Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-06 / 80. szám

4 VíLAG PROLETARJAI AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA SZEGED NÉPE NAGY LELKESEDÉSSEL ÜNNEPELTE HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 10. ÉVFORDULÓJÁT XL évfolyam, 80, szám Ara: 50 fillér Szerda, 1955. április 6. Minden eddigi eredményünk forrása és kiindulópontja a hatalmas Szovjetunió felszabadító harca és állandó támogatása Díszünnepség az Operaházban hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából Hazánk felszabadulásának tizedik év­fordulója alkalmából a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisz­tertanács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az MDP Budapesti Bizottsága és Budapest Főváros Tanácsa vasárnap este díszünnepséget rendezett az Állami Opera­házban. A díszünnepség elnökségében foglaltak helyet: Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titká­ra, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hi­das István, Acs Lajos, Szalai Béla, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagjai, Bata István és Mekis József, a Politikai Bizottság póttagjai. Vég Béla és Matolcsi János, az MDP Központi Vezető­ségének titkárai, Rónai Sándor, az ország­gyűlés elnöke, Boldoczki János külügymi­niszter, Piros László belügyminiszter. Olt Károly pénzügyminiszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sán­dor szénbányászati miniszter, Kiss Árpád vegyipari és energiaügyi miniszter, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter. Pogá­csás György, az állami gazdaságok minisz­tere, Háy László külkereskedelmi minisz­ter, Bognár József belkereskedelmi minisz­ter, Altomáré Iván élelmiszeripari minisz­ter, Szobek András begyűjtési miniszter, Szijártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter. Román József egészségügyi miniszter, Sza­bó János város- és községgazdálkodási mi­niszter, Berei Andor az Országos Tervhiva­tal elnöke, Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. Szántó Zol­tán, a Minisztertanács Tájékoztatási Hiva­talának elnöke. Jelen volt az ünnepségen a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet nagyszámú vezető személyisége, Kos­suth-díjas tudósok, írók, művészek, a ter­melés kiváló dolgozói, a néphadsereg kép­viselői. Résztvettek az ünnepségen a felszaba­dulási ünnepségekre hazánkba érkezett külföldi kormányküldöttségek tagjai. Meg­jelent a díszünnepségen több Budapesten akkreditált nagykövet és követ. A magyar és a szovjet himnusz elhang­zása után Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg az ünnepséget, majd Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető­ségének első titkára emelkedett szólásra. Rákosi Mátyás elvtárs iinnepi beszéde Kedves elvtársak! Ma tlz esztendeje, hogy a felszabadító Szovjetunió hős katonái kiverték hazánk te­rületéről a német fasiszta hadsereget és a magyar nyi­las hordák maradványait, és • felszabadították hazánk egész területét. E nap népünk éle­tében korszakalkotó forduló­pont, új, fényes fejezet kez­dete a magyar történelem­ben. Szabad lett végre a ma­gyar nép! Nemcsak abban az értelemben, hogy az évszá­zados osztrák gyarmatosítás, a nyugati imperialisták füg­gősége alól szabadult fel, de abban is, hogy történelme folyamán a dolgozó nép elő­ször lett az ország gazdája, először vehette kezébe sorsá­nak intézését. Sok évszázad után végre nemzetünket nem nyomja el se külső gyarma­tosító vagy imperialista el­lenség, se a nagybirtokosok, tőkések uralma. Ezeréves történelme folyamán először fejtheti ki szabadon mindazt a teremtő életerőt, energiát, mely elnyomva szunnyadt benne. Először válthatja va­lóra a szabad, boldog életről szőtt álmait. És először élve­zi a nyugodt, szabad, jobb jövővel biztató életet, mely­nek eléréséért a múltban annyi hazafi ontotta vérét A magyar nép története: szabadságharcok története. Az elmúlt fél ezredév alatt szakadatlanul harcolnia kei­lett létéért: a török hódítás, a német elnyomás ellen. Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Kossuth harcai, az 1919-es proletárforradalom a magyar nép minden hősiessége da­cára, nem tudták tartósan kivívni a szabadságot. Nem­csak a kedvezőtlen nemzet­közi viszonyok következmé­nye volt ez, nemcsak abból adódott, hogy a magyar sza­badságharcok legtöbbször el­szigelten, megbízható szö­vetségesek nélkül folytak le, hanem azért is, mert a nem­zeten belül mindig volt olyan nemzetellenes, hazafiatlan osztály, mint a földbirtoko­soké vagy a tőkéseké, amely kész volt saját szűk, önös érdekeiért eladni az orszá­got és az ország függetlensé­gét. A magyar függetlenség, melyet hazánk évszázados elnyomatás után újra vissza­nyert, hasonlíthatatlanul magasabbrendű, mint valaha is volt! Az egységes nép védi, őrzi, szilárdítja függet­lenségét, önállóságát, szabad­ságát. Külön erőt és szilárdságot ad önállóságának az, hogy tíz év óta bizton támasz­kodhat felszabadítójára, a hatalmas Szovjetunióra, a szocializmust építő kilenc­százmilliós táborra, az egész haladó emberiség ro­konszenvére. (Nagy taps.) Ha visszatekintünk a El­szabadulás óta eltelt időre, megállapíthatjuk, hogy ezer­éves történelmünk folyamán népünk még nem élt át olyan mélyreható gazdasági, társa­dalmi, politikai és kulturális átalakulást, mint ez alatt az egyetlen évtized alatt. A leg­döntőbb ebben az átalakulás­ban a termelő viszonyok megváltozása, szocialista ter­melő viszonyok létrejötte és az, hogy a régi burzsoá nem­zet helyén napról napra mindinkább szocialistává váló magyar nemzet van ki­alakulóban. A dolgozó nép azonosul a nemzettel, a nép és nemzet mindinkább eggyé válik. (Taps.) Mi tette lehetővé nemze­tünk életében ezt a sorsdön­tő, történelmi fordulatot? A Szovjetunió léte és a dicső­séges szovjet hadsereg győ­zelme a német fasizmus fe­lett! Amióta 1917-ben, a lángeszű Lenin vezetése alatt a kommunista párt megdön­tötte a burzsoázia uralmát és létrehozta a világtörténelem­ben először a munkásosztály szilárd államhatalmát, a földkerekség dolgozóinak és elnyomottainak minden or­szágban a Szovjetunió példá­ja mutatott utat, adott erőt. A dolgozók minden remé­nye, sóvárgása a békés, jobb életre ettől az időtől fogva elválaszthatatlanul összefor­rott a Szovjetunió fejlődésé­vel és növekedésével. Ez volt a magyar dolgozó nép legjobbjainak reméave és bátorítása a 25 esztendős Horthy-rendszer idején, a fa­siszta terror legszörnyűbb tombolása közepette. S ez a remény nem volt csalóka! A szabadságot a Szovjetunió hozta, melynek dicsőséges hadserege a német fasiszták és magyar zsoldosaik szétve­résével nemcsak hazánkat szabadította fel a német im­perialista elnyomás alól, de halálos csapást mért a ma­gyar kizsákmányoló osztá­lyokra is. Ezzel megnyílt az út, hogy az elnyomott mun­kásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal a ha­talom birtokosává váljon. A Szovjetunió a felszabadítás után is szakadatlanul felet­tünk tartotta védpajzsát, s ezzel eleve megóvta dolgozó népünket a tőkés restaurá­ciótól, nem engedte, hogy az idegen imperialisták vagy a belső ellenforradalmi erők véres polgárháborút kezdje­nek. Ez a védelem biztosítot­ta az elmúlt tíz esztendő alatt békés fejlődésünket! De a Szovjetunió nemcsak felszabadított bennünket, hanem a fasiszta hordák kiűzésének első órájától kezdve szakadatlanul bará­ti önzetlen támogatásban részesítette dolgozó népün­ket. Ez tette lehetővé, hogy a kapott szabadsággal élni is tudjunk. A hálás ma­gyar nép soha el nem fe­lejti. hogy a szörnyű rom­bolások közepette, melye­ket a német fasizmus ha­zánkban okozott, a Szov­jetunió segítségével űztük el az éhség fenyegető ré­mét, kezdhettük meg a ro­mok eltakarítását, népgaz­daságunk helyreállítását. Az elmúlt tíz esztendő alatt nem volt népünk gazdasági, kulturális életének egyetlen olyan területe sem, ahol sza­kadatlanul ne kaptunk volna felbecsülhetetlen segítséget, önzetlen támogatást a hatal­mas Szovjetuniótól. Csak a Szovjetunió állandó gazda­sági, politikai, műszaki, tu­dományos és egyéb segítsége tette lehetővé, hogy le tud­tuk győzni a kezdet szörnyű nehézségeit és a lépten-nyo­mon felmerülő akadályokat. Ez a támogatás, és a Szov­jetunió tapasztalatainak ki­meríthetetlen tárháza, mely­ből szakadatlanul meríthet­tünk és merítünk, segítette elő hazánk talpraállítását, szocialista építőmunkánkat. Szabadságunk, önállósá­gunk, szocialista fejlődésünk, minden eddigi eredményünk forrása és kiindulópontja a hatalmas Szovjetunió fel­szabadító harca és állandó támogatása. (Viharos taps.) Ez volt a múltban és ez marad a jövőben is! Ezért gyökeredzik a magyar dol­gozó népben kitéphetetle­nül a hála, a köszönet ér­zése és tudata felszabadi­tója, a Szovjetunió iránt. S ez az érzés, ez a tudat minden nappal csak erősö­dik! (Nagy taps.) Minket a Szovjetunióhoz nemcsak a felszabadítónk és segítőnk iránt érzett hála fűz eltéphetetlen kötelékekkel. de a közös eszmei alap is. A hatalmas Szovjetunió ós di­cső kommunista pártjának példáját követve minket is az emberi haladásnak azok a győzhetetlen eszméi vezérel­nek, melyeket Marx, Engels, Lenin, Sztálin írtak zászla­jukra, azok az eszmék, me­lyek bevilágítják az utat nemcsak a kilencszázmilliós szocializmust építő tábornak, de az egész haladó emberi­ségnek. A hála, a köszönet és a szocialista célkitűzések azonossága teszik széttéphe­tetlenné és erősítik évről év­re a szovjet—magyar barát­ságot. Felszabadulásunk 10 éves évfordulóját nem ünne­pelhetjük meg méltóbban, mint hogy megfogadjuk: mint legdrágább kincsün­ket, mint szemünk fényét fogjuk őrizni jobb jövőnk legbiztosabb zálogát, a magyar—szovjet barátsá­got! (Hatalmas taps.) Pártunk szilárd, biztos kézzel vezeti a szocialista építést Á Szovjetunió felszabadító harca és segítsége volt az a sziklaszilárd alap, amelyen az elmúlt 10 esztendő min­den eredménye nyugszik. De nem tudtunk volna vissza­nyert szabadságunkkal né­pünk felemelésére sikerrel élni, ha nem lett volna ha­zánkban olyan politikai szer­vezet, olyan politikai párt, mely nemzetünk szörnyű ele­settsége közepette is bizton látta a kivezető utat. Ez az erő a magyar kommunisták pártja volt! (Nagy taps.) Azokban a nehéz hónapok­ban, amikor az ország a há­ború szörnyű csapásai alatt elalélt, amikor annyi igaz ha­zafi joggal emlegette Mohá­csot, a Magyar Kommunista Párt volt az, amely ki­munkálta a legsürgősebb feladatokat, meg tudta nyerni, fel tudta lelkesíteni e feladatok megoldására a munkásosztályt, a paraszt­ságot, az értelmiséget, a dolgozó nép millióit. Hosszú évtizedek áldozatos, nehéz harcaiban szerezte meg pártunk azokat az ismerete­ket, amelyek lehetővé tették számára, hogy a legbonyolul­tabb helyzetekben is biztos kézzel mutassa az utat, lel­kesítő példájával magával ragadja a dolgozók százezreit és millióit a küzdelemre, az új, szabad, független Ma­gyarországért. Dicső pártunk örököse és továbbfejlesztője mindannak a haladó haza­fias hagyománynak, amely a magyar történelemben a sza­badságért és a "ép felemelé­séért vívott harcokban év­századokqp keresztül felhal­mozódott. Gyökerei közvet­lenül visszanyúlnak az 1848 —49-es szabadságharc esz­méiig. Pártunk vezetésével, a Szovjetunió népeinek példá­ján fellelkesülve valósult meg az 1919-es dicső prole­tárforradalom. Ezt a forra­dalmat a külföldi imperialis­ták és a magyar reakció egyesült erői megfojtották, de nem tudták megsemmisí­teni a magyar kommunisták pártját, s a magyar kommu­nistáknak, a magyar dolgozó nép legjobbjainrk azt a szi­lárd hitét, hogy előbb vagy utóbb, de bizton felvirrad a bilincseltől, visszanyeri sza­badságát, és megindulhat a felemelkedés, a jobb jövő, a szocializmus útján. És ez a történelmi nap tíz esztendő­vel ezelőtt el is érkezett! (Hosszantartó taps.) A magyar dolgozó nép leg­jobbjai felszabadulásunk el­ső napjától kezdve bizalom­mal, s áldozatkészen sora­koztak fel pártunk mögé, mert meg voltak győződve róla, hogy nemcsak a jó utat mutatja, de látták, hogy az élen jár a háború ütötte se­bek gyógyításában, a romok eltakarításában, az újjáépí­tés megkezdésében. Pártunk gazdag forradalmi múltja, szoros kapcsolata a dolgozó néppel, az a becsületes oda­adás, az önfeláldozó harc, az igazi hazafiság, mellyel nem­zetünk érdekeit a legnehe­zebb időkben is szolgálta, ki­vívta népünk hizalmát, mel­léállította a dolgozók zömét. A munkások, dolgozó pa­rasztok, értelmiségiek szé­les tömegei meggyőződtek róla, hogy e párt számára a legfőbb törvény a dolgo­zó nép szolgálata, a dol­gozó nép java, a haza üd­ve és további felemelke­dése. (Viharos tap6!) A mi pártunk fel volt vér­tezve a marxizmus—leniniz­mus utat mutató elméletével, törhetetlen hűséggel ragasz­kodott a marxizmus—leniniz­mus tanításaihoz, határozot­tan elutasított minden vele ellentétes nézetet. Lelkesítő példájával harcba tudta vin­ni nemcsak a munkásosz­tályt, de a parasztságot, az értelmiség legjobbjait a bol­dogabb, új, szabad, függet­len Magyarországért! Tíz esztendő óta a Magyar Kom­munista Párt — később a munkásegység megvalósítá­sa után á Magyar Dolgozók Pártja — vezeti szilárd, biz­tos kézzel azt a történelmi, egész hazánkat formáló át­alakulást, mely az új, szocia­lista Magyarországot hozza létre. Hála és dicsőség nemze­tünk vezetőjének, a Ma­gyar Dolgozók Pártjának! (Hosszantartó, ütemes taps.) A harcban edzett, fegyelmezett, lelkes és lendületes munkásosztály országunk átalakulásának vezére Az elmúlt 10 esztendő tör­ténelmi változásainak és for­radalmi átalakulásának fő hajtóereje a felszabadulás el­ső percétől kezdve a kommu­nista párt vezette munkás­osztály volt. A ml harcos, áldozatos, fegyelmezett mun­kásosztályunk a felszabadu­lás utáni években bebizonyí­totta, hogy elevenen élnek benne azok a forradalmi erők, melyek az 1919-es pro­letárdiktatúrát létrehozták. Hogy törhetetlenül megvan benne a szívósság, a céltuda­tosság és kitartás, mellyel a Horthy-idők 25 esztendős vé­res terrorja dacára megőrizte tetterejét, s amikor ütött a felszabadulás történelmi órá­ja, azonnal élére tudott áll­ni az egész dolgozó népnek. Azóta napról napra, évről évre bebizonyította, hogy méltó történelmi nemzetve­zető szerepére, hogy áldozat­készsége, szorgalma, tehet­sége, lendülete magával tud­ta ragadni, egységes harci szövetségbe tudta kovácsolni a dolgozó parasztságot, az ér­telmiség legjobbjait, a forra­dalom és a demokrácia ele­ven erőit. Felszabadulásunk első órá­jától kezdve ez a harcban edzett, fegyelmezett, lelkes és lendületes munkásosz­tály volt vezére, hegemón­ja annak az átalakulásnak, mely a nagybirtokosok és tőkések Magyarországát ncpi demokráciává, a ki­zsákmányolók elnyomó ál­lamát a munkások és dol­gozó parasztok szocialista államává változtatta. (Nagy taps) Ez a munkásosztály szám­ban egyre gyarapszik: az ipari munkások száma 1954­ben elérte az 1 270 000 főt, ami 1938-hoz képest 78,4 szá­zalékos emelkedést jelent. Még inkább növekszik mű­veltsége és öntudata. Súlya, vezetőszerepe hazánk életé­ben egyre nagyobb, és a jö­vőben még csak tovább emelkedik, Hála és dicsőség nemze­tünk vezetőerejénck. a ma­gyar munkásosztálynak! (Hosszantartó taps.) nap, amikor megszabadul! szövetségét. A magyar mun­A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége népi demokráciánk szilárd alapja kásosztály pártunk vezeté­sével meg tudta győzni a dolgozó parasztság sok száz­ezres tömegeit arról, hogy a földbirtokosok éa tőkések évszázados jármából csak úgy szabadulhatnak meg, ha (Folylulái a 2. oldalon.) A párt vezette forradalmi munkásosztály nem tudta volna elvégezni a 10 eszten­dő hatalmas feladatait, ha nem teremtette volna meg a városi munkások és a falu dolgozóinak szilárd baráti

Next

/
Thumbnails
Contents