Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-12 / 60. szám

Világ proletárjai egyesüljetek I AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 60. SZAM I SZOMBAT, 1955 MÁRCIUS 12. | ARA: 50 FILLÉR MAI SZAMUNKBÓL: SZOVJET JEGYZÉK AMERIKAI ÉS SZOVJET MEZŐGAZDASÁGI KÜLDÖTTSÉGEK KÖLCSÖNÖS LATOGATÁSA ÉRDEKÉBEN (2. oldal) MA DÉLBEN ÉRKEZIK SZEGEDRE . KOSZMOGYEMJANSZKAJA ASSZONY (2. oldal) A BEGYŰJTÉSI HIVATAL ÉS AZ ÜGYÉSZSÉG LEVELEZGET — A KULÁKOK A MARKUKBA NEVETNEK (3, oldal) Begyűjtési tervtárgyalások A Begyűjtési Minisztérium rendelete nyomán Szegeden és a szegedi járásban is megkezdődött a begyűjtési szervek és a dol­gozó parasztság megbeszélése az 1955-ös és 1956-os beadási köte­lezettség teljesítéséinek módozatairól. A járásban és a város kör­nyékén az életre rendkívül figyelmes kulákság zavartkeltés céljá­ból azt híreszteli, hogy a tervtárgyalásokon suba alatt megváltoz­tatják a begyűjtési törvényt és jóval magasabb kötelezettségeket állapítanak meg, mint az elmúlt esztendőben. Ennek semmi alapja sincs: a kötelezettségek megállapítása most is, mint 1954r-ben, a hároméves begyűjtési törvény rendelkezéseinek megfelelően törté­nik. Sót: a termelési biztonság növelése céljából már 1956-ra is megbeszélik az élőállat és az állati termékek beadását, hogy a gazdák megfelelően felkészülhessenek rá. Ha a törvény ugyanaz, akkor miért szükségesek az újabb tárgyalások. Talán a birtokviszonyban állt be változás a mult év­ben? Igen! Az utóbbi években a mezőgazdasági fejlesztési hatá­rozat nyomán számosan vették művelés alá korábban parlagon hagyott földjeiket, megélénkült a földvásárlás és eladás, tömérdek kishaszonbérleti szerződést kötöttek. Bár a gazdalajstromok hely­reigazítása állandóan folyik, mégis előfordult, hogy egyes gazdák jóval több után szolgáltatnak be, mint amennyi földet ténylegesen művelnek, mások pedig — éppen az ő rovásukra — lényegesen kevesebb beadást teljesítenek, mert a gazdalajstromokon a válto­zásokat nem minden esetben vezették keresztül. Nemcsak ilyen­fajta változósok álltak be a földbirtokban, hanem igen elharapód­zott éppen a kulákság és a spekulatív elemek körében az egy család által művelt birtokok szétíratása — nyilvánvalóan a be­gyűjtési törvény kijátszása céljából. Természetesein, hogy a be­gyűjtési kötelezettségeket a földbirtok változásaihoz kell igazí­tani. Éppem ezért a tervtárgyalások sikere érdekében a járási és kerületi pénzügyi osztályok nyilvántartói feltétlenül igazítsák helyre az elkövetett hibákat, másrészt pedig a begyűjtési megbí­zottak, ha megállapítják, hogy a szétíratott földek tulajdonosai egy háztartásban élnek — vonják össze a birtokokat és a decem­ber 10., valamint a február 5. között bejelentett változásokat az eredeti birtoknormával terheljék meg. i 1 A tervtárgyalások széleskörű megbeszélései a tanácsok és a begyűjtési megbízottak alapvető kötelessége: az állam, valamint a dolgozó parasztság érdekeinek összeegyeztetése. A mult évben szá­mos nehézséget okozott ennek figyelmen kívül hagyása; a taná­csok nem gondolva arra, hogy a városoknak és az ellátatlanok­nak nyáron is szüksége van húsra — az év legutolsó hónapjaira irányozták elő a hízottsertés beadását. Az 1954. őszi előzetes terv­felbontás során újra elkövették ezeket a hibákat, amelyeket most kell helyrehozni. Ugyanakkor azonban — mivel sok jogos panasz van a termelók részéről a főbeadók kijelölésénél — indokolt eset­ben újabb főbeadókat kell kijelölni, természetesen, az anyagi te­herbírást tekintetbe véve. Ez a komoly megbeszélés komoly kere­teket kíván, ami ott kezdődik, hogy nem bízhatják rá egyedül a begyűjtési előadókra, hanem a végrehajtó bizottság elnökének és titkárának, a kerületi és falusi pártszervezetek képviselőinek, a tömegszervezetek, DISZ és MNDSZ meghízottjainak részvételével bonyolíthatják csak le eredményesen. A tervmegbeszélés során nagyon helyes, ha résztvesz a kré rületben megválasztott tanácstag is. Ugyanitt számtalan alkalom kínálkozik a begyűjtés érdekében végzett felvilágosító munkára és a felszabadulási verseny előmozdítására. Kimerülhet-e azonban márciusban a munkás-paraszt szövet­ségből adódó kötelezettségeink teljesítése azzal, hogy elkészítenek egy jó csomó tervet? Az elmúlt év tapasztalataiból okulva előre felhívjuk a figyelmet arra, hogy a tervfelbontás idején nem halhat el a tényleges begyűjtés, hanem éppen a minden gazdával történö elbeszélgetés nyomán jóval több tejnek, tojásnak, baromfinak és hízottsertésnek kell a begyűjtőhelyre kerülni, mint az év első két hónapjában. Alig két hét választ már el bennünket az első ne­gyedévi terv teljesítésétől s meg kell mondani, hogy Szegeden a számadatok nem valami kecsegtetők. A város globálisan, beleszá­mítva mindhárom kerület eredményét, az első negyedévben ese­dékes sertésből 68.2, baromfiból 78.1, tojásból 44.4, tejből 52 szá­zalékos eredményt ért el. A begyűjtési megbízottaknak most a tervek felbontásánál serkenteni kell városunk, természetesen a já­rás dolgozó parasztjait is, hogy adott szavunkat teljesíthessük; rendezzük első negyedévi beadási kötelezettségünket március 31-ig. Nem volt még soha olyan államhatalom Magyarországon, amely a kötelezettségek megszabásánál ennyire kikérte volna pol­gárai véleményét, ennyire tekintetbe vette volna óhajaikat, észre­vételeiket. A mi népi államunk a tervtárgyalásokon most vala­mennyi termelővel tanácskozik a kötelezettségek teljesítésének módozatairól, ezért érdeke minden gazdának, hogy jól felkészülve, minden félreértés és késői panasz elkerülése érdekében résztve­gyen ezeken a megbeszéléseken. A felszabadulásunk 10. évfordu­lója tiszteletére indított hatalmas népi mozgalomnak adjanak a tervtárgyalások újabb lendületet, hogy április 4-re a beadási kö­telezettségek teljesítésével tovább mélyítsük a munkások és parasz­tok megbonthatatlan szövetségét. Vasárnap adiák át a Jufaárugyár dolgozóinak a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját Á Szegedi Jutaárugyár az elmúlt év negyedik negyedének kiváló munkája alapján elnyerte a Minisz­tertanács és a SZOT vándorzászla­ját. A Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját március 13-án, va­sárnap délután 3 órakor ünnepség keretében adják át a Jutaárugyár dolgozóinak. Az ünnepséget a gyár Pacsirta utca 35. szám alatt lévő klubhelyiségében tartják meg. I nemzetközi nőnap alkalmából nagygyűlést rendeznek vasárnap délelőtt a Szabadság-filmszínházban A Központi Vezetőség határozata teljes mértékben érvényre juttatja munkásosztályunk vezetőszerepét a szocializmus építésében Farhas Mihály elviárs beszéde az országos kohászali tanácshozáson Az MNDSZ városi bizottsága va­sárnap délelőtt 10 órai kezdettel nagygyűlést rendez a Szabadság filmszínházban a nemzetközi nőnap alkalmából. Az ünnepség előadója Vass Istvánné elvtársnő, az MN­A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége és a Magyar Nép­köztársaság Minisztertanácsa ta­nácskozásra hívta össze a kohá­szat vezetőit, legjobb dolgozóit, párt- és tömegszervezetek képvise­lőit, hogy megbeszéljék az 1955. évben a kohászatra háruló felada­tokat. Tegnapi számunkban Csergő János elvtárs, kohó- és gépipari miniszternek a tanácskozáson el­mondott beszédét közöltük. A ta­nácskozáson felszólalt Farkas Mi­hály elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Dizottságának tag­ja, a Központi Vezetőség titkára. Deszédét az alábbiakban közöljük: — Kedves Elvtársak! — Engedjék meg, hogy felszóla­lásom elején tolmácsoljam önök­nek nagy pártunk Központi Veze­tőségének meleg, kommunista üd­vözletét. — A magyar szocialista nehéz­ipar e fontos tanácskozása közvet­lenül pártunk március 2—4-én megtartott nagyjelentőségű köz­ponti vezetőségi ülése után ült össze, hogy meghatározza szocia­lista kohászatunk feladatait. — Kohászatunk — elvtársak »— az első ötéves terv időszakában komoly fejlődést ért el. Kohásza­ink derekas munkája eredménye­ként kohóiparunk csaknem három­szorosára emelte nyersvasterme­lésünket a felszabadulás előtti idő­vel szemben. Az elért eredmények mutatják, hogy szocialista kohá­szatunk olyan tehetséges vezető­gárdával és olyan kiváló munká­sokkal rendelkezik, akik még ma­gasabb műszaki színvonalra képe­sek emelni kohóiparunk termelé­sét. De ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy felszámoljuk azokat a politikai nehézségeket, amelyek kohászatunk fejlődését is zavarták, — Az a jobboldali elhajlás, i amely szocialista építkezésünk fő akadályává vált, lassította, vissza­vetette kohászatunk fejlődését is. Az iparosítást a jobboldali elhajlás úgy értelmezte, hogy ne fejlesszük kohászatunkat. A kész sztálinvá­rosi kohót — amely hazánk leg­korszerűbb kohója — sem akarták üzembehelyeztetni, hanem be akar­ták fagyasztani azzal az indoko­lással, hogy ez a túliparosítás ter­méke. A jobboldali elhajlás vonala — és elsősorban Nagy elvtárs vé­leménye — az volt, hogy nem több, hanem kevesebb vasat, acélt kell adni az országnak; úgy beszélt a vasról és acélról, mint valami szük­ségszerű rosszról. Ugyanakkor azonban, amikor a nehézipar ellen­zői akadályozták vas- és acélterme­lésünk növekedését, arról beszéltek, hogy több mezőgazdasági gépet, több iparcikket gyártson szocia­lista iparunk. A mezőgazdaságfej­lesztése azonban, amely továbbra is pártunk politikájának egyik sar­kalatos célja — és szocialista épí­tésünk általában — nem kevesebb, hanem ellenkezőleg: több vasat és acélt követel. Ezért nehéziparunk és ezen belül kohászatunk fejlesz­tése nélkül a mezőgazdasági ter­melés korszerű színvonalra való emelése és a szocializmus tovább­építése nem valósítható meg. A jobboldali elhajlás a nehézipar fej­lesztése ellen foglalt állást, ezzel lényegében akadályozta a szocia­lizmus építését, s egyben a mező­gazdaság korszerű fejlődését is. A termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak ahhoz, hogy mind gazdaságosabban tudjanak dolgoz­ni, gépekre, gépekre és mégegy­szer gépekre van szükségük! De az egyénileg dolgozó parasztoknak is mind több munkaeszközre van szükségük, hogy jobban tudják megművelni földjüket és így töb­bet tudjanak termelni. Mind főbb korszerű gépre van szükség •— Tehát az iparban, de a mező­gazdaságban is mind több gépre, mind több korszerű gépre van szükség! Iparunk és mezőgazdasá­gunk csak akkor tart lépést a fej­lődéssel és csak akkor tud mind többet és jobban termelni, ha mind fejlettebb, ha mind korszerűbb technikai alapra épül fel. A nehéz­ipar fejlesztésének jobboldali ellen­zői iparunk és mezőgazdaságunk alól azt a fejlődő technikai alapot akarták kihúzni, amely nélkül sem az ipar, sem a mezőgazdaság nem tudja biztosítani népünk növekvő jólétét, hazánk honvédelmének erősödését, a szocializmus további sikeres építését. Ideje volt szét­zúzni azt a káros, lényegében mun­kás- és parasztellenes jobboldali né­zetet, amely azt vallotta, hogy a nehézipar fejlesztése ellentétben áll a népjólét emelkedésével! Pár­tunk Központi Vezetősége határo­zatának egyik nagyjelentőségű ér­deme, hogy ezt megtette. Nem nehézipar nélkül, hanem a hazai adottságokat figyelembevevő mó­don fejlődő nehéziparral lehet csak felépíteni a szocializmust és bizto­sítani népünk jólétének állandó emelkedését. Mert milyen jólét az, amely a tartalékok felélésére és csak a meglévő kapacitásokra és technikai berendezésekre van ala­pozva? Milyen jólét az, amely nem veszi figyelembe népünk számbeli gyarapodását, igényei növekedé­sét? Milyen jólét az, amely alatt nincs ott a bővített szocialista új­ratermelés erősödő és szélesedő bázisa? Világos, hogy a szocializ­mus gazdasági alaptörvényére való hivatkozás csak üres frázis marad mindaddig, amíg nem biztosítjuk a szocialista termelés évről évre nö­vekvő szélesedését, technikai alap­jainak bővülését. Ezt pedig nehéz­ipar nélkül, a nehézipar elsősorban való fejlesztése nélkül nem lehet megvalósítani. Homokra épít az, aki a nép jólétét, hazánk gazdasági és politikai erejét, a szocializmus építését nem a nehézipar sziklaszi­lárd alapjára építi. — Nagy pártunk vezetésével, di­cső munkásosztályunkkal az élen dolgozó népünk a szocialista társa­dalom felépítésének nagy művén munkálkodik. A szocialista társa­dalom a kapitalista társadalommal szemben minden tekintetben mp­gasabbrendű, fejlettebb társada­lom. A kapitalista társadalommal szemben csak úgy tudja magasabb­rendűségét biztosítani, ha fejlettebb iparral, mezőgazdasággal, ha fej* lettebb technikával, tudománnyal, kultúrával rendelkezik! Hiszen csak ezen az alapon tudja mind nagyobb mértékben kielégíteni a társadalom anyagi és kulturális igényeit. Ezért — elvtársak —azok, akik a nehézipar további fejleszté* sét ellenezték — akarva-akaratla­nul — szembefordultak a szocializ­mus építésével is és hazánkat az elmaradott országok soraiba akar­ták visszataszítani. — A március 2—4-e között meg­tartott központi vezetőségi ülés ma­radandó érdeme, hogy pártunk he­lyes politikájával szembenálló jobboldali elhajlás szétzúzásával megteremtette a legfontosabb poli­tikai előfeltételeket a szocializmus sikeres építése és népünk jólété­nek emelkedése számára. —• Szocialista kohászatunk veze­tőinek, mérnökeinek, technikusai­nak, igazgatóinknak, a kohászati iparban dolgozó kommunisták és pártonkivüliek seregének, a marti­nászoknak, olvasztároknak, henge­részeknek nagy érdemei vannak abban, hogy hazánk elmaradott ag­rár-ipari országból ipari országgá fejlődött. Sokan nem értékelik eléggé hazánk népgazdaságának e nagyjelentőségű minőségi változá­sát. Pedig ez nem kevesebbet je­lent, mint azt, hogy végérvénye­sen magunk mögött hagytuk az el­maradottságot, a kulturálatlansá­got, s hogy ennek következtében megerősödött hazánk függetlensége. De nemcsak arról van szó, hogy agrárországból ipari országgá fej­lődtünk, hanem arról a hatalmas jelentőségű tényről, hogy a szocia­lizmus építése közben emelked­tünk fel az ipari országok soraiba és hogy az az ipar, amely népgaz­daságunk vezető erejévé fejlődött, a szocializmus teljes győzelmének szolgál fegyveréül, A kohászat soronkövetkezö feladatai DSZ országos elnöke lesz. Negy­ven sokgyermekes anyát kitüntet­nek az ünnepélyen. A gyűlés után a szegedi kultűrcsoportok színes műsorral szórakoztatják az asszo­nyokat. E fontos tanácskozásnak ép­pen abban kell látnia nagy hiva­tását, hogy helyesen meghatározza: hogyan tudja kohászatunk ered­ményesebben elősegíteni a szocia­lizmus építését, népünk jólétének további állandó emelését. E két alapvető követelmény szempontjá­ból kell kidolgozni a kohászat fel­adatait. — Kohászatunknak vannak le nem becsülendő eredményei. A programszerűség javításában külö­nösen 1954. IV. negyedévében érez­hető javulás tapasztalható. Így pél­dául a Lenin Kohászati Művekben, ahol a mult év elején a martin­acél programszerűsége csak 83—84 százalék körül mozgott, az év vé­gén már 95 százalékos teljesítést értek el. Az elektróacél termelésé­nél még jobb fuz eredmény 1951. IV. negyedévében az elektróacél termelésének programszerűsége meghaladta a 95 százalékot. Saj­nos azonban a programszerűség ilyen mértékű javulása még nem jellemző az egész kohászatra. A nem kielégítő programszerű terme­lés miatt számos gépipari üzejn nem tudta tervét — és ami külö­nösen fontos — exporttervét telje­síteni. Például 1954. II. negyedévében a MAVAG 0—5—0 mozdonyhoz szük­séges hengereltárunak csak 71 százalékát kapta és nagyrészt emiatt tervét nem tudta teljesíteni. A 275 LE lokomobilhoz szükséges hengereltárunak csak a 76 száza­lékát szállították le határidőre, el­sősorban emiatt a MÁVAG loko­mobil tervét csak 60 százalékra teljesítette és elmaradt exportter­vének teljesítésében is. Habár a programszerűség betar­tása nehéz feladatot ró az üzemek­re, mivel nagyon sokfajta és gyak­ran kis tételű mennyiségeket is kell szállítaniok. betartása egyik legfontosabb feladata a kohászat­nak. A programszerűség javulása a gyakorlatban termelési többlettel egyenértékű. A programszerűtleniil termelt gyártmányok nagyrészt csak az elfekvő készleteket növe­lik, s azokat vagy egyáltalában nem, vagy csak hosszú idő múlva használják fel. Arról van tehát szó, hogy drága valutáért behoz­tuk a termeléshez szükséges kok­szot, ércet, lekötöttük a kohók, martinkemencék, hengerművek ka­pacitását, mégis a programszerű­ség be nem tartása miatt a terme­lés egy részét a népgazdaság szá­mára nem hasznosítottuk. Mindezt olyan körülmények között, amikor nagy a hiány az alapanyagokban, lFolytatás a második oldalon.}

Next

/
Thumbnails
Contents