Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-01 / 50. szám

DÉLMöGíflRORSZIG KEDD, 19&5 MÁRCIUS 1. „A bonni parlament döntése nem felel meg a német nép akaratának" — mondotta Ertek Ollonhouer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke . a bánni parlament vitáján Berlin (MTI). A bonni parlament szombaton . este 11 órakor második 0.vasiLbun is befejezte a párizsi t :erzfldéssk ratifikálásáról szóló törvényjavaslatok tárgyalását. Rö­viddel éjfél után Adenauer szava­•• .'.gépezete a német nép szenvedé­sen. nyilvánított akaratát sem­::,ibe véve — na alább közölt raa­\ .ntraegoszlás szerint — jóvá­l;«gyta a n«gy szerződést. Elsőnek A megszállási rendszer 1. gszünietise cimü Jegyzőkönyv fe­lett szavaztak. A szavazásban 478 1 ovlselő vett részt. A jegyzőkönyvre szavazott 327, ellene 151 képviseld. Lznlán a megszálló csapatok nyu­(lat-némstorszigi tartózkodásáról • :óló törvény került szavazásra. .4 szavazásban résztvett 477 képviselő köt iii 323 az emlitell törvényre, 150 ellene szavazott, négy képviselő tartózkodott a szavazástól. Ezt kővetően A'yugat-Némelor­s.ágnak a Nyugat európai Unióba és az északatlanti tömbbe való fel­re teléről szavaztak. A, szavuzásban •177 képviselő veit részt. Jláromszdzluenöt képviselő a felvétel mellett, 153 ellene sza­vasolt, kilenc képviselő tartóz­kodott a szavazástól. Végül a Saar-vidék státuszáról s:Oló egyezmény felett szavaztak- A szavazásban résztveit 477 képviselő közül 2*4 at egyezmény melleit, 304 pedig ellene szavazott. Kilena képvi­selő tartózkodott a szavaxdstót­Jellemző tényként jegyozholjük meg, hogy a Szabad Demokrata part miniszterei közül Blüchcr al­kuncellár a Saar-ogyeamény mel­lett szavazott, Neumayer igazság­ügyin iniszter ellene, a párt két másik minisztere pedig tartózko­dott a szavazástól. Jákob Kaiser, ne össznémet ügyek minisztere szin­tén a tartózkodók között volt. A Saar-cgyezmény nem kapott kétharmad többséget. Mintán a szavazásban 1 Ml szociáldemokrata képviselő vett részt, az eredmény­ből megállapítható, hogy a koalíciós kormánypártok kép­viselői közül 63 Adenauer min­den fenyegetése ellenére sem hagyta Jóvá a Saar-egyez­ményt. A szavazás bofejozése után a mél­tán felháborodott német közvéle­mény megnyugtatására határozati Javaslatot fogadtak el, amely fel­szólítja a bonni kormányt, tegyen meg minden erőfeszítést a német egység helyreállítását szolgáló nyu­gat—keleti értekezlet létrehozására. Nz a határozati Javaslat ismét fi­gyelmen kivül hagyja a .Szovjet­unió többször megismételt, kijelen­tését. hogy tudniillik a párizsi egyezmények ratifikálása után a Németország újraegyesítésével fog­lalkozó négyhatalmi órtekezlol tárgytalanná válnék­A Szociáldemokrata Párt nevé­ben Wenzel képviselő ismételten in­dítványozta, liogy halasszák el a militarista szerződések harmadik olvasásban történő tárgyalását mindaddig, amíg a német kérdés }>ékés megoldásúval foglalkozó négyhatalmi értekezlet befejezi munkáját- A bonni parlament 'Adenauer-párti többsége elutasí­totta ezt az indítványt. A képviselők a vasárnapra vir­radó hujnaion két órakor hagyták el a parlament épülelét. A koalí­ciós pártok képviselőit, akik a szer­ződések jóváhagyása után a felhá­borodott lakosság kemény fellépé­sétől tartottak, rendőrük kisértékei szállásukra. Vasárnap délbe™ 12 órakor újból összeült a bonni pnrlarnent, hogy Adenauer követelésére harmadik olvasásban tárgyalja a párizsi egyezményeket. Az ülés megnyitása után Aden­auer rövid felszólalásban igyekezett bagatellizálni a kormánypártok bel­ső ellentéteit, noha ezek n ratifi­kációs vitában teljes élességükben megmutatkoztak. Ollenhauer, n Szociáldemokrata Párt elnöke, aki vasárnap délután a ratifikáció,, vita megkezdése óla elsöizbcn jelentkezőit szólásra, két­órás beszédében összefoglalta és megokolta pártjának elutusitó ál­láspontját. Megdllapitolta, hogy a többség a ratifikációs törvényjavas­latok elfogadásával ország-világ előtt bebizonyította: nem kivan ja a német kérdés békés rendezését, ha­nem kész követni Adenauert a mindinkább levitézlett crűpolilika végzetes útján• Ollenhauer hangsúlyozta, hogy R B31íüjriífiá8CíiHS2ti6i BSfii ffiüSa galom fokozódó erősödése minden­nél szemléltetőbben mutatja, hogy a bonni parlament döntése nem felel meg a nép akaratának, és eeért a szerződések végre­hajtásának Nyugat-Németor­szágban. nincs reális alapja, nincs jövője. A Szociáldemokrata Párt elnöke ezzel kapcsolatban közölte, hogy több nyugatnémet, választókerület­ben tartott próbanépszavazáson a választópolgároknak átlag 56 szá­zaléka — tehát többsége — aláírta a frankfurti kiáltványt, amely a azerződések elutasítását és a német kérdéssel foglalkozó négyhatalmi értekezlet összehívását követeli. Ez az arány annál figyelemreméltóbb — mondotta Ollenhauer —, mivel a szerződések igen sok ellenzője, a kormánypártok bosszújától tartva, nem merte aláírni a frankfurti ki­áltványt. A szónok ismételten leszö­gezte: Adenauer és a kormánypártok képviselői megbocsáthatatlan bűnt követtek el azzal, hogy a Szovjetunió intelmei és javas­latai ellenére a négyhatalmi értekezlet megvalósítása előtt hozzájárultak a párizsi egyez­mények ratifikálásához. Ollenhauer rámutatott arra, hogy az egyezmények súlyos belpo­litikai következményekkel: a mili­tarista, soviniszta és neofasiszta elemek további térhódításával fe­nyegetnek. Nyugat-Németország munkásosztálya, amely az elmúlt hetekben megacélozta erejét, nem hagyja abba, sőt, tovább fokozza a harcot és megakadályozza Nyugat­Németország fasizálását — jelen­tette kl Ollenhauer. Befejezés il köszönetet mondott azoknak, akik a terror és uszítás ellenére kitar­tottak a béke, az egység és a reál­politika eszményei mellett. A jó­rizsi szerződések ellenfelei erkölcsi győztesekként hagyják el a ratifi­kálás kérdésében fellángolt politi­kai harc porondját — jelentette ki Ollenhauer. Dehler, a bonni kormánykoalíci­óban részvevő Szobád Demokrata Párt elnöke, élesen támadta Aden­auert a Saar-egyezmény önhatal­mú aláírása, valamint parancsr szükség. uralmi kormányzati módszerei miatt. Felszólalása ismét feltárta a kormánykoalíció belső ellentéteit. E felszólalással kapcsolatban he­ves szóváltás fejlődött ki Dehler és Brentano között. Ezután Haasler, az Áttelepültek Pártja, Merkatz pedig a fasiszta Német Párt nevében beszélt, majd az elnöklő Garstenmaier lezárta a vitát, A harmadik olvasás befejeztével lomét szavazásra került .sor. A sza­vazás eredménye a következő: / a megszállási szabályzat ha­tálytalanításáról szóló szerző­dés mellett 324, ellen 151 kép­viselő szavazott, a külföldi csapatok nyugat-németországi állomásozásáról szóló szerződés­re 321 helyeslő és 153 ellenző szavazat jutott; Nyugat-Német­ország részvételét az atlanti katonai szervezetben és az úgy­nevezett Nyugateurópai Unió­ban 314 képviselő hagyta jóvá, 157 utasította el és 2 képvi­selő tartózkodott a szavazástól; a Saar-egyezményt jóváhagyta 263 képviselő, elutasította 202, továbbá 9 képviselő tartózko­dott a szavazástól. A Szociáldemokrata Párt pótló­lag javasolta, hogy az a szerződés, amely Nyugat­Némelországnali az atlanti szervezethez és az úgynevezett Nyugalevrópai Unióhoz csat­lakozásáról intézkedik, csak ak­kor lépjen életbe, ha a bonni parlament határozatban állapí­totta meg, hogy a német kér­désben összehívott négyhatalmi értekezlet munkája nem járt eredménnyel. A szociáldemokrata javaslatot Adenauer iöbbségo elutasította. A vasárnapi ülés után, amely délután 19,15 órakor ért véget, a koalíciós pártok képviselői újra rendőri védelem alatt távoztak a parlament épületéből. A párizsi szerződések nyugat­németországi végleges ratifikálá­sához a törvényes előírások értei­mében a tartományok képviselőiből álló Szövetségi Tanács és Ileuss államelnök hozzájárulására van A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, az országgyűlés elnökségének és az országgyűlés külügyi bizottságának ülése A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének határozatai Moszkva (TASZSZ) A Szovjet­unió Legfelső Tanácsának Elnök­sége N. A. Bulganyinnak, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnöké­nek előterjesztésére a következő határozatokat hozta: a) A Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyetteseivé ne­vezte ki L. M. Kag&novicson és V. M. Moiotovon kívül A. I. Mlko­jant, M. G. Pervuhlnt és M. X Szaburovot. b) A Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyetteseivé nevezte kl A. P. Zavenyagint, V. A. Kucse­V. renkot, P. P. Lobanovot és M. Ilrunyicsevct. c) Tekintettel arra, hogy V. A. Malisev, a Szovjetunió Miniszterta­nácsában a gépipari minisztéri­umok egy csoportjának vezetése te­rén kapott feladatokat, felmentette V. A. Malisevet, a Szovjetunió kö­zépgépipari miniszterének tisztsé­géből. ; d) A Szovjetunió középgépipari miniszterévé A. P. Zavenyagint,' a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét nevezte ki. A Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa, az országgyűlés elnök­sége és az országgyűlés külügyi bi­zottsága hétfőn délelőtt Dobi Ist­ván elnökletével ülést tartott, ame­lyen megvitatta a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának február 9-i fel­hívását. a világ népeihez és parla­mentjeihez. Az országgyűlés külügyi bizott­sága a felhívással kapcsolatban ha­tározati javaslatot terjesztett az Elnöki Tanács elé, amelyet az El­nöki Tanács és az országgyűlés el­nöksége részleteiben megtárgyalj, A vita során felszólaltak: Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Andlcs Erzsébet, Nánási László és Barcs Sándor, az Elnöki Tanács tagjai, továbbá Horváth Márton, a külügyi bizottság tagja. Az Elnöki Tanács a határozati javaslatot elfogadta. A határozat szövege a következő: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az országgyűlés elnök­sége őszinte örömmel üdvözli a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a világ népeihez és parlamentjeihez intézett felhívását, amely újabb nagyfontosságú lépést jelent a nem­zetközi feszültség enyhítése, a bé­ke megóvása és megszilárdítása ér­dekében. Különösen nagy jelentősége van a Szovjetunió Legfelső Taná­csa kezdeményezésének a je­lenlegi nemzetközi helyzetben, amikor bizonyos imperialista kö­rök az Egyesült Államok kormá­nyával az élen arra törekednek, hogy Európában, Ázsiában és a vi­lág más részein a már létrehozott agresszív tömböket megerősítsék és újakat szervezzenek, melyek jclpn­lős mértékben növelik a nemzet­közi feszültséget. Az új háború kirobbantása érde­kében a háborús uszítók minden erővel fokozzák a fegyverkezési hajszát és a katonai támaszpontok kiépítését a világ minden részén. Fokozzák rágalomliadjáratukat a békeszerető népek ás kormányaik ellen, annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete el­ítélte a háborús propagandát. Atomháborút készítenek elő, mely mérhetetlen szenvedést okozna a népeknek, bár nem kétséges, hogy egy Ilyen új háború az imperialis­ta agresszorok végső megsemmisü­lését vonná maga után. A magyar népet mély felháboro­dással tölti el a nyugati hatalmak­nak az a törekvése, hogy néhány állam részvételével létrehozzák a Nyugatenrópai Uniónak nevezett zárt katonai tömböt és annak ke­retében újra feltámasszák az euró­pai népek biztonságát veszélyeztető német milit&rizmpst, amely az utol­só évtizedek során kétszer sodorta igazságtalan, nemzeti létünket fe­nyegető háborúba hazánkat. A rc­vansvágyó német militarista körök Ausztria bekebelezésére töreksze­nek, új Anschluss-t készítenek elő. melynek megvalósulása esetén az újjáéledő német imperializmus tá­madó hadserege ismét megjelenne a magyar határokon, közvetlenül fenyegetve a magyar nép békéjét és függetlenségét. A magyar nép szilárd meggyőző­dése, hogy minden eszközzel meg kell akadályozni ezeknek az ag­resszív terveknek a végrehajíágáí. Ezért a Magyar Népköztársaság kormánya minden intézkedést meg­tett és a jövőben is megtesz a moszkvai értekezlet határozatainak megfelelően a német militarizmus újjáélesztésének meghiúsítására., A Magyar Népköztársaság népe békéjének és biztonságának meg­őrzése érdekében őszintén helyesel és támogat minden olyan kezde­ményezést, amely a nemzetközi fe­szültség enyhítésére, a vitás nem­zetközi kérdések tárgyalások útján való megoldására, a béke megszi­lárdítására irányul, és ennek érde­kében a maga részéről teljes erejé­vel elő kívánja segíteni az európai kollektív biztonságnak, az általános leszerelésnek, az atom- &i más tö­megpusztító fegyverek eltiltásának megvalósítását. A magyar nép nagy nyomatékkal juttatta mind­ezt kifejezésre most befejeződött IV. békekongresszusán is. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának és az országgyű­lés elnökségének meggyőződése sze­rint a világ békéjének megőrzése céljából valamennyi ország népé­nek ma inkább, mint valaha, meg kell sokszorozni erőfeszítéseit, hogy a különböző, nagy és kisállamok közötti kapcsolatokat a népek ba­ráti együttműködésének elvére ala­pozzák. Mindennek elengedhetet­len követelménye egymás területi sértetlenségének és szuverénitásá­nak kölcsönös tiszteletben tartása, a meg nem támadás, az egymás bel­ügyeibe való be nem avatkozás, az egyenlőség és kölcsönös előnyök, valamint a békés egymás mcQett élés elvének alkalmazása. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az országgyűlés elnök­sége magáévá teszi és melegen ild® vözli a Szovjetunió Legfelső Taná­csának javaslatát, hogy valaniepy­nyi ország parlamentje vállalja a bóké megőrzésének és megszilár­dításának felelősségét, tegye lehe­tővé a parlamentek közötti közvet­len kapcsolatok megteremtését, a parlamenti küldöttségek cseréjét, a népek közötti baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztése, a béke megszilárdítása érdekében. A Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és az országgyűlés elnöksége a magyar nép békéjének és függet­lenségének biztosítását következe­tesen szem előtt tartva, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa javaslatai­nak szellemében mindent meg fog tenni, hogy szorosabbá tegye és ki­szélesítse kapcsolatait más né^ck törvényhozó testületeivel és ezzel tevékenyen hozzájáruljon a tarjés béke biztosításához. 8. YAVAW.VM'-YM^VAW'AVW/rtW/vVVWMVVl /VWíVYYZ/yVWWlYA'YVAW V/VW/VWV Napokig tart, Másnap hire jár a te­lepeire. megrongálták a villanyvezetéket. Nyomo­zás indul a tettesek után. Mi lehetett a céljuk? nyilvánvaló: a kutatás eredményét hátráltatják vele. míg a hibát kijavítják­Julka szívdobogva lesi az emberek arcát: kinek a tekintetében találja meg, ki nem mondott érzéseinek visszfényét 1 • Nyugtalan és izgatott Nikosz Labancé. Fiatal életében még soha sem voltak a mos­tanihoz fogható érzései, gondokkal, vívódá­sokkal teli hotel. Naphosszat úgy dolgczik u fúrótornyon, hogy szinte nem is ha'.lja a mes­ter szünielen kiáltozását, vad káromkodá­sát, amely korábban állandó ellenkezésre ösztönözte. Szinte nem is érzi a szél fúvását. uz őszt. ami néha-néha már érezteti a fogát, különösen odafent nz állványzalon, ahol a hideg vasat markolva már gyorsabban kékül az ember keze. mind gyakrabban koccan üsz­sze a foga. Nem, nz ilyen apró dolgok mos» észrevétlenül múlnak el fölötte. Gépiesen vég­zi munkáját, gyakran azon kapja magát, hogy gondolatai tnessze-messze, járnak. Mennyi minden történt az életében né­hány rövid hét alatt. Amióta megismerkedett Julkával. új irányba fordult az életo. Ko­rábban ls hallott 6zép, igaz, szívíorrÓ6ító szavakat egyik vagy másik társától az áll­ványzaton. T)o a Julkával való első találko­zása óta minden, ami korábban volt, új ér­leimet nyert, fokozott jelentőségre emelke­dett. Megértette, hogy á jót, nz igazságot és a békót nem elég szeretni, védeni kell, harcolni órto, győzelcmro juttatni. Mi az útja onnckl Le freif gaiaai asekaL akik a békének, az rtcA-szy* verette e » ÍÁNGOKAIUSIAKÁBAN emberek szép életének ellenségei. Két kezét nadrágzsebébo süllyeszti, fázó­san összehúzott vállal csatangol Nikosz. Ut­jának nincs határozott célja. Azelőtt is sze­rette az ilyep bolyongásokat. Ilyenkor tud az ember a legszabadabban gondolkodni, ami­kor legalább egy-egy félórára azt képzeli, liogy olyan, mint a madár, ö maga jól tudja, hogy ilyenkor sem szabad — mennyi ezó esik erről keltőjük között mostanában —, hogy kegyotlen kalitka, vasrácsos börtön körülölte ez o gyönyörű, égbenyúló hegyekkel szegé­lyezett ország- De azért gondolkodni így még­is jobban lehet, ha csak a dombok, a bok­rok, a szomorú, kietlen vidék a tanója bolyon­gásainak. Jutka •.. Vele van színültig tele a lelke. Az 6 ne­ve kíséri mindenüvé, mintha mindig hallaná, mintha valaki súgná, mondaná, kiáltaná: Jnlka, Julka, Julka! Mindig hallja a hang­ját, látja a mosolyát. Mi ez? Szerelmes va­gyok! — kérdezi ijedten önmagától. — Talán csak nem? Mindjárt felel is rá: nem, nem szabadi A mi barátságunk egészen más, sok­kal komolyabb, fontosabb dolog.., A homoksivatag felől, délnyugatról erő­didik a szél. A löszös talaj csikorog Nikosz lába alatt. A finom, sárga homokot ez a met­sző szél hozta ide, a telep mögötti Innkákra. nyöszörgő, vézna bokrok mintha a közeledő i- yészet miatt sírnának. Nikosz hangulata anélkül, hogy akarná, hegy. ezámot tudaa adni ennek pkárólj fokról fokra komorabb lesz. Szomorúság, keserű, fá­jó érzég keríti hatal­mába. Eh, milyen sze­rencsétlen vagyok, — gondolja — milye™ sze­rencsétlenek is vagyunk valamennyien- Sze­magákiirül az egész gonosz retnó megrázni mindenséget. Csendesen dúdolgatni kezd egy régi nó­lát: „— Három inező, három mező, sehol sit»eson árnyék . .• Elhallgat, kis idő múltán újra kezdi, aztán tovább folytatja: i „— Csak egy rózsa, csak egy rózsa, csak egy oltott rózsa .. Valahogy hozzáülik most ez n nagyany­jától tanult nóta a hangulatához. Mégis ha­mar nbhahngyjn. Szomorúan is, fájón is, tán egy kicsit haragosan is, igy suttog: — Ah Julka ... Nikosz kihúzza magát és dobhant a lá­bával. Magára haragszik, saját olérzókenyü­léséro. Megfordul. Hosszan néz a táborra, a barakkok felé. A tájra gyorsan, súlyosan ereszkedik le a sötétség. Elindul visszafelé. Most emeli ki jobbkezét először a nad­rágzsebéből és a fogyatkozó világosságnál szemügyre veszi a markában * szorongatott krétát. Szaporázza a lépteit. Csak akkor las­sít Isméi, amikor a sötétzöld, komor barak­kok közé ér. Lakói közül azok, akik nappal dolgoznak, már lepihentek. Néma csend van. Mint az árnyék lopakodik előre. Nikosz a középső barakk falához elmúlva. Körülnéz, aztán lábait inegcövekeli, karja szélesen len­dül, s keze alól nagy, kövér belük kerekednelc a barakk falán: ' tm&tm.

Next

/
Thumbnails
Contents