Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-10 / 34. szám

CSÜTWmrflK, 1955 FEBRUÁR 10. 3 DELM1GYJR0RSZR6 V. M. Molotov elvtárs beszámolója a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán '(Folytatás a második oldalról.} világon. Joggal kérdezzük meg va­lamennyi ország kormányát és par­lamentjét, miért ne válhatnának ezek a békeszerető elvek, amelye­ket most az 1954 június 28-i in­diai—kínai nyilatkozatban fogal­maztak meg — közös plattformmá valamennyi nép számára a béke fenntartásában és megszilárdításá­ban? Az Egyesült Államok „erőpolitikája4 a megegyezés akadálya Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió békeszerető politikájának számos megbízható barátja van a tőkés tá­bor országaiban is. Molotov áttért az Egyesült Államok agresszív po­litikájának jellemzésére. Amíg az amerikai »• erőpolitika* — mondotta Molotov 1— gazdasági téren mindennemű akadályokat emel és megkülönböztető intézke­déseket tesz a nemzetközi kereske­delemben, addig katonai-politikai téren főként különböző katonai­politikai tömbök és agresszív cso­portosulások létesítésében jut kife­jezésre. Mint ismeretes, a főhely ebben a vonatkozásban az északatlanti cso­portosulást illeti meg, amelyet az angol—amerikai tömb hozott létre az Egyesült Államok vezetése alatt. Az utóbbi néhány évben kötött ilyen szerződések és egyezmények felsorolása után Molotov azt mon­dotta, hogy egészen különleges helyzetben van Törökország, Gö­rögország és Jugoszlávia szerződé­se, minthogy aláírói közül csupán kettő tagja az északatlanti tömb­nek, a harmadik — Jugoszlávia — pedig nem tagja e tömbnek. A bal­káni népeknek azonban feltétlenül uniónak az atomfegyver előállításá­hoz legalább 10—15 évre van szük­sége, többségük pedig úgy számí­tott,, hogy sokkal több idő szüksé­ges ehhez. Csakhogy a szovjet tudó­sok, mérnökök és technikusok és mindazok, akikre ez elsősorban tar­tozott, rövid idő alatt olyan ered­ményeket értek el, amelyek a szov­jetállam rendkívüli lehetőségeit bi­zonyítják. Odáig ment a dolog, hogy a hidrogénfegyver előállításában a szovjet emberek olyan sikert értek el, hogy nem a Szovjetunió, hanem az Amerikai Egyesült Államok ke­rült az elmaradottak helyzetébe. Molotov ezután olyan tényeket idézett, amelyek azt mutatják, hogy az Amerikai Egyesült Államok kül­politikája ma korántsem talál ba­ráti támogatásra még Amerikában sem. Kifejtette továbbá, hogy míg a szocializmus és a demokrácia tá­borát erőssé teszi politikai céljai­nak egysége és a dolgozók nagy nemzetközi barátsága, addig az imperializmus táborát külső é8 bel­ső ellentétek marcangolják. A szovjet külpolitikának feltét­lenül számolnia kell azzal, hogy jelentékeny ellentétek vannak mind az egyes tőkés országok közölt, mind pedig ezeken az országokon belül, sőt a tőkés osztályok és cso­portok egyes pártjain belül is. Fel­adatunk, hogy ezeket az ellentéte­ket a béke fenntartása és megszi­lárdítása érdekében, az agresszív antidemokratikus erő gyengítése érdekében használjuk fel. Beszámolója befejező részében Molotov a következőket mondotta: — Köztünk, a iartós béke hívei és ellend'eleink között mély barázda húzódik. Ellenségeink fegyverkezési haj­szát folytatnak. Azért folyamodtak ehhez, mert arra számítottak, hogy megszilárdílhatják politikai tábo­rokat, pedig a valóságban ez gaz­dasági és politikai hadállásaik el­megfelelő óvatosságot és figyelmet kerülhrtetlen gyengülésére és alá­kell e tekintetben tanuaítaniok. Az aknáz6sára vezet­Egyesült Államok által Európában létesített katonai csoportosulások éle a Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok ellen, az Ázsiában létesítetteké pedig a Kínai Népköz­társaság és a vele barátságban élő népek ellen irányul. A dolog azonban nem korlátozó­dik tömbök és csoportosulások lé­tesítésére. Molotov hangsúlyozta, hogy nem szabad lebecsülni az egyre folyó fegyverkezési haj­sza veszélyét. Megjegyezte, hogy olyan országokban, mint az Egye­sült Államok, Anglia, Franciaor­szág és néhány más ország, — a katonai költségvetések már soha nem látott módon felduzzadtak. A magas fejlettségű amerikai ipar termelésének mai színvonalát főleg katonai megrendelésekkel tartják fenn, Molotov rámutatott arra, hogy az utóbbi időben az Egyesült Államok­ban a háborús hisztéria légkörének fenntartása végett még tovább men­tek. A lapokban és a rádióban dü­hödt kampány indult meg, amely­nek során a legkülönbözőbb szóbe­szédek hangzanak el, nem egysze­rűen a háborúról, hanem egy atom­háború előkészületeiről. Ezért min­denekelőtt az amerikai kormánykö­röket terheli a felelősség. Az ő kö­vetelésükre tartották meg tavaly december közepén Párizsban az északatlanti szerződés í ész'vevői­nek értekezletét, amelyen üt atom­háború előkészítéséről tárgyaltak. Az utóbbi időben az atomháború propagálásálhoz látott Spaak is, Dulles is, sőt azonkívül nemcsak Radford, Gruenther, Stevenson amerikai tábornokok, hanem Mont­gomery, a bőbeszédű angol tábor­nagy is. Nem azt akarják-e ezzel monda­ni, hogy az Egyesült Államok ál­lamférfiainak az atomenergia bé­kés felhasználásáról nemrégiben el­hangzott tervei és beszédei csupán a széles közvélemény figyelmének elvonására szolgáltak? Molotov azt mondotta, hogy az a számos akadály, amelyet az Egye­sült Államok a nemzetközi keres­kedelem terén támasztott és az ag­resszív katonai tömbök, a számos katonai támaszpont, amelyet más államok területén létesítettek, a fegyverkezési verseny és az atom­háborúval való fenyegetőzés: mind­ennek az a célja, hogy az „erő hely­zetén" alapuló politika segítségével, vagyis a nyomás és a fenyegetőzé­sek segítségével megfélemlítsenek, zavarba hozzanak valakit. Ámde ez az egész ideges politika túlsókba kerül magának az amerikai nép­nek és semmit sem ad az Amerikai Egyesült Államoknak külpolitikai helyzetének megszilárdításához. Az Egyesült Államok agresszív körei ismét elszámították magu­kat. Még nemrégen azt feltételez­ték, hogy övék az atomfegyver fel­tétlen monopóliuma. A háború be­fejezése utáni első években még a legszélesebb látókörű amerikaiak is úgy. vélekedtek; hogy a Szovjet­A Szovjetunió külpolitikája a különböző társadalmi rendszerek egymás mellett élésének lenini alapelvén épült lel Egyesült Államok között az erővi­szonyok terén immár eldőlt a hely­zet. Ha a Szovejtuniót minden em­bererejével, óriási anyagi erőforrá­saival, minden külső szövetségesé­vel együtt összehasonlítjuk — .és ennek során tekintetbe vesszük azt az erkölcsi és politikai támogatást, amelyben a békepolitikát a más or­szágokban élő néptömegek részesí­tik — ha tehát összehasonlítjuk a Szovjetuniót, úgy, amilyen ma, .az Amerikai Egyesült Államokkal és ha ezt az országot a fentemlített összes adatokkal vesszük, akkor vi­lágossá válik, hogy a Szovjetunió nem gyengébb az Amerikai Egye­sült Államoknál. Nem szabad elfeledni azt sem, hogy az Egyesült Államokkal szem­ben a Szovjetunió oldalán van az a vitathatatlan előny, hogy a béke­szerető Szovjetunió senkit sem fe­nyeget és nem avatkozik be más államok ügyeibe, viszont valóban jogos és igaz ügyet védelmez, amellyel lelkesen együttéreznek a dolgozók és minden elnyomott nép világszerte és amelynek feltétlenül győznie kell. Mit javasol a Szovjetunió? Azt javasoljuk, hogy ne folya­modjanak a fenyegetések és a zsa­rolás politikájához egyik oldalon sem. Az semmi jóra sem vezet. Mi több, az a véleményünk, hogy az a fél, amely valóban meg van győződve erejéről, nem akar majd háborút. Nincs arra szükségük ozoknak, akik bíznak erőikben, akik bíznak jövőjükben. Az új világháború kirobbantásá­val kapcsolatos mindenfajta kaland elkerülhetetlenül rosszul végződ­nék az agresszorra nézve, mert napjainkban az embereknek már százmilliói érték el az öntudatnak azt a színvonalát, hogy éppúgy, mint minden szovjet ember, ügyük igazságába vetett teljes bizalommal a végsőkig harcolnának az ilyen bűnös agresszió ellen. Nem a *világcivilizáció» fog el­pusztulni, bármennyire is szenved­ne az új agressziótól, hanem az a már megrothadt társadalmi rend­szer pusztul majd el vérrel átita­tott imperialista alapjával együtt, amely túlélte magát, amelyet ag­resszivitása miatt elítéltek s a dol­gozók és az elnyomott népek ki­zsákmányolása miatt elvetettek. A Szovjetunió külpolitikája a különböző társadalmi rendszerek egymás mellett élésének lenini alapelvén épül fel. Mi megvédjük ezeket az elveket, kívánjuk, hogy a népek békében és nyugalomban él­jenek. Mi megvédjük ezeket az elveket, mert az egymás mellett élés felté­telei között megvan a teljes lehe­tőség, hogy egy egész történelmi időszakra biztosítva legyen a béke, a népek szabadsága, az országok békés kapcsolatai és az emberi ha­ladás további sikerei. Mi az egymás mellett élés lenini alapelvein állunk, ezen elvek alap­ján állunk, mert bízunk a szocia­lizmus erejében és abban, hogy he­lyes utat választottunk, a kommu­nizmushoz vezető utat. A Szovjetunió a fegyverkezési hajszával szembeállítja békeszerető politikáját és a minden fegyverzet lényeges csökkentéséről, valamint az atomfegyver feltétlen eltiltásá­ról, a fegyverzet csökkentése, to­vábbá az atom és minden más tö­megpusztító fegyver eltiltása felett őrködő hatékony nemzetközi ellen­őrzés megteremtéséről szóló javas­latait. Ellenfeleink nyíltan új há­ború felé tartanak és az utóbbi időben zajos propagandát szílot­tak az atomháború előkészítésének szükségességéről. Sohasem kapjúk meg azonban népeiktől ennek az agresszív politikának a támogatá­sát. Ezt az agresszív politikát nem­csak a széles néptömegek vetik el, hanem a jómódú osztályok józanab­búl gondolkodó része is. Politiká­juk ilyen irányvonalával csak azt érhetik el, hogy egyes különösen hangoskodó államférfiak már jó­előro elvesztik hitelüket mind sa­ját országukban, mind pedig kül­földön. A Szovjetunió az átomkér­déshen is ellenkező állásponton van. A szovjet kormány már javasol­ta az Egyesült Államok kormányá­nak, kössenek haladéktalanul egyezményt arról, hogy lemonda­nak az alomfegyver használatáról és egyezzenek meg abban, hogy az atomerőt kizárólag békés célokra használják fel. A Szovjetunió teljes készséggel támogatja a Bé-ke-Világtanácsnak azt a nemrégiben tett javaslatát is, hogy minden országban semmisít­sék meg az atomfegyverkészleteket, hogy az egész világ népei biztosít­va legyenek, arról, hogy sohasem engedik meg az atomháborút. A Szovjetunió éppen ezért tanúsít olyan készséget és aktivitást az atomerő békés felhasználásával kapcsolatos nemzetközi értekezlet összehívása terén. Mi javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy ne az atomfegyver előállításé,ban ver­senyezzünk, hanem az atomerőnek békés célokra való felhasználásá­ban. Ellenfeleink *erő helyzetén ala­puló* politikáról rikoltoznak. Ide­geskednek és egyúttal ijesztgetnek. Fenyegetésekhez és zsarolásokhoz folyamodnak, a gyenge idegzetűek­re és azokra számítanak, akikben nincs kitartás. A szovjet kormány úgy véleke­dik, hogy azok, akik a Szovjetunió­val szemben ilyen alkalmatlan esz­közökhöz folyamodnak, feltétlenül elszámítják magukat. Tudniok kell, hogyha szükséges lesz, helyt tu­dunk állni magunkért. Itt volna az ideje, hogy megért­sék, hogy a Szovjetunió és az A Szovjetunió Legfelső Tanácsa jóváhagyta a szovjet kormány külpolitikáját helyettesének és a kü lügy miniszterének közi helyzetről és a Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­unió Legfelső Tanácsa február 9-én az alábbi határozatot hozta: A Szovjet .Szocialista Köztársa­ságok Szövetségének Legfelső Ta­nácsa meghallgatta és megtárgyal­ta V. M. Molotovnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa első elnök-. Szovjetunió A nemzet­Szovjetunió kormányának külpolitikájáról* el­hangzott beszámolóját; elhatározza; jóváhagyja a szovjet kormány po­litikáját. MOSZKVA, KREML 1955 február 9, A párt és a kormány vezetőinek jelenlétében zajlott le Moszkvában a fiatal tehetségek seregszemléje Moszkva (TASZSZ). Nemrégiben folyt le a Szovjetunió köztársaságai­ban, határvidékein, területein és városaiban a murakaerőtartalékok tanintézeteiben működő kultúrcso­portok versenye. Felejthetetlen és elragadó lát­ványt nyújtott az országos verseny február 8-i záróünnepsége, ame­lyet a Moszkvai Nagy Színházban tartottak meg. Az ünnepi előadáson jelen vol­tak: N. A. Bulganyin, N. Sz. Hrus­csov, L. M. Kaganovics, G. M. Ma­lenkov, A. I. Mikojan, M. G. Per­vuhin, N. Z. Szaburov, K. J. Vo­rosilov, A. I. Kiricsanko, P. K. Ponomarenko, N. M. Svernyik, P. N. Poszpjelov, M. A. Szuszlov, N. N. .Satalin, továbbá miniszterek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának és az OSZSZSZK Legfelső Taná­csának küldöttei, maszkvaj párt és szovjet aktívák, vállalatok képvise­lői, valamint a tudomány, az iro­dalom és a művészet képviselői. A Francia Köztársasági Tanács esetleg visszaküldi a párizsi szerződéseket a nemzetgyűlésnek Párizs (MTI). A francia Köztár­sasági Tanácsban egyre határozot­tabban terjed az a nézet, hogy a párizsi szerződéseket második ol­vasásra küldjék vissza a nemzet­gyűlésnek. A Le Monde ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az új miniszter­elnök és külügyminiszter kinevezé­se a jelek szerint komolyan befo­lyásolja majd a Köztársasági Ta­nács pártcsoportjait és tagjait a szavazásban. A szenátorok egy része eddig arra törekedett, hogy a szava­zást halasszák mindaddig, amíg a német szövetségi gyűlés má­sodik olvasásban nem foglal­kozott a párizsi szerződésekkel. Ma már másról, többről van szó. Azok a szenátorok, akik fenn­tartással élnek a szerződések­kel kapcsolatban, módosító ja­vaslatokat akarnak elfogadtatni, amelyeknek eredményeképpen a szerződések visszakerülnének a nemzetgyűléshez. Egyes, egyébként a szerződések mellett állástfoglaló szenátorok, akiket júniusban újra választanak, szintén szeretnék, ha a nemzetgyű­lés második olvasásban foglalkoz­nék azokkal, mert így csökkenne az ő felelősségük. Ami a szerződé­sek kimondott ellenfeleit illeti, ezek azt remélik, hogy D,-tniel Mayer ismeretes nyilatkozata után a nemzetgyűlés második olvasás­ban elutasítja az egyezményeket. Interpelláció az angol alsóházban Nyugat-Németország újonnan kinevezett londoni nagykövetének hitlerista kapcsolatairól London (TASZSZ). Az angol al­sóházban február 7-én kérdéseket tettek fel Edén külügyminiszter­nek arra vonatkozólag, milyen kapcsolatban állt Yon Herwarth. Nyugat-Németország újonnan ki­nevezett londoni nagykövete a hitleristákkal. A. Lewi® munkáspárti képviselő megkérdezte, tud-e az angol kormány ar­ról, hogy Herwarth Hitler uralmának egész időszaka alatt szolgálatot teljesített a német külügy m iniszfériumban és hogy 1939-t öl 1945-ig összekö­lötisztként szerepelt a német külügyminisztérium és a hit­leri hadsereg között. A Presg Assoeiation hírügynök­ség jelentése szerint Lewis feltet­te a kérdést: „Nem közli-e az angol kül­ügyminiszter a bonni kormány­nyal, hogy ez az ember, te­kintve a nácikkal való múltbeli kapcsolatait, elfogadhatatlan az angol kormány számára, mint német nagyköveti" Eden kijelentette, hogy 1955. ja­nuár 12-én az angol kormány kö­zölte a bonni kormánnyal, hogy a kinevezés elfogadható. Eden ta­gadta, hogy Herwarth valaha is kapcsolatban állt a náci párttal. Több szegedi üzem nyerte el ismét az élüzem-címet Az Élelmiszeripari Minisztérium jelentése szerint a múlt év utolsó negyedében 32 vállalat teljesítette az élüzem-cím elnyeréséhez szüksé­ges feltételeket. Ezek a vállalatok többek között a következők: A Debreceni Dohánygyár, Gyulai Húsipari Vállalat, Szegedi Szalámi­gyár, Soproni Sörgyár, Kecskeméti Hűtőipari Vállalat, Szentesi Ba­romfifeldolgozó Vállalat, Tiszántúli Dohánybeváltó Vállalat, Győri Keksz- és Ostyagyár. A könnyűipari gyárak munkájá­nak értékelése alapján a többi kö­zött a következők nyerték el az él­üzem kitüntetést; A pamutiparban: Győri Pamutfonóda, Győri Pamutszövő, Győri Textilgyár, Kaposvári Textilművek, Soproni Pamutipar, Szegedi Textilművek, Szombathelyi Pamutipar. A gyapjúiparban: Győri Gyapjúfonó és Szövőgyár, Soproni Fésűsfonógyár, Szombathelyi Takarógyár A kötszövőiparban: Magyaróvári Kötöttárugyár. A len- és kender-iparban: Szegedi Jutaárugyár. Február 15-ig kell bejelenteni i) tavaszi búza vetőmag igénylési a tanácsokhoz A megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságára a Földművelésügy). Minisztérium megküldte a tavaszi búza vetésterv-feladatot. E szerint a megyében többezer holdon kell tavaszi búzát vetni. Elősegíti a ve­tésterv teljesítését, hogy a megyé­ben jelentős mennyiségű tavaszi búzavetőmag van az egyéni terme­lők és termelőszövetkezetek tulaj­donában, amit kicserélhetnek azok a termelők, akik nem teljesítették az ősszel kenyérgabona vetéstervü­ket. Azok a termelők, akiknek nincs vetőmagjuk — és a helyi tanács is igazolja, hogy semmilyen csereter­ményük nincs — állami készletből kölcsön vetőmagot kaphatnak. Ve­tőmagot azonban csak az kaphat, aki az 1954. évi beadását teljesí­tette. A vetőmagigénylést a terme­lők az illetékes helyi tanácsok me­zőgazdasági osztályaira jelentsék be. A tanácsoknak viszont február 15-ig név szerint meg kell állapí­taniok és névjegyzékbe foglalniuk azoknak nevét, akik ősszel nem tel­jesítették kenyérgabona vetéster­vüket és a minisztertanács határo­zata alapján most tavaszi búza ve­tésre kötelezhetők. Megtörtént az első lépés a kinai írott nyelv egyszerűsítésére A Kínai Népköztársaságban ter­vet készítettek a kínai írásjelek egyszerűsítésére. Ezzel megtörtént az első lépés az írott nyelv meg­reformálására. A tervet megvitatás céljából mintegy háromszázezer példányban közreadták az országban s néhány hónajp múlva országos értekezletet hívnak: majd össze a terv végleges formájának jóváhagyására. A «Kuangmirgzsipao» című lap vezércikkben méltatja a kínai írott nyelv reformjának jelentőségét és rámutat arra, hogy a leegyszerűsí­tett írásjelek elősegítik majd az írott nyelv elsajátítását és meg­könnyítik a közoktatást. A cikk azt javasolja, hogy legközelebbi lépés­ként kínai ABC-t állítsanak ösz­SZ^

Next

/
Thumbnails
Contents