Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-05 / 30. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM SZOMBAT, 1955 FEBRUÁR 5. ÁRA: 50 FILLÉR MAI SZAMUNKBÓL: A szegedi tsz-ek jövedelme és az állattenyésztés (Cs. J.) A szegedi termelőszövetkezetek a mezőgazdasági termelésben, s bizonyos mértékig a kertészetben is a mult évben megmutatták, mire képesek. A legszebb agitációs érvnél is meggyőzőbben beszéltek az egyénieknél lényegesen nagyobb búza, kukorica, répa és egyéb termésátlagok. Pár évvel ezelőtt még több helyen állami kölcsönt kellett felvenni ahhoz, hogy a kevés kis természetbeni juttatás mellett munkaegységenként néhány forint is jusson. Ezzel szemben a múlt őszön sok termelőszövetkezeti tag jó megélhetésének biztosítása mellett családi házat, tehenet és más háziállatokat vásárolhatott magának. Az Uj Élet TSZ-ben és a Haladás-ban is — nem számítva a háztáji jövedelmet és a kisebb juttatásokat — közel 40 forint jutott munkaegységenként. Még a leggyöngébb szövetkezetekiben sem fizettek 20—30 forintnál kevesebbet egy-egy munkaegységre. A cél az, hogy ez évben még a közepes termelőszövetkezetek is legalább 40—50 forintot tudjanak juttatni a munkaegységek után. Nem jámbor óhajtás ez. Csak szét' kell tekinteni a város környékén, láthatjuk szövetkezeteink mindenütt jól elvégezték az őszi talaimunkákat, új öntözéses kertészeteket rendeztek be a télen, jól felkészültek a tavaszi vetésre, gyümölcsfa ápolásra. Ha csak így kivülről vizsgáljuk a téli munkák eredményeit, a tavaszra való készülődést, talán azt is mondhatnánk, mindent megtettünk, hogy a júniusi program és a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló hazározat ez évre eső részét maradéktalanul teljesíthessük. Ez azonban korántsem így van. Míg növénytermelésünk az utóbbi években rendkívül sokat fejlődött, addig állatállományunk gyarapodása megrekedt a régebbi színvonalon vagy csak keveset haladt előre, Ennek az évnek az állatállomány fejlesztésében is új sikereket, új győzelmeket kell hoznia. A város állattenyésztésének további fellendítésében az élvonalbeli harc a szövetkezetekre vár. A szegedi TSZ-ekben is, mint másutt, éveken keresztül az a káros elmélet járta: minden erőt a mezei munkára és csak utoljára jöhet szóba az állattenyésztés. Ezt bizonyos mértékig a fejiődés nehézségei is megkövetelték. A TSZ-ek munkaerőhiánnyal küzdöttek, de most már ennek az időnek vége. Csak az utolsó néhány hónap alatt többszáz új belépővel, friss, dolgozni akaró munkaerővel gyarapodtak a város termelőszövetkezetei. Most már bőven jut dolgos, hozzáértő kéz s ember az állatok mellé is. Ailatállománvunk fejlődését nem lehet a növénytermelés jövedelmezőségének fokozásától különválasztani, Több jószág, több trágya, zsírosabb földek, magasabb termés. Az alsóvárosi Űj Élet TSZ-nék nagyon szép kukoricatermése volt a mult évben. Negyedmillió forintot jövedelmezett a paprikája is. Erre joggal lehetnek büszkék a TSZ tagjai. Tetszett ez az egyéni gazdáknak is. Az a hanyagság ellenben, amelyet az állatállomány körül megtűrtek, igen szégyelnivaló. Egy-egy anyakoca után mindössze két-három malacot neveltek fel. Vagy 150 kismalac hullott el a gondatlan kezelés miatt. Ha ezek most meglennének, alku nélkül darabonkint ezer forintért elvinnék őket a piacról. Hiba volt, hogy a tagság olyan embert bízott meg a sertések gondozásával, aki nem nagyon értett ahhoz. Emellett olyan túlzott követelésnek is eleget tettek, amivel Nagy Sándor, a sertésgondozó előállt, hogy csak az elnöknek járó munkaegységekért hajlandó ellátni a munkáját. Amikor megkapta a havi 30—31 fix munkaegységet, már nem volt érdekelve abban, hogy rendesen gondjukat viselje a rábízott sertéseknek, mondva, hogy sok vagy kevés munkáért mind egy a fizetés. Hasonló hibák, ha bár kisebb mértékben, de fellelhetők városunk s tsz-eink szarvasmarha-állománya területén is. Míg a szántóföldi termelés csak ősszel, a termés betakarításakor fizet meg a fáradtságért, addig a tehénállomány állandóan jövedelmező, kimeríthetetlen pénzeszsák. Egyik Földműves utcai háziasszony mondta: -"Mióta tehenünk van, nem tudom, mi a pénzhiány?, tsz-einkben ma már csaknem mindenütt szép törzskönyvezett szarvasmarha tenyésztorzsek vannak. Lelkiismeretesebb gondozással valóságos aranybányákat lehetne, — de kell is — ezekből csinálni. Ehhez természetesen szükséges, hogy gyökeresen szakítsunk a kezelés régi, elavult módszereivel. Nemcsak az a fontos, hegy kapjon a jószág enni, inni, hanem az is, hogy mit mikor adnak neki. Naponta azonos időben történik-e az etetés, a fejés, ne legyen egyoldalú a takarmányozás — ezek a kérdések most a fontosak. Legtöbb helyen a szarvasmarhákat csak kukoricaszárral, esetleg silóval tartják. Pedig ahhoz, hogy állandóan növekedjék a fejési átlag, abraktakarmányra is szükség van. Nem szabad sajnálni a nagyobb befektetést, mert az jó kezekben többszörösen megtérül. Hasonló gondot kell fordítani a növendékállatok, borjak nevelésére is. A Felszabadulás TSZ-ben megtörtént, hegy nagyobb fejési istálló-átlagot tudjanak kimutatni, sokkal kevesebb tejet adtak a borjaknak, mint kellett volna. Ezek az elvtársak krajcáronként gyűjtögetik össze azt a pénzt, amit aztán egyszerre kidobnak az ablakon. Az állatállomány erőteljes fejlődésének ügyét — félretéve a kényelmeskedést — elsősroban a kommunisták vegyél; kezükbe. Eddig legtöbb helyen az a nézet járta: az idősek, betegek legyenek a jószágokkal, ők úgysem tudnak a mezőn dolgozni. Az öreg, tapasztalt jószággondozókat valóban meg kell becsülni, az olyan embereket, mint Szabó D. Ferenc, a Felszabadulás TSZ juhásza, aki tavaly is minden száz anyabirka után 116 egészséges bárányt ner veit fel. De emellett fiatal, nagytudású állattenyésztőiket is kell nevelni. Személyileg is tegyék felelőssé az állatgondozókat a rájuk bízott törzsállományókért és a szaporulat fejlődéséért. A Városi Tanácsnak is sokkal többet kell törődni ezután az állattenyésztés ügyével. Mert a belépni akaró egyéni gazda nemcsak a szántóföldöm, hanem az istállókban is széttekint, mielőtt aláírná a belépési nyilatkozatot. A MINISZTERTANÁCS MEGTÁRGYALTA AZ ÁRVÍZKÁROK HELYREÁLLÍTÁSÁRA ALAKULT KORMÁNYBIZOTTSÁG ZÁRÓJELENTÉSÉT (2. oldal) MEGJEGYZÉSEK EGY rARTSZERVEZET MUNKATERVÉHEZ (2. oldal) AZ ORVOSI MŰSZEREK SZEGEDI -DOKTORA* (3. oldal) SZEGEDI LANY — SZVERDLOVSZKBAN (3. oldal) I I A FELSZABADULÁSI VERSENY SIKEREERT Az intézkedési terv a Jutaárúgyárban segíti a műszaki feltételek jó megteremtését Az elmúlt év uiolsó negyedében készítettek először intézkedési tervet a Szegedi Jutaárugyár műszakijai. Ez akkor kitűnően bevált, — előbbre lendítette a termelést. A műszakiaknak megszabta a teendőit a termelés előfeltételeinek biztosítására. Erre a negyedévre is készítettek intézkedési tervet az üzemben. Ez már sokkal alaposabban határozza meg azokat a feladatokat, amelyeket végre kell hajlani sr dolgozók munkája zavartalanságáért, a felszabadulási verseny sikeréért. Az intézkedési terv a szövődében és a fonódéban felmerülő hibák megszüntetéséért készült el. A termelési értekezleten számtalan javaslat hangzik el a termelékenység növelésére vonatkozóan. A legutóbbi alkalommal például a szövőnők arról panaszkodtak, hogy generálozás után nehezen jár a gép, s néha szorul. A negyedévi intézkedési terv egyik pontja lerögzíti, hogyan kell nagyobb gondot forditani a gépek átvételére, a tervszerű megelőző karbantartásra. Ez biztosan elősegíti majd, hogy a szövőnőknek nem lesz panaszuk ezután amiatt, hogy szorul a gép valamelyik alkatrésze. Ugyancsak a tervszerű megelőző karbantartásra vonatkozik az a pont is, ami a rendről, a fegyelemről szól a gépek generálozásánál. Az üzemrészek művezetőinek kell ügyelni arra, hogy a TMK tervét összeegyeztessék munkájukkal, vagyis, ha a karbantartók például a tízes szövőgépet akarják generálozni, ne küldjék őket a húszashoz, lianem a kért gépet bocsátsák rendelkezésükre. Jelentéktelen pontnak látszik az intézkedési tervben az a megállapítás, hogy az új munkásokat a lehető legrövidebb időn belül meg kell tanítani jól dolgozni. Ez magától értetődik — mondhatják sokan. De nemcsak erről van szó. Az intézkedési terv szerint az ez évben bekerült 16 új munkás szakmai képzéséért Makai Lajos elvtárs, a munkaügyi osztály vezetője a felelős. Naponta tudatják vele a munkamódszerátadók .tanítványaikról az észrevételeiket. Pontosan, személy szerint mindenkiről vezetnek egy kis füzetet. Ebből egy hónap múltán megállapítható, ki hogyan halad a szakmai tudnivalók elsajátításában. A tanulóknál már eredmény, hogy közülük 6-an gép mellé álltak, pedig január elején jöttek az üzembe. A munkamódszerátadó pedig egyre ritkábban látogatja meg őket, hogy tanácsokat adjon nekik, mert olyan jól haladnakAz intézkedési terv segített abban hogy az üzem januári tervét 101.5 százalékra teljesítette. Minden értékelés után megkérdezik az osztályok vezetőit és legjobb dolgozóit, mit lehet még tenni a terv túlteljesítéséért. A jó javaslatot az intézkedési tervbe veszik. Az intézkedési terv a műszakiak egyik segítő eszköze. Ezáltal rendet, fegyelmet teremtenek a maguk portáján, megtartják a tervszerűséget. S ami a legfontosabb a terv teljesítéséhez: megteremtik a műszaki feltételeket. Állják szavukat a Textilművek dolgozói (Tudósítónktól) A Szegedi Textilművek dolgozói, — mint ismeretes — vállalták hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára, hogy első negyedévi tervüket 102.6 százalékban teljesítik. A felajánlásban szerepelt a nyersamyagki használás növelése, a segédanyagfelhasználás csökkentése is. Az üzem dolgozói felajánlásuk január hónapra esó részét maradéktalanul teljesítették. A tervteljesítés januárban 102.6 százalók volt, a gyűrűsfonódai hulladékot pedig 3.56 százalékra szorítottuk le. Januárban terven felül 18 ezer női ruhához elegendő fonal készült a Textilmüvekben. Az eredmények elérésében a gyár egész kollektívája becsülettel kivette részét. A műszaki vezetők: Nagy Sándor főmérnök és Zombori Zoltán fonódavezető, a legnagyobb gondossággal irányítják az üzem termelését. A főművezető, művezetők, segédművezetők a legjobb műszaki előfeltételeket állandóan biztosítják. Természetesen a gépnél dolgozók jó munkája biztosítéka volt, a januári terv teljesítésének. A művezetők közül igen jó munkát végzett az elmúlt időben Nagy Mihály. A gyűrűsfonódában valóban jógazda módjára gondoskodik a gépek karbantartásáról és beosztott dolgozóit szakmailag is segíti. A gyűrűsfonódában jó munkájával kitűnt például Szűcs Sándorné is. Munkaidejét jól kihasználja, gépeit gyorsan járja körül, s a legkisebb hibákat azonnal kijavítja. Rajta kívül szép eredményeket ért el a gyűrűsfonódában Ciráki Károlyné, Modroczki Jánosné, Vértes Éva, Jójárt Anna. Az előfonódában Apjok Mihályné példamutatóan végzi napi munkáját. Januárban 113.1 százalékot ért el, mert munkamódszere igen jó. Az előkészítő üzemrészben a felszabadulási munkaverseny során például Kristóf Lajosné, Varró Margit, Katona Júlia, Ábrahám Piroska és Perecz Lajosné is szép eredményekről számolhat be. A lánccsévélő dolgozói sem ma* radtak el. A jó munkát elősegítet* te Bárdos János főművezető is. A Iánccsévélőben több új dolgozó tevékenykedik, akiket a munkamódszerátadók megtanítanak a helyes módszerek alkalmazására. Molnár Lajosné munkamódszerátadó különösen lelkiismeretesen tevékenykedik. Tanítványai közül már többen túlteljesítették a normát. A Iánccsévélőben kiemelkedő eredményt ért el Terhes Teréz, Berta Anna, Győri Piroska, Simon Jolán, Hulman Istvánné, Matuszka Rozália is. A javítóműhely dolgozói is segítettek a vállalás teljesítésében. Kovács Sándor esztergályos, aztán Korényi József, Hoff Ferenc, Harangozó László, Minyó István és Szögi Irrfre jól helytálltak. Jól teljesítették felajánlásaikat a szállító csoport, a bőröző- és villanyszerelőműhely, a kazánház és a karbantartó csoportok dolgozói. A Textilművekben most új eredményekért dolgoznak. Váradi István Terhes Ilonka valóraváll-oLLa igéreLéL A Szegedi Textilmüvek kártoló üzemrészében dolgozik Terhes Ilonka. Fiatal, alig 20 esztendős lány. 17 kártoló gép működését figyeli már egy esztendeje. Egy év nem nagy idő, de Terhes Ilonkának elegendő volt arra, hogy lökéletesen megtanulja a gépek kezelését és jóminőségű anyagot küldjön a következő géplépcsőre. A tervét rendszeresen túlteljesítette. A többi jó dolgozók közé szerényen, szinte észrevétlenül került, néhány Most, a felszabadulás ünnepének tiszteletére vállalta, hogy január hónapban az előírt 663 kilogrammos anyagfeldolgozási tervét 677 kilogrammra teljesíti. Ügyességén és gépeinek rendbetartásán múlott, hogy az Ígéret, nem maradt január hónapban sem csak ígéret. Teljesítette vállalását. Normateljesítménye is emelkedett, ás 1955 első hónapjában 108.8 százalék lett. Virágállványt, kisasztalt, italszekrényt készítenek megtakarított anyagból a Bútorgyárban A Szegedi Bútorgyárban a felszabadulási munkaverseny során a lakásberendezési tárgyakat tömegesen gyártják. Az első negyedévben, április 4-ig 450 garnilúra, hét liarabból álló szobabútort készítenek és adnak át a kereskedelemnek, hogy hozzájáruljanak a lakosság szükségleteinek kielégítéséhez. Az üzem dolgozói jar,jiárban teljesítették az esedékes tervet: kiváló minőségben 150 garnilúra szodékes anyagtakarékossági vállalásuknak. Azt ígérték a bútorgyár dolgozói, hogy a gondosabb anyagszabás következtében megtakarított anyagból 50 kis asztalt készítenek az első negyedévben. Már januárban is olyan jó munkát végeztek, hogy megtakarított anyagból pontosan ölvén kis asztal letejót készítették el. Ezenkívül elkészült egy italszekrény és egy virágállvány mintapéldánya. Italszekrébabútor készült el. Eleget tetíek ínyeket és virágállványokat is gyára felszabadulási verseny során cse- I tarnak majd ebben a negyedévben. Megalakult az önálló szegedi képzőmül esz munkacsoport A szegedi képzőművészek február 2-án megalakították önálló helyi csoportjukat. A munkacsoportban mintegy huszonöt művész kíván szorosabb egységben, tervszerűen dolgozni. Az alakuló ülésen megválasztották az öt tagból és egy póttagból álló vezetőséget Tápai Antal, Vinkler László, Lehel István, Major János, Wlassits Károly és Dorogi Imre személyében. A vezetőség feladata megfelelő munkatervvel a szegedi képzőművészek alkotó munkáját segíteni, elmélyítve eszmei cs szakmai tudásukat és biztosítva az arra érdemeseknek az erkölcsi és anyagi támogatást. A Hazafias Népfront kiküldötte felkérte a művészeket: alkossanak szegedi, történelmi tárgyú képeket, ezzel is elősegítve q helyi hazafias hagyományok feltárását, s a rövidesen megnyíló népfrontklubhelyiségben rendezzenek műveikből állandó kiállítást, »