Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-15 / 38. szám

DÉLMfIGYüRORSZIIG KEDD. 1955 FEBRUÁR 15. (Folytatás az első oldalrólj A helyzet inost — nem a Szovjetunió hibájából — sajnos, megváltozott. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közti kapcsolatok megromlottak. és nyilvánvalóan nem normálisak. A feladat az, hogy helyreállítsuk a helyes kölcsönös kapcsolatokat. Ilearst: Elismerem, hogy támaszpontjaink különböző országokban fekszenek, de mi soha nem támadtunk meg senkit sem. Még olyan országot sem, amely az Egyesült Államok közvetlen közelében fekszik. A katonai támaszpontok biztonsági intézkedésként létesültek, mintegy rendőrségként nem a Szovjetunió ellen, hanem bármely más ország ellen, például Korea vagy Indokina ellen. (Az utóbbi megjegyzésnél Kingsbury Smith és Conniff elmosolyodott). G. K. Zsukov: Az az állítás, hogy az Egyesült Államok sohasem támadott meg senkit, történelmileg nem helytálló. Az Egyesült Államok résztvett a Szovjetunió elleni intervencióban, fegyveres erőivel beavatkozik több ázsiai ország belügyeibe. Ami az Egyesült Államok katonai támaszpontjait illeti, nem gondolja-e, hogy azok túl távol fekszenek az Egyesült Államoktól? Bizonyos mértékig menthető lenne létezésük, ha az Egyesült Államokhoz közel feküdnének, nem pedig Európában, nem Kína partjainak és a Szovjetunió határainak közvetlen közelében. A katonai támaszpontok ilyenfajta elhelyezése nem teszi megggyőzővé azt a magyarázatot, hogy biztonsági intézkedésként létesültek. A szovjet nép e támaszpontok létezésében közvetlen veszélyt lát önmagára és barátaira — a népi demokratikus országokra és Kínára — nézve. Kingsbury Smith: Hruscsov úrral folytatott beszélgetésünk során érintettük ezt a kérdést és Hruscsov azt mondotta, megérti, hogy az Egyesült Államok saját biztonsága céljából a katonai erők egyenlőségét kívánja, de ellenezte az Egyesült Államok erőfölényre való törekvését. Nyilvánvalóan ebben rejlik egymás meg nem értése. A támaszpontok éppen eszközt jelentenek arra. hogy elérjük erőink egyenlőségét. G. K. Zsukov: Meggyőződésem, hogy nem értették meg N. Sz. Hruscsovot. A Szovjetunió körüli amerikai támaszpontok elhelyezése nem az Egyesült Államok védelmi szándékairól tanúskodik. Mi eligazodunk ezekben a kérdésekben. Hogyan lehet szó védelemről, ha a támaszpontok annyira távol fekszenek a védelem tárgyától, azaz az Egyesült Államoktól? Az ilyen katonai támaszpontok létesítésének célja a támadás, nem pedig a védelem. Kingsbury Smith: Azoknak a kötelezettségeknek értelmében, amelyeket az északatlanti egyezmény részvevőivel szemben vállaltunk, nemcsak az Egyesült Államokat, hanem más országokat is védelmeznünk kell. Hearst: Csak a sziv értheti meg. mire szolgálnak a támaszpontok, támadásra-e, avagy védelemre, G. K. Zsukov: Űgy hiszem, hogy ilyen komoly dologban feltétlenül értelemre van szükség. A szfv néha téved. Ügy vélem, nem az a feladatunk, hogy mentséget találjunk a fegyverkezési hajszára, hanem az, hogy megkeressük a háború lehetetlenné tételének gyakorlati útjait. Önök természetesen mentegetni fogják tetteiket. Igyekeznek meggyőzni bennünket arról, hogy helyesen járnak el, amikor körülvesznek bennünket katonai támaszpontjaikkal. Nekünk azonban nyomósabb okaink vannak arra, hogy ne értsünk egyet önökkel. Űgy hiszem, hogy Ideje volna megszüntetni a katonai versengést, mert túlságosan súlyos teherként nehezedik a nép vállára. Hearst: Katonák, mint Zsukov és Eisenhower, jobban tudják, hogyan kell megóvni a békét, mint új háborút kirobbantani. Ugy hiszem, hogy a katonák a béke megóvására törekszenek, G. K. Zsukov: Országunkban az egész nép — a katonák is — békére törekszik, a békéért harcol. A szovjet nép. a kommunista párt és a szovjet kormány egységes a békéért vívott harcban. Kívánatos volna, hogy az amerikai kormány is áttérjen a béke emlegetéséről a béke tettekkel való védelmezésérc. Az ilyen politikát az amerikai nép is. s a világ minden népe helyeselné. Sajnos, több köriilménv rontja a nemzetközi helyzetet. Például nagyonis rossz színben tűnik fel az amerikai kormány békeszerető szavainak hátterében a tajvani (formozai) eset. Nem tudom, mire kell az Egyesült Államok kormányának a csódbejutott Csang Kaj-sek, Csang Kaj-sek védelmével az Egyesült Államok sokat vesztett tekintélyéből. Az Egyesült Államoknak Kína belügyeibe való beavatkozása Kína sokmilliós népét szembeállította az Egyesült Államokkal. Anglia és az Egyesült Államok, valamint más országok népeit igen gyakran a Szovjetunió katonai erejével rémítgetik. Azt állítják, hogy agresszorként léphetünk fel. Ez ostoba fecsegés. Ha ez volna a politikánk cs ilyen elgondolásaink lennének, akkor meg kell mondani, nagyonis elegendő alkalmunk lett volna, hogy felhasználjuk katonai erőnket. Például a hitleri Németország szétzúzása után Európa igen gyenge volt. Anglia pedig kimerült. A Szovjetuniónak a háború végére hatalmasra nőtt a katonai ereje. Nem használtuk ki Nyugat-Európa gyengeségét. A Szovjetunió részéről fenyegető háborús veszélyt emlegető fecsegésnek semmi köze sincs u Szovjetunió külpolitikájához. Annak, hogy a népeket a Szovjetunió részéről fenyegető agresszióval rémítgetik. határozottan rossz szándékú célja van. Ez a cél nem a béke fenntartását, hanem az új háború propagandáját szolgálja. Éppen ezért véget kell ennek vetni. Meg kell magyarázni, mennyire hibásak az ilyen állítások, hiszen kárt okoznak a béke ügyének. Kingsbury Smith: Mikor Európa és az Egyesült Államok gyenge volt, diplomatáink úgy vélték, hogy az agresszió ellen védelmül szolgálnak atombombáink. G. K. Zsukov: Szem előtt kell tartani, hogy csupán atombombákkal nem lehet háborút nyerni. Ezenkívül abban az időben önöknek igen kevés atombombájuk volt. mindössze öt-hat. És nem volt semmiféle döntő jelentőségük. Conniff: ön láthatólag tájékozottabb nálunk ebben a kérdésben. G. K. Zsukov: Ez az atombombák gyártásának kezdeti időszaka volt és saját tapasztalatunkból tudjuk, mennyire bonyolult dolog ez. Hearst: Az első világháború idején az orosz hadseregben szolgált Alekszandr Szibirszkij tábornok, A tábornok most az Egyesült Államokban él és a légierők háborús alkalmazása igen nagy szakértőjének tekintik. Szibirszkij és Montgomery tábornagy legutóbbi megnyilatkozásaiban rámutatott, hogy jelenleg célszerűtlennek tartja repülőgépanyahajók alkalmazását. Amennyire tudjuk, a Szovjetunió nem épít repülőgép-anyahajókat, hanem főként tengeralattjárókat, cirkálókat. Mi az ön véleménye ebben a kérdésben? G. K. Zsukov: Mindenekelőtt meg akarom mondani, hogy nálunk a régi orosz hadseregben nem volt Szibirszkij nevű tábornok. Nyilvánvalóan Szeverszklj fehérgárdista tábornokról van szó, aki Amerikába menekült. Sajnos, nem válaszolhatok önnek arra, épülnek-e a Szovjetunióban repülőgép-anyahajók, minthogy az utóbbi időben nem foglalkoztam haditengerészeti kérdésekkel. Nem tudom, mire támaszkodott Szeverszklj és Montgomery, amikor a repülőgép-anyahajók ellen foglalt állást. Figyelemmel kísérem Montgomery tábornagy minden megnyilatkozását. Űgy látom, hogy az utóbbi időben valami jósnőfélévé vagy orákulummá válik. Kingsbury Smith: Szeretném feltenni az utolsó kérdést. Gruenther tábornok nemrégiben nyilvánosan kijelentette, hogy nem tudja elképzelni Európa védhetőségét Németország nélkül. Ha ön volna Gruenther helyén, egyetértene-e vele a feltételezett ellenfél erejének ismeretében? G. K. Zsukov: Ila Gruenther tábornok ismerné azoknak őszinte törekvéseit, akiket ellenfeleinek tart akkor nem így beszélne. Barátságról beszélne, nem pedig háborúról. Ami Németországot, mint az Egyesült Államok katonai szövetségesét illeti, kételkedem abban, hogy a német nép vérét akarja ontani Idegen érdekekért. Hearst: Szeretnék feltenni egy nem hivatalos kérdést. Az Egyesült Államokba való visszatérésem után hamarosan találkozom Eisenhower elnökkel. Nem akarna valamit üzenni neki? G. K. Zsukov: Mindenekelőtt, kérem. adja át Eisenhower elnöknek szívélyes üdvözletemet. Gyakran emlékezem arra az időre, amikor együtt dolgoztunk Berlinben az ellenőrző tanácsban. Akkoriban sok hasznosat tettünk. Jó viszonyunk elősegítette országaink jó. kölcsönös megértését. Szeretném megüzenni Eisenhower elnöknek, azt kívánom, hogy országaink között álljanak helyre a baráti kapcsolatok. A könnyűipar előtt álló feladatokat vitatta meg az országos könnyűipari tanácskozás A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a könnyűipar dolgozóit kétnapos tanácskozásra hívta össze, hogy az 1954. év munkája után megbeszéljék az 1955-ös népgazdasági tervben a könnyűiparra háruló feladatokat. A tanácskozás hétfőn reggel kezdődött az országház kongresszusi termében. Megjelent a tanácskozáson Hidas István, a Minisztertanács elnökhelyettese, Szalai Béla könnyűipari miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Mekis József, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának póttagja, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Kiss Árpád vegyipari és energiaügyi miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter és Szántó Zoltán, a Minisztertanács tájékoztatási hivatalának elnöke. Eljöttek a tanácskozásra a könnyűipar vezetői, kiváló dolgozói. a könnyűipari üzemek párt- és szakszervezeteinek képviselői. Ajtai Miklós, a könnyűipari miniszter első helyettesének elnöki megnyitója után Szalai Bála könnyűipari miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet. 1954-ben a könnyűipar 101.9 százalékra teljesítette termelési tervét. — mondotta bevezetőben a miniszter. — A lakosság jobb ellátásának biztosítására 1953-hoz viszonyítva számos cikk termelését növeltük. A pamutszövet termelése 8.4 százalékkal, a gyapjúszöveté 34 százalékkal nőtt, selyemszövetet 10 százalékkal, kötöttárut 32.8 százalékkal, cipőt 24.0 százalékkal termeltünk többet, mint az előző évben. 1954-ben konyhabútorból 15-ször annyit, fényezett bútorból 4-szsr annyit termeltünk, mint 1953-ban. Bővült 1954-ben a könnyűipari cikkek választéka és valamelyest javult egyes gyártmányok minősége. Mindez jelentős sikere a könnyűipar dolgozóinak. Vannak azonban a mú.t évi munkának árnyoldalai, komu'y fogyatékosságai. Nem teljesítette a könnyűipar a termelókenyrégi és az önköltségcsökkentést eiö.iányzatokat és lemaradt az exportterv teljesítésével. Mivel e kó'desnek rendkívül nagy a népgazdasági jelentősége, most ami kor 1955, évi feladatainkról tárgyalunk, különös gonddal kell foglalkozni azzal, mit kell tennünk a termelékenységi és az önköltségcsökkentési előirányzatok, valamint az exportterv pontos teljesítése érdekében. Az 1955-ös év a második ötéves terv előkészítésének éve. A második ötéves terv idején a könynyűiparra nagy feladatok várnak. A nehézipar fejlesztése mellett, — amely az egész népgazdaság továbbfejlesztésének alapja — a párt és a kormány nagy gondot iordít a mezőgazdaság, valamint a köny. nyű- és élelmiszeripar fejlesztésére. Nemcsak a termelés mennyiségének emelkedését kell biztosítani. hanem a második ötéves terv idején a növekvő igényeknek megfelelően jelentősen meg kell javítani termékcink minőségét, bővíteni kell a választékot. Vegyük sorba az 1955-ös tervévben az előttünk álló feladatokat. A gyártmányok tartósságának növelése mellett sokkal nagyobb gondot kell fordítani a tetszetős, ízléses kivitelre. A könnyűipar jelentős exportot bonyolít le, gyártmányaink bizonyos részét külföldje szállítja. Iparigazgatóinknak és vállalati igazgatóinknak, főmérnökeinknek gondosan elemezni kell az 1954évi exportlemaradások okait. Ez évben az exporttervet minden vállalatnak feltétlenül teljesíteni kell, mégpedig megfelelő ütemezésben. Az exporttervek teljesítését a minisztérium havonként szigorúan ellenőrizni fogja. 1954-ben a könnyűipar üzemeinek jelentős része kézzelfogható eredményeket ért el a minőség megjavítása terén. Az eredmények teszögezése mellett tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy mind. ezek csak kezdeti eredményeknek tekinthetők és a jelenségek egész sora mutat arra, hogv a termékek minőségének megjavításában igen nagy feladatok várnak ránk. — A minőség megjavításának munkáját hátráltatja az az üzemekben nem egyszer tapasztalható álláspont, amely az adódó minőségi hibákat kizárólag nyersanyagnehézségekre kívánja visszavezetni. Igen sok még a tennivaló a technológia megjavításában és a technológiai fegyelem megszilárdításában, amely a minőség megjavításának jelentős tartaléka. — Ami a nyersanyaggal kapcsolatos nehézségeket illeti, ebben a kérdésben sem szabad arra az álláspontra helyezkednünk, hogy megváltozhatatlan adottsággal állunk szemben. — 1954-ben bővült a könnyűipari cikkek választéka. Jelentős mértékben elősegítették ezt a központi mintázó és modellező intézmények, amelyekben sok tehetséges iparművész dolgokik. (Kívánságukra ez évben külön konferenciát szervezünk részükre.) De a vállalatok sem nézhetik közömbösen a választék kérdését. Az iparlgazgatóságoknak elő kell segíteni a vállalatok kezdeményezését a választék bővítésében és nagyobb lehetőséget kell adni számukra az új cikkek gyártására, és arra, hogy az illetékes belkereskedelmi szervekkel való megállapodás alapján új modellek szerint dolgozhassanak. Helytelen, hogy az új gyártmányok bevezetéséért elsősorban felelős műszaki dolgozók anyagilag nincsenek érdekelve a választék bővítésében. — 1955-ben jelentős lépést teszünk előre a választék bővítésére és megjavítására. Számos, régen nem gyártott cikk fog forgalomba kerülni, így középminőségű puplin, téli és nyári diákszövet, köntös flanell, újfajta gyermek tréningruhák, kötött gyapjúkelméből készült gyermeköltönyök, szintetikus fonalakból készült női fehérnemük stb. Sok panasz volt korábban a konfekció ipar gyártmányainak kidolgozására. 1955-ben itt is sokat kell javítanunk: az egyes termékek elkészítéséhez több időt adunk, hogy az értékes anyagból készülő készruhák kidolgozása szebb és ízlésesebb legyen, a vásárlók igényeinek megfeleljen: pl. a gyapjúszövetből készülő férfiöltönyök normaidőit 18 százalékkal, a lódén és átmeneti kábátokét 8 százalékkal, a gyermekkabátokét 36 százalékkal növeljük. Természetesen nem tudunk minden problémát 1955-ben megoldani, így a pamutszöveteknél a fésűsfonalból, cérnából készült cikkek aránya még mindig neim fogja elérni a kívánatos színvonalat, de 1955-ben a választék és minőség területén jelentős előrehaladást kell elérnünk. 1955-ben fordulatot kell elérni a munka termelékenységének kérdése és az önköltség csökkentése terén. A szocialista vállalatoknál az önköltség rendszeres csökkentésének fő forrásai: a munka termelékenységének állandó emelkedése, a nyersanyagok, segéd- és fűtőanyagok ésszerű felhasználása, az üzemi és vállalati általános költségekkel való takarékoskodás, az adminisztratív apparátusra fordított kiadások csökkentése. A munka termelékenységének növekedése és a termékek önköltségének csökkentése nélkül tartósan nem biztosítható a dolgozók életszínvonalának emelkedése. — A könnyűiparban, csakúgy, mint egyéb iparágakban, a múlt években elhanyagolták ezt a fontos kérdést. — 1955-ben fontos felndata minden könnyűipari vállalatnak, liogy maximális mértékben alátámassza az önböltsógcsökkentési előirányzatot, műszaki és szervezési intézkedésekkel. Különös gondot kell fordítani anyagmeglnkaritást biztosító intézkedések biztosítására. 1954-ben nem emelkedett, liancm csökkent a munka termelékenysége a könnyűipar számos területén. A munka termelékenysége kedvezőtlen alakulásának egyik oka a meglazult fegyelem. Fokozni kell a felvilágosító munkát a munkafegyelem megsértői irányában és a fegyelemsértőket felelősségre kell vonni. — Számos vállalóiunknál növeli ! az önköltséget a hóvógi és a negyedév-végi rohammunka. — Hozzájárul az önköltség kedvezőtlen alakulásához számos vállalatnál az állam anyagi és pénzeszközeivel való felelőtlen gazdálkodás, megengedhetetlen pazarlás. — A termelés gazdaságosságának fokozoi) érvényesítés^, a termelékenység állandó emelése és az önköltség csökkentése érdekében vannak feladatai nemcsak a vállalatoknak, hanem a felsőbb állami szerveknek is. Egyes kérdéseket a vállalátok maguk nem tudnak megoldani, azokat a minisztériumi vagy népgazdasági szinten keli eldönteni. A könnyűipar előtt álló feladatok megoldásának alapvető módszere a szocialista munkavers«ny továbbfejlesztéseA szocialista munkaverseny a termelés és a munkatermelékenység állandó emelésének ég a termelési költségek csökkentésének módszere a dolgozó tömegek aktivitása alapján. Hibák tapasztalhatók a könnyűiparban a versenyszervezés módjában- Sok helyen bürokratikusán, formálista módon szervezik a versenyt. Nem beszélgetnek a felajánlások alkalmával személyesen az ügy érdemérc vonatkozóan a dolgozókkal, hanem ehelyett bürokratikusán -begyűjtik* a felajánlásokat. — Sok tapasztalat, bebizonyította, hogy ott érnek el a versenyben nagy sikereket, ahol jó a pártszervezet politikai nevelő- és fehrtlágosíló munkája, a versenyszervezést pedig a szakszervezeti bizalmiak a művezetők segítségével végzik és sikerül a versenybe bevonni a műszaki értelmiséget is. A továbbiakban a vezetés színvonaláról és módszereiről beszélt a miniszter. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a jó vezetés igen fontos követelménye, hogy a vezetők a fő kérdésekkel foglalkozzanak. Az a vezető pedig, aki a logfontosabbat lebecsüli rosszul vezet és nem tudja feladatait megoldani. A jó vezetés fontos követelménye a munkában való igényesség. Nem az a jó vezető, aki a hibákat elhallgatja munkatársai előtt, hanem az, aki bátran feltárja és segít azok felszámolásában. — A könnyűipar januári • termelési tervét 165,1 százalékra teljesítette. Azon kell dolgoznunk, hogy ez a lendület ne csökkenjen, hanem emelkedjen. Azj hiszem, ha munkánkat jó szervezzük, ha feltárjuk és kijavíljuk a termelésben és a vezetésben meglévő hibákat, ba helyese™ élünk az állam állal rendelkezésünkre bocsátott eszközökkel, ükkor nyugodtan tűzhetjük magunk elé, az üzemek minden dolgozója elé, hogy 1955. évi termelési tervünket legalább december 20-ra befejezzük, azaz nz éves tervet 103 százalékra teljesítjük és hasonló mértékben túlteljesítjük a termelékenységi és ünköltségcsökkentési előirányzatot, valamint az exportterve t— Elvtársak! — mondottá befejezésül Szalai Béla — Az Önök vezetésével a könnyűipar dolgozói az elmúlt öt év alatt nagy sikereket értek el. Munkájukban joggal lelkesíti önöket nz a iádat, hogy nagy ügyet szolgálnak, a szocializmus építésének ügyét., országunk felvirágzásának. népünk felemelkedésének ügyét- Ennél szentebb ügy nincs a világon. E-ekért n cetekért minden beosiitetps magyarnak érdemes áldozatot hozni. Harcedzett nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja felemelkedés útján, a szocializmus útján vezet bennünket. Mindig erre kell gondolnunk, amikor nehézségekkel ta'áljuk magunkat szembe. — A napi apró nehézségek melleit lá'ni kell u céh a ragyogó szocialista jövőt — akkor könnyebben le tudjuk küzdeni a nehézságeket. Ha ilyen szülőmben dolgozunk és erre neveljük mnnkntársai**. r kün-iyfitpar minden dolgo'óját feltette"ül megoldjuk az oiöt'iink álló ragy feladatokat, sikeresen túlteljesítjük az 1955. évi tervünk minden előirányzatát.