Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-14 / 87. szám

Csütörtök, 1955. április 14; 3 DÉLIM GYARORSZÍG Kísérletek furfurollal Kutatómunka a szegedi Szerveskémiai Intézetben ELLÁTOGATTUNK a Szegedi Tudományegyetem Szerveskémiai Intézetébe, hogy képet adjunk az ott folyó gazdag és érdekes kutató munkáról. Dr. Fodor Gábor kétszeres Kossuth-díjas professzor, a Szerveskémiai Intézet vezetője dolgozó szobájában munkájukról beszél. A tudomány avatott emberei bonyolult kutató munkával és bizony nem máról holnapra jutnak el újabb eredményekhez. így volt ez a furfurollal kapcsolatos eddigi kutatásoknál is. Mi a furfurol? öt szénatomos cukrokból termelődik és mezőgazdasági növények ipari melléktermékeként, a cellulóze gyártásánál is létrejön. A furfurol már régen ismert folyadék. A kérdés az volt, — a jelenre is érvényes — hogy megtalálják a furfurol hasznosításának módját, több és új irányban. Az emberi elme keresett, kutatott szüntelenül. Nehéz volna hirtelenjében megmondani azoknak az óráknak, napoknak a számát, amelyeket a furfurollal összefüggő kísérletekre fordítottak. Anynyi bizonyos, hogy nem kevés idő volt. Eljött azonban a nap, amikor a furfurolból atropint sikerült nyerni. AZ ATROPIN gyógyszer, gyomor megbetegedéseknél, szem operációknál használják. Az atropin nem új dolog, de a furfurolból való előállítása az. Eddig az atropint acetilénből hozták létre. A furfurolból az atropin előállítása azonban ötször kevesebbe kerül, mint az acetilénből. Jelentőségét a többi között ez is adja. A furfurolból nyert atropin „világra hozása" Fodor Gábor professzor, Mészáros Lajos és Weisz Imre tanársegédek, s az intézet több lelkes munkatársának érdeme. A furfurol hasznosítására irányuló munkában kezdeményező szerepe volt a budapesti Szerves vegyipari Kutató Intézetben Gerecs Árpádnak, Tettamanti Károlynak és Beregi Lászlónak. A Budapesti Gyógyszer és Tápszer Művekben már gyártják a furfurolból az atropint, amelyből hazánkban számottevő mennyiség fogy el. A budapesti gyárban az atropin előállításához szükséges elektrolitikus oxidációs készülék megteremtésében segített a szegedi Szerveskémiai Intézet. Budapesten volt a készülék létrehozásánál Mészáros Lajos és Weisz Imre tanársegéd. — Vannak-e további kísérletek a furfurollal? — kérdezzük Fodor Gábor professzort. — Természetesen! — adja meg a választ. — Ezek a kísérletek sokoldalúak.., Az ipar számára a furfurolból lakkok készítéséhez is fontos anyagokat lehet nyerni. Ezt végzik Budapesten. Nagyon érdekfeszítő Szegeden az a kutató munka is, amely arra irányul, hogy a furfurol vegyi átalakításából kaprolaktámot nyerjenek. A kaprolaktámból már ismert a perion-gyártás. Kaprolaktámot lehet készíteni — készítik is — kőszén kátrányból, fenolból. Hazánkban azonban igen előnyös lenne a perion-gyártás furfurolból. A tudomány reflektora most erre a területre világit; kutatva, keresve. — A PERLONKÉSZlTÉS furfurolból, a vefc kapcsolatos kutatómunka — beszéli a professzor — nem könnyű. Hónapok, évek kellenek hozzá. Az is lehetséges, hogy a furfurolból majd nem kaprolaktámot akarunk, hanem annak valamely közeli rokonát, amelyből talán előnyüsebb műszálat lehet készíteni. Mert a kutatás közben gyakran változtatunk haditervet — a célért. Elmegyünk a laboratóriumba. A professzor megmutatja a csőreaktort — csőkemencét —, amelynek a segítségével az anyagok folyamatos vegyi bontását, egyesítését végzik. Maga a reaktor elektromos fűtésű, egy méter hosszú és 4 centiméter átmérőjű vascső, amelyben borsó nagyságú katalizátor (szemcsék segítik elő a kémiai változást. A reaktorhoz számos cső tartozik. A gáz és folyadék csöveken a nyersanyagot beviszik a reaktorba és a készanyagot pedig elvezetik. Az egész reaktor „szerelvény" mintegy öt méter hosszú, négy méter magas és rajta hőmérséklet szabályzó műszerek is sorakoznak. A 200 ezer forint értékű csőreaktor fontos a további A „Délmagyarország" fogadó-napot tart Kübekházán Április 19-én, kedden a Délmagyarország szerkesztősége egész napos fogadónapot tart Kübekházán. Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, keressék fel panaszaikkal, kérésükkel kiküldött munkatársainkat. kutatásoknál. A Budapesti Gyógyszer és Tápszerművek dolgozói — viszonzásul a szegedi intézettől kapott segítségért — jórészt hulladékanyagból állították elő a csőreaktort. Ez is a tudomány és a gyakorlat egymásra találása. De nem csak erről van szó. A Szerveskémiai Intézet, az Üjszegedi KenderLenszövőgyárnak segítséget ad azért, hogy megszülessen a ponyva jobb impregnálása. Az egyetemről ebben a munkában Széli Tamás, Lestyán János és Sipos György vesz részt. A Szegcdi Kenderfonógyárnak az intézet tudományos munkatársai olyan oldószer alkalmazását tanácsolták, amellyel az ott dolgozók a színes fonal készítése közben a kezükre tapadt festéket könnyen lemoshatják. Az Üjszegedi Kender-Lenszövő és a Szegedi Kenderfonógyár dolgozói pedig a laboratórium részére készítenek különböző alkatrészeket. A CSÖREAKTOR munkáját figyelve, Fodor Gábor megjegyzi: Magyarországon régen a szerves vegyipar készülékei megnagyobbított lombikok voltak. Most egyre jobban folytonos üzemű csőreaktorokkal dolgoznak. Egy órás látogatás után búcsúzunk a kétszeres Kossuth-díjas professzortól, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjától. S az egyetem árkádos falai között tovább folyik a munka a tudomány és a gyakorlat új sikereiért. IMRE, A TRAKTOROS » ÜGY VIHARZOTT BE a deszki kultúrotthon ajtaján, mintha kergették volna. Aztán megállt, mert ahogy körülnézett a szobában, látta, hogy vendégek is ülnek ott. — Jóestét — mondta zavartan és elmosolyodott. — Kicsit siettem, azt hittem elkések a próbáról, de úgy látom, még nincs is mindenki itt. Megállt az ajtóban. Kovács István, a DISZ-titkár találta fel magát a hirtelen támadt csendben. — ö az. Imre, a traktoros. Magas, jóképű gyerek. Sötétbarna haját piros svájci sapka alá gyűrte. Olajos, egykor kék, most szürkésfekete munkaruhájának felső zsebeit különböző iratokkai tömte ki. Töltőtoll, nyomós lya alatt, mint_a_ rozsdás ajJ ceruza is díszlett a mellén, nagy csizma volt a lábán és nagyon gombolkodott kifelé, mert azt mondta — alul a pufajka jócskán melegíti. Mikor látta, hogy őt nézzük, továbbra sem engedett zavara. — Nem volt időm átöltözni — szabadkozott. — Mikor értem volna úgy ide? Most álltunk be egy nyolcholdas táblába, egyenesen a traktortól jöttem. Addig a társam szánt, míg én itt vagyok. A próba után megyek vissza, dolgozunk egész éjjel, mert gyorsan kész akarunk lenni, versenyben vagyunk. AZZAL LEÜLT az egyik székre, amely nyikorgott súNagy az érdeklődés a megyében a Budapesti Helyiipari Vásár iránt Alig kezdődött meg a Budapesti Helyi ipari Vásár előkészülete, máris országszerte nagy visszhangja támadt, s a vidék minden részéből tömegesen jelentkeztek a tanácsi vállalatok, szövetkezetek és egyéni kisiparosok a Vásáron való részvételre. A jelentkezésekből ítélve a Vásáron a főváros helyiipara mellett úgyszólván az egész ország helyiipara fel fog vonulni. Eddig Csongrád megyéből Hódmezővásárhely, Szeged, Csongrád tanácsi vállalatai, szövetkezetei és Morvay Sándor egyéni iparosai kértek hePéldát mutat a szatymazi mezőgazdasági állandó bizottság Á szatymazi mezőgazdasági állandó bizottság igen tevékenyen részt vállal az államigazgatási feladat végrehajtásából. A bizottság rendszeresen megtartja üléseit, kisgyűléseket, szakelőadásokat szervez, amelyeken ismertetik a mezőgazdasággal kapcsolatos kormányintézkedéseket. A bizottság által szervezett szakelőadások igien látogatottak, ami azt bizonyítja, hogy Szatymaz dolgozó parasztjai érdeklődrek a fejlett agrotechnikai módszereik iránt. A mezőgazdasági állandó bizottság tagjai: Kovács István, Gera István, Sári János, Gémes István és Király István földjeiket példamutatóan gondozzák és mindig időben elvégzik a mezőgazdasági munkákat A példamutatáshak és a mezőgazdasági áb. munkájának eredménye, hogy eddig mintegy 600—700 holdat megtrágyáztak és 300 hold őszi vetés fejtrágyázásához több mint 150 mázsa műtrágyát használtak fel a község termelői. Halad a vetés is. Már 50 holdon a napraforgót, 40 holdon a cukorrépát, 25 holdon a burgonyát, 50—50 holdon a kukoricát és a szerződött zöldborsót és 110 katasztrális holdon a somkórót vetették el az egyéb apró vetemények mellett, — írja Tokody Béla, a szegedi járási tanácstól, majd így folytatja: Befejeződött a szőlők nyitása, permetezése és a gyümölcsös tisztogatása, permetezése is. A községben eddig mintegy 46 hold új gyümölcsest és 49 hold új szőlőt telepítettek. Az amerikai szövőlepkék kártevésének megelőzése érdekében az állandó bizottság a vb-vel karöltve felvette a kapcsolatot az illetékes szervekkel egy motoros permetezőgép üzembeállítása érdekében. lyet a Vásáron való részvételükhöz. A kiállítási anyag gazdagságára és sokféleségére lehet következtetni abból, hogy a jelentkezett vidéki iparosság elsősorban az egyes tájak legjellemzőbb készítményeit állítja ki éspedig a legtetszetősebb és minőségileg legprímább mintadarabokkal. Így a Vásár látogatói megcsodálhatják azt a rengeteg ötletet, leleményt, tudást, kiapadhatatlan képzelőerőt, amely az egyes vidékek kézműipari készítményeit jellemzi s nemcsak itthon, hanem messze, világszerte is megbecsült nevet biztosít a magyarság ipari fejlettségének, Csongrád megye és Szeged iparossága a gyönyörű mintájú női, férfi és gyermekpapucsok mellett ízelítőt ad remek háziszőtteseiből, gyapjú és vászon méteráruiból, továbbá benzin- és petróleumlámpa készítményeiből, vasipari kézi-szerszámcikkeiből, hangszerkészítményeiből. A vásáron bemutatásra kerülő bel- és külföldi áruk megvásárolhatók. A vidék dolgozói máris élénk érdeklődést tanúsítanak a Vásár iránt, amit elősegít az is, hogy a vásárlátogatók 50 százalékos utazási kedvezményben részesülnek. Az utazási kedvezmény kiállítók részére Budapestre április 15—május 9-ig, visszaútra április 29—május 17-ig, látogatók részére április 26—május 9-ig, visszaútra április 29—május 12-ig érvényes. Bővebb felvilágosítást az állomások pénztárai, valamint IBUSZ kirendeltségei adnak. tó. Közben a DISZ-titkár kiment, hogy névrokonát, II. Kovács Istvánt megkeresse, jött-e már, kezdenék a próbát. — Engem nem hívott senki, mégis jöttem — jegyezte meg egyszerűen Halász Imre, a traktoros. — Szeretem a kultúrmunkát, szívesen szerepelek a színjátszó csoportban. Ez való nekünk fiataloknak, díszeseknek. Tán el sem lehetne engem innen zavarni. — Hát hogyha valamelyik lány elcsavarja a fejed, aztán rábeszél, hogy ne járj a kultúrba — tréfálkozott Imrével a kis Szegfű Piroska, a színjátszó csoport másik tagja. — Á, dehogy... — Na ha mégis? .., — Nem, ha mondom! Tartom a szavam. Nem szoktam én olyant mondani, ami nem úgy van ... Itt ismét egy kis csend támadt. Valami eszébe juthatott Imrének. Halkan meg is szólalt. — Csak egyszer ... Azt mondtam, hogy 16 éves vagyok, pedig csak 15 voltam... De hát akkor nem vettek volna fel traktorosnak ... Ej ez már régen volt. Traktoros lettem, az vagyok és kész, már hatodik éve. MEGJÖTT MINDEN SZEREPLŐ, megkezdődött a próba. Rahmanov: Viharos alkonyat című színmüvének harmadik felvonásával készülnek a deszki díszesek a májusi seregszemlére. Most Imre, a traktoros Misát játssza, az öreg, híres orosz tudós tanítványát és munkatársát, aki forradalmár. Lágy, dallamos a beszédhangja ós igyekezete is dicsérendő. Hogy eltűnik-e szemünk elől a traktoros és a darabban megrajzolt alakot látjuk-e? Nem mindig. El-eltűnik a traktoros, érezzük, látjuk Misát, — aztán újra csak Imre ő, aki el is neveti mrgát próba közben. De baj ez? A rendező türelmes, vár egy kicsit, amíg kinevetik magukat valami közbeszúrt tréfán, aztán újból kezdik a próbát, tízszer, százszor. Jól alakul a kis együttes. S tíz óra már jóval elmúlt, amikor Imre nekivágott az éjszakának, hogy a kilométerekre lévő traktorán tovább szántson, ne maradjon el a munkával. A holdfényben már alig látszott alakja, amikor még visszakiáltott. —• Legközelebb is jövök. Pontosak legyetek! FONTOS, NAGYON FONTOS a tavaszi munka, de Imre, a traktoros a kultúrpróbáról sem akar elmaradni. Markovits Tibor Erkölcsök Most pedig eljutunk a Kenderfonó társadalmi életének egyik legkényesebb kérdéséhez: az „erkölcsökhöz" — a szó mindennapi értelmében vett erkölcsökhöz, Hogy belássuk, milyen végtelenül nehéz kérdésről van itt szó, csak végig kell gondolnunk, hogy a gyár túlnyomórészt női dolgozókat foglalkoztat, ráadásul nem csekély számban olyanokat, akiket kiszakít megszokott otthoni környezetükből. A faluról bejött lányokra gondolunk, akik kikerülnek a szülő felügyelet jótékony szigora alól, s bizony, közülük nem egy akad, akire a városban elsőnek nem a rendesebb, kultúráltabb élet hat,' hanem egyes társnőik könnyűvérűsége. Az alvilági élet, amely százszor betiltva, százszor kisöpörve is él, gyűrűzik tovább. Külön tehertételként nehezedik a Kenderfonógyár erkölcsi viszonyaira az üzem rosszhírű múltja. Szomorú, de való, hogy a kapitalizmus olyan hangnemet, szokásokat, „illemet" honosított meg ebben a gyárban, a tőke kényére-kedvére kiszolgáltatott fiatal nők között, hogy erényesebb anyák nem szívesen adták be lányukat a Kenderfonóba munkásnőnek. „Csúnyaszájú nép dolgozott itt a múltban" — mondotta erről beszélgetésünk során a javítóműhely egyik régi, megbecsült munkása. S bizony az üldöztetések keserves légkörében a munkásmozgalomnak nemigen volt ereje arra, hogy az erkölcsi tévelygések ellen, egy tisztultább társadalmi együttélésért hatékony küzdelmet folytasson. Félreértés ne essék: nem akarunk aszkéta- rkölcsöt hirdetni és egyáltalában távol áll tőlünk, hogy a helyes közösségi magatartás szabályairól bárkit is kioktassunk. De úgy érezzük, a szocialista fejlődés egyik nagy társadalmi hivatása, hogy azt a bizonyos tisztultább együttélést megvalósítsa Rz emberség útja Sgjtf. die^edi Mgyüzem. dólg&tóinttli életétál XII. és legalábbis a normális családi élet feltételeit biztosítsa. Mert valljuk be, hogy a visszásságok, amelyről szólunk, nem egyszer családok életét, gyermekek jövőjét fenyegetik. Beszéljünk-e a Dorogi-házaspárról, amely már jóideje kifogásolható életmód után egy napon — ki-ki a maga útján — váratlanul eltűnt, s öt gyermeket hagyott maga után gondozatlanul, minden felügyelet és ellátás nélkül? Utaljunk-e a lányanyák túlzottan magas számára, a gyakori válásokra. — sokgyerekes apák feddhető magatartására? Szóljunk az alkoholizmusról, amely még mindig családok (családanyák!) egész sorának költségvetését borítja föl, életét keseríti? Tény, hogy a közösségi levegő, az egymással szembeni szókimondó bírálat javított valamit az erkölcsi viszonyokon. Üdvözlésreméltó az is, hogy az üzemi pártbizottság ma már arra neveli a párttitkárokat, hogy erkölcsi kérdésekkel is foglalkozzanak. A helyzet azonban még távol van attól, amit jónak lehetne nevezni. Még egyszer hangsúlyozzuk: senkire sem akarunk követ dobni. Annál is kevésbbé, mert tudjuk, hogy a szóvátett viszszásságokat legyőzni csak magasfokú anyagi és szellemi kultúrával lehet, a mainál lényegesen jobb lakásviszonyokkal, eredményesebb iskolai neveléssel, a családanyák vállára nehezedő terhek megkönnyítésével, — hogy csak néhányat említsünk a legfontosabb tényezők közül. Talán neon is egy nemzedék feladata mindez. De akárhányé: a kultúrának ezt a csatáját is meg kell kezdeni, a mostaninál bátrabban, szélesebben, körültekintőbben. Hogy az új nemzedék ne a régi erkölcsök között nevelkedjék. Ifiúsáa És ez mindjárt átvezet minket egy másik nagy kérdéshez: az ifjúság kérdéséhez. A Kenderfonó fiatal munkásai közül sok kiváló tehetség emelkedett ki. Említhetnénk Virág Lászlót, az egykori porkamra-tisztító munkást, aki jelenleg a gyár munkaügyi osztályának elismerten dolgozó vezetője. Megnevezhetnénk egy sor fiatal művezetőt és segédiművezetőt. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az ifjúmunkások és munkáslányok általában igen jól megállják a helyüket, sok munkahelyen tömegestül túlszárnyalják az idősebbeket, örvendetes jelenség a fiatalok ragaszkodása a géphez — jóllehet ez nem mindig gondos kezelésben nyilvánul meg, inkább abban, hogy kisegítő munkakörből igen hamar gépre kérik magukat. A fiatalságot ott találjuk a kultúrgárdában és a könyvbarátok táborában, a technikai tanfolyamok hallgatói és a munkaversenyek győztesei között. Mégsem lehet azt mondani, hogy minden rendben van velük. Az idősebbek körében sok a panasz rájuk — nem minden fiatalra —, de különösen a lányok közül sokakra —, hogy tiszteletlenek, mosdatlan beszédmódot vesznek fel, pökhendien viszszafeleselnek, fegyelmezetlenek.. Természetesen jól tudjuk, hogy a kifogások kétirányúak. Sok fiatal az örgebbeket tartja gorombának, s valóban az is előfordult már. hogy idősebbek részéről tettlegességre került sor. Egészében véve azonban jogosnak látszik a panasz, hogy a fiatalok nem csekély hányada nagyon könnyen veszi a dolgát, a közösségre nem sokat ad és amilyen kevéssé hallgat másokra, oly kevéssé igényes magával szemben is. Nem ritka közöttük az életcél és hivatástudat nélkül tengő-lengö, ide-oda csapódó, komoly beszéd iránt érzéketlen, „könnyű" befolyások iránt hajlamos természet. Egy-kettőről volt alkalmunk szólni. Már magábanvéve rendellenesnek tartjuk, hogy a gyár nagyszámú fiatal dolgozójából csak egy kis csapat mondható a DISZ tényleges, működő tagjának. Még ha ehhez hozzávesszük azokat a fiatalokat is, akik más szervezetekbon tevékenykednek (kultúrgárda, stb.) — a gyári ifjúság alig egynegyedét látjuk a közösségi életben közreműködni. A DISZ-otthonban 20—30 fő gyűlik össze esténként; igaz, hogy az otthon — szerény fölszerelésével — ma még kevés vonzóerővel bír, ezenfelül ilyen összejöveteleknél csak a délelőttösök jöhetnek számításba. Nagyobb baj ennél, hogy a DISZ szellemi és erkölcsi befolyása igen csekély. Általában nem a DISZ az. amely a fiatalokat a kultúra, a művelődés, a színházbajárás útján elindítja. Egy ízben a DISZ politikai körein a helyes viselkedésről hirdettek előadást: talán még annyian sem jöttek el, mint máskor... Nem, valami nincsen rendben itt. (Folytatjuk.) KENDE PÉTER