Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

DELMSGYQRORSZAG A NEGYVENNYOLCAS ESZMÉK VASÁRNAP, 1955. MÁRCIUS 2fl. MÓRA FERENC abban az alföldi, kiskun városban született, nőtt fel, töltötte ifjúkorát, ahol a független­ségi gondolat és 1848 szabadságesz­niéi a nép szivében a kiegyezés utáni évtizedekben is töretlenül to­vább éltek, eleven erővel hatottak. Ennek a városnak politikai életét, állásfoglalását legtovább jellemezte az egész országban az a szólás, hogy „nem engedtek a negyvennyolcból", Az a város ez, amelyet a már­ciusi magyar forradalom megindí­tója, történelmi hőse, a szabadság­harc lelkesítő költője, Petőfi Sándor is a szülővárosának vallott. A fél­egyháziak természetesen úgy véle­kedtek mái- Móra Ferenc ifjúsága idején, még előbb is, és azt vallják ma is, hogy ha Petőfi így nyilatko­zott: „Ez a város születésem helye", akkor ezt nekik el kell hinnlök, hir­detniük kell. Móra István, Móra Fe­renc bátyja Ls ezt hirdette Petőfi­ről „Mienk..." című versében; Mienk,.. Fakó írások holt betűinek S mind az egész világnak ellenére, — Azt vallja bennem minden szál Ideg S szivemnek minden dnbbanásnyl vére ... Mienk .., Hisz Itt volt boldog csak. ezen (a földűli! Móra Ferenc rajongását Petőfi •ránt kétségkívül a szülővárosa ala­kította kl. A szegény szűcsmester fia ugyanabban a városban volt „cseprő" gyerek, amelyikben a mé­szárszékbérlő Petrovlts István fia. Azokon a tereken játszadozott, ame­lyeken a kis Petőfi Sándor Ls nád­paripán lovagolt. Megható, példa­mutató az a hűség, szeretet és tisz­telet, amellyel Móra Ferenc Petőfi költészetét, eszméit, embert nagysá­gát már ifjú korában, de későbbi írásaiban is övezte, PETŐFI SZÜLETÉSÉNEK száza­dik évfordulójára Móra Ferenc kü­lön kis .munkát adott ki Petőfi ol­tárára címen (Szeged, 1924). Ebben ezt írta: gyertyácskáim... na­gyon szerény helyet foglalnak el a Petőfi-oltár sarkán..." Ez időben Mórt! egyik beszédében ezt mondta: „úgy kell Petőfit oltárra tenni, ahogy magyar költőt még nem ado­rálták." Heves szemrehányással os­torozta Petőfi eszméinek meghami­sítóit, „együgyű gonosztevőknek" bélyegezvén őket. „Petőfi: szentírás, űgy kell venni, ahogy van, akár hiszünk benne, akár nem. Se el­sikkasztani nem lehet, ami benne van, se javított kiadást csinálni be­lőle. Ügy tenni, mintha nem volna, lehet, de meghamisítani az egész vi­lág szemeláttára nem szabad" — mondotta Petőfiről Móra Ferenc. Március IS című Félegyházán megjelent versében a 18 éves Móra Ferenc — abban az időben első éves egyetemi hallgató — a kiegye­zés utáni ellenzéki politika eszméit foglalta össze: a magyar szabadság elbukott. „Vagyunk a régi, bitang rabok". Beérjük a „Tépett szabad­ság foszlányival", sőt még ezt is „féltve féltjük". Móra bizonyára kora költőire gondolt, amikor azt irta, hogy a „Siró sirály" is elhall­gatott, ..A sima vízen lustán halász­gat". Fájdalommal emlékezik a sza­badságharc hőseire, a „Villám (ló­báló istenfiak"-ra. Sírjukat ne há­borítsák meg „olcsó babérral", hadd álmodozzanak ők tovább szabad ha­záról. Móra elégikus hangja azon­ban végül izzó szenvedélybe csap át. midőn a „Világszabadság apos­tola", Petőfi szellemét idézi, ő vil­lámként sújtana le e rabszolganép­re, hogy új világot teremtsen. Móra Ferencnek Petőfi Sándorról, a költő halálának 50. évfordulójára írt szintén félegyházi újságban megjelpnt vezércikke Móra első nyomtatásban megjelent prózai írá­sai közül való. Petőfi apoteózisának gazdag irodalmában ls a legszebbek közé tartozik ez az eddig ismeretlen Móra-írás, FIGYELEMREMÉLTÓ már maga az is, hogy Móra Ferenc első iro­dalmi alkotásai abban az újságban, a Félegyházi Hírlapban jelentek meg, amelyet Holló Lajos alapított. Móra még csak kis gyermek volt, amikor ugyancsak Félegyháza szü­löttét, Holló Lajost 48-as független­ségi programmal Kiskunfélegyháza országgyűlési képviselőjévé válasz­tották (1887). Ettől kezdve haláláig, 31 éven ét egyfolytában képviselte a parlamentben városa ellenzéki ál­láspontját. Holló Lajos lett azután a 48-as eszmék erszágos nevű baj­noka, pártvezére. A teljes függet­lenségért. a demokratikus magyar nemzeti állam kiépítéséért, szociális, népjóléti intézkedésekért, az általá­nos titkos választójog megvalósítá­sáért küzdött, ö alapította 1893-ban Yfíota T-cum UcUaifran és szerkesztette a Magyarország cí- | Bízik abban, hogy kisüt még a mű 48-as párti politikai napilapot, [magyar szabadság napja. 1900 már­Ennek munkatársa lett utóbb Móra cius 15-én Móra Ferenc ezt a költe­István is. Holló Lajosról úgy véle­kedett az akkori osztrák-barát po­litika, hogy „amíg ez az ember él, addig Magyarországot nem lehet ki­gyógyítani a függetlenség őrült agyréméből". Félegyházán még ma is emlékez­nek arra, hogy Móra Márton, Fe­renc atyja is milyen lelkes híve volt Holló Lajosnak. Közvetlenül tehát a Móra-család ültette el írónk lelké­ben a 48-as függetlenségi gondolat és szabadságeszmék iránt megnyil­vánuló, egész életét végigkísérő ra­jongását Móra Ferenc maga írta meg, hogy apja, „a szűcs is segített kergetni" az ellentábor képviselője­löltjét, midőn azt még a határból ls kiűzték, mert „a kiskunok nem hagyták Holló Lajost, meg a negy­vennyolcat". Édesapja még fiata­labb céhbeli szűcs korában Kossuth Lajos arcképét faragta kl a borot­vatokjára és ezt a felírást: „Éljen a negyvennyolc". Mikor azután jött hatvanhét, a kiegyezés, „a kiskun szűcsök . •, keserves káromkodások közt erős fogadást tettek, úgy, ahogy Mártontól látták.Szárítsa el az isten a kezem, ha én még egyszer az életben megborotválko­zok!" Márton kalapáccsal verti ki a borotvája élét és ekkor kezdett Kossuth-6zakállt növeszteni, Móra Ferenc viszont így emléke­zett vissza édesapjára, mint a sza­badságeszme hűséges képviselőjére: „.,. nem tudom én soha az édes­apámat elválasztani a március ti­zenöttől. A szabadság, egyenlőség, testvériség miatyánkjára ő előbb ta­nított mint Kossuth Lajos és Pe­tőfi Sándor és egy-egy keserű ká­romkodásából hamarabb ismertem meg a magvarok Istenét, mint a Talpra magyar-ból. Ahogy mifelénk mondják, az Isten is megverne, ha úgy írnék a törvénnyé emelt már­cius tizenötről, hogy ne az édesapá­mé volna az első gondolatom." LETT IS Móra Ferencből „már­ciust ifjú". Amint ő maga írta: „az apa vétke örökbe maradt a fiára". Mert voltak a félegyhézi városhá­zán is olvan felsőbb közigazgatási parancsoknak engedelmeskedő „fia­talabb tekintetes urak", akik Móra Mártonnak is a szemérevetették már: „Hja, nem kellett volna any­nyit márciustizenötödikézni!" Ezzel utasították el adóhaladék iránti ké­rését, Móra Ferenc Március 15. című költeményén kívül Örökké címmel egy másj .. március tizenötödik! ver­set is írt. Ebben az ódában fennen hirdeti; . .. nincs a harcnak vfge ma sem még! Világos földje nem lett sírgödör! Sarló, Branyiszkó, Szolnok, Szent-Tamás Az em'ék vérpiros tüzében égi Aradnak szent határa, mint a vulkán Omlesztl szét az eszmék tűzgolyóját! ís a szabadság dalnak-angyalának Szila] danái Csapongva szállnak Széles e honban, mint a szikra, Mely perzsel, lángol, égét, gyújtogat! Nincs, nincs a harcnak vége még ma (semt IVVWVWeVVWVVWVVVVWVVYVSYVVVYVVVVY^CAYY/VVYVVWW\-,VAY,V 21. — Beszéljenek értelme Rcn az istenért — kiált­ja. — Lehetetlen eliga­zodni a szavaikon. Oda­kint milliós értékek vesz* nek karba cg maguk bi­zonytalankodnak, tehp­tetlenkcdnek. Mondják meg végre nyíltan és egyenesen, akarnak-e egyáltalán valamit csi­nálni! Ez mégis csak... Capulosz vezérigazgatót is elhagyja a hi­degvére. Leszáll az Íróasztalról és ijedtséggel vegyes kárörömmel noszogatja Jalcsint. — Ismertessék a mentési tervet — eúgja — aatán lássunk munkához. Valóban jogos Dickson úr felháborodása — mondja hango­san. — Ugy látom, nem veszeti kellő eréllyel a munkálatokat, kedvég Jalcsin. — Lehetetlen, hogy ne volna megoldás — lép oda hozzájuk, kezével hadonászva az egyik minisztériumi küldött, — Csak nem maradunk szégyenben!... Jalcsinnak kínjában verejtékezik a hom­loka. Minden igyekezetével azon van, hogy kiszabaduljon az őt körülvevő gyűrűből. Ach­meddel szeretne négyszemközt beszélni. Egy pár szót legalább, — Megpróbálunk minden lehetőt — feleli színtelen hangon. — De hagyjanak legalább kissé gondolkozni. Nem egyszerű dolog ez, gondolhatják — teszi hozzá siránkozón. Az amerikai bőszülten hadonászik, csap­kod maga körül. ményét maga szavalta tl Kiskun­félegyháza Petőfi-terén. 1902 március 15-én Móra Ferenc a félegyházi szabadságünnepen az ünnepi beszédet mondta. — „Ma­gyarország alkotmánya már három­száz esztendőn keresztül csak arra volt jó, hogy a magyar király pa­lástjába öltözött német császárok­nak legyen min esküszegést elkö­vetni" — mondta többek között. Az osztrák önkényuralom megfosztotta a szabadságtól a politikát, megfosz­totta a költészetet: „Vedd el a sza­badságot a politikától s a nép az ál­latszelídítő vesszejétől rettegő ön­tudatlan csordává fajul.., vedd el a szabadságot a költészettől, nem lesz az többé a madár éneke, nem a mennydörgés harsonája..* csupán üres szavakkal való hitvány játék, melynek: annyi értéke sincs, mint a szélütött ember dadogásának!" — szólt tovább Móra Ferenc. Március 15-ét „a hazaszeretet soha ki nem apadó forrásának" nevezte. Beszéde befejezésében ezeket mondotta: „szeretettel köszöntöm Félegyháza ifjúságát, mely sohase lesz hűtelen szülővárosa hagyományaihoz és azon reménnyel fordulok Félegyhá­za apró gyermekeihez, hogy ők még meg fogják érni az Időt, midőn ko­runk romlott szelleme önmagát fojtja meg, »,. midőn a miénknél tisztább áldozatot fognak bemutatni a már­cius 15-iki hősök oltárán!" A 48-as eszmék és emlékek szebb, mélyebb értelmű, megindítóbb meg­becsülésének aligha adtak még ki­fejezést, mint Móra Ferenc tette édesapja temetése előtt: „A földig­érő szép fehér szemfödő alatt be­loptam egy szűcstűt egy gombolyag piros berlinerrel, egy követválasz­tési emléket, piros tollal, zöld levél­lel, amin még el lehetett olvasni az arany-nyomást: Éljen dr. Holló La­jos, 48-as követünk e a szivére tet­tem egy Kossuth-bankót..." A ré­gész Móra Ferenc tudta azt, hogy a halottak mellé ősi szokás szerint a legfontosabb használati tárgyai­kat, fegyvereiket, ékszereiket, kin­cseiket temették, öreg Móra Már­tonnak élete végére nem maradt más értéke, mint szűcstűje, amely­lyel a subákat foltozta és rendíthe­tetlen hűsége az 1848-as szabadság­eszméhez. Ezeket vitte magával a sírba, EZT AZ ESZMÉT örökölte tőle a fia. vitte magával Szegedre. Kuli­nyi Zsigmond, akinél Móra Ferenc mint újságíró 1902-ben elszegődött, Szegeden volt a függetlenségi párt vezető embere, alelnöke, majd dísz­elnöke. Mindannak, amit az 1848-as eszmék jelentettek a demokratikus haladás érdekében, a nép szereteté­ben, jogaiért való küzdelemben, az ország függetlenségének kivívásá­ban és biztosításában: Móra Ferenc egész életében hűséges, bátor har­cosa volt, , i • ' * Mezősi Károly HIREK — A szovjet képzőművészet út­járól tart vetítettképes előadást Szegi Pál március 23-án és 24-én este 6 órai kezdettel az MSZT képzőművészeti szakosztály klub­jában, Horváth Mihály utca 3. szám alaitt, az első emeleten a ma­gyar—szovjet barátsági hónap ke­retében. Az előadás első részét szerdán, a második részét csütör­tökön tartják. i— »Üj magyar polgári perjog 1945—1955* címmel dr. Hábermann Gusztáv ügyvéd tart előadást ked­den, március 22-én este 6 órai kezdettel az Ügyvédi Kamarában. A Magyar Jogász Szövetség szegedi csoportja szívesen látja az érdek­lődőket is. — A IV. magyar békekongresz­szusról közösen tartanak beszámo­lót a Városi Tanács, a bankok, az Állami Biztosító és az Igazságügy békebizottságai március 22-én, ked­den déluitán 5 órai kezdettel a Vá­rosi Békebizottság Széchenyi tér 11 szám alatti nagytermében. Elő­adó dr. Benkő Sándor egyetemi tanár, az Orvostudományi Egyetem kongresszusi küldötte, — A MAV nyugdíjas bizalmiak' részére március 21-én, hétfőn a Kossuth Lajos sugárút 9 szám alatt ülést tart a vasútasszakszer­vezet nyugdíjas csoportja. Az al­sóvárosi, móravárosi és róku6i bi­zalmiak részére délelőtt 9 órakor, a belvárosi, felsővárosi és újszegedi bizalmiak részére pedig délelőtt 11 órakor. A vezetőség kéri a bi­zalmiakat, hogy okvetlen jelenje­nek meg az ülésen. — Megyei énekkar) bemutatót rendez a Szegedi Szövetkezeti Bí­zottság Móra Ferenc kultúrotthona ma, vasárnap délután. Közremű­ködnek a csongrádi, maikói, szen­tesi és szegedi kisipari szovétke* zetek énekkarai. Megnyitó beszé­det Mison Gusztáv, Szeged város I. kerületi tanácsának vb. elnöke mond. Délután 2 órai kezdettel tapasztalatcsere, énekbemutató, ér­tékelés, vita majd emléktárgyak kiosztása este 7 órakor pedig ün­nepi hangverseny lesz. — A csehszlovák fűszerpaprika szabványról tart előadást dr. Bene­dek László tudományos kutató március 22-én, kedden este 6 órai kezdettel az MTESZ előadótermé­ben. Új mikrohanglemez-sorozai kezdődik Szegeden UJ, négy előadásból álló mlkrohangle­piez-sorozatot indít az MSZT a magyar­szovjet barátsági liónap alkalmából. A sorozatra bérletek 8 forintos árban vált­hatók az MSZT titkárságán, Horváth Mi­hály utca 3. szám alatt «z első emele­ten éa a Lenin utcai HORIZONT köny­vesboltban. A hanglemezsorozat műsora a kővetkező: Március 22, kedd este fél 8-kor a Ju­hász Gyula Kultúrotthonban: Glinka: Pa­tétikus trió (zongora-klarinét-lagott); Rim­szkiJ-Korszakov: Seherezade; Musszorg­gzlj—Ravel: Egy kiállítás képei. Ismerte­főt mond Király József egyetemi adjunk­tus. I i Március 2». kedd, eate tél 7-ker az Egyetemi Diákklubban: Musszorgszklj: Bo­risz Goduuov. Előadja a moszkvai Opera együttese, vezényel Golovanov. Ismertetőt mond Korek József, a Horizont vezetője. Április 7, csütörtök, este 7-kor az MSZT székházban: Glinka: Ivau Szuszanyin. Elő­adja a moszkvai Opera egyfltlese, vezé­nyel Golovanov. Ismertetőt mond Erdős János főiskolai tanársegéd. Április 14, csUtörtök este fél 7-kor az MSZT székházban: Csajkovszkij: Vonós­szerenád; Rimszkij-KŐfszakov: Mozart és Salieri (opera egy felvonásban); Csaj­kovszkij: Olasz capriccio. Ismertetőt mond Keszthelyi Béla. An7akön7vi hírek Március 14-től 19-lg HAZASSAGOT KÖTÖTTEK Szabó Miklós—Blczó Margit, Tarnay Péter—Barna Mária, Tóth L. János—Dok­tor Jusztina, Halmai Tivadar—Nagy Ilona, Takács Miklós—Kkdár Ilona, Szűcs József —Gárgyán Mária, Nádasdi Elemér—Dudás Anna, Horváth Lajos—Varga Erzsébet, Endrödi Míhály-Sós Irén. Rúzsa Mihály­Nagy Anna, Czimmermanii Tibor—Apró Julianna, Szrumai Sándor—Felegyl Mária, l.ukács Ernő—Görbe Ilona, Bóné József­Bari Irén. ELHALTAK Vasvári Etel 83, Gulyás József 5ó, Né­meth Ferenc 63, Pécsi János 85, Körösi János 29. Mészáros Józsefné Virág Julian­na 79, Dobozi Istvánné Csorba Etelka 72, Vér Antalné CsótI Rozália 88, Rózsa An­talné Kispéter Anna 71, Llppai Józsefné Juhász Piroska 67. Nikolovics Sándorné Grünvald Rózsa 51, Kátal Albertné Kocsó Lídia 78, Hegedős Antalné Kollár Katalin 79, Fohsz Istvánné Berenyáncz Ilona 63. Kis Erzsébet 2. Légrádl Zoltán I. Vilber Istvánné Lengyel Julianna 77, Gera An­talné Palotás Mária 61, Deutsch Mór 86, Rózsa István 74, Szegedi Terézia 71. Váll Elemér Lajosné Beznóczkl Erzsébet 76 éves korában. SZÜLETÉSEK Király István-Morzsik Klára Józ ef, Molnár László—Molnár Piroska, László, Batyik János—Tóth Etelka János, Buborék Antal—Tanács Matild Antal, Beck György -Könyvesi Judil Viktória, Császár Géza— Szélpál Mária Klára, Francz Jenő—Gácser Rozália Gábor, Gáspár Béla—Szúágyt Magdolna György, Halász Árpád- Kállai Ilona Andris, Király Józset—Lepoya Mar­git Éva, Komjáti József—Takács Erzsé­bet József, Magyar Béla—Horváth Teleki Mária Mária, Márta István-Hódi Erzsé­bet István, Piros György-Pócsik Erzsé­bet György, Sípos Miklós—Gergl Erzsébet, Erzsébet, Ujhidy Aurél—Perkas Klára Klá­ra, iiadobás Sándor—Havrik Aranka Ti­bor, Székelv Károiy—Juhász Gabriella, Gabriella. Borós Tlbor-Papp-Vária Ilona l.ászlo, Bóka Vilmos—Börcsök Ilona Sán­dor, Farkas János—Szilágyi Hona Imre, dr. Molnár Lajos—Kovács Ilona Lajos, Savanya Imre—Adimov Judit László, Se­bők Káro'y—Varga Erzsébet Gizella, Sze­inerédi Imre—Lehoczkl Rozália Irén, Sző­ke Béla—Szűcs Zsuzsanna Gábor, Szeke­res Antal—Nyíri Julianna Antal, Szabó József—Erdei Julianna Mária, Vass Ferenc —Ambrus Mária György, Vámos László— Gresz Klára Klára, Virág Mihály—Balázs Erzsébet Erzsébet, Cseh János—Kövesül Etelka Etelka, Kardos József—Schweikow­sky Alojzia Gábor, Kis Rudolf—Pulaí Katalin László, Koszó Bé'a—Vidács fíkz­ter Anlal, Mityók János—Mucsi Erzsébet Sándor, Tanács Vince—Masa Irén József, Tóth Pál—Nyerges Etelka Zoltán, B. Szűcs Sándor—Varga Irén Ágnes, Lele András— Csepregl Rozália Márta, Csillag István-* Míg Julianna Erika, Fárl Sándor—Révész Mária Ilona, Jancsck István—Kancsár .Má­ria István, Kósa Pál-Török Mária Mária, Turl János—Nemes-Nagv Rozália Fran­ciska, Tóth József—Stetner Margit József, Aranyos István-Biró Mária István, Széli Józser—Vecsernyés Ilona l.ona, Szilágyi Károly-Nyári Ilona László, Czirok Károly —Fflrl Etelka Ágnes. Martonosi Józsefnek —Sándor Máriának Mária nevű gyermeke született. wwvwwvwovwvwwvwvw IANG0KAIEJSIAKÁBAN — Szabotázs! — ordítja. — Közönséges szabotázs. Akárha vulkánra építene palotát az ember, olyan ez a maguk országa. A tete­jébe még azt se teszik meg, amit megtehet­nének. ülnöknek fel kellett volna készülniük ilyen eshetőségekre... Ki az oka, hogy ezt elmulasztották! Jalesin nagy üggyel-bajjal egérutat nyer és Aohmedhez törleszkedik. Hal álra váltan, reszketve súgja neki: — Segítsen kolléga, az Isten szerelméért! Mondjon valamit... Abadin Jalcsin most, nem nagy legény. Megalázkodik, bármire hajlandó volna e percben, csak történjék végre valami, ami ki­gzabnditja szorult helyzetéből, Dickson végképp sutbadobja a pártatlan ós érdektelen vendég álarcát. — Nem tűrhetjük tovább a maguk jáié­kát! — bömböli magából kikelve. — Arra bíz­zuk a vezetést, aki érti a dolgát és megszol­gálja u keresetét. Mi sem természetesebb.. Julka nézi Achmed Rézárat. Szemei kutat­ják a férfi arcvonásait. Érted-e, megúr'ted-e, látod-e .végre, hogy kinek éa iáiért, dolgozol! VVAAAAAAA\VA//YVYVVV-Y,Y/YvYVVVYVVYVYVVYVVYVVYAYVVV\YV^ — Ezt kérdezi hangta* lanul, miközben összey szorított ajakkal áll szem­től szemben azzal aZ emberrel, akit szeret. — Mondhatom, szá­ualmas ez az ötletsze­génység — tombol újra és újra fellobbanj dühvel a yenki. — A mi mérnökeink percek alatt, eloltaraak egy Ilyen tüzet. Akár otthon.. Kaliforniában, akár a világ bármelyik pont­ján. Achmed először gúnyosan elmosolyodik aztán pirosság önti el arcát. Julka észreveszi, hogyan rángatózik a szája széle. Nemcsak a düh keríti hatalmúba a fiatal mérnököt. Sokkal inkább a mérhetetlen szé­gyen érzete. Alávalónak érzi magát, megve­tésre méltónak. Nem mer Julkára nézni, ke­rüli a tekintetét. Zavartan, megsemmisülteu lesüti a szemét. Ez hát az élelmiszergyár energiaellátása — gondolja szégyenkezve. — ezek hát a bé­kés, építő célok. Miért sürgős a kőolaj az amerikainak! Nem, nem azért, hogy a mi né­pünk, a mi szerencsétlen, szenvedő népünk jobban éljen.., Igazad volt Julka. Igazad van, édesem, pjryotlenem . .. Milyen együgyű, mily hiszékeny és értelmetlen tud lenni az ember. (,, '(Folytaink.]

Next

/
Thumbnails
Contents