Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

Éljen és viruljon a magyar és szovjet nép megbonthatatlan örök barátsága! Pár hét múlva tíz esztendeje lesz, hogy a szovjet katonák átlépték Magyarország nyugati ha­tárait. Hazánk azóta a népé. Tíz éve szabadon száll hozzánk a távoli szovjet földek forró üdvözlete. Itt járnak közöttünk a szovjet emberek, a nagy szovjet haza fiai, távoli tájak, messzi népek üzeneté­vel. Koszmogyemjanszkaja, a nagy harcok két hősének édesanyja, Brovka elvtárs, a bjelorusz nép költője, Grebeskova, ki a szovjet nők életét eleveníti meg a mozik vásznán, Kartasov, aki a makóiak ajándékát, a világhírű makói hagyma-koszorút az északi sarkra juttatja el. S akik régebben voltak kö­zöttünk: Dubjaga, a szövőnő, Oszipova, a pedagógus, kiket szegcdi emberek levelei kerestek fel a ha­zájukban. Mind a szovjet föld, a szovjet emberek baráti szavát és szívét hozták el közénk. S ki közü­lünk járt a távoli földeken, Toldi elvtárs, a petőfitelepi iskolaigazgató, egyszerű parasztemberek Csong­rád megyéből. Szeged tőszomszédságából, mit hoztak ők? Egy nagy baráti nép forró óhaját és szerete­tét, barátságát. A nagy szovjet népét. Ezt a barátságot éltetjük es építjük, mert szabaddá tette életünket, erőnkre ébresztett, nagy tet­tekre serkentett bennünket, hazánkká tette országunkat. KÉT LEVÉL Egy évvel ezelőtt a magyar—szov­jet barátság hónapja alkalmával J. K. Oszipova, a moszkvai Dzerzsin­szkij kerület 234. számú középisko­lájának igazgatója felkereste a Sze­ged Petőfi-telepi l-es számú iskoLát. Félnapot töltött ott. Toldi István, az iskola Kossuth-díjas igazgatója és Gombos Gizella V. osztályos ta­nuló, aki pionirjelvényt kapott ajándékba Oszipovától — most le­velet küldtek kedves ismerősüknek. Toldi István igazgató — aki pár évvel ezelőtt maga is kint járt a Szovjetunióban — levelében többek között ezeket írja: Kedves Oszipova Elvtársnő! Találkozásunkkor részletesen ér­deklődött iskolánk, nevelőtestüle­tünk, munkánk iránt. Ez felbátorít arra, hogy röviden, most beszéljek róla. A „kicsi, de kedves" iskolát — ahogy ön nevezte akkor — még mindig én vezetem — most hatodik esztendeje. Amint beszélgetésünk alkalmával említettem, nagy gondot fordítok az állandó nevelőtestület kialakítására. Hányszor gondolok azokra a szovjet iskolákra, ahol olyan nevelőkkel ismerkedtem meg, akik 20—30 éve egy iskolában taní­tanak, azokra az igazgatókra, akik 20—30 év óta vezetik a rájuk bízott iskolát. Talán a mi nevelőinknek is sikerül ennyi évet együtt eltölteni. Iskolánk felszerelése tovább gya­rapodott. Főleg fizikai, kémiai fel­szerelésekkel, s nagyon sok hangle­mezünk is van. 900 négyzetméteres mezőgazdasági gyakorló területet ls sikerült szereznünk. Itt tanulóink a gyümölcsfák gondozásával, a zöld­ségfélék termesztésével ismerked­a kiváló szovjet gépek mellen a Textilmüvekben A Szegedi Textilművekben — mint ismeretes — kiváló szovjet gépek mellett végzik munkájukat a dolgozók. Öröm a gépeknél dol­gozni, mert azok nemcsak szépek, hanem jók is. S a gépek — a szov­jet emberek alkotásai — segítenek abbah, hogy minél több fonál ké­szüljön a lakosság szükségleteinek kielégítéséért. Az április 4-műsza.kban dolgozik Balogh Teréz gyűrűsfonó. Március első dekádjában átlagosan 105.8 százalékot ért el. A hulla­dékot 2.95 százalékra csökkentette. Ez a megengedett hulladék-száza­lék alatt van. Jó ideig a gyengébben termelők között volt Dékány Istvánné lánc­csévélő. Most már azon­ban kitűnik a munkájá­ban és tartja a 106.8 százalékos eredményét. Igen helyesen átvette a munkamódszer-átadótól a jó munkafogásokat. Könnyedén és biztosan végzi feladatait a kifo­gástalan szovjet lánc­csévélő gépen. Azon igyekszik most, hogy a felszabadulási műszak­ban eddigi eredményét túlszárnyalja. Megemlékezés Kievben a magyar és szovjet nép barátságáról A magyar—szovjet barátság hó­napjával kapcsolatban a külföldi kultúrkapcsolatokat ápoló ukrán társaság képzőművészeti tagozata, valamint a nyugati és keleti kép­zőművészet kievi múzeuma, a Mű­vészeti Dolgozók Házával együtt Kievben ünnepi estet rendezett. V. Ovcsinnyikov, a nyugati és keleti képzőművészeti múzeum igazgatójának bevezető szavai utár. L. Logvinszkaja, a múzeum tudo­mányos munkatársa tartott elő­adást "A magyar nép festőművé­szei" címmel. Az ünnepi est részvevői — fes­tők, színészek, a képzőművészeti főiskola hallgatói, munkások, stb. — nagy érdeklődéssel tekintették meg a magyar képzőművészeti ki­állítást, amelyen a XIX. század­végi és XX. századeleji magyar festők, valamint mai festők, szob­rászok és grafikusok legkiválóbb alkotásainak 60 reprodukcióját ál­lították ki. nek. Ebben a munkában valameny­nyi felső tagozatos növendékünk résztvesz. Találkozásunk alkalmával sokat beszélgettünk a nyelvtanításról. Nagy tervekkel készültünk fel erre a tanévre, terveinket azonban csak részben tudtuk megvalósítani. Ugyanis magnetofonra lett volna szükségünk, ehhez a nagyszerű ké­szülékhez azonban nálunk egyelőre még nehéz hozzájutni. Sok álmom azonban valóra vált már, s igy bí­zom abban, hogy ez is megvalósul. Kérem, írja meg, iskolájában hasz­nálják-e, s milyen eredménnyel a magnetofont. Úttörőcsapatunk Is szépen dolgo­zik ebben az évben, s messzemenő terveink vannak. A nyáron — ki­rándulások alkalmával — a Mecsek hegységet és a „magyar tengert", a Balatont akarják megismerni. Kedves Oszipova Elvtársnő! íme, mennyi kérdés, s milyen jó volna önnel, a nagy utat megjárt szovjet pedagógia sok-sok tapasztalatával rendelkező nevelőjével ezekről rész­letesen elbeszélgetni, úgy, mint egy évvel ezelőtt. Ha egy mód van rá, látogasson el ismét kicsi iskolánk­ba, Amennyiben nem lehetséges, arra kérem, írjon nekünk iskolájá­ról, munkájáról, terveiről Nevelőtestületünk és tanulóink forró üdvözletét és jókívánságait küldöm. Kérem jókívánságaimat a moszkvai nevelőknek is adja át. Sok kedves arc, jóbarát, ismerős van emlékezetemben. Toldi István Igazgató Gombos Gizella, V. osztályos ta­nuló, aki pionir-jelvényt kapott ajándékba Oszipovától, ezeket írja: Kedves Oszipova Elvtársnő! Hármas üdvözletet küldök a ma­gyar—szovjet barátság hónapja al­kalmából. Az én üdvözletemen kí­vül tolmácsolom az V. osztály 43 lelkes úttörőjének üzenetét, vala­mint édesapám, édesanyám és test­véreim üdvözletét. Ötödik osztályos lettem. Altalános tanulmányi ered­ményem kitűnő volt. Sokat gondo­lok vissza, amikor tavaly a pionir­jelvényt kaptam fogalmazásomért, amelynek a címe „Reggel a fenyő­erdőben" volt. Nagyon szépen kö­szönöm, s megőrzöm ezt a kitünte­tést. Azt kívánom, hogy nagyon so­káig éljen és viruljon a magyar— szovjet barátság. Gombos Gizella V. osztályos tanuló VE NOÉOIBINI^ L. Ty. Koszmogyemjanszkaja az Úttörőházban Tegnap egy hete járt Szegeden. Mind­nyájan szeretettel em­lékezünk rá, akik ta­lálkoztunk vele. Gyer­mekeiről beszélt, a háború halottairól, akik hazájukért ad­ták fiatal életüket: Zójáról é8 Alekszan­derről — vagy, mint ő mondotta anyásan kedveskedve: Suráról. És a békéről beszélt, amelyet gyermekei helyett is igen-igen szeret. „Azért fogok harcolni, hogy a vi­lágon a gyermekek boldogok lehessenek". — mondta az Úttörő­házban a gyermekek "lőtt. Szemeink nem feledik szenvedésben őszült haját, fülünkben tovább zsong gyermekeire emlékezve reme­gővé váló hangja és szavait em­lékezetünk jegyezte fel. S az úttö­rők, a gyerekek, akik az Uttörő­házban hallgatták beszédét, most szívükhöz még közelebb érzik Zója és Sura alakját anyjuk szavain* alakján kérésziül. Hiszen az édes* nnyjukat látták, őt hallották! És bizonyosan még nagyobb szeretet­tel néztek otthon saját édesanyjuk arcába, mikor az Uttörőházból ha­zamentek. Nyma Grekeskova Szegeden Szovjet filmmű­vésenő. Átutazóban járt Szegeden Zsurav­ljovval, a szovjet filmművészeti küldött­ség vezetőjével. Szen­tesről jöttek, a szov­jet filmhét megnyitó ünnepségéről. Váratlanul jölt kö­zénk. Megtekintette a várost, hosszasan idő­zött a szovjet hősi emlékmű előtt. Mi­kor a művészelo fe­lől kérdezték, a kö­vetkezőket mondotta: — Első filmszere­pem egy fiatal isko­láslány, Gálja volt a „Baráti becsület" cí­mű filmben. Mint harmadéves főiskolai hallgatót kért fel a leningrádi filmstúdió erre a szerepre. A fő­iskola elvégzése után a „Hűség próbája" című új filmben sze­repeltem, melyet Pir­jev rendezett, ö sokat segített szerepem megformálásában. Saj­nos, ennek a filmnek a magyar szinkronja nem készült még el, most dolgoznak rajta. Talán mire Pestre érkezünk, már készen lesz. Nagyoni kíváncsi vagyok rá, sze­retném már látni. Van egy jelenet a filmben, amikor beszélgetés köz­ben énekelni kezdek. Különösen ér­dekel, hogy sikerült ezt megoldani magyarul... Kedves mosoly, szőke kon yának színe — melyből egy-egy kíváncsi hajfürt előmerészkedik — itt ma­radi a szegedi utcákon az emberek , emlékezetében, amerre csak járt. , S a napfényes utcák emlékét ő hordozza magával tovább. Meg azt a kis mackót, is. amelyet ajándékba kapott Szegeden, s amelynek nagyon 1 örült, derült. Epiiletelemgydr a Volga partján Csebokszáritól 100 kilométer­nyire (Csuvas ASzSzK), a Volga partján terül el Kozlovka munkás­telep. Kozlovka azelőtt kis erdei falucska volt és vajmi kevesen tudtak létezéséről. Az ötéves ter­veik során Kozlovka, a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köz­társaság egyik ipari központjává változott. Kozlovkát már jól isme­rik a Donyec-medence bányászai, az Ural kohászai, Baskiria olaj­munkásai, a moszkvai magasépít­kezések munkásai, a bútorgyárak vásárlói és elárusítói. Több mint 20 évvel ezelőtt lé­tesült a gyönyörű Volga partján, a kozlovkai épületelemgyár, az első ötéves terv 518 ipari vállalatának egyike. A gyár gyorsan fejlődött és egyre több, a lakosság számára nélkülözhetetlen terméket állít elő. A fafeldolgozás valamennyi folya­matát — a fűrészelést, a megmun­kálást és az alkaitrészek össze­állítását, az enyvezést, és a szárí­tást teljesen gépesítették. Csupán a legutóbbi hat év alatt a gyár ' összesen 250 ezer négyzetméter I szabványos előregyártott házat, nagymennyiségű 'különféle bútort' wm. l" V " „ v! pyyv '"* B^^^^ídtó^^lSw v. és sokszáz elsőrendű parkettet gyártett. A Donycc-medence bá­nyászvárosaiban: Gerlovkában, Nyikitovkában, Makejevkában, Konsztantyinovkában — egész ut­casorok épültek azokból a házak­ból, amelyeket a kozlovkai épület­elemgyár munkásai készítettek. A képen: a kovlovkai épület­elemgyár rendszerint nem végzi ' el a házak összeállítását. Az ösz­szeállítás a helyszínen történik. Előfordul azonban, hogy néhány újtípusú házat a gyár területén , állítanak össze. A munkások ma­|guk akarnak meggyőződni saját , munkájuk minőségéről. — A ké­! pen egy munkásszállót láthatunk, amelyet a gyár munkásai maguk állítanak össze. i

Next

/
Thumbnails
Contents