Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-09 / 57. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 57. SZAM SZERDA, 1955 MÁRCIUS 9. ARA: 50 FILLÉR MAI SZAMUNKBÓL: A Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének felhívása a magyar dolgozókhoz (3. oldal) Megérkezett Budapestre a szovjet filmművészeti küldöttség (3. oldal) A Városi Tanács végrehajtó bizottságának ülése (5. oldal) A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól (A határozatot a Központi Vezetőség egyhangúlag fogadta el) 0 Hazánk felszabadításának 10. évfordulóján dolgozó népünk méltán tekint vissza jogos büszkeséggel az eltelt tíz év alatt kivívott hatalmas, történelmi jelentőségű sikereire. Ez idő alatt a munkásosztály. t pártunk vezetésével, meghódította a hatalmat, s szövetségben a dolgozó parasztsággal, kéz a kézben a néphez hű értelmiséggel, megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását hazánkban. A hároméves terv idején, de különösen az ötéves tervidőszak alatt népünk nagy sikereket ért el a szocialista iparosításban, a nehézipar, — s annak szíve, a gépipar — fejlesztésében. A dolgozó parasztság cgyrésze rálépett a felemelkedést jelentő nagyüzemi szocialista gazdálkodás útjára. Az elmúlt tíz év alatt gyökeresen megváltoztak dolgozó népünk anyagi, kulturális, szociális viszonyai, pártunk helyes politikájának végrehajtása, a dolgozó nép, s mindenekelőtt a munkásosztály önfeláldozó munkája révén. Az elmúlt tíz évben a dolgozó népnek a szocializmus építésében elért sikerei igazolják pártunk politikájának helyességét. Pártunk a szocializmus felépítéséért vívott harcában hibákat is elkövetett. 1951-tól kezdve a szocialista Iparnak lehetőségeinket, gazdasági adottságainkat meghaladó ütemű fejlesztésére vett irányt, a termelőszövetkezetek fejlesztésében nem volt elég tekintettel — egyes esetekben — az önkéntesség elvére, s nem fordította a szükséges figyelmet az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelési tartalékainak mozgósítására. 1953 júniusában pártunk Központi Vezetősége megvizsgálta országunk helyzetét s bátor bírálattal és önbírálattal a szocializmus építésében elkövetett hibákat feltárta s kidolgozta a hibák kiküszöbölésére szolgáló intézkedéseket. A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozatai teljesen helyeseknek bizonyultak. De a helyes határozatok végrehajtásáért vívott eredményes harc mellett, a végrehajtásban hibák és fogyatékosságok is voltak, sőt a határozatokat egyesek opportunista, antimarxista módon eltorzították, ami káros jobboldali hibákhoz, jobboldali elhajláshoz vezetett. Ennek következtében népi demokráciánk gazdasági és politikai helyzetében néhány nyugtalanító jelenség mutatkozik. 1954-ben az ipari termelés egyes területein elért eredmények ellenére is, alapjában véve egyhelyben topog (a minisztériumi ipar termelése 1954-ben 0,3 százalékkal emelkedett, a nehéziparé 3,1 százalékkal esökkentv. a munka termelékenysége a legtöbb iparágban csökkent és a termékek önköltsége növekedett, r munkafegyelem meglazult; a mezőgazdaság árutermelése 1954-ben kedvezőtlenül alakult. Bár " a növénytermelés és állattenyésztés o"--es ágazataiban jelentős eredmények születtek, az elmúlt évben kevesebb kenyérgabona termett, mint 1953-ban. Nem növekedett a szarvasmarhaállomány. A mezőgazdaság begyűjtési tervét a döntő cikkekben nem teljesítette, holott erre megvolt és megvan minden reális lehetősége. Mindez kihatott a nemzeti jövdelem alakulására is, amely 1953-hoz képest csökkent. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megállapítja, hogy népgazdaságunk helvzetének ilyen alakulása következtében a dolgozók megnövekedett életszínvonala (1954bcn nz egy keresőre eső reálbér 15 a/alcVtál. a parasztság reáljövcdcThie_pedíg_meg nagyobb mértékben növekedett) nem a termelés állandó növekedésének, a munka termelékenysége emelkedésének és az önköltség csökkenésének szilárd alapján, hanem főképpen az állami tartalékok felélésén és a beruházásokra fordított eszközök csökkentésén nyugszik. Az életszínvonal emelkedése nem nyugszik tartós, szilárd alapokon, mivel országunk gazdasági erői az utóbbi időben nem fejlődtek kielégítően. A népgazdaságunk helyzetében megmutatkozó komoly nehézségek okai mindenekelőtt abban keresendők. hogy az utóbbi időben, 1953. júniusa óta, olyan jobboldali, antimarxista, pártellenes, opportunista nézetek terjedtek el a pártban, az államapparátusban, s más területeken, amelyeknek hatására Iparunk fejlődése megtorpant, csökkent a szocialista felhalmozás, romlott az állami és az állampolgári fegyelem. A Központi Vezetőség megállapítja, hogy az 1953. júniusi Központi Vezetőségi ülésen hozott határozatok helyesek voltak, s azok ma is változatlanul érvényesek, s a III. pártkongresszus határozataival együtt pártunk politikájának ma is alapját képezik. Ezen határozatok szellemében pártunk változatlanul fő célkitűzésének tartja dolgozó népünk jólétének következetes emelését, szociális, kulturális igényeinek mind nagyobb mérvű kielégítését, a szocialista bővített újratermelés és a munka termelékenységének növekedése alapján. Pártunk e fő célkitűzése mindenekelőtt a nehézipar, az egész szocialista ipar, s a mezőgazdaság fejlesztése alapján biztosítható. Pártunk tovább folytatja a mezőgazdaság szocialista átépítésének, a termelőszövetkezetek fejlesztésének politikáját, az önkéntesség alapján. Emellett továbbra is biztosítja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság támogatását, anyagi érdekeltség elvének érvényesítését, hogy növelhessék termelésüket és mindenekelőtt nagyobb árutermelést érjenek el. Változatlanul érvényesek a kollektív vezetés megteremtése érdekében s a kommunista bírálat, önbírálat. valamint az állami törvényesség biztosítására hozott határozatok. 0 A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége megállapítja, hogy pártunk helyes politikája sikeres végrehajtásának a jelenlegi szakaszban a megnövekedett jobboldali veszély képezi főakadályát. Ezért a párt főfeladata e káros jobboldali nézetek ideológiai szétzúzása, ezek teljes elszigetelése, mert csak ez teszi lehetővé, hogy pártunk helyes irányvonala politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi életünk minden területén teljes mértékben érvényesüljön, állandóan erősödjön a munkásosztály és a parasztság szövetsége a munkásosztály vezetése mellett. E karos jobboldali nézetek a következőkben mutatkoznak meg: Mindenekelőtt, a szocialista iparosítás helyes politikájának elferdítésében. Pártunk 1953 júniusi határozatai, a III. pártkongresszus határozata, s más fontos párthatározatok világosan leszögezik, hogy a szocializmus építésének fő eszköze a szocialista iparosítás, hogy a termelőeszközök termelésének elsődlegességét biztosítani kell. Pártunk 1953 júniusi határozata alapján szükségessé vélt népgazdaságunk erőinek és eszközeinek átcsoportosítása, hogy helyreállítsuk népgazdaságunkban az arányosságot. Ez azt jelentette, hogy a mezőgazdaság elmaradottságát meg kell szüntetni, hogy biztosítani kell mezőgazdaságunk gyorsabb fejlesztését, korszerű színvonalra való emelését, növelni kell a mezőgazdasági termelést és ezen belül különösen a mezőgazdaság árutermelését. Az átcsoportosítás továbbá azf célozta, hogy növelni kell a könnyűipar és az élelmiszeripar termelését, a közszükségleti cikkek gyártását. Pártunk immár közel két éve dolgozik a júniusi határozatok végrehajtásán és ezen a téren komoly eredményeket ért ®1> amŰ a kiskereskedelem növekvő áruforgalma, valamint népünk életszínvonalának emelkedése bizonyít1953 júniusa előtt a túlságosan gyorsütemű iparosítás, a mezőgazdaság elmaradása akadályozta népgazdaságunk helyes fejlődését; ma azonban egész népgazdaságunk egészséges előrehaladását, a szocializmus sikeres építését, népünk jóléte következetes emelésének szilárd, tartós alapokra való helyezését iparunk termelésének pangása, a nehézipari termelés visszaesése fenyegeti. Az utóbbi időkben mind erőteljesebben, a párt helyos politikai vonalától eltérő, jobboldali, opportunista elhajlás bontakozott ki a szocialista iparosítás kérdésében. E jobboldali, antimarxista elhajlás e területen elsősorban a következőkben mutatkozik meg: a szocialista iparosítás meghiúsítására vonatkozó törekvések jelentkeztet; és olyan nézetek kezdtek terjedni, melyek tagadták a nehézipar állandó fejlesztésének szükségességét. Ha a párt fő irányvonalával szembehelyezkedő jobboldali, opportunista politika győzedelmeskednék, hazánkat végső soron az elmaradott országok sorába taszítaná vissza, mivel a nehézipar elsorvasztása lehetetlenné tenné a mezőgazdaság, s a könnyűipar fejlesztését, s ezért nem növekvő, hanem állandóan csökkenő árualapot tudna csak biztosítani dolgozó népünk számára, megdrágítaná a termelést, ami nem az árak csökkenéséhez, hanem azok elkerülhetetlen emeléséhez vezetne. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlődjél;, gépekre, mind korszerűbb technikára van szükség. Csakis a gépesítés útján biztosítható a mezőgazdaság szocialista átépítése és a mezőgazdaság terméshozamának növelése. De a könnyűipar fejlesztése sem képzelhető el a nehézipar, a gépipar állandó növekedése nélkül. A fogyasztási iparnak is állandóan szüksége van mind korszerűbb gépekre, ez pedig a gépipar, a nehézipar nélkül nem képzelhető el. A nehézipar fejlesztése ellen fellépő és jelentőségét lebecsülő jobboldali álláspont ezért ellentétben áll a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség alapvető érdekeivel. Érvónyrejuttatása megakadályozná népgazdaságunk korszerű fejlődését és lehetetlenné tenné dolgozó népünk életszínvonalának következetes emelését. Mindazok, akik a nehézipar fejlesztése elsődlegességének lenini— sztálini elvéről lemondanak, helyességét tagadják — a munkásosztály vezetőszerepe tagadásának útjára térnek. Tudvalevő, hogy a munkásosztály politikai vezetőszerepe nő és erősödik az ipar, a nehézipar fejlődésével. Mindazok, akik a nehézipar állandó fejlesztése ellen foglalnak állást — akarva, nem akarva — lényegében aláássák a népgazdaság továbbfejlődését és épülő szocialista hazánk védelmi képességét, veszélyeztetik népünk kivívott szabadságát. A párt politikájával nemcsak azt kell biztosítani, hogy következetesen javuljon népünk élete, hanem nem kevésbé azt is, hogy. népünk szebb, boldogabb életét minden külső és belső veszély ellen megvédjük. Ezért szükséges, hogy pártunk és kormányunk, figyelembe véve az élesedő nemzetközi helyzetet, nagyobb gondot fordítson a haza védelmére, ez pedig a nehézipar állandó fejlesztése nélkül szintén elképzelhetetlen! A szocialista iparosítással kapcsolatos jobboldali nézetek nemcsak abban jutnak kifejezésre, hogy hirdetőik elvetik a nehézipar fejlesztésének elsődlegességét, hanem abban is, hogy lebecsülik a termelés, a termelékenység állandó növekedésének valamint az önköltség állandó csökkentésének szerepét és jelentőségét; ez veszedelmes demagógia, a nép megtévesztése. *A munka termelékenysége — mutatott rá Lenin — ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából". (Lenin művei 29. kötet, 435. oldal.) Leninnek ezt az alapvető tanítását szem elől tévesztve, Nagy Imre elvtárs gyakorta elkövette azt a hibát, hogy elfeledkezett erről a szocializmus győzelme szempontjából legfontosabb és legfőbb dologról, a munkatermelékenység rendszeres emelésének szükségességéről, ami nélkül az ország nem tudja megerősíteni és fellendíteni gazdaságát, ami nélkül a dolgozók életszínvonalának felemeléséről tett összes ígéretek megalapozatlanok és üresek, s a dolgozók félrevezetését jelentik. E jobboldali nézetek vallói emlegetik az életszínvonal állandó maximális emelését, de semmit sem tesznek a termeié* kenység emelése, az önköltség csökkentése érdekében, sót burkolt formában ellene lépnek fel. Ha nem érvényesül a szocialista iparosítás politikája, ha nem fejlődik a nehézip>ar, nem érvényesül a termelőeszközök termelésének elsődlegessége és ha évről évre állandóan nem emelkedik a munka termelékenysége és nem csökken a termékek önköltsége, akkor tartós, állandó életszínvonal-emelkedésről még csak beszélni sem lehet. Az életszínvonal emeléséről beszélni, de ugyanakkor annak gazdasági feltételei biztosításával nem törődni, valójában olcsó demagógia, a nép félrevezetése! A növekvő jólét a bővített újratermelésből és annak révén a szocialista felhalmozásból fakad. A szocialista felhalmozást a termelékenység növekedése, az önköltség csökkentése teszi lehetővé. A párhelyes politikája biztosítja hazánk gazdasági megerősödését és népünk jólétének állandó növelését, ezzel szemben a p>árt vonalától eltérő jobboldali politika érvényesütóse aláásná hazánk megerősödéséi, és végső következményként népün. ket mind alacsonyabb életszínvonalra szorítaná vissza. A Közp>onti Vezetőség ezért a leghatározottabban elítéli és viszszautasítja pártunk szocialista iparosítási politikájának e jobboldali, antimarxista eltorzítását. | III.j Különösen nagy kárt okoztak azok a marxizmus—leninizmustól idegen, jobboldali nézetek, amelyek pártunk parasztpolitikájának fő kérdéseiben jelentkeztek. Pártunkban egyesek helytelenül értelmezik a munkás-paraszt szövetség kérdését, elfeledkeznek arról, hogy ez olyan osztályszövetség, amelynek célja a szocialista társadalom felépítése és a kizsákmányolás teljes megszüntetése. Olyan szövetség ez, amelyet a munkásosz. tály vezet. Egyesek a faluban végzett munkájukban nem támaszkodnak a szegényparasztságra, nem harcolnak a kulák ellen, megfeledkeznek a munkásosztály vezető szerepéről és a munkás-paraszt szövetség cél-, járói: a szocializmus építéséről és a kizsákmányolás elleni harcról. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének ilyenfajta értelmezése megfosztaná e szövetséget osztályharcos tartalmától és gyakorlatilag csak a kulákságnak használna. ,, i^j Pártunk Központi Vezetősége leszögezi, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság közötti szövetség további megszilárdítását egyik legfontosabb feladatának tartja. E feladatot — és ezzel a közép/paraszt megnyerését — azonban csak a szegényparasztságra támaszkodva és a kulákság ellen harcolva, a munkásosztály vezetése alatt le/yei megoldani. Ezen elvektől való legkisebb eltérés is gyengíti népi demokráciánk alapját, a munkátosztály és a dolgozó parasztság «zövetségét. Újra feléledtek, sőt egyes elméleti folyóiratainkban kinyomtatásra is kerültek a marxizmus által már régen szétzúzott olyan kispolgári elméletek is, amelyek s*rint az egyszerű árutermelő paraszti gazdaságokra, a népi demokrácia viszonyai között a bőrttett újratermelés a jellemző. E hamis tételből — és ehhez hasonlókból — kiindulva egyesek tagadni kezdték a mezőgazdaság szocialista átszervezésének parancsoló szükségszerűségét, s ezen a címen a termelőszövetkezeti mozgalom elgáncsolására vettek irányt. Az ilyenféle nézeteknek nagy szerepük van abban, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk az elmúlt évben számszerűleg nem nőtt, sőt valamelyest csökkent, jóllehet a termelőszövetkezetek jelentős részében a tagok életmódja ma már jobb, mint az egyénileg gazdálkodó középparasztoké. Azok, akik azt hirdetik, hogy egyéni gazdálkodas mellett a szegény- és középparasztok zöme ma gas jólétet érhet el és hogy a sok százezer egyéni parasztgazdaságból álló mezőgazdaságunk a termelőszövetkezetek fejlesztése nélkül is virágzóvá és élenjáróvá lehet, becsapják a dolgozó parasztságot. A dolgozó parasztságnak — mind a szegény — mind a középparasztoknak — igazi jólétet, emberi életet, országunk számára fejlett, magasszínvonalú mezőgazdaságot csak a szövetkezeti gazdálkodás kiterjesztése biztosíthat, mert csak a szocialista nagyüzemi termelésben használhatók ki ésszerűen a fejlett mezőgazdasági gépek, csak Itt alkalmazhatók tömeges méretekben a mezőgazdasági tudomány legújabb vívmányai, mindaz, ami megkönnyíti a dolgozó parasztság munkáját. Pártunk Központi Vezetősége világosan látja azokat a lehetőségeket, amelyek az egyéni parasztgazdaságok termelésének fejlesztésében rejlenek. Ezért ezek felhasználásának elősegítését fontos feladatának tekinti. Ismerve azonban a kisüzemi parasztgazdaságok fejlődésének korlátjait, szükségesnek tartja, hogy az önkéntesség lenini elvét betartva, párt- és állami szerveink sokoldalú politikai, gazdasági és szervező munkát végezzenek a termelőszövetkezeti mozgalom megerősítése és kiszélesítése érdekében. A meglévő termelőszövetkezetek termelési színvonalának szakadatlan növelése mellett elsősorban felvilágosító munkával biztosítani kell azt, hogy már ebben az évben megszűnjék a termelőszövetkezeti mozgalom egyhelyben topogása; meginduljanak a belépések és a régi termelőszövetkezetek mellett újak is alakuljanak. A kisparaszti gazdaság bővített újratermeléséről szóló helytelen nézetek nemcsal; arra alkalmasak hogy lassítsák a mezőgazdaság szo(F oly lat ás a második oldgloju} I