Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-06 / 55. szám

DÍLMH6T1R0RSZBG VASÁRNAP, 1955 MÁRCIUS 6. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata a Nemzetközi Nőnapról Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága határozatot hozott a március 8-i nemzetközi nőnapról, A határozat hangoztatja, hogy a Szovjetunió dolgozói az idén a nemzetközi nőnapot az ötödik ötéves terv határidő előtti teljesítéséért, a nehéziparnak az egész szovjet gazdaság hatalmas alapjának állandó fellendítéséért, a szocializmus további megszilárdításáért és a szovjet emherek jólétének növeléséért vívott harc jegyében üi^ ncplik meg. A határozat részletesen ismerteti a száznegyven millió tagot számláló Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség hatalmas szerepét. A szovjet nők ennek a világszervezetnek az élcsapatát alkotják. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága — hangzik a határozatban — a nemzetközi nőnap alkalmából lelkesen üdvözli a szovjet nőket, további sikereket kíván nekik a szocialista haza javára kifejtett gyümölcsöző munkájukban. A központi bizottság harcra szólít minden szovjet nőt, a szovjet állam hatalmának és annak megdönthetetlen alapja, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének, valamint a Szovjetunióban élő ncpek testvéri barátságának megszilárdításáért. A párt központi bizottsága felszólítja a szovjet nőket, hogy növeljék az ipari és mezőgazdasági termelést, majd befejezésül azt a meggyőződését fejezi ki, hogy minden szovjet nő továbbra is becsületesen munkálkodik a szocialista haza gazdagságának, hatalmának és dicsőségének megsokszorozása, az ifjú nemzedék helyes nevelése érdekében, A szovjet nők továbbra ls támogatják a szovjet állam békeszerető külpolitikáját és élén állnak annak a harcnak, amely világszerte az egyetemes békéért, az atom- és hidrogénfegyver betiltásáért és az új háború veszélyének elhárításáért folyik. Sajtófogadás a szovjet knliurális küldöttség és művészcsoport tiszteletére A magyar—szovjet barátság hónapja alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet kulturális küldöttség és művészcsoport tiszteletére szombaton délelőtt sajtófogadást rendeztek a margitszigeti Nagyszállóban, Resztvett S sajtófogadáson Mlhályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Kelen Béla, az MSZT főtitkára, Kakuk Józsefné és Biró Vera, az MSZT titkárai. Jelen volt a sajtófogadáson J. Ny. Csernyakov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének első titkára, valamint V. Z. Kuzmenko, a VOKSZ magyarországi megbízottja. Mihályfl Ernő népművelési miniszterhelyettes, a MUOSZ elnöke, a magyar sajtó munkásai nevében köszöntötte a szovjet vendégeket, majd a megjelentek tapsától kísérve bemutatta • küldöttség tagjait. Ezután F. V. Konsztantylnov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett működő Társadalomtudományi Akadémia rektora, a filozófiai tudományok doktora, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, a kulturális küldöttség vezetője szólalt feL Konsztantylnov a szovjet nép testvéri, baráti üdvözletét tolmácsolta, majd a sajtó és tudomány kapcsolatáról szólt, Beszéde után A I. Anylszimov, a Szovjetunió Állami Akadémiai Nagyszínházának igazgatója, a művészcsoport vezetője szólalt Jel, majd Ty, Koszmogyemjanszkaja pedagógus, a hős Zója édesanyja válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Koszmogyemjanszkaja asz szony nagy tapssal fogadott szavai után R. Ny. Kartasov, a Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériuma Mezőgazdasági Propaganda Főigazgatóságának helyettes vezetője válaszolt a hozzáintézett kérdésekre. T. Nyikolajeva zongoraművésznő és zeneszerző ismertette ezután munkásságát és terveit. Végül A. I. Kotljarov, a Krupszkaja népművészeti ház igazgatója válaszolt a hozzáintézett kérdésekre. Az MNDSZ felhívása a Nemzetközi Nőnapra A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácsülése a nemzetközi nőnap alkalmából felhívással fordult a világ asszonyaihoz, anyáihoz. Felhívja figyelmüket a családjukat, gyermekeiket ismét fenyegető háborús veszélyre, arra, hogy a háborús uszítók szörnyű atomháborút akarnak kirobbantani. A béke védelmében, a szabadságért, a jobb életkörülményekért folytatott harcban a nőknek döntő szóval kell rendelkezniök. Emeljék fel szavukat, vessék latba minden erejüket, hogy megmentsék szeretteik életét, megvédjék a békét, — hangsúlyozza a többi között a felhívás, Bevan azonnali tárgyalások megkezdését sürgeti a Szovjetunióval Az Angol Országos Nfiszövelség tiltakozása London (TASZSZ). Az Angol Országos Nőszövetség tiltakozott, mert az angol kormány megtagadta a bentazási engedélyt több állam asszonyainak képviselőitől, akikot az Angol Országos Nőszövetség a nemzetközi nőnap megünneplésére meghívott. Nem kaptak bentazási engedélyt a szovjet nők képviselői sem. Az 'Angol Országos Nőszövetség határozottan tiltakozik a döntés miatt, amely „kiáltó ellentétben áll a vendégszeretet angol hagyományaival". 'Az angol hatóságok semmilyen magyarázatot sem fűztek ahhoz a döntésükhöz, hogy a külföldi államok asszonyainak képviselőitől megtagadták a beutazási engedélyt. A nemzetgyűlés l<ülűgy< bizottsága elfogadja a kommunisták javaslatát, hogy küldj'enek hárommillió mázsa gabonát francia Eszak-Afiikába Párizs (MTI) A nemzetgyűlés külügyi bizottsága elfogadta a Francia Kommunista Pártnak nemrégiben benyújtott javaslatát, amely indítványozza: küldjenek s osszanak szét ingyenesen h. ommillió mázsa gabonát Tuniszban, Algírban és Marokkóban a szárazság miatt éhező és nyomorban élő lakosság között. (Ez a kérdés azért tartozik a külügyi bizottságra, mert túlnyomó részben ez foglalkozik a franciaészakafrikai ügyekkel. MTI szerk.) London (TASZSZ). A Tribüné című munkáspárti hetilap szerkesztősége március 2-án Londonban, a •wesiminsteri Central ITall-ban gyűlést hívott egybe „azonnali tárgyalások Oroszországgal" jelszóval. A gyűlésen kétezer ember vett részt. Michael Fool munkáspárti képviselő, a gyűlés elnöke hangsúlyozta: o gyűlést azért hívták össze, mert halaszthatatlanul szükséges, hogy a német kérdést még a párizsi egyezmények ratifikálása előtt megvitassák a Szovjetunió vezetőivel és megegyezést érjenek el az atom- és hidrogénfegyver betiltását illetően. A gyűlésen felszólalt Aneurin Bevan munkáspárti képviselő és dr. Donald Soper, a metodista egyház vezetője. A jelenlévők hangos tapssal fogadiák Bevan és Soper felszólalását, amelyekben a nemzetközi problémáknak békés úton történő rendezése mellett szálltak síkra. Bevan felszólalásában kijelentette: „Az Egyesült Államok Németországban militarista, a Távol-Keleten Kínában pedig megvesztegethető rezsimet igyekszik talpraállitani. Ez nem békepolilika, hanem háborús politika, az angol nép számára pedig eljött az ideje annak, hogy ne csak passzívan szemlélje az eseményeket". Itt az ideje — mondotta többek között —• amikor az angol népnek kormánya tudomására kelj hoznia, hogy a nemzetközi ügyekben több engedékenységet és bölcsességet kíván. Hízom benne, hogy ez a gyűlés tudomására hozza Churchillnek: „Itt az ideje: vagy távozzék, vagy cselekedjék". Soper kijelentette, a Szovjetunióban tett látogatása alkalmával meggyőződött arról, hogy a szovjet nép békét akar. Valamennyi kereszténynek — jelentette ki Soper — követelnie kell, hogy a Szovjetunióval most folytassanak tárgyalásokat a német kérdést illetően és támogatnia kell a« atom- és hidrogénfegyver megsemmisítését célzó követeléseket. A Német Kommunista Párt elnökségének titkársága a Népi Kamara felhívásáról Düsseldorf (ADN) A Német Kommunista Párt elnökségének titkársága nyilatkozatot adott ki a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának felhívásáról. A nyilatkozat üdvözli a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának felhívását, hogy egész Németországban tartsanak népszavazást. A Német Kommunista Párt elnökségének titkársága a továbDiakban hangoztatja, hogy mindenkit, akit őszintén nyugtalanít a szövetségi gyűlés végzetes döntése és akinek szívügye, hogy a német ncp maga döntsön létkérdéseiről, csak a legnagyobb örömmel üdvözölheti a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának javaslatát. Éppen ezért sajnálkozással állapítjuk meg, hogy Erich Ollenhauer. a Német Szociáldemokrata Párt elnöke a népi kamara javaslatának elfogadása ellen foglalt állást, ióllohet ő maga is aláírta a német kiáltványt, s a munkások, parasztok és értelmiségiek teljes mértékben hozzájárultak a népi kamara javaslatához. A mezőgazdasági termelőszövetkezetbe belépő tagok mentesülnek az 1955. évi általános jövedelemadótól A Minisztertanács rendeletet hozott a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe belépők 1955. évi általános jövedelemadómon'tességéről. Eszerint az a dolgozó, aki az 1955. év első napján hasznáI latában volt földterülettel ez év április végéig a földművelésügyi miniszter engedélye alapján működő termelőszövetkezetbe belép, a bevitt földterület után 1955. évre mentesül az általános jövedelemadó fizetése alóL Rz új francia kormány és a párizsi egyezmények Csaknem két heto annak, hogy a francia nemzet gyűlés 369 szavazattal 210 ellenében — február 23án — tisztségébe iktatta Edgár Faure radikális szocialistapárti miniszterelnököt. Az új minisztereinölt, aki a Negyedik Köztársaság huszonegyedik kormányának feje, 18 napig tarló kormányválság ós három miniszterelnökjelölt — n „mérsékelt* Pinay, nz MRP-hez tartozó Pflimlin éa a szocialista Pineau — sikertelen kormányalakítási kísérlete ütán nem várt, jelentős szavazattöbbséggel került a kormányelnöki székbe. Sikereit — min» a Combat című francia lap megállapította — nem annyira (sflt egyáltalán nem) népszerűségnek, vagy képességeinek ' öszönhetle, hanem annak, hogy z elhúzódó pollttknl válságoknál rvényszeröon jelentkező „kifdraris" szakaszában került sor megIdzására, akkor, amikor a francia nemzetgyűlés jobboldali pártjai már kétségbeestek, hogy a kormányválság következtében új parlamenti választások kiírására kerül sor. í'ormúnyában — amely főleg a köztársasági szocialisták (De Gaulle írtjának újabb ncvo) nz úgynevet „függetlenek", továbbá az MIIP 4 a radikális szocialisták tAmogaására alapozta létét — a jobboldal öbb ismert politikusa is helyet taglal, mint példánl a köztársasági ( aoinlista Palewski (állammlniszI r), a „fiiggcllen" Pinay (külügyminiszter). nz MRP-hez tartozó Scliuman (igazságiigymlnisztcr) és az ugyancsak lista Koenig tábornok, (hadügyminiszter), hogy csak a legismertebbek nevét említsük. Találóan állapította meg tehát a Figaro című francia lap, hogy Edgár Faure kormánya a jelenlegi nemzetgyűlés „legjobboldalibb" kormánya• Bemutatkozó beszédében Edgár Faure olyan gazdasági és külpolitikai program körvonalnil rajzolta meg, amelyet az aligha beváltható ígéretek és az e'.öző, Mende8-France-kormány célkitűzéseinek megvalósítására való törekvés jellemez. „Gazdasági és szociális fejlesztési programjáéban kilálásba helyezte, hogy 1956. június 30-ig meghatározott arányszám szerint növelik az ipari termelést és hét százalékkal emelik a mezőgazdasági lakosság jövedelmét és életszínvonalát. Ezenkívül Edgár Faure szélesebbkörű foglalkoztatottságot, lakásépítést és adóügyi reformokat ls ígért. Külpolitikai programjában legfontosabb feladatként a párizslés a Snar-egyezmények mielőbbi ratifikálását, Illetve életbelépiétését jelölte meg, majd kijelentetto, hogy a nyugati hatalmak tanulmányozzák a „Kelettel való tárgyalás" lehetőségeit. Az északafrikai francia gyarmatok kérdésében hangsúlyozta a tuniszi helyzetre vonatkozó tárgyalások folytatásának szükségességét. Waldeck-Rochet, a Francia Kommunista Párt képviselője a miniszterelnök programbeszédét .követő vitában felszólalva megállnj pította, hogy Faure a Mendesi France-kormány bukásával szét| esett többség összeragaszlására 161 rokszlk. „Szembenállunk a kormányj nyal — mondotta — mert ez a kormány is a kapitalista kiváltságokat védi és igy politikája csakis a munkásosztály és a dolgozó tőimusgak torsának további súlyosbadásához vezethet". Waldeck-Rochet ezuián kijelentette, hogy a kommunista képviselők a kormány elten szavaznak, mert a kommunista párt Nyugat-Németország felfegyverzése ellen és a béke, a tárgyalások poliIlkája mellett van. — „Nekünk az ' a meggyőződésünk — mondotta ezuj Ián Waldeck-Rochet —, hogy ha J ön ma többséget kap is itt, kormá| nya sem lesz képes megállni a helyét a néptömegek egy új politika kivívására irányuló akarata előtt". Edgár Faure kormányraiutása elölt pár nappal Franciaországgal foglalkozó cikk jelent meg az U. S. News and World Report című amerikai lapban. — „Az Eivesült Államok és Franciaország többi szövetségese azt szeretné tudni, — írja többek között a lap — vajon van-e remény arra, hogy szilárd kormány lesz Párizsban?" Nos, Edgár Faure pár na; múlva elmondott - ~ambeszédében — ha közvetve is — megadta a választ az említett amerikai lap kérdésére. Nyilvánvaló, hory ha Faure azt a politikát folytatja, amellyel Mendes-France megbukott — márnedlg programiéban ezt a politikát jelentette be - úgy nyilvánvalóan ugyanazokkal a következményekkel is kell számolnia. Mendés-France kormányra jutása idején az indokínai háború befejezése, a nyugatnémet militarizmus f " ' "íasztását megvalósító nyugati sr.övetség létrehozása, az északafrikai kérdés megoldása és a francia költségvetési egvensúly megvalósítása volt a legfontosabb feladat. Mendes-France ezekb" 'ndössze az í .dokínai háború befelezéséig iutott el. a nyugatnémet hadsereg f 'állítására vonatkozó c""»mnér\y — a párizsi megállapodások — továbbá as térdén, strHy végülis Mendcs-France bukásának közvetlen oka volt és a költségvetési egyensúly megteremtése — megoldatlan feladat maradt, amelyek közül a kérdéses Tvugateurőpai szövetség semmiképpen sem, az északafrikai kérdés megoldása és a pénzügyi egyensúly megteremtése pedig csak egy széles alapokon r ugvó, a francia nép teljes bizalmát élvező kormány által valósítható meg, Edgár Faure előszöris a nemzetwűlés v me-kezdett költségvetési vitája sorén kerül szemben az első komoly akadállyal. A nemzetvűlés első lépésként megszavazta ugyan a végleges költségvetés elfogadásáig szóló ideiglenes hiteleket, azonban a költségvetési tervezetnek különösen a „szociális reformok" megvalósításával kapcsolatos tételeit heves ellenzés és éles bírálat fogadta. A költségvetési vita mellett Edgár Faure legfontosabb problémája a nárizsi egyezmények végső ratifikálásának biz.vitása. Mint ismeretes. a párizsi egvezménveket még a francia parlament felsőházának, a Köztársasági Tanácsnak is ratifikálnia kell. Faure közbenjárására a Köztársasági Tanács március 22-re tűzte ki az egvezménvek ratifikációs vitájának időpontját. Ha a Köztársasági Tanács módosításokat szavaz meg a nemzetgvűléssel már elfogadtatott egyezményen, úgy a nemzetiG"űlésnek az egész egyezményt újból kell tárgyalnia. Hogv ez elkerülhető legven. Faure arra törekszik, ho°" a nemzetwűlés csupán az egvezmény módosítandó részét tár^-alia újra. mivel az e«"ezménv ismételt nemzet^-űlésl vitáia csakis párizsi pgvezménvek teljes végződhetne. A bonni parlament egy héttel ezelőtt végetért négynapos vitája rendkívül hozta Faure-t. A bonni vita során u—anis Adenauer kilelen'eite, hogy a Saar-vidékre vonatkozó francianémet megegyezés végleges, mivel — mint mondotta — London és Was'.í -tnn nem kötelezte magát arra, hogy támogatni fonta ezt a megegyezést, ha sor kerül a német békeszerződések tárgyalására. Adenauer kiielentése nagy felháborodást váltott ki Frarrian-szágban. mivel a franciák — mint ismeretes — jogot formálnak a Saar-vidék ; 'atoges birtoklására és Adenauer kiielentései a franciákat érzékeny vontjukon találták. Téliesen valószínűnek látpzl.; tehát az a feltevés, ho—- a frnneia Köztársasági Tanács — ha a párizsi e«vezménvekot el is fogadná, _ ire alig van kilátás — a Saar-erorezménvekkcl kapcsolatban feltétlenül módosításokat javasol Mivel a párizsi egyezményeket csak a Raar-egyezmé.mtekkel együtt J"het ratifikálni, aliaha kétséges, hogy a párizsi envezménu"k úíra a nemzetnyylés elé kerülnek. „Vajon — írja a Franc Tireuri című francia lan eevik febniár eMi számában, a polgári rend súlyos V'ságával foglalkozó cikkében — Franciaország újra azzá az egyedüli európai országgá válik, ahol a mozgást nem a haladás, hanem a jövés-menés, a kormányok egymást váltogatása jelenti, amelyek közül a legkevésbé tiszavirág-életű sem marad néhány hónapnál tovább uralman?" E kérdésre Edgár Faure kormányra1: ülése után sem lehet választ adni azon egvszerű oknál fogva, mivel Faure-val csak eggvel több lesz azoknak a „tiszavirágéletű" kormányoknak a száma, amelvek — rr. :rt semmibevették a néo akaratát — lemondani kényszerülnek. Petrovics István