Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-15 / 38. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL ÉVFOLYAM, 38. SZÁM ARA: 50 FILLÉR MAI SZAMUNKBÓL: A KÖNNYŰIPAR ELŐTT ALLÓ FELADATOKAT VITATTA MEG AZ ORSZÁGOS KÖNNYŰIPARI TANÁCSKOZÁS (2. oldal! PFLÍMLIN VISSZAADTA MEGBÍZATÁSÁT — PINEAU SZOCIALISTA KÉPVISELŐ AZ ÜJ MINISZTERELNÖK-JELÖLT (3. oldal) HOLNAP NYITJÁK MEG A KÖNNYŰIPARI RUHAZATI KIÁLLÍTÁST (3. oldal} ELUZEMEINK Örömmel adjuk hírül, hogy Szegeden — eddig — 14 üzem, vállalat nyerte el az elmúlt év negyedik negyedévi munkája alapján az élüzem címet. Élüzem lett: a Textilmüvek, Jutaárugyár, Űjszegedi Kender-Lenszövő, Ruhagyár, Szalámigyár, DÁV, Erdőgazdaság, Erdőgazdasági Gépjavító, Szeged Állomás, Szeged-Rókusi szertár. A helyiipari vállalatok közül a kitüntető címet az Ecsetgyár, Fonalmentő Vállalat, a Csongrádmegyei Nyomda és a Hordójavító kapta meg. Nem egy üzem — például a Ruhagyár — hosszú évek óta nem volt birtokosa az élüzem címnek. Vannak olyan üzemeink, mint a Textilművek, ahol az elmúlt év végén és most is ott a gyár homlokzatán az élüzem csillag. Nem szerénytelenség, ha megállapítjuk, örülünk és büszkék is vagyunk tiszaparti városunk élüzemeire. Különösen öröm a kitüntető jelvény az üzemek dolgozóinak, akik jó munkájukat adták a siker eléréséhez. Zsebők János elvtárs, a Ruhagyár dolgozója az élüzem cím elnyerésével kapcsolatban levelet küldött szerkesztőségünknek. Kifejezte a maga és munkatársai nagy örömét. Hírül adta, hogy a nagy esemény — az élüzem cím elnyerése alkalmából — éliizem-műszakot is tartottak, a felszabadulási verseny keretében. "Mpst, hogy az élüzem cím tulajdonosai lettünk — írja — nem bizakodunk el, harcolunk további eredményekért. Az élüzem címet szeretnénk megtartani és további sikerekre törekedünk a felszabadulási versenyben*. Lényegében hasonló elhatározások születtek azokban a szegedi üzemekben is, amelyek most lettek élüzemek. De ez az elhatározás tettekkel jut kifejezésre Szeged egész iparában. Szeged összipara az elmúlt évben — mint ismeretes — évi tervfeladatát 99.8 százalékra teljesítette. Az elmaradás az 1954-es esztendő első és második negyedének különböző hibáiból adódott. A harmadik és a negyedik negyedévben a város ipara nagy lépést tett előre, de az adósságot nem tudta törleszteni. Á terv teljesítéséért, az adósság törlesztéséért folyó küzdelemben különösképpen helytálltak azoknak az üzemeiknek a kommunistái, műszaki vezetői és dolgozói, amelyek most az élüzem cím birtokosai lettek. 1954 negyedik negyedében a Jutaárugyárban, a Textilművekben, az Űjszegedi Kender-ben és a többi most élüzemmé lett gyárban, vállalatnál emelkedett a termelékenység, csökkent az önköltség. Persze ilyen példát nemcsak Szeged élüzemeiből lehet veinni. De a legjobb példát mégis az élüzemek adják. Az élüzemavató ünnepségeken sztahanovista okleveleket, kiváló dolgozó jelvényeket, pénzjutalmakat adtak, adnak át a jól dolgozók közül a legkiválóbbaknak. A Szalámigyárban például "Kiváló dolgozó* címmel és jelvénnyel tüntették ki Juhász Imre, Tóth László, Márton József és Detári István művezetőket. Természetesen több szalámigyári dolgozó kapott sztahánovista oklevelet. A Textilművekben — a szép és örömteli élüzemavató ünnepségen — 15 dolgozó mellére került a szép kitüntetés, a "Kiváló dolgozó* jelvény. S a Textilművekben is van két olyan munkásnő a lánccsévélőben: Berta Anna és Tóth Gézáné, akik 12 hónapon át sztahánovista szinten termeltek. Dicsőség ez és elismerésre méltó. Berta Anna és Tóth Gézáné is joggal esélyesek a "Szakma kiváló dolgozója* jelvényre, s félhavi fizetésükre, jutalomként, Üzemeinkben az 1955-ös év tervteljesítéséért folyik a munka. Legközvetlenebb teendő az első negyedévi terv, hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójára tett vállalások becsületes teljesítése, túlteljesítése. Élüzemeinknek az elsősorban kell haladniok, példát kell mutatniok a kötelesség végrehajtásában. Élüzemeinkben is éppúgy, mint a többi üzemben, számos feladatot kell végrehajtani, hogy kielégítően alakuljon a termelékenység, az önköltség, javuljon a minőség, s ne legyen az exportterveknél adósság. A felszabadulási emlékverseny során üzemeinkből nem egy lelkesítő munkasiker Híre érkezett. A műszakilag jobban megalapozott termelés, a dolgozók helytállása eredményeként ez év januári tervét Szeged ipari üzemei — egy-két kivételtől eltekintve — jóval túlteljesítették. A nagy évfordulóra tett felajánlások valóraváltásáért, a jobb, a gondosabb munkának nem maradt el a haszna. A Ruhagyár például a nagy évforduló tiszteletére az első negyedévre vállalt 1 millió 130 ezer forintos vállalásából januárban 675 ezer forintot teljesített. Az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozói 993 ezer forintos vállalásukból 536 ezer forintot teljesítettek. A Jutaárugyárban 85 százalékos kifcmás helyett 89 százalékos kifonást értek el és így 6816 kiló anyagot takarítottak meg. Az eredményekre joggal lehetünk büszkék. De kérlelhetetlenül harcolnunk kell a termelésben megmutatkozó hibák, lazaságok megszüntetéséért. Egyáltalán nem használtuk még ki a lehetőségeket' Napjaink és az elkövetkezendő idők teendője — amint a MDP Központi Vezetősége határozatikig megállapítja népgazdasáságunk helyzetéről és gazdaságpolitikai feladatainkról: *A termelékenység emelése érdekében mindenekelőtt el kell érnünk a termelőeszközök jobb karbantartását, a termelő berendezések korszerűsítését, a folyamatos anyagellátásnak és a termelés egyenletes, nyugodt menetének biztosítását. A termelékenység emelését nem szabad elsősorban a munka intenzitásának növelésétől várni; ugyanakkor azonban a munkafegyelem megszilárdítását és a teljes munkaidő céltudatos felhasználását a termelékenység emelése egyik legfontosabb tényezőjének kell tekinteni. . Következetesen harcot kell folytatni a takarékosságért, a pazarlás és a nemzeti vagyon elherdálása ellen". A most élüzem jelvénnyel kitüntetett gyárak, vállalatok dolgozzanak úgy, hogy ez év első negyede munkájának alapján továbbra is megtarthassák az élüzem címet. S a többi üzemekben is a munka szervezettebbé tételével, a feladatok helyesebb kijelölésével és megoldásával megszerezhetik az élüzem címet. A felszabadulási serleget is elnyerheti bármelyik szegedi üzem az emlékverseny során. A felszabadulási verseny minden sikere a legszebb köszöntő a nagy évfordulóra. A termelékenység növelése, az önköltség csökkentése útján haladva — és nem másképp — kevesebb lesz a gond, nő az életszínvonal. A munkában mutassák a példát a kommunisták. Sokkal inkább most, mint máskor időszerűbb a jelszó: "Kommunisták az élre!« További hasznos munkát, új sikereket kívánunk élüzemeinknek; városunk valamennyi üzemének, vállalatának a felszabadulási versenyben. Zsukov elvtárs beszélgetése Hearst, Kingsbury Smith és Conniff amerikai újságírókkal 1 Moszkva (TASZSZ) Február 7-én G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja beszélgetést folytatott Hearst, Kingsbury Smith és Conniff amerikai újságírókkal. Kölcsönös üdvözlés után Kingsbury Smith megjegyezte, hogy jelen volt, amikor Eisenhower tábornok Majna-Frankfurtban amerikai érdemrendet nyújtott át Zsukov marsallnak. G. K. Zsukov azt mondotta, hogy örömmel emlékezik v issza Eisenhower tábornokkal történt találkozásaira. Ezután a következő beszélgetés folyt lej Hearst: Azt hallottam, hogy Eisenhower tábornok meghívta önt, látogasson el az Egyesült Államokba. G. K. Zsukov: Eisenhower tábornok kétízben hívott meg az Egyesült Államokba, de sajnos, annakidején egészségi állapotom és halaszthatatlan tennivalóim nem tették lehetővé ezt az utazást. Hearst: Volt-e Angliában és Franciaországban ? G. K. Zsukov: Nem, nem voltam Angliában, sem Franciaországban. Nem voltam Kínában és Koreában sem. Az amerikai sajtó azt írta, hogy jártam ott. (Általános derültség.) Kingsbury Smith: Hajlandó lenne-e most ellátogatni az Egyesült Államokba, ha Eisenhower elnök meghívná? G. K. Zsukov: Eddig még semmiféle meghívást sem kaptam, de úgy gondolom, hogy országaink közt fennálló kapcsolatok most nem kedvezőek az ilyen utazásra. Az amerikai és a szovjet nép számára érthetetlen lenne, ha Zsukov marsall a Szovjetunió és Amerika mostani viszonya mellett az Egyesült Államokba utazna. Őszinte kívánságom a két ország közti kölcsönös kapcsolatok javulása. Szeretnék ellátogatni az Egyesült Államokba és a kapcsolatok javulása esetén örömmel meg is tenném azt. Hearst: Éppúgy, mint ön, mi is őszintén kívánjuk a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatainak megjavulását. Ez ideutazásunk fő célja. Kingsbury Smith: Az amerikai nép semmit sem tud a szovjet hadseregről azóta, hogy a háború befejeződött. Hogyan vélekedik ön arról, hogy rendszeres katonai miszsziócserét szervezzenek a kölcsönös megértés megjavítására? G. K. Zsukov: Ahhoz, hogy jól megértsük egymást, elsősorban normális politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat kell szervezni országaink között. A katonai miszsziók cseréje egymagában nem vezethet a helyes kölcsönös megértés megteremtésére. Conniff: Vajon ez azt jelenti-e, hogy ön az országaink közti széleskörű kapcsolatok megteremtése mellett foglal állást? G. K. Zsukov: Igen, én éppúgy, mint az egész szovjet nép is, ilyen kapcsolatok megteremtése mellett foglalok állást. Ügy vélem azonban, hogy a katonai missziók cseréje a jelen körülmények és kölcsönös kapcsolatok közepette egymagában hasztalan volna. Hearst: Az itt jelenlévő három amerikai tudósító közül Conniff a legjáratosabb katonai kérdésekben és szeretne önnek több kérdést feltenni. G. K. Zsukov: Igyekszem válaszolni az önöket érdeklő kérdésekre, bár nem tudom, ki tudok-e elégíteni oly nagy katonai szakértőt, mint Conniff úr. (Általános derültség.) Conniff: Az Egyesült Államokban mostanában igen tüzetesen tanulmányozzák a szovjet—német háború tapasztalatait. Az Egyesült Államok katonai szakértői körében az a vélemény, hogy e háború fordulópontja nem a sztálingrádi csata, volt, hanem a németek 1941-ben Moszkva alatt elszenvedett veresége, Mi az ön véleménye? G. K. Zsukov: A Moszkva alatti csata megmutatta, hogy a szovjet fegyveres erők nemcsak visszaverni tudják az olyan komoly ellenfél támadását, mint a német hadsereg, hanem meg is tudják verni. A háború legelejétől, azaz a hitleri Németországnak országunk ellen indított hitszegő támadásától kezdve bizton hittünk győzelmünkben. A háborúban a fordulópont az 1941—1942-ben végrehajtott több sikeres hadművelet következtében állott be. A sztálingrádi csata után a kezdeményezés a Szovjet Hadsereg kezébe került. A kurszki csata után pedig végleg a mi kezünkbe került. A kurszki csata után már semmiféle kétségünk sem volt a végső győzelem iránt. Hearst: Résztvett-e Ön személyesen a Moszkva alatti csatában és a sztálingrádi harcokban? G. K. Zsukov: A honvédelmi bizottság Moszkva védelme idején nevezett ki frontparancsnoknak. A sztálingrádi harcokban én irányítottam a sztálingrádi hadművelet egész előkészítését. Magát a hadmüveietet Vasziljevszkij marsall hajtotta végre. Én ebben az időben a következő támadó hadmüveletek előkészítésével foglalkoztam. E támadó hadműveletekre azért készültünk, hogy megakadályozhassuk Hitlert az erőivel való manőverezésben. Conniff: Mit tart ön Hitler legnagyobb taktikai hibájának, magán az Oroszország elleni támadás tényén kívül? G. K. Zsukov: ön nyilván a stratégiai hibákra gondol? Conniff: A stratégiaiakra. G. K. Zsukov: Hitler legnagyobb stratégiai hibája az volt, hogy lebecsülte a Szovjetunió képességeit. Conniff: És a taktikaiak? G. K. Zsukov: A különböző fegyvernemek kölcsönös hatása jelentőségének lebecsülése, a többi között a tüzérség szerepének lebecsülése és a légierő szerepének túlbecsülése. Hitler azt remélte, hogy tüzérségének hiányát erős légierővel pótolhatja, a légierő azonban igen kényes fegyvernem. Túlságosan függ olyan tényezőktől, mint az időjárás, továbbá egész sor más körülménytől. Conniff: Véleménye szerint milyen igen nagy stratégiai hibát követtek el az amerikai katonai vezetők? G. K. Zsukov: Ugy gondolom, hogy erre legjobban maguk az amerikaiak válaszolhatnak. Ok ezt jobban látják. Kingsbury Smith: John Slessor angol légimarsall legutóbbi könyvében megjegyezte, hogy a jövendő háborúban lehetetlen lesz elkerülni a nukleáris fegyver alkalmazását. Mi az ön véleménye? G. K. Zsukov: Sajnos, nemcsak Slessor marsall, hanem több más kiemelkedő nyugat-európai és amerikai katonai személyiség is ezen a véleményen van. A mi álláspontunk teljesen ellentétes. Mi az atomháború teljes eltiltása mellett foglalunk állást, és ha az atomfegyvert eltiltják, az emberiség ezzel esak nyerhet. Ügy vélem, hogy az atomfegyvert éppúgy el kell tiltani, mint ahogy eltiltották a vegyi fegyvert. Kingsbury Smith: Az Egyesült Államokban sok katonai szakértő úgy véli, hogy amennyiben a jövendő háborúban nem alkalmazzák az atomfegyvert, akkor Oroszország számbeli fölénye miatt jelentős előnyben lesz. G. K. Zsukov: Ügy gondolom, hogy az ilyesféle szóbeszédek nem egyebek üres fecsegésnél. Az acéljuk, hogy rászedjék a hiszékeny embereket. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi nem törekedtünk és nem is törekszünk háború kirobbantására. Ami az atom- és hidrogénfegyvert illeti, mint önök tudják, nekünk is van. Hearst: Az Egyesült Államokban sokan úgy hiszik, az a tény, hogy mindkét félnek van atomfegyvere, a béke biztosítéka, mert mindkét fél tart az atomtámadástól és nem szánja rá magát, hogy háborút kezdjen. Mi az ön véleménye? G. K. Zsukov: Az atomfegyver léte már magában foglalja felhasználásának lehetőségét és egyes örültek semmivel sem törődve esetleg alkalmazzák ezt a fegyvert. Az a feladatunk, hogy minden erővel harcoljunk e fegyver eltiltásáérii Meggyőződésem, hogy a világ népei ebben a kérdésben a mi oldalunkon állanak. Meggyőződésem az is, hogy végül is a nép mondja ki a döntő szót. Tudni kell, hogy az atomfegyver kétélű. Az atomháború éppoly veszélyes a megtámadottra, mint a támadóra. Conniff: MacArthur, as ismert amerikai tábornok nemrégiben kijelentette, az a tény, hogy mindkét félnek erős atomfegyvere van, önmagában megszünteti az új háború keletkezésének veszélyét. G. K. Zsukov: Ügy vélem, hogy ez helytelen álláspont. Méghozzá a kérdés ilyen feltevése állandó fegyverkezési hajszára vezet. Sajnos, hasonló felelőtlen kijelentést tett sok tekintélyes katonai személyiség, mint például Montgomery és Gruenther. Kingsbury Smith: Az Északatlanti Szövetség tanácsának legutóbbi ülésén Gruenther tábornokot megbízták, szerkesszen olyan védelmi tervet, amely azon a feltételezésen alapszik, hogy a következő háborúban atomfegyvert alkalmaznak. Előkészítik-e önök országuk védelmét atomtámadás ellen? G. K. Zsukov: Megvan mindenünk, ami hazánk megbízható yédelméhez szükséges, de azzal is törődünk, hogyan lehetne elkerülni a háborút. Arra az elvre támaszkodunk, hogy a rossz béke is jobb a jó civakodásnál. Ha jó szavakról áttérünk a jó tettekre, akkor a béke biztosítva lesz. Nem volna-e ideje, hogy a jó tettekhez lássunk? Kingsbury Smith: Ugy gondolom, hogy Eisenhower egyetért önnel abban, hogy a békét meg kell óvni. G. K. Zsukov: Ez nemcsak személyes véleményem. Ez az egész szovjet nép véleménye, a Szovjetunió kormányának és a, Szovjetunió Kommunista Pártjának véleménye. 1945-ben, mielőtt Eisenhower tábornok Németországból. ,az Egyesült Államokba utazott. hoszszan beszélgettem vele. Eisenhower azt mondotta nekem, hogy az Egyesült Államok sohasem támadja meg a Szovjetuniót. Azt válaszoltam neki, hogy a Szovjetunió szintén sohasem emel kezet az Egyesült Államokra. Meggyőződésem, hogy nem követtem el hibát, amikor ezt mondottam. Remélem hogy Eisenhower tábornok is minden tőle telhetőt elkövet, hogv tettekkel támassza alá szavait. Az Egyesült Államok kormánya úgy bizonyíthatná ezt legjobban ha megszüntetné a Szovjetunió körüli katonai támasznontokat. Önök mamik ls megérthetik, hogy feltétlenül látnunk kell. milyen veszélvt jelentenek a Szovjetunióra ezek a támasznontok. amelyek oly közel fekHATÁRCINLRHO? Kingsbury Smith: Flmondhatiuk-e, honv e beszélncté" so-rfn fcéf nagy orszán két tekintélye* hadvezére megígérte emmésnr, k. hogy nem harcol egymás ellen? G K Zsukov: Katonákként beszéltünk akkor, és semmi alapot sem látfanV a SzovWroló és az Egyesült Államok kö-ti háborúra. (Folytatás a második oldalon.} 1