Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-20 / 92. szám

V/MG PROLETARJAI AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSAGÁfSAK LAPJA XI. évfolyam, 92. szám I Ara: 50 fillér I Szerda, 1955. április 20. Mai számunkból: Megkezdődött a Szegedi Tudomány­egyetemen a felszabadulási tudományos ülésszak (2. oldal) Szovjet jegyzék a nyugati hatalmakhoz az osztrák kérdéssel kapcsolatban tartandó négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet ügyében (3. oldal) A bandungi értekezlet hétfő délutáni és keddi ülése (2. oldal) Munkaverseny Szeged üzemeiben A munkaverseny a szocializmus építésének kom­munista módszere. Olyan erő, amelynek haszna, ered­ménye több és jobb minőségű áruban, a termelékeny­ség növekedésében, az önköltség csökkentésében mu­tatkozik. Ennek cáfolhatatlan igazságát bizonyította hazánk felszabadulása 10, évfordulójának tiszteletére folyó ünnepi verseny és műszak. A lelkes felszabadu­lási verseny eredményei közé számít, hogy Szeged és az ország ipara lényegében megoldotta az első ne­gyedév legfőbb feladatait. Városunk minisztériumi ipara egészében véve 102.1 százalékra teljesítette első negyedévi tervét. A Központi Statisztikai Hivatal je­lentése az 1955. évi népgazdasági terv első negyedé­nek teljesítéséről megállapítja, hogy a szocialista ipar az első negyedév teljes termelési tervét 104.6 száza­lékra teljesítette. Az MDP Központi Vezetőségének márciusi határo­zata megjelölte az ipar számára: "Biztosítani kell, hogy az 1955. évi terv keretében a szocialista ipar ter­melése 1954-hez képest 5.7 százalékkal emelkedjék ... Az egy főre eső termelést az iparban az elmúlt évhez képest 3.9 százalékkal kell emelni, az önköltséget ál­talában 3 százalékkal kell csökkenteni; általában 2.3 százaékos anyagmegtakarítást kell elérni". Ezzel a több és jobb munkával lehet csak tartósan megterem­teni az életszínvonal emelésének feltételeit; tovább menni előre a népjótét emelésének útján. A szegedi üzemekben április 4 után sorra szület­tek az elhatározások: "A felszabadulási műszak len­dületével tovább folytatjuk a versenyt, új eredmé­nyekért!- Legyen mindenütt — mint ahogy annak is kell lenni — a szocialista munkaverseny fő célkitű­zése a márciusi határozatban megjelölt ipari feladatok maradéktalan végrehajtása, túlteljesítése. Az üzemek­ben helyileg állapítsuk meg a legfőbb teendőket, s an­nak megoldására irányuljon a versenyben résztvevők lelkesedése és tette. A munkaverseny nagy segítség ahhoz, hogy szakadatlanul, dekádról dekádra, hónapról hónapra teljesítsük a terv mindén előírását. Az üzemek párt- és szakszervezetei, a műszaki és gazdasági vezetők segítsék a munkaversenyt és szilár­dítsák továbbra is a rendet, fegyelmet. Az üzemrészek­ben létrehozott brigádok szüntelenül keressék a ter­melékenység növelésének, az önköltség csökkentésé­nek, a takarékosságnak módjait. Ahol eleven a ver­seny, ott minden részletében nemcsak teljesítik, ha­nem túl is teljesítik az 1955-ös év tervét. Az éves, ne­gyedéves vállalásokat bontsuk fel hónapokra és 'álla­pítsuk meg ennek keretében, hogy mi az, amit el kell érnünk. Így tesznek a Konzervgyárban is. A verseny­ben legyen célkitűzésünk az élüzem cím elnyerése fel­tételeinek teljesítése, az, hogy minél többen elérjék hónapról hónapra a sztahánovista termelési eredmé­nyeket. Május 1 tiszteletére újabb vállalásokat tettek a szegedi üzemekben. A Textilművekben például vállal­ták. hogy áprilisi tervüket 101 százalékra teljesítik. Ezt eddig mindennap túlszárnyalták. Az eredményekben nagy szerepe van a versenynek. Annak, hogy a ver­senyhez, a jó munkához biztosították a feltételeket. Városunk minden üzemében nagyobbak lennének az eredmények, ha gondosabban törődnének a munka­versennyel. Előfordul egyik vagy másik üzemben, hogy a versenyt jóidéig nem értékelik, megfeledkez­nek róla. Változtassunk ezen! Fontos, hogy az üzemek népnevelői, kommunistái, szakszervezeti bizalmijai vi­lágossá tegyék minden dolgozó előtt, hogy milyen je­lentősége van a márciusi határozatnak. Annak, ha a határozatban megjelölt arányban emeljük a termelést, a termelékenységet, csökkentjük az önköltséget, s ta­karékoskodunk az anyaggal. A munkaverseny haszna közvetlenül a fizetésnél is mutatkozik. A Szeged Marx téri lakásépítkezésnél például szép eredményt ér el Sz. Kovács István segédmunkás brigádja. A brigád cgy-cgy tagjának keresete most általában 1350—1500 forint között mozog. Az üzemekben a párt- és tömegszervezetekből, a műszakiakból alakított brigádok a dolgozók bevonásá­val szüntelenül gyűjtsék a jó tapasztalatokat, munka­módszereket. Űjra és újra dolgozzanak ki javaslatot a helyi erőforrások, tartalékok jó felhasználására, a gazdaságosabb termelésre. Mindez elősegíti a versenyt, a vállalások teljesítését. A kommunisták példamuta­tása most épp úgy, mint a múltban, nélkülözhetetlen feltétele az eredményeknek. A DISZ tagjainak is szép és felelősségteljes a feladatuk. A műszakiak pedig te­remtsenek nagyobb szervezettséget, s megbecsült mun­kájukkal segítsék a feladatok minél jobb megvalósítá­sát. Még több tartalommal versenyezzenek a műszaki dolgozók. A tervismertető értekezleteken jelöljük meg a helyi feladatokat. Az ismertetésekből lássák világosan a dolgozók, mi a feladatuk üzemük tervteljesítéséért, az export-tervek valóraváltásáért. A politikailag és gazdaságilag kellően megalapo­zott verseny dekádról dekádra, hónapról hónapra új eredményeket hoz. Az 1955. évi költségvetés az országgyűlés előtt Az országgyűlés keddi ülése Az országgyűlés kedden délelőtt 10 órakor folytatta tanácskozását. Rónai Sándor, az ország­gyűlés elnöke nyitotta meg az ülést. Ezután az ország­gyűlés megkezdte az 1955. évi költségvetés, a költségve­tési törvényjavaslat és az 1954. évi költségvetés végre­hajtásáról szóló jelentés együttes tárgyalását. Bevezetőül Olt Károly pénzügyminiszter tartott be­számolót. Olt Károly elvtárs beszámolója Tisztelt Országgyűlés! Az 1955. évi állami költség­vetés, amelyet a Miniszter­tanács nevében az Ország­gyűlés elé terjesztek, azok­ból a feladatokból indul ki, amelyeket a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezető­sége és a Magyar Népköz­társaság kormánya népgazda­ságunk továbbfejlesztésére, dolgozó népünk anyagi, kul­turális és szociális viszonyai­nak állandó javítására meg­határozott. Az 1955, évi állami költ­ségvetés, összhangban a népgazdasági tervvel, lehető­vé teszi, hogy tovább épít­sük hazánkban a szocializ­mus alapjait, fejlesszük a szocialista ipart, elsősorban a nehézipart, fokozott gondot fordítsunk a könnyű- és élel­miszeripar termelésének nö­velésére, nagy összegeket fordítsunk a mezőgazdaság­ra, gondoskodjunk népünk szociális és kulturális szük­ségleteinek fokozottabb ki­elégítéséről és biztosítsuk or­szágunk védelmi képességé­nek további megszilárdítását. Az 1955. évi állami költ­ségvetéssel egyidejűleg nyúj­tom be a Tisztelt Országgyű­lésnek az 1954. évi költség­vetés végrehajtásáról készült, a Minisztertanács által jóvá­hagyott zárszámadást. Ezután a miniszter a fel­szabadulás óta eltelt tíz esz­tendő eredményeivel foglal­kozott, majd a következő­ket mondotta: ötéves tervünk utolsó évé­nek, 1954 állami költségve­tésének mérlege azt mutatja, hogy a költségvetési év 45 milliárd 286 millió 639 ezer forint bevétellel, 43 milliárd, 980 millió 136 ezer forint ki­adással, tehát 1 milliárd 306 millió 503 ezer forint több­lettel zárult, ami államház­tartásunk szilárd, egyensú­lyát bizonyítja. A költségvetés végrehajtá­sa mintegy 8—9 százalék­kal alatta maradt az elő­irányzatnak. A költségvetés végrehajtásá­nak alacsonyabb számai el­sősorban a népgazdasági terv évközi módosítása során el­határozott átcsoportosítások és beruházási csökkentések következményei. Ismertette ezután a mi­niszter elvtárs azokat az eredményekel, amelyeket népgazdaságunkban a költ­ségvetés előirányzatainak év­közi csökkenése ellenére is elértünk. Majd a következő­ket mondotta: Az 1954. évi költségvetés végrehajtásának vizsgálata az eredmények mellett szá­mos fogyatékosságra hívja fel a figyelmet. Az ipar 1954. évi termelési tervét 1.4 százalékkal túltel­jesítette ugyan, azonban, ahogy arra a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezető­sége rámutat, az ipari ter­melés "az egyes területeken elért eredmények ellenére is, alapjában véve egyhelyben topog a munka termelékeny­sége, a legtöbb iparágban csökkent és a termékek ön­költsége növekedett, a mun­kafegyelem meglazult, a me­zőgazdaság árutermelése kedvezőtlenül alakult. "Mind­ez kihatott a nemzeti jöve­delem alakulására is, amely 1953-hoz képest csökkent", Az évközben elhatározott beruházási csökkentések és átcsoportosítások nem elég­gé tervszerű végrehajtása fokozta a gazdálkodás ne­hézségeit. A vállalati gazdál­kodás területén fellépő laza­ság azon káros jobboldali opportunista nézetek elterje­désének eredménye, amelyek lebecsülték az önköltség csökkentéséért, a munka ter­melékenysége emeléséért folytatott harc jelentőségét. A hiányosságokért nemcsak egyes irányító gazdasági szerveinket terheli felelős­ség, hanem felelősség terheli a pénzügyi ellenőrzést is, mert nem lépett fel kellő határozottsággal a lépten­nyomon jelentkező lazasá­gokkal szemben. A miniszter elvtárs ezután arról beszélt, hogy a hiányos­ságok legjobban kiütköztek a szénbányászati-, a kohó- és gépipari, építőipari miniszté­riumnál és az állami gazda­ságoknál. Á költségvetés a népjólét következetes emelésének szolgálatában áll Annak következtében, hogy népgazdaságunk egyes ágai­nak termelése és fejlődése a tervezettől elmaradt, a költ­ségvetési akkumulációhoz va­ló hozzájárulása csökkent, az életszínvonal eddigi emel­kedése jórészt meglevő tar­talékaink felélésén és első­sorban a beruházások csök­kentésén alapult. A népjólét emelésének azonban nem ez az útja. A Magyar Dolgozók Párt­ja Központi Vezetőségének márciusi határozata megmutatta az egyedül he­lyes utat a nép jólétének következetes emeléséhez, szociális, kulturális igé­nyeinek mind nagyobb mérvű kielégítéséhez. Ez az út: a szocialista bő­vített újratermelés biztosítá­sa: a termelés szakadatlan növekedése mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, a munkatermelékenység állan­dó növekedése, az önköltség csökkentése, a legszigorúbb takarékosság érvényesítése az anyagi és pénzügyi eszkö­zök felhasználásában, a munkafegyelem és az állam­polgári fegyelem megszilárdí­tása, az állampolgári kötele­zettségek pontos teljesítése. E célok szolgálatában áll az 1955. évi költségvetés. Tisztelt Országgyűlés! Az 1955. évi állami költ­ségvetés bevételei 46 milliárd 961 millió 362 ezer forintot, kiadásai pedig 45 milliárd 457 millió 517 ezer forintot tesznek ki. A költségvetés mérlege te­hát egy milliárd 503 mil­lió 845 ezer forint többle­tet mutat. Költségvetési bevételeink legnagyobb részét állami vál­lalatainktól származó for­galmiadó-, és nyereségbefize­tés alkotja. Az állami válla­latoktól származó bevételek 33.6 milliárd forintos elő­irányzata a költségvetés össz­bevételeinek 71.6 százalékát teszik ki. A szövetkezetektől szárma­zó adóbevétel 1.200 millió forint, az összbevételek 2.6 százaléka, a lakosságtól be­folyó adóbevételek 3.764 mil­liós előirányzata pedig a költségvetés összbevételeinek mindössze 8 százaléka. A költségvetés bevételei között szerepel az ötödik bé­kekölcsön 950 millió forin­tos előirányzata is. Az állam­kölcsönből származó bevétel a múlt évi előirányzathoz képest száz millió forint emelkedést mutat. A társadalombiztosításra előirányzott bevételek a költségvetésben 4.3 milliárd forinttal szerepelnek. A költségvetés egyéb be­vételei, különösen a gépállo­másoktól, a tanácsoktól, a költségvetési szervektől és a hosszúlejáratú hitelek visz­szafizetéséből származó be­vételek több mint három milliárd forintos előirányzat­tal, nagyjából az előző évi szintnek megfelelően alakul­nak. Költségvetésünkben elő­irányzott bevételek teljes egészében biztosítják annak a gazdasági és kulturális programnak a végrehajtását, amelyet a párt és a kor­mány határozatai alapján a népgazdasági terv 1955. évre előír. Az 1955. évi költségvetési kiadások 45 milliárd forin­tot meghaladó előirányzatá­ból a költségvetés népgazda­ságunk fejlesztésére és gaz­dasági kiadásokra 25.2 mil­liárd forintot, vagyis a költ­ségvetés összes kiadásainak kereken 55.5 százalékát for­dítja. Szociális és kulturális célokra a költségvetés 10.4 milliárd forintot, az összki­adások 22.9 százalékát, hon­védelmi célokra 5.7 milliárd forintot, az összkiadások 4.6 százalékát, végül igazgatási célokra 2 milliárd forintot., az összkiadások 4.5 százalé­kát irányozza elő. Költségvetésünknek ezek a legfőbb ágazati arányai is mutatják, hogy a költségvetésben összpon­tosított anyagi eszközeket a párt és a kormány célki­tűzésének megfelelően olyan célok megvalósításá­ra fordítjuk, amelyek elő­segítik népgazdaságunk va­lamennyi ágának fejlődé­sét, fokozzák népünk anyagi és kulturális szükségleteinek ki­elégítését, biztosítják békés építőmunkánk védelmét. Beruházásokra a költség­vetésben 9 milliárd forint van előirányozva, a költség­vetés kiadásainak húsz szá­zaléka. A beruházásokra elő­irányzott összeg 35 százalé­kát nehézipari, 8.7 százalékát fogyasztási ipari, 26.2 száza­lékát mezőgazdasági beruhá­zásokra fordítjuk. A beruházások előirányza­tát egészíti ki az állami vál­lalatok és költségvetési szer­vek által felújítási célokra fordítandó 4.8 milliárd fo­rint, amelyet az állami vál­lalatok termelő berendezé­seik, különösen gépparkjuk átlagának megjavítására, termelőképességének és ka­pacitásának bővítésére hasz­nálnak fel. A beruházási és felújítási célokra előirányzott összegek biztosítják, hogy néhány na­gyobb új létesítmény mellett, meglévő üzemeink egész so­rában hajtsunk végre ki­sebb-nagyobb bővítéseket, korszerűsítéseket és befejez­zünk több olyan létesítményt, amelyeknek építését 1954­ben átmenetileg leállítottuk. Ebben az esztendőben a költségvetésnek a népgazda­ság fejlesztésére előirányzott összegéből közel négymilliárd forintot fordít államunk az iparnak, mindenekelőtt a ne­héziparnak fejlesztésére. Elmondotta Olt Károly elv­társ, hogy továbbfejlődik büszkeségünk, a Sztálin Vas­mű, tovább építünk több nehézipari létesítményt, s 800 millió forintot fordítunk a közlekedés minden ágának továbbfejlesztésére. Az élelmiszer, a könnyű­és az egyéb közszükségleti cikkeket gyártó iparágait bő­vítésére, kapacitásuk növe­lésére, új gépekkel és modern technikával való felszerelé­sükre költségvetésünk 781 millió forintot irányoz elő. A mezőgazdaság fejleszté­sét, az árutermelés növelését célzó költségvetési fedezet döntő részét a beruházások teszik ki. A mezőgazdasági beruházásokra 2340 millió forintot biztosít költségveté­sünk, amely az 1954-ben megvalósított beruházások­nál 15 százalékkal több be­ruházást tesz lehetővé. Jelentős mértékben növek­szik a mezőgazdaság terme­lőeszközökkel való ellátott­sága. A költségvetés jelentős összegét: 1190 millió forintot irányoz elő a gépállomások munkájának továbbfejleszté­sére. ' Költségvetésünkben Igen jelentős összegeket irá­nyoztunk elő a termelőszö­vetkezetek fejlesztésére. A költségvetés a mezőgazda­ság hosszú- és középlejára.ú hitelellátására 406 millió fo­rintot biztosít. Ez elsősorban a termelőszövetkezetek épít­kezéseire, istállók, silók, ön­tözőtelepek, halastavak léte­sítésére szolgál. A minőségi vetőmagakció szélesítésére tenyészállat törzsállomány növelésre, nö­vényvédelemre és állategész­ségügyi szolgáltatásokra a költségvetés egymilliárd fo­rintot irányoz elő. A mezőgazdasági termelés céljaira fordított összegek je­lentős mértékben segítik az egyénileg dolgozó parasztsá­got is. A gépállomás jobb és olcsóbb munkát biztosít a dolgozó parasztságnak. Ez egymagában 100 millió forint megtakarítást jelent részére. Népgazdaságunk 1955. évi fejlesztésének eredménye­képpen az ipar termelése 5.7 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 7.3 százalékkal nö­vekszik. Olt Károly elvtárs ezután a közszükségleti és fogyasztási cikkek forgalmá­nak jelentős emelkedéséről beszélt, majd elmondotta, hogy az árualap növelése, választékának bővítése meg­követeli, hogy szorosabbá váljék az ipar és a kereske­delem kapcsolata, megköve­teli, hogy egyes tartós fogyasztás! cikkekben, a ruházati cik­kek néhány fajtájában és a paraszti termelés céljait szolgáló árukban tovább növeljük a termelést és ki­egészítsük készleteinket. A miniszter elvtárs ezután külkereskedelmünk feladatai­ról és az exporttervek telje­sítésének fontosságáról szó­lott, majd ezt mondotta: vé­(Foly tatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents