Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-06 / 55. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 55. SZAM VASÁRNAP, 1955 MÁRCIUS 6. | ARA: 50 FILLÉR Ma nyitják meg Szegeden a magyar-szovjet barátság hónapját A Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága és a Magyar— Szovjet Társaság szegedi elnöksége ma, vasárnap délelőtt fél 11 órai kezdettel a Szegedi Állami Nemzeti Színházban tartja a ma­gyar—szovjet barátság hónapjának megnyitó ünnepségét. Ünnepi beszédet Vereska András elvtárs, az MDP Szeged Városi Bizott­ságának titkára, a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottságának elnökhelyettese mond. Az ünnepségen fellép a Belügyminisztérium művészegyüt­tese. Erkel, Mojszejev, Novikov stb. műveket ad elő. Ének-, zene­és tánckara gazdag műsorral szórakoztatja a közönséget. Igaz barátság ünnepe Ma kezdődik Szegeden a magyar—szovjet barátság hónapja. A Nemzeti Színházban az ünnepélyes megnyitón azok az emberek gyűlnek össze, akik tíz esztendeje dolgoznak városunk, hazánk fel­virágoztatásán, akik tíz éve napról napra szövik azokat a szála­kat, amelyek a két ország és a két nép barátságát erősítik. Tíz esztendő... Emlékezzünk vissza e történelmi korszak néhány emlékezetesebb dátumára. Ma tíz éve Szeged már felsza­badult a fasiszta megszállás alól, hónapok óta forrt, erjedt az új élet tervekkel, alkotókedvvel teli városunkban. A szovjet katonák áldozatos harca hozta el ezt a szabadságot. És a szovjet hatósá­gok bátorítására és tevékeny támogatásával indult meg Szegeden a termelő munka, a rend helyreállítása, a megújult szellemi élet. íme egy hír a tíz év előtti lapokból: szegedi egyetemi tanárok és szovjet katonaorvosok találkozója... A baráti beszélgetésen "vala­mennyien az orosz—magyar kultúrkapcsolatok kiépítésének szük­ségességét hangoztatták". Hosszú évtizedek mesterséges elidege­nítése után, nehéz körülmények között, de nagy történelmi felada­tok tudatában így indult meg lépésről lépésre a két nép fiainak barátsága, közeledése. Tíz év alatt e barátság reális erővé, szét­törhetetlen sziklává szilárdult. Nyomait megtaláljuk mindenütt ,az azóta eltelt években. öt évvel ezelőtt, 1950 februárjában a Textilművek dolgo­zói nagy ünnepségre készülődtek. Pénteken — 18-án — reggel az üzem dolgozói egyébről sem beszéltek, mint arról, hogy megérke­zik Natalja Iljicsna Dubjága elvtársnő, a Lenin-renddel kitünte­tett szovjet sztahánovista szövőnő. Amikor pedig megérkezett, az üzem kapujában virágcsokorral fogadták a dolgozók. És Dubjága elvtársnő bejárta a vadonatúj, szovjet gépekkel felszerelt üzemet, beszélgetett a dolgozókkal. Elmondta tapasztalatait a magyar Szthánov-mozgalommal kapcsolatban. *A Sztahánov-mozgalom .— mondotta Dubjága elvtársnő — nem a puszta erőkifejtésre épül fel, hanem a munka tökéletes megszervezésére, különösen az újí­tásokra és ésszerűsítésekre, amellyel a dolgozók a technikai nor­mát döntik meg*. S most, felidézve e rég elhangzott szavakat, arra kell gondolnunk, hány újítás született, hány ésszerűsítés var lósult meg azóta a szegcdi textilüzemekben a szovjet dolgozók, a szovjet technika indítékai nyomán. Hát nem ezek a tettek bizo­nyítják-e legragyogóbban a két nép barátságát? Bizony, az ilyen tettek azok, melyek alkotóvá, tartalmassá, valósággá teszik a ba­rátságot. Így válik két nép barátsága termékennyé, olyanná, hogy a békés, munkás jövőt építi, amely mindkét népnek érdeke. Számtalan élmény, emlék figyelmeztet e barátság gazdago­dására. A Pjatnyickij együttes gazdag műsora tárul elénk az em­lékezet távolából. Alekszandra Balasova elvtársnő, 6zovjet törté­nész szavai csendülnek fel emlékeinkből, amelyeket az egyete* műnk történeti intézetének egyik munkaértekezletén mondott el. Konsztantyin Ivánovlcs Szkrjábin Sztálin-díjas akadémikus alakja jelenik meg előttünk, aki ugyancsak itt járt, az Orvostudományi Egyetemen, s GaJerij Pavlovics Druzin elvtársé, aki a Bölcsészet­tudományi Karon tartott előadást, majd a szegedi írókkal beszél­getett el meghitt baráti körben. Felrémlik emlékeinkből J. K. Oszipova, a kitűnő szovjet pedagógus alakja, ki Itt járt közöttünk, ellátogatott az Űttörőházba, a pedagógusok közé, elbeszélgetett velük, megnézte a diákok füzeteit, munkáit, és számtalan hasz­nos tanácsot adott nekik. S tavaly járt itt Gluscsenko professzor is, a kétszeres Sztálin-díjas, aki meglátogatta a Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézetet ós az egyetemet. Az idei magyar—szovjet barátsági hónap semmivel sem maradhat el az eddigiek mögött, sőt! — hiszen most, hazánk fel­szabadulásának tizedik évfordulója előtt, a szovjet nép barátságá­nak legnagyobb tettére emlékezünk. Most is ellátogatnak közénk a szovjet emberek, közöttük Zója édesanyja, Koszmogyemjan­szkája asszony is. Az 6 jelenléte közvetlenül a vérzivataros évekre, a 6zovjet nép nagy áldozatára emlékeztet bennünket. De eljön Szegedre Brovka Sztálin-díjas bjelorusz író, Konsztantyinov, a neves társadalomtudós és filozófus, Kartasov, a kiváló mezőgazda­sági szakember. Meggyőződésünk, hogy a magyar—szovjet barát­ság szavaik, tanácsaik, gazdag tapasztalataik nyomán tovább erő­södik. S különösen akkor, ha ezek a tapasztalatok a mi ország­építő munkánkban — hétköznapi tevékenységünkben éppúgy, mint nagy terveink végrehajtásában — életre kelnek, valósággá vál­nak, ha alkotó módon használjuk fel őket. Ez az igazi tartalma, módja ennek a tíz év alatt terebélyessé és gazdaggá növekedett barátságnak. Ezért kívánjuk mind jobban megismerni a szovjet emberek életét filmről, regényből és kedves vendégeink szavaiból is. Minden ismeret minket gazdagít és új ismeretek megszerzésére ösztönöz, minden ismeret barátságunkat erősíti. A barátsági hó­nap megnyitásán ezekre az értékekre gondolunk ós megerősödött lélekkel haladunk előre új, országépítő tettek felé. Vasárnap délután négy órakor kezdődik az idei államkölcsön sorsolás Szeged és a szegedi járás életéből A gyár büszkeségei: a fiafal szövődések Verseny a Dorozsmai Pamuiszövőben 'A' Dorozsmai Pamutszövő sűrűn csattogó vetélői szorgos munkáról beszélnek. A gépeken most készülő hófehér szövet nagy része rövide­sen olt látható majd valamelyik szegedi, vagy vidéki üzletben ágy­nemű vászonként, vagy éppen di­vatos szövetként. így, nyers szö­vésben is szépen mutatnak az áruk. Gondos, ügyes szövőnők vigyáznak szépségükre. Az üzemben mindenki jól dolgozik, nem akad most senki, aki ne teljesítené a felszabadulás ünnepére tett felajánlását. Szinte csupa dorozsmai ember dolgozik a gyárban, s most elha­tározták, hogyha üzemük kicsi ls, nem maradnak el a szegedi textil­üzemek mögött. Teljesítik a tervei — méghozzá elsőrendű minőségű árut adunk. Ezt vállalták április 4. megünneplésére. Dudásné, a® üzemi bizottság el­nöke bü®kén mondja el: — A felszabadulási verseny •— Igazi verseny. Hyen versengés még nem volt a partik között. A febru­árban 105.1 százalékra teljesítettük a tervet s a minőség ;8 javult: ja­nuárban 97.23, februárban 99,5 szá­zalékra emelkedett az első osztá­lyú áruk aránya. Dudásné asztalán papírlapok fekszenek. Ezeket nézi, s töpreng, melyik dolgozót is említse az élen­haladók közül. Nehéz a választás. Mégis, az eredmények legjobban a DISZ-eseket, helyesebben az egész DISZ-partit dicsérik: a fiatalok egy lépéssel mindenkit megelőztek, az idős szövőnőket is, akik őket ta­nították. A DISZ-parti készíti e legjobb minőségű árut: eredményük csaknem 100 százalék. Kikből áll a DISZ-parti? Csupa egészen fiatal szövőlányból. Hadd mutassunk be kettőt közülük: Josrai Piroska, a mindig mo­solygó, piros arcú lány, csak ti­zenhét esztendős. Egy éve került a gyárba, s hamar megtanulta a szö­vést, s néhány hónap múltán már 7 gépért, azok pontos munkájáért felelt- Később ezt is keveselte. Szólt a DISZ-tit kárnak, Radica Bé­lának, hogy elvállalna tíz gépet ls. Kérését teljesítették. Most már két hete tíz gépet kezel. A napokban ismét beszélt a DISZ-titkárral. Azt tudakolta tőle, elégedettek-e mun­kájával? Mert nagyon iparkodik. S amikor meghallotta a választ, mintha szárnyat kapott volna a fiatal szövőlány. Azóta még sza­porábban dolgozik. A tíz gépen is hibátlanul szövi a hófehér árut. •Tosvai Piroska szomszédja Ocskó Marika. ő valamivel korábban kezdett tiz gépen dolgozni, s a szövet, ami az ő gépeiről kerül le, ugyancsak hibátlan. Nem könnyű tíz gépet ellátni, n lányok azonban nem félnők a mun­kától. Partimesterük, Vári András bácsi mindig segít nekik. hogy megbirkózhassanak a merészen vál­lalt feladattal. A lányok apjukként tisztelik, ő pedig gyerekeiként sze­reti „lányait". Gépeikre pontos terv ! szerint vigyáz, naponta megvizu : gálja a DISZ-parti hatvan szövő­| gépét. A gépjavításokban kitűnő segítő'.ársa Dudás István segéd­mester, aki akárcsak a szövőlá­nyok, mindössze 17 esztendős. A ! lányok elégedettek a fiatal segéd­mester munkájával. A Dorozsmai Pamütszövönek a Szegedi Textilművek küldi a fona­lat, az előhengerl. Az előhengerek miatt azonban olykor elégedetlenek a szövők. A felszabadulási verseny drága perceiből a Textilművek hi­bája miatt már 36 órát elvesztettek­Mór többször kérték a Szegedi Tex­tilművekot, hogy ne küldjenek hi­bás előhengert. A szegediek meg is ígérték, hogy a jövőben jó henge­reket küldenek, meri ők is tudják: a Dorozsmai Pamutszövö dolgozói becsülettel akarják teljesíteni áp­rilis 4-re fett ígéretüket. t Rikk Júlia ik a gépek „egészségére" vigyáznak A Szegedi Jutaárugyárban zúg a sok szövőgép. Szép eredmények születnek a felszabadulási munka­versenyben. Tízezer gabonászsákot készítettek el már eddig, terven felül. Ennek a sikeres munkának egyik előfeltétele a gépek zavartalan.míb.. ködése. Mert a gépek kopnak, el­romlanak és alkatrészeiket cserél­ni kell és mindezt gyorsan fenn­akadás nélkül. Erről gondoskod­nak a karbantartók. A kisebb hi­bákat az egyes üzemrészek laka­tosai hozzák rendbe. Ha nagyobb javításokra van szükség, a műhely lép közbe. A varrodában nincs olyan nap. hogy valami helyrehozni való ne akadjon. Ha eltörik a tű, akkor a művezető: Ábrahám Jenő elvtárs gyorsan kicseréli, aztán a hibát kijavítja s máris tovább folyik a munka. A varrodában még a ge­neráljavításokat is 5 végzi s csak ritkán fordul segítségért a mű­helyhez. A szövőknél például Sándor Béla és Kertész Márton lakato­sok is igen jó munkát végeznek. Éberen őrködnek a gépek „egész­ségi állapota" felett. Ha valami­lyen alkatrészre szükség van, idő­ben értesítik a műhelyt. A legszük­ségesebb pótalkatrészeket mindig kéznél tartják. Sándor elvtárs elő­re számolva a szükséglettel, pél­dául ütőgörgőket kért a műhely­től s gyorsan meg is kapta azo­kat. A műhelyben Hódi elvtárs, a fő­mechanikus helyettese elmondja: — A műhely dolgozói felaján­lották, hogy a kongresszusi ver­senyben 100 százalékos minőségi munkát végeznek, s takarékoskod­nak az anyaggal. így van ez és állandóan gondoskodnak tartalék alkatrészekről, hogy az üzemré­szekben ne álljanak tétlenül gé­pek, s a munka ne akadozzon. Igen nagy szükség lenne a mű­helyben maró és gyalugépre. Ezek hiányában igen sokszor csak idö­és pénzveszteség árán tudják helyrehozni a gépeket. Igen jó lenne, ha a Jutaárugyár felsőbb gazdasági szerve segítségével be­szerezné a két gépet, mert így gyorsabban és olcsóbban végez­hetnék el a nagyobb javításokat, s készíthetnének alkatrészeket. Ez pedig csökkentené a gyár önkölt­ségét. (bézi) Áz első országos vásár Mórahalmon Összefogott a falu népe: megkapták a vásártartási jogot A IV. Békekölcsön második sor­solását vasárnap délután négy óra­kor ünnepélyesen kezdik meg a Za­laegerszegi Ruhagyár feldíszített kultúrtermében. Ezúttal — száz fo­rintos kötvényeket — alapul véve — 78.500 kötvény 6zámát húzzák ki a szerencsekerékből, összesen 24 mil­lió 913.800 forint értékű nyeremény­nyel. — Mégis csak lesz vá­sár —• mondogatták a község gazdái és nagy igyekezettel rakták le kocsijukról a jó erős akácfa-oszlopokat. Azután csoportokba verődve beszélték meg, milyen jó is, hogy a község megkapta a vá­sártartási engedélyt. Nem kell az eladó jó­szágokai törni behajtani Szegedig — felesleges terményüket itt, hely­ben is eladhatják. Hát még mekkora az asszo­nyok öröme! A féltve nevelt aprójószágot, meg a tojást, a megtakarí­tott zsírt és szalonnát most itt, Mórahalmán adhatják el. Szabó Imre nagyot rántott a gyeplön, lovai megálltak. — Szomszéd.' jöjjön már segíteni — szól oda a hozzá legközelebb ál­ló emberhez. Egy-kettőre lerakják a kocsiról az oszlopokat. — No ez már megvan — mondja Szabó Imre. — Most pedig a karókat kell leásni. Ott mindjárt helyben brigád alakul Szabó Ist­ván, Mészáros Ferenc, Lázár I'ál gazdák veze­tésével, a karók beásá­sára. A hat holdnyi vásár­tér bekerítéséhez sok karóra volt szükség. A mórahalmi Október TSZ húsz, az Uj Világ TSZ Hz, Kopasz Szilveszter egyénileg dolgozó pa­raszt hat oszlopot adott a vásártér bekerítéséhez — s még hosszan lehet­ne ezt a felsorolást foly­tatni. összegyűlt a szüksé­ges 468 oszlop. He ezu­tán következett még a nagyobb munka. A köz­ség apraja-nagyja a vá­sártéren volt, ástak, osz­lopokat állítottak, dró­tot húztak. A földmü­vesszövetkezet udvará­ból a nagy mérleget is átépítették a vásártérre. Itt dolgoztak a község dolgozó parasztjai, szö­vetkezeti tagok, a köz­ségi tanács férfimunka­társai, a földmüvesszö­vetkezel és a malom dol­gozói. Nagy elégtétel ez Ko­pasz Szilveszter elvtárs­nak. Kopasz elvtárs ta­nácstag, a mórahalmi Hazafias Népfront Bi­zottságának elnöke, aki ismeri a község dolgo­zóinak kívánságait. Sok gazdával beszélgetett és azok kérték, tegyen va­lamit, hogy legyen vá­sár• Igenám, de az en­gedélyt csak úgy kap­ják meg, ha bekerített tér van, ahol a vásárt meg lehet tartani. Ezért javasolta az egyik fa­nácsülésen Kopasz elv­társ, hogy kerítsék be a falu végén lévő nagy teret. Akadtak kishitűek, akik nem bíztak Mára­halom dolgos népének összefogásában. De a többség, élükön Kopasz Szilveszterrel és Pálinkó Lajos tanácselnökkei, hittek, bizlak — és ne­kik lett igazuk. A mórahalmi dolgo­zók nemcsak a vásár­ierüket kerítették be, ha­nem gondoskodtak arról is, hogy a környező köz­ségekből érkező kocsik jó utakon haladhassanak " mórahalmi vásárra. A Tüsök-sort és a Gáesért összekötő , iton töltést, új átereszeket építettek, a vasútállomás és a Széna-telep mellett ve­zető utat megjavították. Hagy napra virrad ma Mórahalom. Most elő­ször lesz községük orszá­gos vásár színhelye.

Next

/
Thumbnails
Contents