Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-26 / 48. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! MAI SZAMUNKBÓL: Az Edgár Faure-kormány tegnap tartotta első minisztertanácsát (2. oldal) j . . i . i ­A szegedi járásban a tavaszi búza vetésére irányul a figyelem ' . (3. oldal) AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 48. SZAM I SZOMBAT, 1955 FEBRUÁR 26. | ARA: 50 FILLÉR Milyen bemutatókra készül az idén a szegedi Nemzeti Színház (3. oldal) Köszöntjük a tanácskozást Ma és holnap az egész ország szeme Budapestre, a Sport­csarnokra szegeződik, ahol a IV. Magyar Békekongresszus tilése­zik hogy a magyar nép nevében tiltakozzék a német ujrafelfegy­verzés a német militarizmus feltámasztása, egy atomháború ki­robbantása ellen. Mélyről felbuzgó tiltakozó szavak hangzanak a békeharcosok e nagy országos seregszemléjén, s ezek a szavak eljutnak a világ legtávolibb zugába is. Az ilyen tiltakozások segí­tették elő a háború megszűnését Koreában és Vietnamban. Az ilyen megmozdulások erősítik azt a sereget, amely a fehér galam­bos kék zászló alatt a Szovjetunió vezetésével menetel a béke megvédésének nagyszerű harcában. Ez a hadsereg, a béke hadse­rege szembenáll a pusztítás és a rombolás hadseregével. Az egyik hadsereg élére a Kesselringeket és Mannsteineket akarják állítani, a háborús bűncselekményeik miatt elítélt és a börtönökből csak nemrégen kiengedett egykori náci tábornokokat. A másik hadsereg vezetői Frédéric Joliot-Curie, a nagy tudós, Ilja Erenburg a lánglelkű szovjet író, Anna Seghers a kiváló német írónő és a tudomány sok más kiemelkedő képviselője. Az egyik hadsereg fegyvere a gyilok és a tőr, az ágyú és a bomba, a másiké a termelés és a munka eszköze. Az egyik hadse­regbe erőszakkal és fenyegetésekkel kell a katonákat belekény­szeríteni, a másik hadseregbe önként áradnak a becsületes embe­rek milliói. Az egyik hadsereg az emberiség ellen készül harcba szállni, a másik az emberiségért küzd. Egy és ugyanaz az energia: az atom — az egyik hadsereg kezében az öldöklés, a megsemmisí­tés, a másikéban a gyógyítás, az építés, a felemelkedés célját szol­gálja. Ugyanakkor, amikor az imperialisták lázasan szövik hábo­rús terveiket, amikor egyre növekvő iramban gyártják a beton­aknákat, a gyújtóbombákat, a tengeralattjáró berendezéseket, a különböző atom- és más tömegpusztító fegyvereket, a békemoz­galom is fokozza tevékenységét, A legyőzhetetlen erőt képviselő 900 milliós béketábornak teljes egysége az egész világ előtt nyilvánvalóvá vált a moszkvai értekezleten. Az értekezleten elfogadott közös nyilatkozat megál­lapította, hogy olyan időpontban, amikor a nemzetközi feszültség enyhülése folytán nagyobb lehetőség nyílik a nemzetközi problé­mák békés rendezésére, a nyugati hatalmak űj tömböt igyekez­nek összekovácsolni Nyugat-Európában. Ebben a tömbben helyet kapna a felfegyverzett Nyugat-Németország is. A párizsi egyez­mények ratifikálása esetén megnövekszik a háborús veszély Euró­pában, az egyezmények elvetése viszont a nemzetközi helyzet to­vábbi enyhüléséhez vezetne, . A nyilatkozat megjelölte a német kérdés rendezésének út­ját. Ez pedig: le kell mondani a párizsi szerződések ratifikálásá­ról. 1955-ben általános, szabad választásokat kell tartani egész \Németországban, nemzetközi ellenőrzés mellett; azután pedig össznémet kormányt kell alakítani. A nyilatkozat kijelentette azt is, hogy á moszkvai értekez­let résztvevői készek az európai béke érdekeit előmozdító bár­mely más javaslatot megvizsgálni, Az új háború kirobbantására irányuló törekvésekkel szem­ben harcba lendültek a tőkés országok hatalmas népi erői, a bé­ketábornak e nagy küzdelemben hűséges szövetségesei is. A francia nép lankadatlan kitartással folytatja harcát a párizsi egyezmények ellen. Szerte Franciaországban izzó hangu­latú tiltakozó gyűlések folynak; az aláírások gyűjtésére megindí­tott országos mozgalom egyre jobban kiszélesedik. Hatalmas visszhangra talált a tömegek szivében a francia békemozgalom felhívása: «Az utolsó szó a francia népé lesz!? Erős fellendülésben van a felfegyverzés elleni tömegmozga­lom magában Nyugat-Németországban is. Most már nemcsak l egyes szervezetek foglalnak állást a német militarizmus feltá­masztása ellen, hanem a nyugatnémet tömegek. Főleg a nyugat­német ifjúság körében mind szélesebb mederben bontakozik ki a katonai szolgálat megtagadására irányuló mozgalom. Az egymást gyors ütemben követő utcai tüntetéseken a fiatalság antimilita­rista jelszavak hangoztatásával, feliratokkal, képekkel és rajzok­kal juttatja kifejezésre valódi érzelmeit a «Wehrmacht?-al szemben. Mindez csak néhány kiragadott példa a tőkés országokban folyó hatalmas békeküzdelemből. A IV. Magyar Békekongresszuson kifejezésre kell juttat­nunk, hogy népünk milyen felháborodással ítéli el azokat, akik háborús cselszövényeikkel békés életünket fenyegetik és az em­beri kultúra mindnyájunk javát szolgáló értékeinek megsemmisí­tésére törnek. Kifejezésre kell juttatnunk, hogy a magyar népnek mennyire egységes és elszánt a békeakarata és hogy a békeküz­delemben milyen odaadással és izzó lelkesedéssel vesz részt. És kifejezésre kell juttatnunk, hogy ámbár népünk tudatában van a háborús gyújtogatok által felidézett veszélynek, mégis mélysége­sen meg van győződve arról, hogy a béke és a háború erőinek összecsapásában a béke erőinek kell győzedelmeskedniök, mert ahol az igazság és az erő — ott a győzelem. A IV. Magyar Békekongresszuson ott lesznek Szeged és a szegedi járás békeküldöttei is. Egytől-egyig olyan emberek, akik | erre a kitüntető megbízatásra jó munkájuk és a békeharcban ; szerzett érdemeik alapján a legméltóbbak voltak. Reájuk vár a feladat, hogy a kongresszuson beszámoljanak arról, hogy milyen lelkesedéssel készültek Szeged városának és a szegedi járásnak dolgozói erre a nagy eseményre. Megkapó és sokszor felemelő cselekedetekben nyilatkozott meg békevágyuk az izzó hangulat­ban lefolyt küldöttválasztó gyűlésen is. Mondják el, milyen len­dülettel fokozták munkateljesítményüket és milyen egységes a békeakaratuk. De küldötteinkre vár az a feladat is, hogy vissza­érkezésük után beszámoljanak a tanácskozáson hallottakról és további békeharcos munkájukkal lelkesítsék a dolgozókat a kong­resszusi határozatok végrehajtására. Éljen a IV. Magyar Békekongresszus, az atomháború és a német militarizmus ellen egységesen fellépő magyar nép sereg­szemléje! Dr. Schultheisz Emil egyetemi tanár, a Városi Békebizottság elnöke Ma kezdődik a IV. Magyar Békekongresszus Békeőrség a Ruhagyágban Szegedi Ruhagyár, február 25, péntek. „Köszöntse első dalunk a jó mun­káért II. Kiss Ferencné szalagját" — jött a hang a gyári stúdióból. Az­tán egy ismert dalt közvetített a mikrofon. Lent a gyártásban, amíg csak a nótát hallották, egymás gon­dolatait fürkészve, össze-össze mo­solyogtak a szalag dolgozói. — A békeműszak harmadik napja a mai — mondta aztán Kissné, s figyelte a szalag munkásait, akik vele együtt örülnek. — Szalagom minden tagja szta­hánovista akar lenni — mondta to­vább Kissné. Tekintete végig sik­lott a 32 emberen, akik rég vele dolgoznak, s naponta találkoznak a 8-as teremben, a „vatta-szalagban". Olyan ez a gépsor, mint egy népes család. Mind egyért és egy mindért. Eddig még nincs veszélyben a sza­lag egyik tagjánál sem a sztaháno­vista cim elnyerése. Most nem is lehet, hiszen április 4-ig békeőrsé­get vállaltak minden napra. Ki is íratták a falon levő táblára személy szerint ki, mit ígért, hogy lássák vállalásukat, s a teljesítést. — A békéért teszünk és a jobb életért! — mondta Kissné, a szalag­vezető. — Azért dolgozunk együttes erővel. Amint beszél, mellette türelmet-, lenül megszólal Keszi Zoltán, a szalag egyik fiatal gépese. — Eltörött a tűm. Emiatt négy darabbal elmaradok. — Még be sem fejezte, a mikrofonból, mintegy visszhangként hallja, hogy sürgetik a műszerészt: jöjjön a 8-as terem­be, Az meg is érkezik rövid idő múlva, Kcszi Zoltán aztán a béké­ről szó: — Megszüntetem én az elmara­dást, mert munkámmal állok őrt.a békéért. Innen üzenem a IV. bé­kekongresszusuak, hogy nevemben is tiltakozzanak Nyugat-Németor­szág újrafelfegyverzése ellen. ' Kissné szalagjában mindenkinek megvan a maga munkája. A 120 vattakabát megvarrásához — amit naponként ad ki a szalag, — min­den erőre szükség van. Különösen akkor, ha túlteljesítést vállallak. Azt ígérték, hogy 105 százalékra teljesitik a tervet. — Nem akárhogyan végezzük el munkánkat; rendesen, becsületesen dolgozunk. — beszéli Némelh Fe­rencné. — Nekem is három gyer­mekem van, s boldog, békés jele­nünket, jövőjüket akarom bizto­sítani. A kongresszus is azért tár­gyal, hogy békénk biztosítva te­gyen. Ehhez a békekongresszus résztvevőinek mostani eredmé­hyünkk'el adunk segítséget. Márkus Katalin, az ügyes lány is a Kissné-szalagban dolgozik. Elmondja, most is iszonyodva gon­dol vissza a bombázás borzalmai­ra- Pedig akkor még egészen gye­rek volt. — Sokszor esténként, amikor a rádió mellett ülök, — beszélte a lány, — arra gondolok, milyen jó most nekem. Szeretném is mindig ilyen boldognak érezni magam. Bé­kében akarok élni, dolgozni to­vább: magunkért és családunkért. A szalag dolgozói nemcsak mond­ják. lettekkel is bizonyilják, hogy a béke mellett vannak. Mert a na­pi 120 vattakabát helyett a héten egyszer már 139 darabot, egyszer pedig 155 darabot készítettek­Ma reggel indulnak küldötteink a békekongresszusra Ma reggel indulnak Szeged békeküldöttei is Budapestre a IV Ma­gyar Békekongresszusra. A feldíszített vonat reggel 6 órakor indul a Szeged Állomásról. A küldötteket kikísérik az áüomáshoz-az üzemek és a kerületek dolgozói és ünnepélyesen búcsúztatják őket. Magukkal vi­szik a küldöttek az ajándékokat, a sok-sok ezer aláírást amelyek oda­kerülnek az ország dolgozóinak aláírásai közé, kifejezve városunk lakói­nak békeakaratát. Amíg küldötteink a Sportcsarnokban tárgyalnak, itthon sem szü­netel a bekeharcos munka. Vasárnap délután 5 órakor a Városi Béke­bizottság kultúrtermében a IV. Magyar Békekongresszus tiszteletérc a „Szcndrei Júlia" MNDSZ-csoport és a belvárosi kerületi békebizottságok „Edcsanyak béketalálkozóját" rendezik meg. Az igen érdekesnek Ígér­kező találkozón, amelyen sok szegedi édesanya vesz részt, Somfai László író tart beszédet. Az előadás után változatos kultúrműsort mutatnak be. Levelek a szegedi középiskolák Magyar—Szovjet Baráfsági Hetéről Tíz éve szabadította fel a magyar népet a Szovjet Hadsereg. Az idén a magyar—szovjet barátsági hónapjá­ban — ezt a tíz szabad évet, s a felszabadító, baráti Szovjetuniót ün­nepeljük. A magyar—szovjet ba­rátsági hónap küszöbén a szegedi középiskolák diákjai barátsági he­tet tartanak. A diákok a DISZ­szervezetekben és a szakkörökön ta­náraik segítségével komoly munkát végeztek és szép műsorokat ren­deztek; ezzel is ünnepelték a ma­gyar—szovjet barátságot. A diákok mindenhol iskolájuk jellegének megfelelően emlékeznek meg a magyar—szovjet barátságról. Az osztályfőnökök óráikon külön fel­hívták tanítványaik figyelmét a magyar—szovjet barátsági hét je­lentőségére. A T •ftílónől ép-őhen ... A történelmi szakkör tagjai szo­katlanul nagy aktivitással és érdek­lődéssel készülődtek a heti szak­köri 'ülésre. Mire az ülés megkezdő­dött, zsúfolásig megtelt az osztály­terem. Nyerges Margit III. *a. osz­tályos tanuló nagy lendülettel, de a nagyszámú diák- és tanárvendég miatt kissé elfogódottan tartotta meg előadását „Hogyan értékelik az orosz és szovjet történészek az 1848 —49-es szabadságharcot?" címmel. Farkas Katalin hozzászólása Gu­szev kapitánynak és társainak ne­mes alakját idézte, akik a cári pa­rancssal szembefordulva, életük kockáztatásával ügyünk mellé áll­tak. De szakmailag legtöbbet ven­dégünknek, Sál-közi elvtársnak, volt szovjet ösztöndijas történész­nek a hozzászólása adott. Nemcsak a szabadságharcra, hanem népünk egész történelmére vonatkozólag mondott el eddig még nem hallott igen érdekes részleteket orosz és szovjet történészek munkáiból. ( Mintegy rögtönzött tapasztalatcsere formájában egyúttal képet kaptunk arról is, milyen nagy gonddal és alapossággal készülődnek pontosan kidolgozott módszerek szerint a szakkörökre a szovjet középiskolá­sok, ... A komoly munka után derűs percek következtek. Bálint elvtárs, ugyancsak volt szovjet ösztöndíjas, közvetlen beszélgetés formájában mondta el, hogyan élnek a diákok Leningrádban. Leírta, mennyi jóin­dulattal és megértéssel segítik a szovjet emberek a külföldi diáko­kat, akik bizony eleinte valameny­nyien átesnek egy-két humoros je­leneten nyelvi nehézségek miatt El­beszélte Bálint elvtárs, hogy Lenin­grádban a város északi " fekvése miatt, a nyári hónapokban éjszaka olyan világos volt, hogy még éjfél­kor is tudott az utcán vagy a park­ban újságot olvasni. Ugy véljük, hasznos és kellemes volt a magyar—szovjet barátsági het első napja. Patik István Szeoed konaresszusi kü'döttei SZÁDECZKY KARDOS SÁMUEL, a Szegedi Tudományegyetem, docense KÓSZÖ LAJOS egyénileg dolgozó paraszt NAGY SÁNDOR Sztálin-díjjal kSüntrtett Kossuth­díjas író, az Országos Békelanáes tagja 4

Next

/
Thumbnails
Contents