Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-01 / 50. szám

KEDD, 1955 MÁRCIUS 1. OÍLMIGYS FORSZIG Több igényességet! r ^ Művésaeti Dolgozók Szak szervezetének szegedi csoportja „Cinka Pannától, napja inkig" címmel rendezett magyar nóta-estet a Szabadság-moziban. A plakátok nagyigényű műsorral biztattak, s ezt engedte sejtetni az ismert fővárosi művészek szereplése is. Cikkünk nem akar át fogó értékelést nyújtani az egész estről, csupán néhány olyan kérdést vet föl, amely sajnos, nemcsak erre az egy estre jellemző. Kezdhetjük a címnél. A „Cinka Pannától napjainkig" igényes timtől joggal várhatnánk, liogy átfogó képét nyújtsa ennek a koriaknak, valóban olyan muzsikát, amely népdalban és színvonalas míidalokban (közhasználatú szóval: magyar nótákban) jellemzően állítja elénk ezt az egyik Legnépszerűbb műfajt. Sajnos, nem ez történt. Sok értékes és szép volt az előadott számok között, de nem fedte a címben meghatározott tartalmat. így azután nagyon olyan színezetű a cím (sajnos, pesti példák 13 vannak erre), mintha csak közönségcsalogató lefet volna. A másik kérdés az a hallatlan zűr-zavar, ami a népdal és a műdal, vagyis a magyar nóta terén mutatkozik. Érthetetlen, hogy a műsorközlő miért jelentett be népdalnak olyan számokat, amelyek egyáltalán nem azok. Nem akarjuk föltételezni, hogy a közönséget akarta becsapni ezzel, de végeredményében akarva-akaratlanul mégiscsak félrevezette. Nincs kifogásunk a valóban művészi, szép műdalok ellen. Énekeljük bátran Bihari, Dankó és a többi értékeset alkotó nótaszerzők dalait is, de ne fogjuk rájuk, hogy népdalok és ugyanakkor nagyon gondosan és igényesen rostáljuk meg azokat. Épp ez ugyanis az a terület, amelyre annyira befurakodott a pohártőrős dzsentri sírva-vigadó, hazug romantikájú álmagyar mulatozása, búsmagyarkodása. Idegen tőlünk ez a világ, el is tűnt már, ne akarjuk tehát műsoros estjeinken sem föltámasztani! Az Itt énekelt Kaszinó-csárdás például — a neve Is sokat mutat — a nép művészi világában született-e? Vagy talán valami „népi kaszinódról lenne szó? Nehezen hinnénk. Fke minden tréfát félretéve, föl kell vetnünk azt a modort is, amely föltétlenül meghatározója egy-egy ilyen estnek. Lehet népdalt is rosszul, ízléstelenül, a nép művészi érzésétől idegenül előadqi. Sajnos, a dzsentri cigányzenés mulatozása túlságosan behatolt még a népdalok előadásmódjába is, elferdítette, valami nyúlós, álszentimentális hangulatúvá alakította azokat. Itt-ott ez is érezhető volt ezen az esten, bár a nagyobbik veszély az álnépieskedő, álmagyarkodó előadásban rejlett. Nagy Izabellára gondolunk itt. Legjobban Bencze Mihály operaénekes és általában a Kossuthdíjas Palló Imre előadói modora adta vissza népdalaink, virágénekeink igazi hangulatát. Rácz Náczi zenekara tehetséges, formálható együttes. Kétségtelenül van érzékük hozzá, liogy szakítsanak a hazug magyar nótás előadásmóddal és a népnek, a nép nyelvén — művészi nyelvén — muzsikáljanak. Ehhez föltétlenül szükséges, hogy szigorú igényességgel nyúljanak minden műsorhoz: a legszebbet, legízfésesebbet, népünk művészetének akár népdalban, akár nemes műdal ban legértékesebben megnyilatkozó alkotásait válogassák ki. S ezen a téren komoly föladata van a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének. Nem szabad hagyniok, hogy selejtes, a mult rosszízű emlékeit idéző dalok, nóták, vagy műmagyarkodó föllépések rontsanak meg egy különben íólsikerült műsort. Ne felejtsük, hogy a legfinomabb ételt Is megront akárcsak egy csepp méreg is! Mindkét fronton harcolnunk kell és különösen harcolnia kell a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének. Ez a két front: az álmagyarkodás elleni küzdelem és a kozmopolita kultúrszemét elleni harc frontja. Azért vetjük így föl ezt a kérdést, mert ugyancsak februárban rendezett már a MÜDOSZ egy estet („Erre dalol Budapest"), amelynek hasonlóképpen a meglévő értékei mellett sok-sok zavaró pontja is volt. Érthetetlen például, hogy miért kell Wagnert dzsesszesíteni és ugyancsak dzsesszben játszani a „Kis csónakom a Dunán" kezdetű keringőt. Arra az estre is nem egy helyen vonatkozott különben az előadói modorral kapcsolatban mutatkozó jelenség — csak más oldalról. Ott inkább a kozmopolita, a művészietlen lokálmodor vészéivé fenyegetett. \fan tehát tennivaló es azért is vetettük föl együtt ezt a két kérdést, mert ezekre is vonatkoznak azok a más értelemben született, de idevágó sztálini szavak, hogv az a nagyobbik veszély, amely ellen kevésbé harcolunk. Helyeseljük, hogy a Művészeti Dolgozók Szakszervezete műsoros estekkel akarja szórakoztatni a szegedi dolgozókat és akar hozzájárulni a város kulturális életének gazdagabbá tételéhez. Legyen azonban ugyanakkor igényesebb, sőt bátran mondhatjuk nagyigényű, mert csak az a művészet szórakoztathat igazán, amely nevel is és amely értékeset, maradandót ad a kultúrát valóban igénylő és mind nagyobb tömegekben kívánó új, magyar közönségnek. <rt8.3i.u4 « •«&.<! ,1 (lőkös) Beszélgetés a iehéniaitás kiváló szakembereivel Megyénkben, de különösen Szeged vidékén a szarvasmarhatenyésztésnek nagy hagyományai vannak. A szegedi és a környékbeli dolgozó parasztok már sok évvel ezelőtt is büszkék voltai; teheneikre. Kísérleteztek, próbálkoztak sokféle fajtával, keresztezték a nagytestű, jóhúsúakat a bő-tejelők kel, a jó borjúnevelőkkel és tovább. A cél az volt, miként .lehetne több tehénfajta közös jó tulajdonságait összehozni; kinevelni olyan jószágot, amely minden tekintetben megfelel a követelményeknek. A külföldön is híressé vált magyar-tarka tehénfajta tejelésére, borjúnevelésre és levágásra is egyaránt a legjobb a mi vidékünkön. Közepes takarmányozással is súlyra megnyomják a 6—7 mázsát, tejelésben is elmennek 16—18, spt 20 literig. Az elmúlt háború a nqj vidékünkön is sokat kipusztított ezekből a jófajta tehenekből, de nem mindet. A szegedkörnyéki gazdák ismét kezdenek híresekké vélni magyar-tarka teheneikről. De erről talán beszéljenek saját maguk. Módszereiket, tapasztalataikat hallják meg mások is. A jó tanács nagyon sokat ér. — A tehenemet — magyarázza Gulyás Lajos Öszentivárr-térvári dolgozó paraszt —, mint leghasznosabb háziállatot tartom a háznál. Télen-nyáran soha sincs fontosabb, halaszthatatlanabb munkám tehenem rendbentartásánál. Kevés földem van, de azért sok takarmányt termelek. Az etetés, a takarmánykeverés többféle módszerét kipróbáltam. Így kiismertem a jószág természetét, hogyan todja a takarmányt legjobban értékesíteni, — A fejési átlag 22—23 liter. Naponta 6—8 kiló lucernaszénát, 3 kiló vegyes abrakot, korpát és darát, meg kukoricaszárat adok tehenemnek. Mennyiségre nem sok ez, de nem is ezen, hanem a minőségen és a gondos ápoláson van itt a főhangsúly. Az ősszel azonban nagyon elhibáztam a dolgot. Nem készítettem silót. Ha most naponta a szár helyett legalább húsz kiló silót tudnék adni a tehénnek. a napi tejhozam elérné a 30 litert. A következő években nem is maradok siló nélkül. A jelenlegi takarmányozás mellett úgy számolom, *ki tudok fejni hatezer litert. 3600 literre szerződtem a tejbegyútővel, a többit a ház körül értékesítjük. Gulyás Lajos dolgozó paraszt ezután a borjúnevelés fortélyairól is mond néhány szót: •— A borjúnevelésben legjobb módszer az itatásos eljárás. Ezzel legutóbb négyszáz IHer tejet takarítottam meg. Emellett nem törte állandóan a borjú az anyaállatot sem. A borjú is szebb lett, a haszon is több volt. Mivel állami begyűjtőnek adtam el a tejet, a múlt évben is kaptam 11 mázsa korpát. Az ez évi tejbeadási szerződés teljesítése után pedig tizenöt mázsa korpát kapok. Pénzben meg 18 ezer forintot. Gazdatársaim ha okosak, láthatják, hogy egy tehén szakszerű ápolás és jó takar; mányozás mellett többet ér öt rossznál. Hasonlóképpen jól érti a tehéntartás mesterségét Papp András, Ószentiván, Kossuth utca 7. szánj alatt lakó dolgozó paraszt is. Tehenétől a múlt évben hatezer liter tejet fejt, ebből 3600 litert adott el a községi begyűjtőnek. Szorgalmas, hozzáértő munkájáért ő is megkapta a jutalmát. A tej áfán felül még 15 mázsa korpát vitt haza. Papp András a helyes gondozásról mond néhány szót. — Nagyon fontos a napi háromszori fejés. Ha pontos időben mindig az utolsó cseppig kifeti'ük a tejet, s emellett jól tápláljuk a tehenet, a tej hozama növekszik. Ö maga is elismeri — habár vannak jó tapasztalatai, módszerei a tehéntartásban —, mégis vannak hibák, melyeket ki kellene javítani a nagyobb haszon érdekében. Különösen a téli takarmányból nagyon hiányzik a carotkn-tartalmú sárgarépa. Ezt is kellene naponta legalább két-három kilót adni a tehénnek ahhoz, hogy még több tejet fejhessünk. Nedves takarmány is több kellene. Természetesen a kis egyéni gazdaság keretei szűkek ahhoz, hogy a legmodernebb takarmányozási módszereket alkalmazzuk. Belátja ezt maga Papp András is. Csehák Jánosék tehene Deszken napi 22 liter tejet ad. Lehetne az több is — mondja Csehák bácsi —, csak az a baj, hogy kevés az aforak takarmányom. Naponta csak két kilót tudok adni neki. — Dehát mégis mit eszik a jószág, hogy kevés abrak mellett is ilyen sok tejet ad? Csehák János már válaszol is a kérdésre: — Napi 25 kiló aHól. nyers répaszeletet búzapolyvávai keverve és kap még 4—5 kilónyi közepes minőségű íűszónát, este pedig kukoricaszárat. Csehák János is itatással neveli a borjait. A borjú csak a fröccs tejet szopja ki, a többit aztán vödörből kapja. Nagyon szép fiatal jószágot lehet* így nevelni. Ezt a módszert nagyon ajánlom más gazdatársamnak is — mondja Csehák János, Nagyon szép hasznot hoz Szőregen Nagy Istvánéknak és Szilágyi Antaléknak is a tehéntartás. Ambruzs Jenőék, Kaliczkáék is jól tudják, mit jelent a tediéntart^sban a módszeres ápolás, takarmányozás. Közülük többen elmondták, hogy még sokkal jobb eredményeket, magasabb jövedelmet tudnának elérni, ha olyan lehetöségoHc volnának, mint például a termelőszövetkezeteknek. A nagy területek sokféle takarmányt teremnek, változatosabb etetést lehet bevezetni. Fontos dolog, hogy termelőszövetkezeteink — amelyek az utóbbi időben szintén szép eredményeket értek el tehénállományuk gyarapításában és hasznosításában, megszívleljék ezeket a jó tanácsokat, tapasztalatokat. Mert valóban úgy van az, mint ahogy Gulyás Lajos dolgozó paraszt is mondta: ha az ö néhány holdas kis gazdaságából évente hatezer liter tej kikerülhet, akkor egy-egy termelőszövetkezet tehénállományából akár százezret is «<ki lehet hozni*. A megye legjobb kisipari szöveikezeíe a Szegedi Aszialos KSZ A Szegedi „Felszabadulás" Asztalos Kisipari Szövetkezetbon szombaton délután ünnepi közgyűlést tartottak. A szövetkezet elnöke: Korda László elvtárs beszámolt arról, hogy most már 90 százalékban közvetlenül a lakosságnak készítenek berendezési tárgyakat. Az elmúlt év IV. negyedében is jól dolgoztak. így a „Felszabadulás" KHZ tagjai lettek a birtokosai a megye legjobb szövetkezete címnek és elnyerték a vele járó vándorzászlót is. A Sándorfalvi Vegyesipari Szövetkezet volt a tulajdonosa a zászlónak. Az ünnepségen a sándorfalvi szövetkezet elnöke adta át a vándorzászlót. Elmondotta, az asztalos szövetkezet a múlt negyedévben jobban dolgozott náluk, s ezért lettek a zászló ég a cím tulajdonosai, továbbra is buzgalommal végzik munkájukat, hogy ismét övék legyen a zászló. Az ünnepi közgyűlésen- a Megyei KISZÖV elnöke: Koós Sándor elvtárs méltatta a szegedi szövetkezet munkáját. Beszélt arról, hogy a jó kollektív munkának köszönhető például az is: a megye kisipar; szövetkezetei közül minőségi munkában nem akadt párja a „Felszabadulás" Asztalos Szövetkezetnek. A közgyűlésen részt vettek a többi kisipari szövetkezetek képviselői é8 üdvözölték a „Felszabadulás" KSZ tagjait, akik mosl a felszabadulási versenyben új eredményeket érnek el. » Alkalmi könyvvásár leszállított árakkal megyénk könyvesboltjaiban SZEGEDI JEGYZETEK Pistike és a hóember Jócskán esett a hó, epedig már nagyon váriák az emberek a tavaszt. Ab udvaron egy kupacba hányták a hófehér havat és Hajdú István, az egyik lakó elhatározta: ha már egész télen nem esett ennyi l'ó, meglepi a kisfiát, csinál néki hóembert. Vasárnap van, ráér,'aziiin majd örül a kis Pista néki. A hó elég porhanyós :,lt. nehezen akart ösz- cállni. A fejet külön a i osókcmyhában gyúrta ö >sze, aztán lapáton ki••itlc, ráhelyezte a hókuacra, kis bottal a testészt gömbölyűre formázta, meleg kezével on t, bajuszt, szájat, arccsontot, állat tapasztott néki és bizony jól átfagyott a keze, mire készen letf a hóember. Még egy utolsó simítás, szén feketéllett a szemgödörben, piros, elszáradt paprika is akadt a szájnak, egy rossz kalap a fejére és délben nyugodtan lehetett ígérni Pistikének, hogy itt van az udvarban a hóember, s ha szépen eszik, akkor felöltöztetik és kimehet ebéd után megnézni. Hogyne evett volna szépen ilyen ígéretre az alig három éves gyerek. Aztán pedig tdgranyilt szemekkel ujjongott a hóembernek. — Nézd apu, van neki bajusza, orra, fekete szeme. Jaj de édes ez az hóember. Te csituíUad? — Igen, kisfiam, neked — válaszolta édesapja és elment otthonról. Pistike iújrúlugrándozta a hóembert és persze csakhamar akadtak társai is a házból, meg a szomszéd lakók gyerekei is átjöttek. Valamelyik közülük aztán kitalálta, hogy játszszanal: háborúsdit. A hóember legyen az ellenség, rohamozzák meg. döntsék össze. Fadarabokat szereztek a gyerekek, az volj a kard és a puska, s hiába mondta Pistike, hogy ne bántsák, az ő apukája csinálta a hóembert, ö szereti azt, — percek alatt ledöntötték a fejét, szétdúlták az egész hókupacot. Pistike sírt, zokogva borult édesanyja ölébe, nem is lehetett megvigasztalni; hogy az ö hóemberkéjét azok a rossz gyerekek összedönlötiék, pedig az nem bántolt senkit... Hajdú István cslc jött haza. Pistikét már éppen fektette la anyukája, amikor hallotta, mi történt. Bántotta őt is a dolog, hisz annyit fagyoskodott, hogy kedveskedjen a gyereknek és mosl itt van, lerombolták a hóembert. A kis Pista még éjjel is fel-felsírt. Az édesapja reggel jóval korábban felkelt, lapáttal ismét összehányta a hókupacot, s csakhamar a hóembernek ismét volt szeme, orra, szája. Amikor Pistike felébredt, mindjárt megmutatták néki: „Nézd, itta hóember". — Hát a gyerekek nem rombolták szét? — Csak álmodtad, Pistike — így próbáltál: szülei megnyugtatni. — Dehogy — erősködött a kisgyerek — az volt c.z ellenség. Ugy összenyomták a fejét... Apuka csinált másikat ötlött fel Pistikének és csöpp szája mosolyra nyílt. A hóemberbe olvadt, Ptstikc szeme láttára. De az nem baj. Jól tudja ö a gyerek-eszével, hogy ci hó elolvad, nyáron maid lehet fürdeni. De milyen fájdalmat okozott nc'ei csupán a jótéltfitfbcrúsdi is. M. T. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat alkalmi könyvvásárt rendez, hogy az Olvasóknak alkalmuk legyen egyes, a régebben magas áron kiadott könyveket olcsón megvásárolni- A vásár során mintegy kétszde könyv árát szállítják le 40—7:5 százalékkal. 'A leszállított áru könyvek között találjuk Sötér István Eötvösmonográfiáját hatvan helyett, negyven forintos áron, 'Aczél Tamás, Balázs Béla, Gábor Andor, Gellért Oszkár, Juhász Ferenc, Kónya Lajos. Illyés Gyula, Somlyó György versesköteteit, Fábián Zoltán, Gorkij, Háy Gyula slb., prózai írásait, a marxizmus—leninizmus klasszikusai köteleit, azonkívül egész sor politikai, filozófiai, történelmi és műszaki könyvet. A leszállított áru könyvek már megérkeztek megyénk könyvesboltjaiba, s árusításuk hétfőn megkezdődött. láz alkalmi könyvvásár Iránt megyeszerto nagy az érdeklődés. — Munkaügyi ankét lesz ma. kedden délután három órai kezdettel az MTESZ központi helyiségében (Horváth Mihály u. 3.) a munkaügyi tervezések problémáiról és a szürkekarton kérdésekről. Előadó Simon Miklós, a könnyűipar: minisztérium tervezési főosztályától. Diákbál az Üttöroházban ....* Nem volt konfetti, nem volt szerpentin, se báli ruhák, se lampionok, se nyitópárok, mégis jól mulattak a Mezőgazdasági Teclinikum diákjai és vendégeik szombat esti báljukon. Jól sikerült a vidám, rövid előadás, s utána szinte percek alatt felmelegedett az Üttörőház hideg nagyterme, olyan frissen indult meg a tánc. Bár akadt néhány csökönyös ifjú, akik pillanatok alatt megalkották a "majomszigetet*, s el nem mozdultak onnan, de a többség táncolni vágyó jókedvét azonban, mint általában a fiatalságét, még a rideg környezet, az igazi bálok jellegzetes külsőségeinek hiánya sem ronthatta cl. Bár cl lehet gondolkodni rajta, miért hiányzott mindaz, ami hiányzott? S azon is, liogy miért nincs a középiskolások báljainak középiskolás jellege? Miért rancs az iskolák között legalább annyi együttműködés, hogy ugyanazon a napon ne tartanának bálát, veszélyeztetve ezzel a sikert? Hisz tudott dolog, hogy a szórakozás mellett fontos a •bevétel* is, abból fedezik általában az érettségivel kapcsolatos kollektív kiadásokat. No, de sokmindcut pótolhat a lendület! A tánccal együtt elkezdődött a "szívposta* működése is. A jegyhet mindenki kapott egy pici számozott karton-szivecskét. A szám cim helyett szolgáit és hamarosan megindult a tréfás levelek áradata. A tanári kar — amely csaknem teljes létszámban megjelent és példamutató módon végig kitartott — ugyancsak jól szórakozott. Hajnali kettőig tartett a. zavartalan h^s^ipsjáttes