Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-09 / 57. szám

2 SZERDA, 1955 MÁRCIUS 9. Á Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól (Folytatót az első oldalrólj clalista átszervezését, hanem arra is, hogy megbontsák a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok barátságát. El kell érni, hogy a termelőszövetkezeti tagokban azegyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a szebb ós joíbb paraszti ólét úttörőit lássák. A termelőszövetkezeti tagoknak és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak össze kell fogniok azért ls, mert közös az ellenségük: a kulákság és a falu egyéb kizsákmányolól, akiknek gazdasága és politikai befolyása sokkal kisebb ugyan, mint volt a felszabadulás előtt, de az utóbbi időben spekulációs lehetőségük és ezzel együtt bátorságuk is újra megnőtt. Közrejátszott ebben az is, hogy ugyanazok, akik nyakra-főre dicsőítették az egyéni paraszti gazdaságot, megfeledkeztek a kulákságról, szem elől tévesztették azt, hogy a kulákok és egyéb falusi kizsákmányolók a szegény- és középparasztok rovására újra gazdagodni kezdenek. Nálunk is érvényesül az a lenini tanítás, amely szerint a kisüzemi gazdaság napról napra szüli a kapitalizmust, azaz lehetőséget ad arra, hogy kulákok és egyéb falusi spekulánsok kizsákmányolják a dolgozó parasztokat, sőt arra is, hogy a régi kizsákmányolók mellett új kapitalisták is nőjjenek. E lenini tanításokkal sz ebiben új erőre kapott az a régi megcáfolt állítás, amely szerint nemcsak a termelőszövetkezet, hanem az egyéni parasztgazdaság is a szocializmus felé fejlődik, a -maga módján- ez utóbbi is a szocializmust építi. Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok előtt nemcsak az egyéni paraszti gazdaságokban még fellelhető lehetősétgeket kell megmutatni, hanem e gazdaságok szűk korlátait is. Támogatni kell az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat abban, hogy lehetőségeiket a növénytermelés és állattenyésztés fejlesztésében kihasználják, de ugyanakkor szüntetelenül népszerűsíteni kell köztük a szövetkezésnek, mint a felemelkedés egyetlen tartósan járható útjának előnyeit. A falusi pártszervezetek egyidejűleg mozgósítsák mind a termelőszövetkezeti tagokat, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat a kulákság és más falusi kizsákmányolók ellen. Pártunkban egyesek helytelenül foglaltak állást 'a begyűjtés kérdésében is. Ebben a jobboldali álláspontban és a kulákok aknamunkájában van az oka annak, hogy 1954ben a párt és a kormány által helyesen csökkentett begyűjtési tervet sem teljesítették. Nem húzták alá a begyűjtési kötelezettség fontosságát és tétlenül szemlélték a begyűjtési fegyelem meglazulását. Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy tovább kell folytatni erőfeszítéseinket a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, ugyanakkor azonban meg kell követelni az állampolgári kötelességek teljesítését, mert csak ilyen módon lehet megteremteni a népgazdaság — és ezen belül a mezőgazdaság fejlesztésének is — anyagi alapjait. Pártunk politikája, amely a munkás-paraszt szövetség megerősítésére, a mezőgazdaság szocialista átalakítására és a mezőgazdasági termelés fellendítésére irányul, olyan politika, amely megfelel az egész dolgozó parasztság, mind a termelőszövetkezeti tagok, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok érdekeinek. A jobboldali nézetek ellenben, amelyek pártunk parasztpolitikájának alapvető kérdéseiben az utóbbi időben elterjedtek, nemcsak munkásellenesek, hanem dolgozó paraszt-ellenesek is, mert a kulákok és egyéb falusi kizsákmányolók megerősödését szolgálják a dolgozó parasztság rovására, hátráltatják a mezőgazdasági termelés fellendítését és a falu jobb életének kio'akulását. IV. A megerősödött jobbjldali, opportunista elhajlás megmutatkozott a párt vezetőszerepének lebecsülésében is. — Egyesek tagadták a párt vezetőszerepét a Hazafias Népfrontban. A Hazafias Népfront létrehozását — amelyet pártunk kezdeményezett — olyan jobboldali törekvések kísérték, amelyek a párt jelentőségének és vezetőszerepének visszaszorítását célozták, annak érdekében, hogy a Hazafias Népfront legyen az az erő, amely ellenőrzi az állami és tanácsszerveket is. Hogy a Hazafias Népfront ezt az „ellenőrző és irányító szerepét" betöltse, akarták egyesek a népi demokrácia legátfogóbb tömegszervezetévé tenni, ezzel lényegében a Hazafias Népfrontnak nagyobb szerepet akartak adni, mint a helyi tanácsoknak, amelyek tudvalevőleg a legátfogóbb tömegszervezetek és az államhatalom helyi szervei is, s amelyeket a választásokon maga a dolgozó nép hoz létre. Ezek a jobboldali nézetek lényegében a proletariátus diktatúrájáról szóló marxi —lenini tanítást akarták revízió alá venni. A legfontosabb a népi demokrácia rendszerében a munkásosztály forradalmi pártjának irányító, vezető szerepét feltétlenül biztosítani. Ennek biztosítása nélkül nincs népi demokrácia! A munkásosztály forradalmi pártjának az egész társadalom vezető, irányító és lelkesítő erejének kell lennie. Csak ezen az úton képes érvényesíteni a munkásosztály vezetőszerepét a szocializmus építésében, csak a párt vezetőszerepének maradéktalan érvényesítése révén töltheti be a népi demokrácia állama a munkásosztály, dolgozó népünk érdekének megfelelően valamennyi funkcióját. A párt a munkásosztály legmagasabb szervezeti formája, ezért a párt hivatott valamennyi tömegszervezet irányítására és tevékenységük ellenőrzésére. Valamennyi tömegszervezet munkájában a legfontosabb a párt vezető, irányító szerepének biztosítása, mert csak így érhető el, hogy különböző tömegszervezetek a szocializmus építésének ügyét szolgálják. A marxizmus— leninizmus e sarkalatos tanítását veszi revizió alá a jobboldali elhajlás. A Központi Vezetőség a leghatározottabban elutasítja a párt vezetőszerepét csökkenteni akaró jobboldali törekvéseket, mert ez végső soron a munkásosztály, dolgozó népünk hatalmának gyengítését, aláásását jelentené. A megerősödött jobboldali nézetek r>ártunk belső élete, egész harci tevékenysége, valamint a párt egységes, szilárd vezetése biztosításának alapvető elve, a demokratikus centralizmus elve ellen irányultak. A pártban egyesek olyan helyzetet akartak teremteni, hogy a pártvezetés határozatai ne legyenek kötelezőek a párt valamennyi szervezetére, hogy minden szervezetnek joga legyen a felső pártszervek által hozott határozatok helyességének felülbírálására. Ez jobboldali revizionista álláspont — s ha a párt nem lépett volna fel ellene — végső soron megfosztotta volna pártunkat, mint a munkásosztály forradalmi pártját, élcsapat, szervezett csapat jellegétől Megszüntette volna a párt akarat-egységét, ajtót-kaput nyitott volna különböző csoportosulásoknak a párton belül. A demokratikus centralizmus megszüntetése vagy gyengítése komoly veszélybe sodorta volna a párt eszmei és szervezeti egységét, komolyan megrendítette volna a párt fegyelmét, gyakorlatilag harcképtelenné tette volna a pártot, népi demokratikus rendszerünk vezető. Irányító erejét. Kifejezésre jutott a jobboldali veszély a kommunista bírálat és önbírálat kispolgári, anarchista irányban való eltorzításában is. A Központi Vezetőség helytelennek sőt egyenesen károsnak tartja, hogy az utóbbi időben jobboldali elemek a kritika ürügyén, rágalmazó módon tagadták a munkásosztály és az egész dolgozó nép által, a párt vezetésével Magyarországon elért történelmi sikereket. A Központi Vezetőség felhívja az egész párt, minden kommunista figyelmét arra, hogy ugyanakkor, amikor a leghatározottabban elítéli a párt tekintélyét romboló rágalmazást, feltétlenül biztosítani kell a párt egész tevékenységében, az állami munka minden területén, s egyebütt a kommunista bírálat és önbírálat érvényesülését. Gondoskodni kell arról, hogy komoly és állandó harc folyjék a párt- és az állami munkában megmutatkozó hiányosságok ellen, megszüntetésilk érdekében. Bátran ki kell bontakoztatni az alkotó kommunista kritikát, amely nélkül nem biztosítható pártunk jó munkája és épülő szocialista társadalmunk előrehaladása. A pártmunka megjavításának — az alapszervezetektől kezdve a Központi Vezetőségig — legfontosabb feltétele a bátor, pártszerű elvi bírálat és önbírálat, különösen pedig munkánk hiányosságainak alulról jövő bírálata. Ilyen bírálat nélkül lehetetlen az előrehaladás, ellenkezőleg, mindig fennáll az önelégültség, az önmegnyugtatás, a tespedés veszélye. Semmi körülmények között sem szabad félnünk az elvi, pártszerű bírálattól. Az ilyen bírálat még jobban emeli a párt és a párt vezető szerveinek tekintélyét, még jobban erősíti a párt egységét. A jobboldali elhajlás egyik legveszélyesebb megnyilatkozása a nacionalizmus és a sovinizmus. A Központi Vezetőség elengedhetetlenül szükségesnek tartja a nacionalizmus, a sovinizmus minden megnyilatkozása elleni kíméletlen ideológiai harcot. Szükségesnek tartja minden ellenséges támadás vagy aknamunka leleplezését és visszaverését. El kell mélyíteni népünkben —különös figyelmet fordítva az ifjúságra — a hazafias nevelést és ezzel párhuzamosan a proletárinternacionalizmus szellemét. Népünk nevelésében döntő szerep jut nagy felszabadítónknak, a szocialista Szovjetunió népei iránti mélységes hála és szeretet ápolásának. Erősíteni kell népünk tudatában a hatalmas, 900 milliós béketáborhoz való tartozásunk jelentőségét. • "Az ideológiai és gazdasági kérdésekben elterjedt helytelen és hibás nézetek jelentékeny része az osztályellenség behatásának tükröződése a pártban és a népi demokrácia egyéb területein. A jobboldali nézetek pártunkban és államunkban azért válhattak ilyen veszélyessé, mert Nagy Imre elvtárs beszédeiben és cikkeiben támogatta ezen antimarxisla nézeteket, sőt elsősorban ő volt e&ek hirdetője. Nagy Imre elvtárs jobboldali vonalának egyik alapvető vonása abban mutatkozott, meg, hogy tagadta és lebecsülte a párt által elért nagyszerű győzelmeket és rendszeresen elhallgatta az eredményeket. A Szabad Népben október 20-án megjelent „A Központi Vezetőség ülése után" című cikkével Nagy Imre elvtúr® egyenesen bátorította a párton belül és a párton kívül a kispolgári elemeket, helytelen, a párt tekintélyét aláásó tevékenységük fokozására. Maga a cikk irányvonala eltér az 1953 júniusi határozatoktól, a III. pártkongreszszustól, az 1954 októberi K. V. ülés határozatától, sőt löbb kérdésben szembe is koriil ezekkel az alapvető párthatározatokkal. Ez a cikk szembefordul a párt helyes iparosítási politikájával, lebecsüli a jobboldali veszélyt, lekicsinylően veti fel a takarékosság kérdését, hallgatással mellőzi a legfontosabbakat, a termelékenység emelésének és az önköltség csökkentésének kérdését, helytelenül magyarázza a munkás-paraszt szövetség szerepét, elhallgatja a munkásosztály vezető szerepének fontosságát e szövetségen belüL A jobboldali elemek a párton kíviil és a párton belül jeladásnak tekintették e cikket és romboló módon kezdték támadni a párt helyes politikáját. Ilyen jelenségek voltak tapasztalhatók löbb újság — köztük a Szabad Nép — szerkesztőségében, s az irodalmi élet területén is. Nagy elvtárs, a Miniszter tanács elnöke, valamint egyes gazdasági, párt- és szakszervezeteink nem törekedtek a munkásosztály mozgósítására, a termelési tervek teljesítése ós túlteljesítése, az ipar minőségi mutatóinak megjavítása, a munka termelékenységének emelése, az önköltség csökkentése, a technika jobb kihasználása érdekében. Ellenkezőleg: Nngy elvtárs és néhány más elvtárs a minisztériumokban, a sajtóban (mindenekelőtt a Szabad Népben) olcsó demagóg ígéreteikkel tévedésbe ejtették a munkásosztályt, a megnyugvás, a stiltgalambvárá® hangulatát terjesztették a munkásosztályban, alkalmazkodtak a-munkások elmaradott rétegeihez ég ezzel a bomlás bizonyos clemoit vitték be a munkásoszlá'.yba. Az ipar 1954. évi nem kielégítő munkájúnak fő oka ebben áll- Több minisztérium és a Minisztertanács munkájában az a helytelen ós káros opportunista gyakorlat terjedt el, hogy abban az esőiben, ha a vállalatok nem teljesítették a tervet, akkor az év folyamán löbb esetben is csökkentették tervüket, ahelyett, hogy mindont megtettek volna az elmaradó vállalatok felzárkóztatása érdekében és mozgósítot'ák volna a munkásokai a terv feltétlen teljesítéséért, a munka termelékenységének emeléséért folyó harcra, 0 A Központi Vezetőség — figyelembe véve, hogy minden előrehaladásunk fő akadályát a jelenlegi helyzetben a megnövekedett jobboldali veszély képezi — a következőkben állapítja meg pártunk soronkövetkező fő feladatait: 1. Pártunk alapvető feladata — a III. pártkongresszus határozatának megfelelően — a szocializmus építése, a szocializmus alapjainak lerakása hazánkban. E cél elérésére következetesen érvényesíteni kell pártunk fő irányvonalát, a szocialista iparosítás politikáját, biztosítva a nehézipar fejlesztésének elsőbbségét a népgazdaságban. A szocialista ipar, benne mindenekelőtt a nehézipar fejlesztése erősíti elsősorban a szocializmus anyagi alapjait. Az országunk szocialista iparosításáért vívóit harcban szem előtt kell tartani hazánk gazdasági adottságait, nyersanyagforrásaink jobb kihasználását. A szocialista iparosítás politikájának következetes megvalósítása elengedhetetlen feltétele a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, amelynek fő útja a termelőszövetkezeli mozgalom fejlesztése, a dolgozó parasztok önkéntes szövetkezése révén. Ennek érdekében pártunknak, államunknak, hatalmas segítő, nevelő, szervező, felvilágosító munkát kell végeznie a falvakban. Egyidejűleg pártunk, s államunk változatlanul támogatja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságot gazdasága lehetőségeinek jobb felhasználásában, termelése növelésében az anyagi érdekeltség elve alapján. El kell érni, hogy a párt és a kormány hathatós segítsége, s a falu dolgozó népének mozgósítása révén végrehajtsuk pártunknak a mezőgazdaság fellendítésére hozott határozatait. 2. A szocializmus alapjainak lerakásáért vívott harc, a szocializmus építésében elért sikerek biztosítják a dolgozó nép életszínvonalának következetes emelését, a dolgozó nép anyagi, kulturális, szociális viszonyainak állandó javulását, ami mindig pártunk politikájának fő célja volt és fő célja marad. Az 1953. évi júniusi közponli vezetőségi ülés nagyfontosságú határozatait pártunk eme fő célkitűzése megvalósítására következelesen végre kell hajtani. A dolgozó nép életszínvonalának következetes emelése megköveteli, hogy szakadatlanul növekedjék mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés, emelkedjék a munlca termelékenysége, csökkenjen a. termékek önköltsége, hogy határozott harc folyjék az anyagi és pénzügyi eszközök felhasználásában a legszigorúbb takarékosság érvényesítéséért, a munkafegyelem helyreállításáért és megszilárdításáért, valamennyi állampolgári kötelezettség (adófizetés, beadási kötelezettség stb.) pontos teljesítéséért. 3. Biztosítani kell, hogy az 1955. évi terv keretében a szocialista ipar termelése 1954-hez képest 5,7 százalékkal, a mezőgazdaság termelése pedig 7,3 százalékkal emelkedjék. Biztosítani kell, hogy a széntclmelés 4 százalékkal, a vaskohászat termelése 4 százalékkal, a villamosenergiatermelés 10 százalékkal növekedjék az elmúlt évhez képest. Biztosítani kell a közszükségleti cikkek termelésének jelentékeny növekedésétAz egy főre eső termelést az iparban az elmúlt évhez képest 3,9 százalékkal kell emelni, nz önköltséget általában 3 százalékkal kell csökkenteni; általában 2,3 százalékos nnyagmegtakarítást kell elérni. Mintegy 9 milliárd forintot kell 1955-ben beruházni, s 4.8 milliárd forintot kell felújításra fordítani. A nemzeti jövedolomnek 8,4 százalékkal kell emelkednie 1954-hez képest. Az elkövetkezendő hónapok legfőbb feladata szakadatlanul, dekádról dekádra, hónapról hónapra teljesíteni a terv minden előírásai• A párt-, állami és gazdasági szerveknek mozgósitaniok kell minden erőt az 1955. évi népgazdasági terv teljesítésére és túlteljesítésére. Mozgósítani kell a majdnem 2 millió főt számláló szakszervezetek hatalmas tömegeit, a DISZ lelkes fiataljait, a Hazafias Népfront kibontakozó erőit, nz MNDSZ-t és valamennyi tömegszervezetet e célok elérésére. Mindenütt a kommunisták legfőbb kötelessége. hogy a terv teljesítésében és túlteljesítésében, az önköltség csökkentésében. s a termelékenység emelésében példamutató magatartást tanúsít® sanak. A Központi Vezetőség megs állapítja, hogy a népgazdasági terv megvalósításánál egyaránt döntő úgy a mennyiségi mutatók teljesi* tése, mint az előirt növekvő ter* melékenység, s csökkenő önköltség feltétlen biztosítása. 4. A Központi Vezetőség meg® bízza a Politikai Bizottságot,hogy a III. pártkongresszus határozatai* nak szellemében dolgozza ki a md* sodik öféves terv részletes irány* elveit. Vegye ennél figyelembe a nehézipar és ezen belül a terme® lőeszközük termelésének elsődlegességét, a mezőgazdaság további fej® lesztösót és korszerűsítését, a szo® cializmus alapjainak lerakását a mezőgazdaságban, valamint a fo* gyasztási cikkek termelésének l»« vábbí növekedését. Legyen a má® sodik ötéve8 terv hazánk további megerősödésének, népünk növekvő jólétének, a honvédelem fejlődésé® nek, a szocializmus győzelmének terve. 5. Minden erővel, teljes mérték* ben biztosítani kell a párt megin* gathatatlan eszmei, politikai és szervezeti egységét. Ennek a szi® lárd egységnek felülről lefelé, a párt Politikai Bizottságából, Köz® ponti Vezetőségéből kell oly erővel kisugárqjnia, hogy biztosítsa minden vezető pártszervnek és minden kommunistának a párt helyes politikája szellemében való egyöntetű működését. Ez a megingathataTlan eszmei, politikai és szervezeti egység kell, hogy biztosítsa a pártban az akarat. é® a cselekvés egységét, e a párt vasfegyelmőf. Csak ezen alapvető feladat sikeres megoldásával érhető el a párt és a pártvezetés tekintélyének további növekedése, továbbá az, hogy mind nagyobb lelkesedéssel, s minél egységesebbek kövesse és lelkesen támogassa munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk a párt politikáját. Tömörüljön pártunk köré az egész dolgozó nép és egysége® lendülettel vigye győzelemre célkitűzéseinket. 6. Megalkuvás nélküli ideológiai harcot kell folytatni a párt politikájától eltérő minden elhajlás ellen, a jelen esetben mindenekelőtt a jobboldali elhajlás ellen• Fel kell tárni mindenütt a jobboldali veszély gyökereit. Feltétlenül biztosítani kell a jobboldali nézetek elszigetelését és azok teljes felszámolását. Ügyelni kell arra, hogy a jobboldali nézetek elleni harc ne elvont módon folyjék, hanem össze legyen kapcsolva a párt mindennapi feladatéinak sikeres végrehajtásával. Miközben, pártunk erőteljesen küzd a jobboldali veszélyek ellen, ugyanakkor szakadatlanul folytatja a harcot a .baloldali túlzók és az állami törvényesség megsértői ellen isBiztosítani kell a pórt vezető, irányitó szerepét a társadalmi és az állami élet minden területén, az állami szervekben, tömegszervezetekben és tömegmozgalmakban, a sajtó, a rádió szerveiben, az irodalomban stb. Biztosítani kell, hogy pártunk központi lapja, a Szabad Nép. pártunk elméleti folyóirata, a Társadalmi Szemle minden elhajlástól mentesen harcoljon a párt helyes politikájúnak végrehajtásáért, nevelje pártunkat pártunk kádereit a párt marxista—leninista politikájának szellemében. A többi lapoknál és folyóiratoknál is biztosítani kell, hogy valamennyit — figyelembevéve sajátosságukat és szerepüket — a párt politikájának megfelelően szerkesszék. A Központi Vezetőség kötelezi a pártszervezeteket: minden erejükkel szélesítsék és erősítsék a párt kapcsolatait a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek széles tömegeivel, erősítsék a munkásosztály vezette megbonthatatlan munkásparaszt szövetséget. Minden kommunista véaezzc példásan és éberen munkáját ezon a helyen, amelyet a párt, a munkásosztály, r dolgozó név. néni demokratikus államunk kijelölt számára. A Központi Vezetőség szilárdan meg van győződve arról, hogy a magyar dolgozók harcedzett pártjának minden szervezete s egész tagsága, a dicső mamar munkásosztály, dolgozó népiink milliói lelkes, szívós, odaadó munkával valóraváltják azokat a nagy nemzeti feladatokat, amelveket e határozat országunk felemelkedésére népünk boldogulására kitűzött. Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége