Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-10 / 34. szám

CSÜTWmrflK, 1955 FEBRUÁR 10. 3 DELM1GYJR0RSZR6 V. M. Molotov elvtárs beszámolója a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán '(Folytatás a második oldalról.} világon. Joggal kérdezzük meg valamennyi ország kormányát és parlamentjét, miért ne válhatnának ezek a békeszerető elvek, amelyeket most az 1954 június 28-i indiai—kínai nyilatkozatban fogalmaztak meg — közös plattformmá valamennyi nép számára a béke fenntartásában és megszilárdításában? Az Egyesült Államok „erőpolitikája4 a megegyezés akadálya Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió békeszerető politikájának számos megbízható barátja van a tőkés tábor országaiban is. Molotov áttért az Egyesült Államok agresszív politikájának jellemzésére. Amíg az amerikai »• erőpolitika* — mondotta Molotov 1— gazdasági téren mindennemű akadályokat emel és megkülönböztető intézkedéseket tesz a nemzetközi kereskedelemben, addig katonai-politikai téren főként különböző katonaipolitikai tömbök és agresszív csoportosulások létesítésében jut kifejezésre. Mint ismeretes, a főhely ebben a vonatkozásban az északatlanti csoportosulást illeti meg, amelyet az angol—amerikai tömb hozott létre az Egyesült Államok vezetése alatt. Az utóbbi néhány évben kötött ilyen szerződések és egyezmények felsorolása után Molotov azt mondotta, hogy egészen különleges helyzetben van Törökország, Görögország és Jugoszlávia szerződése, minthogy aláírói közül csupán kettő tagja az északatlanti tömbnek, a harmadik — Jugoszlávia — pedig nem tagja e tömbnek. A balkáni népeknek azonban feltétlenül uniónak az atomfegyver előállításához legalább 10—15 évre van szüksége, többségük pedig úgy számított,, hogy sokkal több idő szükséges ehhez. Csakhogy a szovjet tudósok, mérnökök és technikusok és mindazok, akikre ez elsősorban tartozott, rövid idő alatt olyan eredményeket értek el, amelyek a szovjetállam rendkívüli lehetőségeit bizonyítják. Odáig ment a dolog, hogy a hidrogénfegyver előállításában a szovjet emberek olyan sikert értek el, hogy nem a Szovjetunió, hanem az Amerikai Egyesült Államok került az elmaradottak helyzetébe. Molotov ezután olyan tényeket idézett, amelyek azt mutatják, hogy az Amerikai Egyesült Államok külpolitikája ma korántsem talál baráti támogatásra még Amerikában sem. Kifejtette továbbá, hogy míg a szocializmus és a demokrácia táborát erőssé teszi politikai céljainak egysége és a dolgozók nagy nemzetközi barátsága, addig az imperializmus táborát külső é8 belső ellentétek marcangolják. A szovjet külpolitikának feltétlenül számolnia kell azzal, hogy jelentékeny ellentétek vannak mind az egyes tőkés országok közölt, mind pedig ezeken az országokon belül, sőt a tőkés osztályok és csoportok egyes pártjain belül is. Feladatunk, hogy ezeket az ellentéteket a béke fenntartása és megszilárdítása érdekében, az agresszív antidemokratikus erő gyengítése érdekében használjuk fel. Beszámolója befejező részében Molotov a következőket mondotta: — Köztünk, a iartós béke hívei és ellend'eleink között mély barázda húzódik. Ellenségeink fegyverkezési hajszát folytatnak. Azért folyamodtak ehhez, mert arra számítottak, hogy megszilárdílhatják politikai táborokat, pedig a valóságban ez gazdasági és politikai hadállásaik elmegfelelő óvatosságot és figyelmet kerülhrtetlen gyengülésére és alákell e tekintetben tanuaítaniok. Az aknáz6sára vezetEgyesült Államok által Európában létesített katonai csoportosulások éle a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, az Ázsiában létesítetteké pedig a Kínai Népköztársaság és a vele barátságban élő népek ellen irányul. A dolog azonban nem korlátozódik tömbök és csoportosulások létesítésére. Molotov hangsúlyozta, hogy nem szabad lebecsülni az egyre folyó fegyverkezési hajsza veszélyét. Megjegyezte, hogy olyan országokban, mint az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és néhány más ország, — a katonai költségvetések már soha nem látott módon felduzzadtak. A magas fejlettségű amerikai ipar termelésének mai színvonalát főleg katonai megrendelésekkel tartják fenn, Molotov rámutatott arra, hogy az utóbbi időben az Egyesült Államokban a háborús hisztéria légkörének fenntartása végett még tovább mentek. A lapokban és a rádióban dühödt kampány indult meg, amelynek során a legkülönbözőbb szóbeszédek hangzanak el, nem egyszerűen a háborúról, hanem egy atomháború előkészületeiről. Ezért mindenekelőtt az amerikai kormányköröket terheli a felelősség. Az ő követelésükre tartották meg tavaly december közepén Párizsban az északatlanti szerződés í ész'vevőinek értekezletét, amelyen üt atomháború előkészítéséről tárgyaltak. Az utóbbi időben az atomháború propagálásálhoz látott Spaak is, Dulles is, sőt azonkívül nemcsak Radford, Gruenther, Stevenson amerikai tábornokok, hanem Montgomery, a bőbeszédű angol tábornagy is. Nem azt akarják-e ezzel mondani, hogy az Egyesült Államok államférfiainak az atomenergia békés felhasználásáról nemrégiben elhangzott tervei és beszédei csupán a széles közvélemény figyelmének elvonására szolgáltak? Molotov azt mondotta, hogy az a számos akadály, amelyet az Egyesült Államok a nemzetközi kereskedelem terén támasztott és az agresszív katonai tömbök, a számos katonai támaszpont, amelyet más államok területén létesítettek, a fegyverkezési verseny és az atomháborúval való fenyegetőzés: mindennek az a célja, hogy az „erő helyzetén" alapuló politika segítségével, vagyis a nyomás és a fenyegetőzések segítségével megfélemlítsenek, zavarba hozzanak valakit. Ámde ez az egész ideges politika túlsókba kerül magának az amerikai népnek és semmit sem ad az Amerikai Egyesült Államoknak külpolitikai helyzetének megszilárdításához. Az Egyesült Államok agresszív körei ismét elszámították magukat. Még nemrégen azt feltételezték, hogy övék az atomfegyver feltétlen monopóliuma. A háború befejezése utáni első években még a legszélesebb látókörű amerikaiak is úgy. vélekedtek; hogy a SzovjetA Szovjetunió külpolitikája a különböző társadalmi rendszerek egymás mellett élésének lenini alapelvén épült lel Egyesült Államok között az erőviszonyok terén immár eldőlt a helyzet. Ha a Szovejtuniót minden embererejével, óriási anyagi erőforrásaival, minden külső szövetségesével együtt összehasonlítjuk — .és ennek során tekintetbe vesszük azt az erkölcsi és politikai támogatást, amelyben a békepolitikát a más országokban élő néptömegek részesítik — ha tehát összehasonlítjuk a Szovjetuniót, úgy, amilyen ma, .az Amerikai Egyesült Államokkal és ha ezt az országot a fentemlített összes adatokkal vesszük, akkor világossá válik, hogy a Szovjetunió nem gyengébb az Amerikai Egyesült Államoknál. Nem szabad elfeledni azt sem, hogy az Egyesült Államokkal szemben a Szovjetunió oldalán van az a vitathatatlan előny, hogy a békeszerető Szovjetunió senkit sem fenyeget és nem avatkozik be más államok ügyeibe, viszont valóban jogos és igaz ügyet védelmez, amellyel lelkesen együttéreznek a dolgozók és minden elnyomott nép világszerte és amelynek feltétlenül győznie kell. Mit javasol a Szovjetunió? Azt javasoljuk, hogy ne folyamodjanak a fenyegetések és a zsarolás politikájához egyik oldalon sem. Az semmi jóra sem vezet. Mi több, az a véleményünk, hogy az a fél, amely valóban meg van győződve erejéről, nem akar majd háborút. Nincs arra szükségük ozoknak, akik bíznak erőikben, akik bíznak jövőjükben. Az új világháború kirobbantásával kapcsolatos mindenfajta kaland elkerülhetetlenül rosszul végződnék az agresszorra nézve, mert napjainkban az embereknek már százmilliói érték el az öntudatnak azt a színvonalát, hogy éppúgy, mint minden szovjet ember, ügyük igazságába vetett teljes bizalommal a végsőkig harcolnának az ilyen bűnös agresszió ellen. Nem a *világcivilizáció» fog elpusztulni, bármennyire is szenvedne az új agressziótól, hanem az a már megrothadt társadalmi rendszer pusztul majd el vérrel átitatott imperialista alapjával együtt, amely túlélte magát, amelyet agresszivitása miatt elítéltek s a dolgozók és az elnyomott népek kizsákmányolása miatt elvetettek. A Szovjetunió külpolitikája a különböző társadalmi rendszerek egymás mellett élésének lenini alapelvén épül fel. Mi megvédjük ezeket az elveket, kívánjuk, hogy a népek békében és nyugalomban éljenek. Mi megvédjük ezeket az elveket, mert az egymás mellett élés feltételei között megvan a teljes lehetőség, hogy egy egész történelmi időszakra biztosítva legyen a béke, a népek szabadsága, az országok békés kapcsolatai és az emberi haladás további sikerei. Mi az egymás mellett élés lenini alapelvein állunk, ezen elvek alapján állunk, mert bízunk a szocializmus erejében és abban, hogy helyes utat választottunk, a kommunizmushoz vezető utat. A Szovjetunió a fegyverkezési hajszával szembeállítja békeszerető politikáját és a minden fegyverzet lényeges csökkentéséről, valamint az atomfegyver feltétlen eltiltásáról, a fegyverzet csökkentése, továbbá az atom és minden más tömegpusztító fegyver eltiltása felett őrködő hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtéséről szóló javaslatait. Ellenfeleink nyíltan új háború felé tartanak és az utóbbi időben zajos propagandát szílottak az atomháború előkészítésének szükségességéről. Sohasem kapjúk meg azonban népeiktől ennek az agresszív politikának a támogatását. Ezt az agresszív politikát nemcsak a széles néptömegek vetik el, hanem a jómódú osztályok józanabbúl gondolkodó része is. Politikájuk ilyen irányvonalával csak azt érhetik el, hogy egyes különösen hangoskodó államférfiak már jóelőro elvesztik hitelüket mind saját országukban, mind pedig külföldön. A Szovjetunió az átomkérdéshen is ellenkező állásponton van. A szovjet kormány már javasolta az Egyesült Államok kormányának, kössenek haladéktalanul egyezményt arról, hogy lemondanak az alomfegyver használatáról és egyezzenek meg abban, hogy az atomerőt kizárólag békés célokra használják fel. A Szovjetunió teljes készséggel támogatja a Bé-ke-Világtanácsnak azt a nemrégiben tett javaslatát is, hogy minden országban semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket, hogy az egész világ népei biztosítva legyenek, arról, hogy sohasem engedik meg az atomháborút. A Szovjetunió éppen ezért tanúsít olyan készséget és aktivitást az atomerő békés felhasználásával kapcsolatos nemzetközi értekezlet összehívása terén. Mi javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy ne az atomfegyver előállításé,ban versenyezzünk, hanem az atomerőnek békés célokra való felhasználásában. Ellenfeleink *erő helyzetén alapuló* politikáról rikoltoznak. Idegeskednek és egyúttal ijesztgetnek. Fenyegetésekhez és zsarolásokhoz folyamodnak, a gyenge idegzetűekre és azokra számítanak, akikben nincs kitartás. A szovjet kormány úgy vélekedik, hogy azok, akik a Szovjetunióval szemben ilyen alkalmatlan eszközökhöz folyamodnak, feltétlenül elszámítják magukat. Tudniok kell, hogyha szükséges lesz, helyt tudunk állni magunkért. Itt volna az ideje, hogy megértsék, hogy a Szovjetunió és az A Szovjetunió Legfelső Tanácsa jóváhagyta a szovjet kormány külpolitikáját helyettesének és a kü lügy miniszterének közi helyzetről és a Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsa február 9-én az alábbi határozatot hozta: A Szovjet .Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa meghallgatta és megtárgyalta V. M. Molotovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnök-. Szovjetunió A nemzetSzovjetunió kormányának külpolitikájáról* elhangzott beszámolóját; elhatározza; jóváhagyja a szovjet kormány politikáját. MOSZKVA, KREML 1955 február 9, A párt és a kormány vezetőinek jelenlétében zajlott le Moszkvában a fiatal tehetségek seregszemléje Moszkva (TASZSZ). Nemrégiben folyt le a Szovjetunió köztársaságaiban, határvidékein, területein és városaiban a murakaerőtartalékok tanintézeteiben működő kultúrcsoportok versenye. Felejthetetlen és elragadó látványt nyújtott az országos verseny február 8-i záróünnepsége, amelyet a Moszkvai Nagy Színházban tartottak meg. Az ünnepi előadáson jelen voltak: N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, M. G. Pervuhin, N. Z. Szaburov, K. J. Vorosilov, A. I. Kiricsanko, P. K. Ponomarenko, N. M. Svernyik, P. N. Poszpjelov, M. A. Szuszlov, N. N. .Satalin, továbbá miniszterek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának és az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának küldöttei, maszkvaj párt és szovjet aktívák, vállalatok képviselői, valamint a tudomány, az irodalom és a művészet képviselői. A Francia Köztársasági Tanács esetleg visszaküldi a párizsi szerződéseket a nemzetgyűlésnek Párizs (MTI). A francia Köztársasági Tanácsban egyre határozottabban terjed az a nézet, hogy a párizsi szerződéseket második olvasásra küldjék vissza a nemzetgyűlésnek. A Le Monde ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az új miniszterelnök és külügyminiszter kinevezése a jelek szerint komolyan befolyásolja majd a Köztársasági Tanács pártcsoportjait és tagjait a szavazásban. A szenátorok egy része eddig arra törekedett, hogy a szavazást halasszák mindaddig, amíg a német szövetségi gyűlés második olvasásban nem foglalkozott a párizsi szerződésekkel. Ma már másról, többről van szó. Azok a szenátorok, akik fenntartással élnek a szerződésekkel kapcsolatban, módosító javaslatokat akarnak elfogadtatni, amelyeknek eredményeképpen a szerződések visszakerülnének a nemzetgyűléshez. Egyes, egyébként a szerződések mellett állástfoglaló szenátorok, akiket júniusban újra választanak, szintén szeretnék, ha a nemzetgyűlés második olvasásban foglalkoznék azokkal, mert így csökkenne az ő felelősségük. Ami a szerződések kimondott ellenfeleit illeti, ezek azt remélik, hogy D,-tniel Mayer ismeretes nyilatkozata után a nemzetgyűlés második olvasásban elutasítja az egyezményeket. Interpelláció az angol alsóházban Nyugat-Németország újonnan kinevezett londoni nagykövetének hitlerista kapcsolatairól London (TASZSZ). Az angol alsóházban február 7-én kérdéseket tettek fel Edén külügyminiszternek arra vonatkozólag, milyen kapcsolatban állt Yon Herwarth. Nyugat-Németország újonnan kinevezett londoni nagykövete a hitleristákkal. A. Lewi® munkáspárti képviselő megkérdezte, tud-e az angol kormány arról, hogy Herwarth Hitler uralmának egész időszaka alatt szolgálatot teljesített a német külügy m iniszfériumban és hogy 1939-t öl 1945-ig összekölötisztként szerepelt a német külügyminisztérium és a hitleri hadsereg között. A Presg Assoeiation hírügynökség jelentése szerint Lewis feltette a kérdést: „Nem közli-e az angol külügyminiszter a bonni kormánynyal, hogy ez az ember, tekintve a nácikkal való múltbeli kapcsolatait, elfogadhatatlan az angol kormány számára, mint német nagyköveti" Eden kijelentette, hogy 1955. január 12-én az angol kormány közölte a bonni kormánnyal, hogy a kinevezés elfogadható. Eden tagadta, hogy Herwarth valaha is kapcsolatban állt a náci párttal. Több szegedi üzem nyerte el ismét az élüzem-címet Az Élelmiszeripari Minisztérium jelentése szerint a múlt év utolsó negyedében 32 vállalat teljesítette az élüzem-cím elnyeréséhez szükséges feltételeket. Ezek a vállalatok többek között a következők: A Debreceni Dohánygyár, Gyulai Húsipari Vállalat, Szegedi Szalámigyár, Soproni Sörgyár, Kecskeméti Hűtőipari Vállalat, Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat, Tiszántúli Dohánybeváltó Vállalat, Győri Keksz- és Ostyagyár. A könnyűipari gyárak munkájának értékelése alapján a többi között a következők nyerték el az élüzem kitüntetést; A pamutiparban: Győri Pamutfonóda, Győri Pamutszövő, Győri Textilgyár, Kaposvári Textilművek, Soproni Pamutipar, Szegedi Textilművek, Szombathelyi Pamutipar. A gyapjúiparban: Győri Gyapjúfonó és Szövőgyár, Soproni Fésűsfonógyár, Szombathelyi Takarógyár A kötszövőiparban: Magyaróvári Kötöttárugyár. A len- és kender-iparban: Szegedi Jutaárugyár. Február 15-ig kell bejelenteni i) tavaszi búza vetőmag igénylési a tanácsokhoz A megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságára a Földművelésügy). Minisztérium megküldte a tavaszi búza vetésterv-feladatot. E szerint a megyében többezer holdon kell tavaszi búzát vetni. Elősegíti a vetésterv teljesítését, hogy a megyében jelentős mennyiségű tavaszi búzavetőmag van az egyéni termelők és termelőszövetkezetek tulajdonában, amit kicserélhetnek azok a termelők, akik nem teljesítették az ősszel kenyérgabona vetéstervüket. Azok a termelők, akiknek nincs vetőmagjuk — és a helyi tanács is igazolja, hogy semmilyen csereterményük nincs — állami készletből kölcsön vetőmagot kaphatnak. Vetőmagot azonban csak az kaphat, aki az 1954. évi beadását teljesítette. A vetőmagigénylést a termelők az illetékes helyi tanácsok mezőgazdasági osztályaira jelentsék be. A tanácsoknak viszont február 15-ig név szerint meg kell állapítaniok és névjegyzékbe foglalniuk azoknak nevét, akik ősszel nem teljesítették kenyérgabona vetéstervüket és a minisztertanács határozata alapján most tavaszi búza vetésre kötelezhetők. Megtörtént az első lépés a kinai írott nyelv egyszerűsítésére A Kínai Népköztársaságban tervet készítettek a kínai írásjelek egyszerűsítésére. Ezzel megtörtént az első lépés az írott nyelv megreformálására. A tervet megvitatás céljából mintegy háromszázezer példányban közreadták az országban s néhány hónajp múlva országos értekezletet hívnak: majd össze a terv végleges formájának jóváhagyására. A «Kuangmirgzsipao» című lap vezércikkben méltatja a kínai írott nyelv reformjának jelentőségét és rámutat arra, hogy a leegyszerűsített írásjelek elősegítik majd az írott nyelv elsajátítását és megkönnyítik a közoktatást. A cikk azt javasolja, hogy legközelebbi lépésként kínai ABC-t állítsanak öszSZ^