI KORSZAG AZ MDP CSONGRADMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 107. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1955. május 8. Szegeden is megrendezik az építők ünnepét (4. old.) Ma megkezdődik a Csongrád megyei II. Ifjúsági béketalálkozó (5. old.) A szovjet kapitány (5, old.) A GYŐZELEM NAPJA COHA HlR GYORSAB­^ BAN nem terjedt el a világon és nagyobb örömet nem keltett, mint a moszkvai rádió 1945. május 9-i, hajnali két órakor közzétett jelenté­se, amely arról szólt, hogy Berlinben Zsukov marsall, a Vörös Hadsereg főparancs­nokságának képviselője, to­vábbá a szövetséges inváziós haderők főparancsnokságá­nak megbízottjai előtt a tel­jesen legyőzött hitleri Wehr­macht képviselői aláírták a feltétel nélküli megadásról szóló megállapodást. — „Mi alulírottak — hangzik a né­met megbízottak által aláírt szöveg első két bekezdése — a német hadsereg főparancs­nokságának nevében elfogad­juk a német szárazföldi, ten­geri és légi haderők, vala­mint az összes jelenlegi né­met parancsnokság alatt álló fegyveres erők feltételnélkü­li fegyverletételét a Vörös Hadsereg és a szövetséges expedíciós haderők főpa­rancsnoksága előtt, A német hadseregfőpa­rancsnokság parancsot ad a földi, tengeri és légi erőknek, valamint az összes német ve­zénylet alatt álló fegyveres alakulatoknak, hogy 1915. május 8-án, középeurópai idő­számítás szerint huszonhárom óra egy perckor szüntessenek meg minden harci tevékeny­séget, maradjanak tartózko­dási helyükön és a fegyver­letételt teljes mértékben hajtsák végre. Adjanak át minden fegyvert és haditu­lajdont a Vörös Hadsereg és a szövetséges inváziós had­erők általi megbízottaknak.'' Ez, a hírhedt Dönitz ten­gernagy és Keitel vezértábor­nagy által is aláírt megálla­podás adta tehát tudtára a világnak, hogy a hitleri fa­sizmus az általa kirobbantott és csaknem 6 évig tartó, min­den eddiginél nagyobb és borzalmasabb háborút a megsemmisítő vereségek egész sora után végérvénye­sen elvesztette és kénytelen volt kapitulálni a Szovjet­unió és a többi szövetséges hatalmak győztes haderői előtt. — „Teljes győzelmet arattunk az ellenségen — mondotta Sztálin elvtárs 1945. május 9-1 beszédében •—. végérvényesen legyőztük a német támadókat és felté­telnélküli fegyverletétel alá­írására kényszerítettük őket... Mától kezdve a béke művén és a népek szabadságának biztosításán dolgozunk." PSAK ÁTÉLNI LEHE­TETT, leírni nem, azt az örömújjongást, amely Európa úgyszólván minden Városában és helységében a a győzelem hírére eltöltötte »a embereket. Szegeden is örökre felejthetetlenné lett e nap. A város vezetősége által elrendelt munkaszüneti na­pon a Széchenyi teret telje­sen megtöltötte a több mint tízezerfőnyi tömeg, hogy meghallgassa az ünnepi gyű­lésen a háború befejezésének körülményeit. Németország feltételnélküli kapitulációja azonban csu­pán az európai háború befe­jezését jelentette. Ázsiában még folytak a harcok Japán teljes legyőzéséért. A német vereség következtében elő­állt helyzet és a Japán elle­ni döntő támadások megindí­tása szükségessé tette, hogy a „három nagy" — a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Anglia — kormányfői ösz­szeüljenek és megtárgyalják a legközelebu; és legfonto­sabb teendőket E'ekre a ta­nácskozásokra a Berlin mel­letti Potsdamban került sor. E világtörténelmi jelentősé­gű értekezleten, amely 1945. július 17-től augusztus 2-ig tartott, Sztálin, Truman és Churchill — akit a tanácsko­zások második hetében Attlee váltott fel, miután közben az Angol Munkáspárt választási győzelme következtében új kormány került Nagybritan­niában uralomra — megálla­podtak Németország megszál­lásának és további igazgatá­sának kérdésében, leszögez­ték, hogy minden, Németor­szágot érintő kérdésben egységesen járnak el. Hason­lóképpen teljes megegyezésre jutottak a Japánnal szemben folytatandó katonai akciók kérdésében is. A DIADAL TELJES VOLT: a fasizmus, amely több, mint két évtized óta rettegésben tartotta az emeriséget, megsemmisítő ve­reséget szenvedett. A szövet­ségesek hatalmas erőfeszíté­sei és mindenekelőtt a szov­jet nép óriási áldozatai árán kivívott győzelem után hinni és remélni lehetett, hogy a szövetségesek legteljesebb együttműködése, amely le­hetővé tette a fasizmus sö­tét erői feletti maradéktalan győzelmet, adott feltétele lesz a béke megnyerésének, az emberiség szebb, boldo­gabb korszakának. Ezeket a reményeket támasztotta alá az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének megalakulása és az a nagyszerű program, amelyet s szervezet alapítói, az öt nagyhatalom: a Szov­jetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Kínai Köztársaság képviselői fogalmaztak meg és amely annyi szépet és jót ígért, A Szovjetunió már a győ­zelem másnapján hozzálátott, hogy megvalósítsa az ENSZ nagyszerű célkitűzéseinek reá eső részét. Hadseregének Sztálingrádtól Berlinig dia­dalmaskodó katonái a továb­biakban a békés alkotó mun­ka területén értek el emléke­zetes győzelmeket: a néme­tek vandál pusztításainak ál­dozatul esett falvak és váro­sok ezreit építették újjá és tüneményesen rövid idő alatt nemcsak helyreállították fal­vaik és városaik megszokott képét, de nagy és fel nem be­csülhető segítséget nyújtot­tak az általuk felszabadított országoknak, így hazánknak is. A szovjet segítség nyomán az üzemek és gyárak százai épültek hazánk legkü­lönbözőbb vidékein. Szege­den a Textilmüvek, Közép­Európa egyik legjobban fel­szerelt textilüzeme is hirdeti a szovjet segítség és támoga­tás nagyságát. f^SAKHAMAR BEBIZO­^ NYOSODOTT azonban, hogy a szövetségesek közötti megállapodások betűihez és szelleméhez csak a Szovjet­unió tartotta magát. A nyugati hatalmak — minde­nekelőtt az Egyesült Államok — Németország és a nemzet­közi politika többi fontos kérdésében saját álláspont­jaik érvényesítésére töre­kedtek- Gazdasági és poli­tikai téren egyaránt figyel­men kívül hagyták a Szov­jetunió és a népi demokra­tikus országok érdekeit. Ne­mei ország angol, amerikai és francia megszállás alatt álló zónájában a potsdami érte­kezleten hozolf határozatok­kal ellentétes intézkedéseket foganatosítottak és szemmel­láthatóan arra törekedtek, hogy Németország e részeit katonai felvonulási terület­tó építsék ki. Éíetrehívták a nyugatnémet, úgynevezett Szövetségi Köztársaságot, hosszú időre két részre sza­kítva ezzel Németországot. Egy-két esztendővel a nagy, közös erőfeszítéssel elért győzelem után tehát nyiván­valóvá vált, hogy a nyugati hatalmaknak nlnes is szán­dékukban a Szovjetunióval való együttműködés és a ma­guk részéről semmit 6em tet­tek azért, hogy e politika kö­vetkeztében két táborra sza­kadt emberiség megtalálja a megegyezéshez vezető utat. Ezzel egyidőben és párhu­zamosan azonban térthódí­tott és egyre inkább dönlő tényezővé vált a Szovjetunió békepolitikája, amely a ko­rábban vállalt együttműkö­dési kötelezettség megvaló­sítására irányuló szándé­kok és az emberiség alapvető érdekelt szolgáló elhatáro­zások bizonyítéka. Egyedül a türelem, a következetesség és a kezdeményezési kész­ség pillérein nyugvó szov­jet külpolitika érdeme, hogy napjainkban még mindig és egyre inkább a diplomatáké és nem a hadvezéreké a dön­tő szó, csak a Szovjetunió ér­deme, hogy az „erőpolitika" paródiáját jelentő párizsi egyezmények életbeléptetésé­vel egyidejűen még nyitva állnak a tárgyalóterem aj­tajai. S ez a politika ezekbefl a hetekben és napokban to­vább érleli gyümölcseit: pár héttel ezelőtt teljes sikerrel fejeződtek be a moszkvai szovjet—osztrák tárgyalá­sok az osztrák államszerző­déssel kapcsolatban. Most pedig a négy hatalom bécsi nagykövetei tanácskoznak azon, miként volna lehetsé­ges az osztrák államszerző­dés még vitás cikkelyeinek mielőbbi megszövegezése, hogy azután a négy külügy­miniszter összeüljön az oszt­rák fővárosban és aláírja az Ausztria függetlenségét és semlegességét biztosító meg­állapodásokat. De még ennél is nagyobb jelentősége van a jelenleg még csak diplo­máciai síkon folyó azzal kapcsolatos tanácskozások­nak, hogy a négy hatlom külügyminiszterei, továbbá a miniszterelnökei mielőbb összeüljenek a legfontosabb külpolitikai kérdések, min­denekelőtt a német kérdés végleges megoldása érdeké­ben, amelyet most már ha­ladéktalanul rendezni kell­El lehet tehát mondani, hogy a nemzetközi politikában hosszú idő óta elsőízben ala­kult ki egy mindkét tábor szempontjából elfogadható feltételeken alapuló meg­egyezés lehetősége. 'FIZ EV HOSSZÚ IDÖ különösen akkor, ha számbavesszük, milyen sok­oldalú és fáradságos erőfe­szítés volt szükséges ahhoz, hogy a békeszerető emberi­ség áthúzza a háború tébo­lyultjainak számításait és a tárgyalások politikájának el­fogadására kényszerítse őket. Ma, a háború befejezésének és a béke születésének tize­dik évfordulóján a béke erői hatalmasabbak, mint valaha. Ez a legfontosabb biztosíté­ka annak, hogy az emberiség bizakodással tekinthet az el­következő események elé, A béke megvédésének feladata jó kezekben van. Megkezdődött az anyák országos kon fereneiája A Magyar Nők Demokratikus Szövet­sége szombaton délután 3 órára hívta össze az anyák országos konferenciáját Budapest Főváros Tanácsa kultúrtermébe. Vajdai Lajosné, az MNDSZ budapesti szervezetének elnöke mondott megnyitót, majd Vas Istvánné, az MNDSZ elnöke emelkedett szólásra és többek között a kö­vetkezőket mondotta: — A magyar anyák országos tanácsko­zásának és az anyák napjának különös je­lentőséget ad az, hogy szinte egyidőben ün­nepeljük a győzelem napja 10. évforduló* jávai. (Taps.) Legyen tanácskozásunk méltó e nagy évfordulóhoz! Tegyünk hitet emel­lett, hogy összefogva az egész világ béke­szerető erőivel, kiragadjuk a fegyvert mind­azok kezéből, akik fenyegetik a családot, az élet békéjét. A közben tartott szünetben érkezett a tanácskozás színhelyére Rákosi Mátyás elv* társ, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, akit forró sze­retettel vettek körül a magyar édesanyák. A szünet után Rákosi elvtárs emelke* dett szólásra. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde —- Kedves Elvtáranők! Tisztelt Konferencia! — A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében meleg szeretettel üd­vözlöm az anyák országos konferenciáját. Nemcsak pártunk, de az egész dolgo­zó nép lelkesen támogatja ezt a tanácskozást, melyen a ma­gyar anyák azokat a teendő­ket tárgyalják meg, melyek családjuk, gyermekeik békés, jobb jövőjének biztosítását célozzák. — Minden becsületes ha­zafi helyesli a magyar anyák szenvedélyes tiltakozását a nyugati imperialisták, a há­borús gyujtogatók tervei el­len, Támogatja azt a követelé­süket, hogy tiltsák el a tö­megpusztító fegyverek gyártását és használatát és egyetért arra irányuló tö­rekvéseikkel, melyek a nemzetközi feszültség eny­hítését célozzák. — Nemcsak hazánkban szállnak síkra e napion bé­kés életük, családjuk jobb jövőjének megvédéséért az édesanyák, hanem szerte a világon; a felszabadító Szov­jetunióban, a nagy Kínai Népköztársaságban, a népi demokratikus országokban, és mindenütt, ahol harc fo­lyik az imperializmus, a há­borús gyujtogatók tervei el­len. A családjukat, gyerme­keiket szerető asszonyok vi­lágszerte felismerték a hábo­rús veszély nagyságát, s en­nek megfelelően nő, szélese­dik az anyák egységfrontja a béke megvédésére. «— Ebből a világméretek­ben folyó harcból nem hiá­nyozhatnak a magyar anyák milliói, akik éppen ezekben a hetekben, felszabadulásunk 10. évfordulója kapcsán em­lékeznek vissza azokra a szörnyű szenvedésekre, me­lyeket elsősorban nekik oko­zott a német fasizmus, azok­ra a szörnyű hónapokra és évekre, amikor annyi ma­gyar anya lett özveggyé, vagy veszítette el legkedve­sebb gyermekét. •— S ugyancsak ezekben a napokban emlékeznek a ma­gyar nők, az egész magyar dolgozó néppel együtt, soha el nem múló hálával és sze­retettel a felszabadító Szov­jetunió hősi harcára, mely­lyel megnyitotta egész né­pünk és különösen a nők, az asszonyok előtt az új, a jobb, a szabadabb élet kapuit. (Nagy taps.) — Amilyen mértékben bir­tokba vette pártunk vezetésé­vel a dolgozó nép az orszá­got, olyan mértékben fokozó­dott hazánkban az anyák megbecsülése. A magyar anyák felismerték, hogy a felszabadulás, a szocia­lizmus építése a boldogabb családi élet igazi kibonta­kozásának, gyermekeik jobb, szebb, biztosabb jö­vőjének olyan távlatait nyitotta meg, melyekre a régi rendszerben gondolni sem lehetett. A magyar anyák hálásak a nők egyenjogúsításáért, a megbecsülésnek, a gondosko­dásnak és az elismerésnek azért a rengeteg megnyilvá­nulásáért, melyet pártunk, kormányunk, munkásosztá­lyunk, egész társadalmunk részéről lépten-nyomon ta­pasztalnak. — A magyar anyák hálá­jukat és köszönetüket azzal a hűséggel és odaadó jó munkájával fejezik ki, me­lyet részükről szocialista épí­tésünk és hazánk felvirágoz­tatásának minden területén tapasztalunk. A magyar anyák, akik az alkotó mun­kának, a boldog, békés, ve­rőfényes életnek akarják ne­velni gyermekeiket, egyre világosabban ismerik fel, hogy saját családjuk boldogsága és jobb jövője elválasztha­tatlanul összefügg hazánk szabadságának, független­ségének, a béke megőrzé­sének nagy ügyével. Azt is megértik, hogy a háborús gyújtogatók ször­nyű terveit csak közös erő­feszítéssel, elsősorban a szo­cializmust építő országok szi­lárd összefogásával, de az egész haladó emberiség leg­jobbjainak tömörítésével le­het és kell megvédeni. — A magyar anyák ezért helyeslik, hogy ez évben ösz­szeüljön az anyák világ­kongresszusa és a földke­rekség asszonyainak nevé­ben emelje fel tiltakozó hangját a nyugati imperia­listák aljas háborús tervel, a német militarizmus feltá­masztása ellen, a tömeg­pusztító fegyverek eltiltásá­ért, a béke nagy ügyének megvédéséért. A magyar anyák erre a kongresszusra azzal a megbízással küldik ki legjobb képviselőiket, hogy az egész világ előtt ki­nyilatkoztassák: a magyar asszonyok el vannak szánva és nem kí­mélik erejüket saját ma­guk. családjuk, népük bé­kéjének, jobb jövőjének megvédése érdekében. (Nagy taps.) Biztosítsák az anyák világ­kongresszusát arról, hogy a magyar anyák mindenütt minden áldozatra készek, hogy megvédjék legdrágább kincsüket, a szabadságukat, kivívott jogaikat, családjuk, gyermekeik, egész népünk jobb jövőjét. — A magyar anyák orszá­gos konferenciája hirdesse erőfeljesen és lelkesen, hogy a magyar asszonyok résen állnak, éberen őrzik szabad életük minden vívmányát, s összeforrva a 900 miiliÓ9 béketábor, az egész földke­rekség asszonyaival, elszán­tan védik a teremtő béke nagy ügyét. (Nagy taps.) — Kívánok a magyar anyák konferenciájának min­den célkitűzéséhez teljes si­kert. (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps és felkiáltások: Éljen a párt!) A konferencia vasárnap reggel folytatja munkáját. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság fejlődéséről, a lakosság anyagi és kulturális ellátottságának alakulásáról 1950—1954-ben, az első ötéves terv időszakában Az első ötéves terv idő­szakában — a hároméves terv eredményeire támasz­kodva — a munkásosztály az egész dolgozó nép a Ma­gyar Dolgozók Pártja veze­tésével hatalmas sikereket ért el az ország termelő erői­nek gyorsütemű fejlesztése, a társadalom anyagi és kul­turális szükségleteinek nö­vekvő mértékű kielégítése, az egész társadalom szerkezeté­nek megváltoztatása terén. öt év alatt nagy lépéssel haladt előre hazánkban a szocializmus építése. Mindezen átalakulás ered­ményeként államunkban és társadalmunkban méginkább megerősödött a munkásosz­tály vezető szerepe, megszi­lárdult a munkásosztály szö­vetsége a dolgozó paraszt­sággal, megnőtt az értelmi­ség száma és jelentősége. Az ötéves tervidőszak fő eredményei Az 1950—1954 közötti idő­szakban a népgazdaság fej­lődését, a társadalom és a népgazdaság szerkezetének megváltozását, a lakosság anyagi, valamint kulturális szükségletei kielégítésének mértékét a következő fő adatok jellemzik: A nemzeti jövedelem ösz* szehasonlítható árakon szá­mítva 1949-ről 1954-re az előzetes számítások szerint — több mint 50 százalékkal emelkedett. A nemzeti jöve­delem 5 év alatt összesen meghaladta a 265 milliárd forintot. Ezen összeg 29 szá­zaléka került felhalmozásra, (Folytatás a 2, oldalon.) »

Next

/
Thumbnails
Contents