Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-06 / 80. szám

4 VíLAG PROLETARJAI AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA SZEGED NÉPE NAGY LELKESEDÉSSEL ÜNNEPELTE HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 10. ÉVFORDULÓJÁT XL évfolyam, 80, szám Ara: 50 fillér Szerda, 1955. április 6. Minden eddigi eredményünk forrása és kiindulópontja a hatalmas Szovjetunió felszabadító harca és állandó támogatása Díszünnepség az Operaházban hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából Hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az MDP Budapesti Bizottsága és Budapest Főváros Tanácsa vasárnap este díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. A díszünnepség elnökségében foglaltak helyet: Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Acs Lajos, Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István és Mekis József, a Politikai Bizottság póttagjai. Vég Béla és Matolcsi János, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Boldoczki János külügyminiszter, Piros László belügyminiszter. Olt Károly pénzügyminiszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sándor szénbányászati miniszter, Kiss Árpád vegyipari és energiaügyi miniszter, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter. Pogácsás György, az állami gazdaságok minisztere, Háy László külkereskedelmi miniszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Altomáré Iván élelmiszeripari miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Szijártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter. Román József egészségügyi miniszter, Szabó János város- és községgazdálkodási miniszter, Berei Andor az Országos Tervhivatal elnöke, Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. Szántó Zoltán, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Jelen volt az ünnepségen a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet nagyszámú vezető személyisége, Kossuth-díjas tudósok, írók, művészek, a termelés kiváló dolgozói, a néphadsereg képviselői. Résztvettek az ünnepségen a felszabadulási ünnepségekre hazánkba érkezett külföldi kormányküldöttségek tagjai. Megjelent a díszünnepségen több Budapesten akkreditált nagykövet és követ. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg az ünnepséget, majd Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára emelkedett szólásra. Rákosi Mátyás elvtárs iinnepi beszéde Kedves elvtársak! Ma tlz esztendeje, hogy a felszabadító Szovjetunió hős katonái kiverték hazánk területéről a német fasiszta hadsereget és a magyar nyilas hordák maradványait, és • felszabadították hazánk egész területét. E nap népünk életében korszakalkotó fordulópont, új, fényes fejezet kezdete a magyar történelemben. Szabad lett végre a magyar nép! Nemcsak abban az értelemben, hogy az évszázados osztrák gyarmatosítás, a nyugati imperialisták függősége alól szabadult fel, de abban is, hogy történelme folyamán a dolgozó nép először lett az ország gazdája, először vehette kezébe sorsának intézését. Sok évszázad után végre nemzetünket nem nyomja el se külső gyarmatosító vagy imperialista ellenség, se a nagybirtokosok, tőkések uralma. Ezeréves történelme folyamán először fejtheti ki szabadon mindazt a teremtő életerőt, energiát, mely elnyomva szunnyadt benne. Először válthatja valóra a szabad, boldog életről szőtt álmait. És először élvezi a nyugodt, szabad, jobb jövővel biztató életet, melynek eléréséért a múltban annyi hazafi ontotta vérét A magyar nép története: szabadságharcok története. Az elmúlt fél ezredév alatt szakadatlanul harcolnia keilett létéért: a török hódítás, a német elnyomás ellen. Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Kossuth harcai, az 1919-es proletárforradalom a magyar nép minden hősiessége dacára, nem tudták tartósan kivívni a szabadságot. Nemcsak a kedvezőtlen nemzetközi viszonyok következménye volt ez, nemcsak abból adódott, hogy a magyar szabadságharcok legtöbbször elszigelten, megbízható szövetségesek nélkül folytak le, hanem azért is, mert a nemzeten belül mindig volt olyan nemzetellenes, hazafiatlan osztály, mint a földbirtokosoké vagy a tőkéseké, amely kész volt saját szűk, önös érdekeiért eladni az országot és az ország függetlenségét. A magyar függetlenség, melyet hazánk évszázados elnyomatás után újra visszanyert, hasonlíthatatlanul magasabbrendű, mint valaha is volt! Az egységes nép védi, őrzi, szilárdítja függetlenségét, önállóságát, szabadságát. Külön erőt és szilárdságot ad önállóságának az, hogy tíz év óta bizton támaszkodhat felszabadítójára, a hatalmas Szovjetunióra, a szocializmust építő kilencszázmilliós táborra, az egész haladó emberiség rokonszenvére. (Nagy taps.) Ha visszatekintünk a Elszabadulás óta eltelt időre, megállapíthatjuk, hogy ezeréves történelmünk folyamán népünk még nem élt át olyan mélyreható gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális átalakulást, mint ez alatt az egyetlen évtized alatt. A legdöntőbb ebben az átalakulásban a termelő viszonyok megváltozása, szocialista termelő viszonyok létrejötte és az, hogy a régi burzsoá nemzet helyén napról napra mindinkább szocialistává váló magyar nemzet van kialakulóban. A dolgozó nép azonosul a nemzettel, a nép és nemzet mindinkább eggyé válik. (Taps.) Mi tette lehetővé nemzetünk életében ezt a sorsdöntő, történelmi fordulatot? A Szovjetunió léte és a dicsőséges szovjet hadsereg győzelme a német fasizmus felett! Amióta 1917-ben, a lángeszű Lenin vezetése alatt a kommunista párt megdöntötte a burzsoázia uralmát és létrehozta a világtörténelemben először a munkásosztály szilárd államhatalmát, a földkerekség dolgozóinak és elnyomottainak minden országban a Szovjetunió példája mutatott utat, adott erőt. A dolgozók minden reménye, sóvárgása a békés, jobb életre ettől az időtől fogva elválaszthatatlanul összeforrott a Szovjetunió fejlődésével és növekedésével. Ez volt a magyar dolgozó nép legjobbjainak reméave és bátorítása a 25 esztendős Horthy-rendszer idején, a fasiszta terror legszörnyűbb tombolása közepette. S ez a remény nem volt csalóka! A szabadságot a Szovjetunió hozta, melynek dicsőséges hadserege a német fasiszták és magyar zsoldosaik szétverésével nemcsak hazánkat szabadította fel a német imperialista elnyomás alól, de halálos csapást mért a magyar kizsákmányoló osztályokra is. Ezzel megnyílt az út, hogy az elnyomott munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal a hatalom birtokosává váljon. A Szovjetunió a felszabadítás után is szakadatlanul felettünk tartotta védpajzsát, s ezzel eleve megóvta dolgozó népünket a tőkés restaurációtól, nem engedte, hogy az idegen imperialisták vagy a belső ellenforradalmi erők véres polgárháborút kezdjenek. Ez a védelem biztosította az elmúlt tíz esztendő alatt békés fejlődésünket! De a Szovjetunió nemcsak felszabadított bennünket, hanem a fasiszta hordák kiűzésének első órájától kezdve szakadatlanul baráti önzetlen támogatásban részesítette dolgozó népünket. Ez tette lehetővé, hogy a kapott szabadsággal élni is tudjunk. A hálás magyar nép soha el nem felejti. hogy a szörnyű rombolások közepette, melyeket a német fasizmus hazánkban okozott, a Szovjetunió segítségével űztük el az éhség fenyegető rémét, kezdhettük meg a romok eltakarítását, népgazdaságunk helyreállítását. Az elmúlt tíz esztendő alatt nem volt népünk gazdasági, kulturális életének egyetlen olyan területe sem, ahol szakadatlanul ne kaptunk volna felbecsülhetetlen segítséget, önzetlen támogatást a hatalmas Szovjetuniótól. Csak a Szovjetunió állandó gazdasági, politikai, műszaki, tudományos és egyéb segítsége tette lehetővé, hogy le tudtuk győzni a kezdet szörnyű nehézségeit és a lépten-nyomon felmerülő akadályokat. Ez a támogatás, és a Szovjetunió tapasztalatainak kimeríthetetlen tárháza, melyből szakadatlanul meríthettünk és merítünk, segítette elő hazánk talpraállítását, szocialista építőmunkánkat. Szabadságunk, önállóságunk, szocialista fejlődésünk, minden eddigi eredményünk forrása és kiindulópontja a hatalmas Szovjetunió felszabadító harca és állandó támogatása. (Viharos taps.) Ez volt a múltban és ez marad a jövőben is! Ezért gyökeredzik a magyar dolgozó népben kitéphetetlenül a hála, a köszönet érzése és tudata felszabaditója, a Szovjetunió iránt. S ez az érzés, ez a tudat minden nappal csak erősödik! (Nagy taps.) Minket a Szovjetunióhoz nemcsak a felszabadítónk és segítőnk iránt érzett hála fűz eltéphetetlen kötelékekkel. de a közös eszmei alap is. A hatalmas Szovjetunió ós dicső kommunista pártjának példáját követve minket is az emberi haladásnak azok a győzhetetlen eszméi vezérelnek, melyeket Marx, Engels, Lenin, Sztálin írtak zászlajukra, azok az eszmék, melyek bevilágítják az utat nemcsak a kilencszázmilliós szocializmust építő tábornak, de az egész haladó emberiségnek. A hála, a köszönet és a szocialista célkitűzések azonossága teszik széttéphetetlenné és erősítik évről évre a szovjet—magyar barátságot. Felszabadulásunk 10 éves évfordulóját nem ünnepelhetjük meg méltóbban, mint hogy megfogadjuk: mint legdrágább kincsünket, mint szemünk fényét fogjuk őrizni jobb jövőnk legbiztosabb zálogát, a magyar—szovjet barátságot! (Hatalmas taps.) Pártunk szilárd, biztos kézzel vezeti a szocialista építést Á Szovjetunió felszabadító harca és segítsége volt az a sziklaszilárd alap, amelyen az elmúlt 10 esztendő minden eredménye nyugszik. De nem tudtunk volna visszanyert szabadságunkkal népünk felemelésére sikerrel élni, ha nem lett volna hazánkban olyan politikai szervezet, olyan politikai párt, mely nemzetünk szörnyű elesettsége közepette is bizton látta a kivezető utat. Ez az erő a magyar kommunisták pártja volt! (Nagy taps.) Azokban a nehéz hónapokban, amikor az ország a háború szörnyű csapásai alatt elalélt, amikor annyi igaz hazafi joggal emlegette Mohácsot, a Magyar Kommunista Párt volt az, amely kimunkálta a legsürgősebb feladatokat, meg tudta nyerni, fel tudta lelkesíteni e feladatok megoldására a munkásosztályt, a parasztságot, az értelmiséget, a dolgozó nép millióit. Hosszú évtizedek áldozatos, nehéz harcaiban szerezte meg pártunk azokat az ismereteket, amelyek lehetővé tették számára, hogy a legbonyolultabb helyzetekben is biztos kézzel mutassa az utat, lelkesítő példájával magával ragadja a dolgozók százezreit és millióit a küzdelemre, az új, szabad, független Magyarországért. Dicső pártunk örököse és továbbfejlesztője mindannak a haladó hazafias hagyománynak, amely a magyar történelemben a szabadságért és a "ép felemeléséért vívott harcokban évszázadokqp keresztül felhalmozódott. Gyökerei közvetlenül visszanyúlnak az 1848 —49-es szabadságharc eszméiig. Pártunk vezetésével, a Szovjetunió népeinek példáján fellelkesülve valósult meg az 1919-es dicső proletárforradalom. Ezt a forradalmat a külföldi imperialisták és a magyar reakció egyesült erői megfojtották, de nem tudták megsemmisíteni a magyar kommunisták pártját, s a magyar kommunistáknak, a magyar dolgozó nép legjobbjainrk azt a szilárd hitét, hogy előbb vagy utóbb, de bizton felvirrad a bilincseltől, visszanyeri szabadságát, és megindulhat a felemelkedés, a jobb jövő, a szocializmus útján. És ez a történelmi nap tíz esztendővel ezelőtt el is érkezett! (Hosszantartó taps.) A magyar dolgozó nép legjobbjai felszabadulásunk első napjától kezdve bizalommal, s áldozatkészen sorakoztak fel pártunk mögé, mert meg voltak győződve róla, hogy nemcsak a jó utat mutatja, de látták, hogy az élen jár a háború ütötte sebek gyógyításában, a romok eltakarításában, az újjáépítés megkezdésében. Pártunk gazdag forradalmi múltja, szoros kapcsolata a dolgozó néppel, az a becsületes odaadás, az önfeláldozó harc, az igazi hazafiság, mellyel nemzetünk érdekeit a legnehezebb időkben is szolgálta, kivívta népünk hizalmát, melléállította a dolgozók zömét. A munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek széles tömegei meggyőződtek róla, hogy e párt számára a legfőbb törvény a dolgozó nép szolgálata, a dolgozó nép java, a haza üdve és további felemelkedése. (Viharos tap6!) A mi pártunk fel volt vértezve a marxizmus—leninizmus utat mutató elméletével, törhetetlen hűséggel ragaszkodott a marxizmus—leninizmus tanításaihoz, határozottan elutasított minden vele ellentétes nézetet. Lelkesítő példájával harcba tudta vinni nemcsak a munkásosztályt, de a parasztságot, az értelmiség legjobbjait a boldogabb, új, szabad, független Magyarországért! Tíz esztendő óta a Magyar Kommunista Párt — később a munkásegység megvalósítása után á Magyar Dolgozók Pártja — vezeti szilárd, biztos kézzel azt a történelmi, egész hazánkat formáló átalakulást, mely az új, szocialista Magyarországot hozza létre. Hála és dicsőség nemzetünk vezetőjének, a Magyar Dolgozók Pártjának! (Hosszantartó, ütemes taps.) A harcban edzett, fegyelmezett, lelkes és lendületes munkásosztály országunk átalakulásának vezére Az elmúlt 10 esztendő történelmi változásainak és forradalmi átalakulásának fő hajtóereje a felszabadulás első percétől kezdve a kommunista párt vezette munkásosztály volt. A ml harcos, áldozatos, fegyelmezett munkásosztályunk a felszabadulás utáni években bebizonyította, hogy elevenen élnek benne azok a forradalmi erők, melyek az 1919-es proletárdiktatúrát létrehozták. Hogy törhetetlenül megvan benne a szívósság, a céltudatosság és kitartás, mellyel a Horthy-idők 25 esztendős véres terrorja dacára megőrizte tetterejét, s amikor ütött a felszabadulás történelmi órája, azonnal élére tudott állni az egész dolgozó népnek. Azóta napról napra, évről évre bebizonyította, hogy méltó történelmi nemzetvezető szerepére, hogy áldozatkészsége, szorgalma, tehetsége, lendülete magával tudta ragadni, egységes harci szövetségbe tudta kovácsolni a dolgozó parasztságot, az értelmiség legjobbjait, a forradalom és a demokrácia eleven erőit. Felszabadulásunk első órájától kezdve ez a harcban edzett, fegyelmezett, lelkes és lendületes munkásosztály volt vezére, hegemónja annak az átalakulásnak, mely a nagybirtokosok és tőkések Magyarországát ncpi demokráciává, a kizsákmányolók elnyomó államát a munkások és dolgozó parasztok szocialista államává változtatta. (Nagy taps) Ez a munkásosztály számban egyre gyarapszik: az ipari munkások száma 1954ben elérte az 1 270 000 főt, ami 1938-hoz képest 78,4 százalékos emelkedést jelent. Még inkább növekszik műveltsége és öntudata. Súlya, vezetőszerepe hazánk életében egyre nagyobb, és a jövőben még csak tovább emelkedik, Hála és dicsőség nemzetünk vezetőerejénck. a magyar munkásosztálynak! (Hosszantartó taps.) nap, amikor megszabadul! szövetségét. A magyar munA munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége népi demokráciánk szilárd alapja kásosztály pártunk vezetésével meg tudta győzni a dolgozó parasztság sok százezres tömegeit arról, hogy a földbirtokosok éa tőkések évszázados jármából csak úgy szabadulhatnak meg, ha (Folylulái a 2. oldalon.) A párt vezette forradalmi munkásosztály nem tudta volna elvégezni a 10 esztendő hatalmas feladatait, ha nem teremtette volna meg a városi munkások és a falu dolgozóinak szilárd baráti