Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-14 / 87. szám

OELMflGYRRORSZOG Csütörtök, 1955. április II. Lenin szülőföldjén Ha Vlagyimir Iljics Leninnek, az egész dolgozó emberiség legnagyobb lánglelkű vezérének szülőhelyére gondolok, mindig a Volga, az a hatalmas orosz folyó jut eszembe, amelyet századok óta szeretettel emleget a nép. Sokszor láttam a megáradt Volgát, s olyankor mindig arra kellett gondolnom, hogy ilyen lehetett akkor is, azon a napon, mikor a csendes Szimblrszkben megszületett Vlagyimir Uljanov-Lenin. A csendes vidéki város körül (ahol Csak két népiskola és egy hetenként kétszer megjelenő sovány hivatalos lapocska volt) földbirtokos uradalmak terpeszkedtek, -nemesi fészkek* virágzottak és a parasztok jelentéktelen, nyomorúságos kunyhói húzódtak meg. a földeken pedig a feldarabolt nadrágszijl-parcellákon gyenge termés érett be. A kormányzóságban, úgy látszott, örökre változatlan marad a nyugalom és a rabszolga-elázat. Természetesem tehát, senki a világon fel sem tételezte, hogy 1870. április 22-én megszületett Ilja Nyikolajevics Uljanov népiskolai tanfelügyelő családjában a szocialista forradalom eljövendő nagy lángesze; azé a forí adalomé, mely örökre felszámolta a földbirtokosok és tőkések létezésének lehetőrégét. és az egész önkényuralmi, kizsákmányoló. Jogfosztó, népet kimerítő és nyomorgató rendszert. A mi nemzedékünk már nem Szimbirszket, hanem a nagy vezérről elnevezett UlJanovszkot Ismer) Lenin szülővárosának. A városban pedig mindenki szeretettel veszi körül a szovjet embereknek és az egész haladó emberiségnek szent lenini helyeket. Egy alkalommal sokáig álldogáltunk a Lenin-ház előtt. Kissé csípős téli este volt. És Kaskadamova mesélt. — Olyan tisztán, világosan emlékszem, mintha most látnám mindnyájukat, akiket úgy szerettem... — fejezte be emlékezését. A félemeleten, ahol az Uljanov-család ifjabb nemzedékének szobái voltak elhelyezve, a faragott korlátoszlopú lépcsők fokai emelkedtek, melyek hajdan vidáman nyikorogtak a hat gyerek gyors léptei alatt. íme a gyermekszoba, íme az idősebb leány, Anna Iljicsina szobája, Alexandr Iljicsé és mellette Vlagyimir Iljicsé egy udvari ablakkal, egyszerű vasággyal és dolgozóasztallal. A falon polcocska gimnáziumi tan- és egyéb könyvekkel, melyek mintegy bepillantást nyújtanak a korén megférfiasodott, élénk eszű ifjú lelkivilágába. A szülői ház munkósszeretfi és egyetértő környezetében az orosz demokratikus mozgalom szabadságszerető, bátor és nemes eszméinek hatása alatt nevelkedett. Élénken odaképzeljük tanulóasztala mellé a barnaszemű, boltozatos, bölcs homlokú Ifjút. Szemei előtt lám ez a füves udvarka zöldéit, a kis gyümölcsös a virágoskerttel, az öreg filagória, a kút, melynek vizével a gyermekek minden este szorgalmasan megöntözték a gyümölcsöst és virágoskertet. De lelki szemeivel Vlagyimir Iljics már mérhetetlenül messze látott: látta az egész akkori orosz élet torz és kegyetlen rendszerét és a dolgozó nép szörnyű jogfosztottságát. E ház falai között hallotta meg Lenin a cár elleni merényletben résztvett bátyja, Alexandr kivégzésének hírét. E Máz falai között ejtette ki a 17 éves Lenin a legnagyobb történelmi jelentőségű szavakat: *Nem, ml nem ezen az úton haladunk. Nem ezt az utat kell járni*. E falak között érett meg a lángeszű ifjú lelkében az elhatározás, hogy felkészül a harcnak olyan formájára, mely meggyőződése szerint győzelemre vezeti a népet. A Lenin utcán, a volt Moszkovszkáján, félelmetes villák és rácskerítések mellett járt a gimnáziumba Vology Uljanov. Azokat az öregeket, akik akkor láttákét, legutolsó kirándulásomkor már nem sikerült meghallgatnom, de gyermekeik, unokáik és dédunokáik kegyelettel őrzik a nekik hagyatékul átadott emlékezése-, ket. Ötéves a „TermelőszövefkezeK című lap 1950 április elején jelenlek meg a tsz-mozgalom lapjának a „Termelőszövetkezet"-nek első példányai. A lap azóta is nagy részt vállal a mozgalom erősítéséből. Állandóan ismerteit a termelőszövetkezet alapszabályait és helyes alkalmazásának módját. Irányt mutat, a közös vagyon megbecsülésére, népszerűsíti a nagyüzemi gazdaságokban bevált agró- ós zootechnikai módszereket és állandóan hírt ad a Szovjetunió és a népi demokratikus országok szövetkezeteiről. A legutóbbi időben tőrtént tartalmi és formai változások még közelebb hozták a lapot olvasóihoz. Irodalmi rovat, érdekes és tanulságos képriportok színesítik, élénkítik mondanivalóját. Ma már előfizetője a lapnak minden 10• termelőszövetkezeti tag, amit ügy ért el, hogy levelező táborát állandóan szélesítette. Jelenleg 600 állandó és 1200 időszakos levelező ír a lapnak. ötéi 'es fennállása alkalmából szeretettel üdvözöljük a „Termelőszövetkezet" című lapot és sok sikert kívánunk részére a jövőben is. Anyakönyvi hírek Április 3-tól április 9-ig HAZASSAGOT KÖTÖTTEK Gera Antal—Varga Mária. Nagy János—Hegedűs Erasébet. Horváth Ferenc— Király Anna, Kurucsai Mihály— Juhást Julianna. Tanács István—Terhes Veronika. Kiss Sándor—Hacker Magdolna, Molnár [Tóth József—Karnkás Julianna. Balogh János—Börcsök Ilona, Bitó Gvörgv Zoltán—Polónyl Erzsébet. Dékánv József—Kenéz Erzsébet. Tlmkó György—Kovács Piroska. Ferenci Imre-Kálíy Margit. Cs. Kovács István -Berkecz Terézia. Bucsa Mihály—Varga Erzsébet, Hanák Sándor—Varga Piroska, Szabó László—Kádár Allce. Béres Lafos— Mészáros Anna, Kálmán Dávid—AgócsI Kis Eva. SZÜLETÉSEK Bán Béla—Hadubás Viktória. Aranka; Dombovárl László—Balogh Mária, Zsuzsanna; ördögh AntalOrosz Jolán. József; Rozsa Balázs — Révész Rozália, Rozália, Hánng KlholV* Dékánv Margit Anna, Már'a: Bartos Attila—Ac-, Piroska, Lajos: Kasza Zsigmond-BJZ.'M Má> iá Zsigmond; Pásztor Jenő— Urb.ip Anna, Jenő; Macsaso/szay Lászlí-Jászhegvi Erzsébet. M'k ló«- Crászár Béla—Keszég Málta, Aianka; Csánvi Pál—Linaal Julianna. Ilona; Bördös Lajos—Németh Irén, Lajos; Dér Győző—Hajnal Mária. Katalin. Dominlk Lajos—Tóth Erzsébet. Attila; Llppal Llsr.ttPatakl Mária. György; Kormos Islván—Fekete Mária. Erzsébet; Németh József—Hegyi Irén. József; ördög Imre—ötölt Kovács Anna, rbolya; Révész József—Berta Ágnes, Éva; Schemmer Károlv —Faragó Piroska. Ágnes; Török Mihály—Laczi Ete'ka, Gizella; Vass Gvula—Jenei Rozália, Róza; Varga Lajos—Száraz Julla, Lajos; Kremser János—Adorján Margit, Anna; Tóthpördi István—Kis Ilona. István; Nagv Lajos—Tóth JuSegitsók egymás munkáját a méhészek ós a gyümölcstermelő gazdák Hanna. Erika; Bernáth IstvánRúvó Julianna. Ferenc; Bezslnák József—Hajdú Irén. Irén: Dékánv Lajos—Vörös Mária. Tibor; Honfi József—Papp Gizella. Angéla, Klézll András—Farkas Csamangó ánn.i. László: K'imó Antal—Barna Gizella. Antal: Pálok János—Pintér Mária. János: Süveges ErnőVezér Olga. Gábor. Szabó Ferenc —Gábor Anna. Ferenc: Marosi ,'enő—Almosdi Katalin. Katalin: Almási Ferenc—Hegyközi Margit, Ferenc; Czlna Ferenc—Tömöskőzt Mária. Ferenc: Szabó József—Szigeti Mária, Gábor: Llppai László -Kiss Julianna. László: Csurgó János—Csurgó Mária, Mária; Farkas János—Kószó Margit, Ágnes; Gutl Mihály—Szél Anna. Sándor; Sőregi József—Hajdli Julianna, Mária: Samu Péter—Szűcs Erzsébet, Péter: Szabó Sándor-Rozsi Ilona, Sándor: Szekeres István — Bus Piroska. Oyőrgyl; Szűcs István—Rácz Aranka István: Tart István—Vöneki Margit. László: Gerecz Elemérnek—Horváth Ilonának Péter nevű gyermeke született. ELHALTAK Plgnlczkl Sándor 60 éves. Karakis János 1 hónapos. Csányt János 82, dr. Vlrágli Béla 62. Kovács Lalosné Szabó Anna 66. dr. Kével József 60. Bartha Lajosné Szlgethi Ilona 68. Újvári János 59. Főd! Jánosné Berkó Piroska <55 éves. Holló László 4, Vörös Irén 1 hónapos, Kiss Ilona I, Kiss László I, Kolompár Honn 2 napos. Zöldi Anna 83, Valkó Pé(emé Oláh Eszter 49. Tóth Mihály Győző 62. Nyári l.alos 63. dr. Szele Tibor 36. Dékány András 64 éves, Zámbó Péler 3 napos. Juhász Edit 5. Egedi Mihályné Dénes Erzsébet 81. Homor Hermina 78. Waver Gvula Petemé Katona Mária 47 éves korában. A szabadság szeretetének kiállítása a Móra Ferenc Múzeum képtárában Három megye legjobb kukoricatermelőinek értekezlete Városunk környékén ás a járásban mindenfelé nagy lendülettel végzik most n gyümölcsfák rügyfakadás előtti permetezését. Ezt a munkát azonban tovább kell gyorsítani! Még néhány nap és összes gyümölcsfáink teljasen kivirágoznak. A virágzásban való fnpermetezéseket pedig kormányrendelet tiltja. A szegedi járásban tavaly is sok olyan gazda volt. aki nem tortotln be ezt a rendeletet, » akkor is permetezte gyümölcsfáit, amikor azok már to'.Jesen kivirágoztak- Ezzel ntinlegy ötszázezer forint értékű kürt okozlak n városkörnyéki és n járás méhész gazdaságainak. A bíróság ezért sokat közülük felelősségre vont és súlyos bilntelésbeD részesített. Nagyon fontos dolog az, hogy most a lavalylakhoz hasonló hibák elkövetését megolőtzük. Ho a virágzás közben mégis nngyobbmóretíi gomba vagy rovarfortőzés támadja meg a termést, a permetezéssel való védekezés elölt értesíteni kell a méhész gazdákat, hogy azok időben elszállíthassák méheiket a környékről. A méhészek és a gyümölcstermelők munkájukban egymásra vannak utalva. Kísérletek során bebizonyosodott. hogy azokon a terillelekcn, ahol méhek segítik elö a virágok beporzását, nz ossz virágok 24.8 százaléka. távolabb pedig, abtivi keyébbó jutnak el a méhek, csak 14-4 százaléka hoz termést. Ez a példa Is bizonyítja, mennyire fontos a gyümölcstermelők ég a méhészek munkájának, összehangolása. Daubner Béla megyei méhészeti főelőadó Szerdán Hódmezővásárhelyen Csongrád, Bács és Békés megyék legjobb kukoricatermelői értekezletet tariottak a Városi Tanács közgyűlési termében. Az értekezleten a legjobb kukoricatermelők beszámoltak módszereikről és megvitatták a kukorlcatcrmeiés időszerű kérdéseit. Számos termelőszövetkezet és egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt jelentette be: csatlakozik a 30 mázsás holdanként! kukoricatormelési mozguloinhoz. — Tavaszi ruhabemutató lesz a Postás Kultúrotthonban a Szegedi Ruházati Bolt és a kultúrotthon rendezésében 16-án, szombaton este 7-kor. Műsoron felléip: a postás tánczenekar, Kállai Imréné, Mészáros László, Tárkány Imréné és Újhegyi György, a postás kultúrcsoport tagjai, továbbá Keméndi András. Belépődíj 4 forint. Bemutató után tánc. HOSSZÚ ÉS SIKEREKBEN MELTAN GAZDAG út után jutott el hozzánk Alekszander Kobzdej grafikai kiállítása. A fiatal lengyel festőművész Kínában és Vietnámban készült rajzai Pekingtől Szegedig bejárták a fél világot. A müvek magasszínvonalú művészi formában adtak hírt egy távoli, szabad, nagy nép békés építőmunkájáról és egy szabadságáért küzdő, maroknyi nemzet ön/eláldozó hazaszeretetéről. A Kínai Népköztársaságban inkább a sok természeti kincset magukban rejtő monumentális tájak, fejlődő, szorgalmas, tarka városképek, a harcoló Vietnámban főleg a nép élete és hősies küzdelme ragadták meg Kobzdejt. Az előbbi Sorozatból tizenkettő, az utóbbiból hatvanegy rajza látható a Műcsarnok állal megrendezett szegedi tárlaton, KOBZDEJ GRAFIKAI egyszerűek, világosak, eszmét lükrözöek; a formákat összefogóan és elevenen kezeli, különös gondot fordítva az arc lelkitartalmának és a kezek kifejezőerejének jellemző visszaadására. Tájábrázolásai érezhetően eredeti természettanulmányok, melyek az első benyomás frissességét hordják magukon. Rajzaiban a valóság és álélés, a felülelhüség és belső lényeg egyformán kifejezésre jut. A lengyel művészt fávolkeleti útján minden érdekli. Nem elégszik meg a jelenségek felszínes rögzítésével, hanem arra törekszik, hogy mély kapcsolatot találjon az oltani élettel- Ebben a tekintetben kirmelkedőrk a drámai hatású, a fény és árnyék ellentétére épített népbírósági jeleneteket, valamint a gyermekeit tragikus módon — hol az éhség, hol az ellenség által — elvesztő vietnami anyákat megörökítő rajzai. „Apró, karcsú lány volt, de azért elbírt 30 kilogramm j rizst| s vitte a meredek ma- . gas hegyi utakon, egyetlen I éjszaka negyven kilométer* re" — olvassuk egy kép alatt, mely hajlékony derekú. fiatal vietnami lányt ábi rázol. Vállán bambusznádat iart, melynek két végére egyegy telf edény van erősítve. Megjelenésében annyi báj és harmónia van, melynek szépsége lenyűgöz bennünket, Kobzdej mcglcapóan vetette papírra a vietnami nők emberfeletti teljesítményeit. A TEHETSÉGES MŰVÉSZNEK sikerült a formaadát biztonsága mellett megtalálni azt az emberi és művészi hitelességet is, ami az élmény magával ragadó közvetlenségével tárja elénk, Vietnam új emberének: a vietnami szabadságharcosnak «toi típusát felfokozott intenzitással fejezve ki hazaszeretetüket, „Kobzdej kínai és vietnami rajzai már most is jól megérdemeli hírnévnek örvendenek világszerte" — írja művészetének méltatója, a lengyel Starzynski. Nagyon meleg visszhungra találtak a Kínai Népköztársaságban és Vietnamban, nagy elismerést szegeitek a Szovjetunióban, de nagy népszerűségre tettek szert a művész hazájában is. Kobzdej rajzait legutóbb bemutatták a nagy Nemzetközi Művészeti Kiállításon. a XXVII. velencei Rienndlén. E kiállítás környezetében hangsúlyozottan megnyilvánult rajzainak mélységesen realisztikus jellege. E nemzetközi fórumon Kobzdej rajzai a hősies vietnami nép nagy humanisztikus igazságát hirdették és ezzel általános tiszteletet keltettek a lengyel művészet eszmeiművészeti célkitűzései iránt. Ezek a rajzok azt bizonyították, hogy csakis az emberi jóért és szépért őszintén harcoló művészet, csakis a művész személyes élményét és őrömét kifejező művészet tárja fel a világról és az emberekről szóló tuindenki számára érthető új igazságot, SZE LE SI ZOLTÁN Megjelenik a Poliiikai Gazdaságtan tankönyve Néhány napoin belül megjelenik a marxista—leninista közgazdasági irodalom nagyfontosságú összefoglaló müve: a Politikai Gazdaságtan tankönyve. A kötet 42 fejezetre oszlik. A kapitalizmus előtti társadalmi alakulatok Ismertetése után elemzi a kapitalista termelési viszonyok törvényszerűségeit, külön részben foglalkozik a monopol-kapitalizmussal. A szocialista gazdaságról szóló, kimerítő részletességű fejezetekben ismerteti a szocializmus gazdaságtanát. Külön foglalkozik a könyv a népi demokratikus országokkal. • . A Politikai Gazdaságtan tankönyvére minden állami könyvesbolt felvesz megrendeléseket. J

ózsef Attila már makói I tartózkodása idején, ' különösen első verses köteté- ' nek megjelenése óta, gyakran berándult Szegedre, hol a nagy szegedi költők, írók szívesen látott vendége volt. Juhász Gyula 25 éves költői munkásságónak jubileumi ünnepségére (1923. május 20.) a babérkoszorút hozó Babits Mihály és Kosztolányi Dezső Szeged nagy költőjét ünneplő szép szava mellé az új magyar líra nagy ígérete, József Attila is elmondja a magáét: Már huszonöt ív rút robotja Kt'l[ lett Szép, szűz szándékok póstakoIcslján, Hogy egy Ital bor legyen áldo|,I ontása.' Hát ezért szédült nagy, szerény Iszive, Kürtjét fújván a tündók'.ő halkon? Az értetlenség és a télreértés, Magyar, dacoa, konok-sörényű Iliiének, Nagy bánatának szelíd gyepiéJr Hogy végre mégis csak falunkba 1 értek. (Juhász Oviilitúl való nóta) Van egy — ez alkalomból készült — fénykép is, melyen az akkori magyar irodalom vezéregyéniségei: Juhász Gyula, Móra Ferenc, Babits Mityily, Kosztolányi Dezső mellett ott látjuk József Attilát is. Ez a fénykép különösen beszédes bizónyítéka a fiatal költő megbecsülésének. Makón lakik Juhász GyuIának és Móra Ferencnek két nagy kultúrájú, az irodalomért rajongó barátja, Espersit János és Diósszilágyi Sámuel, akikkel állandó levelezésben állnak, és akiknek vendégszerető házában nemcsak a két szegedi író, de József Attila is szivesen látott vendégként gyakran megfordul. A Szeged című napilapot. melyben Mórénak, Juhász Gyulának hetenkint többször jelennek meg írásai, a két jóbarátnól is lehet olvasni, sőt olykor hallani lehet egyet s mást a szegedi irodalmi és politikai életről is. Azt hiszen, nem túlzás, ha azt merem írni, hogy József Attila makói tartózkodása idején különösen 1923-ban félig-meddig szegedi környezetben él. A Szeged című napilapot a haladó hagyományok melletti kiállása és a Horühy-éra fehér terrorját merészen bíráló magatartása teszi különösen értékessé. A vezércikkek írója legtöbbször Móra Ferenc, akit nem tudnak behódolásra József Attila „Nem én kiáltok" kényszeríteni még azzal sem, ha nemzetgyalázás címén sajtópert akasztanak a nyakába, és egész egzisztenciájában a megsemmisítéssel fenyegetik. Minden írását a legteljesebb felelősségérzet hatja át. Sohasem tudja, egy pillanatra sem, elvonatkoztatva lótni a magyar nép ügyét az egyetemes szabadságétól. Rendkívüli műveltsége képessé teszi őt arra, hogy a látszólag jelentéktelen parányit a nagy egészben lássa és léttassa írói művészetének minden gazdagságával A Horthy-éra politikai gyilkosságait nemcsak elítéli, de követeli a gyilkosok és cinkosaik megbüntetését. Számonkéri, hogy „az orgoványi gyilkosok máig sincsenek meg, pedig az akkori kormány mindent elkövetett kézrekerítésükre. A Somogyi Béla gyilkosainak kilétét sűrű homály takarja, pedig az akkori miniszterelnök szent fogadást tett a parlamentben, hogy az igazságszolgáltatás keze lesújtja őket... Az erzsébetvárosi bombamerénylők kézrekerítésére hiába tűztek ki hatalmas összegű pályadíjakat, senki sem vezetett nyomukra... Se kormánynak, se rendőrségnek, se semmiféle hivatalos hatalomnak nincs róla fogalma. Hát hova lettek?" (1924. febr. 22.) Bethlen István egyik beszédéről azt írja, hogy „egyetlen hasonlat nem volt benne és bennünk mégis a süllyedő hajó képét ébresztette fel, amely fokonkint billen le a jeges vízbe." (1923. jan. 6.) Hangoztatja, hogy „soha ennyi várandósággal nem volt viselős az idők méhe, mint most, s a magyar közélet soha ilyen lomha, a nemzeti lélek soha ilyen közönyös és elfásult nem volt." (1923. jún. 15.) özemébe vágja a hivatalos Magyarország képviselőinek, hogy „Petőfi centenáriumának megünneplése olyan nemzedékre esett, mely minden cselekedetével Petőfi-tagadó." (1923. aug. 1.) A polgárságról, amely szerinte „70 esztendő alatt nem tudta megtalálni a helyét a politikában" kiábrándultan nyilatkozik és hirdeti, hogy Magyarországon állandó, komoly politikai szervezet csak kettő van: egyik a munkásság, másik a parasztság, amaz tudatos, emez féligmeddig tudatlan s akármit hozhatnak a várható sorozatos földrengések, ezt a kettőt nem vetik ki sarkaiból." (1923. szept. 14.) Ezek az idézetek világosan mutatják, hogy Móra a Horthy-rendszert afféle homokra épített tákolmánynak tekintette, amely a föld első rezdülésére összeomlik, de ugyanakkor mutatják azt a példamutató bátorságot is, amellyel a kiszolgáltatott szegény magyar nép védelmére kelt. A fiataloknak volt mit tanulniok tőle; egyrészt a Somogyi Bélák gyilkosainak gyűlöletét, másrészt az írói feladat vállalását, de nem utolsósorban a földalatti erők jelenségeinek észlelését s ennek művészi formában a tömeggel való tudatosítását. Móra éppen a Horthyrendszer népellenes hibáinak ismeretében, és a fasizmus erősödésének láttán egy új világégés veszedelmét érzi, és ennek ad hangot a Beteg